Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! / \ MEGSZOKJUK? M EGSZOKHATÖ-E a halál, a szerencsétlenség, a szirénázó mentőautó, a „helyszínelő” rendőr járőr, a vérében fekvő motoros, az összetört, árokba csúszott gépkocsi, a szabályosan közlekedőt halálra gázoló száguldó gyilkos, akit fűt a szesz, mámorosát a sebesség? Plakátok figyelmeztetnek harsogó betűkkel, szomorú tények adatait közük a lapok; akik látják, olvassák, mindig másokra gondolnak, mindez másokra vonatkozik... Megyénkben tavaly 1731 közúti baleset történt, s 34 ezer (!) bírságot szabtak ki a közlekedési szabályok megsértéséért. A monori járásban 1962-ben 128 közúti baleset történt, 1964-ben már 168. A megyei közúti balesetelhárítási tanács — mint társadalmi szervezet — a lehetőségek határain belül már eddig is eredményesen munkálkodott a baleseti veszélyek kiküszöbölésén, a szerencsétlenségek megelőzésén. Mindent azonban e tanács sem tehet meg. Nem állhat oda mindenki mellé, hogy vigyázzon rá, illetve, hogy megtanítsa arra, másokra is vigyázni kell. Azaz: az unásig emlegetett „legyen a balesetek elhárítása közügy,‘ még csak a kezdeténél tart. Most módosították a KRESZ-t, kötelezővé tették a bukósisak viselését nemcsak a motor vezetőjénél, hanem utasánál is, stb. Van még e területen is tennivaló: a jobb technikai felkészültség — az URH-s kocsik, a „mindent látó” radar — is feltétele a balesetek megelőzésének. Feltétele például az is, hogy Cegléden rend legyen a közlekedési táblák körül, s megakadályozzák, hogy az újonnan felállított táblákat — ostoba „tréfa” — napokon belül megrongálják. Ez a hivatalos része a dolognak. A magánrészről, azaz a magunk részéről azonban sokkal több a tépwivaló. Bessenyei Lajos kocséri lakos kivilágítatlan motorkerékpárral közlekedett, ö sem Iáit, őt sem látják! A rossz sors kihívása ez — felelőtlenség. Tóth András ceglédi tsz-tag ittasan ült a motorra, Utasi Ferenc rövid időn belül háromszor szegte meg a közelekedés szabályait — motorral ... A legtöbb bajt a motorosok okozzák. Hányszor hallottuk, hányszor olvasták maguk a motorosok is. Arra gondolnak, ez a többi motorosra vonatkozik? Átadják a jó barátnak a kormányt, „házi versenyeket” rendeznek a falu főutcáján, italtól nehéz fejjel ülnek a motorra, s sokszor útjuk a kórházban fejeződik be. Ekkor — de csak ekkor! — érzik, hogy róluk is szó volt... Sok családhoz köszönt be a legértelmetlenebb halál híre — egy pillanat, villanásnyi felelőtlenség miatt. A váci járásban egy esztendő alatt megháromszorozódott a közlékedési balesetek száma, s tizenkét halálos szerencsétlenség történt! Mindenki haza akar érni, nincs olyan motoros, magán vagy hivatásos gépkocsivezető, aki úgy indulna útjára, hogy na most balesetet csinálok... És mégis, sokan közülük csinálnak. Marton Lajos szobi ipari tanuló ballábát vonat vágta le. Ö vigyázott magára, de egy furakodó, semmivel nem törődő férfi lelökte a mozgó vonatról, úgy került a kerekek alá. A fiatalember szerencsétlenségét nem kell kommentálni, de hogyan élhet nyugodtan a zűrzavarban kereket oldott férfi, aki tülekedésével, semmivel nem törődésével okozója volt a szerencsétlenségnek? A hivatalos szervek fokozódó szigorúsága a közlekedés kalandorai ellen indokolt. Akik senkit nem kímélve sorozatosan megszegik a szabályokat, ne ülhessenek motorra, ne foghassák a volánt. Az egyszer figyelmetleneket, az egyszer könnyelműeket elsősorban a társadalmi közhangulatnak kell inteni arra, hogy tettük meg ne ismétlődjék. Azaz a balesetek megelőzését itt kell kezdeni: a termelőszövetkezetben, ahol a megengedett sebességet túllépő vontatóvezetőt felelősségre vonják, az üzemben, ahol a vétkes gépkocsivezető tette fölött nem hunynak szemet, hanem figyelmeztetik, a faluban, ahol a szülők nem nézik tétlenül fiaik motoros-bravúrjait. Csakis így lehet valóban közüggyé az, amit fontossága már régen közüggyé tett, csak éppen még gondolkodásmódunkban nem lett azzá. Megszokhatjuk-e a halált, a szerencsétlenséget, a szirénázó mentőautót, mindazt, amit úgy foglalunk össze: közúti baleset. Megszokhatjuk-e? AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÍS A MEGYEI T A N Á C S-L A P J A PEST MEGYEI IX. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM ÁRA SO FII.LÉR 1965. FEBRUÁR 7, VASÁRNAP TEGNAP: MA: HOLNAP: Bekaxsolták a PH harmadik uSaBM-1 liWInll——1^^—— áramfejlesztőiét Méhészfarsang — vtrzmeam*............■■Uli ^AMraa^MIWiTIlHnffö Tv-film Utazik a ve tőmag Egy hét a világpolitikában 2. oldal ♦ Húsz év mosolyog 2. oldal ♦ Felszállott a páva... 4. oldal ÜZEMGAZDÁSZOK \l ÉLETBEK 5. oldal ♦ Irodalmi összeállítás 8—9. oldal ♦ Tv-játék és valóság 10. oldal ♦ Szombati lapunk első oldalán jelentettük: Százhalombattán elindították a Duna- menti Hőerőmű harmadik áramfejlesztő gépét. A próbák után, ma hajnalban vettük a hírt: — Pénteken minden sikerült. Az előfutamot követően megálltunk, s fel töltöttük hűtőgázzal a turbógenerátort. Ismét indítás, míg hajnalban elkövetkezhetett a nagy pillanat ... — Mikor történt? — Szombaton három óra tizennyolc perckor, az országos villamos hálózathoz kapcsoltuk a harmadik, százhalombattai berendezést. A fények azóta a Duna mentéről is táplálkoznak. Hó tetején — asztal mellett A mai nap többek között; két érdekes eseménnyel szoligáit. Az egyik havas hír. Ezt mondja Goda Imre főelőadó: — Ma kezdjük meg, s még hétfőn is folytatjuk a Dunakanyar síbajnokságot. A Nagyhideghegyen kitűnőek a hóviszonyok. Az itteni és a magastaxi turistaházban laknak a versenyzők, akik már jókor, szombaton megérkeztek. — Az indulók? — Győriek, soproniak, salgótarjáni és dudari síelők. A i megye jelöltjei Zebegényből, Gödöllőről, Nagykőrösről és Szentendréről jönnek, Vácról is várunk versenyzőt. még inkább megismerkedjenek hazaiak és külföldiek a Dunakanyar szépségeivel. Mende tv-fi!men A tv-híradó sportosztálya jelzi: — A Magyiar Testnevelési és Sportszövetség propagandaosztálya hívta föl a figyelmünket a mendei spartakiád- ra. Egyébként rendszeresen készítünk híradást alsófokú versenyekről. — Mikor kerül programba? — Egy-kétperces híranyagot veszünk fel s azt csütörtöki adásunkban közvetítjük. Mendei sakkozók, asztaliteniszezők jövő héten képernyőre kerülnek. Tombolán: pezsgő és pipadohány — Asztalra kerül a méz is, vagy csak a mézesbor? — A méz reggelire való, a méhészbál meg délután lesz. A váci szakcsoport elnöke ezt is mondja: — A kellemeset összekötjük a hasznossal. Mulatság előtt előadást hallgatunk a vándorméhészetről. — Nem szegi kedvét ez a mulatni érkezőknek? — Hogyan szegné? Jó volt a tél, sikerült a teleltetés, s ha beüt a tavasz is, ahogy mi szeretnénk — szép pénz van kilátásban. — Mi kerül tombolára: kaptár vagy méhcsalád? — Az nem, de hozzávaló hasznos holmik igen. — És pipadohány, füstölőnek? — Meglesz, s talán pezsgő is hozzá. Jó farsangot! Pesti liszt — vidéki vetemény A Pest megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat (Folytatás a 2. oldalon) u aiarnctp délután 11. oldal VARSÓ Gomulka köszöntése... A 60. születésnapját ünneplő Wladyslaw Gomulka címére sok üdvözlő távirat érkezik a testvérpártok vezetőitől. Üdvözletét küldte az osztrák, a bolgár, a csehszlovák, a francia, a jugoszláv, a koreai, a mongol, a román, a vietnami, az olasz párt, a Német Szocialista Egységpárt és a Német Kommunista Párt, az SZKP és a Kínai Kommunista Párt is. • • Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusa 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1965. február 10. napján, szerda délelőtt 11 órára összehívta. Értékes művészettörténeti emlékeket kapott a megye a Nemzeti Színházból Taűán könnyebbé teszi a választ, ha mindig arra gondolunk: nemcsak másokról, rólunk is szó van. M. O. — A bajnokság célja? — Távoli cél: az eseményt nemzetközivé tenni, hogy A magyar nemzeti színházi kultúra megszületésének több mint évszázados hagyományait elevenítették fel szombaton délben a Pest megyei Tanács épületében tartott meghitt, kis ünnepségen. Abból az alkalomból került erre sor, hogy a rövidesen teljes lebontásra kerülő Nemzeti Színház értékes művészettörténeti emlékeinek, berendezési tárgyainak egy részét a Pest megyei Tanács vette át megőrzésre. A szerződés aláírása előtt Szabó Sándor, a megyei tanács vb-elnökhelyettese emlékezett meg arról, hogy a múlt század elején a reformkorszakban, a Habsburg-uralommal szembeni ellenállásnak egyik jelentős mozzanata volt a nemzeti élet első magyar nyelvű színházának megteremtéséért folytatott harc. Az akkori Pest-Pilis-Solt-Kis- kun vármegye vezetői: Föld- váry, Fáy, Döbrentei, lelkes hívei és harcosai voltak a magyar nemzeti színjátszás ügyének. A szerződést, a történeti értékeket körültekintő gondossággal és nagy szeretettel megőrző Színháztörténeti Intézet és Múzeum nevében dr. Székely György helyettes igazgató, a Nemzeti Színház nevében pedig Malonyai Dezső gazdasági igazgató írta alá. Az ünnepség utáni beszélgetésen tudtuk meg, hogy a Nemzeti Színház épületének belsejében folyó bontási munkák során, művelődési szerveink nagy gondot fordítanak az ottlévő műemlék jellegű, művészettörténeti értékű berendezések megóvására és megfelelő környezetben való elhelyezésére. Dr. Gen- ner Mihály, a Színháztörténeti Múzeum vezetője és Rassy Tibor, a múzeum munkatársa elmondották: részletesen kidolgozott tervek alapERDOSZELEN A Mária Terézia stííusú nagycsillár. ján, fokozatosan szerelik le a színházépületben levő műértékeket, többek között a mennyezetre erősített falfestményeket, a színház csarnokaiban levő szobrokat. Kiemelték a színpadból azt a két négyzetméternyi deszkát is, amelyet annak idején a Nemzeti Színház első épületéből fűrészeltek ki maguk a művészek és építettek bele a mostani színpadba. A Pest megye számára most átadott értékek között három olyan csillár is van, amely még az első színházi épületből származik és valamikor gázégőkkel világított. Az értékes berendezési tárgyak közül már két csillárt elszállítottak a nagykőrösi Arany János Művelődési Házba, a többieket pedig, közöttük egy nagy, másfél méter átmérőjű Mária Terézia stílusú csillárt, Ráckevén, a volt Savoyai- kastélyban létesült Árpád Múzeumban helyeznek majd el. (h. f. p.)
