Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-05 / 3. szám
IX. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1965. JANUAR 5, KEDD HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA KINEVEZÉS Bűz Lászlót, a Nagykörös és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatósága decemberi rendkívüli ülésén elnök- helyettesi teendőkkel bízta meg. ■k A Szovjetunió részére százhuszonhét vagon különféle dzsemet készített a konzervgyár 1964-ben. Legkedveltebbek a málna és a sárgabarack dzsemek voltak. k A „Nők akadémiája”, pénteken tartja következő összejövetelét. A pártbizottság termében délután 6 órakor, Tóth Mária tanárnő, Felszabadult életünk húsz éve irodalmunk tükrében címmel tart előadást. ¥ A piaci tejpavilont az idén korszerűsítik. A belső falakat csempével borítják be. ¥ A ZÖLDSÉGFÉLÉK NÖVÉNYVÉDELME Dr. Konrád Zoltán, ma délután 6 órakor, a Petőfi Termelőszövetkezet bokrost klubjában, a zöldségfélék növényvédelméről tart előadást. A nagyüzemi szőlő- és gyümölcstelepitésről Seres László beszél a Hunyadi Termelőszövetkezetben ugyancsak ma délután 5 órakor. ¥ A tánctanfolyam újból megkezdődik a művelődési otthonban, január 13-tól. k Olajtüzelésű tűzhelyet kap a Központi Étterem az idén. k A marxista—leninista esti középiskola hallgatói — szám szerint huszonheten — pénteken tartják félévi beszámolójukat. k TANÁCSTAGI BESZÁMOLÓK JAGUAR 9-ÉN I,ócskái Lajos, a II. Rákóczi Ferenc általános iskolában délután 4 órakor, Vajda János és Kovács Ambrus a Kossuth általános iskolában (Kossuth utca) délután 5 órakor, Fehér Imre és Rácz László a Szabadság Termelőszövetkezet klubjában délután 6 órakor, és dr. Ja- novics Tibor délután 5 órakor a Petőfi Termelőszövetkezet irodájában tartják tanácstagi beszámolójukat. k Presszót nyit a földművesszövetkezet a Szolnoki úton. A terv úgy készül, hogy még a fagylaltszezon előtt nyithasson az új üzlet. ¥ Hollandiába tavaly három vagon befőttet szállítottak a konzervgyárból. k Folyamatosan lehet jelentkezni harmonika tanfolyamra ; a művelődési házban. ! ¥ | Árdrágításért száz forintra : bírságolták Halász Pál fuva- : rost (Kasza utca 2.). ¥ MIT LATUNK MA A MOZIBAN? A méhkirálynő. A házasság tragikomédiája. Marilla Vladyval a címszerepben. Magyarul beszélő olasz film. Szélesvásznú. Kiséröműsor: Mielőtt megszületnek. Gondtalan öregséget a kisiparosoknak — Városunkban örömmel fogadták a kisiparosok a nyugdíjbiztosítást — mondotta Pej János, a KIOSZ titkára. — Csaknem mind a kétszáznegyvenhárom kisiparos részt vesz benne és mondhatom, hogy a nyugdí.ijárulékok i havonta pontosan befolynak. öt kisiparost mentesítettünk a nyugdíjjárulékok fizetése alól. Ezek a mezőgazdaság szocialista átszervezése után, mint földtulajdonosok, termelőszövetkezeti nyugdíjat kapnak, különben pedig mind az öt tagot korára való tekintettel is mentesítettük volna. — Rajtuk kívül még két kisiparos kért mentesítést. Az egyik azzal érvelt, hogy az ő családjában mindenki váratlanul és hirtelen halt meg, neki ilyenformán nincs reménye arra, hogy élvezze az öregségi nyugdijat. Kár volt ezért a kacifántos érvelésért, mert a szerény jövedelmű tag magától értetődően megkapta volna a mentesítést. A másik tag, aki mentesítésért hozzánk fo! lyamodott, családi körülményeire hivatkozott. A szüksé- I ges igazolások bemutatása után szintén engedélyt kapott a mentesítésre. — No, volt még egy harmadik tagunk is, aki nem akart részt venni az öregségi biztosításban — mondotta mosolyogva Pej János. — Az ő indokolása így hangzott: ,.ö még életében SZTK-járulékot nem ! fizetett, most minek fizessen?’’ j Pedig mondhatom, hogy e ta- j gunk szociális körülményei I nagyon is indokolttá tennék a biztosításban való részvételt. — Milyen gyorsan elszállt ez a három esztendő. Ki hitte volna, 1962. január elsején, hogy 1965 újévén már tizenhármán fogják élvezni a megérdemelt nyugdíjat. A tagok és a tagok özvegyei. — Amiről 1962. január elsejéig szó sem lehetett? — tettem fel az önkéntelenül kínálkozó kérdést. — No, nem éppen! — jegyzi meg Pej János. — Nyugdíjról ugyan szó sem volt, de j azért a megöregedett vagy a j munkában megrokkant kisiparosokat nem hagytuk ma- j gukra. Az arra rászorulók I rendszeres szociális segélyt kaptak minden hónapban a | KlOSZ-tól. A rendszeresen megküldött havi 240 forint nem jelentett teljes értékű támogatást', de feltétlenül jóaka- ratú segítséget. Hároméves a kötelező kisipari öregségi biztosítás Tizenhármán már élvezik a nyugdíjat — Aki még életében nem fizetett SZTK-járulékot' — Esetenként a helyi csoport vezetősége is részesített segélyben arra rászoruló vagy pi’lanatnyilag nehéz helyzetbe került tagokat. Most karácsonyra például három kisiparosnak küldtünk ünnepi segélyt. Mellékesen megjegyzem, közöttük van az a kisiparos társunk is, aki nemrégen még azzal büszkélkedett, hogy ö még életében soha SZTK-járulékot nem fizetett.,. Egyévi villanyszámlánk: 114 millió forint Készül a hivatalos statisztika, amely majd pontosan számot ad arról, hogy hogyan is dolgozott tavaly a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat. De az előzetes adatok már a rendelkezésünkre állnak és sok mindent elárulnak. Többek között azt bizonyítják, hogy a termelési terv a DÁV-nál tizennyolc százalékkal magasabb volt az 1963. évinél. A munkaverseny révén ezt a tervet egy százalékkal túl is teljesítették. Pénzben ez 159 millió 443 ezer forintot jelentett. Ezen belül tavaly több kilométer hosszú nagyfeszültségű gcrincvezeelosz- A reteket és kisfeszültségű tó hálózatot építettek, konstrukciós és felújítási munkára ötmillió forintot költöttek. Egyébként 1964ben kapott villamos energiát az állami gazdaság központja és néhány termelőszövetkezetünk. Egymillió forintba került, hogy a külterületen lakó emberek házában is kigyuljon a fény. Hogy mennyi villanyt égettek az emberek, azt egy szám mutatja: száztizennégymillió forintot tesz ki az értékesített villamos energia. Havazás Damaszkuszban? Az Arab-Kelet gömbölyű házait hó lepte volna be? Nem, nem — közelebbi felvételt látnak. A Cifrakertben járunk, a szépen sorakozó, f elfordított virágtartók között. A kőedények aligha tudják, hogy már túl vagyunk a tél legsötétebb és leghosszabb éjszakáján, s lassan- lassan már közéig valahol a simogató napsugár. A napocska, amely ismét színt, pompát, illatot bontakoztat majd tavasszal a Cifrakertben ... Húszán gyűltek össze a minap termelőszövetkezeteink asszonyai. Mindany- nyian nőbizottságokban, vagy a termelőszövetkezet vezetőségében töltenek be funkciót. Érdekes vita alakult ki az asszonyok körében a mezőgazdaságban dolgozó nők és férfiak egyenjogúságáról. Mint mondták, a férfiak még mindig háttérbe szorítják őket, a vezetésben pedig csak alig kapnak helyet... Így lesz ez az új esztendőben is? (Papp felv.) Köztünk csak igazi dalosok vannak Százhetvennégy sikeres szereplés SZÖMÖRCE1ÉK fiacskája nehezen várt gyerek volt, anyja egyetlene. A mama nagy útra is szánta őt, szép, rangos pályára. Milyenre? Nem is tudott nevet adni a vágynak. A fiával akart mások fölé kerekedni. Kedvezett a fiúnak, védte, távollar- totta a munkától. Palkó persze a tanulástól is távoltartotta magát. Hamarosan beteljesedett rajta a régi rossz diákok réme: inas lett. — Asztalosnak adom a gyereket. Olyan jó ára van a bútornak — így az anyja. Palkót nem hatotta meg a bútor árfolyama. Mestere bármit mondott, az ő szeme mindig a kapú felé villogott. Csak sóhajtozott. Ugyanazt csinálta az együttérző mama is a tanyán. — Jaj szegény kicsi fiam — sóhajtozott a mama a próbaidő legelső délutánján fia után, aki ekkor már a 180 centiméter felé haladt — bár csak már itthon lennél... A CSODA megtörtént. Nyílt az ajtó és a várvavárt belépett. — Poros az a munka mama. Otthagytam ... Örültek egymásnak. Az apjuk is örült. De egy hét múlva már nem állhatta: — Mi lesz belőled fiam? — Gumiragasztó leszek. Az abla)kon keresztül láttam, amikor a városban voltam. Irtó érdekes ... Eltelt az első nap itt is, el a második. Estére Pali megint kint volt a tanyán. — Büdös ez a ragasztás, nem bírja a gyomrom. Egy hónap múlva újra tanuló lett. A változatosság kedvéért most bádogos. Ennek örömére Szömörcei ma- máék városi lakást rendeztek be neki. Önálló lett. Két álló héten át. Mert a mester végül nem szerződtette. Ekkora fájdalmat illett kipihenni. A termelőszövetkezetben éppen kukoricát törtek. Apja, anyja versenyt dolgozott, Pál pedig, pihent otthon. Erőt gyűjtött az új szakmára. Ezt az új szakmát azonban sehogy sem akarták megtalálni, noha javaslat volt bőven. — Az állami gazdaság sertéstenyésztő tanulót keres — ajánlották a fiúnak. — Az nem érdekel! — A szövetkezet kertésztanulót szerződtet — olvasta az újságban. — Oda bármikor elmehetek! — A szomszéd városban gépésztanuló lehetnél — mondta a nagybácsi. — Haza lehet járni minden este? Mert ha nem, akkor úgyse megyek. ELTELT a tél is. A családi tanács sokszor ült össze közben. Nénik, bácsik, sógorokA megye határán túl is híre van a nagykőrösi kisiparosokból alakult negyventagú kórusnak, amely ez idén már nyolcvankét éve dalol. Ezt az elismerést igazán kiérdemelte a KIOSZ- énekkar. — A negyventagú kórus tagjai kisiparosok — mondotta kérdésünkre Kiss István, kórusvezető. — Fiatalok, idősebbek, öregek egyaránt. Az utóbbi években sok vidéki szereplésnek és meghívásnak tettünk eleget. Minden évben rendezünk önálló, egész estét betöltő hangversenyeket. Tavaly, március 15-én az a nagy megtiszteltetés ért bennünket, hogy a kecskeméti tesvérkó- russal együtt Budapesten, a Zeneakadémián leptünk fel. i 4 Mind-mind szakmát ajánlott. \ Pálunk eleinte hallgatta őket, \ később be se ment közéjük. \ Csak a tanácskozás végén1 utasította el az ajánlott leg-i újabb szakmát. De több nap, mint szakma.; És az egyik sógor végül ki- i jakadt: — Most már d önts él, mi- i lyen szakma Jelel meg? Am Palkót nem lehetett': kihozni sodrából. — Nekem olyan mestersé-\ get találjatok, amiben nincsen tizedesvessző... Nem\ alkarok se számolni, se ta- \ nulni! — s ezzel szemébe': húzta elmaradhatatlan mici-1 sapkáját. Könyékig bele-1 nyomta két karját a másfélj számmal nagyobb nadrágjá-i nak zsebébe, ki se húzta on-i nan a következő evésig. Ez- \ zel a napi munkát el is vé-1 gezte. Úgy érezte, berendez- í kedett az életre. \ 4 A két öreg pedig, no megl az egész Szömörcei familial most is keresi a szakmát,| amiben nincs tizedesvesszö. 1 (szalisznyó) \ Hogyan élnek ma Isi-asszonyaink ? A tizedesvesszö — És más város dobogóján? — Makón, Csongrádon, Vácott, Gödöllőn, Siófokon és Kecskeméten — hogy csak néhányat említsek. De itthon is, a város különböző rendezvényein is mindig lelkesen, örömmel énekeltünk. — Az idei program? — Hasonlóan a tavalyihoz, szép műsorokat és jó munkát ígér. Az augusztusi debreceni dalostalálkozóra, mint hallgatók, kollektive elmegyünk. — Egy-két dalost név szerint megemlítenék a gárdából: Boros Sándort, Bűz Ferencet, Pászti Albertet, Nemesik Sándort, s a fiatalabbak közül Fehér Ferencet, Kovács Zoltánt, de nyugodtan ideírhatnánk a teljes gárdát, mert köztünk csak igazi dalosok vannak — Még csak annyit, hogy a KIOSZ és a ktsz erkölcsileg és anyagilag minden tőle telhetőt megad nekünk. Tehát mindkét szerv részese a kórus • eddigi százhetvenné'?" felléptén aratott sok-sok szco sikernek. (sz.) A niesCfttOfidó — Tanár bácsi, kérem! Miért a Béla jutott tovább a Ki mit tud a mesemondásban? Én sokkal jobb mesélő vagyok. — Gyere be holnap délelőtt kilencre. Meghallgatlak. — Pontos lesze>k! — hangzott az ígéret. Másnap délelőtt fél tiz — fél óra hiábavaló várakozói — után jöttem rá, hogy nek’ van igaza. O az igazi mesemondó. —4 —r
