Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-19 / 66. szám

FEST HEGYEI 'x^úrStm 1965. MÁRCIUS 19, PÉNTEK Mit kérnek a betörők? »Vihetik, nem tőlem viszik" — Gyerekek a rács mögött — Azért sincs világítás! A legfőbb: a szakmai ismeret Mit kérnek a betörők? A lakosság segítségét. Azt, hogy senki se tartsa gyanúsnak őket, amikor későn este egy- egy üzlet, italbolt körül ólál­kodnak. Ne vegyék őket ész­re — mint Füstös Károllyal tette két sóskúti férfi. Füstös Károly tulajdonkép­pen Ercsiben lakik. De keve­set tartózkodik otthon. Rész­ben betörni jár a környékre, részben üli a betöréseiért ki­szabott börtönbüntetéseket. Eddig 12 évet töltött a csíkos ruhában. Ám az „elvonókúra’' nem tör­te meg szenvedélyét — leg­utóbbi kiszabadulása óta újabb útra, Sóskútra ment. Éjfél volt, sötét, amikor odaért a ruházati bolthoz. Fel­lángolt benne a vadászszen­vedély úgy, hogy megfeledke­zett a szükséges szakmai elő­írásokról. Pedig a vérében van a betörőszakma. És most majdnem rajtavesztett. De nem. Amikor észrevette a közelében levő két férfit, hirtelen leült, s úgy csinált, mintha a cipőfűzőjét kötözné. Közben szidta magát, mert úgy viselkedett, mint egy kez­dő. Tudta, roppant gyanús, legjobb lenne elrohanni —, de már nem mert mozdulni. Ám a két férfi rá sem hederített. Nem az ő házuk a bolt, mi közük hozzá, ki üldögél ott. Még a fejüket is elfordítot­ták. A betörő megkönnyeb­bült. Amikor már messze jártak, Füstös szakszerűen né­zett körül. Nem volt senki a közelben. Benyomta a kira­katot. Fölpakolt egy csomó ruhát (14 ezer forint értékűt), s szélsebesen kereket oldott. A rendőrség azonban meg­találta. S Füstös fejcsóválva mondta egyik kihallgatáson: hihetetlen, hogy milyen nemtörődömök az embe­rek. Valóban nemtörődömség? A napokban került rács mögé hat érdi gyerek. Pontosabban: hat fiatalkorú, 16 és 18 év kö­zöttiek. Betöréseik előtt, ké­ső este csapatban grasszál- tak, az italboltok körül sün­dörögtek — utólag elmondták a tanúk, hogy felettébb gya­núsan viselkedtek. De előző­leg senkinek nem jutott eszé­be, hogy szóljon a rendőrnek: esetleg nem ártana az italbol­tot figyelni. Akad jónéhány ember, akit valóban nem érdekel az, hogy mi történik — ha nem vele történik. Szerencsére akad ellenkező példa is. Szentmár- tonkátán például az egyik falubeli figyelmeztetésére sze­reltek le egy betörőbandát. Idegen legények bőrönddel l csellengenek „tapogatják” a boltajtót — a férfi gyanúsnak tartotta, azonnal szólt az ön­kéntes rendőrnek. Igazoltat­ták a legényeket — s a bő­röndből előkerült egy sereg speciális betörőszerszám. Ak­kor csodálkoztak azonban a kátaiak igazán, amikor ké­sőbb megtudták: a 30 éves Turóczi János bandája eddig hét helyen járt, s 140 ezer forint volt a „szajré” értéke. Váchartyánban szintén a la­kosság „buktatta le" a betö­rőt. A „nagymenő” Tunyogi Istvánt, aki 11 évet ült rész­letekben, s aki legutóbbi ki- szabadulása után, csekély másfél esztendő alatt, 54 hely­ről rabolt. Bejárta az egész országot s 280 ezer forint kárt okozott. Lapunkban többször írtunk arról: a társadalmi tulajdon védelméhez az is hozzátarto­zik, hogy gyújtsák is meg a felsze­relt lámpát az üzletek bejárata előtt. De nem gyújtják, hiszen a belkereskedelemnek az az ál­láspontja: ez már közvilágí­tás lenne, hiszen az utca is kap a fényből (!) — fizesse a tanács a közvilágítás költsé­gét. Mondjuk, hogy régen a ma­gánkereskedő kivilágította a boltját? Mondjuk, hogy a „ma­szek” pontosan tudta, mikor mennyi, s milyen darabokból áll az árukészlete? Hogy meg­figyelte, kik járnak hozzá vá­sárolni, nem egyszer pontos személyleírással gyorsította meg a nyomozók munkáját?! Nem mondjuk, mert ezzel csak kis létszámú, de derék betörőinknek ártanánk. Akik szeretnék úgy dolgozni, hogy nem látja őket senki, hogy ne tudják meg, mit vittek el — egyszóval, ha titokban gya­rapíthatják szakmai tudásukat s egyben nem is szerény „jö­vedelmüket”. Murányi József Díszlettervező és színész BESZÉLGETÉS JACQUES CHAR RIEB. VAL Amikor felhívtam telefonon [ a Gellért Szállót, s kapcsolták ! a szobát, Jacques Charrier ba- j rátságosan bíztatott: — Másfél óra múlva indul a repülőgépem, de azért jöjjön föl, csomagolás közben elbe­szélgetünk. így történt, hogy távozása előtt búcsút vehettünk Jacques Charrler-tól, a hazánkból nem­rég elutazott francia filmkül­döttség tagjától. — Megérkezése napján azt mondta az egyik lap munka­társának, mindent akar látni Budapesten, ami érdekes. Hogy sikerült végrehajtania ezt az eléggé bőséges progra­mot? — A „hogyan“-t magam sem tudom, de sike­rült. Szeretek csatangolni, fel­fedező utakra indulni, megis­A BATRAK (Foto: Wormser) Nyáron fagylalt — télen sütemény Hosszú huzavona előzte meg Nagykörösön a cukrászat átépítését. Miután a város köz­véleménye joggal zúdult fel a cukrászat konyhájának min­den higiéniát nélkülöző állapo­tán, a vendéglátóipar a tettek mezejére lépett. Most aztán viszont becsületükre válik, amit alkottak. Százötvenezer forintot fek­tettek az új konyhába, s egy­idejűleg tovább építik az Aranykalász Éttermet. A terv szerint a fagylaltkészítést oda helyezik át. A vállalat mint­egy 140 ezer forintot áldoz a fagylaltkészítés gépesítésére. S hogy az új épület télen se áll­jon kihasználatlanul, tízezer forintért kemencét is állítanak bele — itt sütik majd télen a félkészárukat. sió. Minden műsort megnéz­nek. Bár kilenc felé Berkes már bóbiskolni szokott. Rendszerint arra ébred, hogy a felesége kikapcsolja a készüléket. / deje lefeküdni — sóhajt az asszony, 15 éve. Nagy kínnal kihúzzák a két­személyes rekamiét. E célból fel kell venni a szőnyeget, odább tolni a két fotelt. Ez Berkes dolga, 15 éve. Begya­korolt mozdulattal csinálja. Szinte már félálomban. Az­tán elbúcsúznak. Egymásnak háttal alszanak, mert Ber- lcesné hallotta valahol, hogy nem egészséges, ha az embe­rek egymásra fújják az el­használt levegőt. Hetenként kétszer Berkesné odabújik a férjéhez, 15 éve... Aztán Berkesre lassan rá­száll az álom. A félálomnak röpke, önfeledt perceit sze­reti a legjobban. Ilyenkor örömmel gondol arra, hogy nemsokára jön a reggel. Űjra bemehet az üzembe. Ott jó. Sok ember van. Beszélnek, mesélnek, tréfálkoznak. Me­sélnek kalandjaikról, az el­múlt este történetéről, szerel­meikről, gondjaikról, bajaik­ról. Ö nem szól. Neki nincsenek bajai, gondjai, történetei és nincsenek örömei sem. Csak álmai, de arról senki sem sze­ret beszélni. Ezért mondják, hogy Berkes hallgatag em­ber. S okan irígylik. Mert ki­egyensúlyozott, boldog családi életet él. Esténként a botladozók elé példaként állítják. Berkes ilyenkor sem szól, csak csendesen, halvá­nyan és kicsit sejtelmesen be­felé mosolyog. Ezért azt mondják, hogy szerény em­ber. Ezenkívül semmi mást nem mondanak róla ... ŐSZ FERENC Fejhosszal győzött Cegléden a Sin Alfa Érdekes adatokat közölt la­punk ceglédi munkatársával Gellei Ferenc, az ottani járási vetőmagfelügyelő. Elmondotta, hogy a termelőszövetkezetek egyre inkább rájönnek: kifize­tődő dolog a magtermesztés. Különösen nagy a haladás a lucernamagtermesztésben. Ta­valy vetettek először a mar- tonvásári Sin Alfa vetőmagból, s az eredmények azt mutat­ják, hogy ez a fajta a ceglédi járás földjében minden eddi­git felülmúl. Míg az eddigi faj­ták holdanként általában más­fél mázsa magot adtak, a Sin Alfa holdanként a két, két és fél mázsát is megadja. merni egy város sokféle arcu­latát, Egész nap az utcákat róttam. Megragadott Budapest varázsa, s ez nem üres bók: bizonyítja, hogy két nappal meghosszabbítottam itt-tartóz- kodásomat. Oly párizsias az egész, a folyóval, a szigettel, az apró kis presszókkal, biszt­rókkal, vendéglőkkel. A Gel­lért, ahol lakunk, fényes, tá­gas, modern, világvárosias. A Százéves Étterem bensősége­sebb, szinte a magyar történe­lem egy darabkája ... Nem véletlen, hogy ennyit beszélek a berendezésről, érdekelnek a színek és formák, eredetileg díszlettervezést tanultam ... No, és visszatérve, még egy dolog emlékeztetett Párizsra: szépek és egyénien, ízlésesen öltözöttek a magyar nők. — Nem vagyok kizárólag filmszínész — mondja nyoma­tékosan, Charrier. — Igaz, húsz filmem volt eddig, s köz­tük a Babette háborúba megy, amit tudtommal Magyarorszá­gon is játszottak. De a szín­ház legalább ilyen fontos az életemben. Játszottam Moliére vígjátékokban, Daudet: Az arlesi lány című darabjában, Musset és Jacques Audiberti színműveiben, de talán mind­máig a legkedvesebb szerepém az, amellyel először léptem pá­rizsi deszkákra: a Theatre Montparnasse-ban játszottuk Anna Frank naplóját, s én voltam Peter. — Ez a múlt. A jövő? Innen Moszkvába utazom, majd otthon pihenek egy ki­csit, olvasok és korongolok, tudja, kerámia vázákat csiná­lok. A legkedvesebb könyvem egy mese, igaz, felnőtteknek való. Antoine de Saint Exu- pery „Kis herceg”-e. Május­ban aztán Marina Vladyval együtt forgatok egy filmet, utána pedig újra színpadi sze­rep jön, de hogy mi, az még előttem is titok... Zilahi Judit Fúrni tudni kell káztatott meg egy enyhe el­lenvetést. Az lett belőle, hogy az asszony három napig sírt, hogy megunta. Öt is, meg a főztjét is. Így aztán ezt sem lehet megpróbálni... Amíg világos van — kü­lönösen nyáron — kikönyö­kölnek az ablakon és nézik az utcát. Télen a bezárt üvegtáblák mögül lesik a for­galmat. Kint emberek men­nek. Nevetnek, vitatkoznak, összeölelkeznek. Berkes úgy szeretné hallani, hogy mi­ről beszélgetnek. De hang nem hallatszik fel az ablak­ba. Olyan az egész, mint egy némafilm. Nagy néha olvasni szokott. Ilyenkor az asszony elége­dett büszkeséggel nézi, majd horgolni kezd. A szép csip­kéből sohasem lesz elég. Meg aztán karácsonykor ezt lehet ajándékozni a család­nak. Végre elkezdődik a televí­— Kedves igaz­gató kartárs —, hajlongott Bur­bulya, mint egy bajadér — én nem azért mon­dom, de az igaz­gató kartársnak megint és újból igaza lett... Az igazgató fel­vonta szemöldö­két, ahogyan a legutóbb látta a moziban és csak ennyit mondott finom fensőbb- séggel, amely olyannyira saját­ja volt: — Nos, miért, Burbulya kar­társ? — Nos, azért igazgató kartárs, mert a Pöszméte kartárs bevált. Bevált! Az ké­rem, egy olyan kartárs, amilyen kartárs kevés van a kartársak kö­zött ... Pöszmé­tét csak az igaz­gató kartárshoz lehet mérni ... Olyan kulturált, olyan szakember, és olyan tájéko­zott a kérdések­ben, legyenek azok, kérem, bár­milyen bonyolul­tak, nehezek és veszélyesek — mint az igazgató kartárs. Meg kell mondanom, ker­telés nélkül, hogy a kedves igazga­tó kartárs ember­ismerete már a csodával hatá­ros, igazán csak Pöszmétéé mér­hető hozzá. Na­gyon, nagyon kedveljük ezt az embert, éppúgy, mint mindany- nyiunk szeretett igazgató kartár­sát. Éppúgy! — dörzsölgette mind a két ke­zével egymást Burbulya. — Hát igen •.. Szóval ez a Pösz­méte egy ilyen kiváló ember! Végtelenül örü­lök, hogy maguk így mgkedvel­ték ... Végtelenül örülök! Köszö­nöm a tájékozta­tását, kedves Burbulya kartárs, köszönöm. A folyosón úgy vonult végig Bur­bulya, mint egy győztes tollbe­gyű j tő libaf osz­tás után. Megelé­gedetten mormol­ta: — Azanyádat, Pöszméte, most megkaptad a ma­gadét. És másnap Pöszméte Al­fonz főkalkulá­tor, mint össze­férhetetlen em­ber, megkapta felmondó levelét. összeférhe­tetlen, hogy még egy olyan, de olyan ember le­gyen a vállalat­nál, mint az igaz­gató kartárs. Ügy hallom, hogy Burbulya azóta emberisme- rettant ad eiő egyik egyetemün­kön. Kollégái di­csérik kiváló tu­dását, amelyhez csak az egyetem vezetőinek tudása mérhető... Gyurkó Géza szonyokat is. Abból csak baj származik. Az ember lányá­nak azért van férje, hogy szé­pen együtt éljék az életüket, mint az ő szülei a tanyán, ahol sokszor egész télen egy lelket sem láttak. Mégis meg­voltak. F ölna még egy megoldás. Néha kettesben elmenni valahová. Egyszer — vagy öt éve lehetett — el akarta vin­ni az asszonyt egy étterembe vacsorázni. — Minek? Nem jól va­gyunk itthon? Csak pénzki­dobás! — De néha olyan jó lenne emberek között lenni — koc­A PÉLDAKÉP borzalmas a drágaság és igy tovább ... Lopva az órájára néz. So­ká kezdődik még a televízió. Az asszony azt fejtegeti, hogy mindennek a tsz-szervezés az oka. Ezért drága a tojás, ö közben kiles az ablakon. Ar­ra gondol, hogy jó lenne va­lahová elmenni. Mindegy hová. Csak ki! Ki ebből a szobából, amelynek minden tárgyát ismeri és unja. Pon­tos helye van itt minden bú­tornak. A két hatalmas fo­tel pontosan a rekamiéval szemben áll. Ha valaki odébb tolja, akkor egyikük az első lehetséges alkalommal helyé­\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v.\\\\\\\\\\\\\\ nerkes Zoltán példakép Mf volt. A környéken — fő­leg az asszonyok — úgy em-, legették, mint a legkiválóbb családapát és a legodaadóbb férjet. — Ez az igaz boldog csa­ládi élet — sóhajtoztak az emberek. Mert Berkes nem járt sehová. Az üzemből egye­nesen hazasietett. Nem tért be egy presszóba, vagy klub­ba. Nem voltak szenvedélyei. Otthonülő, tisztességes ember Berkes, még a feleségével sem járnak sehová. Egymás­nak élnek, egymásért. Így a szép. Hál nem igaz? Berkes a munka után ha­zamegy. Pontosan fél három­kor fordul a kulcsa az előszo­bában. Ilyenkor a felesége eléje siet és még a nyíló aj­tóban megcsókolják egymást. Immár 15 éve. Pontosan ugyanúgy. Berkes annyira hozzászokott a mozdulathoz, hogy amíg a bal kezével a zárból kiveszi a kulcsot, jobb kezével már nyúl az asszony felé, megcsókolja, éppen olyan gépiesen, mint ahogy a csók után nyomban felakaszt­ja a kalapját a fogasra. A következő húzás az asszonyé: — Mi újság? — Semmi — feleli Berkes 15 éve. — Mi van ebéd? jpzután Berkes a konyhá- M-j ba megy. Itt már ki ván tálalva a leves. Csak vasár­nap eszik a szobában. Hét­köznap kár lenne bepiszkíta­ni. Különben is. mindegy an­nak az ételnek, hogy hol eszik meg. Ebéd után bevonulnak a szobába. Az asszony elmesé­li, hogy mi volt a piacon, az üzletben és a lépcsöházban. A 15 év alatt általában csak a kofák neve és a zöldség ára változik. Berkes hallgat­ja. Nem figyel oda. Minek? Nem érdekli a história. kü­lönben is tudja már kívül­ről ... szemtelenek, a kofák, re igazítja. Unja és gyűlöli a toalett-tükrön álló kölni- fújót: 15 éve ott ál. Rózsa­szín labdája már színét vesz­tette. Kölni soha nem volt benne. De takarításkor min­dig gondosan eligazítják a labda csipkebevonatának fa­kult rojtjait. Éppúgy, mint a szőnyegét. L egalább jönne valaki. De nem jön. Még házassá­guk elején hozzászoktatták az embereket, hogy ők nem ven­dégeskednek. ök sem mennek sehová, hozzájuk se jöjjön senki piszkítani. Ha jönnek, ldnálgatni illik. Az sok pénz­be kerül. Ki bolond másokat tömni? Felesége mindig elítélően nyilatkozott azokról a fér­fiakról, akik csavarognak. Egy ismerőse szenvedélyes horgász. A felesége szerint fel kellene kötni az ilyet, aki azokért a nyavalyás halakért elhanyagolja a családját. De megveti a szomszédoló asz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents