Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-30 / 25. szám

IX. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 1965. JANUÁR 30, SZOMBAT Egy rozoga gőzgép volt a villanytelep Ipari szesz a kórháznak — Tüzelóállás a lakásban — Munkában a helytörléneti akcióbizottság cosokat, akik ezt a szívéi lyességet azzal viszonozták, hogy egy-egy marék cigaret­tát adtak neki. Jónás János a felszabadulást követő napok eseményei kö­zül az áramszolgáltatás meg­teremtéséről beszél. Elmond­ja, hogy a szovjet városparancs­nokság segítségével egy rozoga gőzgépet állítottak helyre és a ceglédi pos­tán biztosították először az áramszolgáltatást. Később a városparancsnok s a polgármesteri hivatal, a vízművek és a kórház részé­re az áramellátást csak úgy tudták megoldani, hogy a ro­mok közül előszedték a gőz­gépeket és szovjet jegyveres katonák kíséretével Kecske­métre mentek generátorokért. A lakások és az utcák világí­tását csak úgy tudták bizto­sítani, hogy Szolnoktól egészen Ceglé­dig önkéntes munkaválla­lók és szovjet szállítóesz­közök segítségével helyre­állították a távvezetéket, pótolták a tüzeléshez vagy éppen a hiányzó közúti hidak építéséhez igénybevett villanyoszlo­pokat. A romok eltakarításában és a helyreállítási munkában részt vevő munkások nagy­szerű helytállásáról, áldozat- vállalásáról izgalmas vissza­emlékezéseket örökít meg a magnetófonsza'lag. Minden el­hangzott szó olyan munkáról és olyan tettekről tanúskodik, melyekért semmiféle fizetség nem járt, melyekről semmi­féle hivatali apparátus seho­vá nem küldött terjedelmes jelentéseket. Pintér Miklós bácsi, aki ezt a baráti talál­kozót megszervezte, a középületek és iskolák helyreállításáról, a gépek és üzemanyagok igénybe­vételéről beszél a mikrofonba. Kissé megilletődött, hiszen ilyet még sohasem csinált és gé­pész ember létére igen nagy csodálattal nézegeti azt a gé­pet, ami visszaadja saját hangján azt, amit az imént elmondott. Helyre kellett ál­lítani a ceglédi szeszfőzdét, mert a Debreceni Nemzetgyű­lés azt kérte tőle, mint kép­viselőtől, hogy ipari szeszt adjanak a kórházak részére. Munkatársaival összefogott és traktorokat szerkesztet­tek. szétlőtt harckocsik motorjaiból járműveket építettek, hogy üzem­anyagot hozhassanak az olajütő működéséhez, réz- gálicot hozhassanak a sző­lők permetezéséhez. Nyugatra szökött malom- és magtártulajdonosok készleteit lefoglalták és kiosztották ve­tőmagnak, de először az ugyancsak általa készített szelektoron kitisztították, hogy konkolymentes tiszta termést adjon a ceglédi föld végre, és először annak, aki azt meg­műveli. Már a magnószalag máso­dik oldalát fűzik a gépbe mi­kor Hartyányi László elmond­ja, hogy komoly sebesülésé­ből hogyan gyógyították ki a szovjet csapatok orvosai, kik és hogyan mentették meg éle­tét. Tukacs bácsi az adátgyűjs tő, munkájának jelenlegi helyzetéről számol be és be­mutatja azt a füzetet, mely­nek lapjaira fáradt, reszkető kezével oldalakat írt szemé­lyes élményeiről, a ceglédi háborús károk eltüntetéséről. A találkozó befejezéseként eljutnak a máig, a jelenlegi békés boldog ceglédi élethez és egyöntetűen vallják, hogy érdemes volt a sok küszködés. Elégedettek az olaszok Régi ügyfele a Ceglédi Hús­ipari Vállalatnak az egyik olasz cég. A Ceglédről szállí­tott húsáruról mindig a leg­tökéletesebb megelégedés hangján emlékeznek a cég képviselői. A húsárut a kíván­ságuknak megfelelően elké­szítve, hűtőkocsiban szállítják Olaszországba. A napokban a cég képviselője látogatást tett az üzemben, s ismételten ki­fejezte megelégedését az utób­bi szállítmányokért. Az első­osztályú hízott szarvasmarhá­kat ezúttal a Cifrakerti Álla­mi Gazdaságból szállították az üzembe, tehát ők is osz­tozhatnak az olasz dicséreté­ben. Kora tavasszal lesz már primőr! Városunk termelőszövetke­zeteiben az elmúlt évben ezer­harmincegy holdon termeltek különböző zöldségféléket. E területből kétszáznégy holdon öntözéssel fokozták a termés- eredményeket. Megállapítható, hogy a kertészetek nem dol­goztak rosszul, mert ha itt-ott az időjárás, vagy más ok miatt lemaradás is mutatko­zott, item egy áruból a megyei átlagnál jóval többet termel­tek. Nem lebecsülendő pél­dául a városi átlag paradi­csomból: holdanként száz­huszonöt mázsa. Görögdinnyéből kilencven, sárgadinnyéből hetvenhét, míg nyárikáposztából kilencven­négy holdas átlagot értek el a tsz-ek a város határában. Az idén hozzávetőleg ugyan­ilyen területen termelnek zöldségféléket a tsz-ek. Mol­nár Sándortól, a városi tanács mezőgazdasági osztályának fő­kertészétől arról érdeklődtünk, milyen munka folyik most a kertészetekben, s vajon várha­tó e a tavalyihoz hasonló jó eredmény? — Bízunk abban, — mon­dotta a főkertész, — hogy a termelőszövetkezetek az idén is megfelelő mennyiségű és természetesen minőségű ker­tészeti árut termelnek. A MÉK és a konzervgyáraknak termelt szerződéses áru mel­lett egész biztos jut majd áruikból a piacra is. Jelenleg a meleg- és hollandi ágyakat készítik elő, de nem egy helyen már ezen túl van­nak. Szépen haladnak abban a három termelőszövetkezetben, ahol már hajtatóházuk is van a kertészeteknek. — A Táncsics Tsz-ben pél­dául harminc négyzetméteren szépen fejlődik a paprika, és ugyanilyen területen az ültet­hető saláta. Rizi László ker­tész ötletesen bővítette ki a kéthajós hajtatóházat, s egy­szerű eszközökkel megnövelte a kihasználható területei. Biz­tosította a megfelelő fűtést is és jóval több salátát tud ne­velni. A Vörös Csillag Tsz házi építésű négybajós hajta­tóházában Plavetz József irá­nyításával folyik a szorgalmas munka. Paradicsom és papri­ka palántáik igen szépen fej­lődnek. A Dózsa Népe Tsz két hajtatóháza közül az egyikben már szépen kel a paprika és saláta. A jövő gazdasszonyai Kellemes meglepetésben volt részem a napokban Nyársapáton. Amikor bemen­tem az iskolába, fehér köté- nyes, fehér fejkendős kis lánycsoporttal találkoztam. A kis gazdasszonyok főzéshez készülődtek. Gyorsan, frissen tisztították a burgonyát, dara­bolták a hagymát és a finom házikolbászt. — A menü tésztaleves, pap­rikáskrumpli kolbásszal — új­ságolták kipirult arccal. Gondoltam, ezt már meg­várom, s magam is meggyő­ződök róla, hogy tudnak főzni a nyársapáti úttörők. Nemso­kára ínycsiklandozó illatok szálltak az osztályban, s az j asztalra került az étel. Mondhatom, ilyen vendég­látásban is régen volt ré­szem! A finom paprikás­krumpli után nagyon jól esett egy-egy pohár málnaszörp. Utólag is mindent köszönök és megdicsérlek benneteket. Kovács Gizella járási úttörőtitkár Daránvi Imre A Cegléd Városi Úttörő El­nökség néhai Darányi Imre úttörőnek lelkiismeretes úttö­rőmunkájáért, udvarias, segí­tőkész úttörőmagatartásáért a „Kiváló Úttörő” kitüntetést adományozza. Darányi Imre rövid élete alatt az úttörőélet törvényei­nek megtartásával, segítőkész, bajtársias magatartásával mindenkor példaképpen állt pajtásai előtt. Tragikus halá­la mindannyiunkat mélyen megrendített. De