Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-16 / 39. szám

MST utcr kJCírlap 1965. FEBRUÁR 16, KEDD Vecsési Vasárnap Versmondók versenye Koldus és királyfi Mark Twain regénye a Déryné Színházban Átkos sematizmus! Fülünk­be duruzsolnak a kopott fényű jelzők, a banális fordulatok, és olykor még akkor is óvako­dunk leírni valamit, ha igazá­ról szentül meggyőződtünk. Mentségül idézőjelek kalodá­jába kényszerül a mondat: „Vasárnap Vecsésen egy haj­dani istállóban ütött tanyát a költészet”. Semmi kétség: így történt. Vasárnap délután ugyanis Ve­csésen tartották » VI. országos szavalóverseny megyei elő­döntőjét. Több mint harmin­cán léptek dobogóra a hajdani istállóban, amely ma a ,Jókai- klub” helyisége. Általános is­kolások és gyári munkások, gimnazisták és tisztviselők áll­tak a parányi rivalda fókuszá­ba. József Attila, Várnai Zseni, Burányi Ferenc és Kassák La­jos, Tóth Árpád és Karinthy Frigyes sorai csendültek fel lányok és fiúk ajkán. Avatot­tén és kevésbé kidolgozottan JFrai^rniías Rövid magyarországi ven­dégszereplésre a közeljövőben Budapestre érkezik a chilei állami egyetem 67 tagú „Fra- temitas” dal- és táncegyüttese. A vendégek február 24-én az Egyetemi Színpadon lépnek fel. Ezt követően vidékre is ellátogatnak. Tavaly: 2 Idén : 7 Pest megyében tavaly kí­sérletképpen két gépállomást alakítottak át gépjavító állo­mássá. A tapasztalatok alap­ján -az idén hét gépállomás átszervezésére kerül sor. Ezeken a helyeken a napok­ban megkezdődött a traktorok és a hozzá tartozó gépi felsze­relések eladása. A megye termelőszövetkezetei 455 erő­gépet és sok egyéb munka­eszközt vásárolnak meg. A gépeket üzemképes állapot­ban, tökéletesen kijavítva veszik át, azokért a gépállo­mások háromhónapos jótál­lást vállalnak. — mert ez is hozzátartozik az igazsághoz. Amint az elődön­tőhöz illik. És hogy az izgalom se hiányozzék — mert ugye, a vetélkedő anélkül nem ér fa­batkát sem —, a lelkiismeret­len zsűri a végén újra dobogó­ra szólította a holtversenyben első helyezetteket. Szigorú, tárgyilagos osztály­zatok alapján dőlt el, Vecsésen ki- a legügyesebb versmondó. Karinthy-prózát és Radnóti Miklóst egyaránt felkészülten, mély átérzéssel és nem csekély rátermettséggel előadó nyurga lány osztozott az első díjon a zömök, zengő hangú fiatalem­berrel. Bácsvári Anikó máso­dikos gimnazista, Hrachovina Lajos elektroműszerész. A má­sodik díjat Honti István autó­szerelőnek ítélték oda. A har­madik helyen Szulyovszky Ági gimnáziumi tanuló, a negye­dik helyen Ripp Erzsi virág­kötő végzett. Félszáznál is többen szo­rongtak az alkalmi nézőtéren, a cseppnyi klubszobában. Értő, hálás publikum. Mások — hely híján — az előszobában szurkoltak. Néma csendben, fegyelmezetten. Délután négy­től este nyolcig. Ünnepélyes áhítattal arcukon, a költészet­nek és a versmondásnak kijá­ró tisztelettel. Ugyan, ki gondolt közülük arra, hogy a parányi dobogó helyén hat éve jászol állt? Legfeljebb &z egyik szavaló édesanyja, aki naponta bejára­tos volt az istállóba, lévén ál­latgondozó. Kalendáriumnál különb olvasnivalót nem lapo­zott, de a fia már József Atti­lát szavalt. És jövőre Simon István versével, a „Mirzá”-val indul a versenyen. Gy. D. NÉPI TÁNCOSOK BEMUTATÓJA VIZSGA (Foto: Kotroczó) Megkezdődtek a kulturális szemle ez évi bemutatói. A mozgalom utolsó évében me- gyeszerte a korábbiakhoz ha­sonló szép eredményekről ad­hatunk számot. Vasárnap délután került sor a monori járás népitánc-csoportjainak bemutatójára a vecsési mű­velődési házban. A község lakosságának gyér érdeklődése mellett hat együt­tes mérte össze tudását: a péteri művelődési otthon és a vecsési művelődési otthon tánccsoportjai, a vecsési ön­kéntes tűzoltók fiúcsoportja, a vecsési gimnázium együtte­se, a maglódi művelődési ott­hon csoportja és az ecseri KISZ-szervezet népi táncosai. Valamennyi együttes a kulturális szemle elmúlt öt évében alakult, az utóbbi három csoport pe­dig ez évben kezdett mun­kához. A bemutató a zsűri meg­állapítása szerint is szép eredményeket hozott. De úgy gondoljuk, hogy az eredmé­nyek mellett a hibákról sem szabad megfeledkezni, hiszen ezek leküzdésén át vezet az út a további fejlődéshez. He­lyes lenne, ha minden cso­port képességének, felké­szültségének megfelelő tán­cokat tanulna be. A vecsé­si művelődési otthon cso­portja inkább csak birkó­zott Rábai Háromugrósával. Igaz ugyan, s ez nem az ő hibájuk, hogy kevés leány­táncunk van. A csoportok többségére, de a maglódi mű­velődési otthon csoportjára különösen jellemző volt a térformálás elhanyagolása. Ennek híján táncuk elvesztette plasz­tikáját, lapossá vált. A szép térformálás tette ha­tásossá a péteri művelődési otthon csoportjának Krump- licska című táncát. Ugyan­csak keveset törődtek a cso­portok a hangulat megterem­tésével. Fáradt, közömbös arccal, erőtlenül mozogtak a színpadon, pedig a frisseség, a mosoly elengedhetetlen fel­tétele a tánc sikerének. A ve­csési önkéntes tűzoltók cso­portjában akadt néhány jó mozgású fiú, kár, hogy ver­bunkosukból hiányzott az összhang, nem beszélve olyan apróságról, hogy a verbun­kost palotás zenére táncol­ták. A vecsési művelődési ház lánycsoportjával előadott Kalocsai párostáncukból is — jóllehet a bemutató egyik legjobb száma volt — épp az összhang hiányzott, a kéz- és fejtartás fegyelmezettsége. Rövid múltja ellenére a leghatásosabban az ecse­ri KISZ-együttes szere­pelt. Számukra is megszívlelendő lenne azonban, hogy a tiszta folklórt nem hálás dolog mo­dern külsőségekkel keverni, j A hangulatot legtöbbször a ; kritikán aluli zenekíséret ! csapta agyon. Szinte hihetet- ! len, hogy az egész járásban nem találtak három népzene- értő, gyakorlott muzsikust. Dozvald János A mindmáig annyira nép­szerű amerikai író, Mark Twain egyik legismertebb és legkedveltebb regényéből, a Koldus és királyfiból írt há- romíelvonásos színművet László Anna. Jól sikerűit munkáját mutatta be most a Déryné Színház igen szép ren­dezésben és gondos előadás­ban. A romantikus mesének van némi történelmi alapja is. A királyfi, Edward herceg, az angol történelem koronás szörnyetegének, Vili. Hen­riknek volt a fia és utóda a véres trónon. Tízéves volt, amikor megkoronázták V/. Edward néven, s hat évig uralkodott. 1553-ban, alig ti­zenhat éves korában, már el­vitte a tüdővész. A kis király a véres angol történelemnek, így kedves, törékeny alakja maradhatott. Romantikus le­gendák szövődtek köréje és nyilván ezek inspirálták Mark Twain-t is regényének meg­írására. A mese magja az, ho<rv a kis herceg játékból ruhát cserél egv vele egykorú és hozzá feltűnően hasonló koldus fiúval, aki helyette a fényes palotában marad, ő pedig a koldusok és csavargók társadalmon kívüli rétegébe keveredik. így találkozik a valósággal, a nyomorral, a bűnnel, az élettel. Alteregóját már majdnem királlyá koro­názzák, amikor az utolsó pil­lanatban minden kiderül. A kis király legfőbb tanácsadó­jának a koldusgyereket vá­lasztja és azt az önzetlen vi­tézt, akivel koldusgyerek ko­rában ismerkedett meg. Az­zal a szent elhatározással foglalja el trónját, hogy a szegény emberek igazságát juttatja diadalra. A Déryné Színház deszká­in megelevenített mese meg­nyerte a közönség szívét; nemcsak a gyermekek talál­tak igaz gyönyörűséget ben­ne, hanem a kolduskirályfi sorsának alakulását szívesen figyelték a felnőttek is. Az együttes tagjai örömmel vet­tek részt a szép játékban. A Jászai-díjas Margittay Ági vonzó, megható Edward, já­téka illúziót keltő, csak egy gondolattal lassabban kelle­ne mondania szép szövegét. Tom, a koldusfiú Garamsze- gi Márta, kifogástalan alte- regója játékban is, külsejé­ben is a királyfinak. A kol­duskirályfi barátja, Hendon lovag szerepében az ugyan­csak Jászai-díjas Inke László nyújt rokonszenves, művészi alakítást. Nagyszerűen min­tázta meg epizódszerepét Ró- naszéky András (főceremó- niamester), Krémer Ferenc (főkóstoló), Galgóczi Imre (börtönőr). Hozzájárultak a sikerhez a többiek is, csaknem kivétel nélkül valamennyien. Az ötletes rendezés érdeme Csongrádi Máriáé, a szép díszletekét Siki Emil, a stili­zált jelmezeket Rimanóczy Yvonne tervezte. (m. 1.) Az üzemi balesetek megelőzéséért A vasasszakszervezet Pest megyei csoportjának tanácskozása Uj gép érkezett az új üzem­részbe. Külföldi dokumentá­ciók alapján beszerelték. A munkásnőnek, aki először dolgozott a gépen, elmagyaráz­ták: hogyan kezelje. A munka közben adódó balesetveszély­ről, s az ezt megelőző intéz­kedésekről azonban nem be­széltek. A munkásnő négy ujját levágta a gép. Az üzemi balesetek nagy ré­szét — a kiragadott példa is mutatja — az idézi elő, hogy a dolgozók nem ismerik eléggé a megelőző védő- intézkedéseket. A balesetek körülményeiről, a felelősség megállapításáról tanácskoztak a vasasszakszer­vezet Pest megyei aktívái és a vasasüzemek vezetői. Nagy szükség volt erre a megbeszé­lésre. A statisztika szerint az elmúlt évben a megye összes üzemében 2970 baleset tör­tént, ebből 1850 a vasasüze­mekben! Különösen a Csepel Autógyár adatai elgondolkod­tatok: 1963-ban 901, 1964-ben 1006 baleset. A szakszervezetek megyei tanácsnak és a vasasszak­szervezet Pest megyei cso­portjának munkásvédelmi brigádja végiglátogatta azo­kat az üzemeket, amelyek­ben a legtöbb baleset történt. Váry Zoltán, a szakszervezet megyei titkára összegezte a látogatások tapasztalatait. A balesetek megelőzésé­nél fontos az elméleti és gyakorlati oktatás, a fegyelem és felelősség. Ál­talános tapasztalat: a műve­zetők, gépbeállítók nem fog­lalkoznak megfelelően a dol­gozókkal. Sok hiba származik abból, hogy a védőruhákat és védőr eszközöket nem mindig hasz­nálják a dolgozók. A legtöbb I'üzemiben nem kielégítő a rend í és a fegyelem. A megbízott : munkásvédelmi felelősökre j nem hallgatnak, ha szól a : könnyelműség, felelőtlenség j ellen, intézkedéseit megkerü- ; irk. | Fontos, hogy a gazdasági : vezetők a „havi szemlék’* al- ; kalmával, amikor megvizsgál- • ják az egyes üzemrészek gé- \ peinek állapotát, tapasztala- I taikat a termelési tanácskozá- I son rögzítsék és rövid Időn belül intéz­kedjenek a hibák kijaví­tásáról. I Az aktívaülés határozata \ alapján meg kell teremteni a : szakszervezeti bizottságok és I a vállalatvezetés együttmű- ! ködését, hogy a munkásvédel- i mi felelősök tekintélye meg- ! alapozott legyen, és hátérő* i zott, szívós nevelőmunkáv; J | biztosítani kell az üzemi rer{: det és a fegyelmezettséget Ezért egyaránt felelősek a ve, zetők és a dolgozók. __________ (j. e.) K özjáték Vichyben A Vígszínházban Arthur Miller „Közjáték Vichyben” című színművének bemutató­jára készülnek. Az egyfelvonásos darabot Vajda Miklós fordította. Elő­reláthatólag március elején kezdődnek meg a próbák. Még nem dőlt el, hogy az egyfel­vonásos — 95 perces — dara­bot egyedül, vagy egy másik színművel együtt adja-e majd elő a Vígszínház. Két zsák cement mond. Ez igaz. Már a düh be­szélt belőle, nem a rrnegfofíto- lás, az indulat formálta a mondatokat, s nem a tények. Tudja, goromba volt. Nagyon. Minden, ami hat hónap alatt lerakodott benne, most szaba­dult fel, félrelökve mindent, gátlásokat, tiszteletet, tekin­télyt, ömlött, zúdult. Elrohant. Tudta, folytatása lesz. Garzsó itt potentát. Miért? Mert tíz éve kitüntet­ték? Hol van már az akkori Garzsó? Vagy akkor is ilyen volt? Ilyen közönyös, ilyen ci­nikus, ilyen mindenkit leszó­ló? Hányszor gúnyolta Ker­test, csak azért, mert annak sem tetszett néhány dolog? Miért lehet ilyen embereknek nagyobb szava, mint azoknak, akik jobbat akarnak, miért tudják az ilyenek felszínen tartani magukat? Mivel? Azt sem kérdezték tőle, minden úgy törtónt-e, ahogy történt. Senki nem tárgyalt vele, megkapta a papirt, fi­gyelmeztetésben részesítem ... i Sértő magatartás? Garzsó: sérthet, a szakma becsületét, j a mérnökeimet, pocsékolhat, i szórhatja az állam pénzét... ; Azért sem hagyja. VISSZATETTE A PAPÍRT: a fiókba. Beszél Kertessel, \ meg az emberekkel. Az ide-; gességtől fájt a gyomra, még- : is rágyújtott. Corbusier, \ Moore? Kesernyésen elmoso- í lyodott. Messze van. Felvette j a viharkabátot, s kiment az j emberedhez. • J Mészáros Ottó j Ialás volt, az a munkás is any- nyit kért, hogy adjanak több tüzelőt a szállásra, mert éjjel egy óra felé már teljesen ki­hűl a barakk ... Mintha itt nem üzemcsarnokokat, hatal­mas ipartelepet építenének, mintha nem sok-sok millióról lenne szó! Gyűlt benne a méreg, s csak azon csodálkozott, hogy ilyen későn bukott ki belőle. A múlt héten. Addig tartotta magát, de. már nem bírta. Az a két zsák cement. A többihez képest tényleg semmiség. Mégis, ez volt az utolsó csepp. A B-épület előtti kátyúba lökte bele a két ember. Mit csinálnak? Mit? Betömjük! Ezzel? Hát mivel? Garzsó mérnök úr mondta ... Garzsó. Elöntötte a düh, úgy rohant végig az épületek között, mint akit zavarnak. Be Garzsó kuckójába: tudod te, hogy mit csinálnak... Gar­zsó vigyorgott. Mit ütöd bele mindenbe az orrod, pajtikám? Ki vagy te itt? Népi ellenőr vagy vezérigazgató? Levegőt alig kapott Garzsó cinizmusát látva, de azután még elemibb erővel tört ki belőle: tudjá­tok, kik vagytok ti? Ti, akik csak azt tudjátok, hogy cse- püljétek ezeket az embereket, ezeket, akikhez nincs egy em­beri szavatolt, akikkel úgy bántok, mint egy rothadt, ré­gi kapitalista pallér... És azután már nem tudta, mit rek. Hallgatták az üresen puffanó mondatokat: a nép­gazdaság érdeke megkívánja... az a lendület, amelyet a szo­cialista építőiparnak kell ta­núsítani ... Nézte az embe­rek arcát. Volt, aki aludt. Aki nyitvatartotta a szemét, az is másutt kalandozott gon­dolataival. Általánosságok, blöffök, hogy jelenteni lehes­sen: termelési értekezleten megtárgyaltuk... És holnap minden megy tovább. Ahogy eddig. Volt odabenn, a vál­lalati pártbizottságon. Ked­vesek voltak, meghallgatták. És magyarázták, hogy a vál­lalat az ország különböző részein, pontosan harminchat helyen épít... Gondolja csak meg: harminchat helyen! Va­lami mégis történt: vagy két héttel utána egy-két mérnök kolléga célzásokat tett az ebédnél, hogy van, akinek nem tetszik itt, meg: van­nak, akik azt hiszik, ők mindenkinél okosabbak. Ha akarta, érthette volna, de nem akarta. Fütyül rájuk. Öt nem annyi érdekli, hogy „megyegessen” a kocsi, ahogy ez itt szólás volt, öt az is érdekli, hol megy ez a kocsi, s miért ott, ha másutt job­ban szaladna? A TÜSKE MEGMARADT BENNE. Aki itt szól, aki itt bírálni mer, az Júdás? Az va­lami áruló? Véletlen-e, hogy az egyetlen, gyászos termelési értekezleten egyetlen felszó­ha nem ért rá. Üzengetett csak neki. Mi ez a tunya­ság, ez a semmivel nem törődés? Miért kell a vállat húzni, s azzal elvágni min­dent, hogy ezekkel az embe­rekkel úgysem lehet más­ként? Mi az, hogy ezekkel az emberekkel? Hát milyen emberek ezek? Jó, igaz, az I/AA munkaerő nem az épí­tőiparba jön, de az értel­mes szót ezek is megértik! MEGÉRTENÉK. Ha nem látnák maguk körül, hogy minden mindegy, ahogy esik úgy puffan. De ezt látják. Ki szól érte, hogy törmelék he­lyeit ép téglával tömik be a kátyúkat? Két lépésnyi ke­rülő helyett inkább rálép­nek a táblaüvegre, s nem bánják, roppanva törik a lá­buk alatt! Három hónap után már torkig volt mindezzel. Azzal is, hogy az irodából papírokat küldözgettek, de egyszer sem kérdezték, hátha van valami véleménye? A rozoga ajtót, amit kátrány­papírral takartak, hogy a deszka hézagait úgy-ahogy elfedjék, ki nyitotta rá? A küldönc. Tessék itt aláírni mérnök úr — s ment to­vább, otthagyva a papírokat. Jelentse . .. intézkedjék . .. követelje meg ... Felülni az asztalhoz, s okos­nak lenni. A hosszú hodály- ban, ahol még a déli été! Szaga uralkodott, szó nélkül ültek a fáradt, piszkos embe­\\\\\VW.\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V, ÜJBÖL ÉS ÜJBÓL elő­vette a papírt: ette a mé­reg. „Munkatársaival szem­ben tanúsított sértő maga­tartásáért figyelmeztetésben részesítem ...” Hát ezt éri meg az ember. Csitítgatta ma­gát, mert legszívesebben ösz- szetépné a papírt, odavágná, nesztek, fogná magát, s el­menne. Hat hónapja jött ide. Az egy'etem előadótermei után kiismerhető: lennek. kao­tikusnak tűnt az építkezés, s hetek után, amikor már megszokta, mit hol talál, mi merre van, akkor sem múlt el belőle a szorongás: hihetetlen, mi megy itt po­csékba. Amikor egy-két kol­légának szóvátette, azok húz­ták a vállukat: látszik, új fiú vagy még. Ne hidd, hogy pont te fogod megváltani a világot. A munkások mérnök-uraz- ták, de azonkívül egy szót sem. Meghallgatták, amit mondott, kész. Mit gondol­nak magukban, miért nincs semmi hozzátennivalójuk? Hát csak ennyi kell? Uta- eítgatni, s ezzel mindennek vége? Hányszor eszébe jut a sok-sok vita, éjszakába nyúló . huzakodás a diákszállóban: Corbusier Brasiliája, Moore szobrai, Zalotay sza’.agház- terve... És itt a sárba ta­posott, törött pallók, holott úgyis kevés a faanyag, az ezerszám törött tégla, a szi­lánkokra hasadt táblaüveg... A főépítésvezető egyszer be­szélt vele. Amikor jelentke­zett nála: ide osztották be. Tíz perc. Mehetett. Azóta hiá­ba próbál bemenni hozzá, so-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents