Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-23 / 45. szám

rrsT *ff.C> KI kMívIííd 1965. FEBRUAR 33. KEDD VIZSGA A váci zenei élet középpont­jában a nagy múltú Vox Hu­mana kórus áll, amely nem­csak országos, hanem európai hírnevet is szerzett. Az • utób­bi időben Vácott a Vox Hu­mana rendezvényei mellett egyre többet hallunk a zene­iskola tevékenységéről. Mű­ködésük mozgalmasabbá, szí­nesebbé teszi a városi kultu­rális zenei életet. A zenetanáruk a Vox Humánéval közösen rendeznek koncerteket, s évenként kétszer önálló hang­versenyt is adnak. Rendsze­ressé válik már az is, hogy a Pest megyei képzőművészeti kiállításon a közönséget a ze­neiskola növendékeinek ka­marahangversenye is szóra­koztatja. Cs. Nagy Tamás igazgató bevezet az „igazgatói irodába”. Az igazgatói iroda tényleg csak idézőjelben értendő. Körben a falak előtt • kisebb- nagyobb akváriumok halak­kal, vízinövényekkel. Bizony itt, a művelődési házban csak albérletben van az igazgató, mert ez a helyiség egyúttal az akvarista szakkör szobája. De nemcsak az igazgató albérlő — a tanárok névtábláját is szinte óráról órára helyezik át egyik terem ajtajáról a má­sikra, attól függően, hogy mi­kor tart igényt a helyiségre a művelődési otthon. — Egyetlen nagy probléma a helyiséghiány — mondja Cs. Nagy Tamás. — Hamarosan tarthatatlanná válik ez a hely­zet, hiszen mindketten fejlő­dünk. Vác fejlesztésének távlati tervében szerepel a cifrakerti új kultúrotthon felépítése. Ez­zel minden megoldódna, mert akkor teljes egészében meg­maradnának ezek a helyisé­gek a zeneoktatás céljaira. De- hát ez még messze van ... ad­dig marad az albérlet. A folyosón az egyik ajtó mögül még kicsit bátortalan i I csel ló hang hallatszik. Nézem a táblát: tanár — Sza- bóky Judit. Benyitok. A fia­tal tanárnő éppen egy II. osz­tályos apró kislány, Szőcs Zsu­zsi kezét igazgatja. D-húr, ne­gyedik ujj... a kislány nagy igyekezettel próbálja megta­lálni a helyes fogást. Mig fe­je a cselló fölé hajlik, a ta­nár néni odasúgja: most pró­báljuk ki a legújabb zeneok­tatási reformtervet! Szőcs Zsuzsi mögött egy izgatott kis­fiú vár „je enésére”. Mikor sorra kerül, megnyugszik. A következő táblán: Bőd- Jolán — zongora. Ismét fiatal ta­nárnő — s valamivel idősebb növendék, mint az előző. Pró­báld csak jobb kézzel külön! — kapja az irányítást Laluja Éva. A kislány picit izgul... Kigó József hegedűtanár szobájában Dudás • Anna. Fi­gyelmesen hallgatja a tanár utasításait. Kigó Józseftől még megtudom, hogy nemso­kára vonószenekar alakul a felsőbb osztályok növendékei­ből — a zeneiskola egyik leg­újabb kezdeményezéseként. A szolfézscsoport Bogányi Tibor karnagy veze­tésével a kottaolvasás bonyo­lult tudományát gyakorolja. Rendkívüli öregkori zsugorodás Régóta közismert, hogy az aggastyánok az évek során né­hány centiméterrel zsugorod­nak. Ez a jelenség elsősorban a hátgerinccsigolyák közeinek elcsoiitosodására vezethető vissza. Svédországi orvosok mosta­nában az öregkori zsugorodás­nak egészen rendkívüli eseté­vel foglalkoznak, amelyet ed­dig még semnvvel sem sike­rült megmagyarázniok. A svédországi Kumia