Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-19 / 42. szám
FEST heg ret kJCMod 1965. FEBRUAR 19, PÉNTEK HOBORT!?. ÜBIN OVIN - II\ÖVIN EVE A NÉGY SZÓ „TITKA“ KAR A BENZINERT Új magyar filmvigjáték Megírtuk nemrég, hogy a ráckevei gimnázium diákjai honismereti szakkört alakítottak, amelynek tagjai nagy buzgalommal gyűjtik Csepel- sziget régi, történelmi és néprajzi szempontból egyaránt értékes dűlő- és helyneveit. A diákok lelkesedése másokra is átragadt, akik szintén részt vesznek a gyűjtést munkában és igen sok felkutatott régi adatot közölnek dr. Kovács József tanárral, a ráckevei gimnazisták kutatómunkájának irányítójával. A Pest megyei Hírlap beszámolójára hivatkozva az érdi Kudó József, aki amatőr kutatóként hosz- szú évtizedek óta gyűjtögeti a Csepel-sziget múltjára vonatkozó emlékeket, Kovács tanárral közölt most igen érdekes adatokat. Levelében ezeket írja: — Örömmel értesültem róla — írja levelében —, hogy a tanár növendékeivel össze- gyűjteti a ráckevei régi dűlőneveket. Értékes munka ez, mert hiszen ezek a régi elnevezések a község múltját, történelmét öizik. Engedje meg, hogy néhány adattal én is hozzájáruljak a munkához. — A ráckevei „Bálványos dűlőnek’’ érdekes története van. Jóval a mohácsi vész előtt katonapolitikai okokból a délvidéki Alsó-Kubinból az ott lakó szerb anyanyelvű lakosságot Ráckevére telepítették át. Ott, Alsó-Kubin- ban volt egy dűlő, melyet Balvan-nak néveztek. Ez a szó gerendát, tüsköt jelent. A dűlő tehát valószínűleg valami erdőirtás lehetett, ahonnét épületfát, gerendát termeltek ki. Mikor új otthonukban. Ráckevén letelepedtek. a határ egy dűlőjét itt is Balvan-nak nevezték, s ebből lett a magyar „bálváI nyos” név. Éppen így hozták át magukkal falujuk nevét is. Kubint szerbül Kovin- nek mondták, s új lakóhelyüket, az akkori Szentábra- hámtelkét is így nevezték el (Csepel-sziget szlávnyeívű községeiben még 1920 táján is Kovin-nak emlegették Ráckevét). A török időben Kövin volt a neve törökül. — Egyébként a török hódoltság idejében Ráckeve volt a sziget főhelye. Csepel akkor még aprócska falu volt, s nem is a mai Csepel helyén állott. Csepel-sziget török kincstári birtok volt (khász), amelyet háromévenként bérbeadtak a legtöbbet ígérőnek. Mivel a lakosságnak érdeke volt, hogy ne a török „kjá- tib” jöjjön ki beszedni a hasznot, ezért ők maguk vették bérbe a földeket, és személyesen fizették be a haszonbért a budai kincstárba. Erre vonatkozóan egy 1141. július 31-én kelt hivatalos iratban a következőket olvashatjuk: „KöHn sziget, császári káoszainak és kikötőinek jövedelme évi 600 000 akcseért bérbeadatott Bogdán Gyurkának, Kövin város bírójának. Iván Borik tímár birtokosnak és több kövini lakosnak .. . Magasabb parancsra (miheztartás végeit) följegyeztetik, hogy nevezettek tartoznak a Kövin-sziget ösz- szes bérlet jövedelmeit a fennálló szokás szerint hat havi részletben a budai kincstárba befizetni. Ez a kikötés a berát-ba (bérleti jogosítvány) is jegyeztessék be.’’ — A bérlők kikötötték, hogy' a kincstár a bérösszeg beszedésére kincstári bérbeszedőket ne küldjön ki vidékre, a bérbeadó pedig megtiltotta, hogy háborús vagy nem egészen biztonságos vidékekről készpénz helyett lovat, szarvasmarhát, birkát vagy kecskét szolgáltassanak be. A bérbeadás árverésen történt. Egy ízben valaki Budán ráígért a kikötött 600 000 akcsera még százezret. A ráckeveiek inkább megadták a ! 700 000 a kese t. de nem mond- I tak le bérleti jogukról. Szovjet—magyar cseregyakorlat A napokban egyezményt i írtak alá Moszkvában a ma- \ gyár—szovjet mezőgazdasági j tudományos együttműködés- ' ről. A magyar és szovjet kuta- | tők. szakemberek közül már eddig is igen sokan jártak hosszabb-rövidebb tanulmányúton a Szovjetunióban, illetve hazánkban, a mostani megállapodás azonban további lépést jelent. Kimondja ugyanis, hogy a két ország kölcsönösen és devizamentes alapon fogadja egymás tuMinden bizonnyal korunk egyik legnagyobb szenvedélye az autó. Száguldó gépkocsira vágynak a fiatalok, autóra gyűjtenek a középkorúak. az idősebbek pedig azon sopánkodnak, hogy ők már kinőttek az autózásból. Vágyainkban csak a tény sze- ! repel: gépkocsitulajdonosna!; lenni. De ki gondol arra. hogy a használt gépkocsi legtöbbször csak gond, többe kerül a javítás, mint amennyi a kocsi ára volt, hogy a KRESZ tekervényes paragrafusaiban mily nehezen ismeri ki magát j a kezdő vezető, s hogy előremenni könnyebb, mint hát- i ra tolatni. A filmesek. Ben- csik Imre forgatókönyvíró és Bán Frigyes rendező gondoltak ezekre a nehézségekre, i s figyelmeztetnek is minket i rá, mégpedig nagyon szellemesen, szórakoztatóan, „ön autót akar vásárolni?.' Nem tudja, milyet vegyen? Tanácstalan? Mi megoldjuk minden problémáját! Nézze meg legújabb filmünket. ; Egyetlen jegy óráért tökéletesen lebeszéljük!” — így indítja a ,.lebeszélő” az alko- I tást, aki mindvégig arról akar | meggyőzni bennünket, hogy kár a benzinért. A film négy kis történetből j áll. Az első fő hőse az a bi- I zonyös használt kocsi, amely i csak addig jár simán, amed- j dig a tulajdonos valakire rá 1 nem sózza. Aztán pöfög, j köpköd, leáll. A másik törté- j net címe: A családi kocsi. A i hatalmas batár, amely arra í jó, hogy a családfő naponta ne utazzék órákat munkahelyére, hogy beférjen a nagy létszámú család. De a szomszédok, akik már nem kaptak helyet a kocsiban, napok alatt haragosaik lesznek. S aztán ott a vállalati kocsi is, amelynek üzemeltetése nem kerül pénzbe és a balatoni kiszálláshoz is a legkényelmesebben lehet felhasználni. Még akkor is, ha a főnök oly puritán és takarékos, mint a filmbeli igazgató. Az utolsó „felvonás” fő hőse a népszerű szinészházaspár és két új kocsijuk. Dehát gondok itt is akadnak, hol a .férj, hol a feleség tolat neki a kapunak, aztán egymásnak. Hát igen, kár a benzinért. De milyen érdekes, a film végén a stúdióból kijövő színészek mindegyike saját kocsijával hajt el. Talán mégsem kár a benzinért? A forgatókönyv kedves, szellemes ötleteit Bán Frigyes rendező és a szereplők kihasználták. Nem akartak olyan filmet készíteni, amely maradandó, amiről napokon át beszélnek, csak olyat, amely másfél óráig szórakoztat. Annyit akartak elmondani, amennyit egy ilyen problémáról komolytalanul el lehet mendani. A színészek közül különösen kiemelkedik Major Tamás kitűnő alakítása. A puritán, takarékos igazgatót igen hűen és komolyan formálja meg, s ettől lesz minden mozdulata, arcjátéka rendkívül szellemes, kacagtató. De a többiek — Vass Éva, Szemes Mari, Garas Dezső, Kállai Ferenc, Pécsi Sándor, Alfonzó, Sinkovits Imre és Kibédy Ervin —• is nagy kedvvel, szinte önmagukat is szórakoztatva játszották el szerepüket. Hegyi Barnabás operatőr képei és Bá- gya András zenéje alkalmazkodik a rendező elképzeléseihez. Sebes Erzsébet dományos kutatóit és oktatóit. A kölcsönös cserelátogatásokat az egyetemistákra is kiterjesztik. A magyar agráregyetemi és főiskolai hallgatók egy-egy csoportja nyári , üzemi gyakorlatát a i Szovjetunió legjobb szovho- J zaiban és kolhozaiban vég- j zi majd, s ennék megfelelően! a magyar mezőgazdasági üzemek szovjet diákokat fo- j gadnak. Az egyhónapos csere- j gyakorlaton az idén 20—20 fiatal vesz részt. Augusztus óta zárva Legutóbb hetvenöt aláírással érkezett levél: történjen már valami a Szigethalom Mariin- telepi üzlettel! Panaszkodnak a vásárlók, hogy hónapok óta zárva tartja a Nyugat Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és hónapok óta több kilométerre járnak bevásárolni napi élelmüket, háztartási cikkeiket. Panaszkodnak a járás és á község hivatalos berkeiben is: igazuk van az embereknek, lehetetlen belenyugodni, hogy hónapok telhetnek el eredményes intézkedés nélkül. A községfejlesztés csekély alapjából is áldozták volna, csak segítsenek a lakosokon. Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat igazgatója is elismeri a türelmetlenség jogosságát. 13o4. májusában az üzlet födémje; találta rossznak a szakértő bizottság. Feltámasztották a mennyezetet — egészen augusztusig. Egy másik szakértő ugyanis statikailag teljesen rossznak, életveszélyesnek nyilvánította a helyiséget — és augusztusban bezárták. A megbeszélések, a vizsgálódások immár hetedik hónapja folynak. A legújabb vélemény szerint mégis a régi boltot nyitják meg, mer« mégsem életveszélyes, néhány javítással egy ideig — használhatják. Még nagyobb a felháborodás: nem állapíthatták volna meg ugyanezt augusztusban?! Most, Jurán Ferenc, a Nyugat Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója szerint újra várni kell. Majd, ha túl leszünk a fagyveszélyen. március közepe táján kezdik javítani a régi bolt repedéseit, hibáit. A legnagyobb télben, amikor a legnehezebb messziről cipelni a bevásárolt holmit — semmi nem változik. S még azt sem mondhatja senki. bogy nem foglalkoztak a dolgozók ügyével az illetékesek. Dehogynem! Immár 1384 májusa óta meglehetősen sokszor és sokan törődtek a Marlin-tele- piek boltjával és márciusban, a bolt javításakor újra kezdik. Most már csak az a kérdés, a javításból mikor lesz a szigethalmi lakosoknak — ha csak I ideiglenesen is — igazán bolt- I juk? S. A. l FILMBEMUTATÓK Az asszony rebbenő tekintete körbetapogatta a szobát. Kopár terem, közepén meny- nyezetig érő, sűrűn font drót- fallal, a sarokban szürkére festett vasajtó, mellette szék. Csend volt, barátságtalan, nyomasztó csend. Az asszony megremegett: valahol a vasajtó mögött valami csattant, gyors, kemény léptek közeledtek, mind közelebbről, mind erősebben, aztán zár kattant és meglátta a férfit. Idősebb, testes fegyőr kísérte, amikor leült, megreccsent alatta a szék. Tiz perc, szuszogta, tíz percig beszélhetnek. Az asszony bólintott és közelebb lépett a rácshoz. Nem nézett fel. — Nos — mondta a férfi —, miért jöttél? Látni akartál csíkos ruhában? — Nem válaszolt az asz- szony, még mindig a padlót nézve —, nem ezért jöttem. — Akkor miért? — A feleséged vagyok, — Te? — kérdezte gúnyosan a férfi. — Te? — Megértem, hogy haragszol rám — válaszolta türelmesen az asszony. — Haragszom? — ismételte vontatottan a férfi. — Haragszom? Nem! Gyűlöllek. — Miért? — kérdezte az asszony. — Még kérded? Ki juttatott börtönbe? — Én? — Hát ki, ha nem te? — Nézd — mondta szelíden az asszony —, beszéljünk őszintén. Lehet, hogy utol-, jára beszélünk egymással. Én megcsaltalak a barátoddal. Te, amikor megtudtad, be- lémszúrtad a kést. Az orvosok megmentettek, élek. Te pedig itt vagy. így volt? — így — mondta a férfi. — Mondd — kérdezte az asszony csendesen —, tudod, hogy miért csaltalak meg? — Mert nem szerettél. Mert... — Várj — intett az asz- szony. — Mondd csak, milyen volt a mi életünk? — Milyen? — A férfi vállat- vant. — Milyen lelt volna. BESZELŐ Jó. Legalább is neked jó volt. Nélkülöztél mellettem? — Nem. — Volt szekrénnyi ruhád, kabát, kosztüm, cipő, táska meg ami kell? — Volt. — Fridzsider, mosógép, porszívó, televízió? — Volt. — Ki akarta, hogy otthon maradj, hogy ne dolgozz? — Te. — Ki dolgozott három ember helyett? Ki vállalt műszak után is különmunkát? Ki robotolt látástól vakulásig, mint a barom? — Te. — Részegeskedtem? Más után jártam? Goromba voltam? Megvertelek? — Nem. — Hát akkor? — kérdezte gyűlölködve a férfi. — Hát akkor miért? — Azt mondtad — bólintott az asszony —, látástól vakulásig robotoltál... — Talán nem így volt? — De igen. Mondd csak: ki hajtott téged? — Ki hajtott volna? Senki. — Akkor miért tetted? — Miért? Hogy legyen... — Mi legyen? — Minden. Ruha, cipő, bútor, pénz. — Megvolt. Ruha, cipő, bútor, pénz. — Hogy több legyen... Több, mint másnak. — De miért? — Miért? Mit faggatsz...? Mert ez az élet. Munka, robot. Szerezni. Mindig többet ... — Ez az élet? — kérdezte vontatottan az asszony. — Csak ez? — Ez hát. Mi lenne más? — Mondd csak — kérdezte az asszony és lopva a fegyőr- re pillantott —, meddig éltünk mi együtt? — Tudod jól — válaszolta idegesen a férfi. — Mit faggatsz? — Három évig — bólintott az asszony. — És az első feleségeddel meddig éltél? — Mintha nem tudnád ... Két évig. — Miért hagyott ott téged? — Mert nem szeretett, Ö sein szeretett. — Emlékszel, mit mondott most, a tárgyaláson? Emlékezned kell, mert mentett téged. Azt mondta, nem vagy te rossz ember ... — Akkor miért hagyott el? — kérdezte gúnyosan a férfi. — Ez az — bólintott az asz- szony —, akkor miért hagyott el? Ezt kérdezte a bíró is ... Azt mondta, nem birta tovább. Miért hallgatsz? — Nem birta tovább? Mit nem bírt? — tört ki a férfi. — Mindene megvolt... — Mint nekem? — kérdezte szomorúan az asszony. — Mint neked. Más nő boldog lett volna, ha csak a felét kapja annak, amit ti kaptatok. — Nem értesz te engem — mondta halkan az asszony. — öt sem értetted ... Engedd, hogy valamit még kérdezzek. Mit csináltam én otthon? — Semmit — mondta durván a férfi. — Mostál, főztél, takarítottál. — Igen. Mostam, főztem, takarítottam. Mást nem? — Mást nem. — Tévedsz. Töprengtem, té- pelődterrt, gyötrődtem. — Én nem láttam rajtad semmit. — Persze, hogy nem. Mikor láttad volna? Jöttél, mentél, ettél, aludtál. Ez volt az életed. — Tulajdonképpen mi bajod van velem? — kérdezte halkan a férfi. — Bajom? Csak volt. Érted? Volt. — Jó — legyintett türelmetlenül a férfi —, csak volt. De mi? — Megmondom. Mondd csak, három év alatt hányszor beszéltél velem? — Megörültél? Hányszor beszéltem? Csak nem akarod azt mondani, hogy három évig nem szóltam hozzád? — Nem, Szóltál. De mit? — Mit? Amit kellett. — Amit kellett — ismételte gúnyosan az asszony. — Varr- jam még a nadrágod, mossam ki az inged, főzzek rakottkáposztát, mert arra van gusztusod. És még mit szóltál? — Miért? Mit kellett volna? — Észrevetted, hogy nemcsak nő vagyok, a*kdt ha kedved van, magadhoz húzol, hanem ember is? Ember, gondolatokkal, érzésekkel, ember, aki beszélni szeretne, ember, aki társra vágyik, akit ismer, aki ismeri? Nemcsak a testét, hanem a gondolatait, a vágyait, az érzéseit is? Tudod te, tudtad te. mi van bennem, mit érzek, mire vágyok, mi foglalkoztat? — Nem mondtad ... — Nem, mert nem volt kinek mondani. Mert téged nem érdekelt. Mert nem ember voltam melletted, hanem tárgy. Olyan tárgy, mint a bútor, a fridzsider, a mosógép, amit megszereztél magadnak. Hogy legyen ... Aztán már csak az érdekelt, ami még nincs. .. Hát ejért volt. Ezért kellett a barátod. Három évig tárgy voltam a lakásban. végre ember akartam lenni. És az is leszek, de nélküled. — Az én kenyeremet etted, és a hátam mögött... Te ... — Megmondtam volna. Nem az én hibám, hogy most mondom meg. Elmegyek tőled. Én is elmegyek tőled. És ... Sajnállak ... — Menj — mondta gyűlölködve a férfi. — Te is. Mindenki. Gyűlöllek. Mindenkit... A kövér fegyőr felállt a székről, derekán gondosan helyrerángatta a zubbonyt. *— Na — mondta —, elég is volt. Nincs több idő... — Az asz- szony néhány pillanatig a bezáruló szürke ajtóra meredt, majd lassan elindult a kijárat felé. Balogh László ? A szép Antonio című új olasz film főszerepeit Claudia Cardinalc és Marcello Mastroianni alakítja Mulatságos filmvígjótéknak Ígérkezik a Komédia a linccsel című csehszlovák alkotás kiAz éjszaka világa című színes, szélesvásznú olasz dokumentumaim a világ éjszakai mulatóhelyeinek életét mutatja be
