Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-08 / 6. szám
PEST MEGYEi 1965. JANUAR 8, PÉNTEK Apró tett - nagy tanulságokkal A dunaharasztiak járdaépítése — Akik kifogtak a lustákon A tanácselnök fényképei Schmikli István, a dunaha- raszti tanács vb-elnökc azok közé tartozik, akinek mindig akad a tarsolyában valamilyen ötlet, hasznos elgondolás. Fényképeket szed elő egy dobozból : — Látja? Ez a legújabb, amit elvégeztünk. A járdaépítés. Tudom, járdát mindenütt építenek. Nem is ez az érdekes benne, hanem a hogyanja. Az igazság az, hogy a társadalmi erőknek az állami munkába való fokozottabb bevonására más sok irányelv, határozat született. Amikor mi itt a községben elolvassuk, mindig elhatározzuk, hogy: megvalósítjuk azokat. Csakhogy a gyakorlatban nem megy az ilyesmi simán. Nem lehet csak úgy odaállni egy ember elé és azt mondani, na most téged bevonunk az államigazgatásba, a közélet sodrásába. Feladatok kellenek, olyanok, amelyek végrehajtása mindenkinek érdeke. — Eljutottunk a társadalmi munkához? — Igen. Sokat beszélünk róla, maguk is sokat írtak már róla. Mégis. Kísérletezgettünk mi is, volt amelyik módszer bevált, volt, ami eredmény nélkül maradt. Most végre úgy érezzük, megfelelően párosítottuk a kettőt: a község fejlesztést és a társadalmi munkát. Bizonyíték a fénykép ... — Még a nyáron egy tanácsülésen az elhangzott tanácstagi javaslatok után elhatároztuk, hogy ott építünk járdát, ahol a lakosság elvállalja a kivitelezést. A Hazafias Népfront aktívái már másnap hozzáláttak a szervezéshez. Amikor összesítettük a felajánlott munkaórákat, elégnek bizonyultak, úgyhogy a következő nap három utcába kiszállítottuk a szükséges anyagokat. S itt jött a meglepetés, őszintén szólva, nem gondoltuk. hogy az emberek ilyen lendülettel, összefogással végzik a munkát. A Bocskay, a László és az Attila utca lakói a járdaépítésben ötvennyolcezer forintot takarítottak meg, amit a további járdalapgyártáshoz használhattunk fel. Nem bíztunk eléggé az emberekben, azt gondoltuk, mivel ez ingyen munka, majd csak dolgozgatnak. Nem biztosítottuk előre a teljes anyagmennyiséget, részletekben szállítottunk. Mi lett belőle? Az utcák lakói féltékenyen figyelték, hová mit viszünk. Azonnal jöttek: velük mi lesz, hogyan dolgozzanak, ha nincsen elég anyag?! Mondhatom, végül ugyancsak fel kellett kötnünk itt benn a felkötnivalót, hogy bírjuk az JO TERMÉS (Kiss Béla rajza) ] iramot. Legelőbb a Bocskay 1 utcaiak készültek el, és ná- | luk lett a legszebb a járdasor. j Nemcsak szombat délután és I vasárnap dolgoztak, hanem aki ráért, hétköznap is. És még egy. A háziasszonyokból nyolctagú női brigádot alakítottak, akik kezükbe vették a dolgot. Hát kérem: látni, hogy asz- szonyok. Még arra is volt gondjuk, hogy padkát építsenek a járdalap mellé a virágoknak és az úttestet elplaní- rozták bogárhátúnak. Így vált a község legsárosabb utcája a legrendezettebbé. — Valóbban dicséret jár érte. — De nem mindenkinek egyformán. Nálunk is voltak spekulálók. Amikor felkerestük őket, megígértek mindent. Amikor már a házuk előtt állt az anyag, akkor jöttek a kifogásokkal, miért nem érnek rá. Aztán mi történt? Minden ösz- szebeszélés nélkül a többiek úgy hagyták a házuk elejét. Egyszerűen továbbmentek, nem tettek helyettük egy kapavágást sem. — Csak nem? És most úgy maradt az utca, foghíjasán? — Dehogy maradt. Amikor látták, hogy a kollektíva hogyan reagál, valamennyien sürgősen jelentkeztek, egyszeribe elhárult az akadály, amiért nem dolgozhattak. — Ebben az évben folytatják ezt a módszert? — Már abba sem hagyhatnánk. Újabb hét utca jelentkezett. A csak anyagjuttatásos eljárás más területre is kiterjeszkedett. Nap mint nap kérik az állami házak lakói, hogy a lakások megjavításához, a kisebb átalakításokhoz a községi tanács adjon anyagot és oz összes más költségeket ök magukra vállalják. Tudják, hogy az állami házak fenntartási keretéből és az igen alacsony lakbérekből erre nem futja. A járdaépítéstől, a társadalmi munkában való részvételtől a szocialista demokratizmus kiszélesítéséig, a közéleti feladatokban való tevékeny részvételig még hosszú az út, de aki a hegycsúcsra akar érni, az is a hegy lábánál teszi meg az első lépéseket. K. M. TALÁLKOZÁS Mm (Foto: Kolroczó) Megrepedt a verőcei iskola fala Szükségiskola nyilik a művelődési házban A felső tagozat téli szünete még tart Verőcén, mert élet- veszélyessé vált az iskolaépület, összeomlással fenyeget december utolsó napjai óta. A régi kéttantermes katolikus és egytantermes református iskola természetesen már nem Evangélisták ébredése Nap-nap után olvasom az evangélikusok nagyarányú előretöréséről szóló híreket. Bár e mozgolódások résztvevői nem hazánk fiai, hanem nyugatnémetek, az esetnek mégis nagy fontosságot tulajdonítok. Ifjabb éveimben magam is az ágoston hitvallású evangélikus egyház emlőin nevelkedtem, és így tapasztalatból tudom, hogy vallási szertartásaink már akkor jócskán elmaradtak a kor követelményeitől. Bárki tanúsíthatja például templomainknak szinte szegényes disztelenségét, más hitek gyakorlására épült templomokhoz képest. Hányszor keseregtem én emiatt, istenem! De tovább megyek. Más egyházak pompás körmeneteket, hangulatos búcsúkat s egyéb ünnepélyes összejöveteleket szerveztek a híveknek, bájos csengettyűzéssel, komoly dalolással, hercig ruházatú kispapokkal, s ki tudja, még mivel. Ezzel szemben mi megelégedtünk azzal, hogy úrvacsorában részesítettük a rászorulókat. Nem csoda, hogy rövidesen arra ébredtünk: szeretett egyházunk válságba került világ- viszonylatban. Nyájunk rohamosan csökkent, s mind nagyobb lett azoknak a száma, akikkel ugyanez megesett, ami velem is: elhagytuk hitünket és más tanokra bíztuk lelki épülésünket. Noha esztelen pálfordulá- som következtében ma már méltatlan vagyok a megtisztelő evangélista címre, mégis fel dobogott a szívem, amidőn értesültem a legújabb, nyugat-németországi fejleményekről. Az egyik ilyen kis hírecske ugyanis arról tudósít, hogy „színes, vetített képekkel kombinált istentiszteletet tartottak Nürnberg- ben az evangélikus vallású fiatalság számára. Körülbelül hatszáz fiatal énekelte dzsessz- zenekar kíséretében az atomerőről szóló zsoltárt. Az istentisztelet után vitát rendeztek, s a korszerű eszközökkel színesebbé tett áhitat ró'. a fiatalok elragadtatással nyilatkoztak". Hasonlóan lelkesítő hírek érkeztek Hamburgból, Dortmundból. sőt Kreefeld- ből is. Nem érdektelen annak megemlítése, hogy a dzsessz általános alkalmazása mellett más kellemetes szórakozási lehetőségekben sem szenvedtek hiányt az említett városok ájtatos ifjai. így a hamburgi Szent Rafael templomban ifjú szerelmesekről szóló romantikus színjátékot mutattak be az oltár előtt, melynek nagy jelenetében — a hallgatóság széles körű bevonásával — derűs rock and rollt jártak a padsorok között. A kreefeldi tisztelendő — Coerper atya — túl az elmondottakon, többször így kiáltott fel prédikáció közben: „állj meg egy percre és igyál Coca Colátr Majd közös ebéden látta vendégül az ifjú lelkeket, amit tombola, tánc, ügyességi játékok és ünnepélyes díjkiosztás követett. Kevésbé rokonszenves számomra a dortmundiak „12 perc a jóistennek” ifjúsági mozgalma, ám a tények bizonysága szerint nincs ok aggodalomra. A villámistentiszteletek népszerűsége növekvőben van és általános bevezetésük ma már több, mint utópia. Mellesleg a meghirdetett áj tatosság valóban nem tartott tovább 12 percnél, holott a lelkész maga közel 4 percig prédikált. Szédületes tempóban dicsőíthették az urat, ezt el kell ismerni. Nem lehetek annyira megátalkodott, hogy észre ne vegyem, itt olyan kezdeményezésekről van szó, melyeknek horderejét ma még nehéz felbecsülni. De hozzon bármit is a jövendő, egy valamit bátran leszögezhetünk: végre felébredt Csipkerózsika-álmából az evangélikus egyház és nyíltan hadat üzent a maradiság retrográd erőinek. Ne tétovázzunk, mondjuk ki kereken: az orgona túlélte önmagát s a fejlődés kerékkötője lett. Aki valamennyire is ismeri a mai fiatalságot, tudhatja, hegy a dzsessz a mindenük. Ki nem fogynának belőle az istenért sem! Nyilván ebből a felismerésből indultak ki az egyházi hatóságok is, amikor úgy morfondíroztak; ha az istenért se mondanak le a dzsesszről, talán visz- szatérnek a dzsessz által istenhez. Nagy gondolat. Végtére is a cél egy: az áhítatos hangulat felkeltése. Az aztán édesmirdegy, hogy miközben fohászt intéznek magasabb helyre, orgona búg, avagy piszton rikoltoz, E nüansz miatt ugyancsak dőreség volna kockára tenni a keresztény ifjak lelki üdvösségét, nem igaz? Az sem lehet vitás, hogy a színes, vetített képek, még ha egyszerű diapozitív rendszerrel készültek is — megteszik a magukét. Én például egészen oda volnék, ha a szentbeszéd figyelmes hallgatása közben megjelennének a templom fehér falain a színes kis képecskék, mintegy illusztrálva a prédikáció fontosabb tételeit. Mondjuk, éppen a világ teremtéséről volna s'zó, s a korabeli fényképfelvételek mindjárt bizonyítanák is az ide vonatkozó elvi megállapításokat. Sok nézeteltérést előzhetnénk meg ezzel a módszerrel, nem beszélve a tetemes fórról, amivel indulhatnánk a más vallásokkal folyó békés versenyben a hívek szerzéséért. Az istentisztelet élénkítését szolgáló romantikus melodrámát is nagyra értékelem. Egy ilyen darab erkölcsi haszna felbecsülhetetlen, ámbár a nagv jelenetben szereplő általános rock and rollozás helyett, szerény véleményem szerint, twisztelést kellene beiktatni. Lélektanilag indokoltabb lenne, s úgy vélem az ifjúság is nagyobb kedvét lelné a dologban. Coerper atya gyakori felkiáltását meg egyenesen frappánsnak tartom. A halk szavú prédikátorok ideje lejárt. Egy csendes pásztor ma már aligha számíthat sikerre a gépek dübörgéséhez szokott hallgatóság előtt. Hogy éppen a Coca Colát reklámozza? Hát, istenem. Talán buzdítsa hívéit a törkölypálinka élvezetére?! Gondoljuk meg, serdü[ adhatott otthont a nyolcosztályos általános iskolának, I ezért egy nagy lakóépületet vá- I sároltak meg évekkel ezelőtt, s abban még négy tantermet \ nyitottak. Ennek a régi épü- ! letnek a fala és mennyezete í pár hónapja több helyen S megrepedezett, úgy, hogy alá \ kellett dúcolni. A vakáció \ előtti utolsó tanítási napon \ azután, amikor a gyerekek í már hazamentek, a régebbi ' repedések több centiméterre ! tágultak, be is lehetett látni J kívülről a tantermekbe. Meg- csúszott a falak szétnyílása 1 következtében a tetőszerkezet \ is, s most mindössze öt centi- £ méternyi széle nyugszik még a falon. Ilyen körülmények \ között az iskolaépületben való \ tartózkodás életveszélyessé 2 vált. 'tf A szünidő után az omlado- f zó épületben a tanítást ter- mészetesen meg sem kezdhet- ték. A szétvált falak helyre- £ állításáról szó sem lehet, le £ kell bontani az egész épüle- £ tét. Hogy tehát a tanítás foly- £ tatható legyen, sürgős szük- £ ségmegoldásról kellett gon- í doskodni, s erre, mert a köz- £ ségben más lehetőség nincsen, J csak a művelődési házat ve- $ hették igénybe. $ A lehető leggyorsabban £ széthúzható közfalakkal a !; nagytermet és az előcsarnokot J megosztották, négy tantermet í alakítottak ki. Itt, még a hé- ; ten, vagy legkésőbb jövő hét £ eleién a tanítás meg is kez- \\\ dödik. ^ A széthúzható közfalak le- hetővé teszik, hogy esténként \ a művelődési házban tovább- ra is tarthassanak különböző \ rendezvényeket. Később pe- £ dig. ha új iskola épül, a meg- \ osztott helyiségekben megin- 5 dúlhat az eddig nélkülözött klubélet, s otthonra találhat- ä nak különböző szakkörök is. ; Verőce iskolaproblémáját ; csak új iskola építése oldja í meg. Erre vonatkozólag az il- j letékes hatóságok már tárgya- 1 lásokat folytatnak. lő ifjakröl van szó, akiknek még a törkölynél enyhébb ital is megártana. Ellenben nem tudom helyeselni a „12 perc a jóistennek” ifjúsági mozgalmat. Ügy vélem, hogy ezzel a kezdeményezéssel a dortmundiak túllőttek a célon, ha nem bakot lőttek. Tizenkét perc alatt komoly elmélyülésről szerintem szó sem lehet. Tizenkét perc ahhoz is kevés, hogy valaki megtagadja a hitét, nemhogy szert tegyen rá. Gyanítom, itt valami susmus lehet a dologban, s nem ártana, ha a fölöttas egyházi hatóságok alaposan a körmére néznének az illető pásztornak. Mert legalább is különös, hogy amikor másutt színdarabokat mutatnak be, jó zenekarokat szerződtetnek és ünnepi játékokat rendeznek — ő cinikusan ellenzékbe vonul és nyúlfarknyira csökkenti az áhítat idejét. Jó, hogy nem rendez versenyt az oltár előtt: aki előbb elmormolja a mia- tyánkot és elfogyasztja az úrvacsorát, az kap egy szentképet. Az ilyentől minden kitelik! Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy az evangélikus egyház — Nyu- gat-Németországban, de több más nyugati országiján is — feljövőben van. Noha. a hívek megnyeréséért indított küzdelemnek még csak az elején vagyunk, annyi máris megállapítható, a hadállások biztatóak. Az evangélisták fegyverei határozottan korszerűek, s ha atombombájuk momentán még nincs is — értesüléseim szerint — már énekelnek és imádkoznak érte a nürnbergiek. Izgatottan várom a fejleményeket. Ivanics István