hisszük és valljuk, hogy épp á hozzá ha- j sonló, az életre és annak nagy feladataira becsületesen készülő ifjakból válnak azok az emberek, akik a szocializ­mus építésének ügyét munká­jukkal szolgálják és előbbre viszik. Darányi Imrét példaképül állítjuk a ceglédi úttörők elé. őrizzétek meg emlékét szere­tettel, úttörő megbecsüléssel. Városi úttörőelnökség -----------------­A f/olva fii kosok figyelem I Rövid idő múlva a nyolca­dik osztályos tanulóknak ha- tározniok kell, milyen pá­lyát választanak az általá­nos iskola elvégzése után. ! Februárban megkapják a kér- ; dőíveket az iskolában, s szu- ; leikkel együtt választ kell ; adniok. Á pályaválasztási gon- : dohon az Pxpedíciós híradó ;is szeretne segíteni. Ezen- : fűi rendszeresen tanácsokat 'adunk. Most a ceglédi Táncsics Termelőszövetkezetben való ; elhelyezkedési lehetőségekről írunk. A baromfikombinátban jelenleg tíz tanuló dolgozik, közülük öten az idén már szakmunltás-bizonyh- ványt kapnak. A kombinát mellett az idén már korsze­rű kertészetükben is bizto­sítani tudják a tanulóképzést, s az általános iskolát végzett fiatalok közül legalább tizet szerződtetni tudnak. Az első­évesek havi tiz munliacgysé- get kapnak többek között. Évente három hónapot benn­lakásos iskolában töltenek el és természetesen évi tizenkét nap szabadság is jár a ré­szükre. A tanulók naponta hat órát gyakorlati foglalkozással töl­tenek el, míg két óra köte­lező tanulás van előírva a részükre. Jelentkezni lehet az isko­lákban és a termelőszövet­kezetben. Uitörőkarnevál A járási úttörőelnökség feb­ruár 28-án a Kossuth Étte­remben rendezi meg az idei úttörölMrnevált. Délelőtt a kisdobosok, délután az úttö­rők parádézhatnak jelme­zeikben. Pajtások! öltözzetek minél többen érdekes, színes jelme­zekbe, hogy igazán szép, em­lékezetes élmény legyen ez a karnevál. A kulturális szemle bemutatói A kulturális szemle szak­ági bemutatóit március 1-től 6-ig rendezi meg a városi út­törőelnökség. A szakági be­mutatók időpontjai a követ­kezők: Énekszólók, duók, triók már­cius 1-én; Mese, próza, szavalat már­cius 3-án; Hangszerszólók, kamarakó­rusok március 4-én; Báb, népi tánc, egyéb mű­vészeti ágak március 5-én. 1 Munkából vagy éppen a nyugdíjas élettel járó csen­des pihenésből siettek ta­lálkozóra egy történelmi idő­szak szemtanúi, formálói. Munkában és hax'cban megfáradt, idős emberek ülik körül az asztalt, zsebükből előkotorják az elsárgult és összegyűrődött dokumentu­mokat, hogy örömtől sugár­zó arccal átadhassák a hely- történeti akcióbizottság veze­tőinek. Pintér Miklós Bezerédi ut­ca 28. szám alatti lakásán volt ez a találkozó. Itt volt Jónás János nyugdíjas, Bá­lint Ferenc, az egyik terme­lőszövetkezet darálókezélője, Tukacs Mózes nyugdíjas. Har- tyányi László műszaki tisztvi­selő, a Hazafias Népfront, a Kossuth Múzeum és az ak­cióbizottság vezetői, no meg a házigazda, Pintér Miklós bácsi. Az asztalra kirakott doku­mentumok között ott a megbízólevél, melyet még az ideiglenes nem­zetgyűlés adott ki Pintér Miklós képviselőnek. De előkerültek az akkori szovjet városparancsnok és dr. Tepper József pol­gármester által aláírt orosz—magyar nyelvű igazolványok és megbízóle­velek is. Régi kopott munka­könyvek, azóta is többször átlapozott nyilvántartások és fényképek nézegetése közben kötetlen baráti • beszélgetés során szóbakerült az, hogy is történt húsz évvel ezelőtt Cegléd felszabadulása, hogy is indult meg az élet eb­ben a sokat szenvedett vá­rosban. Bálint Feri bácsi mondja el elsőként élményeit. Elbe­szélése annyira hűen eleve­níti fel az eseményeket, mint­ha Tf,r\ is húsz éve, hanem tegnap történt volna, mi­kor egy szovjet aknavetős alakulat betoppant lakásuk­ra. „Nyemci” katonát keres­tek, de nem is nagyon tö­rődtek ezzel, hanem kinyi­tották az ablakot és máris tüzelőállást készítettek, mert a szomszéd utcában még né­met katonák voltak. Feri bá­csi észre sem veszi, hogy közben Ikvai Nándor, a mú­zeum igazgatója bekapcsolta a magnetofont; mondja to­vább, hogy felesége friss fe­hér kenyérrel kínálta a har­Jó mulafásf! A Kossuth Művelődési Ház­ban január 30-án, szombaton este 8 órai kezdettel táncos összejövetel lesz az emeleti táncteremben. 31-én, vasár­nap délután 5 órakor táncze­nei koktélt rendeznek. Moziműsor szombat-vasárnapra Cegléden A Szabadság Filmszínház- j ban az Aranyfej című magyar ; filmet, a Kossuth Filmszínházban ■ a Hovanscsina című szovjet \ filmet, a Dózsa Filmszínházban A \ 66. szélességi foktól északra \ című szovjet filmet, Jászkarajenőn í a Négy lány egy udvarban \ című magyar filmet, * Albertirsán a Másfél millió című ma-! gyár filmet, í Törteién 3x2 című szovjet filmet ve- j títik. í V\\V^V\\\Vv\\\\\\\\V\\\\\NN\\\\^^^^ Az utolsó tanya j A hatalmas szántás középén ^ úgy húzódott meg a csöppnyi % tanya, mint a nagy sivatag- ^ ban az oázis. Az alig száz öl ^ gyep közepén levő apró vá- £ lyogépület teteje már igen kö- ^ zel került a földhöz. Az idő i súlya nyomta a gyenge fala- í kát, gerendáit megette a szú 'j s csoda, hogy tartani tudták fj még a mohalepett ócska ^ zsúpot. A ház apró ablakai ^ közül az egyik szalmával volt ^ bedugva, de a másik sem sok ^ fényt bocsátott a szoba belse- íj jébe, hiszen csak akkorka í volt, amin egy tízéves gyer- ? mek ha keresztülfér. A lakó- ^ épület mellett egykori disznó- ^ ól roskadozik. A tetején levő ^szalmában verebek fészkel- ^ nek s a meleg szállást még ^ télire sem hagyják el. Miért £ hagynák? Évek óta nem za- í varta őket senki, hiszen két j éve egy malac sem járt a kör- ^ nyéken. A kút. Ostora a le- £ vegében s bizony embernek 't, kellett lenni a talpán, aki a £ végén himbálódzó ütött-ko- £ pott ócska vödörrel fel tudott í húzni a kútból valamennyi ^ vizet. Alig két méterre volt a í víz csak a föld színétől, de a nagy lyukakon még ezen a É rövid távolságon is vissza- \ csurgott volna a víz. Nem ^ volt ezen a tanyán semmi. £ Holt vidék a környék, élőlény J se közel, se távol. Csak az '>t irdatlan nagy szántó s arra, J valamerre a ködön túl a Ge- í réb-tanya. A rozzant ház sar- kán ácsorgó öregember csak így emlegette, pedig már több ; mint tíz éve ott a Rákóczi Tsz ; központja. Geréb gazda, ha \ előkerülne valahonnan, biz- ; tosan rá sem ismerne egykori 5 tanyájára. Hatalmas iroda- £ épület, istállók, színek, mag- í tárak, piros és fehér palate- i tejük idelátszik, ha szép idő van. Nem járt még ott j központban, pedig a fia is ot lakik... — Hát idejutottam. Nyolc van évi robot után egyedü élek, mint a kivert kutya. fi földemet elvették, a szomszé daimat eltelepítették. — Ne hézkesen fordult meg a; öreg s megindult befelé. fi pitvarban leült a lócára, elő' kotorászta a pipáját. — Már dohányom sincs — morfondírozott magában. Kél napja nem jön az Imre ugyan mi van vele. Tanácsta­lanul nézegette az üres pipát de azután csak az ínye közé vette a csutorát. Ha már más nincs... Az apró pitvarablakon kilá­tott a dűlő felé, amerről ér­kezni kell a nem idevalónak De hiába nézegetett arra, a köd, az esti homály útját áll­ta a tekintetnek. Nem jön. Nem. Mind el­ment tőlem, mind itthagyott, a fiam is, szomszédaim is. Julis! Sóhajtott fel halkan. Hitestársam! Te tudtál csak igazán megérteni. Megyek Utá­nad, ne félj! Te álltái csak mellettem hűségesen az élet­ben. Ugyan miért is hagytál itt? Hogy is tehettél ilyet Ju­lis? Akkor kezdődött az én bajom, amikor te elmentél. Mennyit dolgoztunk, amíg felépítettük ezt a kis tanyát. Milyen öröm volt, hogy a mi földünkön építhetünk. Húztuk a vályogot s minden este, ha holtfáradtan is, de örömmel feküdtünk le. Átkozottul ne­héz élet volt az. Benne jár­tam már a hatvanban, de azért kaptunk földet. Emlék­szel Julis? Mikor először ki­jöttünk ide és kijelöltük a tanya helyét? Kuszán kavarogtak az öreg gondolatai az egyre sűrűsödő homályban. Nappal is nehezen látó szeme előtt azonban világo­san éltek a múlt képei. Em­lékszel, Julis? Ugyan, hogy is emlékeznél? Hiszen csak .ak­kor költöztek ide Pistáék, amikor te itthagytál. Mondd — miért dolgoztunk annyit? Mi értelme volt? Amikor Pis­ta idejött, már én sem voltam a régi. Beteges lettem, nehéz volt a hetven évet hordani. Teljesen átadtam a hat hol­dat Pistának. Nem mondom, jól is csinálta, de azután be­lépett a tsz-be. Nem tehettem mást, Olyan akaratos fajta, mint én, engednem kellett. Évekig nem is volt baj. Hal­lod, Julis? Jobban éltünk, mint a hat holdból. Egyszer azután mondja egy este Pista, hogy költözünk. Hová te? — kérdeztem megdöbbenve. A tsz elhatározta a nagy­üzemi táblásítást és itt ezt a négy kis tanyát lebontják. A központnál építenek újat, mo­dernet. Még vízvezeték is lesz benne. Hallod, Julis!!! Az én tanyámat akarják ezek lebontani?! Azokat a falakat, amelyeket veled együtt tes­tünk verítékével építettünk? Nem, soha. Nem engedem. Ha már a földet be is vitte a kö­zösbe, a tanyát nem engedem. Heteken keresztül vitáztunk. Igyekeztek meggyőzni. Kocsit küldött értem az elnök, hogy nézzem meg az épülő új ta­nyát. Nem mentem. A szom­széd tanyákat meg lassan ÍVVX'XX'XXXXVXXXXXXXV^X>XXXXXVXXX\XXVXXXNXX kezdték bontani. És eljött a félve várt pillanat. Holnap költözünk, édes­apám ! Ti mehettek! Én maradok, És mentek. Teca, a menyem hetenként kétszer kibicikli­zett ide, hozott enni, meg tisz­tát, s már két éve itt élek egyedül. Nézem a hatalmas piros meg szürke traktorokat, amint elindulnak a mi ta­nyánk felé. Sokszor már azt hiszem, hogy nekem jönnek, s akkor a traktoros fordít egyet a keréken, megkerüli a tanyát, s máris csak a hátát látom a konyhaajtó üvegén keresztül. Mindig attól félek, Julis, hogy egyszer valame­lyik traktoros elfelejti elfor­dítani a kormányt, és az a hatalmas traktor keresztülgá­zol a mi kis tanyánkon. Med­dig lesz ez így, Julis? Miért nem hívsz már magadhoz? Miért engedi az isten, hogy igy kínlódjak egyedül... Tejóisten! — sikoltott fel másnap reggel az öreg me­nye, gyere gyorsan, Pista, édesapánk itthagyott bennün­ket ... Ott ült az öreg a lócán, kis­sé hátradűlve, s kezében még most is ott szorongatta a pi­páját. Talán a temetéssel egy idő­ben két lánctalpas traktor ér­kezett meg az öreg tanyához. — No, komám — vakarta meg a fejét az egyik trakto­ros — melyik oldalról kezd­jünk neki? Tapossuk szét előbb az ólat, a házat, majd azután döntsük föl, nem kell nagy erő hozzá. Ezentúl már nem kell szántásnál mindig olyan nagyot kerülni... Opauszky László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents