Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-12 / 36. szám
PEST ^pmETÍR'M1,KYEsBlJ£TEK! MEGYEI w#^r jm Kfiman AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 3S. SZÁM 'ÁRA 50 FILLÉR 1965. FEBRUÁR 12, PÉNTEK Tanácskozik az orsiággywlés Kádár János mondott beszédet a tegnapi ülésen Kézhez kapták a képviselők a Vietnami Demokratikus Köztársaság üzenetét és a Német Demokratikus Köztársaság felhívását Az országgyűlés csütörtö- ] kön folytatta az 1965. évi ál- ! lami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülést néhány perccel tíz óra után Vass Istvánná, I az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány megbízásából Péter János külügyminiszter eljuttatta hozzá a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának üzenetét a délkelet-ázsiai agresszióról. Az országgyűlés elnöke tegnap megkapta a Német Demokratikus Köztársaság Népi Ka- ! murájának a világ valameny- nyi parlamentjéhez intézett felhívását is, a Német Szövetségi Köztársaságban a náci és háborús bűnök üldözése megszüntetésének megakadályozása tárgyában. Az országgyűlés elnöke az üzenetet és a felhívást előzetes tárgyalásra kiadta az ország- gyűlés külügyi bizottságának és szétosztotta a képviselők között. Az elnök javaslatára az országgyűlés úgy határozott, hogy a külügyi bizottság jelentését a költségvetés tárgyalásának befejezése után tűzi napirendre. Ezután folytatódott a költségvetési vita. Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Zala megyei képviselő a mezőgazdaság feladatairól, Veres József munkaügyi miniszter pedig munkaügyi és létszámgazdálkodási problémákról beszélt. Több felszólalás után az elnök ebédszünetet rendelt el. A szünet után Vass Istvánná elnökletével folytatódott a tanácskozás. A miniszterelnök felszólalása Számos hozzászólás után Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke emelkedett szólásra, aki többek- között ezeket mondotta: Képviselőtársaim, kedves elvtársak! Felszólalásomban — a teljesség igénye nélkül — belső helyzetünk, munkánk és külpolitikánk néhány kérdésével kívánok foglalkozni. Politikai kérdéssel kezdem. Mindenki jól emlékszik arra, hogy a múlt év őszén, amikor közvéleményünk számára váratlanul személyi változás történt a Szovjetunió párt- és állami vezetésében, bizonyos nyugtalanság jelentkezett nálunk a szocializmus híveinek széles köreiben. Az foglalkoztatta az embereket, nem változik-e a Szovjetunió politikája, nem változik-e nálunk a párt és a kormány politikája? A magyar közvélemény rövid idő alatt meggyőződött arról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának politikája nem változott. A magyar közvélemény ugyancsak rövid idő alatt meggyőződött arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája sem változott. Ez mind párttagságunknak, mind egész népünknek mély- megnyugvást, s megerősödött biztonságérzést adott. Politikánk elvileg megalapozott Az említett őszi napok — mint minden ilyen helyzet — nagy tanulságokkal szolgáltak az emberek véleményének megítélése szempontjából is. Ilyenkor mutatkozik meg igazán, hogy ki, hogyan, milyen szilárdan áll a lábán, ki bizonytalankodik? Ilyenkor az is szembetűnőbb — s jó, hogy ha ezt nem feledjük, hogy politikánknak, rendszerünknek nemcsak szilárd hívei vannak, nemesak bizonytalankodók vannak, hanem akadnak politikánknak, rendszerünknek ellenzői és ellenségei is. A politikánkkal, rendszerünkkel szembenállók száma az országban a nép tömegeihez, a szocializmus őszinte híveinek számához mérten csekély, de mégis, ilyenek is vannak. Vannak jobboldaliak, akik szüntelenül lemondásokról, a kormány, a rendszer bukásáról álmodoznak és suttognak. És akadnak úgynevezett „baloldaliak” is, akik, mint mondják, változatlanul az „igazi, harcos, keménykezű vezetés” idejének visszatértét várják. Ezek hiábavaló és dőrc reménykedések. Némely vallási szekta papjai hetenként egyszer megjósolják a világ végét, a párt- és kormányellenes jobboldali elemek hozzájuk hasonlóan, immár húsz esztendeje minden héten megjósolják a népi demokratikus rendszer végét. Jó nekik jobboldali reményeik táplálására és rémhír- terjesztésre János pápa halála, Goldwater — az azóta csúfosan megbukott — amerikai elnökjelölt egy kommunistaellenes, uszító beszéde, Hruscsov felmentése, egy nyugati államférfi várt, vagy akár egy szovjet államférfi számukra váratlan magyarországi lálogatása. Bár ezek a kávéházi konrádok ezt semmiképpen nem akarják tudomásul venni, az idő már eljárt felettük, s népünk szerencséjére az eseményekre nincs és soha többé nem is lesz befolyásuk nálunk. Politikánk elvileg megalapozott, a gyakorlatban kipróbált és bevált. Pártunk önálló, országunk szuverén, fejlődésünk minden kérdésében választott legfelsőbb párt- és állami szerveink döntenek. Jó lenne, ha itthon is és határainkon túl is végre mindenki megértené, hogy noha az élet új és új kérdéseket tűz napirendre, és a dolgok természetes rendje szerint időről időre személyi változások is vannak a tisztségekben, politikánk fő irányvonalát megőrizzük és továbbfejlesztjük, megvédjük mindenféle torzítási kísérlettel és mindenkivel szemben. Népgazdaságunk a terv alapján fejlődik Ami a jelen ülésszak napirendjén levő 1965, évi, mindkét fő tételében kereken 98 milliárd forintot, ezen belül 174 millió forint bevételi többletet előirányzó költségvetést illeti, az tükrözi és meghatározza egy esztendő egész gazdálkodását, a szocialista építés erre az időszakra szóló ütemét A társadalmi forradalom oly ’ nagy jelentőségű kérdését, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, nem lehetett számológépekkel előre I „megtervezni”. Ez elsősorban egész fejlődésünket érintő tár- jsadalmi és politikai kérdés- i ként jelentkezett és gazdasági ' szempontból is indokolt volt. A mezőgazdaságnak elöbb- utóbb minden országban át kell térnie a nagyüzemi gazdaságok rendszerére. i j Ez teljesen ellentétes módon | ugyan, de végbe megy mind a szocialista, mind a kapitalista országokban feltartóztathatatlanul. A földesúri tőkés nagybirtokot mi igen helyesen már korábban szétzúztuk, az 1958— 61-es években pedig megérett a helyzet a mezőgazdaság szocialista átszervezésére. Az elmúlt négy évben a terv alapján fejlődött népgazdaságunk és megoldottunk előre ki nem számítható, nem tervezett, de életbevágó fontosságú nagy feladatokat is. Az elhangzottakkal korántsem akartam azt mondani, hogy minden feladatot példásan oldottunk meg, vagy hogy a gazdasági munka nem szorul javításra. A négy év alatt az ipari termelés növekedése elérte, a mezőgazdasági nem érte el a tervezettet. Az import a tervezettnél gyorsabban, az export lassabban növekedett. A termelékenység lassabban növekedett, az önköltség kisebb mértékben csökkent a tervezettnél; ennélfogva a termelés gazdasáDobi István és Kádár János elvtársak a vitát hallgatják ! gossági mutatói rosszabbak a 1 kívánatosnál. A munka hatékonyságának növelése A kormány mindezt figyelembe vette az idei népgazdasági terv elkészítésénél. Az eddigi eredmények, a j megoldott nagy feladatok bi- } zonyít ják, hogy gazdaságpoli- j tikánk alapvetően helyes, azoh | változtatnunk nem kell. A kormány az év eleji pénzügyi takarékossági intézkedéseken kívül előterjesztést tett a Munka Törvénykönyvének mó- dosítására is. Intézkedés történt arra is, hogy rendezzék a rwrmákck. ott, ahol ez indokolt. A kormány úgy véli, hogy a munka hatékonyságának nö- velése, a helyenként megtalálható megengedhetetlen lazaság felszámolása, a munkafegyelem megjavítása szükségessé teszi ezeket az intézkedéseket és biztosak vagyunk abban, hogy ezt megértik és helyeslik a becsületes dolgozók. Meg kell javítani a munkaerkölcsöt és a fegyelmet más vonatkozásban is. A Munka Törvénykönyvének módosítóét rendelkezései értelmében a tartósan egy helyen dolgozók az eddiginél nagyobb kedvezményben részesülnek, az úgynevezett vándormadarakat pedig az eddiginél erőteljesebb kedvezmény megvon ássál és bérszintcsökkenéssel lehet és kell fegyelmezni. Bizonyos, hogy azok, akiket az intézkedések hátrányosan érintettek, — amely pedig végső fokon az ő érdekükben is történik — most nem fogják ezért dicsérni a kormányt, dé ez számunkra elviselhető. A gazdasági munka hatásfokának javítása a feltétele az életszínvonal további emelésének is. Tisztában vagyunk azzal, hogy az átlagos, országos emelkedés nerii minden kategóriánál érvényesült egyformán, s vannak dolgozó rétegek, amelyeknek helyzete nehezebb az átlagnál és javításra szőrük . Kevés országról mondható el az, ami a mienkről: hogy az utóbbi 15 évben a munkások és alkalmazottak reálbére valamivel több, mint 68 százalékkal emelkedett. Jelenlegi lehetőségeinknek megfelelően az 1965-ös terv csak kismértékű átlagos életszínvonal emelkedést irányoz elő. Külpolitikánk A következőkben külpolitikai kérdésekkel foglalkozott Kádár elvtárs. A nemzetközi helyzet ellentmondások közepette alakul. Legfőbb jellemzője a szocialista országok erőinek, a kapitalista országok haladó erőinek, a gyarmati igát napjainkban végképp lerázó Ázsia, Afrika, Latin-Amerika haladó erőinek szakadatlan növekedése, az imperializmus válsága, be(Folytatás a 2. oldalon)
