Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-10 / 58. szám

Szentendre r IX. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1965. MÁRCIUS 10, SZERDA A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Lesz már elegendő üdítő ital a nyáron Szikvizüzemek nyílnak — Diákok a gátra! A megyei tanács kereske­delmi osztályán Niedermann Márton csoportvezető elnök­letével közös megbeszélést tartott a belkereskedelmi és az élelmezésügyi miniszté­rium a megyei tanács ke­reskedelmi és ipari osztályá­nak képviselőivel. A megbe­szélésen határozott formát kapott az a reális program, amelynek révén már a nyáron biztosítják a Dunakanyar üdítőital- szükségletének kielégíté­sét. Az értekezleten megállapítot­ták, hogy a tavaly korszerű­sített váci szikvizüzem órán­ként kétezer palack üdítő ital előállítására alkalmas, tehát háromműszakos üzeme­lés esetén naponta több mint negyvenezer palack üdítő italt bocsáthat a kereskede­lem rendelkezésére. Ez a mennyiség elegendő az egész t-óci járásnak. Hasonló kapacitású üze­met rendeznek be Szent­endrén is. A gépek és a helyiség már megvan hozzá. Nagymaroson a szikvizüzem ugyancsak ké­szen áll a termelésre. Itt csu­pán az egészséges víz biz­tosítása van hátra. Nagy gondot ez sem okoz, mert Nagymarosnak igen bővizű kútja van, s ha gondoskodnak vizének fertőtlenítéséről, bősé­gesen elláthatja a szikvizüze- met is. Az üzemek egymagukban természetesen nem oldják meg az ellátás kérdését. Az értekezleten kidolgozták, a felmerülő szállítási és rak­tározási problémák megoldá­sának tervét Is. Ehhez leg­alább két teherautó kell, to­vábbá a sütőipari vállalatok szállítóeszközeit igénybe ve­szik a szikvizüzemek is időn­ként. A boltok viszont arra kapnak utasítást, hogy a hétvégi szükséglethez a raktározást már a hét el­ső felében kezdjék meg. A szikvizüzemek háromműsza- kos üzemeltetéséhez azonban több munkaerőre van szükség. A megyei tanács ipari osztá­lya a szezon idejére a helyi középiskoláktól kér segítsé­get. A diákok a nyári vaká­cióban minden bizonnyal örömmel vállalnak ki­segítő munkát a szikvizüzemekben, ahol szá­mottevő keresethez juthat­nak. Romlottak-e a mai fiatalok? Mit mond erről három „illetékes" felnőtt A szakmunka megmarad a hasznos játék síkján Beszélgetések, gondolatok — politechnika űrügyén Vízijáték A szentendrei állami gim­názium 5-|-l-es iskola. A mo­dem politechnikai oktatás mö­gött valami kényszer is meg­húzódik: a négy éve átadott, nyolctantermesre tervezett épületben jelenleg 13 osztály­nak kell helyet szorítani. Min­den diák a hét egy napját gyárban tölti. Ez már a poli­technikai oktatás magasabb formája, a gyárakban szak­munkaoktatás folyik. Hogy miféle szakmunkát ta­nuljon a tanuló? Ebben önál­lóan dönthet, természetesen fi­gyelembe véve, hogy a környe­ző gyárak adta lehetőségek között kell választania. Leg­csupán romlottsággal magya­rázni hiba lenne. Az unalom sok meggondolatlanság forrá­sa. Pedig mennyi őgyelgő, vagy csoportokban ácsorgó gyereket látni a szentendrei utcákon! Vajon tudjuk-e, hogy mennyi fiatal tölti céltalanul az utcán a délutánját? Tartal­masabbá tenni az életüket, irányt szabni tevékenységi kedvüknek: ezzel tehetnénk legtöbbet érettük. Sokan a családi viszonyok­kal magyarázzák a problémá­kat. — Én inkább így szélesíte­ném ki: magunkban, felnőt- nőttekben keressük a hibák forrását! — vélekedik a szülő. — Rendezett családi viszo­nyok között is rombolólag hat a majomszeretet, vagy a nemtörődömség. Én a züllött gyermekek szüleit pedagógiai tanfolyamra kötelezném. A felnőttek közömbössége néha egyenesen felháborító. Hány­szor látok cigarettázó, károm­kodó, verekedő gyerekeket a piactér környékén. S vannak olyan felnőttek, akik élvezet­tel nézik, sőt heccelik is őket. — Nincs tehát ok a pesszi­mizmusra, de a megnyugvásra sem — hangsúlyozza az ifjú­ságvédelmi bizottság elnöke. — Egyetlen fiatalt sem hagy­hatunk elkallódni. Ám ehhez társadalmi összefogás kell. (ni—i) többen a gyapjúmosó budaka­lászi és pomázi gyárába ke­rültek, ezenkívül a kocsigyár és a papírgyár, Budakalászon pedig a lenfonó foglalkoztat­ja őket. Az üzemben töltött nap két elméleti és két gya­korlati órából áll. Ez mintegy évi 150 órát jelent. Hogy ki­nek mire elég ez, az nagyon változó. Van, aki nem jut el egy önálló munkadarab elké­szítéséig, más viszont a gyá­riakat is, lepipálja. Gerlai Pál másodikos fiú például újítást adott be a lenfonóban. Két­száz forint újítási díjat ka­pott érte. Ez ritka eset. Bennünket inkább a több­ség eredményei érdekelnek. A kocsigyár igazgatója úgy vé­lekedik, hogy a négy év ele­gendő valamilyen szakma el­sajátítására. Sok tanuló meg­kaphatná a segédlevelet, és két-három hónapi, gyakorlat után szakmunkás vizsgát te­hetne. A szakoktatók vélemé­nye már közel sem ilyen opti­mista. Szerintük kevés a heti két gyakorlati óra. Ennyi idő alatt nem lehet a szakmát megtanulni. Szerintük arra elég ez az idő, hogy a tanuló meqtanulja becsülni a fizikai munkát, és segíteni tudjon ma­gán, ha odahaza valamilyen technikai problémával találko­zik. Az asztalosműhelyben dolgozó lányok a harmadik év­ben már sokféle egyszerűbb tárgyat elkészítenek, de mind- régig a mester jelöli be a csa­polást és végzi a nehezebb mű­veleteket. Mennyiben befolyásolja a középiskolai tanulókat a pá­lyaválasztásban politechnikai képzettségük? A tapasztalatok szerint a szentendrei gimná­ziumban alig. A diákok ignzi szakmát nem éreznek a ke­zükben, a szakmunka meg­marad a hasznos játék síkján. A szentendrei gimnáziumban tavaly végzett először 5+1-es osztály. A végzett tanulók kö­zel fele egyetemre és főisko­lára jelentkezett, pedagógus­nak, mezőgazdásznak. mér­nöknek készülnek. Egyetlen olyan akadt közöttük, aki szak­munkájának megfelelő felső­oktatási intézménybe kérte felvételét. A gyárakban, ahol tanultak, egyetlen tanuló sem akart elhelyezkedni, jóllehet, j szívesen alkalmazták volna őket. i Harmadikos tanulókkal be- I szélgettem a kocsigyárban. ! Lányokkal és fiúkkal is. A Iá- j nyok asztalosmunkát végez­nek. a fiúk lakatosszakmát ta­nulnak. Nem akadt közöttük j egy sem, aki a szakmáját élet­céljának tekintené. Legtöb­ben ugyan szívesen járnak a gyárba, mert heti négy órá­ban mindenféleképpen szóra­koztató. Sajnos, még nem halt ki az a ma már túlhaladott nézet sem, mely a középiskolai vég­zettséghez méltatlannak talál­ja a fizikai munkát. Jellemző még a szülök gondolkodás- módjára a „ha már taníttat­tam, vigye valamire” szemlé­let. A diákok továbbtanulási igénye sem a szó szerinti to­vábbtanulás vágyát jelenti, hanem a tovább jutásét. Éppen ezért van az, hogy — bár még csak az idén indí­tották el — máris nagyobb eredményekkel bíztat a gép­es gyorsíró, valamint a mű­szaki rajzszakoktatás. Az 1964—65-ös tanévben a szent­endrei gimnázium 50 elsős ta­nulója heti két órában tanul­ja ezeket a tantárgyakat. Eb­ben a két szakmában valóban teljes eredményt lehet elérni négy év alatt, s a tanuló teljes értékű kenyérkeresőként lép ki az iskolából. Dozvald János Most csak az autósok egyik „nemes” hadviselési formájá­ról beszélnék, hiszen ez most a legaktuálisabb; valamennyi gyalogostársam jól ismeri: adjuk neki a „vízijáték” elne­vezést. Lényege: ha látod, hogy a járdán egy vagy több undok gyalogos álldogál, vagy lépeget, hajts nagy sebesség­gel a járda tövében össze­gyűlt fekete színű latyakba, és amikor látod, hogy a gyalo­gosnak nemcsak a ruhája, ha­nem még a szeme-szája is tele lett vele, akkor mosolygó, elé­gedett arccal robogj tovább ... Ha látod, hogy bosszankodik, még hangosan röhögj is rajta, lássa a nyomorult, hogy együtt érzel vele!... Városunkban és környékén gépkocsivezetőink (főleg busz­vezetők és teherautóvezetök, de nemritkán az „úrvezetők” is) mostanában gyakran élnek ezzel a nagyfokú lelki gazdag­ságot eláruló játékos „fegyve­rükkel” a gyalogosok elleni küzdelem során ... Sajnos, mi gyalogosok pillanatnyilag fegyvertelenek vagyunk a „já­tékosság" viszonzására, és ezért kérjük ruhánk és arcunk bemocskolására kész gépko­csivezetőinket: kössünk fegyverszünetet! Horányi Sándor Lakat alatt az „éjjeli látogató" Még február 20-án éjjel történt, éjféltájban. Négyta­gú járőr cirkált a városban: két rendőr, egy mankásőr és egy önkéntes rendőr. A tizenegyes műúton a Tyúkos dűlő körzetében le­vő víkendhazak területén arra lettek figyelmesek, hogy egy harmincév körüli férfi nagy csomagot cipel kerék­párján. A csomag egy piros ágytakaróba volt becsavarva. Az igazoltatásnál kiderült, hogy az éjféli víkendező Ka- jer Sándor, Szentendre, Üt- törő utca 4 szám alatti la­kos. A csomagban levő rá­dió, éjjelilámpa, óra. ruha­nemű pedig lopott holmi. Ka- jer nem régen ..szerezte” ezeket a holmikat a közelben levő víkendházból, ahová be­tört. Kajer Sándort őrizetbe vették. Hogy oda ne rohanjak... Tapsoltam, ami­kor tavalyelőtt megtudtam, hogy megnyílt első nyil­vános illemhelyi­ségünk. Annyi ne­vezetességünk után valóban már csak ez hiányzott. Tiszta idegenfor­galmi nyereség. Hány és hány ki­rándulót riasztha­tott már el az a körülmény, hogy eddig ilyen még nem val Meg voltam elégedve. Azt is értettem, hogy miért került a Duna-partra: fiát világ ~s, az egész nap utcán kóborló jámbor idegen nehogy ab­ba a gyanúba ke­veredjen, na épp a Duna felé tart, hogy mit tudom én .,. Mondom, örültem, de köze­lebbről nem érde­kelt. A napokban azonban séta köz­ben arra jártam, és ahogy szemem­be tűnt, rögtön csillapíthatatlan vágy támadt ben­nem, hogy megte­kintsem. Szép kör­alakú építmény, már így külsőre is megnyerő, hát még belülről! Célba vettem. Hoppá... Az aj­taja zárva van és hol vannak a meg­különböztető felség jelzések? Tanácstalan vol­tam és bosszús. Gondolhatják, ha az ember felcsi­gázva idejön, nem nagyon tud anél­kül elmenni, hogy ki ne elégíthette volna a kíváncsi­ságát. Itt áll az ember tanácstala­nul, néhány lépés­re a Duna bizal­masan susforori: ssss ... — Oh, szép gyermekkori ál­mok! De mit csi­nál vajon ilyen­kor a hazátlan idegen? Pláne, ha végső finissel ért ide. s csillapítha­tatlan kíváncsi­sága ellenére öl­be tett kézzel kell állnia a iakat előtt? Vegyen elégtételt jogos dü­hében azon, ami először keriil a szeme elé? De hát nem lenne igazságtalanság, ha minden kár­vallott a Dunán venne elégtételt? Mondanom sem kell, neheztelve távoztam. Most nem tapsoltam, tisztelt illetékesek, mert egész hazáig képtelen voltam a kezemet tapsra emelni. NÁLUNK A SPORT NEM CSIPKERÓZSIKA... ^Persze, a mai fiatalokról Van szó. Mert ők volnának a romlottak, szerintünk, fel­nőttek szerint. Lopás, csavar­gás. Kapukat leszerelő, okta­lanul romboló „huligánok", öreg férfiak lakására feljáró nagyon is fiatal leányok. Mi ez, ha nem erkölcsi fertő? Vajon mit szól ehhez a ta­nácsnál az ifjúságvédelmi ál­landó bizottság elnöke? Hát a pedagógus? És a szülő? Vála­szuk tanulságos. — Sajnos, az emberek köny- nyen általánosítanak — így az áb-elnök. — A mi bizottságunk csupán huszonkét fiatalt tart nyilván, akinek volt már vala­milyen ügye. Az ő életüket rendszeresen figyelemmel kí­sérjük. Mondhatom, nem re­ménytelenek. Az állítólag „ag­gasztóan” emelkedő gyermek- bűnözésről egy adat: tavaly az első öt hónapban a rendőrség hét szentendrei fiatal esetével foglalkozott. — Természetesen, az ilyen szélsőséges esetek mellett van­nak kisebb, csak a pedagógust foglalkoztató ügyek. Vannak durva, nehezen fékezhető, ci­nikus és csavargó fiatalok, akik azonban nem lépnek a törvény által üldözött bűn út­jára. Az ő ügyük csak az is­kola, az üzem vagy a családi ház belső problémája marad. Ez önmagában is annyit je­lent, hogy a mai fiatalok sem­mivel sem romlottabbak, mint a harminc évvel ezelőttiek i voltak. Csak mások ... s a fel- ; nőttek számára gyakran ért- i hetetlenek. — Tehát megnyugodhatunk? j Nincs semmi probléma? — No, probléma azért van. \ A gyermek- és ifjúságvédelmi: bizottságnak van éppen elég: dolga. Sokan, például Daru i Ferenc, Sebesi Józsefné, Kár- I páti Károlyné és még mások; szabad idejüket feláldozva: foglalkoznak a veszélyeztetett [ fiatalokkal, s végzik esti el-j lenőrzéseiket. De néha szinte \ tehetetlenek vagyunk. Például; ha a gyermek züllött, rendezet­len családi körülmények kö- i zött él. Ilyenkor a megoldás az intézetben való elhelyezés lenne, de férőhely hiányában ez alig lehetséges. Ugyancsak züllesztő hatással vannak osz­tálytársaikra a túlkoros tanu­lók is. — A züllés megelőzése! Ez lenne a legfontosabb — így a pedagógus. — Az izbégi kapu­leszedő fiatalok csinytevéseit Hallom, Balogh bácsi 'j hogy családi házat szándékozik ^ építeni?! ^ — Éppen ideje lenne, ennek ^ öcsém, mert bár Balogh néni- J vei kettesben lakjuk hervadt, í öreg házunkat, alaposan kihíz- ? tunk belőle. Pénzem azonban ^ vajmi kevés akad, de felfe­deztem a módját annak: ho- ^ gyan lehet egy sapkára való ^ pénzt összeügyeskedni. Tervem ^ a következő: a fáskamrámat ^ kiadom Fii fa Albert segéd- í munkásnak — kinek munka- f könyvében a szatmárhogyishíj- % jaki tsz-től a komlói huszas- aknáig az ország összes mun- £ kahelyeinek pecsétje fellelhe­tő — alá aztán a jövő héten ^ feleségét, azt követő héten a ^ három gyermekét, azután apósát, anyósát | majdan apját—anyját—sógorát $ —Ihugát beletömi abba a he­lyiségbe. Fizetvén mindezért kezeimhez ötszáz forintot, minden nélkül! Ahol is „min­den” világítást, fűtést, vizet és egyéb életelemet jelent. — Ezután kitöltők hetven­nyolc papírost, Italos Alajos barátommal — kiben a szesz még itt-ott hagyott valamelyes kőmívesi emlékeket eredeti szakmájából — összekaparunk egy családi házi tipikus költ­ségvetést. Műszaki unokám pedig papírra álmodik egy kéjlakot (amit német folyóiratokból modernkedett össze), beszerzek legalább harminchat pecsétes írást. — Minden meglesz hát, ki­^\\\Y.\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\X\\W\\' véve a pénzt, melynek egy ré­szét az OTP ugyan megreszki- rozza, de ez korántsem elegen­dő. Ezért Füfa Alberttel kötök egy titkos megállapodást, va­sárnap estefelé, disznóól me­gát, mi szerint Albert kiol­vaszt családjából pár ezer fo­rintot, melyet én az új ház épí­tésébe befektetek. Ezzel szem­ben a lak elkészülte után Al­bert és családja kiköltözésem­mel egyidőben betelepszik el­hagyott otthonomba. — Ha elég ügyes leszek és Albert eléggé derűlátó, még hosszú évekre szóló utófizetési megállapodást is sikerül elér­nem, vagyis, hogy Albert to­vábbi összegeket nyújt át ne­kem, setétedéskor a disznóól megett. — Ha nagyon forszíroznám a dolgot, esetleg a tárgyalások Lakosságának számát és te­rületének nagyságát tekintve járásunk nem tartozik a leg­nagyobbak közé. Sportban azonban méltó ellenfele a me­gyében „a legnagyobbaknak” is. Területén nincs „fehér színhelyét, vagyis a disznóólát is elsüthetném valakinek, aki Zemplénhátmegettről jött fel szerencsét próbálni valamelyik környékbeli helyre. De ha még így is szorulna a kapca, nos van még másfajta eladható ap­ró helyiség is, amit hasznosíta­ni lehet. — A terv megsemmisítőén remek! Sőt, zseniális! De va­jon az éber hatóságok nem alkalmaznak valamilyen csel- gáncs-trükköt Balogh bácsival szemben?! — Hát ez az egyetlen bökke­nő öcsém. Bár nincsen olyan gáncs, amit ellengánccsal nem lehetne elhárítani. De bizako- : dóm, mert tudom, hogy van- i nak, akik már szerencsésen [ megjárták ezt a keskeny, rö- i gös, de eredményes utat. folt” Minden községében té­len is élénk sportélet folyik, íme bizonyítékul egy kis íze­lítő az év első két hónapjá­nak sportéletéből. Január első hetében hat nőá és öt férfi csapat részvételével röplabda villámtorna, az álla- ^ mi gimnázium tornatermében. £ Győztesek a gimnazisták.... $ ... Járási sakkbajnokság tíz ^ felnőtt és öt ifjúsági részve- ^ vővel. Győztesek a felnőttek- ^ nél: Gábriel Károly, az ifik­ínéi: Bohitinszky Vilmos __ í ... Végre lehullott a hó! f Gyorsan sítalpra, mielőtt el- í olvad! Tizenhat dunabogdá- % nyi sítúrázó huszonöt kilomé- % teres túrát rendezett. Ezt kö- $ vették a lesikló- és futóverse- ^ nyék... ... Január közepén indult fyaz asztalitenisz-bajnokság hár- £ más csapatok részvételével. J Négy körzet, észak, közép, dél í és Szentendre város ... í ... És természetesen, min- den községben folynak a \ spartakiád helyi versenyei. \ Dunabogdány már túl van a \ helyi döntőn. Legjobbjaik a í februári járási döntőn indul- J tak. j ... Ez volt eddig és remél- J jük, hogy a folytatás tavasz- ! szál sem lesz rosszabb. < H. S.

Next

/
Thumbnails
Contents