Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-18 / 65. szám

Hogyan lehet megakadályozni az állatbetegségeket? Napjainkban az állategész­ségügyi, állattenyésztő szak­emberek, állatgondozók, állat­tartók megfeszített munkát fejtenek ki a járványos állat- betegségek megelőzésére, meg­akadályozására, lokalizálására. A megelőzést, védekezést ren­deletek írják elő. Aki ezt nem tartja be, azzal szemben a tör­vény szigorával járnak el, minden állattartó gazda érde­kében. A rendeletek pontos, követ­kezetes és maradéktalan be­tartása mellett nagy jelentő­séget tulajdonítunk a lakos­ság körében alkalmazott szak- tanácsadásnak, felvilágosító tevékenységnek. Tapasztala­taink azt bizonyítják, hogy ahol a gazdák a rendeleteket betartják és megfogadják a szakemberek tanácsait, ott meg lehet akadályozni a jár­ványos állatbetegségeket. Hogyan segítsenek, hogyan segíthetnek a községek lakói ebben? Egyszerű, de nagyon fontos követelmény, hogy elsősorban a fertőzött községekben, de a védőkörzetekben is a mini­mumra csökkentsék a szemé­lyi látogatást. Lehetőleg még a gyermekek se menjenek a szomszédba játszani. Azt a ru­hát, amelyben az utcán já­runk, tartózkodunk, hazaér­kezés után cseréljük le, s lehe­tőleg fertőtlenítsük. A ka­punk előtt xtelyvára, szecská­ra vagy fűrészporra öntsühk hígított klórlúgot, vagy formg- lint, s így készítsünk fertőtle­nítő szőnyeget. Tartsuk tisz­tán udvarainkat. Kerítsük el a tyúkok elől a trágyatelepe­ket. Jól tesszük, ha még .a megszokott meleg kézszorítást is mellőzzük. Az üzlethelyisé­gekben rövid ideig tartózkod­junk és egymással lehetőleg minél kevesebbet érintkez­zünk ! Sok gazda nem tulajdonít megfelelő jelentőséget a ba­romfiak kijárási tilalmának. Pedig a fertőzés elsősorban az utcán, utakon terjedhet el, ahová az emberek, madarak közvetítésével jut el a vírus. Az állategészségügyi rend­szabályok betartására kérem fel az állattartó gazdatársakat. Nemcsak a saját maguk, mindannyiunk érdekében vé­dekezzünk együtt, közösen! Kiss János, járási főállattenyésztö Az alvó Tápió menti kis községben: Egyedülálló cigány irodalmi műsor A januárban megalakult sági cigányegyüttes a múLt vasárnap mutatta be első mű­sorát Tápióságon. Nagy si­kert arattak. A műsort, a si­kert megismételték most va­sárnap Tápiószecsön. Akkor januárban — le­gyünk egészen őszinték — ké­telyekkel telve, kissé bizal­matlanul itekintettünk vállal­kozásuk elé. De az idő őket igazolta. Lelkesedésük nem, volt szalmaláng, ígéretüket betartották. A sági előadás előtti héten két ízben is meglátogattam próbájukat, s látva a lelkes készülődést, aggályaim már akkor a semmibe foszlot­tak ___ N éhány szereplővel külön elbeszélgettem. Tőlük választ kaptam néhány olyan, ma­gamban meg nem fogalma­zott kérdésre, ami gyakran vissza-visszatért gondolataim­ban. A legjobban annak örül­tem, hogy lelkesedésüknek a munlza, a társadalomba való beilleszkedés, a mind embe­ribb életre való törekvés az alapja. Rácz Gyula még csak húsz éves, rendkívül szerény em­ber. Már a negyedik éve dol­gozik egyfolytában, a Fővá­rosi Vegyipari Javító Válla­latnál. Vagy Maka Sándor, aki a maga tizennyolc évével már évek óta munkálkodik a fővárosi kertészetnél. Csám­pai Károly, a Vegyiművek ki­váló dolgozója. De beszéltem a lelkes, kétgyermekes csa­ládanyával, Csámpai Dezső- nével is. Csámpainé férje dol­gozik. Ö maga otthon háztar­tást, a családot látja el — példásan. Arra a kérdésemre, hogy a férje mit szól a sze­repléséhez, azt válaszolta: — Igyekszem itthon a háztar­tást elvégezni, hogy mire ha­zajön a férjem, minden rend­ben legyen. Életemnek régi­régi vágya teljesül azzal, ij hogy szerepelhetek. f Az elmúlt vasárnap a sze-! csői együttes egy része is be-; ugrott a délutáni és esti ven-; dégszereplésfe, hiszen az j újonnan alakult sági együttes; még nem tudott egy egész * estét betöltő műsort adni. A j „szomszédvár” segítette ki \ őket. Mikor délután, kissé j megkésve megérkeztünk, már i javában folyt az első előadás. í Zsúfolt nézőtér előtt peregtek! a számok. Zene és próza vál-! tóttá egymást. Nagy sikere í volt a sági KISZ-szervezet né- í pi tánccsoportjának. A Kis- \ terenyei párost adták elő. A j cigányegyüttes két dalcsokrot,' számtalan verset, egy irodal­mi műsort és egy tánckompo­zíciót mutatott be. A prózai rész rendezője Csávas Lajos művelődési otthon igazgató, a táncos rész vezetője Rákosi György, dicséretre méltó munkát végeztek. Talán többet mond az én — lehet, hogy elfogult — szavaimnál, ha Gulyás Ist­ván, a járási művelődési ház művészeti vezetőjének, zbütí- tagnaik a szavait idézem: — Nagy meglepetés szá­momra, amit itt láttam. A vártnál nagyobb sikert ara­tott műsorukból járási bemu­tatóra javaslom a KISZ-tánc­együttest, a cigányegyüttesből Csámpai Károlyné cigánydal- csokorját, a legnagyobb si­kert aratott cigánytáncat, és a messze környéken szinte egyedülálló cigány irodalmi műsort. Az előadás után magamban számvetést csináltam, mérleg­re raktam az eredményeket. Ebben, az eddig alvó Tápió menti kisközségben szinte új kulturális forradalom tört ki, amelyben faji különbség nél­kül mindenki részt vesz. Pél­dát vehetne róluk a járás többi községe is. Ofelia Sándor HÍREK — Megjutalmazták a szeint- lőrinckátai tsz jód dolgozó as­szonyait a nemzetközi nőnap alkalmából. — Magyar táj, magyar ecset­tel címmel tart előadást dr. Bodnár Éva művészettörté­nész, a Nemzeti Galéria tudo­mányos munkatársa holnap es­te 7 órakor Nagykátán, az ér­telmiségi klubban. — A televízió szakemberei előtt léptek fel szombaton a járási művelődési ház népi táncosai. A nagykátaiak a résztvevő hatvan együttes kö­zött is megálltak a helyüket Nagy sikert arattak a Cigány­tánccal. Rajtuk kívül még egy együttes mutatott be cigány­táncot. Vasárnap táncdaléne- kesünket, Gulyás Istvánt hall­gatta meg Budapesten a tele­vízió zsűrije. NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE n. évfolyam, 21. szám 1965. MÁRCIUS 18, CSÜTÖRTÖK Ilyen nőnap is volt! Járásunknak van egy neve­zetes intézménye, amely csak ritkán hallat magáról. Ez pe­dig a tápiószelei Agrobotanikai Intézet, ahol maréknyi lelkes kutató végzi országos, sőt nemzetközi jelentőségű mun­káját. Tevékenységüket főként fiatal nőkből álló kis gárda se­gíti. Az intézetben dolgozó nők­nek bizony jólesne néha egy kis figyelmesség. Például évek hosszú sora óta nincs gazdája a nőnapi megemléke­zésnek. Pedig van ott ugye, ve­zetőség, és a szakszervezetnek is van helyi csoport ja. Mégsem volt gondja senkinek arra — az idén sem —. hogy akárcsak egypár jó szóval is megemlé­kezzenek a nőkről, a nemzet­közi nőnapról. (ő) Ez a kis összejövetel csak a kezdet ÖREGEK NAPJA SZENTMÁRTONKÁTÁN A szentmártonkátai Kos­suth Termelőszövetkezet dísz- ebédet rendezett a nyugdíja­sok részére a művelődési ott­honban. Kenyó Sándor, a tsz párttitkára köszöntötte az idős vendégeket, és örömét fejezte ki, hogy a nemrégen alakult szociális bizottság, Szabó Kálmánná vezetésével megrendezhette ezt a kedves össze jövetelt. A meleg hangú köszöntés után Kefe Pál, a szövetkezet elnökhelyettese üdvözölte a régi „fegyvertársakat'’. A jókívánságokat kurta po­hárköszöntővel, ízes ma­Elfogta a rendőrség Oláh Já­nos, Oláh Ernő és Kálé Béla tápiószecsői lakosokat. A há­rom jófirma a szecsői állami erdőből mázsányi fát lopott. Az erdész tetten érte őket, ám a tolvajok a többszöri felszó­lításra sem tették le zsákmá­nyukat. Az erdész röviddel később megjelent az egyik tolvaj, Oláh Ernő lakásán, hogy felmérje a lopott fa mennyiségét. Ösz- szegyűlték az eseményre Oláh haverjai is és Kálé Béla in­dítványára erőszakkal elvették az erdész vadászfegyverét, őt pedig véresre verték. A KONDÁS Várallyai Béla felvétele A szociális bizottság tagjak Saalwí Kájmáiméf- Ciiao» M hályné, Tóth Béláné, Kenyó Sándor párttitkár, Kele Pál elnökhelyettes gyarsággal Hajnal Elek bá­csi köszönte meg a nyugdíja­sok nevében. Régi emlékek születtek újjá, összekoccan- tak a poharak, megoldódott az olykor már hallgatag nyelv, és a borocska a sze­mekbe varázsolta az ifjúság tiizét. A tálakon disznópör­költ gőzölgött, s a vidám, öregedni készülő „fiatalok” ettek, ittak, közben a Ko­vács Ferenc által vezetett népi zenekar régi nótákat ját­szott Jó volt a hangulat, s ha a jó hangulat magasra szárnyal, megtenni a dalt, sőt még a táncot is! Kele Pali bácsi borozás közben megjegyezte: — Ezek az emberek, — s körbe mutatott. — azt tart­ják. hogy éltető elemük a munka, és nélküle már nem élet az élet. Megkérdeztem az idős Rctnkó Jánosnál, hogy érzi magát? — Nagyon jól. Örülök en­nek a megtiszteltetésnek. Én az egész életemet munkával töltöttem. Négy gyermeket neveltem fel nehéz körül­mények között, mert az első világháború után elvesztet­tem a férjemet. Még ma is szívesen dolgozom. Tavaly kétszáz munkaegységet sze­reztem. Fáradhatatlanul dolgozik még ma is a hetvenegy éves Laczkó Ferenc, a hetvenhét éves Szalai Mátyás, a hat- /ankilenc éves alapító ra* Fazekas Ferenc, Bordás Jó­zsef, Podgorsék Károlyné, és így sorolhatnánk tovább azoknak a nevét, akikről a fiatalok még ma is példát vehetnének. Kenyó Sándor pórt titkár elmondotta, hogy az idős, megfáradt tagok támogatá­sában ez a kis összejövetel csak a kezdet. Ahogy nő a tsz jövedelme, úgy nő a tsz anya­gi juttatása is az öregek szá­mára. Végül Kecskés János nyug­díjast, járási tanácstagot kér­deztem meg. — Szép ez az ünnepség, jó­indulatról tanúskodik. Én is szeretnék tovább is dolgozni a szövetkezetben, jó lenne a századfordulót is ilyen körül­mények között megünnepelni, jókedv, egészség mellett, egyéb kívánságom nincs is, — fejezte be tréfálkozva Kecskés János. A nagyteremben szólt a nó­ta. az „Ég a kunyhó” dalla­mára i’opták a friss csárdást Holnap virradóra tán izom­láz is lesz belőle... Molnár Bertalan Ifjúsági bélyeggyűjtőszakkör alakult Nagykátán A járási művelődési ház­ban 24 taggal megalakult a gimnázium ifjúsági bélyeg- gyűjtő szakköre. Vezetője Me­zei Sándor, aki egyben a fel­nőtt bélyeggyűjtőknek is tit­kára. — Aki bélyeggyűjtéssel fog­lalkozik, az nemcsak szórako­zik, de sokat tanulhat is, — mondotta Mezei Sándor. További szavaiból kiderült, hogy ő már három éve aktív tagja a felnőttek körének. Harmincezres gyűjteményé­ben az 1960-tól megjelent va­lamennyi magyar bélyeget és az eddig Magyarországon megjelent valamennyi sport­bélyeget megtalálni. — Annak idején a fiam kedvéért kezdtem hozzá a gyűjtéshez, most már nem tudom, és nem is akarom ab­bahagyni — mondta. Fátuhelyi György a nagyká- tai gimnázium tanulója két éve gyűjt, s van vagy más­félezer bélyege. A legértéke­sebb közülük 180 forintot ér. Bátyja gyönyörű szovjet bé­lyegei keltették fel érdeklődé­sét. Rutkovszky Edének, ak: szintén gimnazista, kétezer bélyeg van a birtokában. Sze­retné a szakkörben gyarapí­tani a gyűjteményét. Elhatá­rozta, hogy most januártól kezdve megvásárol minden új magyar bélyeget. Szovjet cse­repartnerrel levelez rendsze­resen. — Általános iskolába jár­tam, amikor az egyik bará­tomnál megláttam gyönyörű gyűjteményét. Ez hat éve volt, s azóta a legkedvesebb szórakozásom a bélyeggyűjtés, — mondta. Pottok Éva—Szabó István ...Felette egy szem. ta egy hatalmas tyúk­szemre emlékeztető kidu- dorodás. Az egészet pedig körbefogja egy hatalmas lófarok. „Csodalatos har­mónia!” A remekmű mel­lett egy tányér. Csodálatos a rómaiak ízlése, a tányér tele lesz hamarosan pénz­zel. A másik művész tá­nyérja üres. Nem is csoda. O nem alkotott ilyen „re­mekművet”, ő csak egy pi­ros négyzetet pingált, s alája olaszul ezt írta: „Vö­rös veszedelem”. Méregdrága Rómában a szállás. Kétezer líráért két személy csak olyan helyet kap, ahol nincs biztonság­ban a holmi. Mesélik, hogy nem is olyan régen, ideér- kezésünk előtt talán egy héttel, egy magyar házas­párnak az útlevele és a pénze tűnt el. Csak hosz- szas huzavona után, a ma­gyar követség segitségé­Chmely Ödön : Nagykátai turista a nagyvilágban IX. rész Szódavíz, vagy itáliai bor vei tudlak hazamenni. Ne­künk szerencsénk volt. Nem kívánom most le­írni, hogy milyen benyo­mást tett rám akár a Co­losseum, az Angyalvár, vagy 11. Viktor Emánuel császár carrarai márvány emlékműve, vagy a Szent Péter bazilika, a Sixtusi kápolna, Leonardo da Vin­ci, vagy Michelangelo ... A rómaiak kedves em­berek. Mosolyognak, inte­getnek, magyarázgatnak, egyszóval: kedves emberek. A világ legdrágább szóda­vizét az Aqua Minerálát viszont Olaszországban le­het inni. Többe kerül, mint egy liter jó minőségű, tü­zes itáliai bor. Kalandozásunk legtávo­labbi állomása felé igye­keztünk, Capri szigetére. A luxushajó kényelmes, a nápolyi öböl vize azon­ban nagyon hullámzik. Legnagyobb csodálkozá­sunkra szinte teljesen üres a hajó. Innen, a nápolyi öbölből fenséges látványt nyújt a Vezúv, s nem is olyan félelmetes. S ime, Pompeji mily messze fek­szik a Vezuvtól! Micsoda földi katasztrófa lehetett ifi évezredekkel ezelőtt. Balra Sorrento sziklái tűnnek fel, és jobbra las­san Capri is előbukkan tengerbe hulló hófehér szikláival. S a Tirrevi-ten- j ger? Csodás mélykék vizei tiszta, negyven-ötven mé-t térré is lelátni a fenekére. í Capri hegyoldalaiban, lan-% káin csodálatos szépségű i villák százai lapulnak ai vadon termő kaktuszok, filodendronok között. A \ sziget lakói az idegenfor-% galomra rendezkedtek be. t Penzió penziót ér. Üzlet j üzlet hátán. Az áru az ut- £ cán van. Minden méreg- i drága. Capri szigetére soki pénz kell. í Egy nyugatnémet turis-% ta mondotta igen találóan: $ „Nicht sitzen, und essen, | nur kukkén”. Igen, itt va-1 lóban sem enni, sem leül- % ni nem szabad, csak nézni. $ Ha San Marinában a pohár $ vízért pénzt kértek, itt £ azért is, ha valakinek eset- 'tj leg kedve szottyanna meg-1 tekinteni Greta Garbó, | vagy Chaplin alkalmi vil- $ Iáját. $ (Folytatjuk.) f Loptak, majd lefegyverezték az erdészt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents