Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-12 / 60. szám

4 19«S. MÁRCIUS n, PÉNTEK Gyűj tőszenvedély KTS HTTNCITTOK (Foto: Kotroczó) Sokszor hajnalban két órakor veszem észre magam .., (Foto: Gábor) nem olyan kedves, mint az, amihez valami emlék fűződik, vagy nagyon nehezen jutot­tam hozzá. Ilyenek a régi ha­Nö a telefonnál A HAZIASZ- SZONY kint főz a konyhában, ép­pen rántott csir­két készít. Hirte­len ott hagyja a már zsírban pi­ruló húst, és bc- viharzik a szobá­ba. A telefonnál állapodik meg, leemeli a kagylót. A központ nem egy, hanem csak két másodperc múlva jelentke­zik, de a háziasz- szony már mér­gesen kiabál: — Mi az? Al­izunk kérem? A szocializmusban rém lehet Így megvárak áztatni egy becsületes dolgozót. l.cay két másodper­cet' belül i°t -nt- kezett? Ugvan. kérem... Na és elfogadom, tíny- leg két másod­perc volt. De miért nem egy? Ugye most hall­gat? Kapcsolja kérem a 12—57- et. KÖZBEN a tűzhelyen ha­gyott hús lassan, bámulni kezd. — ... te vagy az, drágám? Szer­vusz, Katikám! Te, ne haragudj, hogy zavarlak. Nagyon fontos mondanivalóm van. Tegnap Je­nőt Zsuzsa látta a Kiskakas utcá­ban Évával sétál­ni. Tudod, hogy ki az az Éva? ... A hús már telje­sen elégett. A tűzhelyből ki­esett parázs meg­gyújtotta a fás­ládát is. — ... Szóval, Éva Géza meny­asszonya, de mi­vel Gézát kül­földre küldte vál­lalata, így most Éva szalma menyasszony. Már az egész konyha ég, a láng­nyelvekkel ve­gyes füst ki-ki- csap a nyitott konyhaablakon. — ... nem tu­dod, hogy hol dolgozik Géza? A Harisnyakötő és Igekötőgyár sakkcsapatának a gyúrója. Most már emlékszel rá? Igen, ő az: kis bajusz, szem­üveg, két lépé­senként egy kö- hintés... KIVONULTAK a tűzoltók, és hozzáláttak az ol­táshoz. — ... szóval Je­nő sétált Évá­val. És uram-te- teremtőm ho­gyan? Ezek a mai erkölcstelen idők! Igaz, hogy megvolt közöt­tük a 30 centimé­teres távolság, de Éva úgy mosoly­gott a 30 centi- méteres határ jobb széléről Je­nőre, hogy mind a négy, tavaly maszeknál csi­náltatott műfoga kilátszott. EGY HIVA­TALNOK érke­zik, kezében pa­pírlapot lobogtat, amelyen a kö­vetkező írás áll: a tűzkár által megrongált épü­letet le kell bon­tani. A vele érke­zett munkások el is kezdik a mun­kát. — ... és Jenő még újságot is vett. Képesújsá- got. Színésznők képei voltak ben­ne. Felháborító! És ezt a lapot ők ketten, egy pá­don, együtt néz­ték. A házat már lebontották. A há­ziasszony tég!a- porosan áll a ro­mok között és még mindig fülé­nél tartja a tele­fonkagylót, amelyből mind­össze egy tíz centiméter nagy­ságú kábel lóg csupán ki. A te­lefon többi része eltűnt a bontás közben. — ... de miért nem szólsz? Mi van veled? MOST veszi észre a körű'.öt­té történt válto­zást, és indulato­san csapja fö d- höz a telefonma­radványt. — Rohanok, szivem! Az nem lehet, hogy te er­ről a fontos ese­ményről ne tudj... — és gyors lép­tekkel elviharzik. Tóth István KÖNYVESPOLC Robert Merle: A sziget difogolytáborokban a katonák i által készített szükségpénzek. Ezeket, valamint a’^iszt- és; Bartók-aranysorozatomat vé­detté nyilvánították, úgyszin­tén a Horthy-féle szögletes pénzeket is, amelyek komoly értéket jelentenek. — Mi o védettség? — A múzeum által felleltá­rozott tárgyakat csak nekik adhatom el én és az örökö­seim. Szemfájdítóan csillognak a zománcozott, aranyozott ki­tüntetések. Szabó Sándor ki­emel egy égszínkéket. — Olasz rendjel a tizenhete­dik századból. Tudtam róla, hogy létezik, de sehogy sem találtam. Az üdülőknek min­dig szívesen mutogatom a gyűjteményem. Egyszer az egyik elhozta tízéves fiacská­ját is. Mutogatom neki is, a gyerek sarkonfordul, hamaro­san jön vissza e dobozkával. Azt mondja; a bácsinak adom. Felnyitom a dobozt, hát az évtizedek óta keresett rendjel csillog előttem. A kisfiú egy pajtásától kapta, az meg állí­tólag Budán egy romos ház padlásán találta. — Hogyan lehet a régi pén­zeket, érméket azonosítani? Tagja vagyok a Magyar Ré­giség, Művészettörténész és Éremtani Társulatnak, ök is adnak ki és a világ minden tájáról meghozatják a hasonló társulatok kiadványait. Estén­ként ezeket forgatom, megjelö­löm a fényképeken,, mi van már meg nekem és mit kell még csere, hirdetés vagy vá­sárlás útján beszereznem. Múlik az idő. Nehéz a sok különös tárgy va­rázsából felocsúdni. Csörren- nek a rendjelek, zizzennek a papírpénzek és az ember egy villanásra megsejti, milyen öröm lehet gyűjtőnek lenni. Komáromi Magda „Beteg" képek A leverkuseni Farbenfabri­ken Bayer A. G. a Gellért Szállóban megnyitotta „Docu­menta Psychopathologica” cí­mű, számos országban már megrendezett vándorkiállítá­sát, amelyen pszichiátriai be­tegek festményeit mutatja be ideggyógyász orvosoknak, gyógyszeripari és egyéb meg­hívott szakembereknek. Baranyai kastély, és várkrónika A Pécsi Tanárképző Főis­kola hagyománykutató mun­kaközössége „Baranyai kasté­lyok nyomában” címmel fel­dolgozta a megye 46 kastélyá­nak és a hat baranyai várnak a történetét, leírta az ezekhez kapcsolódó néphagyományo­kat. Az érdekes kastélytörté- netek beszámolnak a földes­urak, pénzmágnások egykori rezidenciáinak mai rendelte­téséről is. A MÁV az idén tizenhárom, egyenként 3000 lóerős V—43- as sorozatú szilícium-egy en- irányításos és négy Ward Leonard típusú villanymoz­donyt kap. Ezek forgalomba állításával még az idén meg­szüntetik a ' gőzmozdonyok közlekedtetését a Budapest— Hegyeshalom és a Budapest— Miskolc közötti villamosított vonalakon. Ebben az esztendőben kap a MÁV 52 szovjet, egyenként Robert Merle neve nem is­meretlen a magyar olvasó- közönség előtt. A Goncourt- díjas francia írónak eddig két regénye — Mesterségem a halál, Két nap az élet — jelent meg magyar nyelven és osztatlan sikert aratott. Mist megjelent A sziget cí­mű műve Párizsban el­nyerte a Testvériség-díjat s az utóbbi évek egyik leg­nagyobb könyvsikere volt. 2000 lóerős Diesel-mozdonyt is. Az első mozdonyok még márciusban megérkeznek. A MÁV-nak az az elgondolása, hogy ezeket a Diesel-mozdo­nyokat a Budapest—Debre­cen—Nyíregyháza vonalon ál­lítja forgalomba, mind teher-, mind személyvonatok vonta­tására. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy erről a vonal­ról is majdnem teljesen el­tűnnek a gőzmozdonyok. Pedig az írónak ez a műve csupán — kalandregény Nem is a mában játszódik, alapötletül a XVIII. század egyik izgalmas történetét, a Bounty nevű angol hajón lezajló véres lázadást dol­gozta fel. A Bounty törté­nete azonban ürügy volt csupán az író számára, hogy szabadjára engedje csapon­gó fantáziáját s egy nagyon izgalmas, pergő eseményé regénnyel örvendeztesse meg olvasóit. S közben, míg nagy virtuozitással szövi az izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokat, rávilágít a faji előítéletek szörnyű követ­kezményeire s egyúttal fel­veti a háború és a béke, a szaöndság es a rabság, az egyeni és a társadalmi bol­dogság nagy kérdéseit. Ezért nő túl regénye a szokványos kalandregényeken s alkot maradandó művet. A regényt Justus Pál ava­tott tolmácsolásában az Európa Könyvkiadó jelentet­te meg. —P— Eltűnnek a gőzmozdonyok A KUTYÁS HÖLGY D vele, hogy szekrényt hoz­nak-e, vagy bármit mögötte, lassú, végtelenül lassú léptek­kel ment felfelé, úgy fogta magához a kutyát, mintha legnagyobb kincsét vinné, s úgy nézett át mindenkin, mintha levegő lenne, holott a harmadik emeletig legalább húsz emberrel találkozott. Ez délelőtt volt. i élűién nagyjából minden a helyére került, hiszen sokszor, nagyon sokszor elter­vezték, lerajzolták már, mi hová kerüljön, tízszer is meg­nézték a lakást, lemérték, töp­rengtek, ez a falrész kicsi, ide nem fér, talán oda kellene, szóval gyorsan ment a dolog, de az is kiderült, hogy egyik, helyen képszög nincs, másutt a fúró hiányzik, s kopogtak, csengettek, én vagyok a szom­széd, én lakom itt szemben, nem tudna kölcsönadni... A kutyás hölgyhöz is be­csengetett a szomszéd, apró kárpitosszöget kért volna, hogy az előszobafalat a lécre szögelhessék, de csak kitát- hatta a száját, szóhoz nem ju­tott: ne molesztáljanak, mond­ta a hölgy, s becsapta az aj­tót. Persze, a szomszéd nem hagyta annyiban a dolgot, amikor másutt csengetett, s kért szöget, rögtön elmondta, hogy ezzel a kutyás izével ho­gyan járt, s a hír félóra múl­va már a földszinti lakásokba is eljutott. Estére lakógyűlést hirdettek, hogy a házkezelési igazgatóság emberei meghall­gassák, hol mit kell megcsi­nálni, no meg azért is, hogy kicsit megismerjék egymást; a házmesterné csengetett be mindenhová a hírrel, őhozzá is, s azt a választ kapta, le­het, hogy ott leszek, bár mig­rainem van. így — szószerint ezt mondta, háborgott a vé­konyka házmesterné, migrai­nem, az anyja ... s elkerítette, bár finoman, nehogy túl korán elriassza a lakókat. j gyűléstermet a hosszú ■rL falóca jelezte, meg a házmesterék bice-boca lábú asztala, legtöbben hokedlit hoztak magukkal, volt aki a falat támasztotta, a csupasz villanykörte barátságtalan fénnyel vonta be a pince- helyiséget. Lejött mégis a magas, vékony, fehérhajú nő, műszempilláit körül- hordozta a többieken, nem köszönt, a kutyát nyaggatta, ülőhelyet keresett, mintha valaki pont neki hozott volra még egy hokedlit, amikor látta, nincs, odaállt az ajtó mellé, mintegy azt jelezve, ez az egész öt nem nagyon érdekli. Nem za­varta, hogy mellette be­szélgetnek az emberek, kö­szönnek egymásnak, egy nap után is összetartoznak már, állt; szívta a cigarettáját, s olykor rántott egyet a piros bőrszíjon. Sok dologról szó esett, s sok felesleges szó is, ahogyan az mér ilyenkor szokás, míg vé­gül valaki megjegyezte, hogy őren hiba lesz, ha itt a lakók nagyságos asszonyt játsza­nak Félreérthetetlen volt a dolog, mindenki ránézett, most, egy pillanatra kiesett szerepéből, gyorsan lehajolt, mintha a nyakörvet kellene megigazítania. Nem szólt, a gyűlés végén elsőnek ment ki. Nahát — mondták többen is. s már akkor érezték, hogy ezt a nőt csak utáln: lehet. A kutyás hölgy — mondta valaki, s fenn, a la­kásokban, már így beszél­tek róla. Ki lehet, mi az is­tennek hiszi magát — ezt fir­tatták, de persze nem lettek okosabbak. Tíz után be­csengetett 3 szomszédékhoz — akiknek nem adott szögei — s figyelmeztette őket. hagyják abba a bútortologa­tás*. mert feljelenti őket csevd!iáborí*ásért. Szeren­cséje volt, hogy azonnal visszament, s így nem hal­lotta, amit a szomszéd vála­szolt. Reggel a házmesterék­nél kezdte a napot, panaszt tett a szomszédokra, a balol­dalira, hogy bútort tologat­tak, a jobboldalira, hogt míg tizenegykor is szólt ná­luk a rádió, s többször is ki­jelentette: ö nincs ehhez szok­va, s ha a házmesterék nem intézkednek, majd ö meg­mutatja ... után sétálni vitte a ku­tyát. Két srác megpró­bálta cukkolni a fekete ebet de az rájuk sem hederíleti mint aki vakkantásait nem pazarolja méltatlanokra. Üg\ lépegetett a hölgy mellett ahogyan csak egy valódi selyeinpincsi lépegethet, s c hö’gy úgy fogta a pórázt, ahogyan csak egy selyem­pincsi pórázát lehet fogni. Mindketten úgy érezték hogy csak velük teljes a vi­lág, s eszükbe sem jutott, hogy a házban, amelyet