Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
1965. JANUÁR 31, VASÁRNAP rt-3t uecr &Círtm> 9 Egy kicsif sok - de jó TÁNCOSOK Könyvkiadóink hovatovább nehéz helyzetbe hozzák az olvasóközönséget. Olyan tömegben, s viszonylag olyan rövid idő alatt kerülnek kiadásra lexikonok, illetve jelentős, összefoglaló igénnyel fellépő munkák, hogy nemcsak a választás nehéz, hanem a választott művekért járó összeg leszurkolása sem könnyű... A lexikonok korát éljük — joggal állíthatjuk ezt, s azt is, hogy örvendetes az az igényesség, amely a közelmúltban megjelent lexikális, illetve összefoglaló műveket jellemzi. Egy kicsit sok m& — de jó színvonalon: így summázhatjuk véleményünket A teljesség igénye nélkül a mennyiséget mutató felsorolás: az Uj Magyar Lexikon hat kötete, a Magyar Irodalmi Lexikon megjelent első, s rövidesen napvilágot látó második kötete, a most könyvesboltokba került Természettudományi Lexikon első kötete, a Film-kislexikon, a Filozófiai kislexikon, s a szűkebb kör érdeklődésére számot- tartó Fotolexikon, Atommaglexikon stb. A lexikonok mellett: Magyarország története (két kötetben), Az Egyesült Államok története (két kötetben), A magyar irodalom története (hat kötetben, eddig megjelent két kötet), A Nagy Honvédő Háború története (hat kötetben, eddig megjelent két kötet), A technika története, Az élővilág fejlődéstörténete, Sík Endre: Fekete-Afrika története, s a felsorolást, úgy érzem, nem kell folytatni tovább. Kétségtelen: az említett művekre nincs mindenkinek szüksége, azonban azok többsége nem hiányozhat a világ dolgai iránt érdeklődő ember könyvespolcáról. A nagyszámú mű rövid időn belüli megjelentetéséhez hozzájárult az is, hogy mintegy másfél évtizeden keresztül — hibás elgondolások következményeként — e természetű mű nem látott napvilágot. Az ésszerűtlen hiányt mielőbb meg kellett szüntetni, s ugyanakkor mind erősebben jelentkezett az igény is ilyen természetű művekre. Az új út mindig buktatókat rejt, s ez itt is igaznak bizonyult. Az Uj Magyar Lexikon szerkesztési elveinek vitatha- tósága — így például szaklexikonokba való szócikkek, többek között a kémiai ve- gyületek sokaságának közlése, stb. — s a Magyar Irodalmi Lexikon megjelenését követő vihar is arra intették a lexikonok szerkesztőit, hogy sokkal átgondoltabban és az enciklopédikus teljességre való törekvéssel szakítva végezzék munkájukat. A tanulságok felhasználása jól megmutatkozik a közelmúltban megjelent Film-kislexikonban, amely helyes arányokban tájékoztat mindarról, ami — a nagyközönséget érdekli. A lexikonok ugyanis — természetesen a szorosan vett szaklexikonokat kivéve — a nagyközönségnek készülnek, tehát olyan embereknek, akik két-három mondatban tájékozódni akarnak egy-egy fogalom jelentéséről, illetve rövid összefoglalók segítségével a lényeget megtudni egy-egy témakörről. Ezt azonban a lexikonok szerkesztői sok Somogyi pásztortánc A mindenkihez szólás ter mészetesen veszélyeket is rej magában: esetleges felszínes séget, színvonalbeli enged ményeíket, pontatlanságot r stb. azzal az önigazolással,^ hogy a „laikusoknak igy is$ jó’‘. A könyvkiadók becsüle- £ téré válik, hogy nem tettek £ így, néhány korábbi, e kétes £ elvek alapján fogant mű ked-^ vezőtlen fogadtatása meg- £ győzte őket arról, nem ez a % követendő út, és azóta következetesen járják az igényesség útját. Elgondolkoztató kérdés | persze ennék ellenére sok ^ van az említett művek kap- ^ csán: így például az „elavu-0 lás” kérdése. Az Üj Magyart 7 .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX /. 2 FALU JAMAS: A TEL Itt a tél, jaj, itt a tél, Élő s holt felett ítél. Futó felhőket havaztat. Betemet sirt, kunyhót, kazlat, A tel. Itt a tél. jaj, itt a tél, Ifjúnak tavaszt ígér. Annak szíve forró kályha. Annak csak korcsolyapálya A tél. Itt a tél, jaj, itt a tél, Mint az ősz haj, oly fehér. Ki fölött elmúlt az élet. Annak nem hoz csak emléket A téL Katona Erzsi rajza BARÁTNŐK esetben szem elől tévesztik, így azután furcsa felemásság jellemzi a lexikonok szócikkeinek többségét: már nem az átlagolvasóhoz s még nem a szakérdeklődőhöz szólnak. Ez azonban csak mint elv vitatható, a lexikonok gyakorlati értékéből nem sokat von le. 00 örvendetes, s az eszmei of- fenzíva szempontjából biztató jelenség, hogy jelentős példányszámban jelentős művek láttak napvilágot — s találtak vevőre! — amelyek vállalt feladatukat híven teljesítették. A lap hasábjain is megemlékeztünk már Sík: Fekete- Afrika története című könyvének megérdemelt sikeréről, s most hadd említsük — példaként — a szovjet szerzői munkaközösség készítette, s a Kossuth Könyvkiadónál megjelent művet, A technika történetét, amely jó példája a nagyközönségnek szóló színvonalas összefoglaló műnek. Külön öröm, hogy a jellegében és értékében ezzel teljesen azonos másik könyvet, Az élővilág fejlődéstörténetét magyar szerzők írták. Rangos munka — ez már két kötet alapján megállapítható — A magyar irodalom története. Ehhez mérhető átfogó vállalkozás még nem volt, s felszabadulásunk huszadik évfordulóját méltóbban nem is köszönthette volna az irodalomtudomány. Elismerést érdemel az is, hogy az említett művek kiállításban is újat, jobbat jelentenek a megszokottnál, azaz tartalmi és formai m i n ő s é - g i változások sze*mtanúi és — haszonélvezői vagyunk. Mert, hogy azok vagyunk, ezt legjobban a kibocsátott művek korábban elképzelhetetlenül nagy példányszáma bizonyítja: A technika története például 12 000, A magyar irodalom története pedig húszezer példányban jelent meg! Ha leszámítjuk a könyvtárak által megvásárolt példányokat — bár természetesen azokat is olvasók forgatják — akkor is ezer és ezer ember könyvespolcára kerülnek e művek, mindig segítő, felvilágosítást adó kézikönyvekként Azaz a könyvkiadásban jelentkező, minőségében új nem reked meg ott, hanem tovább gyűrűzik, eléri az olvasót is, s annak könyvtárában, illetve olvasói „gyakor-, latában” is újat, minőségileg többet jelent. E könyvek ugyanis végre beteljesítik azt a régóta és sokszor hangoztatott óhajt, hogy egy-egy terület átfogó értékelését kell adni, mégpedig a marxista elemzés módszereivel! m Lexikon nem egy szócikke már érvényét vesztette, illetve jelentős kiegészítésre szorul. Azaz: nem elég a műveket kiadni, egyúttal a pótkötetekre is gondolni kell... Azután: érdemes-e mindenáron mindemnek helyet adni? Szükség van-e arra, hogy a Magyar Irodalmi Lexikonban szárnyukat bontogató fiatal kritikusok — egy-két könyvekhez írt előszóval", folyóiratban megjelent tanulmánnyal — helyet kapjanak? Miért nem avatkozik be hatékonyabban a szerkesztés — természetesen a szerzőkkel egyetértésben — a példák felsorolásába, s ezzel a mű rövidítésébe? A Nagy Honvédő Háború története kötetei sok olyan példát tartalmaznak, amelyek a szovjet kiadásban kellettek, de a magyar kiadás nélkülük is teljes lett volna?! Miért nem lehet — végre — rendet teremteni a név és tárgymutatók körül? Egyik könyv nem, a másik tartalmaz ilyet, sok esetben felesleges, ugyanakkor sokszor ott hiányzik, ahol kellene. Egységes kiadói gyakorlat e tekintetben még nem alakult ki, bár igencsak ideje lenne... Hozzátehetjük azt is, hogy a korrektori, nyomdai munka nem minden esetben igazodik e művek követelményeihez. Bosszantóan sok a vaskos nyomdahiba — pl. a Magyar Irodalmi Lexikonban — külföldi művek esetében a „félrefordítás”, az adatokban, tényekben való tévedés. Mindez más természetű kiadványokban sem megengedhető, de e művekben végképp nem! A Magyar Irodalmi Lexikon második kötetének előkészületeiről hallottak, a megjelent Film-kislexikon erényei, s még jónéhány más példa azt bizonyítja, hogy kiadóink komolyan veszik a szakemberek észrevételein túl azt is, amit a „sima” olvasó szóvá- tesz. Ez jó dolog, azonban vigyázni kellene arra, hogy ne csökkenjen, hanem növekedjék az olvasók szemében az e természetű munkák hitele. A félbehagyott sorozatok, az Üj Magyar Lexikonhoz mellékelt tengernyi javítás stb. esetlegessé tették az értékítéletet. Az olvasók azóta fokozódó bizalma: nagy kincs. Sokszor hangoztatjuk, hogy olvasó nemzet lettünk. Nos, ha ez általában igaz, akkor különösen áll ezekre a művekre. A lexikonok, az összefoglaló, egy-egy terület egészét felölelő művek valóban az egész nemzet számára készülnek. E felelősség nagyságát a szerzőknek, a kiadó szakembereknek minden esetben érezniük kell! Mészáros Ottó Kalotaszegi topparrtós (Kakodi Zsófia és Bucsai Lajos) érmet hoztak haza Gödöllőire az egyetemisták. Külön aranyérmet kapott a táncegyüttes és külön a népi zenekar. És újra Kiszely Györgyi, az énekes. A folytatás: szlovákiai meghívás Lévára, ahol a magyar területi csoportok országos bemutatóján szerepeltek. Sikerrel. De az igazi, nagy erőpróba csak ezután következett, a franciaországi meghívás. Vegyen részt a Csárdás tánc- együttes a confolemi nemzetközi folklórfesztiválon, amely Franciaország legrangosabb találkozója. — Csodálatos élmény volt. A vendéglátó francia együtteseken kívül ír, svájci, észt, olasz, spanyol, német, quada- lopei és Kanári-szigeteki együttes is fellépett a nagyszabású találkozón. Az egyhetes fesztiválon három alkalommal került színpadra a Csárdás táncegyüttes. A három alkalommal mintegy tizenötezer ember látta műsorukat. Pedig a városka lakóinak száma mindössze háromezerötszáz— Utána kéthetes turnéra indultunk. A mérleg: tizenöt fellépés, százezer néző. A legemlékezetesebb valamennyi között: a bresti dudafesztivál volt. Már az ünnepi felvonulás felejthetetlen élményt nyúj tott: háromeaerötszáz szereplő ti zennégyes sorokban táncolva és dudaszóval vonult végig a város főutcáján. Aztán a szereplés tizenötezer ember előtt a várszínpadon! Majd fogadás a polgármesternél. S hogy sikeres volt a háromhetes franciaországi túr- né, bizonyság rá három külföldi meghívás: Franciaországba, Izraelbe és Angliába. — A július első hetére szóló angliai meghívásnak teszünk eleget, s részt veszünk a billinghami fesztiválon. A meghívó együttessed a tavalyi coníolensi fesztiválon kötöttünk őszinte barátságot. Persze, a meghívásnak eleget tenni nem lesz egyszerű dolog, hiszen az elmúlt évben az együttes több kiváló tagja „kirepült” a gödöllői „fészekből”. A zenekar prímása, ma már a városföldi állami gazdaság agrármérnöke. A csellós, Andrásfalvi Pál a bábolnai gazdaságban dolgozik, s az egyik legjobb férfitáncos. Kovács István, az egyik egri szőlőtermesztéssel foglalkozó tsz-ben. Aki közel került Gödöllő hoz, mint például Kakodi Zsófia — a rákosszentmi- hályi baromfitelepen kapott állást — az rendesen jár ma is az együttes próbájára — Aki egyszer közénk állt, az nehezen válik meg tőlünk — mondja ki az igazságot az egész csoport nevében Végvári Rezső. — Mert a tánc nemcsak mű vészi erőpróba, pihenés és szórakozás is. AZT HISZEM, ennél igaza bb és-------------— meggyőzőbb választ senki sem adhatna azoknak a fiataloknak, akik azt vallják: kinek kell ma már a népi tánc? P rukner Pál garnitúra „kiöregedett”, befejezte egyetemi tanulmányait, s a táncosok az ország különböző tájaira kerültek. Végvári Rezsőt a Vasas Központi Művészegyüttes szerződtette koreográfusnak. A Csárdás táncegyüttes hatvanegy őszén, az egyetem KISZ-bizottságának javaslatára alakult. Harminc táncos és tizenöt zenész. S a vezető újra Végvári Rezső. Néhány hónappal később, hatvankettő tavaszán került sor az első nyilvános bemu- .tatkozásra. Az egyetemek kul- ; turális szemléjén léptek fel : Pécsett. S az eredmény: há- : rom aranyérem. Egyet a tánc- [ együttes, egyet-egyet pedig a ■két énekes, Kiszely Györgyi ■ és Kormos János kapott. i — Magunk is meglepődtünk \ a nem várt sikeren — emlé- ; kezik Végvári Rezső. — Túl- : ságosam rövid volt az idő a í felkészüléshez. De ha már így | történt: a siker kötelez! Ak- j kor kezdődött igazából a min- ; danre kiterjedő, alapos felké- ! szülés. • A következő nagy áEomás: í Nyitra. A két intézmény ba- í rá t sági szerződésének értelmé- : ben érkezett a meghívás, j Eredményes út volt, ha még ; nem is a megálmodott nagy : siker. De bíztató útjelzője an- I nak: jó munkát végeztek az ■ eltelt egy esztendő alatt. : Hatvanháromban bsnevez- i tek a televízió által meghirdetett Ki mit tud? vetélkedőre. Egészen a döntőig jutottak. — Aztán elhibáztuk a lépést. A döntőben új műsorral álltunk a kamerák elé. Ha a régi műsorral szerepelünk, talán sikerült volna. így azonban csak harmadikok lettünk ... A NAGY SIKER ÉVE kétségkívül------------------------- hatvannégy. A keszthelyi Helikon ünnepségeken kezdődött. Hat aranyí A násznép összesúgott az $ ifjú pár mögött. — Jól összetáncolták ezt a \ házasságot! f összetáncolták? A dolog fö- | löttébb érdekes. Feltétlenül \ megéri a fáradságot! ! Végvári Rezső, a gödöllői ; Agrártudományi Egyetem j Csárdás táncegyüttesének ve- | zetője mondja: ! — Az ifjú férj az egyetem í sertéstelepének a vezetője. \ Két esztendeje végzett az í egyetemen. Akkor azzal a '• kéréssel fordult az egyetem ! NÉHÁNY HETE az egyik köz: ------------------ ségi muvelői dési házban arról beszélget- : tünk a fiatalokkal, mi az ;oka annak, hogy a néhány : évvel ezelőtt még kitűnő ; együttest képviselő népitánc- j csoport feloszlott? Miért nem ! szervezik újjá? S a válaszok: : „ügyan, kinek kell ma már a \ népi tánc!”, „Csak nem gon- \ dolja, hogy éretlen gyerek í módjára ugrabugrálok a szín- ; pádon!”, „Ki táncol ma már \ csárdást falun? Legfeljebb az j öregek. Jöjjön el hozzánk \ egy bálra, majd meglátja, j hogy a twisztelésben a fa- ; lusi fiatalok sem maradnak : eí a városiak mögött!” ; Megvallom őszintén, meg- ! keseredett szájízzel távoztam i akkor a faluból. Valóban iga- i zuk lenne a fiataloknak? ; Eljárt volna az idő a népi tánc felett? EGY HÉTTEL ezelőtt véletle--------------- nul betévedtem a központi házasságkötő te- : rembe. Az ünnepélyes csend- i ben halkan zengett fel a ; kérdés: — Tar István, kívánja-e fe- : leségül venni az itt megjelent ; Szirányi Jüdítőt? — Igen. — Szirányi Judit, kíván-e \ férjhez menni az itt meg- i jelent Tar Istvánhoz? ; — Igen. rektorához: tegye lehetővé, hogy valahol itt, a közelben maradhasson, mert nem szeretne megválni a táncegyüttestől, amelynek alapító tagjai sorába tartozik. A kérdés akaratlanul is kikívánkozik : — S a feleség? — Tavaly végzett az egyetemen. Azóta a túrái termelő- szövetkezet agronómusa. És táncegyüttesünk egyik erőssége. — Igaz az összetáncalás? , — Igaz. Tavaly, a francia- országi turnén kezdődött... De nem ők az egyetlenek. Köröndi László és Hávor Erzsébet éppen a francia turné előtt kötött házasságot AZ EGYÜTTES ^gyvenkilenc------------------ ben alakúit. V égvári Rezső akkor még az egyetem hallgatója volt. Két esztendeig. Akkor, gondolt egy merészet és a Színművészeti Főiskola táncrendezői tanszakára jelentkezett. Felvették. De kapcsolata ezután sem szakadt meg az egyetemmel. Visszajárt tanítani s a vezetése alatt álló együttes ötvenkettőben az országos kultúrverseny döntőjébe jutott, s elnyerte a legjobb egyetemi csoportnak kijáró címet Ezután a megtorpanás évei következtet A kezdő
