Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-14 / 88. szám

1965. ÁPRILIS lí, SZERDA ns t MÜVEI >vXVVXXVXV>^VV>XVVXXVVVVSXXXVXVVVVSXVVCVV^ } í 1925: MSZMP f 40 éve, 1925. április 14-én | í alakult meg a Magyaror- ^ í szági Szocialista Munkás- £ ^ párt. Az ellenforradalmi ^ £ Magyarországon legális í J forradalmi munkáspárt- í £ ként működött. Az MSZMP £ ^ a kommunisták köré tömő- £ 4 rí tette a Szociáldemokrata í £ Pártból kizárt és kivált ^; í baloldali szociáldemokra- \ 'l Iákat. Az új párt előkészí- £ ? tette és tíz nap múlva már J $ megtartotta Budapesten, az í £ Aréna úti (ma Dózsa ? ^ György út) Grado kávéház- <! £ ban nyilvános alakuló gyű- J í lését. A párt elnöke Vági < István lett. Országszerte á í csakhamar megalakultak í í az MSZMP csoportjai, Bu- í ^ (i apes ten kívül 88 vidéki ? £ szervezete voit. A pártot sok dolgozó támogatta, kü- ^ í Ionosén az ifjúmunkások, á J 1926—1927-ben az üzemi ^ 4 dolgozók és a szegénypa- ^ | rasztság jelentős tömegei 4 4 követték a párt politikáját. í í A Bethlen-kormány nyílt ? 2 törvénytiprással és erő- J J szakkal tört a párt jelölt- ^ ^ jeire az 1926. évi ország- ^ J gyűlési választások idején. ^ ^ A hatósági üldözés fokozá- ^ £ sa, a párt vezetőinek és te- ^ / vékeny tagjainak sorozatos ^ í letartóztatása megbénítot­4 ta, majd 1928-ban lehetet- ^ J lenné tette az MSZMP to- ^ 4 vábbi működését. Tagjai- ^ | nak zöme azonban hű ma- ^ ^ radt a párt harcos szelte- ^ 4 inéhez. 4 ? ? A\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\V\,\VV>\\',\\\\\\kv MEGTORPANTAK.. Szabadtéri múzeum a Rigó völgyében A Vas megyei Tanács elha­tározta, hogy Szombathelyen szabadtéri múzeumot létesít. A múzeum helyéül a Rigó­völgyet jelölték ki. Ez a terü­let temiészetrajzilag is alkal­mas a megye különböző terü­leteiről behozott épületek fel­állítására. Vas megye összes járásából, tájegységeiről a ré­gi építészet szempontjából je­lentős objektumok — házak, pajták, pincék, méhesek, ku­tak, haranglábak, temetői kopjafák, kovács- és fazekas- műhelyek — kapnak helyet a szabadtéri múzeumban. p Lajosék Piliscsabán él- * • nek. A szűkös keresetből nehezen vergődnek most hár­man, de nemsokára négyen. — Először a tinnyei terme­lőszövetkezetben dolgoztunk — panaszkodott az asszony. — Egyszer azt mondták, nem ad­hatnak több munkát, mert a szegkovácsolást a hatóság nem engedi Tavaly elmentünk a férjemmel Esztergomba, a Vak Bottyán. Termelőszövet­kezetbe szegkovácsnak. Dol­goztunk, a hideg télben jár­tunk át autóbusszal. Én már akkor erősen gömbölyödtem. Mindenki bíztatott, tartsak ki. Milyen jó lesz, ha szülés után én is kapok pénzt, mint má­sok és utána hat hónapig itt­hon lehetek a gyerekkel. — És mi lett a vége? Kitol­tak velem. Alig kaptam a fe­lét, mint amire számítottunk. Tinnyén is, Esztergomban is csaltak. Kevesebb időt jelen­tettek be, mint amennyit dol­goztunk. Mindenki vág raj­tunk. Áprilisban vártam a gyereket, márciusra jött így a megelőző szülési szabadsá­got sem vettem ki, ottmaradt nekik ajándékba. Jó, hiányoz­tunk néha, de legtöbbször azért, mert nem volt dolog. Ott is hagytuk Esztergomot, a tsz-t, mindent. Itt a gyerek, jön a másik, kellene a sok lej, ennivaló, de miből? — Tavaly óta nem dolgo­zik? — Hová menjek? Segíthet­nének, hogy dolgozhassak. Le­hetne Piliscsabán még egy szegkovácsrészleget csinálni, abban én és a többi asszony is szívesen dolgoznánk. Már vezetőt is választottunk, csak papírt nem adnak, hogy mun­kát kérhessünk. — Járjanak utána, törődje­nek velünk — kérlelt. Szeret­nénk dolgozni, de nem akar­juk, hogy mindenki becsap­jon bennünket. I * A tinnyei termei őszövetke­zet ben jól emlékeztek rá­juk. Erdei László elnök el­mondta, hogy P.