ke­rülgetnek, mindenki azt gon­dolja: nélkülük lenne az... Mészáros Ottó E ; kék ha a faluból az üdülőbe mennek tévét nézni, nyújtják ■ az obulust: valami ósdi ér- ; mét, amit délutánonként tu- ! catjával szednek össze a régi ! pálos klastromkertben. Evek­kel ezelőtt Szabó Sándor is talált Pilisszántón egy korsó római pénzt, amit átadott a múzeumnak. Ö huszonegyet kapott belőle. Most azt kérdem, vajon hány darabos a gyűjteménye? í — Meg lehet azt számolni? — kérdi vissza. Nézzen körül, nincs a szobában talpalatnyi ! üres hely a dobozoktól. Most még csak gyűjtök és úgy feli- ből-nagyjából rendezgetek. Ha nyugdíjas leszek, ez lesz a fő foglalkozásom. Addigra tudni fogom, hány darab. Egymás után húzza elő a rekeszeket Fantasztikusan sok különböző formájú pénz, ki- i tüntetés, plakett. Meghatott büszkeséggel nézi őket. Arra is nehéz a válasz, mi nőtt a legjobban a szivéhez, melyik darabnak örül a leg­jobban ? — Tulajdonképpen mind­nek. A gyűjtőnél nincs na­gyobb Harpagon. Sokszor azonban a nagyon értékes érem Szabó Sándor huszonöt éve ment végig először Pilisszent- lászló főutcáján. Az emberek jól megnézték, sok fügött at­tól, jó viszonyban vannak-e a Bagolyvár vezetőjével. A kis hegyi faluban fontos jövede­lemforrásnak számított az üdülő, ahová télen-nyáron pénzes emberek jártak szóra­kozni. De nem sokáig szolgálta az urakat. A felszabadulás után a csupa torony, csupa terasz villát államosították s attól fogva munkások pihenték ben­ne az év fáradalmait. A régi Bagolyvár hivatalos neve VERTESZ üdülő lett s külse- je-belseje előnyére változott. Az évek nem múltak el nyomtalanul a gondnok felett sem. Időközben őslakossá vált. Szenvedélyesen harcol a köz­ségért, igazi lokálpatrióta lett. Tagja az üdülőhelyi állandó bizottságnak, Pilisszentlász- lón tanácstag, a járásban népi ellenőr. Mindenre jut ideje, még arra is, hogy gyakorló nagypapa legyen. De ahogy mondani szokták, a szíve csücskében mégis egy dologért rajong: az éremgyűjtésért. Szenvedé­lyének messze földön híre van, í f fy et nap után mar így ne- 1, A vezték, még azok is, akik í hírét sem hallották Csehov 5 hősnőjének. Igaz, az egészen 1j más ember volt, mint ez. Két 1j nap alatt sikerrel megutáltat- £ ta magát, de olyannyira, hogy f a ház lakóinak többsége rá- 'j nézni sem tudott. Furcsa do- 1j log egy ilyen ház: a friss, még íj mészillatot lehelő falak közé 1j beköltözik harminc család, 1j sokféle ember, sokfelöl. Mégis, £ este már csengetnek a szom- £ széd ajtaján, méltatlankodva í tárgyalják, hol mi a hiba, hol f mázolták be a siető asztalo- 1j sok az üveget a deszka he- ^ lyett, mivel lehet felszedni a 1j parkettről a lecsepegett olaj- íj festéket, hány kulcs hiányzik £ az ajtókból, hány mozaikkoc- 1j ka repedt meg, holott még rá 4 sem léptek, egyszóval úgy f tesznek, mintha nem is örül- 1j nének az új tálcásnak, csak a 1j bosszúságot érzik. 1j A kutyás hölgy fenséges 1j undorral nézte, hogyan cipe- í kednek a szállítómunkások, f tartotta a piros bőrből készült 1j pórázt, a kutya — fekete se- 1j lyempincsi — vakkantás nél- $kül állt mellette, tisztában íj volt fontosságával. A hölgy íj nem köszönt senkinek, még íj csak a fejével sem biccentett. 4 A többiek költözködtek, ö j megérkezett. Bement a ház- $ mesterhez; nyilván i>alamit 1j reklamált, mert a vékonyka, 'j de paprikamérgű asszony még 1, akkor is kiabált, amikor ő | már régen kívülről betette az £ ajtót. Közben felkerült a la- 1j kasba a holmija, elindult fel- ífelé a lépcsőn, nem törődött ezért ildomos látogató be sem teszi hozzá a lábát anélkül, hogy egy-két kopott krajcár ne lenne a zsebében. A gyere-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents