Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-21 / 68. szám
mar MtCIM i/Círlan 1965. MÁRCIUS SÍ, VASÁRNAP Papp László: EMLÉKEZÉS 1919 Aranybetűs időszak ünnepellek! Üdvözlet néktek öreg katonák, Veteránok, ti százszor hadra-keltek! Elhoztátok egy ország tavaszát. Súlyos bilincsek hullottak a porba. Minden gróí, burzsuj szűkölt, remegett Mert dübörögtek, daloltak az utcán Az új ütemű, bátor seregek. Szép lehetett az első szabad Május Tizenkilencben; ragyogott az ég. Bíborszín zászlók lengtek a szelekben Égig nyújtózott, újjongott a nép: Hurrá Tavasz! Hurrá te szép Jövendő! Hurrá te győztes, zsendülő világ! Dédelgesd a meggyötört, zord, füstős Külvárosoknak robotos fiát. Csodálkoztak az óriás platánok A kastélykertben, mikor a lakat Lepattant a gőgös kapuzárről S jött zsibongva a legfrissebb csapat: Labdázhatott a híres grófi parkban Minden kis sápadt proletárgyerek Értük pompáztak akkor a virágok A bokrok és az ezüstfenyvesek. Hőseink — a porladók s az élők — Megharcolták nagy csatáikat. Nem ösztönözte soha őket hírnév Csak az Eszme, csak az öntudat. Mentek, mert kellett... várt a kötelesség Nem sajnálták az erőt és a vért Szeressük őket, tűzzük szuronyukra Az emlékezés gyémántrendjelét. J .k ár tavasz lett, bizta- ^ 1^1 tó, meleg, álomízű f napsütéssel. A Gel^ ^ ^ lért hullámfürdő megnyitotta felső £ Icapuit, a műhullámok kezd- f ték utánozni igazi, tengeri % rokonaikat, a merészebbek $ már csapkodták felső testü- $ két a vízben, az óvatosabbak % a csempézett parton jártak. ^ bőrükön kipiroslott a nap- ^ fény. A törzsvendégek min- % denesetre már korán kijár- 0 tak a hullámba — ha sze- ;í mélyesen mind nem is is0 merték egymást, tudták a má- £ síkról, ki kicsoda. Persze: a > neves színésznőket ismerni f kellett színpadról, plakátról, 'j reklámból, a strandszépsége- ^ két is köszöntötték, különö- % sen azokat a művésznőket, % akiket az akkori időkben te- % lefonszínésznőknek neveztek, % mivel a telefonkönyvben szá- £ műk és nevük után az állt: ^ színművésznő, holott sohasem £ láttak béviílről színpadot; cé- | gérük volt ez, gazdag embe- f rek örömeire szolgáltak. A $ férfinem is válogatott volt, 'j legalábbis a törzsközönség j férfiai: az akkori pesti élet $ aranyifjai, jónéhányan a jj góthai almanachból, címeres ^ pecsétgyűrűk, Londonból ho- f/, zatott fürdőköpenyek, egyip- $ tömi cigaretták. Aranyfürdő Í volt a hullám, dél felé ha ^ meggondoljuk: majdnem zárt- ^ körű, hiszen nem sokan en- J gedhették meg maguknak, ^ hogy a hétköznap komor, a í holnaptól rettegő munkaide- ^ jében a napon sütkérezzenek $ — kis erszényeknek a belép- J tídíj is túl drága volt. 1 De itt időzött kis fél óráflamlett alakításáról hónapokig írtak az újságok s még ma is beszélnek róla azok, akik látták. De nem ez volt egyetlen olyan szerepe, amely kitörölhetetlenül belénk ivódott,. Éppen ezekben a hetekben újították fel filmszínházaink a Budapesti tavasz című filmet, amelyben tíz esztendő távlatából is kimagasló színészi alakítást nyújtott Gábor Miklós. És sorolhatnánk még hosszan emlékezetes szerepeit/ Nyugodt szívvel mondhatjuk: Gábor Miklós, a színész, már elérkezett a csúcsokig. S mint ember? Ülünk a cukrászdában, szalmaszálon szívjuk a narancs levét és ó régi emlékeket idéz. Közben nevet és mosolyog, még a látszólag legje- lentéktelenebb epizódokon is. így magyarázza vidámságának okát: — Senki sem tud állandóan csak tragikus feszültségben élni. Igaz, kicsattanó jókedvben sem. Valami, ha még oly kevés, a másikból is mindig jelen van: Ezt Shakespeare zseniálisan látta meg. Részben ezért követi nála olyan gyakran a súlyosan tragikus feszültséget valamilyen mulatságos jelenet. Persze, nemcsak ezért. De ó arra ugyancsak gondolt, hogy nem lehet három órán át állandóan csak drámai feszültségben tartani az embereket. Az élet egészének az ábrázolására törekedett. Ez persze, nem könnyű dolog, hiszen az élet ezerszínű. Neki mégis sikemegjelent a fürdő pénztárénál, felhívták az irodába. Persze, mindenki megveheti a belépőjegyet, de így meg úgy. egyszóval tekintsen el attól, hogy a hullámot látogassa, különben is telt ház van s ha ő Ali jön, mindig telt ház van. Nincs tudósításom róla, hogyan hamvadt el Ali szerelme, ha ugyan elhamvadt a szőke Manci iránt, — Ali nemsokára eltűnt Budapestről. Akkor tort ki az olas?-— abesszin háború, jó ürügygyei: Mussolini közölte; „az olasz kultúrát el kell terjeszteni ebben az elmaradt országban”. Hogyan kell kultúrát terjeszteni? Lövegek- kel, tankkal, gépágyúval. Több ezer kilométer távolságból, sok ezer halottal, felgyújtott falukkal, szuronnyal, amely átfúrja a mellkast. ancika évekkel később — már akkor régen egy jóra- való hentes felesége volt — értesült Je Ager Tor haláláról. Lesben állt tizedmagával Je Ager Tor, a mezítlábas abesszin harcosok között. Várták a fasisztákat. Egy tank gördült elő az úton, hideg ágyúcsöve mereven nyúlt előre. Az abesszinok rejtekükben jelekkel közölték egymással a tennivalókat. A feladat végrehajtása Je Ager Torra jutott. Már ugrott is a rejtekhelyről, kezében a magukgyártotta bomba. Egy ugrás egy hajítás, robbanás, a tank ég, megállt De egy golyó még jutott Je Ager Tornak. Meghalt, ahogy később a koreaiak, ahogy most a vietnamiak. Miért ölik meg az embereket? Mancika pedig azt mondta férjének: — Ismertem az illetőt. Mi csak Alinak hívtuk ... M ezt ennyire fontosnak? Mert \ egyetlen író sem tudja azt I megírni, amit a színész a : színpadon megteremt. Mert i egyetlen író sem gondolhat i arra, ami éppen az én idegeimben rejtőzik. Az élő em- ; bér! Ez a legfontosabb! De i mikor láthatod meg, hogy mi- ] lyen is az az ember igazán, • akivel egy asztalnál ülsz és \ mindennapi dolgokról be- \ szélsz? Csak akkor, amikor j azt végzi, amit igazán ttud és i amit csak ő tud. El tudnád-e : képzelni feketézés közben a \ kitűnő futballistáról, hogy ! milyen ragyogó szervezőkész- ; ség rejtőzik benne? Csak ha j a pályán látod! Játék közben. \ És csak ott veheted észre, \ hogy veszélyes helyzetben a ■ másodperc töredékrésze alatt j pontosan meglátja, mit kell ] tenni és már cselekszik is: : egy fejmozduiattal irányít, i mozgat, lelkesít tíz embert : És ezt mind csak ott ismer- i heted meg. Elgondolkozik egy Pnia-j natra, úgy folytatja tovább. \ — Talán azért tartom olyan : fontosnak ezt, mert a régi \ nagy színészek közül csak ke- ; veset ismertem, hogy tanul- : hattam volna tőlük. Odryt i sohasem láttam. Csak néhány : fényképem van róla és né- i hány lemezem. Gyakran fel- ; teszem ezeket a lemezeket. És j hallgatom a hangját. Nézem i fényképeit. És ha egy sze- j repre készülök, olykor gondo- j lók arra: hogyan is mondaná : ezt Odry? A beszélgető-csevegő Gábor j Miklós, a művész, aki szén- i vedélyesen keresi mindig és i mindenkiben az újat. Aki i kutatja az élő embert és azt, i ami benne a legértékesebb j rejtett sajátja, hogy a szín- i pádról aztán százszoros ka- ; mattal adhassa vissza, amit \ tőlük kapott. Jákó Pál ' Ablak vagyok régi házon. Az életet így vigyázom. Látok járókat-kelőket, Felragyogva nézem őket. Gyönyörű szép vagy te, élet, Ezer évig elnéznélek, Elnéznélek tán örökre, Míg be nem zúz a sors ökle. Ki-kinézek az utcára, Sokszor belep már a pára, így várom, hogy lassan, lassan, Legördül a függöny rajtam. 1 X A 2 2 1, X 1 K X 1 1fátány TüUsCA: X s-----. X • X V Egyik kollégája éppen ott állt mellette, s udvarias moz- du'attal felvette a földre hullott papírlapot. — Miért nincs bedobva? — kérdezte. — Elfelejtettem. — Hány találatod lett volna? Romanek lehajtotta fejét. — Tizenkettő. — Mutasd! — kiáltotta a kolléga vöröslő füllel; reszkető kézzel feltépte az asztalról az újságot s belenézett. — Ember! — üvöltötte kétségbeesetten — háromszázezer forintot dobtál ki a zsebedből! Romanek vállat vont. — Több is veszett Mohácsnál ... A kolléga döbbenten meredt rá, tagolatlan hangokat hallatott, majd szélvészként elhagyta a szobát. Tíz perc alatt a Szőrmeelosztónál leállt a munka; mindenütt Romanek szerencsétlen szerencséjéről, illetve szerencsés szerencsétlenségéről beszéltek. — Ki az a Romanek? — kérdezte valaki az ellenőrzési osztályon. — Az a nagy, magas ... — felelték. — Dehogy! Az a kis alacsony, köpcös... A dolog nem maradhatott ennyiben; fel kellett menni a könyvelésbe, a szerencsés embert szemrevételezni. ... A nap hátralevő részében mindenki azt számolgatta, hogyan is osztotta volna be a háromszázezer forintját, ha történetesen ő Hamlet Aliként a lokálban és beleszeretett a szőke Manciba. — Tudod, mit szeretnék, AH — a lokálban a pincérek, a lányok, a kávéfőző tegezöd- tek — szeretnék a hullámba menni, ott ebédelnénk és csak estere jönnénk ki ide az üzletbe. Egy nőért sok mindenre vállalkozik az ember, a fekete Ali is tudta, ha Mancika ki akar menni a hullámba, ki kell vinni, fellebbezés nincs. Kis fürdőnadrágjában, mögötte a szőke Manci, megjelent tehát Ali a műhullámok partján. ÓH! Egy fekete, ó! Az AH, 6! E9V gentleman — aznap érkezett — már indult a kijárat felé. Egy fekete, egy colored men! Ó, bemegy a vízbe, ól Hangyaboly zilálódik így szét, eszeveszetten, vihar dúl így a gyümölcsös kertben. „Hol az igazgatóság, igen, hol a rendőrség, hol a közigazgatás. Veszélyben a rend, az idegenforgalom — hová süly- lyedtünk? Egy fekete!” A kora délutáni lap már értesült a botlányról, „A társaság bojkottálni fogja a Gellértet, ha feketéket engednek be! Hűsöljön lavórban, ha melege van, de ne riasz- sza el a jó ízlésű embereket a hullámtól! Mit szól külföld ehhez a merénylethez? Gyors intézkedést, mielőtt későr Alit, legközelebb, amikor v\\\\\w,\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\> ra mindennap a bankár: fezőr, aki mindig postán küldött száz friss rózsát Becsbe Jeritza Máriának, itt volt a revolveres főszerkesztő, így hívták, mert kis példányszámú hetilapja cikkeivel akkorákat durrantott a bankokban, hogy csak úgy dőltek hozzá az ezresek, még Tichy gróf is előre köszönt neki, mert előfordult, hogy az éjszakai lokáléletben kisegítette őt némi gyorskölcsönnel. Azért kellett részletezni, kikből állt ez a társaság, mert egy késői tavaszi napon, amikor a napsütés már heves volt s már-már nyárrá változtatta az időt, ilyen szép déli órákban tört ki a döbbenetes vihar, elképedés, felzúdulás, határtalan tiltakozás, ultimátum és határozott bojkottkészülődés formájában. Mintha ezen a délen minden elsötétült volna, a nap visz- szavonta volna sugarait, a bágyadt hullámok elcsendesül- tefc, a fürdőmester kővé meredt, kövér hasán összefonta húsos kezét. Vagyis: Je Ager Tor megígérte Mancikának, a szőke trafikoslánynak — Mancika a felsőszigeti lokálban hordozta éjszakánként az asztalok közt a cigarettás tálcát, — szóval Je Ager Tor megígérte neki, hogy egyszer kiviszi a hullámba. M ancika nemcsak szőke, csinos is volt. — (a lokálban nem alkalmaztak csúnya lányokat) — * ő pedig cigarettaeladás köz- j ben is értesült arról: egyik \ másik vendégnek nagyon : tetszik s a vendég hajlandó i tetszését bizonyítani. Ezért \ nem lepődött meg Je Ager j Tor vallomásán s ha Je í Ager Tor vendég lett volna — \ ami különben elképzelhetet- t len — akkor a dolgok más- ! ként folynak, hihetően a szo- \ kott módon. De Je Ager Tor ! szintén a lokál alkalmazottja i volt, üvegburában főzte a ! kávét s mint Mancika, ő is ; tálcával járt az asztalok közt. I Kideríthetetlen hogyan ke- { riilt a magyar fővárosba ez \ az abesszin fekete legény, j mi kergette világgá a mesz- ; szi Abesszíniából, de itt volt Falu Tamás: ABLAK rült. Éppen a Hamlet példájával bizonyíthatom ezt. Bár lelkén nyomasztó súly nehezedik, mégis tud csúíolódni a környezetén, sőt, a sírásóval még csipkelődő szójátékcsatába is elegyedik. Mig beszél, tekintete állandóan a körülöttünk ülők arcát figyeli. Ügy mondja, szinte bocsánatkérően: — Figyelni kell az embereket. Nemcsak munkájuk közben, akkor is, ha leülnek néhány percre megpihenni. Mindig, mindenkitől tanulhatunk és kell is tanulnunk! Hadd említsek egy példát. A napokban láttam Psota Irént a Yermában. Ki hitte volna, hogy ez a kedves lány olyan gyönyörű asszony tud lenni és olyan tomboló szenvedély van benne! Még mi sem, akik ismerjük és szeretjük, nemcsak mint kollégát, mint barátot is. Amikor megnéztem, másnap a Hamletet másként játszottam, mint addig: új színeket, új árnyalatokat fedeztem fel. Amikor egy tehetséges színészt, lakatost, könyvelőt vagy festőt munkája közben láthatok és felfedezhetem az addig ismeretlen igazi lényét, képességeinek újabb vonásait: ezek a legszebb ünnepnapjaim! Mindezt egyszerűen, magától értetődően mondja, mintha másképp nem is lehetne élni. És közben változatlanul mosolyog s kezében játékosan mozdul a szalmaszál. — Tanulni mindig, mindenkitől. Hogy miért tartom £ í Aki még éleiében nem 5 látott szürke embert, az alig- ; ha tudja maga elé képzelni ; Romanek Edét, a Szőrmeel- ; osztó tisztviselőjét. Ügy volt J ő szürke, ahogyan az ég kék, í ahogy a tavasza mező zöld: | hivatásszerűen. í Mint a neve is mutatja, a 5 Szőrmeelosztó jelentős in- Í tézmény; s egy ilyen hatal- Í más gépezet olajozottan for- Í gó kerekei közt úgy el tud '• tűnni az afféle kis „csavar”, £ szinte észre sem veszi sen- ! ki. Legközvetlenebb mun- ! katársain kívül, ót is csu- | pán egy helyütt ismerték név j szerint a vállalatnál: a bér- í elszámoióban. 5 Soha dicséretben nem részesült; igaz dorgálásban ; sem. Az értekezleteken nem ..hozták ki” a nevét sem a ; buzgók, sem a hanyagok 5 közt: prémiumosztáskor szó- j ba se került soha, hiszen a í felsőbb régiókban nem is is- í merték a nevét. ; Mindez, mondjuk meg si- \ etve, igazságtalan volt a sors- í tói. Romanek Edében J ugyanis kiváló képességek í szunnyadtak: a megbízható, j szolgálatkész és lelkiismer e- ! tes hivatalnok szobrát lehetett volna róla megmintázni, ha akad vala szobrász “ki huszonöt évi szolgálata alatt egyszer is észreveszi. A sors azonban, ha gyakran igazságtalan is, szerencsére nem mindig figyel oda — így aztán néha látszólag követ- kezetlen dolgok történnek egyesekkel. Romanek Edévé] például az történt, hegy egv alkalommal, évekkel ezelőtt, pénteken megvásárolt totószelvényét szombaton elfelejtette kitölteni, s az üres cédula a zsebében maradt egészen vasárnap estig. Amikor a rádió bemondta az eredményeket, búsan ébredt rá feledékenységére; s mert töltőtolla úgyis kezében volt, szerény kárpótlásul az üres szelvényre rávezette a tizenkettes találat eredményeit. A szelvényt aztán borús gondolatok közt zsebrevágta. Másnap a hivatalban — pontosan tizenegykor, amikor rágyújtott első cigarettájára — véletlenül kirántotta zsebéből a papírrongyot, amely, ha történetesen szombaton délben tölti ki s nem vasárnap este — vagyont érhetett volna. REFLEKTORFÉNYBEN Gábor Miklós
