Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-13 / 61. szám

PEST MEGYEI ^Júrlap I960. MÁRCIUS 13. SZOMBAT KÖNYV STATISZTIKA Tavaly összesen 4164 művet jelentettek meg könyvkiadóink — 55-tel többet, mint az előző évben. Az összpéldányszám 44 millió 730 ezer volt, valami­vel elmaradt az 1963. évi 44 millió 822 ezertől. A tudomá­nyos művek száma 9,6 száza­lékkal, példányszámuk pedig 20,8 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Az ismeretter­jesztő kiadványoknál 13 száza­lékos a növekedés, a szépiro­dalmi alkotások példányszáma 5,6 százalékkal volt magasabb. Két százalékkal több tan­könyv jelen meg, ezeknél a példányszám-növekedés 5,3 százalékos. Az elmúlt esztendőben 755 millió forintéit vásárolt köny­vet az ország lakossága, 1963- ban 722 millió forint volt a forgalom. A vígszínházban „A negyedik csigolya“ A Tháüa Színházban Gosz- tonyi János rendező vezetésé­vel megkezdődtek Matti Lar- ni: A negyedik csigolya című színművének próbái. A sza­tirikus vígjáték alcíme: „Mis­ter Finn Amerikában”. A fő­hőst Keres Emil alakítja. A többi főszerepet Kovács Ká­roly, Bör&ndy Kati, Dayka Mar­git, Buss Gyula, Keleti Lász­ló és Szabó Gyula játssza. A három csavargót Peti Sándor, Mécs Károly és Nagy Attila személyesíti meg. A díszleteket és a jelmeze­ket Rajkai György tervezi. A kísérőzenét Fényes Szabolcs állítja össze. Matti Larni színművét a Thália Színház Goda Gábor fordításában tűzi műsorra. A premier napja: március 25. BŰNÜGYI KRÓNIKA M vetélytársak összefogtak A tardosbányai Aranycsillag lovagja »95 abroncs a sóderban A 442-es ügyirat „A fizetésből nem lehet megélni! Kell egy kis plusz!’ — Munkatársai gyakran hal­lottak ilyen kijelentéseket Lengyel György gépkocsiveze­tőtől, aki a Pálma Gumigyár csepeli telepén dolgozott. A hulladéktelepen a „szemét­ben” is megtalálta azt a bi­Bdu*i áthere ^ J\ciíij^on i iában Hiába, Los Angeles messze van tőlünk, légvonalban tizenötezer kilométer. Időbe telik, míg ebből a messzeség­ből megérkeznek a hírek. Ter­Jancsi és Juliska K ézenfogva, ta­nácstalanul álldogáltak a Népköztársa­ság útján. — Bácsi — szó­lított meg a fiú. — Nem tetszik tudni, hol van a N épköztársaság útja? — Ez itt — mutattam komo­lyan, mert úgy kérdezték. — És a Csen­ged utca? A másik irány­ba fordultam. — Arrafelé. A kislány ek­kor majdnem sí­ró hangon szó­lalt meg. — Menjünk már haza, Jan­csi. Én úgy fá­zom, de úgy ... Jancsi megrán­totta táskáját. — Megyünk, te bögömasina. E lindultak, elég bizony­talanul, ezért megfogtam egyi­kük kabátját. — Fogadni mer­nék, hogy elté­vedtetek. — Hát... — Kezdte Jancsi. — Igen — mond­ta már lelkendez­ve a leányka. Közrefogtam őket és elindul­tunk ... A kis­lányt Zsuzsinak hívták, mégsem tudtam másként nevezni magam­ban, mint a me­sében. Kiderült, hogy iskola után ellógtak a Mű- jéghez, és nézték a korcsolyázókat. Első osztályba járnak, ikrek, a papa nagy ember, a mama mindig veszekszik. (Ez ellen Juliska— Zsuzsi tiltako­zott.) Esett a hó, és most, hogy már biztonságban érezték magukat, ficánkolva lép­kedtek mellet­tem. — A bácsi ugye jó bácsi? — kérdezte a kis­lány. — Persze, hogy az — intette le bátyja. — Vannak rossz bácsik is — ér­deklődtem kíván­csi hangon. (Ilyet is csak egy fel­nőtt tud kérdez­ni.) vála­Egyszerre szóltak. A Csótay bá­csi rossz bá­csi. Ö mindig ve­ri a feleségét... Már a Korönd- nél jártunk, s én folytattam vol­na a kellemes társalgást, de Jancsi megállí­tott. — Köszönjük szépen, most már hazatalálunk. — Biztos? (Rá­értem.) Jancsi fölénye­sen mutatott elő­re. — Hát persze, hiszen ott az a nagy neon. Be­fordulunk, és már a mi házunkban vagyunk. A hogy elin­dultam visz- szafelé, a mesé­re gondoltam. Jancsi és Juliska kenyérmorzsát szórt az erdőben, hogy hazatalál­janak. Ezt a két ifjút már a neonreklám vil­iózó fényei veze­tik haza. Benedek B. István mészetesen nem a világese­mények híreire gondolunk, hanem az olyasfajtákra, mint például azok, amelyek egyik kedvenc színművészünk, Bi- licsi Tivadar amerikai de­bütálásának részleteiről szá­molnak be. A népszerű művész fele­ségével, Tímár Lizával de­cember végén indult el két­hónapos amerikai turnéjára és január 23-án mutatkozott be a Los Angeles-i Wilshire Theatre színpadán. A szaDin nők elrablása című zenés bo­hózatban az amerikai, pon­tosabban a Kaliforniában élő magyaroknak. Vendégszereplésének előz­ményeiről menedzsere, Bo­lya Zoltán küldött levélben beszámolót egyik régi barát­jának. Bolya Zoltán, a „producer“ pályafutása is érdekes. Budapesten volt vámtiszt, de 1944-ben, ami­kor a nyilasok jutottak ha­talomhoz, elhagyta szolgála­tát, majd külföldre ment. Ne­vét a magyar sportkörök is jól ismerték, egyik vezetője volt a postások sportegyesü­letének. maga is aktív spor­toló. Dél-Amerikába vándo­rolt ki. Los Angelesben áru­háztulajdonos lett, majd színházi ügynökséget alapí­tott. — Az első vagyok 35 év óta — írja barátjának szóló levelében — aki ki tud hozat­ni hivatalosan, játszási enge­déllyel (jaj de nehéz ezt itt megszerezni egy „vasfüggöny mögötti művész számára!) ma­gyar művészt és előkészíteni annak amerikai és kanadai túráját. Bársony Rózsi volt az első Majd szilveszter után... REGEN DŰL A HARC az egyenjogúságért. Egyszer a férfiak, máskor meg a nők kereked­nek felül. — Talán most — vigasztalta magát Boriska néném, aki igen csak kívánta már az egyen­lőséget, mert Feri bátyám a kelleténél is gyak­rabban nézett a pohár fenekére. — Szilveszter után kezembe sem veszem a poharat — ígérte bátyám. — Majd szilveszter után? Ezt mondod már évek óta ... — Most meglátod! És eljött a szilveszter. Bátyám már éjfél előtt olyan jó hangulatban volt, hogy az asz­tal tetején akarta eljárni a kanásztáncot. Az elnök megdicsérte, hogy jó táncos, de ahhoz, hogy egy tag az asztal tetején táncoljon — magyarázta akkurátusán — a tsz vezetőségé­nek hozzájárulása kell. Márpedig a tsz-veze- tőség csak egy hét múlva ül össze. Ha sürgő­sen beadja írásban a kérését, a vezetőség rög­tön dönt, és ha beleegyeznek, akkor egy hét múlva kiverheti a taktust az asztal tetején. AZ ÖREGET úgy fellelkesítette ez a beszéd, hogy háromszor is fenékig ürítette a poharát. Élete párja nem sokáig néáte ezt a megható jelenetet. Felállt az asszonyok csoportjából és odament emberéhez. — Ferenc, te, hallod, elég már — rángatta a kabátját. — Tudom, tudom, de hát az ilyen elnök egészségére inni kell! — Te már nem is iszol, hanem vedelsz. — Ezt se tudja mindenki megtenni. — Ezért nem jár egység. — Az nem, van azonban becsülete is az embernek. Néném látta, hogy itt nem sokat ér a figyel­meztetés, fordított hát egyet a szón. — Ferenc, te, azt ígérted, hogy az új évben már nem iszol! Ez hatott, mert az öreg letette a poharat, először csodálkozó szemeket meresztett, aztán ártatlanul elmosolyodott, mint egy gyermek, aki rossz fát tett a tűzre. zonyos pluszt — nem is kel­lett keresgélnie. Dömperes volt, jó kapcsolatot teremtett az ott vásárló termelőszövet­kezetekkel, s azok rövidesen arra kérték, hogy ő maga rak­ja fel a tsz-ek járműveire a szénégetéshez szükséges gu­mimennyiséget. Kapott ezért... mennyit is, nem lehet bizto­san tudni, Lengyel a fegyelmi kivizsgálás során először 26 000-ret mondott, később már csak hatezerre emléke­zett. A tardosi Aranycsillag Termelőszövetkezet anyagbe­szerzője például úgy „admi­nisztrálta” Lengyel honorá­riumát, mintha a termelőszö­vetkezet alkalmazottja lenne. Mire kellett a „plusz“ ? A telepen ismerték Lengyel fiatal, csinos, öltözködni sze­rető élettársát, s azt is tudták, hogy 1600 forintos fizetéséből nem futja sokra. Az asszony is rövidesen „plusz” után né­zett — így került kapcsolatba Darnai Istvánnal, az I-es AKÖV gépkocsivezetőjével. Lengyel nem nyugodott bele, hogy „kiütötték a nyeregbői”, ismét „visszakéredzkedett” az asszonyhoz. így ismerkedett meg Darnai Istvánnal, a má­sik udvarlóval, aki segített ne­ki ismét megszerezni a „pluszrt”. Darnai nyolctonnás Skodá­ja a telep kerítése mellett for­dult neki a sóderbányának, s míg a kocsi „vinklibe állt” a plató a kerítéshez szorult. Ott már várta Lengyel — öt-tíz gumiabroncs, mellett. Gyorsan felszórta őket a mozgó Sko­dára, s a bánya elevátora vas­tag sóderréteggel borította be a gumikat. Ezután elindult az autó, letért a Budafoki útról, s megállt a Mogyorósi úton — mindig ugyanaz előtt a ház előtt. A Skoda onnan már a lopott gumik nélkül ment to­vább. , . a Jó „üzletek“ Az abroncsok „kicsit pihen­tek”, aztán szétszéledtek a megj'e falvaiba. A CH 01—49­es rendszámú Moszkvics, Dar­nai személygépkocsija, bonyo­lította le a forgalmat: gazdál­kodók, gumijavító kisiparosok vásárolták meg az „árut”. Nem kellett házalni az ab­roncsokkal, a tolvajok „ren­deléseket vettek fel”,, ame­lyeket határidőre szállítottak. A múlt év végén egy „rekla­máció miatt” — a botcsinálta kereskedők ugyanis nem azt szállították, amit „igényel­tek” tőlük — parázs vita rob­bant ki a bűntársak között. Ezután Lengyel mindig a megrendelt árut rakta a kerí­tés mellé... Azon a napon, amikor „le­bukott”, nem is dolgozott, be­tegállományban volt, csak a fizetésért ment be a telepre. És véletlenül ott maradt egész nap. S mint eddig, akkor is kikészítette a „rendelt” árut, az abroncsok ekkor is „felre­pültek a platóra”, — de az ér­tékesítésre már nem adott időt a rendőrség. A XXI. kerületi Rendőrkapitányság letartóz­tatta Darnait és Lengyelt, akik néhány hónap leforgása alatt 21 172 forinttal károsí­tották meg a vállalatot. Munkában a gyári rendészek A nyomozás első lépéseit a Pálma Gumigyár rendészei tették meg, ők derítettek fényt a tolvajok módszereire, az értékesítés „útjára”, s ők nyomozták ki az ügy „emberi” hátterét is, azt a „szerelmi háromszöget”, amely bűntár­sakká tette a vetélytánsakat. ___________(K. I.) V ASBOLT A VÁRMÚZEUMBAN Az egriek jól ismerik a Bajcsy-Zsilinszky utcában le­vő vasboltot. A turisták kö­zül is sokan érdeklődéssel fi­gyelik a vasüzlet érdekes, cse­resznyefából készült berende­zését! amelyet a szakemberek 120—130 évesre becsülnek. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség most védetté nyil­vánította a vasbolt berende­zését. UJ FILMEK A közeljövőben mutatják be filmszínházaink „A tizedes meg a többiek” című új magyar filmvígjátékot. írója: Do­bozi Imre, rendezője Keleti Márton. A film főbb szere­peit Sinkovits Imre, Major Tamás, Darvas Iván és Pálos György alakúja. Ugyancsak az elkövetkező hetek filmprogramjának kereté­ben láthatjuk a „Többgyermekes agglegény” című olasz filmvígjátekot. Főbb szerepeit Anouk Aiméé, Giovanra Ralli, Pierre Brasseur és Ugo Tognazzi alakítja. / — Én mondtam? Borcsám, hát megszegtem ^ én a szavamat valamikor? Úgy lesz, ahogy ^ mondtam, az új esztendőben már nem iszom... ^ A következő új esztendőben ... S VIHORÁSZOTT, mint egy jól sikerült \ tréfán. Nevettek a komák meg az asszonyok J is. Néném arca pulykavörös lett. Körülpillan- ^ tott a nevetőkön, aztán hirtelen felkapta az í ura előtt álló teli poharat és úgy a padlóhoz J csapta, hogy ezer darabra hullt. { — Ferenc, hallod, ahányat te a kezedbe } fogsz, én annyit csapok a fődhöz. Embere nem hitt a szemének. Lehetséges ( mindez, vagy csak álmodik? Felvett egy má- í sik poharat, de még a szájához sem emelte, J már újabb pohár törött szét a lábai előtt. No, ^ ennek fele se tréfa. Úgy tenne vele ez az asz- \ szony, mint a komájával a felesége, aki a ^ másik asztalhoz ült inni és a cigánnyal húzat- ^ ta. Feri bátyám nem csapott lármát, csak J füttyén tett, aztán nevetve rázendített: „Már én többet nem, nem, nem iszom..." f NEM IS IVOTT. Legalábbis pohárból nem j ivott. Valahányszor észre vette, hogy a párja í nézi, huncutul felé kacsintott és már fújta is: ; „Már én többet nem, nem, nem iszom..." j Azon az estén, de azt mondják, később sem ; látta a felesége pohárból inni. Csakhogy nem \ hagyták cserben a komái. Amikor inni akart, ! kiment az udvarra, a komák meg utána egy ! literes üveggel és pohár nélkül kortyolták a í boldogságot árasztó jó nedűt. Amikor a felesége gyanút fogott, csak mo- ; solygott ártatlanul. ; — Nem vettem a kezembe a poharat, Bor-! csám, nem is fogom. — De ittál! £ — Üvegből, de azt is a komám tartotta .. . : AZ ASSZONY mi mást tehetett, jót neve- \ tett huncut urán, öklével fenyegette. És le- ! mondott arról, hogy egy ilyen emberrel har- í coljon az egyenlőségért. Bába Mihály attrakciója. A Végre egy úri- asszcny-ban lépett fel óriási sikerrel, a múlt év szeptem­berében. Másfél évre előre kibérelte Los Angeles leglegendásabb színházát, amelynek nézőte­re 1300 személyes. Egy-egy előadás bérleti díja 500 dol­lár. egy bemutató önköltségé 8—10 ezer, de könnyen el le­het érni tizenötezer dolláros bevételt is. Bilicsi bemutatkozását egé­szen amerikai arányú és stitusú propaganda előzte meg. Művészi plakátok, többszín nyomású műsorfüzet, benne a szereplők fényképei­vel. Valamint az elmarad­hatatlan reklámokkal. Az el­ső, a Trans Globel Travel ne­vű utazási irodái, amely a borítólap teljes belső olda­lát elfoglalja és azt hirdeti, hogy „Bilicsi Tivadar szín­művész amerikai utazását a Trans Global Travel in­tézte Egész oldalas fényképet kapott a lapban Bilicsi Ti­vadar is, aki a Ssűbm nők elrablásában Rettegi Frido- lint, egy vándorszíntársulat igazgatóját alkította. Felesé­ge, Tímár Liza, Retteginét játszotta. A többi szereplők a kaliforniai magyar társulat tagjai. A levél mellékletei között van a Kaliforniai Magyarság című lap beszámolója a nagy sikerű premierről. A kritika, amelynek szerzője Fényes Má­ria. így kezdődik: „A szabin nők elrablása, Bilicsi Tiva­dar vendégszereplésével szé­les rétegekben mozgatta meg Los Angeles magyar társadal­mát, sokan viseltek kis vagy nagyestélyi ruhát, s szmokin­got ...” Egy másik lijságközlcmény szerint január 9-én Bilicsiék Phőnixbe, Arizona fővárosá­ba repültek, ahol a rádió 330 terítékes bankettet rendezett ; tiszteletükre. Bilicsi műsorral I szórakoztatta lelkes közönsé- i gét, magyarnótákat, orfeum- i dalokat énekelt, kabarészá- j mókát adott elő. Műsorát : Márkus Emilia Amerikában ; élő lánya, Nizsinszky Tamara ; konferálta. A bankett ame- • rikai résztvevői is remekül ■ mulattak. Kijelentették, hogy I a magyarul beszélő Bilicsi i minden szavát megértették, \ mert játéka minden nyelven ! beszélt. : Bilicsi kéthónapos ameri- I kai turnéja — mindenütt lel- : késén ünnepelték a népsze- I rű művészt — most ért vé- : get. A napokban hajózik visz- ; sza Európába, Münchenben \ és Bécsben lép még fel, az- ! után jön haza a sok szép siker ! emlékével. : m. I. < .. t | Hajóroncsból — Zakopanéba ; Három évvel ezelőtt a Nagy- < Dunán, a medvei híd közelé- ! ben egy második világháború- ! ban elsüllyedt vontatógőzös I roncsait találták meg a part ! iszapjában fűvel, náddal be- ! nőve. A vámosszabadi úttö- í rők — a győri üzemek segítsé- ; gével — feldarabolták a ron- J csókát és ócskavasként értéke- j sítették a MÉH-nél. A kapott pénzből már négy hazai kirán- £ dulást tettek, áprilisban pedig \ öt napra Zakopanéba utaznak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents