Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-14 / 62. szám

19*3. MÁRCIUS 14. VASÁRNAP rtsr uecvrt &űrigp 2 ...aztán vannak közöt­? ---------------------------- tetek f olyanok is, édes gyermekeim. 2 akik nem a magasabb tudo- 2 mányok aranykapuját lépik íját, amelynek csupa gyémán- 'j tokból van a küszöbe, de az 0 ezüstkapu várja őket, a becsü- % letes kétkezi munkáé és én­ének a küszöbe bizony kemény | és fekete vas ... $ Nagyon szépen beszélt a 'j tisztelendő úr. Kár, hogy nem % nagyon érthették és sokan fjuem ís figyeltek oda. 2 A tanító maga elé bámult. 2 Vége hát ennek az évnek is. fj Lőrinc is kapukat látott, í nemcsak a pap. Alattomosan f surrant a sáros labda, de ö 2 rávetődött még idejében, a 2 kapu torkában és nem rezzent fj mögötte a háló. | — Lánci! Lánci! — zúgott a 1 tömeg és ö térdelt és mosoly­2 gott, de valaki kiverte kezé- 2 bői a labdát és hajolt rá mo- 'j górván, apja, a fekete ács. í — Te kölyök! Szögeid meg ^ már a kaput! 2 Most már a csámpás kert- 'j kapu csikorgott előtte, ahogy í ki-becsapta a szél. y ~ , í — Lan-ci Lo-rinc, Lan-ci 2 Lö-rinc ... í Anyja ritt a kapu mögött. y ^ — Isten veled, kisfiam. $ Testvérei rá se néztek, trap- 'j poltak a kopár udvaron, ker- fj gették egymást körbe-ltőrbe g és örömtelenül. 2 A fekete ember szúrósan í; nézte, mint valami idegent, fj — Na, gyere már ... % A sorban a nyoma nem £ maradt meg sokáig. Befújta a á szék y í ... és az XJr végtelen kegye | vezéreljen benneteket. Amen. Jobbját tartotta a tisztelen- fj dő. Megcsókolták hárman, de £ nem többen. Lőrinc sem. Zse- § bében volt a zöld fedelű bizo- í nyítvány, amely szerint jó ren- j dűen végezte el az elemi isko- $ la nyolcadik osztályát. Ezt fa­lj núsította két cirkalmas alá- 2 Írás és az angyalos körpecsét. í A csatorna hídján Zsubrák- £ kai találkozott. y j — Haj, fiatalember, most ^ már mienk a világ! Három- \ $ kor tréning! % Lőrinc elbődütt. — Lesz ám az a hétkeser­ves ... Zsubrák a vízbe köpött a karfán át. — Na, nézd, a vadmarhát... A fekete ember a konyha­asztal mögött áll, mintha évek óta várná. — Készülj. Délben megy a vonatunk... Ugyanoda szállt fel a fűsze­res is. Á Hidegkúti fiú volt vele. — A városba, Lánci uram? — A városba. Hallgatlak egy iramodás­------------------- nyit. Aztán a f űszeres megkérdezte, csak úgy, unalmában. — A Lőrinc ügyében? — Abban. Suszternek adom, kérem. A Krámerhez. Mert ma már az ácsság ... — No — hökkent föl. — Mi is éppen hozzá tartunk. Meg­kért az ügyvéd úr, ha már bent járok, vigyem magam­mal Tomikát, aztán vetessek neki mértéket két pár új ci­pőre. No, legalább együtt me­hetünk. A fekete ember csak bólin­tott, nem szíves arccal. Tomika harangozott rövid lábaival. Láthatóan unatko­zott. Lőrinc meg csak nézte. Ez is úr lesz, akárcsak az apja. Igaz, nem gimnáziumba kerül hanem kereskedelmibe, különbözetivel. Merthogy az állítólag könnyebb és Tomika nem túl okos. Allomás jött, akácfás. — Szomjas vagyok — mor­góit Tomika. — Ej, honnét kerítsek én most neked vizet... A fekete ember készséges- kedett. — Majd a Lőrinc. Ugorj, Lő­rinc! A fiú kezében táncolt a pa­pirospohár. Tomika gyanakod­va nézte. — Mondja csak, nem ivott maga ebből? Lőrinc fehér lett■ Mi <w.