-ék dolgozgat­tak, ha nem is teljes erővel. ! Előfordult, hogy fizetés után I .elfelejtettek bejönni, de a pénz fogytán ismét nekilát­tak. Mégsem ezért küldték el őket, hanem mert a szegko­vácsrészleget hivatalosan meg­szüntették. ★ F ogarasi Károlynak, az esz­tergomi Vak Bottyán Tsz agronómusának nincs jó véle­ménye P.-ékről. Elmondta, hogy az asszony napokig iga­zolatlanul mulasztott. Többet álldogált férjével együtt az iro­dán előlegért, mint amennyit dolgozott. Fadróczy István bri­gádvezető próbált rajtuk segí­teni, egy faluból valók. Több­ször megtörtént, a saját pén­zéből kölcsönzött nekik. Véle­ménye szerint P.-ék nagyon silányul dolgoztak. Emiatt többször nem vették át tőlük a kész árut. Amikor az asz- szony szülési szabadsága le­járt, felszólították, foglalja el a munkahelyét. Még csak nem is válaszolt, majd később a férje is kimaradt. D enied Jánosné esztergomi SZTK-taözponti ügyinté­ző szerint ahhoz, hogy egy ipari dolgozó teljes összegű juttatást kapjon szüléskor, az kell, hogy a megelőző két év­ben legalább kétszázhetven nap folyamatos munkavi­szonyt igazoljon. P.-né — a termelőszövetkezeti napijelen­tések szerint — sokszor na­pokat mulasztott. Hiába volt meg a szükséges két év mun­kaideje, ha közben a kétszáz­hetven napot nem dolgozta le. * A z újabb szeg’kovácsrészleg alakításáról Boros János­né. az OKISZ Pest megyei ve­zetője elmondta, hogy isme­rik a piliscsabaiak terveit, de az teljesen kivihetetlen. Sem­mi körülmények között sem járulhatnak hozzá egy újabb ktsz-hez, mert nem tudnák termékeiket hol elhelyezni. A mostaniakkal is gondjaik van­nak, munkát szereznek szá­mukra a MÉH-tői és. máshon­nan, hogy dolgozhassanak. A gyárilag előállított szegek ol­csóbbak és az ipar kitűnően használhatja őket. Kovácsolt szeget ma már csak a bányák igényelnek. A jelenlegi egy .kísz messzemenőleg kielégíti az országos keresletei sára. Néhányan már megfo­gadták a tanácsot, rendszere­sen eljárnak az erdőgazda­ságba. A Haladás Tsz .szíve­sén fogadná őket. Egy-kettő dolgozik ott, de nem rendsze­resen, így a jövedelmük is kevesebb, mint másnak. A Pest megyei Építőipari Vál­lalatnak a szomszéd község­ben Pilisvörösváron van egy telepe, ahol azonnal felveszik a jelentkezőket. Ott sem ke­resnének kevesebbt, mint a i szgkovácsolásnál s az talán még könnyebb munka. ¥ I smét P.-éknél. Azóta a la­kás és az asszony hátrá­nyára változott. A felderített tények ellené­re is csak a maga ingatag „igazságát” hajtogatja: — Kitolnak velünk, az esz­tergomiak lecsaltak háromezer forintunkat. Azért mondanak ránk hazugságot. Nekem is mondták, hogy nem dolgoztam egy pár napot, azért adtak kevesebb pénzt. Hát mi az a pár nap? Jószívűségből is igazán beírhatták volna. Hol1 itt a gyerekvédelem? — De miért van olyan rég­óta itthon? Miért nem próbál elhelyezkedni? Jól tudják, hogy újabb szegkovácsrészle­get nem nyithatnak, mert nincs rá szükség. Szóban-írás- ban közölték. — Hát hová menjünk dol­gozni? Hol kereshetnénk? Kü­lönben is nekünk ez a szak­mánk, ezt tanultuk, ebből akarunk pénzt. — De ha látják, hogy nem megy. Megtanulhatnának mást. Szegkovácsolni sem tudtak az első nap. Mehetnének a ter­melőszövetkezetbe, vagy az erdőgazdasághoz. A pilis vörös - vári építők már ma felveszik valamennyi ükét. — Téesz és építők! Ezt tud­tuk magunktól is! Oda mi nem megyünk. Aki azt mondja, hogy odamenjünk, az csinál­jon nekünk konyhát és böl­csődét, Másképpen nem tud­juk ellátni a munkát és a családot. Nincs kitartásunk. — És igy igen? Megbántva. kiábrándultán, szomorúan elköszöntek. TALPON MIND A SZÁZHARMINCÖTEN Aém késnek a ráckevei Rákóczi Tsz-ben dik 170 holdon test a kukoricave- N. I. Mc Régi szólásmondás, hogy két tél között csak akkor pi­hen a mezei ember, ha esik az eső. Leginkább ősszel és tavasszal akadnak olyan „pa- f rasztünnepek”, mint amilye- ^ nek most vannak. Szemerkél ^ az eső. a ráckevei Rákóczi ^ Tsz-ben a tagok jó része ott- í hon, a tanyán vagy az iroda f környékén várja, hogy talán ff eláll. $ Pedig ahogy Merkl Ferenc | HA EGY VÁCIVAL zenéről einök mondja és ahogyan a J beszélgetsz, a Vox Humanaval munkák mutatják, egyetlen f egész biztos eldicsekszik. Van olyan ember sem akad a tsz- ^ is miért. Régi hagyományról, ben. aki nem szívesen találna 'j országos, sőt nemzetközi sike- magának munkát. A tsz 135 ^ rekről beszélhet. A Vox Hu- munkabíró tagja egytől egyig f/f mana énekkar még 1938-ban kora reggel már helytáll és ^ alakult, és 27 év óta próbál csak a munka szabja meg, á kemény szorgalommal heti hat hogy mikorra vetődik haza.órát. Makiári József 1942 óta Mindeddig egyetlen feladattal £ vezeti az együttest. Igényes sem késtek, mert szorgalma- 2 karmester, a sikerek nagy ré­sem dolgozik az egész tagság. sze öt dicséri. Kilencvenen . , __..., , , . .. , i vannak: munkások, mérnökök, A legtöbb emberi erőt most, pedagógusok, diákok, nyugdí- a takarmanyrepa dugványé- £ jasok. 1947.ben énekeltek elő- zasa kívánja, összesen .io hol- í S2ör a rádióban. Azután 1948- don termesztenek repamagot, z pan a centenáris kultúrverse- a múlt hét végéig — 14 hol- /. nyen második helyen végez- don fejezték be a dugvány o- ^ 1961-ben a debreceni nem­zast- í zetközi versenyen már elsők Más munkákról szókra azt J lettek, majd 1963 nyarán kül- emliti meg először az elnök, £ földre is eljutottak: Arezzóban hogy 30 holdon földben pihen ^ három versenyágban értek el már a cukorrépamag, s ugyan- £ helyezést. Egyikben elsők let- ekkora területen az új vetésű £ tek. 1964-ben az országos mi- lucerna is. A gyümölcsösök- ^ nősítő versenyen ők kapták a ben befejeződött a rügyfaka- £ legmagasabb pontszámot s a dás előtti permetezés. A 21 í minisztérium kiváló kórus ki­hold közös, illetve 70 hold J tüntetéssel jutalmazta őket. Az családi művelésű szőlő nyitási ^ énekkaron belül erős kollektív munkáival is végeztek. Kéz- ^ szellem él. Gyakran tartanak dődhet a metszés. ^ klubesteket, vendégeket hív­Az eső előtti korai tavaszt {nak, utaznak. A váci ünnepsé- nemcsak a növénytermesztés- ^ geken szereplésük már hagyo- ben dolgozók, hanem a tiak- á mány. A tekintélyes múlt és torosok is jól kihasználták. Az z a komoly sikerek után, vala- eső eiótt fejezték be a talaj- ^ mi sincs rendben. Míg a előkészítést a kukoncafolde- < = . . , ., , ken. úgyhogy már kezdődhet- í karmester az énekkarról be­ne is a vetés. Az elnök sze- ? szél, hangja rezignaltan cseng. -Int ha jó idő lesz. a hét vé- $ Ügy érzi, rangjukhoz „ képest ■:én mindenképpen megkez- f. nem becsülik őket eléggé. ohiár Vince, a községi tanács vb-titkára jól is­meri a helyzetet. Szerinte megfelelő munkahelyet bizto­sítana az asszonyoknak a Pi­lishegyi Állami Gazdaság, szí­vesen alkalmazná őket a Pi­liscsabai Erdőgazdaság mag- gyűjtésre, csemetekert ápolá­I lyen is van, ilyen menta­litás. Emberek, akik csak egy munkához ragaszkodnak, válogatnak. Inkább lassan csúsznak lefelé, de vadami torz öntudatból nem ragadják meg a lehetőségeket, amely ismét kenyérhez, tiszta szobához juttatná őket. Komáromi Magda Ha leszáll az éj... új arcot ölt a város. A kései órák után már hiába kínálja portékáit a Icönyveskvrakat. Az autóbuszpályaudvar még várja utasait, mert Vác ipari város, sok munkása a közeli vagy távolabbi környéken la­kik. A legszebb természetesen a főtér, amelynek féstyeGegés­éjjel világitamak,, a barokkom házak előtt. Csak nagyného hajt el erre egy-egy kocsi, hogy aztán hajnalban, ha de­rengeni kezd az ég, ismét kez­dődjön a zajos nappal. + Mi lesz a Vox Humanával? ,MECÉNÁST' KERES AZ ORSZÁGOS HÍRŰ EGYÜTTES — Ha a debreceni Kodály- kórus vagy a veszprémi ének­kar ^kereket ér el, ez az egész városnak ünnep. Ott a veze­tők — a pártbizottságtól a ta­nácsig — minden követ meg­mozgatnak értük. Nem aka­runk nagyigényűek lenni, nem remélünk egy nemzetközi si­ker után akkora ovációt, ami­vel például a Győri ETO-t ün­nepük T- mondja ironikus mo­sollyal Makiári József —, de az mégiscsak bánt bennünket, ha látjuk, hogy a saját váro­sunk szinte közömbös a sikere­ink iránt. A tavalyi minősítő versenyen oklevelet és dísztá­lat kaptunk. Helyesebben a megyei tanácsnak kellett vol­na azt átadnia. Máig sem kap­tuk meg. A kiváló kórus cím elnyerésekor az arany okleve­let a művelődési háznak küld­te le a minisztérium. Még min­dig nem adták át nekünk. AZ ARANY OKLEVELET épp most keretezték be. Ru­dolf Ottó, a Madách Imre Mű­velődési Ház igazgatója az ok­levélre mutat: — Vox Humana a mi ének­karunk. Hogyan indítványoz­hattam volna én a város ve­zetőinek, hogy méltassák vala­milyen formában ezt az ered­ményt. Pedig az énekkar ezt várta tőlem. Megértem, hogy a részvétlenség bántja őket, egy amatőr együttes nem pro­fitálhat egyébből, mintha kö­zönség és a vezetők megbecsü­léséből. Persze, a fő problé­mák nem itt vannak. Amikor a kórus felfutott, egyszerre ki­derült, hogy kevés az anyagi erőnk ilyen igényű együttes fenntartásához. A rang azt kí­vánná, hogy járják az orszá­got, de erre nincs pénzünk. Vácról alig tudnak kimozdul­ni. Negyvenkilencezer forin­tunk van a kultúrház szakkö­reinek és művészeti együttesei­nek támogatására. Ebből így is negyvenezer forintot kap a Vox Humana. A külföldi uta­kat s a belföldi fellépéseket a megyei pártbizottság és tanács elvileg támogatja, de gyakor­latilag nem sokat segítenek. Érthető, hogy az énekkar ke­délyállapota elég rossz. Lehe­tőségeket kellene adni nekik a szereplésre. A megye és a vá­ros vezetői sokat tehetnének ezért. Itt van például egy még kiaknázatlan lehetőség: a ta­valy először rendezett Dunaka­nyar dalostalálkozó. Sajátos helyi hagyománynak kellene alapot teremteni, ahogy meg­van ez Debrecenben, Szegeden vagy Keszthelyen. A Vox Hu­mana képességeit itt jól gyü- mölcsöztethetnénk. Szűcs Lajos, a Váci Városi Pártbizottság agit.-prop. tit­kára zeneértő ember, öt is foglalkoztatják a Vox Huma­na problémái: — Legfőképpen egy erős tö­megbázis hiányzik az énekkar mögül. A Vox Humanát a vá­ciak nagy része csak papírról ismeri. Megvan a néhány szá­zas törzsgárda, ezek minden hangversenyen megtöltik a termet, de csak ezek. Nem propagálja eléggé a kórus munkáját. Nemrég még a ze­nei programjuk sem volt elég szakszerű. Maklári Jó­zseffel már megegyeztünk, hogy hamarosan beszélgetünk a kórus problémáiról, felada­tairól. Ahol lehet, segítünk. HOGYAN OLDÓDHATNAK MEG a Vox Humana problé­mái? Ez a kérdés, a városi tanács művelődési osztályának vezetője szerint, nem olyan egyszerű, mert: — Nem kétséges, hogy a Vox Humana azzal a minő­ségi fejlettséggel, amelyen most áll, kinőtt ebből a vá­rosból. Itt az igények és a lehetőségek mérsékeltek: nem születnek számukra olyan di­csőségek, melyek továbbra is ösztönöznék őket. Vác har­mincezres kisváros, korlátolt anyagi erőkkel, ebből az erő­ből nekünk széles tömegkul­túrát kell szolgálni. Bármeny­nyire is sokat nyújtunk a Vox Humanának, nekik ez nem lehet elég. Márpedig a város művelődéspolitikája szempontjából az ő munká­juk csak egy rész az egész­ből, ami színvonalában jelen­tősebb ugyan, de semmivel sem fontosabb a többinél. Povázsai elvtárs szavaiban sok az igazság. De vajon csak a tanácsnak van pénze ebben a városban? Vácnak sok ipari nagyüzeme van. Nem futja az üzemek kulturális alapjából arra, hogy egy országos, sőt, nemzetközi rangú énekkart fenntartsanak? Foto: Csepregi Néhány éve a DCM-nek hatszáz személyes kultúrter­met építettek, legalább ötmil­lióból. Amellett, hogy Vácnak ezt az egyetlen reprezentatív kultúrlétesítményét úgy épí­tették, hogy a város számára gyakorlatilag elérhetetlen, évente két termelési értekez­letet tartanak benne, és leg­feljebb Pestről lehívják egy­szer a népi együttest. Csak­ugyan nem férne bele a DCM kulturális alapjába a Vox Humana támogatása? Nemrég Dunaújvárosban alakult egy városi énekkar, s amikor kiderült, hogy a vá­rosi tanács nem tudja anya­gilag fenntartani, a Dunai Vasmű a kórus költségeinek felét magára vállalta. A Le­nin Kohászati Művek Miskol­con önállóan tart fenn egy városi fúvós zenekart. AZT MONDJÁK, hogy a Vox Humanának rosszak a kapcsolatai, mindeddig elsze­parál ódott, nem a legjobb a műsorpolitikája sem. Talán ezért ríem érdemelte ki a vá­ros és az üzemek kegyeit? A Vox Humana munkatervében minden évben szerepel, üze­mi, vidéki szereplés, amit so­sem siettek igénybe venni. . Igen ám, mert ez pénzbe ke­rülne. Ami pedig a műsorpo- litikát illeti: aki felkarol egy énekkart, annak arra is joga van, hogy programot adjon neki. A Vox Humana közügy kell hogy legyen, és nem igaz, hogy ez az ügy megha­ladja egy jelentős iparváros erejét. Dozvald János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents