Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

\ 1965. FEBRUÁR 28, VASÁRNAP Pl ST MECVEI 5 Hús­hagyó­kedd — piros fánk A, hideg feb­ruárban vígan kí- gyózik-karikázik a füst a galgamá- csai házakból. A serpenyőkben sistereg a fánk, úszik a buboréko­ló tiszta olajban. Régi szokás hús- hagyókedden, s a körül illatos, piros fánkot süt­ni. Tán nincs is olyan ház, ahon­nan ne terjedne ínycsiklandó friss szaga. Dudás Fe­renc 93 éves öreg gazda házától az újszülöttek por­tájáig, mindenütt a csemegét kóstol­gatják. Az első képen — egy ház a sok' közül — Zsigriné remekel. A zsen­ge, remegő tész­ta nemsokára há­romszorosra nő a forró olaj für do­bén. Czikora Gabit, a kis harmónikást piros fánkkal kí­nálják a lányok. Együtt nem megy a kettő, zenélni, falatozni egyszer­re nem lehet. De a muzsikust is megilleti a pihe­nő. Elropogtat egy mézédes csemegét és hálából nem­csak visszamo­solyog a lányok­ra, de nótaszóval fizet. A művelődési otthontól érdek­lődünk az ese­mény után. — Valamikor igen erős hagyo­mány volt, most is megvan belőle valami. Dehát az if jaknál nem any- nyira már, mint az öregeknél. Ezt mondja a fiatalember, egy kicsit mentegetőz­ve is. Nincs miért! A régi népi ha­gyományok meg­érdemlik a ked­ves, szíves köve­tést. Meg§zilárdítá§ és erőgyűjtés Gaodasőgpoliiihőüth egyes kérdéseiről A második ötéves terv ed­dig eltelt négy esztendejében nagyszerű eredmények szület­tek. Az állami ipar termelése 40 százalékkal, a mezőgazda­ságé 10 százalékkal növeke­dett. A nemzeti jövedelem ter­melése négy év alatt 23 száza­lékkal nőtt. A beruházásokra 13 százalékkal többet költöt­tünk az előirányzottnál, a munkások és alkalmazottak reálbére 9, a reáljövedelme 18 százalékkal, a parasztság xeál- fogyasztása 13 százalékkal nö­vekedett. Négy év alatt a ta­karékbetét állomány 5.5 mil- liárdról 16.8 milliárd forintra növekedett, ötszörösére nőtt a tv és hatszorosára a hűtőszek­rény eladás. Az eredményeket még hosz- szan lehetne sorolni, ám az idei feladatok megítéléséhez nem kevésbé fontos a hi­bák és lemaradások szám­bavétele. Elsősorban a gazdálkodás mi­nőségi mutatói — a termelé­kenység, az önköltség, a kor­szerűség, a versenyképesség — alakultak a vártnál kedvezőt­Harkányi víz — palackban A dél-baranyai Harkányban fakadó gyógyhatású meleg víz csaknem másfél évszázada nyújt enyhülést, gyógyulást a különféle mozgásszervi beteg­ségben szenvedőknek. A for­rásokból naponta mintegy Jcétmillió liter 62,2 fokos víz tör a külszínre. A híres baranyai gyógyvíz rövidesen palackokban is for­galomba kerül. Először tíz­kilométeres körzetben értéke­sítik, majd később az ország más tájaira is szállítják. kivitel 11 százalékos eme­lését tervezzük. Mindez a reflektorfényt a külkereskedelmi munkára, a vállalatok export-import te­vékenységére irányítja. A bé­kés gazdasági verseny nemzet­közi fórumán, a világpiacon csak a minden szempontból korszerű és kifogástalan mi­nőségű termék kaphat elisme­rő „devizapontokat”. A gyárt­mányfejlesztő munkán kívül a kivitel gazdaságosságának ja­vítása, az importtakarékosság, mint a fizetési mérleget ja­vító tevékenység szintén az idei fontos feladatok között szerepel. Az egyes arányokat — a gép- és építőipar viszonylag alacsony fejlődési ütemét, a beruházások és az életszínvo­nal tavalyihoz képest válto­zatlan szintjét — nem tekint­hetjük tartósaknak. Azok a feladatok, amelyek viszont a minőségi mutatók javítására, a termelékenység emelésére,' a fejlesztő munka meggyorsítá­sára, az exporttevékenység fokozására, a takarékosságra irányulnak, egyáltalán nem kampányjellegűek. Ellenkező­leg. __ Amilyen mélyen áthatják ezek az új minőségi fel­adatok közéletünket, olyan gyorsan szakíthatunk az átmeneti jellegű arányok­kal és gyorsíthatjuk meg nép­gazdaságunk fejlődését, s az életszínvonal emelését. Válasz a helytelen következtetésekre Az idei feladatok, bár meny- nyiségileg nem látványosak, a tennivalók-bonyolultságát, mi­nőségi jellegét tekintve vi­szont elég nehezek, s a máso­dik ötéves terv néhány lénye­ges lemaradását hivatottak pó­tolni. A munka hatékonysá­gának növelése — így össze­gezhetjük feladatainkat — harcot jelent a lazaság, a hoz- zánemértés, a korszerűtlenség, fegyelmezetlenség ellen gazda­sági építőmunkánk minden szintjén fent, és lent egyaránt. Noha ez a szigorúbb, igénye­sebb mérce általában találko­zik közvéleményünk helyeslé­sével, megértésével, mégis az utóbbi hetekben akadtak jó- néhányan kishitűek, akik egyes részintézkedésekből az összefüggéseket figyelmen kí­vül hagyva, helytelen követ­keztetéseket vontak le. Az országgyűlés legutóbbi háromnapos ülésszakán a költ­ségvetés vitája találó válasz volt az aggályoskodóknak. Az idei költségvetés honvédel­mi kiadásai mintegy 5 száza­lékkal csökkennek, s körülbe­lül egymilliárd forinttal töb­bet fordítunk egészségügyi, kulturális és szociális célokra 1964-hez képest. A telefon, a töményszesz és a szuperben­zin árának, illetve egyes adó­fajták emelésén túl nem irá­nyoznak elő további fogyasz­tást korlátozó intézkedéseket. A költségvetés keretében rendezik viszont az 1959 előtt megállapított saját- jogai ezer forint alatti nyugdíjakat. A kétgyer­mekesek családi pótlékát pedig 200 forintra emelik. Szó sincs tehát a gazdaság- politika valamiféle „pálfordu- lásáról”, csupán az eddig he­lyes elvek végrehajtásának határozottabb számonkérésé­ről beszélhetünk. Ugyanezt mondhatjuk politikánk egé­szére is. Az országgyűlési kép- yiselők, közöttük Kádár János slvtárs is a legkényesebb kér­désekről is őszintén, nyíltan beszéltek. Pártunk, rendsze­rünk ereje éppen abban van. aogy bátran támaszkodunk a őmegékre. Gazdasági gond­jaink napirendretűzése és negoldása nem csorbítja, el- enkezőleg, feltételezi rend- ;zerünk demokratizmusának ;ovábbi szélesítését, az élén- rebb, kezdeményezőbb, fele- ősségteljesebb közéletet, a iolgozó rétegek társadalmi ak­ivitásának fokozását. Kovács József százalékos termelésnövekedé­se is. Az 1965-re tervezett 3 száza­lékos nemzeti jövedelemnö­vekedés szintén szerény, a terv mértéktartóan számol felosztásával is. Az idei terv az elért élet- színvonal stabilizálását, megszilárdítását írja elő, s a fogyasztás két-két és fél százalékos növekedését tűzi célul. A beruházásokra for­dított összegek nem növeked­nek 1964-hez képest. Az esz­közök határozott koncentrá­ciójával viszont a folyamatban levő értékhatár feletti beru­házások száma egyharmaddal csökken 1965 végéig Export és import A nemzeti jövedelem növe­kedésének egy részét az or­szág nemzetközi fizetési mér­legének javítására használjuk fel 1965-ben. Az elmúlt évek­ben a külkereskedelmi beho­zatal gyorsabban nőtt, mint a kivitel. Az idén viszont a behoza­tal négy és fél százalékos növekedésével szemben a Esti tagozaton... Ceglédbercelen a felnőttek általános esti iskolája évek­kel ezelőtt még öt-hat osztály­ból állt. Tavaly már csak háromból, idén kettőből. Nem azért, mert csappant a tanu­lási kedv — egyszerűen el­fogynak azok, akik nem vé gezték el a nyolc osztólyt. / végzettek nagy része továbl tanul a gimnáziumokban, tech­nikumokban ... KELLNER JANOSNÉ főző­nő az óvodában. Annak ide­jén csak négy elemire futotta. Nem akar elmaradni a töb­biektől. Most hetedikes. Há­rom év alatt egyszer hiány­zott, amikor eltört a bokája. SZELECZKY MIHÁLY he- . tedik gyerek volt a családban. * Harmadik éve hetente négy­szer a napi munka után beül az iskolapadba. ÉBERT JÓZSEF állatte­nyésztő az Egyetértés Terme­lőszövetkezetben. Idén befeje­zi a nyolcadik osztályt s jövő­re már a mezőgazdasági tech­nikum tanulója lesz. SZUDA JÁNOS villamos- gépkezelő a MÄV Keleti Eű- töházban. A hetedik osztáiy kiváló tanulója. Rá az elekl- roipari technikum vár. HOHREIN MIHAlynÉ há­ziasszony, a nyolcadik kitűnő tanulója. Versenyben áll ugyancsak nyolcadikos fiával és messze megelőzte. \ I lanebbül a legutóbbi négy év­ben. Több jel utal rá, hogy a mai napig sem sikerült sza­kítani a látszateredményekre törekvő mennyiségi szemlélet­tel, a termelés öncélú hajszo­lásával. Emiatt a vállalatok a tervezettnél kevesebb nyeresé­get fizettek be a költségvetés­be. A termelésnövekedés két­harmad részét csak egyetlen esztendőben, 1961-ben sikerült a munka termelékenységének emelésével biztosítani. A nö­vekvő külkereskedelmi forgal­munkban aránytalanságok ke­letkeztek a behozatal és a ki­vitel között. íme, tömören így fest négy esztendő mérlege, s szinte ma­gától adódik a következtetés. Mégis vannak, akik az idei feladatokból kizárólag az ipa­ri termelés viszonylag ala­csony, 4.2 százalékos növeke­dését látják, s a második öt­éves terv módosításáról be­szélnek. Valójában éppen az ere­deti elképzelések, a má­sodik ötéves terv fő cél­kitűzéseinek végrehajtásá­ról van most szó. Megalapozó esztendő Más szavakkal: 1965 — mint j két ötéves tervet összekötő ka- í pocs — rendteremtő és meg­alapozó jellegű esztendő. A termelési ütem idei mérséklé­sével elsősorban az építő-, il­letve a kohó- és gépipar jut lélegzetvételi időhöz. E két iparág termelési terveinek teljesítése idáig nagyon rend- szertelen volt, s most a szo­lidabb mennyiségi feladatok lehetőséget nyújtanak a mun­ka jobb szervezésére, a jövőt előkészítő fejlesztésre. Ugyan­csak a jövő megalapozását, a harmadik ötéves terv távlatait hivatott szolgálni a vegyipar, illetve a villamosenergia ipar változatlanul gyorsütemű, 8—9 EZ IS A MÚL T! ami volt? És miért acsarko­dók olyan ellenük, aki nem is kívánja az emberibb életet? Akinek a tilosra, a törvény áthágására ad takarót a zava­ros mély, amiben él? — Szeretsz tanulni? — Nemigen, de kell! őszinte szó, s ezért becsü­lendő, ami elhagyja az Orsós gyerek száját. Okosan csillogó szemében az értelem csatázik a riadalommal. Nem érti, in­kább csak érzi, hogy valami olyasmiért bántják, amiért nem ez jár. Hát az lenne a baj, hogy tiszta, nem ismeri a „férget”, hogy iskolába jár? Hát az a baj, hogy a bátyjáért lelkese­dik, akinek „ekkora” hegesz­tője van, s nem azért, mint néhány korabeli társa, hol — mit lehetne „szerezni”? — Én tisztességre tanítom őket — mondja az anyjuk. — Azt hiszik, hogy ők ........ a spanyolviaszkot — így J. Miért? A múlttal így is meg kell harcolni. Nem elég deszkát deszkára, lemezt lemezre. Társainkkal is meg kell vívni a harcot. Azokkal, akik éle­tében még ott van teljes fegyverzetében a múlt: irigy­ség, korlátoltság, a jobb iránti közöny, a munkától való irtó­zás. Ez is a múlt: Orsósék ügye. ők a jelen, de még in­kább a jövendő. Akik szapul- ják őket. akik rosszat kiabál­nak rájuk': a múlt. Nehogy elfeledjem: Orsósék cigányok. Míg a homokbuckák között búvó házakat kerülgetem, hogy kijussak az útra, azt | fontolgatom, vajon elhiszi-e az olvasó, hogy akaratlanul is j jelkép van abban: Orsósék a j Lenin utcában építették meg j apró fészküket... Mészáros Ottó ; vannak, s akikért nem elég tenni, akarni, ha maguk nem mozdulnak ... A négy apró gyerek csend­ben pislog: nemigen értik, mi­ről beszélhetünk. Nekik már ez a világ. Ók már a szó szo­ros értelmében haza mennek, a házukba. A legnagyobbnak természetes, hogy végzi az is­kolát. A felnőtté lett két Or­sós gyereknek szakmája lett. Ez is természetes. Akiktől sokszor tartottak, a törvény emberei, kezüket nyújtották, segítették őket. Akikkel együtt voltak, akikhez sorsuk szerint kötődtek — azok kiál­tottak rájuk feszítsd meg-et! — Én senkivel nem huza­kodok — így Orsósné. A kör­nyező apró házakból szom­szédasszonyok: bólogatnak, így igaz. — Mi kell az embernek? Kenyér, meg födél a feje fölé — csendesen, szomorúan mondja. Talán benn többet érez. többet szeretne, de tud­ja, érti: ez is nagy dolog, hogy ennyire jutottak. Ide — onnét... ★ A MÚLTHOZ EZERNYI szAl kötözi az embere­ket. A beidegzettség, a meg­szokás, a belenyugvás, a min­den mindegy. Mégis: mind több ember érzi, először csak pillanatokra, majd órákon, napokon át, hogy több kelle­ne, hogy jobbra vágyik. És a vágyból akarat lesz, az aka­ratból tett. Megfoghatatlan, az emberi átalakulás drámá­jának folyamata ez. Miért pont Orsós volt az az ember, akinek már nem volt az elég. de házat, ami a maguké, ahol csak maguk vannak. Segítettek azok, akiknek Orsós állampolgár. A tanácsi emberek. Segítettek azok, akik munkaadók: a munkahe­lyi vezetők. És n e m segítet­tek azok, akik társak a sze­génységben, a szenvedésben. — Eladta a szabadságát — mondja Z. — A szabadságát? — Hát! Mikor az ember nem függ senkitől! Borostás állát simogatja, a szesz zavarossá teszi tekinte­tét. Piszok, elhanyagoltság. És nem szegénység; nyomor. A munkátlanok, a dolgozni nem szeretők nyomora.. J.-nek ez jó. Ez a szabadság. Nem függ senkitől, semmitől. Olykor úgy érzi, a törvényen is túl- teheti magát... ­Nézték a családot: kínlódja­nak. A kisujjukat sem moz­dították. És mégis: deszka ke­rült deszkára, lemez lemezre, tapasztósár ,a falakra, szegé­nyes bútor, de bútor a falak közé. — Ketten, az urammal csi­náltuk — mondja halkan Or­sósné. Nem szól azokról, akik fenyegették: szétvetik feje fe­lett a házat. A gúnyolódókról, a gáncsoskodókról, no meg — az irigyekről. Akik nem a munkát az anyagot irigyel­ték. Építeni akartak? Nem! De az anyagot pénzzé lehet átváltani ... •k — EGY CSALÁD, KISZA­KÍTVA magat A múlt­ból, újba kezdett — formál­ja szavakká gondolatát a ta­nácselnök. — És azok nem ér­tik meg, akik ugyanúgy lenn SOKFÉLEKÉPPEN LEHET ÍRNI a múlt örökségeiről: fel­háborodva, gúnnyal, megve­téssel. Sokféleként lehet küz­deni a múlt öröksége ellen: példamutatással, okos szóval, szigorral. És mégis: újra és újra kísért a múlt, szóban, tettben, beívódott sejtjeinkbe, mozdulatainkba, és sokszor magunk is alig vesszük észre, a múlt vigyorog kajánul ránk. Szembenézni vele, vállalni az újat, kiszakítani magunkat a - megszokottból, többé tenni magunkat, Emberré: nagy tett. ' Ezt vállalta egy család Du- naharasztin. Orsós Jánosnak hívják a családfőt. Felesége, hat gyereke van. ★ BÉKÉS EMBEREK ÉS SZE­GÉNYEK. Segédmunkás a marhavágóhídon. Hat ötven az órabér. Hat gyerekből négy kicsi. A nagyobb fiú hegesztő, a lány fonónő. Szakmájuk van, emberek lettek. A futóhomokot nem köti le a fagy, a hó se. Vágja a szél. újabb buckát formál, hogy félóra múlva elégedetlenül el­törölje. s újraalkossa művét. Házak a buckák között. Ap­rók, szerények, de: házak! Biztos fedél, nem engedi át a vizet. Fal. felfogja a szelet, benntartja a tűzhely melegét. t!s: az övék. Albérletben laktak. Hat tyerekkei. Fizettek és tűrtek, kást nem tehettek. A keserű­lég sokszor szép álmot hozó tinikor már nagyon elkese­redtek. amikor már úgy érez­ők, hogy nem bírják, akkor jödlött fel bennük az álom lázat. Picit, egyetlen szobát,

Next

/
Thumbnails
Contents