faluban él egy parasztember, aki 1956- ban még 175 centiméter ma­gas volt, ma pedig 146 centi- fméter, tehát nyolc év alatt 29 centiméterrel „ment össze”. Mind középiskolások, s mint később kiderül, jó énekesek. Az óra második felében, pil­lanatok alatt átalakul a cso­port kis kamarakórussá, s fel­hangzik a sóik szép régi, és új kórusmű. Ezek a lányok éne­keltek és énekelnek majd a Pest megyei képzőművészeti kiállításon, s készülnek a feb­ruári szereplésükre a Képző­művészeti Főiskolán. Meglep a szép, egységes kórushangzás, a lelkes, szívből-éneklés. — Eleinte az első évben gyakorlásképpen elénekeltünk az órák végén egy-két kórus- művet — mesél Bogányi Tibor a kamarakórus megalakulásá­ról — aztán annyira megsze­rették a lányok az éneklést, hogy maguk kérték azt, hogy minden órán énekeljünk egy 5 kicsit. í . Tervük szakmai szempont- | ból az, hogy meg tudják olda­ni: ezzel a kis létszámmal is a több, öt-hat szólamű művek előadását is. Szeretnének még eljutni a gyulai és a pécsi ka­marakórusversenyre. Visszanézve a Madách Im­re Művelődési Otthonra, aka­ratlanul is megfogalmazódik a kívánság: jó lenne, ha mi­nél előbb megvalósulna a cif­rakerti terv, és saját otthont kaphatna a zeneiskola is. a kultúrotthon ;s. Hiszen meg­érdemelné ezt az az iskola, ahol a jövő művészeit, és kul­turált, képzett zeneértőit ne­velik. Juhász Erzsébet PESTI PELYHEK PÉNTEK 13? A Rákóczi úton sétáltam. Éppen túljutottam a Lot­tó Áruházon, ami­kor egy előttem csevegve lépkedő leánypárra figyel­tem fel. A szil­veszteri emléke­ket idézgették. A szőkébbik hango­san felnevetett: — Ez az év is jól kezdődik. Pén­tekkel! Társa gondolko­dás nélkül tódí- tott: — Még szeren­cse. hogy nem tizenharmadika! ¥ „CSODA.” La­cika Szabolcsból jött fel Pestre nagyszüleihez. A téli szünidőből egy hetet a fővá­rosban tölt. Legel­ső, kíváncsiság fa­kasztotta kíván­sága volt, hogy szeretné látni az Erzsébet-hidat. Az égjük dél­után felkereke­dett a család. A Hungária kőrút­nál szálltak fel a 19-es autóbuszra. A kis vendég, La­cika útközben bol­dogan sorolgatta a már ismerős épületeket: — Gumigyár ... ott a Népstadion. Keleti pályaud­var Nemzeti Színház, Corvin, Verseny, Csillag Áruház, Astoria... S aztán a nagy­papa vette át az útikalauz szere­pét: — Na itt le­szállunk. Ha gya­log megyünk, ak­kor többet látni. Tetszik a Párizsi- udvar? Felértek a híd­ra. A hó enyhén szitált, az ezüst híd tompán csil­(Foto: Wormser) .X'^.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW'NNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXV A Teleki-kormány külpolitikája / * Juhász Gyula könyve (Akadémiai Kiadó) 80 000 RÉSZVEVŐ a felszabadulási kulturális szemlén Felszabadulásunk jubileumi évében nagy seregszemlén összegezik a népművelő mun­ka, a műkedvelő művészeti mozgalom húszéves eredmé­nyeit. A kulturális szemle első for­dulója már országszerte meg­kezdődött: a helyi bemutató előadásokon a különböző mű­vészeti ágak mintegy 80 000 résztvevője — csaknem ezer kórus, több száz színjátszó- és tánccsoport, műkedvelő zenekar, irodalmi előadó­együttes — lép a zsűri elé. Közülük a legjobbak megyei bemutató előadásokon ver­sengenek tovább, hogy helyet kapjanak az egyes művészeti ágak országos fesztiváljain. Az országos fesztiválok rep­rezentatív előadásain előre­láthatólag több mint 25 000 műkedvelő szerepel. A nyugati burzsoá és a ma­gyar emigráns történetírás Teleki személyében azt a ma­gyar politikust emlegeti, aki „haldiával megváltotta” a ma­gyar uralkodó osztály bűnös politikáját. Ennek a felfogás­nak a nyomai fellelhetők a hazai felnőtt nemzedék tuda­tában is. A dogmatikus tör­ténetírás sem tudott mit kez­deni Teleki alakjával. A Horthy-korszak jelentős központi alakja gróf Teleki Pál (1879—1941) az erdélyi fő­nemesi család sarja. Földrajz tudós, Horthy Miklóssal és Bethlen Istvánnal már 1919- ben vezető szerepet vitt az el- teniorradalortí utalóidra jut­tatásában. később megszilár­dításában. Osztályának, a fi­náncoligarchiába benősült arisztokráciának tudatos kép­viselője. Életét a „területi re­vízió” megvalósítására szen­telt», még annak tudatában is, hogy ezzel mind jobban a né­met imperializmus biztos bu­kásához köti nemcsak a hiva­talos Magyarország, hanem a magyar nép sorsát is. Sokan hajlamosak a zer- nyesti mezőn 1690-ben elesett Teleki Mihály, az 1861-ben Pesten öngyilkosságot elköve­tett Teleki László és Teleki Pál öngyilkossága között vala­milyen párhuzamot vonni. Ez a szemlélet teljesen tör­ténelmietlen. Teleki Mihály a Felhozzák az őrizetest... Meddig elég a cigaretta ? — 26 betörés Lebukott: egy víkendbázban Amikor felvezetik az őri­zetes cellából, nyugodtan, de minden érdeklődés nélkül várja: mit is akarhatok tőle? A nála néhány évvel idősebb, fiatal századossal, szemmel láthatólag „jóban” van. Köz­vetlen, őszinte hozzá, arról beszélgetnek, meddig lesz elég — ha ennyi és ennyi ci­j. garettát szív naponta — a \ készlete. Ügy látszik pilla- ^ natnyilag, ezekben a napok- 4f ban más nem is érdekli. ^ Horváth György 26 éves, £ nőtlen fiatalember. Értelmes, j nyílt tekintetű, zömök, izmos ^ és jó képű fiú. Középiskolá- ^ ba nem járt, de mégsem mű- 4f veletlen. Üjságot naponta ol- £ vásott, többet is, könyvei 4 vannak, Jókai, Zola, Steinbeck \ regénycímeket sorol. í Már másodszor van itt, J a budai járási rendőrka­pitányság őrizetében j és rövidesen másodszor kerül. \ börtönbe is. Ezúttal sokkal j nagyobb büntetésre számít- !j\ hat, mint egy év, amit egy- \ szeri betörésért kapott két éve. J Mert most hosszú lista kísé­5 relében adják át az ügyész- í ségnek: 26 esetben követett el \ betörést, ennyiszer hatolt be \ üzletekbe, gyári raktárba, ; Budaörs határában levő vi- \ kendházakba. Itt is fogták j el: valakinek, aki kiment a ! nyaralótelepet ellenőrizni, ! feltűnt, nincs az egyik- házi- : kőn lakat, ö volt bent, ott : húzódott meg magányosan, : kalandregények tömegét ol­: vasva, már jó ideje, i Amikor szabadlábra helyez- | ték nyolc és fél hónap után, | tavaly májusban a fővárosi i kishajózási vállalatnál he­lyezkedett el matróznak. Ott dolgozott augusztusig, azután kilépett. Jó véleményt adtak róla: munkáját rendesen vé­gezte. Miért kezdett ebbe a nagy „sorozatba” mégis? Élénkebb lesz a hangja amikor vála­szol: — Ha egy embernek a sa­ját testvérei is azt vágják a szemébe, hogy bűnöző, akkor minden mindegy. A nagyanyjánál, 76 éves öregasszonynál lakott Buda­örsön egyszoba-konyhás la­kásban. Egy fillérig hazaad­ta a keresetét, a borravalót tartotta meg zsebpénznek. — Mégis azt mondogatta: költözz el. És mindig fizetés után, amikor már a pénzem nekiadtam. Két lányt akart magához venni albérlőnek, útban voltam. Gyenge védekezés. Ő maga sem hiszi, hogy csak ezért kelt útra éjszakánként. Találhatott volna olyan munkahelyet, ahol szak­mát is tanulhat, és lakhatott volna munkás- szálláson. Azt kutatom, miért adta fejét erre az életmódra. Sok pénzt, nagy értékeket szedett össze? — Ugyan. Néhány száz fo­rintot, ennivalót egy-két nap­ra. A legnagyobb érték, amit elvitt a porkohászati gyár raktárából karácsony éjjelén, az a tíz munkásruha és egyéb felszerelés, amit kétezer fo­rintért adott el a bizorrfanyi- nak. Ez „elég lett volna egy ideig, ott a vikendházban, ha nem fedezik fel. Hát megérte? — Nem. De látom az arcán, mindegy neki. — Kapok legalább három ivet. És azután? — Lesz időm addig a gon- iolkodásra. Mikor legközelebb kisza- íadul már harmincéves lesz. vár, hogy idejutott. (helesi) Zeneiskola „albérletben“] <; Kopár hegyoldalak, meredek sziklafalak $ magasodnak körülötte. Ment. Várt valakit. $ A táj kihalt. Élőlény sehol, csak nagy távol- $ ból hallatszott valami zaj. Mintha egy hang- 4/ versenyzongora billentyűit valaki le-leüt- % né az üres, visszhangos teremben. A táj egy- % re sötétebb lett, mindenbe beívódott a vi- 4 gasztalan, nyomasztó szürkeség. jj A másik késett. Nem tudta, mi az oka. De > nem is nagyon törődött vele. Ment. Nem fi- % gyeit előre. Egyenes úton vitték lábai. Gon- 4/ dolatai, mint az idő, ólomlábakon jártak: £ gyermekkorára gondolt: felmászott a fára; % aztán egy könyv jutott eszébe, valami tuda­ti mányos-fantasztikus. Egy éjszaka alatt ját- 4 szódótt. Néha felvillant előtte egy kép. Nem ^ tudta kié. Lehet, hogy azé, akit várt, de le- $ hét, hogy egy régebbi ismerősé. Megunta a í gondolkodást. Fáradt volt. Elfásult. Menekült 4, az emberektől a magányba. Fáradt gondo- % latai — bármennyire is nem akarta — ide 4f is utána jöttek. Nem figyelte hova, leült. % Fejét kezébe temette, úgy várt. Zajt hallott. % Azt hitte, jön, akit várt. Tévedett. Csak egy 4 kis szikladarab lazult meg. s az görgedezett J zajt csinálva egy szakadék felé. Tompa puf- 4, fanás. Leért. Vajon szétmállott-e? — gon- % dolta, s kedvet érzett, megnézni. Elindult, 4. de félúton meggondolta magát. Már nem % vágyott a mélybe. A magasba nézett, de 4 nem látott semmit. Minden sötét volt. í 4, Újra leült. A vizsgáira gondolt, az elö- £ ző napra. Vajon hány óra lehet? És egyál- 4 talán van-e még idő? Mikorra beszélték meg % a találkát? Mióta vár? Kérdések özöne zu- % hant rá, de nem tudott egyikre sem vála- 4. szólni. Teljesen reménytelennek tartotta REMÉNY NÉLKÜL helyzetét. Minek a kérdés és minek a felelet? Nem értette. Kinyújtózott. Kéjesen mozgat­ta tagjait és elnyúlt a kopár földön. Várt. Nem tudta mióta, nem tudta, med­dig. Csak várt. Talán már azt is elfelejtette, kire. Várt. Talán valami jobbra, értelme­sebbre, mindenesetre valami biztatóbbra. Most minden nagyon kiábrándító volt. Kilá­tástalan. Már nem kereste az okát. Abba fá­radt bele. Azért volt itt. Ide menekült. Hon­nan? Már azt sem tudta. Meddig lesz itt? Az is bizonytalan. Egyelőre van és várt. Megjelent előtte újra egy kép. Most már világosan. Felismerte. Öt várta. Tudta, hogy jönnie kell, mégsem bízott benne. Felállt és elindult. Arra, ahonnan gon­dolta, hogy jön. Arra volt a szakadék is. Zajt hallott. Sietni kezdett. Agya megvilágo­sodott. Tudta, hogy miért van itt, mennyi ideje várt, és egyáltalán miért várt, tudta, hogy el fog innen menni, azt is, hogy hova. Még mindig sötét volt, de távolról már látszott valami fény. A lépések egyre köze­ledtek, visszhangot vertek a szikla falán. Biztatás volt benne. Szaladni kezdett. — Vigyázz! — dübörögtek az ormok, de késő volt. Lezuhant. Erezte, ahogy megkönnyebbül. Hallotta saját hangját, azt suttogta: nem így akartam. Üjra sötét lett minden, Kilátástalan, vi­gasztalan sötét. A szakadék mély volt. Re­mény nincsen. Felült az ágyban. Álmos, de csodálkozó [ szemmel nézett a hajnali szürkeségbe. Bartha Katalin 4 lógva nyújtózko- % dott. | A kis Lacika ^ álmélkodva fel- 4, kiáltott: — Nézd, nagy­papa! Itt is jár villamos! ¥ VISSZALÖTT POÉN! A televí­zió szilveszteri műsora után be­szélget két tv-né- ző. A súlyban te- ’ kintélyesebb i gondterhelten fel- ■ sóhajt: í — Milyen kár, i hogy Magyaror- i szagon még nincs 1 színes televízió! ( — Érdekes vagy. j t És ez pont most j ( jut eszedbe? A j szilveszteri mű- ) ] sor után! Miért? j ] — Mert akkor a j , kis Kabos lehetett i ( volna a műsor j , egyetlen színfolt- i i ja! : j Tóth István Habsburgoknak általa eladott Erdély védelmében esett el, a függetlenségéért török—ta­tár csapatokkal harcoló Thö­köly Imrével szemben. Teleki László a Habsburgokkal a ki­egyezés útját kereső uralkodó- osztály tudatos tagjaként ! kényszerül öngyilkosságba, ak­kor, amikor szószegéssel vá­dolják. Teleki Pál pedig az általa következetesen végig vitt népellenes külpolitika zsákutcájában menekül ön- gyilkosságba. Az 19.29—41-es korszak po­litikai élete nemcsak izgalmas és sorsdöntő események soro­zata, hanem egyúttal jelen életünk számára is egy sereg j kérdés csomópontja. Ezért na- | gyón fontos a tisztánlátása. Még nem olyan régen is kér­dés volt: öngyilkos lett-e Te­leki Pál, vagy a németek gyil­kolták meg; miért kötötték úgy meg a párizsi békeszer­ződést, ahogy megkötötték stb. Az utóbbi években közreadott dokumentumgyűjtemények és nem utolsósorban Juhász Gyu­la könyve is azt igazolják, hogy a második világháborúért a „felelősség az ellenforradal­mi uralkodó osztályokat ter­heli. Horthy Magyarországa törvényszerűen jutott el a há­borúhoz, annak a külpolitilcá- nak eredményeként, amelynek meghatározói húsz éven át a revíziós törekvések és a szov- í jelellenessóg voltak. Ez veze- : tett a németbarát külpolitiká­hoz. Ez vezetett Magyarország háborús katasztrófájához.” Dr. K. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents