Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-11 / 35. szám
1965. FEBRUAR 11, CSÜTÖRTÖK Ms T IfEGlEI yfirfap Munkaerőhiány vagy munkanélküliség? Az ötletet az élet adta Nem a határidőkön, a munkafegyelmen kell változtatni! DÉLELŐTTI SÉTA A DUNAMENTI HŐERŐMŰBEN E riport ötletét a véletlen adta. A százhalombattai Du- miménti Hőerőműben volt dolgom. Akit kerestem, „házon kívül’’ volt. Azt mondták Várjak, talán visszajön. Álltam egy ablaknál és kinéztem. Lent az udvaron emberek mozogtak. Figyelni kezdtem őket. Hármas-négyes kis csoportokba verődtek, tanakodtak. Amelyik fázni kezdett, az egyhelyben topogott, majd valakit kergetőzésre bírt az egyik bolyból. Aztán mások is odajöttek, nevetésük felhallatszott az ablakig. Közel egy ■ óra telt el, a lenti kép nem változott, legfeljebb annyiban, hogy a kis csoportokban személycserék történtek. Ezután indultunk el Katona Lajossal, a DHV munkaügyi osztályának egy munkatársával. Célunk: megnézni, hogy ás áll az a bizonyos, sokat emlegetett munkafegyelem. Először az előbb említett kis csoportot kerestük meg. Az emberek változatlanul ott toporogtak. Egy csodarabot kellett elszállítaniuk, várták a kocsit. Mindnyájan az Április 4 Gépgyár munkásai voltak. Akik a gödörben „tartózkodnak“ A már működő gépegységek mellett egy újabb épület alapozása folyik. A mély gödörben mintegy harminc ember tartózkodik. Szándékosan írtam: tartózkodik. Tanúm a munkaügyi osztály munkatársa: a 26. Építőipari Vállalat emberi közül kettőnél több sohasem dolgozott. Ezek is csoportokba verődve ácsorogtak a gödör mélyén és nagy eszmecserékbe mélyeitek. Hosszú ideig álltunk ott. Már fázni kezdtünk. Nehéz ilyen hidegben ennyi ideig mozdulatlanul állni. — Edzett emberek ezek, megszokták — mondta Katona és továbbindulunk. Közben arról beszélünk, hogy egyre késnek az átadási határidők és ez felmérhetetlen kárt okoz a népgazdaságnak. Egy alkalmi ügyintéző Az úton egy fiatalemberrel találkozunk. OveráLlján az üzem jelvénye. Megállítom. — Az irodában voltam — feleli kérdésünkre. — Mi dolga volt ott? — A művezetőm küldött fel, hogy elintézzek neki valamit. — A „valami” ott árulkodik a kezében. Egy személyi hitel igénylő lap, melyre a munkaadó bélyegzőjét és aláírását kellett megszerezni. Az alkalmi küldönc a tmk fiatal szakmunkása. A megbízó Vajai Sándor, a tmk művezetője, akinek többek között az is feladata, hogy megakadályozza a munkafegyelem elleni vétségeket, ne engedje a csellengést. — Meddig tart az ön munkaideje? — kérdeztem Vajai művezetőt. — Háromnegyed kettőig. — És az irodán meddig lehet elintézni ilyen ügyeket? — Fél négyig. Úgy látom, a művezető semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy egy szakmunkást elhív a munkájától és személyi ügyeinek intézésével bízza meg, mintha az illető nem is az üzem, hanem az ő alkalmazottja lenne. — Nem gondolt arra, hogy ezt az utasítást nem kellett volna teljesítenie? — kérdezem Pásztor Imre lakatos- szakmunkást. A fiatalember vállat von: — A művezetőnek engedelmeskedni kell — mondja a szája, de én valahogy a divatos közhelyet olvasom ki a szeméből: „ez is beleszámít a nyugdíjba...” Járjuk az üzemet, örülök, hogy Katona Lajos velem van, így mint a munkaügyi osztály beosztottja a legilletékesebb a tanúm. Arra kérem, hogy szóljon rám, ha túlzók, mert felháborít, hogy bármerre nézünk, cigarettázó, beszélgető csoportokat látunk. A folyosón egy ember hegeszt egy csövet, mellette nyolcán ácsorognak. Egyik fiatalember kis fémtárgyat reszelget. — Csinálgatom ezt az izét... — mondja, de nem árulja el, hogy mi az az izé, amit csinál- gat. — Tulajdonképpen nekünk ez is feladatunk lenne — panaszkodik a munkaügyis. — Valóban többet kellene lejönnünk az üzembe, megnézni, hogyan dolgoznak az emberek. De hát erre nem jut idő. Egész nap kimutatásokat és statisztikáikat készítünk. Óránként egy tipli Bárkit megkérdezünk a falat támasztó, cigarettázó emberek közül, mindegyik azt válaszolja, hogy éppen ebben a pillanatban, állt le, egy kicsit pihenni. Furcsa, hogy mindenki éppen akkor pihen, amikor arra járunk. Tóth Mihály, a vállalat kő- művesbrigádjának tagja egy korlátra dőlve elme Ívül ten cigarettázik. Természetesen őis most állt le. Négyen vannak együtt, közülük égjük kis ecsettel kenegetá a fal sérüléseit. A másik irányítja, a harmadik ül a lépcsőn. Délfelé jár az idő. Megkérdezem Tóth Mihályt, mi volt a mai munkája. — Ketten az irodán voltunk. Az igazgató és a főmérnök szobájában tettünk fel egy ruhafogast. Mint elmondja, ez összesen hat tipli falbahelyezését jelentette. Ez két emiber „teljesítménye" hat óra alatt. A nagy paláverek De bármerre megyünk, hasonló kép fogad. A különböző szakipari vállalatok, az építők és gépgyáriak emberei cseliengenek-társalognak, sétálgatnak. — Nem túlzók, ha azt írom, hogy ez a kép ijesztő? — kérdezem Katona Lajost. — Nem ... ez valóban az — feleli. Különösen ijesztő ez akikor, ha az ember arra gondol, hogy mennyit beszélünk a munkafegyelemről, a takarékosságról. Amikor egyre módosítják a határidőket és az ok — az objektív nehézség — a munkaerőhiány. A látottak után bizton állítom: nincs munkaerőhiány a hőerőmű építkezésén. A hiányzó munkaerő ott cselleng és tétlenkedik. Munkát kell adni nekik, hacsak nem azt hisszük, hogy két ember teljesítménye óránként egy tipli... ősz Ferenc Nehéz feladat (Foto: Kotroczó) Csak Pest megyeiek - Pest megyében Pest megyében az idén öt önkéntes ifjúsági építőtáborban, a szentmártonkátai, a nagyköröst, a szigetmajori, valamint a soroksárpéteri majori táborban a zöldség- és gyümölcsszedésben segítik majd a gazdaságokat A százhalombattai tábor 800 ifjú önkéntese a Dunai Kőolajipari Vállalat építésében vesz részt Ide több megyéből érkeznek majd középiskolások, a mezőgazdasági táborok lakói azonban csak Pest megyeiek lesznek. A négy turnusban naponta hat órát dolgozó ifjak előreláthatólag több millió forint értékű munkát végeznek majd el. KÉT JUBILEUM Az Állami Déryné Színház a következő hetekben két színmű jubileumát ünnepli. Február 28-án századszor adja elő a társulat Mikszáth— Bondy: Tavaszi rügyek című háromfelvonásos színművét Március első napjaiban ugyancsak századszor tűzik műsorra Király—Vécsey: „Az igazi” című zenés vígjátékát Kiállítás Február 12-én, pénteken este fél hatkor nyílik meg a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében Galamb Erzsébet (Grossova) festőművész kiállítása. Megnyitó beszédet mond Major Máté akadémikus. Amikor ax erősebb segíti a gyengét! \ házak távolsága ^3* méter h munkaegység-különbség yfj forint Galgahéviz és Hévízgyörk szélső házai között körülbelül harminc méter a távolság. A két község tsz-ének munkaegységértéke között 30 forint A galgahévízieknél most hetven forintot, Hévíz- györftön pedig negyven forintot osztanak. Ha a harmincharmincöt forintos átlageredményhez szokott olvasó előtt szokatlannak tűnik is a gal- gahévízi hetven forint, mégsem ez a meglepő. Inkább a hévízgyörkiek negyven forintja. Egyszer fel, egyszer le Nem könnyű megmagjm- rázni, milyen összetevők okozták a bajt a jó adottságokkal, termékeny földdel rendelkező hévízgyörki Dózsa Termelőszövetkezetben. Igaz, a nagyüzemi gazdálkodást is rosszul kezdték. 1960-ban ugyan papíron 20 forintos munkaegységgel, a valóságban viszont csupán 12 forinttal zárta a Dózsa Tsz az évet. Rá egy esztendőre — új vezetés került a gazdiaság élére, javult a helyzet, 36 forintra növekedett a munkaegységérték. Igen ám — ahogy most a tagok mondják: a kezdeti sikerektől megittasodott elnök semmibe se vette a közösség véleményét, basásko- dott, ezért leváltották. A szomszéd segítsége A nehéz helyzetben a szomszédos galgahévízi Rákóczi' Termelőszövetkezet nyújtott baráti jobbot. A hévízgyör- kiek közgyűlése elnökévé választotta Gádor Mihályt, a W.\\\\\Vl\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Sulia --Andi őrt-J\áromlodil trya ’mainover A férfi érezte, hogy nem mondanak neki igazat, de valahogy resteilte hangosan is elmondani kételyeit, hátha csak ő a bizalmatlan. — Kérem, itt a folyosón is éppen olyan orvosi kezelést kap a felesége, nyugodjék meg — hallotta a rókaképű íehérköpenj-es ember szavait. — Igen, de... — fogott a válaszhoz, de ennél tovább nem jutott, mert az orvos közbevágott. — Kérem, nekem nincs időm magával értekezni, rám ezernyi munka vár. Nyugodjék meg. Láthatja, érezheti, nálunk a folyosón is meleg van. A nővérek itt is kedvesek, szolgálatkészek. Különben is — vetett véget a párbeszédnek — csak pár nap az egész, g ezzel faképnél hagyta őt. Felesége mindezt végighallgatta, s most a kezét fogva mondta: hagyd őket, Béla. Kibírom még néhány napig. Megcsókolta az asszonyt és elment. Az meg ott maradt a folyosó szélén egy hordágyon — legalábbis a férje ezt a képet vitte magával — elhagyottan, szerencsétlenül. Már majdnem elszundított, s valahol az álom és ébrenlét határán azt érezte, hogy ő nem is beteg, friss, egészséges, odahaza van és éppen zsíros kenyeret ken a fiának. De ekkor egy nő nagy hangosan ráköszönt, hogy „szabadság elvtársnő” s legalább ilyen hangosan nevén is nevezte őt. Kinyitotta a szemét, s a fölötte tornyosuló egyébként ismerős nő, most óriásnak tűnt, hatalmas mellkasával, széles csípőjével, nagy kerek arcával. Ismerte régebbről. Egy körzetben dolgoztak, de most egy kissé ijesztőnek tűnt, hangsúlyozott mázsánji egészségével, nagy hangjával. Az ismerős ebből vagy nem vett, vagy nem akart észrevenni semmit, az előbbi hangsúllyal és hangerővel mondta a magáét, mintha ez volna a hivatása. S valóban másodperceken belül kiderült, hogy ez a hivatása, ha rossz formában is adja elő. Rövid időn belül elhadarta, hogy már egy hete dolgozik a kórházban, amolyan főirgalmasnővéri beosztásban, no persze, nem katolikus alapon. — Disznóság! — pattogta — hogy kerül maga a folyosóra — s úgy kiabált, hogy a beteg kezdte magát rosszul, kényelmetlenül érezni. Bárhogy is történt, 5 perc múlva már egy külön szobában volt, amelyben három ágy állt, ebből kettő üresen. Az orvos ott szorgoskodott, rókaképén a rajtakapott emberek rosszul palástolt szégyenérzete. Magyarázkodott, mondott valamit a félreértésről. Olyanokat, hogy nem tudta miről, kiről van szó. Miért nem szóltak, hát ő magától nem találhatja ki, hogy X elvtárs felesége ... . Amikor az orvos elment, a mentőangyal, nem éppen angyalhoz illő hangon káromkodott még egy nagyot, talán még köpött is, de ebben a beteg nem volt bizonyos. Mindenesetre, tény az, hogy az orvosnak hazudott, valami rangot, s most a beteg, egy egyszerű asszony, egy nagyon egyszerű embernek a felesége, itt fekszik egy külön teremben, amelyet kitalált rangjának köszönhet. De hát amilyen kalappal az orvos köszönt ... — gondolta magában az asszony — ha ő hazudik, maga sem várjon mást. Ha ezeknek rang kell, úgy látszik, az irgalmasnővér az elvtársak érdekében kinevezi a betegeket még walesi hercegnek is, csak jó ellátásban részesüljenek, ahol ő dolgozik a kórházban. Végső fokon — fűzte tovább gondolatait — nagyon jó szívű teremtés. De nem sok ideje maradt a gondolkodásra, mert a mentőangyal, mintha csak ki nem mondott gondolataira akart volna válaszolni, ismét belekezdett a mondókájába. Ö közben a másik ágyban levő asszonyra nézett, s látta, hogy ez mindent végighallgat. Ettől kissé kellemetlenül érezte magát. Mit mond ez most, mi a véleménye — gondolta magában —, mert jó, egy orvos nem mondott igazat, de a többség mégsem lehet ilyen. S eszébe jutott, hogy mennyi kedves orvost ismer. Azután az jutott az eszébe, hogy vajon a szomszéd ágyban fekvő beteg nő nem úgy jutott-e külön ágyhoz, akárcsak ő. S ha igen, akkor vajon miért nem szól. Hiszen az ő titkukat most már ismeri, erről gondoskodott a mentőangyal. Ezt a gondolatát sem tudta végiggondolni, mert mind ezek után hozzáhajolt a nővér és úgy suttogta fülébe a szavakat, hogy lehet a folyósón is meghallották. 1 i I i galgahévízi tsz vezetőjét és íóagronómusJiak Hajdú Andrást, az ugyancsak galgahévízi főmezőgazdászt. 1 Egyesek ellenezték ezt a választást, mind Galgahéví- zen, mind pedig Hévízgyör- kön. A tavalyelőtt „68 forintos’’ galgahévízi tsz tagjai közül többen is „megjósolták”: a nagy teher visszahúzza a tsz-t Hévízgyörkön viszont a hitüket vesztett emberek epésen adogatták, „azt hiszik) a galgahévíziek, csodát művelnek nálunk?” A hévíz- györki tsz új vezetői éltek a közgyűlés felhatalmazásával,' átszervezték a munkát. Sok álmatlan éjszakájukba került, amíg megértették a tagokkal, csak tettekkel, cselekvéssel tudnak kilábalni a nehéz helyzetből. Sokat segített; hogy meghonosították a Gal- gahévízen már évek óta bevált munkaszervezési módszereket. Rátértek a rendszeres havi előlegfizetésre, s mind többen jöttek munkát kérni. Mit mutat a mérleg? Hajdú András főagronómus azt mondja — s ebben semmi okunk kételkedni —, élete legnehezebb esztendejét töltötte tavaly Hévízgyörkön. De amennyire örült a galgahévízi sikereknek, kétszer annyira értékeli a hévízgyör- kiek eredményéit Saját lábára állt az 1425 holdnyi szán- ; tóval rendelkező gazdaság. A i 370 tag közül 270-en vettek ; részt a közös munkában. Ta- ; karékosan gazdálkodtak. Sá- i pi Gábor főkönyvelő — aki ; nyilatkozatadás tekintetében | különösen óvatos — nem tit- ikolja: ilyen eredményes esz- | tendőt még nem zártak Hé- i vízgyörkön, mint a tavalyi. A ! közös alapok gyarapodása í mellett (ennek adatai most i kerülnek majd nyilvánosság- i ra), az 1963-ban egy tagra ju- í tó 8000 forint körüli évi jöve- I delemmel szemben, idén el- I érik a 10 ezer forintot I A gomba módjára szaporo- i dó manzárdtetős házak las- |san a két falu között levő 30 méteres távolságot is eltünte- ;tik. Mikor szűnik meg a két testvérszövetkezet közötti különbség? — Éz már csak á hévízgyörki szövetkezeti gazdákon múlik! Súlyán Pál í — Te, elvtársnő, majd fi- í gyeid ezt a nőt, aki itt mel-j letted fekszik, azt hiszem, egykori urinő. Figyeld erősen, $ hogy nem szólja-e el magát.) Ez a mi ellenségünk. Ezeknek £ jut különszoba, mert jó ősz- ! szeköttetéseik vannak. De vi-J gyázz, te ne áruld el magadj ne tudja meg, hogy kommu-) nista vagy. Légy éber, játszd; meg az urinőt, nem igaz drá-; gám? S az utolsó szavakat j már ő is, mint finom kis dáma \ mondotta. A beteg igent intett, bár; jóllehet, semmit sem értett, j Kissé elkábult a szózuhatag-; tói, s halványan csak annyit) értett, hogy nem tudja ő meg-! játszani magát, hiszen róla! ez a nő mindent tud, szinte! meztelenül fekszik előtte, ) ho^-an maradjon hát inkog-í nitóban. — No, viszontlátásra, elv-! társnő! — rikkantott még! egyet a nővér, s aztán elvi-! harzott, magára hagyva vé-! dencét, furcsa helyzetében, í még furcsább gondolataival.! Az asszony néhány hét múl- j va gyógyultan távozott, deí még ekkor sem értette, mi! történik körülötte. Hogyan is! érthette volna, hiszen keve- \ sen tudták akkoriban, hogy! most születik a kórház új! lelke, ilyen egyszerűen, hi- j bákkal, sallangokkal tarkít-j va, amilyen egyszerűségében,! hibáival is nagyszerű csak! maga az élet tud lenni. (Folytatjuk.) j
