Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-12 / 9. szám
Az első téglák után Elmúlt az év. Számunkra különösen nevezetes esztendő — a várossá alakulás jubileumi éve. A ma élő nemzedéknek soká lesz alkalma újból ilyen évfordulóra emlékezni. Illő tehát, hogy egy rövid visszapillantást tegyünk. Ott kezdeném: a jubileum éve — annak ellenére, hogy gondolatban 1963 sziilölie voll — mégis váratlanul ért bennünket. Nem voltunk, nem lehettünk felkészülve egy ilyen nagy eseményre. Ugyan ki gondolta volna ezt megelőzően, hogy Cegléd, a „mezőváros”, a „parasztváros” városi rangját tekintve ilyen múltra tekint vissza? Csak néhányan voltak korábban, akik ezt — a város történelmi múltja ismeretében — tökéletesen tudták. É,meglepódésnél csak a hirtelen támadt büszkeség volt nagyobb. i,A jubileumból nagy ünnepet kell csinálni" — mondták ezután sokan olyanok, akik korábban Cegléddel kapcsolatban semmiben sem bíztak. így történt, hogy egyesek, míg korábban semminek sem látták értelmét e városban, most azt szerették volna, ha az egész ország egy éven át szent áhítattal csak Cegléd ünnepét figyeli. Ott voltam néhány ilyen megbeszélésen. Csak úgy záporoztak a nagyobbnál nagyobb tervek, elképzelések. Olyanok, amelyek még Debrecennek vagy Szegednek is dicsőségére váltak volna, ha egyáltalán meg tudták volna valósítani. Valljuk be őszintén, némely tekintetben bizony vágyálmokat ringattunk a jubileum ürügyén. így történt aztán, hogy egyesek csalódlak a jubileumi évben. Többet, nagyobbat, pompásabbat vártak tőle, s lám az ünnep híre — egy-két napot kivéve — alig jutott túl a Budai úton és Kappanhalmán. Bizony a 600 éves jubileum nem volt petár- dás örömünnep, csak amolyan szívből jövő emlékezés — és talán jobban is volt ez így. A légvárépítés sokszor volt keréktörője városunk dolgainak. Azt hiszem nem kell sokat bizonygatni, hogy az ünnepek általában a hétköznapok szerves folytatása. Azt szokták mondani: „akinek szegény a hétköznapja, nem lehet gazdag vasárnapja sem.” Egy város szellemi, társadalmi, gazdasági életét egyik napról a másikra nem lehet felfújni, mint egy léggömböt. A szép községfejlesztési eredmények, a nagyarányú járda- és útépítés, a csatornázás, a víztorony- és a házépítés — nem tartoznak ugyan a jubileumi programba. mégis együttvéve azzá lettek, mert végre olyan arányokban indult meg az egykori parasztváros korszerűsítése, amilyenre eddig nem volt példa. Cegléd az anyagi gazdagodás tekintetében nagyobbat mozdult előre, mint ezt megelőzően tíz év alatt S ez feltétlenül méltó a jubileumhoz. Igaz, az új villamosipari gyár alapkőletétele, amit oly nagyon vártunk — elmaradt. De helyette felépült a korszerű hibridüzem és az új cipőgyár. Úgy gondolom: az elmúlt évben éppen a cipőipariak adtak példát abból, hogy miképp kell Cegléden régen vajúdó kérdéseket öntevékenyen megoldani. Keveset beszélni és sokat tenni! Ök valóban a városalapítókhoz méltó munkát végeztek: gyárat alapítottak. Méghozzá jóformán a semmiből két kezük munkájával. Ez jó példa lehet valamennyiünk számára, az élet minden területén. A kulturális élet is megmozdult egy kicsit. Volt néhány felejthetetlen pillanat, az ünnepi hangverseny, a Duna—Tisza közi kórustalálkozó, az irodalmi est, a színházi előadás. Ezek az utóbbi években meglehetősen hiányoztak városunk életéből. Kialakult, néhány eleven vita is — éppen e kérdésekről. Begubózott paraszt városból válni fejlett szocialista várossá — ez talán éppen kulturális vonatkozásban a legnehezebb. Gyökerében átformálni az eddig csupán csak maguknak élő emberek tudatát, nem, ez nem egyszerű dolog. Jó azonban, hogy ennek a megoldásához is éppen a jubileumi évben nyúltunk hozzá biztatón. Cegléd kulturális kisugárzásával azonban, úgy gondolom, mégsem lehetünk elégedettek. Nem azért, hogy valakit hibáztassunk. Hiszen arra a jubileumi év előtt senki sem gondolt, hogy a megye legnagyobb és az ország tizenhatodik városának a Duna—Tisza köze életére is kellene valami kulturális hatást gyakorolnia. A város iparának van gazdasági kisugárzása termékei és kooperációja révén — ez természetes. Viszont az. hogy irodalmi, képzőművészeti, zenei téren is hallassunk magunkról, ez még nem feltétlenül szükséges. De ez nem lehet egy év programja. Ahhoz, hogy Ceglédet országszerte valóban 600 éves városnak tekintsék, többet kell hallatnia magáról. Minden tekintetben. A városban rejlő kulturális értékeket pedig az értelmiségnek kell feltárnia. Ne feledjük, minden közösségből annyit ismer az ország, a világ, amennyit az ott élők feltárnak és közkinccsé tesznek. A helytörténeti hagyományok felderítése ebben a tekintetben arra jó, hogy értelmiségünk egy részének felelősségérzete felébredjen. Mindenkinek többet kell vállalnia a maga munkaterületén ahhoz, hogy Cegléd „fényre derüljön“ és méltó legyen nagyszerű, haladó hagyományaihoz. Mert, ahogy az emeletes lakóházak egyre emelkednek, s a város földszintes jellegét a templomtornyokon kívül már a világos, napfényes blokkok tömege mind jobban megtöri, sőt hovatovább uralkodik fölötte, úgy a kulturális életben is rá kell húznunk még egy emeletet a földszintre ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani a vitathatatlan anyagi fejlődéssel. Sajnos, értelmiségünknek ma még viszonylag csekély részére hat megtermékenyítő erővel a 600 év kulturális hagyománya. Mutatkozik még bizonyos ősi bezárkózottság, ami gátolja a fejlődést. Reméljük azonban, hogy egyre többen lesznek akik e várost nemcsak lakóhelyüknek, de a szó igazi értelmében szülővárosuknak, otthonuknak tekintik. Ha a jubileum évében az egész ország nem is volt elfoglalva Cegléddel, ez nem von le semmit á jubileum értékéből. Mindennél nagyszerűbbnek tarthatjuk az egyszerű emberek tömegeinek városszerető, városépítő lelkesedését. Gondoljunk csak a társadalmi munka kibontakozására, a „Virágos Cegléd” mozgalom kezdeti, de mégis szép sikereire és arra, hogy minden intézmény, vállalat igyekezett erejéhez mérten valamivel hozzájárulni a jubileumi év sikeréhez. Az ilyen megmozdulásokat — ezt bízvást állíthatjuk — mindenütt a becsületes szándék hatotta át. A jubileum jelentősége mindenek felett abban domborodott ki, hogy sokan most ébredtek rá a „ceglédi” kötelezettségeikre. Jó volna, ha ez a városszerető lelkesedés — amelynek annyi szép példájával találkozhattunk — a jubileumot követő 601. évben nem csökkenne. A jubileumi év valamennyiünk számára legyen lelkesítő példa arra, hogy érdemes tenni, alkotni, mert ezzel valamennyiünk nagy és közös ügyét szolgáljuk. Ha többet akarunk hallatni magunkról, ha nagyobb elismerést kívánjuk városunknak, azt csak nagyobb aktivitással érhetjük el. Az első téglákat már leraktuk a 600 éves fundamentumra. De csak az elsőket. Dr. Zoltán Zoltán IX. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1965. JANUÁR 12, KEDD Két kedves kereskedő Beszámoltunk már arról, hogy az fmsz-áruház milyen szép ünnepi forgalmat bonyolított le. Most lefényképeztünk két fiatal eladót, akik oly kedvesen szolgálták ki vásárlóikat. Az idén már húsz év kell a nyugdíjhoz Gyorsabban bírálják el az igényekéi — Ahol hal nap a haláridő A isz-nyugdí jakal is Cegléden iniézik Beszélgetés a nyugdíjcsoport vezetőjével Kiss Jánosné, a kötöttáruosztályon ... ■pe és Tóth Ferenc, a női konfekción Sok deresedő férfi és nő tette le a szerszámot a múlt év utolsó napján, hogy megkezd- I je a sok éves munk'a után a megérdemelt pihenést. A társadalombiztosítási kirendeltség nyugdíjcsoportjának vezetőjétől, Kovács Gyulától, arról érdeklődtünk, hogyan intézték a múlt évben a nyug- díjbamenök ügyeit? — Ezerkétszáz nyugdíjigényt dolgoztunk fel tavaly. Az első félévben huszonnégy, míg a másodikban már csak húsz nap volt egy-egy igény elbírálásának az ideje. Nagy segítséget jelentettek a munkánkban a nyugdíjelőké- szitő albizottságok. A járás és a város területén már harmincnyolc ilyen albizottság működik. Ezeken a helyeken az igények elbírálása, illetve a nyugdíjkérelmek elintézése jóval gyorsabb. Az első félévben tizenöt nap volt, de a másodikban már sikerült hat napra lerövidíteni. Igen jól dolgozik a KGV, a Május 1. Ruhagyár és a Vendéglátóipari Vállalat nyugdíj- előkészítő albizottsága. Sajnos, nem mondhatjuk el ezt a Szeszipari Vállalat és a Ceg- léd-csemöi Állami Gazdaság bizottságairól. — Mi a hiba ennél a munkánál? — A társadalombiztosítási ügyeket számtalan rendelet és törvény határozza meg. Az albizottságoknak, elsősorban a saját munkájuk megkönnyítése érdekében, sokkal jobban kellene ismerniök ezeket a rcn- leteket. Sok helyen előfordul például, hogy a nyugdíjjogosultak ragaszkodnak a január elsejei nyugdíjba lépéshez. Olyan is előfordult, hogy volt egy nyugdíjjogosultnak tizenöt éve és háromszáz napja. Január elsején megkezdte a nyugállományt tizenöt évvel, holott még két hónapi munkával betudta volna fejezni ‘ a megkezdett évet és akkor tizenhat évi munka után tudtuk volna folyósítani a nyugdíját. — Korábban a termelőszövetkezeti tagok részére csak a határozat tervezetet készítettük el, majd továbbítottuk a nyugdíjfolyósítási igazgatósághoz. Ez évben már mi intézzük teljesen a tsz-tagok ügyeit is, megkímélve őket az esetleges Budapestre utazástól. Sőt, immár nemcsak az öregségi, hanem a rokkantsági nyugdija- l sok ügyeit is mi intézzük. Ezen ügyek intézésében nagy segítséget kapunk a munkaerőcsökkenést megállapító bizottságtól, amelynek dr. Rajkay Sándor főorvos a vezetője. — Általában mikor mennek nyugdíjba az emberek? — Tíz év munkaviszony igazolása már elegendő a részuyugdíjhoz. A múlt évben a teljes nyugdíjhoz tizenkilenc, ez évben pedig legalább húsz év munka igazolása szükséges. A tapasztalatok azt mutatják, hogy általában tizennyolc-húsz év, de nagyon sok esetben harminc-negyven, sőt, ennél jóval hosszabb idő után kezdik meg a nyugállományt — mondotta végül a nyugdíjcsoport vezetője. Téli esték Dánszent mik! oson Túl vagyunk rajta &. Néha az is eredmény, ha valami nincs. így van ez a Kossuth téri elavult, kikopott és szükségtelenné vált vasúti megálló öreg épületével. Amint látják az egész állomásból már csak a tégla alapok maradványai éktelenkednek itt. Ezzel végre megnyílt a tér, belátható lett az Árpád utcai útkereszteződés és csökkent a baleseti veszély. Örülünk annak, hogy túl vagyunk a bontáson. Reméljük, hogy a városi tanács tavasszal vagy autóparkírozó-helyet jelöl ki az épület helyén, vagy pedig a vasútvonal mentén a piac felöli oldalon is zöld sávval zárja le az áthaladó vonatok vaspályáját. Dánszentmiklós irodalom- kedvelő közönsége a művelődési otthon kezdeményezésére és szervezésével, minden kedden este „randevúzik” a központi iskolában. Uj dolog ez. Irodalmi kör eddig nem volt a községben. A téli esték kedves színfoltja ez az irodalmi buzgalom. Kis számú a társaság, de lelkes. A KISZ kulturális szemlére készülés jegyében verseket szavalnak, a Gárdonyi-est műsorát próbálják. — A munkás hétköznapok mellett a lélek üdülését szolgálja a kör tevékenysége — mondja Szálkái Miklós, az irodalmi kör vezetője, aki Ceglédről jár ki minden alkalommal. Aki. ezt a fáradságot vállalja, az igazán hivatásának érzi a költészet és az irodalom istápolását. A kezdeti lépéseken már túl vannak. A kör tagjai közül a járási kulturális szemle színvonalversenyén Gellén Éva és Németh Margit szép, művészi versmondásukkal élményt nyújtottak. A hallgatóság elismerésén kívül, a zsűri dicsérő oklevelét és különjutalmát is kiérdemelték. A Gárdonyi-műsorral is hamarosan a közönség elé lépnek. Az írót műveinek bemutatásával szeretnék széles körben ismertebbé tenni, és közeledő lépésre biztatni azokat, akik szeretik az irodal- ma4 de eddig távol maradtak az irodalmi körtől. Fonyó Lajos Fölényes ceglédi győzelem a járási asztalitenisz-bajnokságon Lelki vigasz Hallottad, hogy drágább lett a tömény szesz? Sebaj öregem! Ezentúl hígítva iszom. A nagy érdeklődéssel és izgalommal várt asztaliteniszbajnokságon fölényes ceglédi győzelem született. Ez örvendetes, az viszont nem, hogy a nagykőrösiek távol maradtak. Passzív magatartásukat a Ceglédi Járási Asztalitenisz Szakszövetség elítéli és Nagykörös elé példaképül állítja az abonyiakat, akik szép számban jelentek meg. Eredmények: Férfi felnőtt egyéni: 1. Ger- gye Zoltán (Cegléd), 2. Farkas Albert (Cegléd), 3. Erlich Dezső és Nyíri Sándor (Cegléd), Női felnőtt egyéni: 1. Szobo- nya Miklósné (Abony), 2. Simon Márta (Cegléd), 3. Szűcs Éva (Cegléd), Miklós Erzsébet (Abony). Férfi felnőtt páros: 1. Farkas—Nyíri (Cegléd), 2. Derva- derics—Csomós (Cegléd), 3. Farkas—Horváth (Cegléd), Nagy—Diószeginé (Abony). Vegyes páros: 1. Erlich—Erlich (Cegléd), 2. Farkas—Simon (Cegléd), 3. Nyíri—Szűcs (Cegléd). Ifjúsági fiú egyéni: 1. Un- gurján (Cegléd), 2. Csomós (Cegléd), 3. Kudelik (Cegléd), Dávid (Cegléd). Ifjúsági leány egyéni: 1. Simon (Cegléd), 2. Szűcs Éva (Cegléd), 3. Miklós Erzsébet (Cegléd). Ifjúsági leány páros: 1. Simon—Szűcs (Cegléd). 2. Farkas—Horváth (Cegléd), 3. Miklós—Diószegi (Abony). Ifjúsági páros: 1. Dávid— Csomós, 2. Ungurján—Kudelik (Cegléd), 3. Kispál—Fehér (Abony). Serdülő fiú egyéni: 1. Veres János (Cegléd), 2. Bíró Ferenc (Cegléd), 3. Fehér János (Abony). Serdülő leány egyéni: 1. Diószegi Éva (Abony), 2. Balogh Júlia (Abony), 3. Bidor Hajnalka (Abony). • Széli anyakönyvi hírek Abony Elhalt: Dányi János 69 éves, Palásti Mihály 65 éves, Perjési Sándor 80 éves, Somodi Kálmán 63 éves, Mészáros Istvánná Falusi Mária 71 éves, Pintér Istvánné Marton Maliid 73 éves. Lipák Gyu- láné Szarvák Viktória 72 éves, Antal Mihály 75 éves, Molnár Istvánné Szabó Erzsébet 60 éves. Dánszentmiklós Született: Kovács Ágnes. Elhalt: Pintér Imre 66 éves. Albertirsa Házasságot kötött: Jutási János és Lehoczky Ilona, Lender Pál Ernő és Hegedűs Gizella, Császár Ferenc és Ilyés Erzsébet, Hajdú Pál és Barsi Éva. Elhalt: Petró Pál 47 éves, Plutzer Ferenc 20 éves, Pásztor Mátyásné Furcsán Anna 44 éves, Pálinkás Mihályné Juris Erzsébet 76 éves, Szilái Pá! 54 éves, Knotka József 76 éves, Szürkös Irén 16 éves, Koncsik Józsefné Boromissza Borbála 66 éves. Zátrok Jánosné Ba- laska Anna 80 éves. Nagy Sándor- né Sikora Katalin 82 éves. Ezúton mondunk hálás köszöne tét rokonainknak, jó ismerőseink nek, jó szomszédainknak, külöj köszönetét mondunk a Pest me gyei Ruházati Kisker Váll. dolgo zóinak és mindazoknak, akik sze retett jó édesanyánk, nagyanyán! és testvérünk, özv. Mizsei János né. szül. Bugyi Mária temetéséi megjelentek, részvétükkel nag: bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló család
