Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-24 / 70. szám

MST MEGYEI ^Kívltm 1965. MÁRCIUS 24, SZERDA Séta a berlini Tierparkban A Berlini Friedrichstrassen, az Informationsbüro csinos tisztviselőnője — miután tér­képpel és prospektusokkal jól felpakolt, vagy tíz percig so­rolta a város nevezetességeit. Azután — mintha súlyos bűnt követett volna el, hirtelen a 'homlokához kapott: a legfon- itosabbat vem említettem, a 1Tierparkot! Friedrichsfeldre okvetlenül utazzon ki. Bevallom, először viszolyog- tam ettől a vasárnapi prog­ramtól, de vendéglátóim lelke­sedtek. Az U-Bahn, t berlini földalatti alig tizenöt .perc alatt célunkhoz röpített. \ $ máris jegyet válthattunk a ' hatalmas kovácsoltvas kapu tárnyékában. (A nemzetdijas J. \Kühn remekműve.) Az állat­ikért területe több mint száz­húsz hektár. Illik néhány szót szólni a Tierpark történetéről és mind- I járt kiderül, miért olyan büsz- 'kék rá a berliniek. 1954-ben határozták el építését kisebb részében állami, nagyobbik fe- ' lében társadalmi összefogás­sal. Megható volt, mesélte Gert­rud Ricck kisasszony, az egyik munkatárs, hogy még az óvo­dások vadgesztenye-gyűjtésé­nek pfennigjei is hozzánk ke­rültek. Nehéz lenne felsorolni az ifjúsági szervek, FDJ (Freie I Deutsche Jugend), iskolák, •üzemek, magánosok segítségé­nek listáját. A Magistrát fel­hívására az egész Demokrati­kus Németország megmozdult: kis falvakból és nagyvárosok­A hüllők pavilonjából lói érkeztek hozzánk pénz- és természetbeni ajándékok az épülő állatkert céljaira. Nem említve a pihenő idejét felál- iozó számtalan önkéntes épí­tőt. De induljunk, liszen elég rövidek még a na­pok. Elhaladva a frieárichs- jeldi palota előtt — jó módú holland kereskedő egykori tu­lajdona volt a XVII. század­ban — végigsétálunk a majd­nem egy kilométer hosszú Lenné parkon. Nekem így, ko- páran is tetszett, de mondják, nyáron, amikör nyílnak az azáliák, színes, végtelen virág­szőnyegnek tűnik. Még néhány lépés és megér­keztünk az egyes számú ked­vencekhez. mackóék birodal­mához. Fellegvár ez a javából, hatalmas sziklabarlangokkal és versenyuszodának is beillő me­dencével. A szikláknak egyéb­ként külön történetük van. A Svédországban bányászott grá­nitkockák a Hitler-időkben oly hírhedt Reichsbank falai voltak, majd az épület lebom­bázása után itt hasznosították az épségben maradiakat. „Kényelmesnek” mondható a vízmedence, mivel nem ke­vesebb, mint 2000 köbméteres, hossza 86 méter. A jegesmed­véket Berlinben nemcsak vé­Egy kedvenc... dik, de tenyésztik is. December és január a születési idejük és a gondos szülök, míg nem nő­nek elég nagyra — bájos lát­vány —, ügyesen, fogukkal megragadva hordják, viszik őket. Persze, a bocsok igen ta­nulékonyak a víz bemerülés­ben és az úszásban. Közelükben tanyáznak a mosómedvék és az elegáns vid­rák. A sziklák kiugró padká­in. mint fekete ördögök, hosz- szú szakállú, fekete kameruni kecskék szökdécselnek. A különböző medvefajták- Icol az állatkert óvodájában találkoztunk újból, ahol tar­ka összevisszaságban: a bar­na kamcsatkai a gallérossal, a pápaszemes a macskamed- vebor.csal hancúrozott. Tovább sétálva, a téli erdő kulisszái mögül hirtelen előttünk áll a híres Alfréd Bréhm-ház impozáns sokszögű épülete, fölötte ma­gasan kiemelkedve az üveg­csarnokkal. Hat és fél évi építési idő után, 1963-ban adták át a nyilvánosságnak a világ leg­nagyobb méretű állat pavi­lonját. Néhány adat talán érzé­keli nagyságát: hossza 110 méter, területe 5300 négyzet- méter. A főbejárattól jobbra, két hatalmas kőoroszlán kínálja magát a fényképezőgépek lencséjének. De vajon miért e torlódás? Miért torpan meg a közönség a kapuk előtt? Az üvegfal mögött dolgozó hentesnek szól az ér­deklődés, aki mindezzel nem törődve, villámgyorsan szeli, adagolja a húst, keveri hozzá a szükséges vitaminokat — egyszóval szemünk láttára készül a ragadozók vasár­napi ebédje. Aztán belépünk. És a lá­togató úgy érzi, meg kell állnia egy pillanatra. A Brehm-liaus valóban csodálatos. Középen az üvegpalota, azaz a meg­éledt dzsungel pálmakertté varázsolva. A hőmérséklet: afrikai, párás és meleg. A vízinövények és pálmák kö­zött egész madársereg csiri­pel, a pirinyó ökörszemtől az éppen alvó denevérig. Hatalmas tömeg hömpölyög, szinte vasárnapi korzónak tűnik. Ami különösen tetszett, az a? úgynevezett nagy vadál­latok lakosztálya volt. Lát­tam már oroszlán- és tigris­szállásokat idehaza Pesten — távolabb Londonban is —, de még ilyen természetesnek hatót — modern megoldásban soha. Sziklák között nyúj­tózkodik az oroszláncsalád, a látogatók, írhatnám nyugod­tan. a csodálók, tisztes tá­volból, egy víziárok védett­ségében, gyönyörködnek ben­nük. Ugyanakkor az össze­kötő folyosón keresztül, fel­tételezhetően a hidegebb év­szakra gondolva, vagy egyéb más szempontok miatt — saját folyosójukon közleked­hetnek a Brehm-Haus belső nagy épületében levő ketre­ceikben. Oldalakat lehetne írni a sok ügyes megoldásról és öt­letről, amivel itt találkoz­tam. S hogy nem én vol­tam az egyetlen csodálója a berlini Tierparknak, bizo­nyította az a rengeteg autó, egész karaván, ami Nyugat­AZ EZRED LÁNYA Donizetti dal játéka a Déryné Szín házban A kőoroszlánok Berlinből átjőve az állatkert előtt parkírozott, G. Molnár Edit Gaetano Donizetti — ke­resztnevét egykoron „Kaje- tán”-ra magyarították a kró­nikások — alaposan túltelje­sítette operaszerzői normá­ját: rövid ’élete alatt (1797- ben született és 1848-ban halt meg) nem kevesebb, mint hetven könnyed rau- zsikáju, igen melodikus dal­művet alkotott. Igazi elisme­rést azonban művészetének csak a Lucia di Lammer- moor és á Borgia Lucrecia szerzett, bár sok más munká­ját is mindenütt szívesen fogadta a közönség. A ma­gyar színpadokon elég ko­rán, már a múlt század el­ső felében polgárjogot nyer­tek dalművei, abban a kor­szakban. amikor megindult a hősi küzdelem a magyar glóbuszon egyeduralmat bi­torló német színjátszás el­len. Az olasz szerzők darab­jai igen hatékony fegyvernek bizonyultak ebben a szép harcban, amelynek katonái a magyar színjátszás úttörő hősei voltak, köztük az egyik legnagyobb. Déryné Széppa- taki Róza. Egyik legnagyobb sikerét Donizetti bájos me­se jü vigoperájában, Az ez­red lányában aratta a fiatal Nemzeti Színházban, 1844- ben. tehát százhuszonegy esz­tendővel ezelőtt. A melodi­kus daljáték sokáig állandó műsordarabja maradt a ma­gyar színházaknak, de ké­sőbb — már ebben a század­ban — eléggé leszorult a szín­padról. Naiv meséje, könnyű dallamai valahogy' elszürkül­tek a rohanó időben. A Déryné Színház most mégis vállalkozott felújítás­ra. És — amint a sajtófőpró­ba hangulata bizonyította — — helyesen számított. A régi, elavult szöveget Bondy Endre fordította le újból és dol­gozta át a mai ízlésnek meg­felelőbbre. a partitúráról pe­dig Németh Amadé távolí­totta el a rátapadt porréteget. Mindketten jó munkát vé­geztek, ennek köszönhető, hogy Az ezred lánya üdén, fiatalon ismét meghódította új közönségét is. A régi mese belefér néhány rövid mondatba: az osztrák zsarnokság ellen olasz földön harcoló második francia grá­nátos regiment egy leánycse- csemöt talál a harctér köze­lében. A csöppséget megsze­retik a gránátosok, örökbefo­gadják. fölnevelik. A fiatal lány együtt járja az ezred­del a csatatereket, és foga­dott apjának. az ezrednek megfogadja, hogy' ha egyszer férjhez megy, hát párja csak gránátos lehet. A szívét még­is egy parasztlegény lobbant- ja lángra, aki — hogy elve­hess«. fölcsap gránátosnak. Közben kiderül, hogy a kis­lány egy főrangú olasz hölgy elveszett gyermeke, ma­ga is márkinő. Fényes kas­télyba kerül és egy arisztok­rata pályázik a kezére. Már majdnem nyélbe ütik az ér­dekházasságot, amikor újból fölbukkan a parasztlegény, aki hősiességével hadnagysá­got érdemelt ki és minden el­igazodik. A felújított daljátékban Blaka Márta az ezred lánya. Szépsége, játéka illúziót kel­tő, hangja és énektechnikája azonban még csiszolásra szo­rulna. Vajda Dezső pompás alakítást nyújtott a rokon­szenves Sül pice őrmester szerepében, Ormándy Emil hangban, játékban egyaránt kifogástalan hopmester volt. Juhász Tibor nem sok ered­ménnyel birkózott a sze­relmes parasztlegény maszk­jában. Kedves, mulatságos figura Kürthy Lajos, a Gó­liáit névvel becézett gráná­tos, de vele együtt jó szív­vel komédiáztak a többiek is: Nádory Margit, Somfát Éva, Ribár Éva, Gárdonyi Edit, Szegleth Ferenc, Virágk Rezső, Bede F. Csaba, Kosz­tolányi Kázmér, Csapó Ta­más, Marties György, Rév­helyi Miklós és Tóth László. Kertész László rendez» sok ügyes ötlettel tette me­seszerűvé és színessé a játé­kot, amelyhez Sostarics Zsu­zsa tervezett hangulatos dísz­leteket és Rimanóczy Yvon­ne stílszerű jelmezeket. A szép táncokért Szöllősi Ágnes koreográfust illeti dicséret A kis zenekar élén Lászlé Endre karnagy elismerésre méltó munkát végzett. m. 1. Mit érdemel az a bűnös ? Gyermekkorunk kedves já­tékának kérdése jutott eszem­be a minap, amikor a ceg­lédi rendőrség szabálysérté­si előadójának naplójában keresgélve, az alábbi esetre bukkantam. Idézem: „Szebenyi György, Cegléd, Belső Oncsa Telep 6. szám alatti lakos, a kerítést ki- döntve betört szülei házába. Az udvarban garázdálkodott, majd szalmát hordott a ge­renda alá és rájuk akarta gyújtani a házat. Apja a kör­nyék lakóinak segítségével megakadályozta tettét. Az eset mindenkit megbotrán­koztatott. Ezért úgy határoz­tam, hogy ötszáz forintra büntetem.” Hm. Az eset valóban meg­botránkoztató. De — ha fi­gyelembe vesszük, hogy egy- egy ittas motoros nem ússza meg ezerforintos büntetése» alul — a határozat is az. B, M. Visszatért a kertészek munkakedve a nagykőrösi Rákócziban Az idén már félmillió darab primőrt dobnak piacra Tavaly ilyenkor még mind­össze százötvenezer palánta népesítette be a termelőszö­vetkezet kertészetének üveg­házait. Ez idő szerint pon­tosan félmillió palántát gon­doznak a nagykőrösi Rákó­czi Tsz-ben. A vezetőség az egészet koraiként akarja érté­kesíteni. Mi a titka a nagy fejlődés­nek? — Hát bizony az új veze­téssel megváltozott a terme­A Brehm-Haus lőszövetkezetben a világ — mondotta Kovács Balázs, a kertészbrigád vezetője. — Tavaly nem nagyon törtük magunkat a munka után. De az idén más a helyzet. A vezetés ugyanis mindent biz­tosít a kertészetnek. Törődik velünk. S ez nagy szó. Kéz­nél van a trágya, gondosan felszerelték a hollandi ágya­kat. Látszik is már a hatása: egymásután szállingóznak vissza azok, akik tavaly csak Lmmel-ámmal dolgoztak. Jó termésben, szép bevételben bízunk. S nem hiába. A négyhajós hajtatóház'oan már arasznyi paradicsom- és paprikapalán­ták zöldellnek... BERLIN UVON-KOMBI Az idén 6000 hektárnyi te­rületen először alkalmazzák a wolfeni festékgyár által kikí­sérletezett „UVON-KOMBI” nevű burgonya-permetező­szert. Ahol ezt a szert hasz­nálják, ott a burgonyát egy­szer sem kell megkapálni, s a termés mégis 20 mázsával több lesz hektáronként. — Az amerikai Wisconsin! magyar egyesület új székhá­zat avatott. A Magyarok Vi­lágszövetsége ebből az alka­lomból hazai tájakat illuszt­ráló nagy méretű fénykép- felvételeket küldött honfi­társaink klubjának díszítésé­re. A vándorlás humora A SZÍNÉSZI vándorlás során sóik községben, városban akad jó barátra az em­ber. Ilyen bará­tom nekem Ban­di bácsi is, a pin­cemester. Mindig hatodmagával je­lenik meg a szín­házban. A szí­nészeknek na­gyon tetszik Ban­di bácsi komoly­sága. Csak azt nem tudják: miért nem tapsol? A LEGUTÓB­BI előadás után meghívott néhá- nyunkat egy po­hár borra. Mi dicsértük a ven­déglátást, ő pe­dig a színészi já­tékot. — Akkor miért nem tapsolt? — szögeztük neki a kérdést. AZ ÖREG ki­húzta. magát és halkan így böl- cselkedett: — A jegyekért megfizettem. Tap­soljon a gyerek — meg az asz- szorrrnép. A fér­fi, az legyen büsz­ke, ne adja ki magát! 1961 nyarán Tatán szerepel­tem egy álló hé­tig. Az „egész város” akkor új strandot épített. Egy csinos presz- szóslány ked­véért én is részt vettem a társadal­mi munkában. A hölgy gereblyé­zett, én pedig apró kavicsot, ho­mokot talicskáz­tam. A HETEDIK fordulónál, fényes autó lassított le mellettem. Leg­alább százkilós férfi száilt ki be­lőle, fotográfus kíséretében. — Ez igen! — sújtott vállamra az izmos ember. (Maid leregytam!) MEGKÉRDEZ­TE: melyik üzem­egységhez tarto­zom? A hölgyre néztem és mond­tam: hozzájuk. Egy hétre rá a vendéglátó új­ságban megje­lent a kénem: Pincér talicská­vá! ! Galgóczy Imre Versenyt ivott a férjével Lopás lett a játékos szenvedély vége Rövid színesfilm A DUMMEN TI HŐERŐMŰRŐ A Nehézipari Minisztérium műszaki filmszolgálata a Du­1 na Filmszínházban meghívott I szakembereknek bemutatta három új rövid filmjét. A jelenlevők nagy érdek­lődéssel fogadták a százha­lombattai Dunamenti Hőerő­mű születéséről, műszaki új­donság számba menő szabad­téri berendezéseiről és első gépegységeinek üzembehe­lyezéséről szóló színes filmet. A munkásvándorlás és az üzemi balesetek összefüggései­re hívja fel a figyelmet a „Nyugtalan emberek” című, ugyancsak ez alkalommal le­vetített nevelő hatású film- történet. A harmadik film a fémek elektromos árammal való védelmének módszereit ábrázolja. getszentmiklóson, majd a bu­dapesti Nagyvásártelepen, az­után Csemőben, de min­denünnen kikopott átkozott szenvedélye miatt. Legutóbb Nagykörösön lá­togatta meg N. Szűcs Amb- rusékat, akik borral kínálták. Koháriné el is beszélgetett egy ideig a háziakkal, ami­kor azonban már kellő nyo­más volt a fejében, ismét el­feledkezett magáról. Egy óvatlan pillanatban elemelte a házigazda karóráját, s el­dugta a közelben. Rajtakap­ták, s most a Nagykőrösi Bí­róság nyolchónapi börtönt mért reá. A szabadságvesztés ideje alatt köteles lesz alá­vetni magát újabb elvonó kú­rának is. Az ítélet nem jogerős. Igen, így kezdődött. Ko­hári Istvánná eleinte csak szórakozásból versenyt ivott a férjével. Aztán annyira rá­kapott az alkoholra, hogy úton-útfélen leitta magát. Az utóbbi években dolgozott Szi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents