Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
1965. JANUAR 10, VASÁRNAP rui nemi NEM ÚRI KASZINÓ! Egyik nagyközségünk népművelési szakembere boldogan újságolta pár héttel ezelőtt, hogy a népművelés újabb feladatainak megfelelően ők is nagyobb gondot fordítottak a „hétköznapi” apró munkára, a klubok, szakkörök szervezésére, más néven, az úgynevezett kistermi rendezvények rendszeres biztosítására. A többi között sikerült végre létrehozni a fotószakkört, jelentkezett néhány érdeklődő az induló honismereti körbe, de legnagyobb örömmel arról számolt be, hogy sikerült felkelteniük a községben lakó értelmiségiek — pedagógusok, agronómusok, tanácsalkalmazottak, tisztviselők, orvosok, gyógyszerészek — érdeklődését, a művelődési otthon iránt. Kellemes, hangulatos családi estet rendeztek részükre, A családi esten barátságos beszélgetés közben vetődött fel a gondolat, hogy jó ez a kezdeményezés, de folytatni kellene. Ott mindjárt frissiben elhatározták, hogy értelmiségi klubot szerveznek, a művelődési otthonban. Akik ott voltak a beszélgetésnél, közölték is, mi érdekelné őket. A művelődési otthon vezetői örömmel láttak neki a szervezésnek és a program összeállításának. Néhány nap múlva azonban furcsa megjegyzések keltek szárnyra a községben. A családi estről és a leendő értelmiségi klubról úgy nyilatkoztak néhányan, hogy „úri kaszinót” akarnak a „kultúrban". A művelődési otthon vezetői meghökkenve tapasztalták ezeket a megnyilatkozásokat és — nagyon helytelenül — abbahagyták az előkészületeket. Az utóbbi hónapokban más helyeken is tapasztaltunk ilyen „álbaloldali” ellenkezést az ellen, hogy a nagyobb községekben értelmiségi klubot szervezzenek. Az értelmiségi klub a népművelésnek éppen olyan hivatalosan elismert formája, mint bármely más, a fotószakkörtől, a termelőszövetkezeti akadémián keresztül, az irodalmi színpadig. A népművelési munka előtt az a feladat áll. hogy a lakosság minden rétegéhez eljusson, hasznos szórakozást, kellemes időtöltést biztosítson. Ezért szervezik tömegesen a különböző szakköröket, klubokat és a társas összejövetelek több más formáját. A differenciáltabb, a lakosság másmás rétegeinek szervezett program éppen azt a célt szolgálja, hogy növeljük a népművelés hatásfokát és túljussunk azon a korábbi, idejét múlt gyakorlaton, hogy ugyanazt az ismeretet adjuk ugyanazon a színvonalon a község egész lakosságának. Nyjlvánvaló pedig, hogy a más-más élet- körülmények között élő, más-más munkát végző, más-más alapműveltséggel rendelkező embereknek az érdeklődési köre sem azonos. A bejáró gyárimunkásnak, vagy a termelőszövetkezeti parasztnak éppen az életkörülményei miatt más téma „izgalmasabb”, mint például az otthon dolgozó háziasszonyoknak. Ilyen joggal lehet eltérő érdeklődése a falu értelmiségének is. Többször találkozunk a falusi diplomások körében olyan jogos igénnyel, hogy ne csak hangoztassuk a város és a falu közötti különbség felszámolásának szükségességét, hanem a ,szürke hétköznapok” során gyakorlati intézkedésekkel is segítsük ezt a folyamatot. Ezt az óhajt igyekszik kielégíteni a fejlődő és módszereiben egyre gazdagodó népművelés. És ennek az egészséges folyamatnak nem állíthat gátat néhány ember rosszmájú megjegyzése, legyen az a néhány ember bármilyen hivatali beosztásban... Az értelmiségi klub éppen úgy nem „úri kaszinó”, mint ahogy a háziasszonyok köre sem „nagyságos zsszonyok” pletyka-partija... Tenkely Miklós Kis ráfordítással nagy eredményt A gazdasági döntések lényegében a ráfordítások