Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
I 1965. JANUAR 1. PÉNTEK resi MEGY v/íiHnp ELKÉSZÜLT A KÖRKILÁTÓ DOBOGÓKŐN A Pilisszentkereszti Községi Tanács az ősszel a dobogókői tűristaháztól mintegy nyolcszáz méternyire új sétaút építésébe kezdett, amelyet karácsonyra fejeztek be. Az út végére kőmellvédes kilátót emeltek, mert ez az egyetlen olyan pont a hegyről, ahonnan belátni az egész Dunakanyart s különösen szép kilátás nyílik Visegrádra. Az úf megépítése kétszázötvenezer forintba került, amelyet a községi tanács részben .az üdülőhelyi díjakból, részben a , Dunakanyar Intéző Bizottság hozzájárulásából fedezett. GYERMEKVÁSÁR Egyes angol szülőotthonokat azzal vádolnak, hogy valóságos kereskedelmet bonyolítanak le leányanyák újszülött csecsemőivel. Az' ilyen otthonok „rendkívül csökkentett áron” hirdetik szolgálataikat, minthogy az árkülönbözetet az örökbefogadó szülőkön hajtják be. Az intézmények hasznot húznak a „gyermekkereskedelemből” és ezzel törvénybe ütköző cselekményt követnek el. MEGHAL-E A FALU? WWWWWW ' ' \VS.\XWVXVW\XX\\XX\.\XNXXNX\WXXVX\XWXXXXXXNVvXX\X\.\XX\XNXWVV\WV\N.V; 5 4 A nagymisét ma is megtartják. A nyugdíjas pilisszent- iváni bányászok rendelik meg és ők is fizetik a misét. Borbála-nap van december negyedikén és Borbála a bányászok védszentje. Tisztelettel adóznak neki, megemlékeznek róla és imádkoznak hozzá, mint régen. Régen szebb volt, más volt. összegyűltek az Erzsébet-akna előtt és csapatban vonultak a templomhoz. Ünneplő ruhák a zsúfolt templomban — és nagymise után lisztet osztottak. Italt is, bort vagy sört. Estére bál volt, vidám ünnepség — a saját zenekaruk pattogtatta a polkát A régi Borbála-nap más formában is tovább él. — Milyen mesét tudtok a bányáról? A II/B hallgat. — Mit tudtok Szent Borbáláról? Ismét a csodálkozó gyermekszemek. — Nem tudtok Szent Borbáláról? A szentekről tanultatok már? ‘Ki jár közületek hittanra? A kérdésre öröm gyűl a szemekben. A gyerekek őszinte ÉJFÉL ELŐTT. öröme, hogy az idegen bácsinak végre felelhetnek. A magasba lendülnek a karok. Nem számolom, mennyi. Harminctagú az osztály. Talán öten nem jelentkeztek. A tanító néni, Chladek Má? ria elpirul, amikor ránézek. De nem szólok, folytatom . a kérdezgetést — másról beszélgetünk. És később, az irodában, Szíván János igazgató elmondja: nem a szülők, a nagyszülők íratják be a gyerekeket hittanra. Az öreg, nyugdíjas bányászok. Azok a nyugdíjas bányászok, akik 1928. november 21-én letették a munkát. Akik másnap reggel Lipót-aknán nem szálltak Je sihtába. Pilisvörös- vár, Pilisszentiván, Solymár, Nagykovácsi bányászai Budapestre indultak. Mentek a családtagok is, 1600 embertől feketéllett az út. Béremelés, nyolcórás munkaidő, ingyen tüzelő, világítás — ezt követelték a bányászok a bánya tulajdonosától,1 a belga érdekeltségű Budapestvi- déki Részvénytársaságtól. Mentek Budapestre — Ürömnél géppuskás rendőroszta- gok zárták el az útjukat. — Mit tudtok a sztrájkról? Nem tudják; hogy volt, nem tudják, hogy nem lőtték, csak fenyegettek, sztrájktörőket béreltek — ám kilenc hét eltelte után mégis a bányászok győztek. Győztek, mert kemények voltak, mert Tatabánya, Dorog bányászai, Pilisvörösvár parasztjai segítették őket. Pénzt, ennivalót adtak, hogy a sztrájkolok kemény akaratát ne lágyítsa meg az éhes gyerekek könnye. — Ki nem hozott tízórait? — Én, mert csak nyolc óra után jön a kifli a boltba. — Én, mert később keltem és elfelejtettem a táskámba tenni. A sztrájkról még régen hallottam. Két éve beszélt róla Harnisch József nyugalmazott brigádvezető-vájár. Negyven évig élt a föld gyomrában. Most Vörösváron lakik. A család a bányánál dolgozik — ezt a mesterséget nem lehet abbahagyni. A sztrájkról két éve beszéltünk. Azóta is élénken emlékszem a veterán kommunista Harnisch József szavaira. Borbála-nap és a sztrájk. Borbála-nap és a szakszervezet. — Itt magasabb béreket adtak, mert erős volt a szak- szervezet. — A magasabb bérekből már valamit félre lehetett tenni. Én itt, Pilisszentivánon születtem. Már felnőtt voltam, amikor háromszáz család megvette a Karácsonyi gróf földjét. Ott termett a konyhára való. Sihta után ott dolgoztak az emberek. Hargitai Péter, az iskola igazgatóhelyettese elhallgat. És mosolyogva hozzáteszi: — Ha magam nem művelném, most parlagon állna az a kis földünk. Már nem kell senkinek felesben. Aztán mesél a régi aknákról. Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Solymár és Nagykovácsi kapcsolatáról. A négy községet összeköti a föld alatti szénmező. A múlt században Nagykovácsiban kezdődött a bányászkodás. Aztán Vörösvár jött. De lassan leállt a Lipót- és az Erzsébet-akna — most itt, Szentivánon van a bányaüzem. Kilépek az iskola kapuján. A csatakos utcák néptelenek. A kolónia öreg házai rozzantak, szomorúak. A kanyargó út tetejére érve a horizontra ugrik a Zsíroshegy és a Nagy- kevély. Köd ül közöttük, sej- teljmes köd, tetejüket is befedi. Előttünk, a völgyben, a bánya épületei. A bányából él a falu. A bánya tartja el a háromezer lakosú Pilisszentiván keresőinek egyharmadát. A kolónia házaiba a bánya révén viszi a nyugdíjat, a postás. Köd van, eső, emberek sehol. A bánya szénvagyona rövideden kimerül. Meghal-e a falu? ... Bent, a II/B-ben a kedves, kerekképű Mariok Bandi apukájáról beszélt. Lőmester az északi mezőben. Unoka- testvére, Mariok Borbála és Medzgel Gabi, Stocker Laci elmondták az élményeket, amelyek apjuk és nagyapjuk révén a bányához fűzik őket. Kriston Anti büszkén jelentette be: — Én már toltam ám csillét! Az altáró előtt és üres csille volt. És én egyedül toltam ... Most a bánya irodájában dr. Solti Helmuth főkönyvelőnél ülök. Az igazgató szabadságon, a főmérnök lent, a bányában — mit tud a számok embere? A számok embere alig említ számot. Az emberekről beszél. Akiknek megmondták a termelési tanácskozáson: kimerülőben a bánya. És akik nem Szent Borbála segítségét kérték, hanem az igazgatóság lépéseit figyelték, a kilincselést, hogy a járási és a megyei pártbizottság támogatásával sok pénzt szerezzenek. — Megkaptuk a pénzt. Húszmillió forint. István-ak- nán már az új szállító alapvágatot hajtják. Az új vágat a volt Erzsébet-akna pilléréhez, a megmaradt félmillió tonnás szénkészlethez vezet. A bővített István-akna és a Nagykovácsiig haladó Jószeren- csét-altáró legalább nyolc évre biztosítja a napi száz va- gonos termelést. Még nyolc évig él a bánya. — Utána, a jelek szerint, Solymáron, új szénmezőben folytatjuk a bányászkodást. Ha mégsem ez fenne, itt van Dorog, busszal hamar odaérnek az emberek. De nyolc év hosszú idő, pontosan még nem tudjuk, hogy akkor miként lesz. Nyolc év valóban nagy idő. S a bánya a további életre készül. Egészségházat épített, erőset, hosszú évtizedekre. — Az embereknek eszükbe sem jut, hogy elmenjenek innen. Még egy éve sem vagyok itt — mondja a fiatal bányaorvos —, de látom, hogy az itteniek építkeznek, berendezkednek. Kevesebb a bányászbetegség — több , a magánautó. Dél körül jár, a csatakos utcák még néptelenek. A tanácsháza előtt embercsoport — Kovács József tanácstitkár esketésre készül. Megkérdezem őt is, meghal-e a falu? A fejét csóválja, úgy felel: — Akkor sem lesz itt baj, ha nyolc év múlva nem nyitják meg az új solymári aknát. Az itteni és a környékbeli bányászokat feltétlenül el tudják helyezni. — Hangja nyugodt, higgadt, mintha kész tényekről beszélne. — Vagy ide települ egy üzem — az épületek adva vannak. — Derekára köti az anyakönyvvezetői jelvényt, a díszes nemzetiszínű szalagot. Szentiván- ból — bármi is történjék — nem lesz halott falu. M. J. A budai járás területén fék vő két kis település, a Bia községhez tartozó Hosszúrét és a torbágyi tanács közigazgatása alatt álló Ráczug pusztákat, egyaránt hat kilométer választotta el eddig anyaközségeiktől. A negyvenhárom, illetve negyvenöt lakost számláló két település azonban, közelebb esik — csupán csak három kilométer távolságra van — Törökbálinttól. Bia és Torbágy felé mindkettőről, a nyári időszak kivételével, csak egy járhatatlan földút vezet, míg Törökbálinttal rendezett, karbantartott, kövesút köti ösz- sze a pusztákat. Mind a 288 hold területű Hosszúrét, mind a 450 holdat kitevő Ráczug a Törökbálinti Állami Gazdaság használatában van, s a két kis település felnőtt lakói kivétel nélkül a gazdaságban is dolgoznak. Most a megyei tanács legutóbbi ülésén, valamennyi érdekelt alsóbb tanács és az itt lakók kérésére, határozatot hozott, Hosszúrét és Ráczug puszták s a hozzájuk tartozó földterületek Törökbálint községhez való csatolásáról. Színésztörténetek Gázon Gyula bácsi mesélte bizonyos Istvánfi nevű kezdő színészről. Még az első háború előtt a „Brankovics” című darabot adták elő, Herkules-fürdőn. A játék folyamán egy levelet kellett a fiatal színésznek bevinnie a színpadra: „Itt a levél" — szöveggel. Mikor elhangzott a végszó, Istvánfi belépett. Elmondta a szöveget — Ám hiába nyúlt a zsebébe, mert a levelet kint felejtette. Emiatt nagyon megpirongatta őt rendezője. Másnap ismét a Brankovicsot játszották. A kezdő színész így köszörülte ki jelenete során a csorbát: Itt a levél. — Ez a mai! — mondta és átnyújtotta, majd ismét előhúzott belső zsebéből egy levelet és kivágta: Ez m,eg a tegnapi! ■k Tizenöt éve már, hogy a „Kincses-kalendáriom” egyik próbája előtt történt a rádióban. A stúdióban csak néhány zenész és Kőműves Sándor tartózkodott, meg egy új stúdiós altiszt tett-vett, aki Kőműves Sándort cigányprímásnak vélte, mert így fordult hozzá: Tessék mondani, hány bőgőt hozzunk? Kőműves „vette a lapot” és nagy nyugalommal válaszolt: — Hozhatnak legalább ötöt-hatot. A harmadik bőgőnél már megszánták az újdonsült altisztet. Lelepleződött a turpisság. Azóta Kőműves Sándor ha az altiszttel találkozik, így üdvözlik egymást: — No, hány bőgőt hozzunk? * Néveri László nyugdíjas színészigazgató negyven évig járta az ország falvait, kisvárosait. Felvidéki állomáshelyükön, Füleken játszódott le az alábbi epizód. A városkában az előttük szereplő társulat nagyon megtépázta a színészet jó hírnevét. Adósak maradtak a kocsmában, és a szállásadónál. Néveri László mihelyt ezt megtudta, összehívta társulatát és előlegként minden színész markába százast nyomott, úgymond: ahol megfordultok, százassal fizessetek! Ügy is történt. A bizalom helyreállt. A színház megtelt, mert a színészek „tudtak fizetni”. Hisz fizetnek azok, ha van miből! Mikor köteles a munkáltató megtéríteni a társadalombiztosítási szervnek a' segélyezési költséget. Általános rendelkezés szerint, ha a munkáltató az óvórendszabályokat nem tartja be, vagy a kötelező intézkedéseket nem teszi meg, és ennek következtében a dolgozót üzemi baleset — foglalkozási betegség — éri, büntetőjogi felelősségén felül, köteles megtéríteni a társadalombiztosítási szervnek a felmerült segélyezési költségeket, a nyugellátás összegét. Ha történt is mulasztás a vállalat részéről, de a baleset nem emiatt következett be, a munkáltató térítési kötelezettsége nem áll fenn. Úgyszintén akkor sem léphet fel a társadalombiztosítási szerv a munkáltatóval szemben, ha a balesetet maga a biztosított okozta azzal, hogy a reá nézve kötelező óvórendszabályok betartását elmulasztotta. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumi döntése szerint is csak az az óvórendszabály-mulasztás szolgálhat a munkáltató térítési kötelezettségének alapjául, amelyet vagy a munkáltató, vagy a munkáltató megbízottja követett el. A közöltek alapján Z. N. kérdésére közölhetjük, jogos a társadalombiztosítási szerv igénye, mert a baleset a munkáltató óvórendszabály-mu- lasztása miatt következett be. Munkaviszonyban nem álló személyek betegségi biztosítása. „Nyugdíjamból feleségemen kívül saját háztartásomban eltartom 78 éves, sem önálló keresettel, sem nyugdíjjal nem rendelkező nővéremet. Jár-e részére a betegségi biztosítás és be kell-e jelenteni a családtagot a társadalombiztosítási szervnek?” — kérdezi levelében O. Gy. visegrádi lakos. A betegségi biztosításról szóló rendelkezések kimondják, hogy a nyugellátásban részesülő személy és családtagja, a biztosítás szolgáltatásaira ugyanazzal a feltételekkel és mértékben jogosult, mint a munkaviszonyban álló dolgozó és családtagja. Családtagnak kell tekinteni azt a 60. életévén felüli személyt is, akit a nyugdíjas közös háztartásában tart el. A biztosítási szolgáltatásokra nővére, minthogy keresete, jövedelme nincs, jogosult. Arra a kérdésre pedig, hogy be kell-e előzetesen az igényt jelenteni a társadalombiztosítási szervnek, közöljük, hogy ilyen kötelezettség nem áll ferín. Amikor nővérének ilyen igénye felmerül, nyugdíjas igazolványával és lakóbizottsági igazolással bizonyítsa, hogy a betegellátásra szorulót közös háztartásában tartja el, és annak semmiféle keresete, jövedelme (nyugdíja) nincs. Ezt az igazolást általában három hónap után meg kell újítani. Az igazolás alapján a családtag naptári évenként 90 napon át jogosult a betegségi biztosítás keretében díjtalan kórházi ápolásra, egyéb betegségbiztosítási szolgáltatásokra — természetesen táppénz és egyéb segélyek kivételével. Kisajátított földterület után kártalanítás illeti meg a kisajátított terület tulajdonosát „Házhely kialakítására belterületen 200 négyszögöl nagyságú területet a tanács kisajátított. Az ugyanakkor kisajátított földterületek tulajdonosai kártalanítást kaptak, az én igényemet azonban elutasították. Jár-e kártalanítás minden esetben a kisajátított ingatlan után?” — kérdi D. A. nagykőrösi lakos. A kisajátításról szóló rendelkezések mindig előírták a kártalaftítási kötelezettséget a kisajátítást szenvedő részére. Az összeget kiutalni azonban csak akkor lehet, ha az Illetékes tanács pénzügyi osztálya igazolja, hogy a szóban forgó személynek sem közadó tartozása, sem pedig egyéb helyről kimutatott hátraléka (köztartozása) nincs. Ameny- nyiben ilyen tartozása vagy egyéb hátraléka a kérdéses időben volt, elsősorban azt kellett a kártalanítási összegből kiegyenlíteni. N Bizonyára közadó tartozása, vagy egyéb hátraléka volt a kisajátítás idején, ezért utasították el igényét. Mindenesetre joga van a határozat ellen 30 napon belül a bíróságnál fellebbezni. Közös háztartásban élő tsz- tagok csak egy háztáji gazdaságra jogosultak. „Külön földterülettel egy időben léptem be sógorommal a tsz-be. Velük közös háztartásban élek. Munkaegységünket a tsz külön számolja el, mégis csak egy háztáji földet kaptunk, és az sem éri el a törvényes maximumot. Mindössze 1200 négyszögöl területünk van szőlővel együtt. Megillet-e külön-külön bennünket a háztáji föld, és le- het-e kevesebb a törvényes maximumnál — egy kataszteri holdnál?” — kérdi levelében K. J. perőcsényi lakos. A rendelkezések szerint az a tsz-tag jogosult háztáji gazdaság fenntartására, aki tartós jelleggel önálló háztartást vezet. A közös fedél alatt lakó tsz-tagok, amennyiben nem vezetnek külön háztartást, csak egy háztáji földterületre tarthatnak igényt. A háztáji föld területének mértékét a közgyűlés határozza meg és féltől 1 kát. holdig terjedhet. Ebbe a területbe be. kell számítani a ház körül levő veteményes kertet, szőlőt, gyümölcsöst és a be nem épí- tetFnázhelyet is. Dr. M. J Törökbálinthoz csatolták Hosszúrét és Ráczug pusztákat HETI JOGI TANÁCSAINK
