Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-08 / 6. szám

VÁDOLOM A KORMÁNYT: Á&máhan már nincs semmiféle tek — mondja egy amerikai szenátor Wayne Mőrse, oregoni de- | mokratapárti szenátor, a sze- ] nátus külügyi bizottságának tagja újabb heves támadást intézett kormányának dél­vietnami politikája ellen. Morse egyebek között kije- , lentette, hogy amennyiben í EGY HALVASZÜLETETT BÁBKORMÁNY A New York Times egyik | vezércikkében kifejtette: John- | son elnöknek lehettek alapos i okai arra, hogy kongresszusi 1 üzenetében szépitgesse a viet- : nami kérdést. A lap megálla- I pítja, hogy amióta az Egye­sült Államok beavatkozott a kérdésbe, soha nem volt ennyire ki­látástalan Dél-Vietnam helyzete. Lehet, hogy egy szenátusi nagyarányú vita zavarba hoz­za a dél-vietnami politikai frakciókat és az amerikai ad­minisztrátorokat, ennek elle­nére tiszta vizet kell önteni a pohárba. Ahelyett, hogy az Egyesült Államok cáfolná, hogy ezt vagy azt a megoldási formát támogatná inkább Dél- Vietnamban. félreérthetetlenül ki kell jelentenie, hogy nem válik egy halvaszületett frak­cióé kormány rabjává, amely sem háborút viselni, sem bé­késen tárgyalni nem tud — mutat rá a New York Times. TŰZPÁRBAJ A TENGERPARTON A Vietnami Tájékoztató Iro­da jelentette, hogy az Egyesült [ Államok három hadihajója [ Guang Binh tartomány magas- j ságában ismét megsértette a \ VDK felségvizeit és tüzel nyi- i tott. A VDK parti őrsége vi- I szonozta a tüzet. A behatoló hajók eltávoztak. A VDK ellen ez a második provokáció há­rom nap alatt. Kéjutazó törne ff gyilkos Az olasz rendőrség azonnali hatállyal kiutasított egy náci háborús bűnöst, aki a buchen- waldi koncentrációs tábor he­lyettes parancsnoka volt, Ra- vennában ismerte fel egyike a buchenwaldi tábort megjárt olaszoknak. A náci tömeggyil­kos kéjutazóban volt Olasz­országban. — Dizentéria-ellenes oltó­anyagot fedezett fel és kí­sérletezett ki egy jugoszláv kutatócsoport. A szájon át szedhető vakcinát rövidesen sorozatban gyártják. Johnson kormánya nem módo­sítja dél-vietnami politikáját, négy év múlva ai amerikai történelem leginkább hitelét vesztett kormányzataként hagyja el hivatalát. Dél-Viet- namban az Egyesült Államok további katonai akciója széles körű ázsiai háború­hoz vezetne, ami végül vi­lágháborúba torkolhat — hangoztatta az oregoni sze­nátor. — Vádolom a kormányt az­zal, hogy nem közli az ameri­kai néppel az igazságot: mi folyik Ázsiában — jelentette ki, majd gúnyosan szólt arról a tézisről, hogy az Egye­sült Államok állítólag elvesz­tené tekintélyét, ha felülvizs­gálná a Dél-Vietnamnak nyújtott katonai segély politi­káját. Ázsiában már nincs semmiféle tekintélyünk meg­döbbentő dél-vietnami ak- > dóink nyomán — mondotta. Ezután felszólította az Egye­sült Államok vezetőit, ismer­jék fel, hogy az ázsiai fehér gyarmato­sítás idejétmúlt dolog. „Ázsia az ázsiaiaké lesz" — hangoztatta. Csőmbe nem fér a bérébe Tárgyalni nem hajlandó - Fekete zsoldos sereget tervez - Folytatja a gyilkos pacifikálást Párizsban, Londonban: Kongóról Csőmbe kongói miniszterel­nök elhalasztotta péntekre tervezett brüsszeli útját. A kormányfő szerdán este Leo- polville-ben sajtóértekezletet tartott. Előzőleg — mint már jelentettük — Stanleyville- ben járt. Csőmbe szokatlanul hamar befejezte a stanleyvil- le-i utat, s nem ment el — mint ezt eredetileg tervezte — Kindu tartományba sem. Ezt követően jelentette be, hogy brüsszeli útjára péntek he­lyett „valamikor a jövő hé­ten” kerül sor. Csőmbe ismét leszögezte, hogy nem hajlandó tárgyalni a felkelőkkel, kormánya folytatja „a pacifikálási hadjáratot” az ország északkeleti részében. A kormányfő dühödt táma­dást indított több afrikai ve- I zető, személy szerint Ben Bel- j la algériai, Nkrumah ghanai, Modibo Keita mali és Nasszer EAK elnök ellen. Azzal vá­dolta őket, hogy a felkelők se­gítségére siettek. Csőmbe példátlan cinizmussal egyenesen Stanleyville-be invitálta az afrikai állam­férfiakat, hogy győződjenek meg saját szemükkel az ottani helyzet­ről. TEGNAP ÓTA HIVATALOSAN IS JOHNSON AZ ELNÖK emelt panaszt. A Reuter je­lentése szerint a NATO-ta- nácsülésén nem alakult ki Averell Harriman amerikai külügyminiszterhelyettes csü­törtökön Párizsból Londonba érkezett, hogy tárgyaljon Wil­son brit miniszterelnökkel és az angol kormány többi tag­jaival. Harriman korábban Párizsban a NATO állandó ta­nácsának képviselőivel a kon­gói és a közép-afrikai helyzet­ről tanácskozott. Párizsban egyébként a NATO állandó tanácsa zárt ajtók mögött megtartott konferenciáján Spaak belga külügyminiszter terjedelmes jelentést ismerte­tett. Kiszivárgott hírek szerint Spaak a kongói felkelők meg­segítésére küldött fegyverszál­lítások és az állítólagos ,.kom­munista beszivárgás” ellen Az amerikai szenátus és képviselőház szerdai együttes ülésén hivatalosan is meg­számlálták az elnökválasztás elektor! szavazatait. A de­mokratapárti Johnsonra 486, köztársaságpárti ellenfelére, Goldwater volt szenátorra pe­dig 52 elektort szavazat ju­tott. Ezt követően a kongresszus négyévi időtartamra ünnepé­lyesen elnökké nyilvánította Lyndon Johnsont. Hivatalba lépésének ideje január 20-a, déli 12 óra. Son Luther Hodges helyére John Connort nevezte ki ke­reskedelemügyi miniszternek, Robert Roosa volt pénzügy­miniszter-helyettes tisztségé­re pedig Frederick Deming minneapolisi bankelnököt ne­vezte ki. Ruby újra bíróság előtt Az amerikai sajtó közlése szerint Texas állam fellebb- viteli bírósága áprilisban kezdi meg Jack Ruby védői semmisségi panaszának meg­tárgyalását. Az üggyel kap­csolatos 21 kötetnyi tanúval­lomást és egyéb anyagot már el is küldtek Austin városába. Táviratok kínai államférfiakhoz Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke táviratban üd­vözölte Liu Sao-csit, és Csou En-lajt, a Kínai Népköztársa­ság elnökévé, illetve a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökévé történt újraválasztá­sa alkalmából. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v Vigyázz! Lőnek! mennyiség New Yorkban 5,4, Los Angelesben 6, Phi­ladelphiában 4,9 — ezekben a városokban, illetve álla­mokban van korlátozott el­lenőrzés. Ahol viszont egyáltalán nincs, például az arizonai Phoenixben, ez az arány 8,1, a hírhedt texasi Dallasban pedig (ezen alig­ha lepődünk meg) 13,4 (!). Az ügy egyik tragiko­mikus oldala, hogy az NRA nemcsak szabadon bújto- gathat, a rendkívül fon­tos törvényjavaslat ellen, hanem ezt és egész tevé­kenységét hathatós kor­mánytámogatással űzi. A Newsweek szerint 1959 óta az NRA-nak nyújtott tá­mogatás összege meghalad­ja a 12 millió dollárt. Eb­ből 7.3 millió muníció és lőfegyver formájában jut a szervezethez. Rendszeres gyakorlat, hogy a hadse­reg által leadott fegyve­rek jelentős részét az NRA kapja meg. Az amerikai sajtóban is gúnyos kom­mentárokat váltott ki az NRA egyik legszebb Dodd- ellenes „érve”, amely sze­rint „az amerikai családoknál lévő fegyverek rendkívül fontosak lehet­nek abban az esetben, ha az Egyesült Államok la­kosságának utcai harcok­ban kell védekeznie egy kommunista hatalomátvétel kísérlete ellen”. így aztán nem véletlen — állapítja meg a News­week —, hogy az NRA-hoz tódulnak a szélsőjobboldali szervezetek. A hírhedt és több politikai gyilkossággal vádolt Minuteman, a Ku Klux Klan fehér lovagjai és a többiek „egységesen” te­szik tagjaikat az NRA tag­jaivá is — már csak azért is, hogy ott a szervezet szakértői megtanítsák őket a fegyverforgatásra. E so­rok írója éppen New York­ban volt az elmúlt év má­jusában, amikor az NRA egy Harlem melletti, ter­mészetesen „színfehér” klub­jában tizenkétezer fegyvert talált egy rendőrségi házkutatás. Nem titok: mind a szélső- jobboldalnak, mind az NRA-nak nagy hatalmú, be­folyásos személyiségek se­gítenek. A törvényjavaslat vitája során Amerikában és szerte a világon százez­rek gondolnak majd a számszerű gyilkossá nrekor- der-városra, Dallasra. H. E. „Azöncélú automatizálásra senkinek nincs szüksége!" Érdekes szovjet közgazdasági fejtegetések A jelenlegi szovjet hétéves tervben százmilliárd rubelnél nagyobb összeget fordítanak automatizálásra és a teljes gé­pesítésre. Érthető, hogy e ko­losszális összeg gazdaságos felhasználásának kérdése élén­ken foglalkoztatja a szovjet közgazdászokat. A. A. Zvorikin, a közgazda- sági tudományok doktora „A termelés automatizálásának gazdasági hatékonysága’’ című tanulmányában felvetette, hogy az „automatizálás min­denáron’• tudománytalan tech­nikai divat, amelyet nem le­het büntetlenül gyakorolni. A szovjet iparban végrehaj­tott automatizálást az utóbbi időben egyre többször veszik elemzés alá abból a szemszög­ből, hogy az „mennyire fizető­dön ki". Saumjan professzor az Iz­vesztyijában elmondotta, hogy a statisztikák rendre t'eltünte- j tik, hány munkás szabadult fel ! az automatizálás eredménye- ! képpen, de majdnem sehol ! nincsenek adatok arról, hogy í milyen áron érték el ezt. j Ismeretes, hogy a szovjet ; pénzügyi szervek kénytelenek ; voltak csökkenteni az utóbbi \ időben az automatizálásra ki- ! utalt összegeket, minthogy az ! automatizálás sok esetben hát- ; rányosnak bizonyult. Előfor- : dúl, hogy egy szerszámgép- í gyárban száz embert vettek ; fel egy olyan automatasor el- ! készítésére, amely a golyós- ! csapágygyárban tíz ember fel- ! szabadítását tette lehetővé. A ! „Vörös Prol etár”-gyárban mű- ; ködő automata fogaskeréksor ; költségei tizenegy év alatt té- \ rülnek meg. Sok esetben elő- ; fordult, hogy az automatizá- í lássál az egy munkásra jutó j termékmennyiség növekedett, ; viszont az önköltség olykor öt- ven százalékkal nőtt. \ Számos adat felhívja a fi- 1 gyeimet arra. hogy le kell szá­- molni az élő munkával min- • dénáron való takarékoskodás­ig nak és a holtmunka közeazda- í sági lebecsülésének gvakorla- \ tával. s a technikai fejlesztés | problémáit, egyebed között az í automatizálás kérdéseit a ! munkatermelékenység tudo- ! mán-'-nsan kidől °oze«t elmélete : alaníín kell megoldani.- „Az öncélú automatizálásra J senkinek sincs szüksége — ál- 5 lapítják meg a szovjet közgaz- í dászok. tagságát a Dodd-javaslat el­len és azzal fenyegetőzik: a törvényjavaslat elvetését kérő, követelő több mint félmillió levéllel árasztja el a kongresszus adminisztra­tív szerveit. A vehemens tiltakozás ért­hetőbbé válik, ha az ember tudja, hogy az NRA évi tiszta jövedelme több mint négymillió dollár. Ebből mintegy egymillió a szer­vezet folyóiratában, az „Amerikai Fegyveres”-ben megjelent puska- és revol­verhirdetésekből származik. Ez a folyóirat persze most az ’„érvek” tömegét zúdít­ja a Dodd-javaslat ellen, mondván, a fegyver nagyon is szükséges „a bűnözők és szükség esetén a kommu­nisták elleni harcban”. Az igazság az FBI adatai sze­rint ezzel szemben az, hogy a rablók, gyilkosok elleni fegyveres védekezés sikere elhanyagolható, anr.ál fé­lelmetesebb a lőfegyverrel végrehajtott rabló- és egyéb gyilkosságok száma. A százezer lakosra eső lőfegyveres gyilkosság­puskát adtak el a kereske­dők, többségükben olyan embereknek, akik egysze­rűen szerettek volna egy olyan fegyvert, amellyel Kennedy elnököt megölték... A számok, adatok vádbe­szédet mondanak az ameri­kai fegyvervásárlási anar­chia ellen. A revolverrel és puskával okozott halálos balesetek az Egyesült Államokban tizen­háromszor olyan gyakoriak, mint Angliában, Hollandiá­ban és Japánban, hat és fél­szer olyan sűrűn fordulnak elő, mint Skóciában és Dá­niában, tehát olyan orszá­gokban, amelyekben külön­féle korlátozások vannak ér­vényben. A fegyveranarchia fenn­tartásának fellegvára és egyik legnagyobb haszonél­vezője a Nemzeti Fegyver Klub, amely több mint egy­millió „fegyveres amerikait" tömörít. A szervezet székhá­za Washingtonban három és fél millió dollár értékű grá­nit- és üvegköltemény, a Rhode Island Avenuen. A fegyverklub — amerikai rö­vidítéssel: NRA — most kol­lektív tiltakozásra szólítja Több mint egy esztendeje már, hogy Dallasban megöl­ték Kennedy elnököt. Most Thomas J. Dodd, Connecti­cut állam demokratapárti szenátora törvényjavaslatot készített a lőfegyverek hasz­nálatáról. Midőn bemutatja, alighanem sokan gondolnak majd arra a novemberi napra... A szenátor javaslatának lényege: korlátozzák végre Amerikában a lőfegyverek szabad adás-vételét! Az öt- venből huszonkilenc állam­ban teljesen korlátlan lehe­tőségek vannak fegyverek vásárlására. A többiben pe­dig ez csak bizonyos mérté­kig korlátozott. Mindez rendkívüli módon megnehe­zíti a rendőrség dolgát mind a bűncselekmények megelő­zésében, mind a tettes kézre- kerítésében. Maradjunk Dallasnál. Tegyük fel, ho.gy igaz a hivatalos verzió, amely szerint Oswald volt a gyilkos. Az mindenesetre kétségtelennek tűnik, hogy a gaztettet 6,5 milliméteres olasz Mannlicher Carcano karabéllyal követték el. De — mint a Newsweek leg­újabb száma közli — már a gyilkosságot követő napok­ban több száz hasonló típusú Tegnapi párizsi jelentés sze­rint a francia kormány beje­lentette, hogy a frank fedeze­téül szolgáló mintegy ötmil- liárd dollár négyötöd részét a jövőben aranyban kívánja őrizni, s elhatározásának vég­rehajtását. azonnal meg is kezdi: már ez év első negye­dében 300 millió dollárt vált be aranyra. A bejelentés az egész angolszász politikai és pénzügyi világban óriási felzúdulást váltott ki, hiszen valóban nem keveseb- ! bet jelent, mint nyílt táma­dást a dollár értéke és stabi­litása ellen. Ismét bebizonyosodik tehát, hogy nagyon sok húrja van De Gaulle Amerika-ellenes hang­szerének. és a francia—ame­rikai ellentétek nem a napi politika felületi tünetei, ha­nem a nyugat-európai és az amerikai monopóltőke állandó­sult harcának látható jelei. Köztudott, hogy az amerikai dollárkészle­tek évek óta állandóan csökkennek. Ez a folyamat a dollár lassú, de folyamatos értékcsökkené­sét eredményezi. A helyzetet tovább súlyosbította az angol font hitelének drámai meg­ingása az elmúlt hónapokban, amely részben Anglia tényle­ges gazdasági bajainak — egyebek között a brit fizetési mérleg növekvő passzivitásá­nak — következménye, rész­ben pedig a finánctőke egy ré­szének a Wilson-kormány sa­rokba szorítására tett kísér­lete. Anglia azóta a font vé­delmére 3 milliárd dollár hitelt kért, és kapott az amerikai vezetés alatt álló nagy nemzetközi pénzcsopor­toktól. Amikor most. De Gaulle el­nök Franciaország dollárkész­leteinek aranyraváltását beje­lenti, akkor tehát egyszerre te­szi nyilvánvalóvá a tőkés vi­lág két vezető pénzének gyen­geségét, valamint példátlanul erős nyomatékot ad annak a régi követelésnek, hogy a dol­lár és font helyett hozzanak létre egy olyan új nemzetközi fizetési eszközt, amelyben — és ez a követelés lényege — kifejezést nyernének az egész tőkés világ megváltozott bel­ső erőviszonyai. A francia elhatározás mö­gött levő mélyebb okokat nem is igen titkolják Párizsban. De Gaulle elnök pártjának lapja, a „Nation” a bejelentést kom­mentálva megírta: a francia kormányt eddig is csak a „nyugati szolidaritás” tartotta visz- sza attól, hogy felesleges dollár­jait aranyra váltsa. Ez a kizáró ok azonban — legalábbis francia részről — úgy látszik, megszűnt. Ponto­sabban — véleményünk sze­rint — szünetel mindaddig, | amíg Washington nem hajlan- j dó tudomásul venni, hogy ve- ! zető szerepét a tőkés világon belül nagyon sok vonatkozás­ban ma már vitathatóim teszi az Európai Közös Piac. amely­nek egyik legnagyobb ereje, politikailag pedig kétségkívül leghatározottabb tagja Fran­ciaország. PÁRIZS SZENZÁCIÓS BEJELENTÉSE: Tavaszig 300 millió felesleges dollárt váltanak be aranyra Mi van a francia kormány pénzügyi manővere mögött? egyetértés a tagállamok kép­viselői között, s csak abban egyeztek meg, hogy a kérdést később ismét fel fogják vetni. Washingtoni tájékozott kö­rökből származó értesülés sze­rint Csőmbe a fehér zsoldosok helyére fekete zsoldos­sereget akar szervezni. A kongói kormány, amely a fehér zsoldosok felbérelésével az egész afrikai közvélemény­nyel szembekerült, azokat az afrikai katonákat akarja zsold- jába venni, akiket az egykori francia gyarmati hadseregek­től elbocsátottak. Amerikai kormánykörök szerint egyéb­ként Csőmbe tudatta Washing­tonnal, hogy idén az Egyesült Államokba szeretne látogatni.

Next

/
Thumbnails
Contents