Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-18 / 41. szám

TEST UEcrei i&Círtap 1965. FEBRUAR 18. CSÜTÖRTÖK VI DÁM FARSANG I SENKI KÚTJA | (Foto: Kotroczó) Ki mit vállal - Abonyhan Tizenhatezer lakosból csupán 1224-en?! — Az fmsz állta a szavát Bekötő út társadalmi munkával Néhány évtizede még nép­dal is született a K. u. K. had­sereggel messzi idegenbe hur­colt abonyi honvédé« honsze- retetéről, lokálpatriotizmusá­ról. Bánatos nóta, az abonyiak honvágyáról, ami hazahúzza őket a tizenkét tomyú Maj- lándból. Haza, az otthoni földre, pedig akkor zsarnok uraságé volt annak minden kövér barázdája. Nagyot fordult azóta a vi­lág. Magának szántja a határt, maga kovácsolja sorsát, magá­nak épiti-szépíti szőkébb pát­riáját a kéttornyú Abony la­kossága. Ott van ez a kút Szentendre határában, a kies szorosban, amit Dömörkapunak neveznek. Eredetileg nem a senki földjén állott, körülötte a házaknak is volt gazdája, még pedig a Nógrádkóvesden székelő ÉM Pestvidéki Kőbánya Vállalat, de amióta ezen a helyen a kő kitermelését abbahagyta, minden ittlevő tulajdonát is megtagadta. Megírtuk már egyszer régebben, hogy a szoros­ban álló néhány ház, ahol minden lakott területtől sok kilométerre a kőbánya volt dolgozói, tizennégy család, mintegy hetven lélek él még ma is, mennyire elhanyagolt. Akkor hírtelenében helyrehozta a válla­lat sok évi mulasztását, gyorsan megcsináltatta az ablakokat, ajtókat, ahol kellett, még a padlót is kija­víttatta. Éppen ezért tesszük ezúttal szóvá a kis la­kótelep egyetlen kútjának ügyét. A kút vizét a járási közegészségügyi felügyelő még a múlt nyáron vegyelemeztette, s miután a vizs­gálat megállapította, hogy vizében töméntelen Coli- bacilus hemzseg, elrendelte a kút kitisztítását és át­építését. Határozatát a vállalat megfellebezte, mond­ván, nem tartozik rá a fertőzött kút dolga, semmire sem kötelezhető azzal kapcsolatban, mivel Dömörkapu környékét a Pilisi Erdőgazdaság szentendrei üzem­egységének adta át. Az a tulajdonos, annak kell rend­behozatnia a kutat. Dr. Csurgay Mihály közegészségügyi felügyelő utá­nanézett, s megállapította, hogy az erdőgazdaság csu­pán a hegyoldalt, az elhagyott bányaudvart vette bir­tokba, de a házakról tudni sem akar, nincs szüksége azokra. További nyomozás során aztán azt is kiderí­tette. hogy a lakók házbért változatlanul a kőbánya vállalatnak fizetnek, tehát kétségtelen, a vállalat a háziúr. Ez alapon a megyei tanács a fellebbezést el is utasította, csakhogy, közben hónapok telték el, a baci- lusok elszaporodására bőséges idő maradt. Természe­tesen a kút kitisztítására a tanácsi határozat újabb határnapot szabott. A határidő napja nagyon közeleg, egyelőre azon­ban nyilván a takarékosság jegyében semmi látható jele annak, mintha a közeljövőben bármi is történne a sok, vidáman nyüzsgő bacilus ellen. Pedig, és ez a kútról szóló kis történet csattanó­ja: a tisztogatás, átépítés mindössze két-háromezer forintba kerülne. Közel száz ember egészségének \ é- delméért nem is sok ez a pénz! — sz — Épít, szépít, ha nem is mindenki — mond­ja tárgyilagosan Győré Pál, a községi tanács titkára, majd hozzáteszi: — Meg kell mon­danom, mi is hibát követtünk el a szervezésben, a felszaba­dulás huszadik évfordulójá­nak tiszteletére indított „Ki mit vállal” mozgalom startjá­nál. Ha mind a száz tanács­tagunkat mozgósítjuk már a kezdetben, bizonyára több eredményt értünk volna el. így a vállalók és a vállalások szövetkezete elsősorban gaz­dasági jellegű vállalásokkal járul hozzá a mozgalom sike­réhez: különböző saját erejű építkezésekkel, a tejtermelés, a kapások és ipari növények hozamának emelésével, az ön- I tözött terület növelésével. Há- | rom szövetkezetünk vállalta, | hogy túlteljesíti ez évi felvá- j sárlási tervét, s a negyedik i sem adja száz százalékon alul. | Értékes vállalásokat tettek a | termelőszövetkezeti szállító és ! állatgondozó brigádok is. Ki­terjedtek a vállalások a ház­táji gazdaságokra is. A felsorolás azt bizonyítja: akikhez elju­tott a tanácstagok, népfront és más tömegszervezetek akti­vistáinak hívó szava, önként vállalt munkával, tanulással szívesen járulnak hozzá a fel- szabadulás évfordulójának méltó megünnepléséhez. Bizo­nyára mások sem tagadnák meg a segítséget, ha megkér­deznék tőlük: ki, mit vállal? ny. é. Nem vész el a régi viselet Gyűjtenek a gyerekek - Műértékek a padlásokon Gazdagodik a nagytarcsai falumúzeum száma a vártnál kevesebb. Ti- i zenhatezer lakosú községünk­ben egyénileg csupán 1224 j ember tett, összesen 1689 vál- .alást. Bekapcsolódtak a moz­galomba — természetesen — az intézmények, termelőszö­vetkezetek is. Az összes váila- ások pénzbeni értéke megha­ladja az 567 DOO forintot. Ezerkétszázhuszonnégy em- >er — a felnőtt lakosságnak mindössze 7,52 százaléka! Két­ségtelenül kevés. De a mulasz­tás nem helyrehozhatatlan. Tavasszal, amikor a fásítás, az útépítés, a községfejlesztés ismét megkezdődik, lesz még rá mód, hogy a lakosság újabb j VIZIKÜRT — TÖROKSIP Sárosi Bálint, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Kodály Zoltán ve­tette népzeneku­tató csoportjának fiatal munkatársa évek óta kutatja a magyar népi hang­szereket. Bár hazai köz- tudatban csupán t furulya, a duda, i citera és a te­kerő (nyenyere) szerepel mint né­pi hangszer, a több éves ország­járás eredménye­ként kereken 40 népi hangszerről gyűjtött adatokat. Többek között megállapította, hogy a. havasi kürt, amelyet ed­digi ismereteink szerint szlovák és rámán hegyila­kók használtak, a Székelyföldön is ismeretes volt. A hársfa régi nevé­ről szádok-, vagy zádogkürtnek ne­vezték és Mátyás idejében ilyen kürtszóval hívták hadba a székely népet. Komárom megyei emlékek szerint mint vízi­TALÁLKOZÁS | Szomszédaink zenéje és lírája A gödöllői Juhász Gyula Irodalmi Színpad február 26- án, pénteken délután fél hat órai kezdettel rendezi kö­vetkező műsorát Szomszé­daink zenéje és lírája cím­mel. Ez alkalommal a cseh, román, szovjet, bolgár és ju- _ goszláv költők verseit Jancsó j Adrien mutatja be. Cserélhető patronok Töltő toliújdonság Szentendrén A szentendrei töltőtollgyár termékeit jól ismerik hatá­rainkon túl is. Évente több tízmillió forint értékű töltő- j tollat, golyósiront szállíta- j nak a Szovjetunióba és Ju- j goszláviába. A kis üzemben az idén megkezdik egy író- . szerújdonság, a tartá’yos töl- j tőtoll gyártását. Ezt nem kell majd a hagyományos módon szívatással tölteni, mert a szívószerkezet helyére tintát tartalmazó tartály kerül. A cserélhető „patronok” hasz­nálatával, kevesebb vesződ- j séggel jár majd a toli töltése. I rétegeit vonják be a társadal­mi feladatokba. A bírálat után ne tagadjuk meg az elismerést azoktól, akik máris sokat tet­tek falujukért. A lakosok szá­zaitól, akik lakóházuk tataro­zásával, utcájuk fásításával, portájuk csinosításával járul­nak hozzá községük szépítésé­hez. A Kossuth Termelőszö­vetkezet tagságától, amely a vállalt bekötő út építkezésén a múlt év végéig 93 000 forint értékű földmunkát végzett el. — Az intézmények egy ré­sze is teljesítette már válla­lását — folytatja a tanács- titkár. — A földművesszövet­kezet például az elmúlt év végén megnyitotta a megígért háztartási kölcsönző boltot, amelynek átalakítására és be­rendezésére 32 000 forintot, a kölcsönzési cikkek beszerzé­sére pedig százezret fordított. Az üzlet nagy forgalmat bo­nyolít le, a lakosság szívesen veszi igénybe a háztartási gé­peket, étkészleteket, asztalne­műket. Ugyancsak a földmű­vesszövetkezet, az elmúlt év­ben félmillió forintot költött: — vállalásának eleget téve — i huszonhat boltjának külső- és | belső tatarozására, korszerűsí- í tésére. A Ruházati és Szolgál-: tató Ktsz nyolcvanezer forin- j tot fordított a női és férfi- \ szabóság, valamint a fodrá- j szat felújítására. I v A szolgáltató hálózat fejlesztésére a lakosság dere- j kas munkával válaszolt: de- \ cernber 31-ig 334 000 forint ér- ! tékű társadalmi munkát vég- i zett az útjavításoknál, a sport- j pálya rendezésénél, az öltöző í és a futópálya építésénél, a: fásításban, az árkok rendezé- í seben, és a villanyhálózat bő- : vítésében. — A község négy termelő-1 I l A brigád, ekkor már rendszeresen, járt \ Andrishoz. Eleinte ugyan húzódoztak ettől a gyerekügytől különösen Keresztes Jani $ aki még féligmeddig maga is kamasz volt. \ De Balázs kijelentette, hogy a patronálást \ beírta a naplóba és azon már semmiképpen í nem lehet változtatni. így azután egy vasár- nap délutánon felültek a villamosra és meg- ; keresték a gyermekotthont. Másodszorra ; már egészen szívesen tették, csokoládét vit- tek, narancsot és színes ceruzát. Karácsony- 5 kor Balázséknál vendégeskedett Andris, az '>t újévi ünnepeket Keresztes Janiéknál tőltöt- J te és mindenütt jól érezte magát. J A brigád tudta, hogy Andris nem árva >, gyerek, csak a szülei elváltak és „letették” í, magukról mint egy felesleges holmit. Több- í, szőr beszéltek erről némi rosszallással és Vö- £ rös Jóska valami olyasmit is emlegetett, J hogyha a gyerek tizenhat esztendős lesz J egyikük magához venné. J A brigád tagjai különböző emberek voltak Z és különbözőképpen viselkedtek Andrissal \ szemben is. Balázs a kissé hallgatag brigád- ; vezető a látogatások alatt sem beszélt sokat, ; de amikor felt etődött. hogy hol töltse Andris j az ünnepeket, ellentmondást nem tűrően je- f lentette, ki, hogy náluk. Keresztes Jani a • kamasz vihogott Andrissal és mulatságos j rajzokat csinált neki. Pócza bácsi aki időn- ! ként felhajtott a garatra, a látogatási napo- : kon színjózan és frissen borotvált volt, Vö- i rös Jóska pedig habozás nélkül lemondta a i randevúit. Andris a kissé szomorú szemű fiúcska mindegyiküket egyformán fogadta, illedel­mesen köszönt, beszámolt apró élményeiről és lóbázla a lábait. Karácsonyra egy egészen kicsi, piros játékautót kért és elárulta, hogy a fánkot jobban szereti mint a krémest. Ezen a délutánon azonban hiába figyelték a gyerek szőke fejét. Andris helyett a nevelő fogadta a brigádot. Kissé zavarban volt és elnézést kért, Andrisnak ugyanis látogatója van, az édesanyja, aki a héten már másod­szor jár itt és fogadkozik, hogy ezután min­den másként lesz. Miután pedig Andris sor­sa rendeződni látszik, ő a nevelő azt taná­csolja patronáljanak ezentúl másik gyer­meket. A brigád meghökkenve ácsorgott az ajtó­ban. Balázs ocsúdott fel elsőnek, rekedt volt a hangja és azt mondta: *— Köszönjük, de ezt még meg kell ta­nácskoznunk ... A többiek benéztek az üvegablakon és meglátták Andrist, aki egy. kis alma képű asszonnyal üldögélt és savanyúcukrot szo­pogatott. — Talán — szólalt meg tétovázva Jani — talán szólni kellene azért... Balázs méltóságteljesen intett nemet. — Én megértem a nevelő elvtársakat. És nem kell most a gyermeket megzavarni Azzal kinyitotta az aktatáskáját és egy | csomagot nyomott a nevelő kezébe. — Ezt majd azért, adja oda neki... A csomagban hat darab jócskán megcuk-: rozott fánk volt, a baracklekvárt — egy kis ! üvegbe tette az asszony — otthonfelejtette. í A nevelő bólogatott és roppant kényelmet- í lenül érezte magát. • Ekkor szaladt ki a szobából Andris, pohár- volt a kezében és most egészen olyan volt < mint egy kisfiú. Felcsillant a szeme amikor í a brigádot meglátta, parolázott velük aztán \ azt mondta: j — A mamámnak viszek vizet... \ És elfelejtette beinvitálni őket. A brigád még ácsorgott egy darabig, Jani í mosolyogni próbált, de olyan lett az arca mint a saját mulatságos rajzfigurái. í Azután elmentek, iassü léptek-j kel mentek ki a házból, a villamoson sem J szóltak egymáshoz, csak bámultak kifelé az ^ ablakon. ^ Bende Ibolya ;­Télen behavazott ösvény, [ nyáron virágokkal szegett utcácska vezet Nagytarcsán a helytörténeti múzeumhoz. Fehérfalú pirostelős paraszt­ház, apró ablakokkal. De ha nyílik az ajtaja, a mából a ' múltba lép a látogató. Hamarjában nem is tudja, mit nézzen elcbb az ember. Egyik vitrinben meny­asszony-vőlegény ruha. majd idősebb emberpár öl­tözéke. kis gyermekek vi- j selete, apró. színessel hímzett j csecsemőholmik ragyognak. ; Mindegyikünk valóságos re­mekmű. A javakorabeliek nagy több- , sége ragaszkodik a régihez, j Az iskolásgyermekeknél már más a helyzet. Kilenc évvel ezelőtt egy gyerek járt vá­rosi ruhában, ma már csak kettőt öltöztetnek népvise­letbe. Így .aztán lassan a lá­dafiába kerülnek a dédma- máktól maradt kendók-rék- lik, s onnan a múzeumba. Egymás után ajándékoz­zák ide a házi felszere­lés érdekes darabjait, köpülőt, sajtárt és fejőszé­ket. Van itt egy darabtól fa- j rágott rocska, szörszita és a j régi háztartás apró tárgyai, Igen érdekes módon sza­porodik a múzeum gyűjtemé­nye. Maguktól is hozzák az I emberek, de sokat segítenek 1 az iskolások is. Sorra járják a családokat, engedélyt kér- nek egy kis padláskutatás- ^ ra. Számtalan, szebbnél ^ szebb, néprajzi holmi került í már elő. y ^ Pénzek is sorakoznak szép- g számmal a múzeum polcain. ^ Találtak Nagytarcsa föld- £ jében „mesebeli” fél- á krajcárt, y £ amit 1812-ben vertek. Zsugo- J rított csontvázat is vetett ki £ a föld, elvitték a Nemzeti í Múzeumba. A másik polcon Í szkitakori csengők. Vala- £ mennyinek az oldalára vala- J milyen jelenetet remekelt az ősi mester, az egyiken például £ lenyilazott szarvastehenet lát- 't ni. \ Kis asztalkán vaskos £ könyv. 1803-ban Szászor­!S szágban nyomtatott Ö- és Üjtestámentom. A bejegyzés \ szerint a Lcsták-család tulaj­\ dona, S amint az régen szo­\ kás volt, hátlapján sorra be­! írva a Lestákok születésé­; nek-halálának rendje. ! Ahogy haladunk körbe. j mind közelébb jutunk a má­í hoz. • ! Üveglap alatt a már nc­■ inileg sárgult újságok: felszabadulásunkról ad­nak számot. ■ Ott őrzfk a földosztás doku­■ mentumait, az újra megin- : dúló, magáratalált élet jeleit. A nagytarcsai honismereti : szakkör már eddig is ki­emelkedő munkát végzett. A Hazafias Népfront felhí­vása a honismereti akció- bizottságok megalakítására tovább fejlesztette munká­jukat és április 4-re az ed­diginél is gazdagabb kiállí­tással várják a múzeum újabb látogatóit, (k. m.) kürtöt a molná­rok használták és kürtszóval jelez­ték a környék la­kosságának. hogy üres a garat. A kuruckor hí­res hangszere, a tárogató, többféle formában volt használatos, de mindegyiknek lé­nyege a két nyel­vű, oboához ha­sonló sípmegol­dás. Valószínűleg azonos az úgyne­vezett töröksippal, amiről a „síppal, dobbal, nádihege­dűvel” versezet szól. ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents