Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-20 / 67. szám

PEST HEGTEI ''■zKí’Htm 1965. MÁRCIUS 20, SZOMBAT A NŐVÉRKE SEGÍT LEG... Zámbó Erzsébet munkahe­lye a Pest megyei Ideg- és Alkoholgondozó Intézet. Rö­vid egészségügyi gyakorlat­tal került oda. Érettségi után az orvosegyetemre jelentke­zett. Nem vették fel, beáli.t tanulni az ápolónőképzöbe. Az oklevél megszerzése után a megyei Semmelweis Kór­ház belgyógyászatára került. Az ideggyógyászat azonban jobban érdekelte — házi fel­vételi vizsgával átvették gondozónőnek. Ezzel nyakig merült a mun­kába. Ideg- és alkoholgondo zás’ kényes, érzékeny, speciá­lis foglalkozást kívánó em­berek. Főleg alkoholgondo­zás. Milyen megdöbben lő oldalai vannak az életnek! Bejönnek erős emberek — és kiderül róluk, hogy bete­gek, akik maguknak köszön­hetik, hogy ilyen mélypont­ra jutoUak. Csak magnknak kimöflkíik? Feltárulnak a sorsok. Mind sötétebbé és nyomasztóbbá válik a kép. De a mélységbe nézve mind nagyobb erő fe­szül a fiatal gondozónőben: segíteni, segíteni, minél töb­bel és többel. Mit tud segíteni? Kedves a betegekhez. Biztat, csitít, ér­deklődik — és tanul, hogy még többet segíthessen. A fő­orvos úr elmekórtani tan­könyvét tanulja, s készül, hogy ősszel — kolleganőjével — beiratkozzon az esti egye­temen a pszichológia szakra. S amikor nincs rendelés a gondozóban, kedden, pénte­ken, szombaton vidékre uta­zik. Naponta 8—9 családhoz visz el az útja; a múlt év má­sodik félévében, szinte a mélyvízbe ugorva, 600 láto­gatást tett. Az idén már 242-őt Gondosan naplót vezet, mikor kinél járt, mit végzett. S a szűkszavú sorok mögül szin­te kiáltanak a le nem írt mondatok: — Sokszor leiszom ma­gam ... Segítsen nővérke, se­gítsen! Tegyen valamit, nem bírom már tovább! Elköltö­zött az asszony, azt mondták a gyárban, most szóltak utol­jára ... Mit tud segíteni? Szükség esetén a rendelésre irányítja a beteget, aki kezelést va”v kórházi beutalást kap. És kijár a kezelés után, ötször, hatszor, hétszer rövid hóna­pok alatt. Gyógyszert, meg­értést hoz, beszél a feleség­gel. S mire beírja: „Ügy lát­szik, nem fog visszaesni” — már a tizedik, a huszonötödik hasonló ügyet intézi. Nyomasztó minden útja. Kavarognak benne a képek, néha elönti a szégyen, hogy emberek ennyire elhagyták magukat. De megnyugszik: sikerűit... biztosan sikerül­ni ^og ... talán sikerülni fog .. sikerülnie kell. A télen jó szavakkal ment az egyik Tápió menti köz­ségbe. A beteget nem talál­hatta: néhány nappal előbb berúgott, reggelre megfagyott. Aznap úgy érezte, valahogy hamisan cseng az örökös „si­kerülni fog” ... Pesten az állomáson a férje várja, együtt indulnak haza. Dunaharasztiba. Sok szó esik a munkáról, persze egye­bekről is. de azért néha más témánál is előkerül a munka. Murányi József Az éjszaka világa (Olasz film) Az emberek szeretnek szó­rakozni és hálásak a jó szó­rakozásért. Sajnos mostaná­ban a mozikban kevés alkal­muk nyílik rá. Kevés a szín­vonalas. látványos film. Ki­vételt jelent a most bemuta­tott olasz film: „Az éjszaka világa.” A film azt ígéri, hogy egy kis időre kiemel a hétközna­pi kötelességek közül és el­visz bennünket a csodák, a megvalósuló álmok, a színes Strandberg svéd néprajztu­dós nemrég közzétetíe mind az öt kontinensen végzett ku­tatási eredményét. Véleménye szerint a legszófukarabb em­berek a finnek, őket követik a kanadaiak, s a legfecsegöbb ncT>ck. Strandberg szerint, az olaszok, a brazilok és a mexi­kóiak. £}a kezekkel Vietnamtól! Ceglédi fiatalok szenvedélyes hangulatú röpgyűiései Cegléden a" n-apokban több üzemben rendeztek röpgyű- !é.st a fiatalok, hogy kifeje­GYURKÓ GÉZA: MIÉRT NŐSÜLTEM MEG ÉLETRAJZÍRÓIM közül számosán fordultak már hozzám azzal a kérdéssel, ma­gyarázzam meg: miért nősül­tem meg én? S miután az életrajzírók a tömegek vé­leményét fejezik ki, köte­lességemnek tartom, hogy er­re a kérdésre a nagy nyilvá­nosság elölt válaszoljak, hogy eloszlassak minden kételyt, oktalan kíváncsiságot, mohó érdeklődést, amelyet ugyan személyem kétségtelen nagy­ságából kiindulva, végered­ményben is meg lehet érteni és bocsátani. A nagy embe­rek átka — sajnos —, hogy magánéletük sem lehet ti­tok, sőt magéiiéletük még érdekesebb, mint közsze­replésük. Erről beszélgettem éppen a minap Picassóva l, az angol királynő coctail-por- tyján, mert én ilyeneken is részt szoktam venni, s Pi­casso a maga1 rendkívül szel­lemes modorában meg is csóválta a fejét és azt mond­ta, hogy c . .. c! MÁR EZ IS igazolja, hogy mennyire igazam van meg- állapitásaimban, mert Picasso vem akármire szokta mon­dani, hogy c . . ,c, igaz, hogy én se, hogy ejnye . ■ ., pedig ezt mondtam. Mintán ilyen szellemesen elcsevegtünk, odajött Bondarcsuk és ö is kifejtene véleményét az ügy kapcsán, amit ezúton is a leg­teljesebb mértékben osztok ... Izé ... hogy . .. szóval, mi­ért is nősültem, én meg, ugyebár, ebből indultunk ki... Fogalmam sincs! KÉRDEZZEK MEG a fele­ségem. Ezen a földön ö az egyetlen, aki ezt tudja! zésre juttassák véleményüket az amerikaiak vietnami kato­nai beavatkozásáról. A Talaj­javító Vállalat tiltakozó gyű­léséről az alábbi táviratot küldték a Demokratikus ifjú­sági Világszövetséghez: „Követeljük, hegy az ag­resszió haladéktalan beszün­tetésével tegyék lehetővé a vietnami fiatalság békés al­kotó munkáját, zavartalan ta­nulását. El a kezekkel Viet­namtól!” Hasonló megmozdulásra ke­rült sor a Villamosipari Gép­gyár II. számú telepén. to­vábbá a Mezőgazdasági Tech­nikum valamennyi osztályá­ban. Inne.n is, mint a többi gyűlésekről táviratot küldtek a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagy- követségére, amelyben ki­nyilvánították, hogy szolida­ritást vállalnak a békeszere­tő vietnami néppel. Agak... (Foto: Kotroczó) fantázia birodalmába, az éj­szaka világába. Be is tartja ígéretét. Aki megnézi, kelle­mes órákat tölt a moziban. Nem játékfilm, hanem a világ éjszakai életének leg­értékesebb produkcióit be­mutató összeállítás, amikor egészen fantasztikus mutat­ványokat is láthatunk. Ilyen például az egy ujjon „kézén álló” akrobata, vagy a ke­ringőző delfin. Található benne idomított bálna és majomszínház, táncosnők és vízi baléit. Van néhány meg­döbbentő látványosság is, mint amilyen a japán vallá­sos tömegverekedés, vagy annak a fiúnak az életveszé­lyes ugrási, aki a magas sziklafalról a tengerbe veti magát. A „nagy számok” mel­lett mutatnak gyengébbeket is, mint az énekesek a nem éppen friss számaikkal. Mint minden ilyen jelle­gű alkotásnál, itt is a legfőbb követelmény a látványosság és az érdekesség. Mario Rus- sonak, a rendezőnek tulaj­donképpen az volt a feladata, hogy a világ különböző tá­jain felvett produkciókat jól illessze egymáshoz, lendüle­tessé és folyamatossá tegye a filmet. Ez többnyire sikerült is, a néző jól szórakozik, csak itt-ott lankad a figyelme. A részleteket összekötő szöveg fogja keretbe, s szellemesen kommentál is, de egészében mégis gyenge és felesleges. A film készítői közül leg­inkább az operatőrök dicsér- hetök a megragadó, színes fel­vételekért. Elek János — A Csepel Autógyár művelődési otthonában, hét­főn, a művészeti akadémia előadássorozat alkalmából a filmművészetről lesz szó. Bemutatják a „Film forma­nyelve” című filmet is. 22 ezer rántanivaló csirke útrakésien Jó hírek érkeztek a ceglé­di Táncsics Termelőszövetke­zet messze földön híres ba­romfikombinátjából. E pil­lanatban a tsz harmincötezer csirkét és ötezer tyúkot gon­doz. A Barnevál pedig a jövő héten szállít.el tőlük huszorvkétezer rántanivaló csirkét. Van azonban más hír is a baromfigondozóknál: dr. Sze­pesi István vezetésével a na­pokban egy hattagú brigád határozta el, hogy megküzd a szocialista címért. KÖNYVESPOLC Passuth Krisztina: A festészet műhelyében Miért szép egy festmény? Kiállításokon, baráti beszél­getéseken gyakran hallani ilyen válaszokat: mert ne­kem tetszik; csak; mert gyö­nyörködtet . .. Bizony, sokan vannak még a kiállítások mindinkább növekvő látoga­tói között, akik szavakban még nem tudják megfogal­mazni, miért tetszik nekik ez a festmény, vagy az a gra­fika, mi emeli művészi rang­ra a látott freskót, vagy régi oltárképet. És azzal sincse­nek, tisztában, hogy milyen irányzatok jellemzik az egyes korok festészetét, azok ho­gyan tükrözik a kor társadal­mát, embereinek érzés- és gondolatvilágát. S mert a ki­állítások látogatóinak száma szinte napról napra emelke­dik, feltétlenül helyes kezde­ményezés volt a Móra Fe­renc Könyvkiadó azon törek­vése, hogy segítséget nyújt­son az új kiállítás-látogatók­nak a művészi szép fel­ismeréséhez, a fertők áltál a vászonra álmodott gondo­latok jobb megismeréséhez. Igaz, hogy a kiadó — jelle­génél fogva — elsősorban az ifjú kiállításlátogatók ked­véért jelentette meg Passuth Krisztina: A festészet műhe­lyében című könyvét, de bi­zonyára sok felnőtt is szíve­sen végiglapozza majd. A könyv kitűnő útikalauz­nak bizonyul a kiállítások lá­togatásához. A szerző végig­kíséri az olvasót a festés technikájának fejlődés-állo­másain, a barlangok falára rajzoló ősember kezdetleges módszerétől kezdve az akva- rell, a tempera, majd az olaj- festés megjelenéséig. Bemu­tatja, hogyan változott a ké­pek témája és stílusa a kü­lönböző társadalmi formák­ban, az egyházi festészettől egészen napjaink modern mű­vészetéig. Megismertet a kü­lönböző festészeti műfajokkal: a csoportképpel, a portréval, az akttal, a táj- és városkép­pel és a csendélettel. Vége­zetül pedig megmagyarázza a stí'uselemek: a szín, a fény és árnyék, a vonal, a folt és a forma, a térábrázolás, és a kompozóció szerepét a mű­vészetben. Passuth Krisztina könyve amellett, hogy élvezetes ol­vasmány, a művészet tudatos élvezetére tanítja meg az ol­vasót. Könyvét hetven mű­alkotás művészi reproduk­ciója. valamint számos rajz és vázlat teszi még teljesebbé. — P— Érdekes, sőt izgalmas kér­dés merült fel a minap Szent­endrén. Szóba került. hogy még 1931-ben az egyik tóvá­rosi napilap több illusztrá­cióval cikket közölt a város- . ról. A cikkíró azt fejtette ki/ hogy a föld felett álló és lát­ható középkori jellegű Szent­endre alatt egy külön, föld alatti város terül el. szerte­ágazó. egymásba nyitó vagy egymástól csak az idők fo­lyamán elválasztott hatal­mas, hosszú pincesorral. Az öreg szentendreiek va­lóban tudnak róla, hogy a Bogdányi utcai, egy­kori hegyi borospincék több száz méter hosszúak, s állít­ják, hogy a városban meg kilométer hosszú pincék is vannak. A Vörös Hadsereg utcából nyíló rövid Szerb ut­cában például ott állt Crna- gorác János bácsi „Ösbuda- vár” nevű vendéglője, s en­nek az udvarából is nyúlt a "Szamárhegy alá egy ponto­san másfélszáz méteres pin­béről, Wilsonról és í Latabárról? / Szóval, alaposan j megforgattak ben-! nünket, de azért azt; sikerült eltitkolnom,! hogy hétéves korom-! ban szamárköhögé-! sem volt, hogy nem \ szeretem a paradi- \ csomlevest, hogy az \ öcsém éjszaka hor- \ kol, nem is beszélve! arról a fél sisakról, \ amelyből a kutyánk \ eszi már vagy tíz éve : a zabpehelyt. E steiünket szabály-\ zatok rögzítik, \ Hogy miért ilyen : szigorúan, azt mi i sem és a szabályzó- l tökösem tudják. Pél- i dóul: testnevelés óra. ; A szerencsétlen tor-\ naszerre ítélt vigyázz \ menetben a korlát- \ hoz' megy, tiszteleg\ neki, kér engedélyt í felmenni rá. s aztán : — leesik róla. De mégiscsak ka- \ tona lett belőlem. \ Eleinte ezt én sem \ hittem, ám mindení jel arra mutat, hogy: Karinthynak van : igaza: a látszat néha\ csal. de nem minden j csaló látszik! í Tóth István < meg a végső kegye­lemdöfést a boldog, szabad civil életnek. T» eöltözés. Ez az JJ időszak a felfe­dezések kora. Kide­rült, hogy amibe a lábamat törültem, az atlétatrikó, s kide­rült, hogy amit a lá­bamra tekertem, az esz az őrvezető elv-, társ. Addig jár a korsó a kútra, amíg más parancsot nem kap. Áld másnak ver­met ás — ilyen nincs. Éppen elég kiásni saját lövészteknőn- ket. Ki mint veti ágyét, KATONADOLGOK a z ismeretek aláp- ztL ja: hogyan is lesz valakiből kato­na? Erről kell elő­ször beszélni, mert nem is olyan egysze­rű ez, ahogy azt a laikusok elképzelik. Sokan húznak csiz­mái úgy, hogy már a rokonság befolyásos ismerősei sem tudtak semmit tenni a fiúcs­ka bevonulásának megakadályozása ér­dekében. Mások viszont el­számították magukat. A vakbélműtét két héttel hamarabb ütött be a kelleténél, s a bevonulás idő­pontjára a kórház már gyógyultan bo­csátotta el az ifjút. rí előfordulnak. >J olyan esetek is. hogy valaki elén a bevonulási korha­tárt. s minden manő­vert mellőzve, a leg­törvényszerűbb kere­tek között két évre katona lesz. Állítólag ezek van­nak a legkevesebben! S elkezdődik. Be­hívó. Derült ágból villámcsapás! Igen, általában ez a kis ap­ró papirdarabka adja jégering. Kiderült, hogy az egyik csizma jobb, a másik pedig bal, s az is kiderült, hogy nekem mindkét lábam bal. Kiderült, hogy aki öltözködés után a legjobban ne­vet rajtam, az ba­rátom, s végül kide­rült, hogy akit ezért derűsen hátbavág- tam, az az örvezetó elvtárs. S ezzel a tet­temmel nekem egy időre beborult. Kide­rül ez a beborulás az életünk alakitotta közmondásokból is. Nevezetesen: Szégyen a futás, de hasznos, mert meg­annyi nap laktanya­fogságot kap. Ne fesd az ördögöt a falra, mert kime­szelt étik veled az egész laktanyát. o a sok kiderülés O és beborulás után egy újabb kor­szak következett. Az adatgyűjtés korszaka. Számtalan papirra a lehető legtöbbször felírták nevünket, apánk, anyánk és egyéb hozzátartozó­ink termeléshez való viszonyét, hányas ci­pői hordunk, van-e miifogsora menyasz- szonyunknak, s mi a véleményünk Csőm­Titolzst»« alsó város Szentendre alatt? ce. A többi része — mert olyan is volt — barlangnak, ismeretlen világnak számí­tott. A Rab Ráby tér teljes ter­jedelmében pincékkel van aláaknázva. A szerb plébánia pincéje is több emeletes, különleges ér- 1 tiekesség. Az 1830. évi flloxeráig, a szőlő kipusztulásáig Szent­endre vörös bora nem orszá­gos, de európai hírű volt. Évente hetvenezer akóval termeltek, a tankönyvek sze­rint. Ilyen hatalmas borter­melés a város határában je­lenleg nem folyik. A város ős­lakói most azt javasolják, hogy — addig is, míg a sző­lőtermelés ismét felfut — ta­lán érdemes lenne búvárkodni a lábuk alatt húzódó ti­tokzatos „alsó város” rej­telmeiben. A gondolatra ezúton is fel- ! hívjuk honi barlangkutatóink i figyelmét. fKIFUTÁSI IDŐ ^ y r 2 Találkoztam vele a na- í ? pókban. Valahogy furcsa. í | Uj ruha, új cipő... de a í | szín, a szabás ... Mi az? ^ ^ Átaludt két évtizedet a ^ á szabója? ^ ^ — Fene elegáns vagy! Ez£ s a kockás pepita, meg a goj- í | zer varrott! Most vetted? '/ \ — Most? Úgy nézd meg, 2 | hogy 1930-ben komám, í És élvezi, hogy csodálko- í i zom. \ 1 — Az lehetetlen. Hiszen 5; | vadonatúj! * ? — Mert nem volt rajtam, ? 2 csak egyszer. Ott áll a szék- ? p rényben. Csak szellőztetni 2 í szedtem elő, meg lekefél- í | ni. \ í Persze kérdem, hogy í | miért. £ 2 — Tudod, mikor magiá- f, ? tott benne Töreki, az ősz-? ? tályvezetöm — azt mond- ? 2 ta: „Mi az Alaki elvtárs,2 2 maga jampec? — Akkor 2 1 még nem volt huligán. — \ JHogy jön a pepita, meg a ^ ? gojzer egy demokratikus;! 2 utókalkulátorhoz?” Az ősz- jj 2 tályellenséget is emlegette, j 2 meg a munkásosztály meg- ? J vetését. Megfogadtam, hogy ? 2 soha többé. — erre meg- J ^ úsztam egy fegyelmivel. ^ 2 — Jól. van. Alaki, de hi- 2 2 szén az a világ elmúl:! Mi- 2 2 ért nem szedted elő rögtön í 2 a ruhát a szekrényből, ami- \ 2 kor mór nem zavarta a szó- 2 2 cialista épitőmunkát? 2 Fülemhez hajol, belesúg. 2 2 — Tudod, kellett azért 2 2 egy kis kifutási idő. (al.) 2

Next

/
Thumbnails
Contents