és a kilátásban ievő eredmény összevetésén, mérlegelésén alapszanak. Elsőrendű érdek, hogy a lehető legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb eredményt kapjuk. Természetesen a ráfordítások egy minimális - színvonalára mindenképpen szükség van. Ha például gyümölcsöt telepítünk, mondjuk almát, megfelelő egyedeket választunk, jól előkészítjük a talajt, megfelelően kezeljük az ültetvényt stb. A várt gazdasági eredmény azonban elmarad, ha nem gondoskodtunk megfelelő kapacitású osztályozó berendezésről, csomagolóanyagról. szállítóeszközről és hűtőházról. Vagy lássunk egy ipari példát. Egyik vállalatunknál üzembe helyeztek egy nagy termelékenységű automata le- mezprést. A gépet azonban rövid idejű üzemeltetés után leállították, mert rontotta a vállalat bérhányadmutatóját. Az történt ugyanis, hogy a gép kiszolgálását — az adagolást és a készáru elszállítását —, a beruházási eszközök korlátozott volta miatt nem gépesítették és ezért az egyébként nagy termelékenységű gép üzemeltetése nem járt munkaerő-megtakarítással, sőt a korábbihoz mérten újabb öt fő kiszolgáló személyzetet 'igényelt. A ráfordításokkal tehát nem szabad mindenáron takarékoskodni. A „lehető legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb eredményt” elve magában foglalja azt a feltételt, hogy a minimálisan szükséges ráfordításokkal számolunk, ami nemcsak a végtermék — például az alma — előállítási költségeit tartalmazza, hanem a teljes gazdasági folyamat eredményességét is biztosítja. A ráfordítások ^ az ered_ menyek összevetése a munkamegosztás, a specializáció mai fokán legtöbbször nem ilyen egyszerű feladat. Gondoljunk arra például, hogy egy vállalat hányféle ráfordítási elemmel dolgozik: sok , ezer féle, köztük import- és hazai anyagokkal; továbbá energiával, különféle szolgáltatások igénybevételével; amelynek összetétele ugyancsak igen sokrétű. Nos, látható, hogy „a ráfordítás” nem egynemű, hanem sok összetevőt tartalmazó kategória. Különösen, ha a ráfordítások sorát kiegészíthetjük még egy olyan tényezővel, amellyel eddig nemigen számoltak egyes gazdasági vezetők: az időtényező. amely a gyors ütemű technikai fejlődés korában egyre jelentősebben befolyásolja az eredményességet. Exportőreink bizonyára sok példát mondhatnának arra, hogy a legkitűnőbb minőségű áruval sem érhetnek el maximális árat, ha a versenytárs időben megelőzött. Lehet a nagyobb anyagi ráfordítás is kifizetődő, amikor időelőnyt biztosít a világpiacon, hiszen a ráfordítási többletnél lényegesen nagyobb hasznot eredményez. De visszatérve az anyagi ráfordításokhoz — milyen választási lehetőségei vannak egy iparvállalati — vagy akár egy mezőgazdasági, építőipari stb. — közgazdásznak? Például általánosan helyes törekvés a minél korszerűbb gyái-tó eszközök üzembe helyezése, mert ezáltal egy igen szűkössé vált erőforrás-elemet — ti. a munkaerőellátást — „tágítja”. Ezért hasznos az üzemen belüli szállítás, a munkaigényes munkafolyamatok gépesítése, automatizálása stb.. Ez általában vitathatatlanul igaz, mégis differenciáltan kell ezt is felfogni. Köztudott például, hogy még ma is akad olyan helysége az országnak, ahol munkaerőfelesleg mutatkozik. Ilyen körzetben már meggondolandó a termelés sürgős magas színvonalú gépesítése, költséges automatizálása. Ilyen esetben inkább ez számít szűkös erőforrásnak és a másik — a munkaerő — a bővebb és meglevő erőforrás. A mérlegelés fontos szempontja tehát a helyettesíthetőség. Egyrészt olyan értelemben. hogy csak egymást helyettesíthető ráfordítások mérleg f lése jöhet szóba; másrészt olyan értelemben, hogy a helyettesíthető ráfordítások milyen szerkezetével érhető el a maximális siker, vagy miként jöhet létre azonos eredmény minimális ráfordítással. Ez a bonyolult munka megkívánja a műszaki és a köz- gazdasági szakemberek mesz- szemenő együttműködését. Az iparátszervezés részben újszerűén veti fel a ráfordítások és az eredményesség megítélését is. Eddig ugyanis egy egységes önelszámoló szervezetben kellett dönteni. Most azonban a nagyvállalatokon belül több gyáregység együttműködéséből készül el a végtermék. Ilyen esetben nem mindig helyes törekvés a ráfordítások csökkentése gyáregységi szinten. Az elbírálás a lnai vállalati méretek és a ráfordítások sokrétűsége miatt aligha történhet a hagyományos, régi módszerekkel. Ehhez már célszerű igénybe venni a korszerű számítási és számítástechnikai módszereket, a különféle programozási eljárásokat. Örvendetes, hogy néhány textilipari vállalatunknál, továbbá egyes szállítási vállalataink is fokozottan alkalmazzék ezeket a programozási módszereket, Sőt. a Pamutnyomóipari Vállalat elsőízben elkészítette ágazatkapcsolati mérlegét, amely gyáregységenként és termékfajtánként tartalmazza a belső forgalmat, az anyagáramlás volumenét és irányát, a ráfordítások nagyságát, gyáregységi összetételét, a vállalat külső kapcsolatait stb. Ez a mérleg — egyebek mellett — már lehetővé teszi olyan optimális vállalati tervváltozat kidol- zását, amellyel a lehető legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb eredmény jelentkezik. Ennek a meglehetősen bonyolult munkának az elvégzése is — ráfordítás, amely ugyan közvetlenül nem teremt termelési értéket, de társadalmi hasznossága immár vitathatatlan, mert az így jelentkező megtakarítás vagy eredménytöbblet többszöröse a vele szemben álló befektetésnek. Dr. Varga György azok közül, akik a Május 1 Ruhagyár ceglédi telepén egész évi kiváló munkával segítették az 1964-es terv teljesítését. Hatan Bicskei Pál, a telepvezető’ helyettese egy év alatt négy kabátszalagot indított meg s legalább kétszer ennyi átállást Irányítóit a változó igényeknek megfelelően. Tóth Lajosné hat esztendeje készíti a női és lánykakabátokat. nii'if if— .......■‘firi'rHMfriiP B orsos László vasalómunkás, régi szabó. Itt jól keres s tizennégy év alatt többször kitüntették. XXX\\NXXXXXVVXXXXXVXVXVXXXVXV\XXXXXVVXXXXVXXXXVXXXXXX\XXXXXVVVXXXXXXXXXVXXV.XXXXXVXXXXXXXXXXXXXVXXX\XXXXXXXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XXXVVXXVVX' TEDDY BEER Széles válla előrehajlott, nyilván ezért kapta a Teddy beer, a Teddy mackó nevet. Azok ragasztották rá, akik ismerték Elvis Presley számát, aminek ez a címe. Nem sokat törődött vele. Hallgatta, hogyan lefetyelnek a srácok, egyiknek nagyobb’ a szája, mmt a másiknak, ha rajtuk múlna, az egész világ a lábuknál heverne. legalábbis ha szájjal győzni lehetne. A maga harminc évével öreg volt a tizenhat-húsz évesek között, s nemegyszer csak ingatta a fejét, amikor a nagy szpic.seket hallgatta. Röhögni kell. Minden második szavuk az, hogy: ha ... ha pénzem lenne, ha a nő... ha egyszer... Mit gondolnak ezek? Az egész világ ha? Közben az anyjukat vágják le egy-egy tízesért, fizetéskor a fatert, adjon már egy húszast, ketten isznak egy pohár sört, félrefordulva, ne lássák a söntésben ... Hajsátor a fejükön, az a szűk, borzalmas gatya, tíz éve még itt, a telepen is körülröhögték volna az ilyeneket, pedig itt már sok mindent láttak. Most meg .. . Ha az ember szól nekik, azt lökik vissza: mit fáj neked Teddy, a fater nem szól érte ... — Kérem — mondta a körzeti megbízottnak, aki a koszos kis fűszerüzlet kirámolóit kereste — én voltam vagány, de magukkal, azaz a rendőrséggel soha nem volt dolgom. Voft, hogy nem melóztunk, nem azért, mert nem volt mit, hanem mert nem volt kedvünk. Ez igaz. De azután, ha kikoptunk a pénzből, akkor belefeccöltünk, s volt nap, hogy összejött három kiló. izé, százas is. De ezek? Egy pohár sörért én vagyok nekik a legjobb fiú, a hátam mögött meg röhögnek, s azt mutogatják, így görnyed, nyög a Teddy, amikor cepel. Szégyen az, hogy nekem azt írták az azonosságimba; rakodómunkás? Az is munka, ha ezek a jancsik nem is tartják annak. Hogy mégis miért vagyok közöttük? Fene tudja. Inkább ha- zajöyök, mint benn maradjak a haverokkal, no meg két pohár sörnél én nem iszom többet, ne cukkoljanak, inkább mondom, nekem mennem kell haza. — Ki lehetett? Nehogy azt higgye, tudom, csak a vagány- ság hallgattatja el velem. Először is: mindig rázott a hideg az ilyesmitől. Jó, kirámolják a botot, s akkor mi van? Napokig csokit- esznek, meg pálinkát isznak rá? Tiszteltetem az ízlésüket! Hülye vicc. Vagy eladják? Tessék Tibit venni... — Ott volt a Colos, tudja, akit most ültettek le három évre. Lehet, hogy maga nem tudja, de azt a srácot én nagyon megtéptem, pedig nem szeretek bunyózni, nemigen érzi, mekkorát lendül a karja, s azért ugye valami erő szorult belém is ... Szóval a Colos. Majmoskodott itt, hogy ő ezt csinálta, meg azt csinálta azzal a lánnyal . .. hogv az meg bőgött; ártatlanságom meg hasonlók. Én megkérdeztem a Colost — tanú rá az összes srác — tényleg így volt? Naná — mondta. Igen? Hát akkor megvertem. Csúnyán, utána magam is megbántam. De a striciket soha nem szerettem. Valahogy így lehetett a többi srác is. mert senki nem bánta, amikor bevarrták három évre. Nézze, ezek nem angyalok. vannak hülye dolgaik, én jobban tudom, mint maga, de azért mindegyiknek rendes a faterja, muterja, azok becsületes melóval keresik meg a pénzt, s hogy a kölkük mit csinál, melózik vagy nem, az az ő dolguk, de hogy itt, ha összejövünk, nem okoskodhat egyik sem, arra én vagyok a biztosíték. Volt itt egykét link alak, mint ez a Colos, de elvettük a kedvüket, gyorsan megtudták, jobb, ha nem járnak közénk. A Pipis például. Hallottam, azt is bevarrták. Jól tették. Mi az, hogy: vagy az órád vagy a pofon? Kérje tőlem az órám, ne lányoktól, akikre, ha ránéz, már elered a könnyük a félelemtől! — Nézze,- én nem vagyok egy szent, ha odabenn nem annyi a pénzem, amennyit én számítottam, akkor leszedem a szenteket is az égből, az irodás kisasszonyok haja az égnek áll, s tudom, mert megmondták, ezért nem kaptam jutalmat legutóbb. .. Dehát ez az én ügyem. A srácok. Elég nagy telep ez, sokféle ember összeverődött itt, amikor a faterral — én még most is félek a pofonjaitól, pedig szegényt tíz éve siratja anyám — idejöttünk lakni, mindenki ismerte a másikat. Most meg? Egyik jön, a másik megy. Albérlő, meg ágybérlő meg az isten tudja, aki nem fér a városba, az idejön, mert fái óra alatt belöki a HÉV, azt hiszi, mert otthagyta a tsz-t, s most a fővárosban dolgozik, rögtön császár lesz. A Pipis is. Valahonnét Szabolcsból szalasztották, ott is büdös volt neki a munka, itt is. Leszedni nők óráját meg nyakláncát, hát normális ember az ilyen? Mit gondol, nem szasszerolják ki, honnét van neki annyi női órája meg nyaklánca? Mindet nem adhatta neki a mama, ahogyan ő mondta. Vagy mi volt a mama? Női órás? Persze, hogy lebukott. Jó, van rendőr, a maga gondja az egész telep, én megmondom őszintén, nem vállalnám, nem lehet mindenki sarkába, sokszor be sem jelentik, ki jött ide, minek, csak látja az ember, innét is egy idegen jön, meg onnét is, mert van, aki tróger, s háromszázat kér egy koszos ágyért, ezek meg fizetik, jámboran, mint a birkák, csak hogy A Városban dolgozhassanak. A Város. Olvastam valahol az újságban, így, nagy betűvel, hogy mindenkit a fene esz érte. Én ötéves voltam, amikor a fateré- kat kirakták, úsztak a lakbérrel, örültek, hogy idejöhettek. Nézze meg most a házat, én nem szégyellek benne lakni, igaz, két éven át nem volt vasárnapom, de ház lett. Nem palota, de Teddynek meg anyámnak príma. — Na jó, megint nem arról beszélek, amit maga kérdezett. Tudja, ha azt mondja, maga most kihallgat engem, akkor ki sem nyitom a szám, mert utálom, ha dirigálnak, meg azt hiszik, mindenki hanyattesik a hivatalosságtól. De maga azt mondta: Teddy maga nem tud valamit, ronda dolog volt ez az üzletügy ... Ez más. — Nem hiszem, hogy telepi srácok voltak. Én ismerem mindegyiket, tudom, hol itt dolgoznak, hol meg sehol, több a pecsét a könyvükben, mint ahányszor lehunyták a szemüket, bár közöttük is van olyan, mint a Szeplős Jocó, tudja, akihez mindent elvisznek, mert arany a keze, én ilyen lakatost még nem láttam, mindegy ennek, hogy daráló vagy villanyborotva, mindent megcsinál. Először is, a telepi srácok tudják, hogv nincs a boltban pénz. mert Mariska néni minden este beviszi a postára, s feladja. Akkor meg? Tibiért? Vagy heccből? Különben is: a telepi srácok tudják, hogyha hátul benyomják a kisablakot, a közepén vannak az üzletnek, akkor minek kínlódtak volna a redőnnyel? Higgye el, nem ők voltak. Valami Jani lehetett, aki azt hitte, most csinálja meg élete nagy fogását... A pancser... Boldog lesz azzal a tíz üveg pálinkával? Kész röhej. — Ezeknek csak a szájuk jár, különben nem rossz srácok, higgye el. A Lali eljött velerr\ melózni, ott is ragadt, most már két éve hórukkol, semmi baj vele. A többinek is ez lesz a sorsa, higgye el. most még lógnak, de azután rájönnek, arra nem lehet Ellapozni, hogy a muter dug egy-egy tizest. És akkor, ha nem is tetszik nekik. melózni kell. A Guszti most vizsgázik, műszerész lesz, kell ennél klasszabb szakma? Bárcsak nekem ilyen lenne. Na jó, nem mind ilyen. De nem is olyanok mint a Colos, meg a Pipis. Azért különbségét kell tenni, nem? Rendben van, dehogy mondom nekik, hogy maga beszélt velem, különben sem. feszítek én az ilyesmivel, gyengén eresztették azt el, aki azzal akar klassz lenni, hogy vele a rendőrség foglalkozik ... — Mondok én magának valamit: valahogy szóba hozom a dolgot, hátha valamelyik srác tud valamit? Tudja, ezek még zöldek, azt hiszik, ha az ilyesmit megmondja az ember, akkor spic- liskeaik . .. jó, ha valamit megtudnék. akkor ' szólok magának, szegény Maris nénit én is sajnálom, pont az ő ficni boltjában történt az Ilyesmi ... na meg az sem mindegy, hogy tiszta-e a telepi srácok becsülete, mert ha nekik nem is. Teddynek ez j fontos . .. Az én brancsomban í soha nem tűrtem az ilyesmit, * elhiheti ... ^ Mészáros Ottó í Deák Lászlóné is tanult szabó. Keze alatt jól dolgozik a kéttűs varrógép. Benedek Mária annyira jónak tartja a gyáriak munkáját, hogy karácsonyra a ceglédi üzemben készült kabáttal lepte meg magát. O a Liliomfi- brigád vezetője. Kemencés Benőné ötödik éve keresi itt kenyerét. Szabad idejében otthon is. kedvenc időtöltése a varrás. (Foto: Gábor)
