Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-20 / 43. szám
CE G LÉ D I J Á R Á á» É S CÉG L É D V Á R O S R É S Z É RE Magányos sír az a hőnyi temetőben Petőfi Islvanué tragikus élete IX. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1985. FEBRUÁR 20, SZOMBAT A versenyíelliivás kedvező visszhangra talált; A KGV szocialista vállalat szeretne lenni Felszabadulásunk huszadik évfordulójára egyre erőteljesebben bontakozik ki az a munkaverseny, amelyet a Szakszervezetek Országos Tanácsa december 30-i felhívásában hirdetett meg. A városi párt-végrehajtóbizottság az elmúlt napokban megvizsgálta, hogy miként áll üzemeinkben a felszabadulási munkaverseny. Milyen eredménnyel dolgoznak a szocialista brigádok? Van-e remény arra, hogy nagyobb egységek, esetleg üzemrészek is elérik a • : Jobb tvf/Uít! ■ Szeszipar ; exporttöbbletei ! szocialista üzem, szocialista vállalat címet? A végrehajtó bizottság már számszerű eredmények alapján állapíthatta meg, hogy üzemi munkásságunk kedvezően fogadta a SZOT felhívását. Az új gazdasági és politikai intézkedési tervek célkitűzései nyomán a munkaverseny Az országúti kaland a börtönben végződött sikerült, hiszen Gulyás barátja — Forczek István — jól ismerte az iskolát. A politeehini- kai műhely építkezésénél ő Is ott volt. Az út azonban, már nem sikerült ilyen jól, mert a motorkerékpárból kifogyott a benzin, így aztán egyik tanyánál leálltaik és ott hagyták a motort. Gulyás László és Forczek Isi Iván a bíróság előtt mentségül arra hivatkoztak, hogy tettüket ittas állapotban követték el. Gulyás Lászlót a bíróság hathónapi, Forczek Istvánt pedig négyhónapi börtönre ítélte. Egyben elrendelte a Forczek Istvánra tavaly júliusban kiszabott — háromévi próbaidőre . felfüggesztett — nyolchónapi börtönbüntetésének végrehajtását. (—esi—) Gulyás László dánszentmik- lósi fiatalember most huszonöt éves, de már többször meggyűlt a baja a törvénnyel. Most negyedszer áll a bíróság előtt. Az előző években személyi és társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopásért, hivatalos személy elleni erőszakért, javító-nevelömunkára. majd börtönre ítélte a járásbíróság. A börtönbüntetést a fiatalember le is töltötte, de — úgy látszik — mit sem használt neki. Tavaly novemberben büntetett előéletű barátjává! együtt Ceglédre be ák;u t:iui'az- ni. Mivel a késő esti órákban már nem kaptak vonatot, elhatározták, hogy megszerzik Pogány Sándor dánszehtmik- lósi tanár motorkerékpárját. A motor-„szerzés” könnyen lendülete felerősödött. A ver- \ senypontok között csak elvét- i ve lehet találni általánossá- \ gokart. Az egyéni és brigád- j versenyzők egyaránt üzemük I legfontosabb termelési problé- j máin akarnak segíteni. A nagyobb üzemek mellett a kisebbek is értékes célkitű- j zésekért indultak harcba. A ' Szeszipari és Szikvízgyártó Vállalat szárítórészlege például az exporttervek több millió forintos túlteljesítésére törekszik. A Téglagyár a tégla minőségét akarja megjavítani. A Közlekedésépítési és Gépjavító Vállalat csatlakozott az ország négy olyan vállalatához, amely a szocialista vállalat címért folytat harcot. Márpedig szocialista vállalat csak az lehet, amely — alap- feltételként — az igen szigorú élüzem cím feltételeinél is többet teljesít. A végrehajtó bizottság elismeréssel fogadta a munkaverseny eddigi eredményeit. Felhívta az üzemi alapszervezetek, KISZ-szervezetek, az üzemi bizottságok és gazdasá- i gi vezetés figyelmét, hogy együttesen üzemenként dolgozzák ki azokat a célkitűzéseket, amelyeknek teljesítésével valóra válthatjuk az idei gazdaságossági követelményeket. A gazdasági \-ezetés feladata, hogy külön megjelölje az üzemi' termelés ama területeit, ahol a legnagyobb szükség van az üzemi iMllektíva segítségére, ahol olyan megoldatlan problémák jelentkeznek, amelyeket csak úgy lehet elhárítani, ha a szocialista versenymozgalom, a szocialista újítómozgalom részvevőinek minden tagja mozgósítja munkaerejét, találékonyságát. AH **»• ifibbet Elmélkedésre és álmél- kodásra nyújt alkalmat lapunk e számában két tudósításunk. Az egyik arról informálja olvasóinkat, hogy az országúti kaland a börtönben végződött, a másik arról, hogy most januárban tíz-tizenkót százalékkal több sört ittunk, mint tavaly ilyenkor. A dánszentmiklósi fiatalember, aki a motort elemelte, majd sorsára hagyta, azzal védekezett a bíróság előtt, hogy részegen követte el tettét, tehát nem tudta, mit cselekszik. Ámbátor nem újkeletűt dolog, de azért megismételjük, hátha akad még valaki, aki nem tud róla: a törvény előtt, a felelősségrevonás alól az ittasságra való hivatkozás nem mentesít! Világos, hogy ilyen mentség nem létezik. Aki iszik, a saját felelősségére iszik. Aki leissza magát, a saját felelősségére követi el meggondolatlanságait. Az ittas állapotra hivatkozás a törvény előtt mit sem számít. ■ Ellenben annál inkább számít az, hogy a sörivás ilyen szépen megemelkedett. A lapunk másik helyén említett adat ugyan kizárólag a sörről szól, de tudomásunk szerint ugyan- , így ugrott a borfogyasztás 1 is az utóbbi időben. S ez elgondolkoztató. Többek közt azért, mivel az erőszakos bűncselekmények az esetek többségében éppen a kocsmáiból, n sör és a bor ködéből indulnak ki. S elmélkedésünk itt fordul álmélkodássá. Arról ugyanis van tudomásunk, hogy drága pénzen reklámozzák úton-útfélen a szeszes italokat, az ivókat, arról azonban ritkábban hallunk, hogy ugyanilyen szorgalommal és kiadással népszerűsítenék a józan életet, az alkohol elleni harcot. Pedig az — ha nem is a vendéglátóiparnak, de az' egész népnek — többet hozna a konyhára! Az abonyi temető díszes síremlékei . között szerényen búvik meg egy korhadó fakereszt. A megsüppedt sír- hant hátán száraz virágokat cibál a szilaj alföldi szél. Boldogtalan, magányos asz- szony alussza örök álmát a hant alatt: Petőfi Istvánná. Élt 76 évet. meghalt 1918. augusztus 2-án. A teste. Lélekben — már negyvenöt esztendeje halott volt. A bánat és a csalódás ölte meg. — Büszke asszony volt, zárkózott. Bánatáról ritkán beszélt. Velünk, gyerekekkel, jól érezte magát. Játszott velünk, még kacagott is. Asszonyfővel értettem meg igazán tragédiáját: nem tudott osztozni senkivel. Egy abonyi csendes utca csendes kis házában, duruzsoló kályhaszó mellett hangzik e> a vallomás, id. Járdány Gyuláné, Gaylhoffer Erzsébet ajkáról. Unokahuga ő a magányos sír boldogtalan lakójának, Petőfi Istvánné, született Gaylhoffer Antóniának. ,,István öcsémről“ nem sokat tud a világ. A világosi fegyverletétel napjára honvéd századosságig vitte. Világost — sötétség követte: a császári hadseregbe sorozták. Szabadságolása után elfogták, s háromévi rabságra ítélték. A theresienstadti fogházban ismerkedett meg barátjával, későbbi sógorával, Böhm János mérnökkel. Böhm csakhamar felfedezte az ifjabb Petőfi természetes eszét, fogékonyságát: írásra, önművelésre ösztökélte. Nyolc évvel a szabadságharc után, 1857-ben térhetett visz- sza hazájába. Senki nem várta. Otthona sem volt, állást sem kapott. Örömmel vette hát „keserű kenyeres pajtása” — Böhm János — levelét, aki nevelőnek hívta apósa, Gaylhoffer János két legkisebb fiához. A melegszívű, romantikus hajlamú fiatalember hamar megkedveltette magát a családdal. A nagy család szeme- fénye, a viruló nagylány utolsónak hódolt meg a nevelő úr férfias charme-jának. Utolsónak — de örökre. Gaylhoffer János fényesebb jövőt, gondtalan megélhetést szánt legkedvesebb lányának. Igaz is: miből akarná eltartani a nevelő úr a 'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX számot — ajánlkozott készségesen a szobafestő. Reggel nyolckor még zárva találtuk a múzeum ajtaját. Háromszor is megnyomtuk a csengőt, mire az igazgató végigcsattogott a folyosón. Ámult, amikor meglátott bennünket. —r Hát maguk, barátaim? Dúródtunk befelé. Hátunkon zsákban a szerszám. Fillár kétágú létrával cepekedett. A szobafestő vödörben, kibliben hozta az ecseteket, de még a budai földet is. Jankó félóra alatt megigazította a cserepeket. En gipszeltem a repedéseiket. A szobafestő utánam kapaszkodott a létrára és takarosán kijavította a plafont. Az igazgató egész idő alatt ott lábatlankod ott körülöttünk. Még segíteni is próbált, már amennyire kezére esett. Nem siettünk. Még jól körül is néztünk, hogy akad-e még valami, amit megigazíthatnánk. Tizenegy óra lehetett, amikor az igazgató ámulatára kiböktük, hogy nem fogadunk el egy fillért sem. Majdnem kicsúszott a számon, hogy — potya meló. Elköszöntünk. Az utcán nem sokat beszéltünk. Siettünk, ki ne hűljön az ebéd. S a következő vasárnap véletlenül találkoztunk. Mondanom sem kell, hogy a múzeumban. Mégpedig a srácainkkal. Ekkor vettük csak észre, hogy ingyen engedtek be a termekbe. Mégsem volt hát az a meló egészen potya! (r.) bőséghez, kényelemhez szokott Tónikát? Hiszen se jövedelme, se egzisztenciája?! Az atyai ítélet kimondatott, s a szerelmes fiatalember búcsút vett a dánosi kúriától, Geist Gáspár békési birtokára szegődött, biztos jövőt kovácsolni Tónika számára. 1863-ban eljön a beteljesülés ideje: Geist Gáspár tiszttartóvá lépteti elő Petőfi Istvánt, s évi jövedelmét jelentősen felemeli. Ez már egzisztencia, erre lehet családot alapítani! Még egy kis rokoni-baráti közbenjárás, még néhány könnycsepp Tónika konok kis arcán — „sosem leszek másé”, — s a súlyos beteg, testben- lélekben törődött apa beleegyezik a házasságba. — Akkor írta Tónika első levelét Petőfi Istvánnak. Tudatta benne, hogy hosszú és nehéz öt esztendő után semmi sem áll többé boldogságuk útjába — emlékezik a régmúltra Járdány néni. — Csákóról ujjongó hangú válaszlevél jött: ____Tefeletted pedig, é desem, őrködjék szerelmünk angyala. Isten veled! Ölel, csókol gondolatában az, aki néked mindened legyen, — s kinek te mindene vagy: híved, Petőfi István. Csákó, szépt. 20. 863.” „Kinek te mindene vagy” — írta a boldog vőlegény, aki pedig akkor már ötödik éve megosztotta szívét elérhetetlep, menyasszonya és Geist Gáspár elérhető kulcsárnéja között. Antónia asszony nyolcheti házasság után ismerte meg a fájdalmas valóságot: férje, „ki néked mindened legyen’', gyenge, nem bír elszakadni a ragaszkodó „pusztai asszonytól”, Schneider Erzsébettől. Két napig zokogott szobájába zárkózva Tónika. Két napig könyörgött bocsánatért Petőfi István. Harmadik nap a fiatalasszony könyörtelen szemmel, összeszorított ajakkal visszatért a szülői házba, Idejében érkezett: még. elbúcsúzhatott haldokló apjától. — Nemsokára nagyanyám is meghalt, s gyermekei megosztoztak az örökségen. Tóni néni előbb legkisebb húgához,. Vácra költözött, majd má:-ik testvérénél talált otthonra, Fehérvár-Csurgón. Időközben az én apám is megtért szüleihez, s Tóni néni hozzánk jött, Budapestre. Tizenhárom éves voltam ekkor, s attól fogva engem ő nevelt. Rövidesen Abonyba költöztünk, a Vörösmarty utcába. Itt töltötte velünk, élete utolsó éveit. A boldogtalan asszony sosem heverte ki csalódását. Tizenhét éve élt már Petőfi István, a „pusztai asszonnyal”, amikor egy nap levelet kapott Tóni néni: ,.Meghalt Petőfi István! Halálát súlyos szívbaja okozta”. Ez állt a levélben. Tizenhét év után így | látta viszont a férjét Gaylhof- jfer Antónia. Azt mondják, úgy állt a halálos ágyánál, : olyan mereven és mozdulatban, mint aki egy kicsit maga ; is meghalt. Nem sírt — és ; nem felejtett. I Tizennyolc nyarán, amikor I Istvánt az övéi mellé hantol- itáka Petőfi család sírjába, Tóim néni tálálkozott a „másik Iasszonnyal” a Kerepesi teme- i tőben. Néhány hét múlva el- | költözött tőlünk: örökös szál- ■ lásra, az abonyi temetőbe. : Szél cibália a temető csu- i pasz bokrait. A korhadó fa- j kereszttel jelölt síron szárazzon zizegnek a hervadt kri- I zantémok. Rokoni kezek ültet- jték, más nem látogatja a süp- ; pedt, magányos sírt. Kevesen ! tudják, hogy itt nyugszik Pe- i íőfi Istvánné. | Nyiri Éva EXPEDÍCIÓS HÍRADÓNK a szokásiíól eltérően, kivétele- : sen nem ma, hanem — anyag- ; torlódás miatt — holnap jele- i nik meg. Potya meló dekeset mondani. Tisztára úgy, mintha csak mesélt volna. A harmadik terem közepén jártunk, amikor egy pillanatnyi szünetben csendes csöpögést hallottunk. Éppen a sarok irányából. A mennyezet vagy két négyzetméternyire átnedvesedett. Jól láttuk, hogy hólyagoso- dik a meszelés, sőt már a vakolat is megmozdult. — Hű, a csillagát neki! — csóválta meg a fejét Fillár Janlió. — Ez csúnyán beázik. Az igazgató aggodalmasan látta, hogy a padlón egész tócsa fénylik. Segítettünk a cepekedésben. Gyorsan tovább rángattunk néhány bútordara bot. — Hej, kapok-e szombaton mestert, aki megcsinálja! — gondolkodott hangosan az igazgató. A.mikor elköszöntünk, lavór, fazék, vájdling sorolt a padlón, hogy legalább a drága parketta ne ázzon pocsékra. Hazafelé szinte egyszerre gondoltunk arra, hogy segíteni kellene ezen a kedves emberen. — Bár nekem lenne ennél sokkal fontosabb dolgom! — jegyezte meg a tetőfedő. — Nekem is. De az engem megvár! — tettem hozzá. — Valahogy el kellene igazítani azolcat a repedéseket a meny- nyezeten. — Viszem én holnap a szerrwnk. A járda széle mellé löktük a kerékpárokat és ugrás az eresz alá. Igen ám, csakhogy éppen oldalról csapkodott az eső. Nem tétováztam, lenyomtam a kilincset. A másik kettő utánam. Be az épületbe. Nem is gondoltuk, hogy ez éppen a múzeum. El sem mondhatom, milyen jó érzés volt, hogy végre védett helyen tappog- tunk. Ruhánkból csurgóit a viz, a cipőnk talpa szörtyögött. Zsebkendővel töriilgettük az arcunkat. Odakinn pedig vert az eső. Azt azonban el is felejtettem mondani, hogy amikor berohantunk az epületbe, a villanycsengő ijedten felsi- kotíott. Néhány perc múlva egy kékköpenyes férfi közeledett felénk. Hamarosan megtudtuk, hogy ő az igazgató. Igazán kedves ember volt. Sorra lekezelt velünk és úgy szólt hozzánk, mintha észre sem vette volna, hogy csak a vihar elől menekültünk be hozzá. Szó szót követett. Nem lepődött meg azon, amikor őszintén beváltottuk, hogy éveken keresztül csak eljártunk az épület előtt, de szégyenszemre belülről még sosem láttuk. Beljebb invitált. Mit is tehettünk? A szakadó eső elől menekülve, kor- gó gyomorral körüljártuk a termeket. Az igazgató fáradhatatlanul magyarázott. Minden tárgyról tudott valami éri hészkedés egyre nagyobb tért hódít. Igen sok az új jelentkező. Most sem pihenünk, minden méhész a keretek előkészítését, huzalozását végzi. j Haj, de jó dolog ű? a szabad : szombat. Már a hét derekán a ; kétnapos keverésre gondol az emberfia. Az otthonra, a ha- • zai konyhán rotyogó ételre és j az asszonyra, aki a hetes tá- \ voltét után mindig valami jó ! dologgal kedveskedik. Tetézi \ a szabad szombat jó ízét az | is, hogy miután egész héten í szorgalmasan rápaskolunk, i pénteken délben fejront és \ aló hazafalé. i Múlt péntekén szokás sze- ; ríni hármasban indultunk ke- ! rékpárcm. Én a kőművesbri- \ gádból, Fillár Jankó, a teiőfe- ; dő és az a vásott Türöcsik, a ; szobafestő, aki arról nevezetes, j hogy a festéktől megkeménye- \ dett nadrágja haptákban áll í meg, ha nincs is benne senki. \ Három órára járt, mikorra ; a negyvenkilométeres taposás \ után a város alá értünk. Hogy \ honnan a csudából szaladt \ össze az a csúnya fekete felhő ! az égen, azt észre sem vettük. ; Félhomály volt, valóságos al- \ kony. ! — Nyomás! — adta ki han! gosan Fillár Jankó és mi ; ugyancsak ráléptünk a pedál- ! ra, hogy tető alá kerüljünk, ! mielőtt az áldás a nyakunk- ! ba löttyen. ! Az első sarokig sem értünk, ; amikor már ugyancsak nagy (, szemekben esett. Egyre sürüb- J ben. A város közepe felé alig \ láttunk magunk elé két mé- í térré. A ruha már csicsogott í rajtunk. í — Álljunk meg! A kutya \ hétszázát! — kiáltotta Törő- í esik. — Kiveri a szemünket az \ idő! ( Azt sem tudtuk, merre jáTalán a méhészet a leg- nyugtatóbb, leghasznosabb időtöltés munka után. Nem is hinné az ember, hogy hányán látnak neki estefelé a méhészkedésnek s hányán töltik ^ szombat-vasárnapjukat ezzel \ a hasznos szórakozással. Ku- ; tasi Sándor, az fmsz szakcso- ! portjának elnöke pontos szá- j mokkái szolgál: : — Jelenleg száztíz tagunk ; van, mintegy ezerötszáz méh-j családdal. Tavaly kétszáz- \ nyolcvan mázsa méz szállttá- < Sára kötöttünk szerződést, és í ezzel szemben háromszázhar- i mincöt mázsát adtunk le. í Örülünk annak, hogy a mé- \ 5 \ sparíakiáíl elmarad / ; Felhívjuk olvasóink figyel- ; mét, hogy a tanács intézkedő- ! se folytán a vasárnapra kiírt ; spartakiád elmarad. Megtar- \ tásának időpontját később kő- : zöljük. : J ' * . ( j Egy perc telefon j Nyáron hűt, télen fűt \ — Iszunk-e sört télen és \ mennyit? — kíváncsiságunkat - Vanház Endre, az Országos j Söripari Vállalat ceglédi ki- ; rendeltségének vezetője elé-; gítette ki — Iszunk bizony és nem is keveset. A város és a járás fo- ] gyatsztása havi húsz vagon. Januárban kétszáz hektoliter sört ittunk meg, tíz-tizenkét százalékkal többet, mint a tavalyi év első hónapjában. Úgy látszik, a sör, amely nyáron — jegelve — oly pompásan hűt, télen — fűt! Most sem pihennek a méhészek
