Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-13 / 37. szám
1965. FEBRUAR 13, SZOMBAT f£S1 MEGYEI 3 Sula -dnclor t {Lrlefmiiéíji tettem Elmondom, hogyan lettem értelmiségi. Elküldték Egerbe háromhetes pártiskolára. Előzőleg kezembe nyomták a Bolsevik Párt történetét, tanulmányozzam. Nem értettem belőle semmit. Bundisták, ökonomisták, Esszerek — mit tudtam én, hogy mi az, kik ezek. A kadétokról is csak annyit tudtam, hogy Gyöngyösön három úri családnak kadét a fia, és karácsonykor láttam ha otthon jártak, hogy milyen áhítattal nézik őket a lányok a főtéren. De azért tanulmányoztam a történetet. Akkoriban épp az útépítőknél dolgoztam és délben — ha a könyvet bújtam — a többiek nemcsak gondolták, de mondták is, hogy bolond vagyok. Pedig kár értem. Már értem a mesterséget. A lopott, zsenge kukoricát is művészi módon tudom a tűz felett pirítani, a földön lapuló görögdinnyét, ha kétszer megütöm, kongásáról is tudom, vérpiros-e vagy tök, szóval mindent tudtam, amit egy útépítőnek tudnia kellett. Mit törődtem ezekkel. Kezemben a tudás kulcsa, és én mindent tudni akartam. Valaki bent a pártban rámsütötte, hogy fejlődőképes vagyok és elküldték háromhetes pártiskolára. „Nagy megtiszteltetés ez elvtársam!” Kár volt mondani, mert én ezt magamtól is éreztem. Társadalmi formák fejlődése, értéktöbblet, közös mozilátogatás, közös nóta. Amikor három hét múlva visszatértem városomba, úgy éreztem, hogy nekem már senki sem mondhat újat, legalábbis nagyon okosat nem. Odaadtam mindenhová vitatkozni. Egyszer elszóltam magam. A vita nagy hevében és lendületében kiejtettem a számon — becsszó, tiszta véletlenül — hogy az ember lélektana ... Hű, a sógorom! ö meg éppen a kéthónapos pártiskoláról jött meg Pécsről. „Ez kispolgári idealizmus, értelmiségi zagyvaság. Még hogy lélek! Jó, hogy nem isten...!’’ Éreztem, hogy rosszul szóltam, de már nem tudtam jóvá tenni. A dolognak híre ment. Körülbelül úgy, mint az első világháborúból fennmaradt anekdotában. Akkor és ott ugyanis az történt, hogy egy gyalogoló, lerongyolódott és éhező század első emberének azt súgta fülébe a parancsnok: „elfoglaltuk Szarajevót! Adja tovább!” Suttogtak a bakák, suttogtak. A hír szájról-szájra járt, de hogy milyen pontatlanul, azt bizonyítja a század végén ballagó baka kérdése: „ki evett itt szardíniát?” Nos, itt a suttogásból az lett, hogy én értelmiségi szinten fújom a marxizmust. Az ám. A baj csak az volt, hogy már kezdtem én is azt hinni. Odajön hozzám Gara doktor és azt mondja, hogy a hét végére összehívjak egy értelmiségi nagygyűlést, mindenki rám kiváncsi. Tartanék hát egy előadást, a vallásról, illetve a vallás marxista kritikájáról. A dolog egyszerű — gondoltam — és az előadást elvállaltam. Módszerem szokatlan, de mindenképpen eredeti volt. Elvittem az előadásra anyám Oj Testamentumát, amelybe hátul feljegyezték volt szegény anyám egész családfáját. Néhány keresetlen, de magabiztos bevezető szó után — mint Ro- dolpho mester — egy ügyes mozdulattal felütöttem a vaskos bibliát. Ujjam Szent Pál evangéliumánál akadt fenn. olvastam a jelenlevőknek, hogy ez amit Szent Pál hirdet, egy oltári nagy marhaság. Az este kinyírtam még néhány apostolt tanaival együtt Módszerem logikája — remélem — ma már mindenki előtt világos. Adva volt a biblia, mint az idealizmus tömény kifejezője. S adva voltam én, az élő marxizmus, aki cáfol. Körülbelül így: ki hisz az ilyen marhaságokban máma? Meg kell mondanom, senki sem merte az ellenkezőjét állítani. Nehogy azt gondolja valaki, hogy már akkor is nem akadt gratuláló. Többen is mondták, hogy ilyen eredeti előadást már rég hallottak. Persze ezt csak bizalmasan, négyszemközt, mondhatnánk diszkréten. A gúnyosan mosolygók nem érdekeltek. Tudtam róluk, hogy istenhívők. ^ pártot ütötted pofon Mester Tibor színészt 1945 elején Pesten a Nemzeti Színház kollektívája megbízta: utazzon a Mátrába és szerezzen a színészcsaládoknak tüzelőt. Összeszedtek egy aktatáskányi pénzt, melynek értéke már a vonaton ia romlott valamelyest, de különösen akkor zuhant nagyot a nagy táska magyarpengő értéke, amikor hősünk egy hét leforgása alatt megitta azt a gyöngyösi csárdákban. Jó torkú, dalos ember volt. Született humanista. Aki arra járt, megemlegette a pesti gavallériát, már a pincérek is csuklottak, büfögtek estefelé. Amikor elfogyott a pénze, bement a szovjet parancsnokságra. — Ja Sam cseheszlovakaj, artist! Valóban felvidéki gyerek volt, perfekt szlovák. A szovjet, tiszt, akihez fordult, mindössze annyit mondott: da ... da. És aztán magyarul (mert ő is felvidéki gyerek volt): na, mit akarsz bará- tocskám? Színészünk térde egy kissé 20 ÉVE megkoccant, mert még oroszul hagyján, de magyarul hogyan csapja be ezt a tisztet. Ebből nem lesz bét! Előadta, hogy Budapest, Mátra, tüzelőfa — és a nagytáska pénz, amit elloptak tőle... — Ahá — mondta Péter, a magas szovjet tiszt és mert volt humorérzéke, azt tanácsolta a színésznek, menjen velük a hegyekbe. Éppen most indulnak ők is fát vágni. Csak úgy sportból, hogy el ne puhuljanak. Kimondottan rossz kezdet volt. Mégis ottragadt valahogy a parancsnokságon. Tol- mácskodott, még gyakrabban a konyha körül nyüzsgött. Átjárt a pártba is. Hangosan szidta a kisgazdapártot. És megrendezte élete első műkedvelő előadását. Nagy politikai érzékkel, és választékos eleganciával Hercegh Ferenc: Ócskái brigadérosát tűzte műsorra. Ö volt a rendező, ő volt az ügyelő, ő volt az Ócskái brigadéros, ő volt minden. Egyébként tényleg jó színész volt. De elkövetett egy műhibát. Előadás előtt teljes kurucdíszben kijött a publikum elé, és levágott egy kis politikai szpicset. Szidta a kisgazdapártot, még kutyábbul a város kisgazda- párti kultúrfelelősét, aki pénzért dolgozik és mit csinál?!. Reakciós, irredenta hülyeségekkel traktál ja a városi népet. Nézzék meg a mi kultúránkat! Az előadáson nem volt baj. A szöveg simán ment, a függöny simán gördült. Később a Kioszkban ünnepelték Hercegh Ferencet és Mester Tibort, de megjelent a csendháborító. — Szóvaj. én reakciós vagyok és hülye? — a mi hősünk egy kissé bárgyún Vigyorgott. Ivott már valamit és egyébként sem volt igazi hős. — öregem — vigyorgott —, valid be, hogy ti visszaéltek a felszabadulással, a koalícióval, a kommunisták jóságával. Gazemberek vagytok ... — ekkor kapott egy borzalmas pofont. Nem merte visszaadni. Mintha az előadást folytatná, a brigadéros pózába vágta magát: — Tudod te, kit ütöttél meg? A pártot! Te piszok, reakciós! Te, te katolikus! — Leült és egy hajtásra lenyelt fél liter bort. Volt még Gyöngyösön néhány emlékezetes megmozdulása Tibor barátunknak. Aztán visszajött Pestre. A kollégák rehabilitálták. Hálából olyan rémmesékkel trak- tálta őket, hogy még a súgónak is könny hullt a szeméből. Szegény Tibor, nemrég halt meg, májzsugorodás vitte el. (Folytatjuk) Budapest szíve újra dobogni kezdett... Irfa: Szakosíts Árpád Mennyire szeretném, — ha tudnám — visszaidézni azoknak a heteknek, hónapoknak a légkörét, amelyeknek termékenyítő szellemében megindult az új, magyar élet bimbózása! Ami akkor elénk tárult, ami történt, amit éreztünk és átéltünk, szavakban szinte kifejezhetetlen. Felszabadultság, mámor, bűvölet! Soha vissza nem térő érzések egy újjászülető nemzet bölcsője fölött. Es ez a bölcső romok, borzalmas, szívfájdító pusztulás romjai fölött ringott. A félelemtől megszabadult ember gigászi, büszke kinyújtózkodása a halálra- ítéltség szörnyű súlya alól. De a nagyszerű érzelmi áradás hamar elapadt volna, ha cél és értelem a nemzeti ‘megújulás és az alkotó erők áramlását nem vezetik helyes mederbe. Minden hazafias, demokratikus erő összefogása, ■s ezen belül a munkáspártok, kommunisták és a szociáldemokraták szoros akcióegysége és fáradhatatlan buzgalma teremtette meg ezt a szilárd alapot, amelyen Budapest és az új ország fölépülhetett. Ismeretes, hogy a két munkáspárt az élet megindításának nagy kérdéseiben mindig megegyezésre jutott. A kezdeményezők csaknem mindig a kommunisták voltak. Ebből azonban korántsem következik, hogy a munkáspártok kívül rekesztették volna a többi demokratikus erőket. A kommunista A „Valéria” helyén épült fel Budapest egyik legszebb negyede, a József Attila lakótelep. Gondos óvónők vigyáznak a kicsinyekre, a bölcsőde kertjében FEBRUÁR 13. Budapest fölszabadulása. A dermedt szív újra egészséges ütembe kezdett. Olyan lelki folyamatok mentek végbe, amelyek egyetlen erővé sűrítették a már-már haldokló város új életre eszmélt embereit. És csodák születtek! Budapest egész lakossága munkára feszült! A romokkal birikóztak. Az üzemek munkásai, az elpusztult gyárak, műhelyek helyreállítására feszítették erejüket. A közüzemek munkásai azon fáradoztak, hogy ismét kapjon gázt, villanyt, vizet a város, és útjain újra robogó villamosok száguldj anak. Ki is énekelhetné meg azoknak az asszonyoknak, lányoknak tízezreit, akik kora reggeltől késő estig követ hordtak, talicskáztak és ki szőne dalt azokról a szovjet teherautókról, páncélkocsikról, amelyekről szovjet katonák kenyeret, cukrot osztottak a pesti gyerekeknek ... A VAROS ÉLNI AKART. Csodálatos, új életre gerjesztő idők voltak 1945 első hónapjai és teremtő erők gyű lekezése és hatalmas alkotó tevékenysége az ezután következő esztendőkben... SEREGSZEMLE Az idei kulturális szemle felkészülési időszaka véget ért, az elkövetkező hetekben egymást követik majd a különböző művészeti szakágak bemutatói. A mcmori járásban nyolc bemutatóra kerül sor a követ^\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w; f Szerencse fel! | ^ A „Szerencse” tárgy- £ sorsjáték húzását feb- % ruár 28-án, vasárnap dél- ^ ^ előtt 9 órai kezdettel a ^ ^ nyilvánosság előtt rende- £ % zik meg a Magyar Újság- < ^ írók Országos Szövetsége í ? Rózsa Ferenc termében, 'j A „Szerencse” tárgysors- $ ^ játék főbb nyereményei: 'j 'j korszerű családi ház ga- \ 'j rúzzsal, személyautóval; \ 14 napos kétszemélyes \ fj fekete-tengeri utazás; 11 % % napos egyszemélyes fran- J ^ ciaországi körút; külön- $ '/, böző személyautók, hűtő- £ ^ szekrények, rádiók __ k ező hetekben. A sort a népi tánccsoportok járási vetélkedője nyitja meg február 14-én a vecsési művelődési otthonban. Ezt követi február 21-én a tánczenekarok járási vetélkedője, amelyet a tápiósülyi művelődési házban rendeznek. Február 28-án a gyömrői művelődési íházban kerül sor a szellemi vetélkedő járási döntőjére. Az ének- és zenekarok járási bemutatóját március 14-én a monori művelődési házban rendezik. Ugyanezen a napon tartják Gyömrőn és Üllőn a kisdobosok bemutatóit, vers- és mesemondásban, bűvészkedésben és tornában. Március 21-én a mendei művelődési otthonban kerül sor a színjátszó csoportok és irodalmi színpadok bemutatójára, valamint Vecsésen és Monoron az úttörők járási szemléjére. A bemutató-sorozatot április 11-én a színjátszó csoportok megyei bemutatója zárja, amelyet a tápiósülyi művelődési otthonban rendeznek meg. A Horthy-Magyarország hagyatéka. Rosszul öltözött gyerekek játszanak a Mária Valéria-telep barakklakásai között A DEMOKRATIKUS NEMZETI EGYSÉG tette lehetővé, hogy megbirkózzunk a Budapestet fenyegető éhhalállal. A Budapesti Nemzeti Bizottság — amelyben valamennyi demokratikus párt részt vett — elévülhetetlen érdemeket szerzett a rendezett élet megszervezésében, de az éhség szörnyetegét nehezen győzte le. Az első kiadósabb segítséget a szovjet hadsereg nyújtotta — saját készletéből. Majd pedig egymás után gördültek hazánkha, elsősorban Budapestre, a szovjet vagonok kenyérgabonával, burgonyával, zöldségfélékkel, hússal... De a Budapesti Nemzeti Bizottság kérő szavára megmozdult a felszabadult vidékek parasztsága, és a maga amúgy is szűkös készleteiből jelentős mennyiségű élelmet küldött az éhező budapestieknek. Köteteket lehetne írni azokról az időkről. De néhány mondatban is elfér 1945—46 tanulsága: Egyesült erővel hegyeket is el lehet mozdítani a helyükről. A MEGNAGYOBBODOTT BUDAPEST, a megújult ország megújult fővárosa, nemzetünk büszkesége. Fénye Utcáról utcára, házról házra vívott súlyos harcokban szabadította fel a szovjet hadsereg a magyar fővárost. Ágyúállás a felrobbantott Erzsébet-híd közelében párt már Szegeden lobogójára tűzte az ország demokratikus átalakulásának programját és a demokratikus nemzeti egység jelszavát. Létrejött a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, az illegális „Magyar Front" legális utódja. szétsugárzót egész népünkre. A dolgozó, alkotó Magyarország vére lüktet benne. Szíve egészségesen dobog. Hisszük* hogy egyre szebbé varázsolja a munkások, parasztok dolgos keze, a szellem embereinek alkotó munkája; valamennyiünk szeretete és egyesített ereje... Budapest szebb, mint valaha. Pezsgő élet az újjáépült Erzsébet-hídfőnél. A helyreállított Matild- és Klotild- paloták büszkén tekintenek a Felszabadulás térre
