Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-14 / 62. szám
Az eperfás út őre 1 Sétálok Nagykátán a vasútállomástól a járási tanács felé vezető úton. Nézem a furcsa útszéli fákat. Kitárt karjukkal fogadják az idegent. Olyanok, mintha fognák egymás kezét. Furcsa, de mégis a kézfogásra emlékeztetnek. ŐR már döntöttek A nyolcadik osztályosoknak mostanában kellett dönteniük, hogy milyen élethivatást választónak. A nagykátai l. számú általános iskola négy 'diákja Miért alakították így ezeket a fákat, kinek a gondolata valósult meg ilyen szépen? — tolul elő a kérdés. A válaszért nem kell messze menni. Bodrogi József útőr, az eperfák rajongója, éppen most is szépítésükön fáradozik. — Ezek a fák mintha át akarnák ölelni az embereket — mondom neki. — Engem is magukhoz öleltek. Éppen most múlt tizenhárom éve — mondja mosolyogva a pirospozsgás Józsi bácsi. — A fák csábítottak el előző állásomból, értük lettem útőr. Bodrogi Józsefé a nagykátai vasútállomástól Szent- mártonkátáig terjedő nyolckilométeres útszakasz. — A fák ilyen alakúra való alakítása nem pusztán szertelen gondolat. Csak így lehet nevelni az út mentén a porvédő, levegőt tisztító, oxigént adó lombozatot. Az ilyen alakú fák nem zavarják az út forgalmát és nem veszélyeztetik a villanyvezetékeket sem. Bodrogi Józsefet fák iránti gzeretete késztette arra, hogy a Szentmártonkát a felé vezető úton barackfákat ültessen. Ezeket aztán a munlcaidőn túl is öntözi. Bodrogi József nemrég ünnepelte ötvenedik születésnapját, és ebből az alkalomból munkahelyén megkapta a Törzsgárda Kis- ezüst Érdemérmet. Ha valaki, hát ő megérdemelte. (radá) NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE II. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1065. MÁRCIUS 14, VASÁRNAP HÍREK — Irodalmi szakkör működik Tápiószecsön az általános iskolában, Iványi Melánia tanárnő vezetésével. Legutóbb nagy sikerrel mutatták be Az aranytermő körtemag című négyfelvonásos mesejátékot. HOL KERESTE A FELESÉGÉT ? Kovács Tibor kókai lakos ellen garázdaság a vád. Kovács gorombán bánt feleségével. s a szegény asz- szor.y ezért legutóbb egyszerűen elmenekült előle. Ezután Kovács alkohollal gerjesztette indulatait, s mikor már jócskán leitta magát, elindult haragosai lakására, gondolván, valahol csak megtalálja az asszonyt. A Pincesoron lakó Varró Jánoséknál senki nem volt otthon, de a zárt ajtó Kovácsnak nem jelentett akadályt. Egyszerűen feltörte, körülnézett a lakásban, megállapította, hogy nincs az asszony és ment — Balogh Jánosné lakására. Ba- loghné sem volt otthon, itt azonban a kaput kellett feltörnie, a lakás tárva, nyitva „várta"’ a látogatót. Kovács végignézte az összes szekrényt, egy kicsit még a ruhák közé is betúrt, mert ugye, sohasem lehet tudni, hová bújik el egy feleség a férje elől... A NÖBIZOTTSÁGQK VÁLASZTÁSÁN A TSZ-ASSZONYOK GONDJA-BAJA KERÜLT SZÓBA Interjú a járási nőtanács titkárával Kis szoba a járási nőtanács helyisége. Ha valaki a titkárt, Macháty Bélánét keresi, bi- í zony gyakran találja szembe t magát a szoba ajtaján ilyen cédulákkal: „Tápiószelén vagyok”, „Farmoson vagyok”, „Újszilváson...” Ezúttal Nagykátán van. A napok óta felgyülemlett újságokat rendezgeti, a levelezést intézi. — Egy héten ha egyszer jut időm ezekre. Különösen az elmúlt időben volt nagyon „szoros” a programom. Tudja, a kongresszusi választások ... E lélegzetvételnyi pihenőjét is megzavarjuk. Éppen ezért, a választások miatt. — A tsz-nőbizottságokban január végén, február elején | lezajlottak. Szándékosan tet- i tűk a zárszámadások előtti, utáni időkre, így egyúttal a zárszámadási problémákat is meg tudtuk beszélni. A községi nőtanácsválasztások február 21-én kezdődtek, és ezekben a napokban fejeződnek be. összesen huszonnégy helyen választottak új vezetőséget. — Milyen problémák merültek fel a gyűléseken? — Szinte kivétel nélkül mindenhol szóvá tették az asszonyok a napközik, óvodák ügyét. Szükséges lenne ezeket gyorsabb ütemben fejleszteni, ugyanis a közösbe járó asszonyok nagy problémája, hogy nincs hol, kire hágj,iák gyermekeiket, amíg dolgoznak. Azután sok helyen szóbake- rült a villany kérdése is ... Nem egy helyen a háztáji és Akik a pándiakban bíztak, most sem csalódtak FEJŐS f-f + Takács Gyula rajza Elhangzott a hívó szó és Pánd lakói megindultak a tanácsháza felé. Véradónapot hirdetett a Vöröskereszt, és a hívó szó értő fülekre talált. Eljutott a tsz-paraszttól a gyári munkásig, az értelmiségitől a háziasszonyig. És adták vérüket azoknak az ismeretlen betegeknek, akik már csak ettől remélhetik gyógyulásukat. Akik a pándiakban bíztak, most sem csalódtak. Eddig is a járás legjobb véradói voltak, és az, hogy most magában a saját községükben volt a véradónap, minden eddiginél többen jelentkeztek. Ha most arról akarnánk írni, hogy a szervezés, a felvilágosítás munkájában dr. Kárpáti Ervin községi orvosnak kik segítettek, hosszú listán kellene nevüket felsorolni. De az, hogy Pánd minden vezető embere véradó lett, mutatja azt, hogy mekkora összefogásra képesek ott az emberek. Szerveztek, majd maguk is odatartották karjukat a párttitkárok, a tanács vezetői és tisztviselői, a tsz-tagok, az állami gazdaság emberei. Természetesen a Vöröskereszt tagjai sem maradtak el. Dr. Kárpáti Ervin elnök után a vezetőség és a tagság majd teljes számban adta vérét. Ott voltak a cigánytelep lakói közül is számosán. Ügy gondolom, hogy a pándiak nem haragszanak meg érte, ha itt fejezzük ki elismerésünket azoknak a tá- pióbicskei véradóknak, akik átjöttek Pándra vért adni. S most néhány szót az eredményről, összesen kettő- szaztizenkilencen hetvenegy és fél liter vért adtak. Közülük kétszázkettö a kétezeregyszáz lakosú Pándról való, hatvanöt és fél liter vérrel. (es-el) a bérezési problémákról is beszélgettünk. Sajnos ezek még aktuálisak, kellett, s kell is ezekről beszélgetni, meg kell oldanunk őket. Egyes termelőszövetkezetekben a vezetők még hajlamosak arra, hogy éles különbséget tegyenek a férfiak és a nők munkája között. — Eljutott a híre hozzánk: brigádokba szervezkednek az asszonyok. — Igen. A nőtanács programjában is szerepel női brigádok szervezése, amelyek a szocialista cím elnyeréséért küzdenek. Az első már megalakult Tápióbicskén harminc taggal, Farkas Andrásáé a vezetője. Tápiószőllősön, Tóalmáson és Tápióságon is mozgolódnak. A tóalmási asszonyok kapcsolata a termelőszövetkezet vezetőségével különösen jó, jól sikerült az elmúlt évi paradicsomszedési akciójuk. De erről Somogyi Jánosné többet tudna mondani... — Mi a helyzet a nők akadémiájával? — Sikeresek voltak. Az utolsó előadások folynak. A legtöbb helyen már befejeződtek. Kákán és Szecsőn például kis ünnepéllyel kötötték egybe a záró előadást. Machátyné kinéz a hófoltos udvarra, elgondolkodik. A munkájával, hivatalával járó örömök, gondok egyben az ő legszemélyesebb örömei, gondjai. Deregán Gábor Ének és panasz a kultúrházban A tápiószecsői népi együttes 15 éves jubileuma alkalmából érkeztem a faluba, egyetlen névvel a noteszomban: Ofella Sándor. Első pillantásra afféle tanárembernek tűnt, ötven év körüli, alacsony, szemüveges férfi. Együtt megyünk a művelődési házba. — Tavaly filmeztünk a Tapló menti napokon, ma vetítjük. Figyelje meg, hányán lesznek itt az előadáson. Hoztam mellé Nagykátáról nép- művészeti filmeket is. Közben az irodára érünk, egy ütött-kopott, tenyérnyi helyiségbe. Mentegeti magát a szűkös vendégfogadásért. Újságot vesz elő. Már ott is megírták, bár eredménytelenül, hogy a művelődési ház három helyiségét a volt gondnok foglalja el. ígértek már .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\V.\\\W\\ ^ líra! Kézzel-lábbal magya-\ ráz. Egy darabig hallgatom, \ majd ott akarom hagyni. ; Utánam rohan és kétszáz lí-j ráért zsebembe nyomja az \ albumot. A Március 3. úton \ sétálgatunk. Szűk, rendkívül \ forgalmas ez a Pantheonba; torkolló utca. Hármas so- \ rokban autók és a falhoz \ lapulva járókelők. Alig tu-\ dóm élvezni a nagy lökdö- \ södésben a római birodalom j e gyönyörű emlékét. A j Pantheon sarkán angyali \ nyugalommal két fiatalem- \ bér pingál az aszfaltra. Márt az egész aszfaltot telefestet- \ ték. A siető járókelők kike-J rülik a „remekműveket”, sí az autók közé szorulva, szin- í te forgalmi akadályt ké- í peznek. Előkerül a rendőrj is. Legnagyobb meglepető- j sünkre ő is lerója adóját, í ledob egy százlírást, majd : távozik. Megpróbálom leír- í ni e remekműveket. Az í egyik egy fél női mellet áb- < rázol... (Folytatjuk.) : Bolognán kérésziül viSz utunk Rómába. Firenzéig negyvennégy alagutat számolok meg. A leghosszabb alagút tizenöt kilométer. Firenze után lankásabb a táj. Gondosan művelt gyümölcsösök, szőlők, imitt-amott szántóföldek váltogatják egymástKözépkorból itt felejtett várak. Szinte kibírhatatlan a hőség. Vonatunk — amely átlagban százhúsz kilométeres sebességgel rohan — csak néhol áll meg. Róma alatt vagyunk. Az egyik dombon ultramodern bérpaloták végeláthatatlan sora. S közvetlenül alattuk nyomornegyed. Bádogviskók, korhadt fabódék, sátrak. domboldalba vájt lyukak. Ezekben is emberek laknak. A Termini pályaudvar pompás. Az utas kényelmét a legtökéletesebben kiszolgálják. A Rómába zarándokló fáradt vándor minden kényelmet megtalál itt. Fürdőket, éttermeket, áruCHMELY ODON: Nagykátai turista a nagyvilágban vili. AZ EZER LÍRÁS TAXISZÁMLA házakat, pihenőket, lábmasszázst, sőt, csinos szi- nyoritákat is, akik bájdús mosollyal köszöntik az érkezőt. Az Olasz-Magyar Társa. ság vendégei vagyunk. Gian- nie barátunk azonban gern tud elénk kijönni, mert a székházban ő az ügyeletes. Taxival kell odamennünk. Kitépik kezünkből a csomagokat a körülöttünk rajzó hordárok, elegáns taxiba tuszkolnak, s mire észhez térünk, már a székház előtt vagyunk. A megtett út talán, ha háromszáz méter volt, ára ezer líra. Ijedtünkben majd kiesünk a taxiból. A kellemes külsejű, szimpatikus gépkocsivezető fülig szaladó szájjal tárja szét karjait, sajnálkozik. „Róma, Pompeji, Néró, Móro — soldi molto”, azaz magyarul: ha valaki Rómát, Pompejit, Nérót, sőt, Moro miniszterelnököt látni akarja, hozzon sok pénzt magával. Vendéglátónk aztán benn elmondja, hogy ez az út legfeljebb kétszázötven lírába került volna, ha alkuszunk. Ezt azonban elfelejtettük. Nemsokára azonban kikorrigálhatom a hibát. Hatszáz líráért kinálgatja Rómát képekben egy bazáros. Merészen odavágom: száz neki más helyet, de nem megy: ieiépési pénzt követel. Tápiószecső már rég elvesztette hajdani zártságát, kérlelhetetlenül szívja magához a fiatalokat Budapest. De a népi hagyományokat oly szeretettel őrizgetik ma is, mint kevés helyen. Ennek a gazdag hagyománynak összegyűjtésére és életben tartására gondolt Ofella Sándor, amikor 1950-ben népi együttest alakított. Akkoriban a művelődési házba fiatal tánctanárnő érkezett. A terembér felől érdeklődött. Hamar alkut kötöttek: nem kell fizetnie semmit, csak cserébe vállalja el egy kis népi tánccsoport betanítását. Az eredmény is gyors volt, akárcsak az alku. Még az évben a járási versenyen elsők, a megyei versenyen pedig másodikak lettek. A következő évben hasonló siker következett. A kis csoportból nagy lett, azóta me- gyeszerte hírük járja. Mini- járt kezdetben harminc tagú színjátszó együttest is alakítottak, népi játékokat, falusi tárgyú darabokat hívtak életre. Máig is sikereket érnek el irodalmi műsoraikkal. Az irodalmi színpadot, amit most szeretnének létrehozni, már panaszkodva emlegeti az igazgató: — Szükség lenne valakire, aki betanítaná a verseket, aki irányítaná a csoportot. Képtelen vagyok ezt megoldani. Száz forintért lenne, aki elvállalná, de a paragrafus szerint csak hivatásosnak lehet fizetni. Hát honnan vegyek hivatásost? Sokan tanulták már meg a faluban Ofella Sándortól az irodalom, a népművészet sze- retetét. Mindhárom lánya az együttesben tevékenykedik, sőt még a vejei is. Dozvald János már döntött. Gulyás Rozália: — Már az iskolai gyakorlatok alatt, a gyakorlókcrtben megszerettem a növények ápolását. Én nem akarok mindennap Pestre beutazni. Az egyik nagykátai tsz-ben jelentkezem munkára »» «« Kátai József: — Eddig azt mondták, hogy én vagyok az iskola „fenegyereke”. Dehát „öreg diák” vagyok, ideje megkomolyodnom. Autószerelő szeretnék lenni... »» «« Hovancsik Katalin: — Nagyon régi vágyam, hogy egyszer én is taníthassak. Tudom, hosszú az út odáig, de bízom magamban ... Gimnáziumba jelentkeztem Vaíkony Antal képriportja