-----------hogy maga? Tegnap m ég szervusz volt. Igaz, hogy hol van már a tegnap? Tomi­kának aranykapu jár s neki meg a vasküszöb. Ezüstkapu? Baromság! Rájukbömbölt a város, vá­ratlanul és félelmetesen. A bőrgyár, a bútorüzem s még a kis kóceráj is, amelyben gyer- mekkerékpárokat készítettek a hadirokkantok, deszkaólban. Süvített minden gőzsíp. — Sztrájk! Megint sztrájk! — legyintett a levegőbe egy szal­makalapos úr. — Idén már harmadszor. Na de majd ... Szuronyok néztek be a vo­natablakon. — A mi csendőreink — bil­lent egyet a szalmakalap. Az ócska, zöld villamos járt. Elzötykölt a Szent Imre szobor előtt és a sarkon meg­állt, a Krämer üzlete közelé­ben. A cipész fanyalgott. — Rosszkor jöttek. A segéd­urak is leálltak. Az okosok. Kész tönkremenés — mutatott körbe a néptelen műhelyben. — Kuncsaftot is hoztunk — mondta Lánci. Krämer megmozdult. — Két pár borjúhoz a .. . Hogyis? A Hidegkúti fiatal­úrnak. Tessék csak leülni és levetni a cipőket. Mértéket veszek. Igenis. Tomika lerángatta bal cipő­jét, de a jobb nem mozdult. Beledagadt a lába. — Fusermunka — himbálta fejét Krámer — egyik cipő nagyobb mint a másik. Igazi fuserok. Próbálgassa csak, fia­talúr. Tomika kiválasztotta Lőrin- cet és intett. — Húzza le, kérem. Előredugott lábfeje majd­nem Lőrinc átlát érte. — Húzza le, na! Krámer rámordult. — Mit bámulsz? Mit bá­mulsz? Most már ide tarto­zol! Dolgozz! Felszegte a fejét Lőrinc. Mit, hogy ő húzza le a büdös cipőjét ennek a tésztaképű­nek? Pár hete még, hogy sün- dörgött körülötte: Lőrincke. légy szíves, mutasd meg a számtanpéldádat! Hát nem, so­ha! — Húzd már le, kisfiam. Az apja volt. Nem ismer- --------------------te meg. öre­gen nézett rá, könyörgösen. Uramisten, ilyen vén volna már? Akár holnap meghalhat és otthon négy öccse futko- rász körben a csupasz udva­ron örömtelenül. Már holnap meghalhat, meg. Odakint me­gint vijjogtak a szirénák. Lő­rinc megroggyant. — No, adja ide a lábát, fia­talúr! Katón« Erzsi: Terriere ették, amit az öregasszony ei­tert. És a sok befőttet. Bödön- ben állt a zsír a kamrában, kis zsákban a liszt ök meg annyira éheztek, hogy nem is ettek, faltak. Két éve nem et­tek már rendesen. A zsírt tíz- dekánként vették. Márti mind­járt az efeő héten úgy elron­totta a gyomrát hogy napo­kig feküdt betegen. — Befogadtam őket a laká­somba, és most így bánnak velem! — tajtékzott Jenő. Ez is igaz volt. Nem is értette, se akkor, se most, miként egyez­hetett szó nélkül bele. — Már­ti férjhez megy jelentette be neki egy átvirrasztott éjsza­ka után. — Mi? — kérdezte Jenő s letette a csavarhúzót. Mindig javított valamit, hol a villanyt, hol a vízcsapokat. Minden működött rendesen, de azért csak szétszedte. — Ha az ember nem tartja rendben a lakását, minden tönkremegy — mondogatta. — Mi? — kér­dezte még egyszer, de fél sze­me még a szétszedett kapcso­lón volt.. — És ide jönnek lakni. — Tessék? — kérdezte Jenő kicsit szórakozottan. — Nincs hová menniük. A fiú vidéki, albérletben lakik. — Jenő ránézett, hosszan, ke­ményen. Állta a tekintetét. Úgy érezte, ha csak egy szó­val is ellenkezik, elmennek Mártival, nem bánia. történ­jék akármi, majd 6 dolgozik, kerít lakást a gyerekeknek. Talán megérezte az elszántsá­gát? Csak később mondta: — Úgyis lefoglalta magának a szobát a kisasszony. — Nézd, anyu, kész va­gyunk! — szaladt be Márti. A szeme csillogott az izga­lomtól. János már fent ült a kocsin a rakodókkal. — .Nem jössz velünk? — kér­dezte Márti. Egy pillanat­ra megdermedt, egész hideg lett a keze. De aztán már mosolygott magán. Persze, nem úgy értette. Hisz kell nekik a két szoba, János so­kat dolgozik otthon. És ha majd gyerek lesz, akkor kü­lönösen. — Nem, menjetek csak — mondta. — Előbb rendbe rakom kicsit a lakást, nehogy Jenő morogjon. Az­tán majd átmegyek. Márti megcsókolta. — Anyu édes — mondta szipog­va. — Na, menj csak — szo­rította meg a vállát. — A kocsi pénzbe kerül. — Já­nos integetett. Fejkendőt kötött s min­____i-------------------- denek­e lőtt helyretolta a rekamiét. De akkor egyszerre elhagyta az ereje. Le kellett ülnie. Milyen üres Mártiék szo­bája. Az egész lakás. Só­hajtott. Most már mindig így lesz. Mikor Imre meg­halt valahogy más volt. Megöregedett azóta? Fel akart kelni, hogy elővegye Imre fényképét. Mikor ide­költöztek, felakasztotta a fal­ra. Nem az ő szobájukban, Mártiéban. De Jenő lesze­dette: — Én igazán meg­értem, hogy szeretted — mondta. — Sőt, nemcsak megértem, helyesjem is. Hisz minden rendes asszony sze­reti az urát. De most már én vagyok a férjed. — Nem ellenkezett. Levette a képet. Mégse állt fel. Nagyon fá­radt volt. Mikor Imre meg­halt, még itt maradt Márti. Most már üres a lakás. Rendet kell csinálni. Jenő semmit sem gyűlöl úgy, mint a rendetlenséget. összeszedte magát. Letö­rölte a port, helyére tette a szőnyeget. Imre halála után, amikor magához tért az első hetek ködös fájdal­mából, tudta, életének egy szakasza lezárult. De ott volt Márti. Most mintha az egész életének vége lenne. Hozzá kellett mennie Jenő­höz. Ezen kár töprengenie. Mártinak gyenge volt a tü­deje, sokat éheztek az inflá­cióban, olykor belázasodott estére. Jenőnek még méze 'S volt a kamrában, egy egész öunsztosüveggel. És leg­alább öt kiló cukra. Mikor először vitte el hozzá Már­tit, csupa maszat lett a gye­rek keze az aranyló méztől. A szeptemberben megnyílt munkásakadémia öt tagoza­tának háromszázötven hallga­tója van. A nagy népszerű­ség oka: a munkásakadémia és az üzem szoros, egymásra ható kapcsolata. Ezt tükrözi többek között a műszaki ta­gozat tíz előadása: vala­mennyi a gépkocsigyártással kapcsolatos. A jogügyi tagozat tíz elő­adása olyan, sokak által nem eléggé világos kérdésekre ad választ, mint például a gyer­mektartás, az ifjúságvédelem, az új munkatörvénykönyv, a házassági, vagyonjogi és örö­kösödési jog kérdései, in­gatlanátírás, lakásügyek. Ez utóbbi kérdésről éppen ezen a héten tartottak nagy si­kerű előadást. A művészeti tagozat részt­vevői a zene-, a tánc-, a szín­ház-, film- és iparművészet kérdéseivel ismerkednek és nyernek betekintést a gyakran vitatott művészeti alkotások műhelytitkaiba. Nem vélet­len, hogy a kiállítások láto­gatói elsősorban a művészeti tagozat hallgatóiból verbuvá­lódnak. A filmművészeti tagozat te­matikáját úgy állították ösz- sze, hogy a filmművészet kü­lönböző műfajaival — élet­rajzi, történelmi, bűnügyi, fantasztikus, revü-, doku­mentumfilm — ismerkedhet­nek meg a hallgatók. A hé­ten került sor például a do­kumentumfilm történetét is­mertető és jelentőségét mél­tató előadásra, amelynek ke­retében a Goa című film került bemutatásra. Az elő­adások népszerűségét csak fo­kozza, hogy minden alkalom­mal filmbemutatóval illuszt­rálják azt a filmműfajt, amelyről éppen szó van. A legnagyobb látogatottság­nak a történelmi tagozat elő­adásai örvendenek. A munkás- akadémia hallgatóinak mintegy hetven százaléka vesz részt ezeken az előadásokon. A siker titka: olyan mindenkit érdeklő programot állítottak össze, amely a második vi­lágháború történetét dolgozza fel, vagyis azt az időszakot, amelyet a résztvevők többse­Az otthon melege % /w kiállítás megnyílt. 'j Mm, Az ünnepélyes meg­'■ nyitó közönsége r, ^ nagy figyelemmel £ nézi Szöllösi Endre szobrászművész alkotásait. ^ Ezalatt a művész az egyik sa- í rokban meghúzódva — raj- f zol. Előtte két brigádnapló. 2 Az egyik a Kállai Éva szo- 2 cialista brigádé, amelyet An- 2 talicz Jánosné brigádvezető 2 nyújtott át az imént. A másik £ a Szerszám szocialista brigád £ naplója. fj Mindkét szocialista brigád ? tagjai közösen látogattak el ? a kiállításra. S ha eljöttek, í magukkal hozták a brigád- ? naplót is. Csupán autogram- 2 mot kívántak a művésztől — 2 így örökítendő meg a mai ^ nap emlékét —, de a kiváló fj művész rajzzal is dokumen- <• tálja a brigád megjelenését. £ Sőt, megállapodás is szüle- fj tik a Szerszám-brigád veze- g tője, Tircsi Lőrinc és a í szobrászművész között. A jö- 2 vő hét folyamán Szöllösi End- 2 re felkeresi a brigádot — 2 munkahelyén. A látogatás ^ célja nem csupán bensősé- ^ gesebb ismeretség, vázlatok fj készítése is. S talán műal- kotás is születik majd ebből j a látogatásból. j A kiállítást, amely a hó- 2 nap első napjaiban nyílt 2 meg, a Csepel Autógyár mű- 'j velödési házának vezetői ren- 2 dezték a művelődési ház ki- 2 állítási termében. 'j Egy kiállítás a sok kö- 'j zül. Igen, a sok közül, mert 'j népművelési évadonként húsz- £ huszonnégy kiállítást mutat- 2 nak be a művelődési ház f vezetői a gyár dolgozóinak. 2 Hogy csak néhányat említ- 2 sünk az elmúlt hónapok nagy' 2 érdeklődéssel kísért kiállítá- 2 sai közül: A Csepel Autógyár tizenöt éve, Madách Imre f>f emlékkiállítás, Az NDK élete 'j képekben. Japán gyermek­ig rajz-kiállítás. Harc az alko- í hólizmus ellen. Március hu- í szadikán pedig a gyári fo- j tokör jubileumi kiállításá- ^ nak megnyitójára kerül sor. í p|^ gy programpont a sok közül. Mert a 2 változatos anyagú ki­£ állítások csupán egy programpontját ad- 'j ják a Csepel Autó művelő- dési háza gazdag és sok- í színű kulturális életének. Mégis elő kellene venni Imre fényképét. Évek óta nem volt már a kezében. De minek? Imre nem segíthet. Bizony, egész elfelejtette már. Tizennégy éve halt meg. Mikor hozzáment Jenőhöz, még csak két éve temették el. Nehéz volt befeküdni Je­nő ágyába. — Milyen szép vagy — durüzsolta Jenő. Talán akkor még tényleg szép volt. Pedig előtte ki­ment a fürdőszobába sími. Kár gondolkodni, hozzá kel­lett mennie Jenőhöz. Egy autó dudáit kint az ut­cán. Menni kell, várják a gye­rekek. Nem esett az eső. Nem áz­nak meg a könyvek. Még az a szerencse, hogy Mártinak ilyen jó férj jutott. Egy­szerre megállt Mégse me­het üres kézzel. Megnézte, mennyi pénz van nála. Har­minc forint. Mindegy, most már nem megy vissza, biz­tos várják Harminc fo­rintért is vehet valamit. Bement az edéryboltba. So­kan voltak, várnia kellett, míg sorra került. Közben kiválasztott egy serpenyőt. Jenő ugyan pontosan el­számoltatja, de harminc fo­rintot nem olyan nehéz el­titkolni. Nem először teszi. Ha Mártinak kellett valami, amit nem akartak megmon­dani Jenőnek, máshonnan nem szerezhetett pénzt. Bár az is lehet, hogy most meg­mondja. Igaz is. Mért ne mondhatná meg? Sietnie kell. Érdekes,--------------------- már nem is f arsdt. Csöpög az eső, de hadd essen. Márí.iék házában az. oszlopok zöld mozaik­kockával vannaK kirakva. Igazán nagyon szép lakás. Szebb, mint Jenőé Milyen boldogok voltak a gyerekek, mikor megvették: Már messziről hallotta az autóbusz búgását. Szaladni kezdett, épp hogy elérte. Li­hegve ült le. — Átszállót ké­rek — mondta a kalauznak s megkönnyebbülten lélegzett fel. örült, hogy elérte a buszt. ge személyesen is átélt. Az előadásokat itt is filmbemu látókkal színesítik. Legutóbb például, amikor Magyaror­szág felszabadulása szerepelt az előadás tematikájaként, a Budapesti tavasz című nagy sikerű magyar filmet perget­ték le a hallgatók előtt. Rendszeres programpont t művelődési ház tervében í színházi előadások rendezése A műsorok többségét a fővá­rosi színházak produkciói ad ják. A márciusi színház program például a követke­zőképpen alakul: egy hét­tel ezelőtt az Állami Déryn' Színház művészei mutatták be Az igazi cimű zenés víg­játékot. Jövő szombaton az Állami Népi Együttes ven­dégjátékára kerül sor. Mű­sorukon a Muzsikáló tájak című program szerepel amellyel rövidesen amerike turnéra indul az együttes Ezt követően a budapesti Jó­zsef Attila Színház társula­ta ad műsort a művelődési házban. Berkesi András: Villa Bécs mellett című háromfel- vonásos bűnügyi drámája1 mutatják be. H a arra a kérdésre kellene választ ad­ni: miért járnak szívesen a Csepe Autógyár munká­sai művelődési házukba, ne­héz lenne egyetlen szóval vá­laszolni. Talán az a felele' állna a legközelebb az igaz Sághoz, hogy o művelődés: házban mindenki megtalálja az őt érdeklő művelődési, szórakozási lehetőséget. Nem - csak a színházkedvelők, n munkásakadémia hallgatói, e kiállítások kedvelői, hanen azok is, akik ide járnak est iskolába, akik táncolná sze­retnek, akik részt kémek va­lamelyik öntevékeny művé szeti csoport vagy szakkör munkájában vagy a fiatalok akik számára hangverseny- sorozatot indítottak. Egyszó­val: a Csepel Autógyár mű­velődési háza barátságos ott­hont kínál mindenkinek, aki hasznosan kívánja eltölteni ; szabad idejét. Prukner Pá!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents