Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-28 / 23. szám

rest MIC1 &£(rtap 1965. JANUÁR 28, CSÜTÖRTÖK „Tarzan" és társai sértésekre és betöréses lopá­sokra „korlátozódott”. Előfor­dult az is, hogy a Savoyból ellopták a takarítónő pénzét. A kollektív megmozdulások közepette azonban az egyik tag, a 17 éves A. Béla egyéni munkákat is végzett: betört az utasellátó Vigadó téri bü­féjébe, egy ácsműhelyböl. il­letve egy építkezés öltözőjé­ből szerszámokat és ruhákat lopott, sőt egy kisiparostól j egy zsebrádiót és békeköl- I csön-kötvényeket is elemeit. | A lopott és értékesített hol- ! mik árán Hamuthtal és a 17 éves P. Ferenccel megoszto­zott. A legnevezetesebb ügyködé­sük azonban a már említett KÖZÉRT-be törés volt. Ebben az eseménysorban tisztán ki­rajzolódik a galeri jellemraj­za. November elején azok a tagok, akik huzamosabb ideig együtt voltak (néhányán csak egy-egy bűncselekménybe kapcsolódtak be, s azután él­ték tovább megszokott életü­ket) a XXII. kerületi gomba­pincében töltötték az éjsza­kát. Mivel nem volt ennivaló­juk, a 16 éves Tarzan, vagyis N. Gábor segédmunkás javas­latára. betörtek a Kápolna ut­cai KÖZÉRT-bc. A zsákmány­nyal felfegyverkezetten egy víkendházba mentek, ahon­nan a szerszámokat és a be­rendezést kidobálták. majd nagy lakomát csaptak. Az italtól elnehezült fejű társait ezután Tarzan sorban leütötte, mert zavarta őr a társaság hangoskodása. Mégsem törvényszerűen... Tarzan idegbeteg, nagy ka­landvágy lakik benne, s ka­landvágyát minden körülmé­nyek között igyekszik kiélni. Társai is a „szabad élet” hí­vei, s hogy elképzeléseik sze­rint élhessenek, nem riadnak vissza semmitől. A galeri tagjainak jó része az aszódi nevelőintézetben volt. Kisebb-nngyobb bűncse­lekményeik miatt kerültek oda javító-, rsvelőmunkára. Az intézetből azonoan meg- szökdöstek, illetve szabadulá­suk után megkerestek egy­mást, és együtt, csoportba ve­rődve „éltek”. A galeriba tömörült fiúk és lányok elég mostoha körül­mények között éltek Félár­vák voltak, esetleg beteg, vagy iszákos, velük nem tö­rődő szüleik miatt nem kap­hatták meg azt a pluszt, ame­lyet a családi otthon jelent. Életkörülményeiket nézve — felfoghatjuk így is — tör­vényszerűen jutottak el a rossz társaságba, amely az aszódi nevelőintézethez, illet­ve a galeriba tömörüléshez ve­zetett. S a galeri szelleme már olyan, hogy még az is, aki csak a sajátosan fogalma­zott szabadságvágy alapján akar élni, az is elveszti erköl­csi ítélőképességét, s nem riad vissza attól sem, amelyet a társadalom joggai bűnnek ne­vez. Murányi József M'V# métvrvs asólófüríök Jelena Perepelicina, az üz- bekisztáni gyümölcs- és szőlő­termesztési intézet munkatárs­nője egy szamarknndí kiállítá­son félméteres szelőfürtöket mutatott be, amelyeken a szo­kásosnál kétszerte-háromszor- ta nagyobb szemek nőttek. Ez a bámulatos eredmény négy- esztendős kísérleti munka eredménye. Perepelicina a kísérleteket a szovjet vegyé­szek által szintetizált gibbere- linnel végezte. A nreparátum egy-egy grammja két mázsa terméstöbbleiet eredménye­zett. Fényben, világosságban A Budapesti Rendörfőkapi- tányság az ősz folyamán egy­más után kapta a jelzéseket, amelyek betörésekről, magán­laksértésekről adtak hírt. A nyomozásba később bekapcso­lódott a Pest megyei Rendőr- fökapitányság bűnügyi osztá­lya is, majd végül teljes egé­szében ők vették kézbe az ügyet. Megállapították, hogy a Pesten és a Pest megyében elkövetett bűncselekményeket egy nagy , huligánbanda haj­totta végre. A nyomozóik hosszú hete­ken keresztül szinte éjjel-nap­pal szolgálatban voltak: a ga­lerinek mind a huszonnégy tagja előkerült. Már csak a fáradságos papírmunka volt hátra: kibogozni a szálakat, megállapítani, ki melyik „ak­cióban” vett részt, tisztázni azokat a körülményeket, ame­lyek lehetővé tették, hogy a galeri nagyreszt kiskorú tag­jai idáig eljuthattak. A kihallgatások azóta vé­get értek, a nyomozás végle­gesen befejeződött. A galeri rövidesen bíróság elé kerül. Megalakul a csövezök „munkaközössege" Szeptember 29-én kezdődött az első nagyszabású összjaték. Előzőleg is történt mar egy „apróság”: néhányan szeme­lj! igazolványt, ruhaneműt loptak az egyik budapesti strandról — am az igazi elet szeptember 29-én inául t. Az egyéni csövezök ekkor hatá­rozták el, hogy „munkaközös­ségbe” tömörülnek. Alakuló ülésük színhelye a budapesti Csokonai mozi előt­ti jardaszakiEsz volt. Elhatá­rozták, hogy kiutaznak Alsó­gödre. A 16 éves B. Juditnál volt némi pénz is. A ktsiány ugyanis az Országos Gumi­ipari Vállalat küldönceként nyoicsaáz forinttal és nénany irattal ment el munkanelyé- ről, azzal, hogy ezeket átveszi a vállalat másik telephelyére. Útközben azonoan meggon­dolta magát, elment az alaku­ló közgyűlésre, és így rövide­sen az egész társaság már a vonaton ült. Alsógödön terepszemlét tar­tottak, majd elhatározták, hogy betörnek egy vikendház- ba. A kollektív betöréstől azonban egyelőre eltekintet­tek, meglégcdiek azzal, hogy a házból kihoztak egy pap­lant, és a Duma-parton tö.töt- ték az éjszakát. Közben az italboltba is benéztek, s ami­kor a hangos társaságot iga­zoltatlak, egyikük a már elő­zőleg lopott személyi igazol­ványt használta. Másnap is Alsógödön tar­tózkodtak, és estére már bá­torságot merítettek: az éjsza­kát a kiszemelt vikendházbsn töltötték. Időközben a szom­szédok felfigyeltek a szokat­lan látogatóikra, rendőrért mentek — de a díszes társa­ság gyorsan kereket oldott. Egymástól is... Az első kollektív „csöve­zést" követté a többi. Buda­pesti víkendházak, érdi vi- kendház — ez volt a program következő pontja. Október 22-re virradó éjszaka betörtek az érdi iskola napközijébe, élelmiszert vittek magukkal. November 5-re virradó éjjel Budapesten, a XXII. kerület egyik Kö.ZÉRT-üzletébe tör­tek be. Időközben olyan trük­köket is kitaláltak, hogv pél­dául elcsalták egy Pestre jövő sóskúti . férfi kabát­ját. Egymástól is loptak. A 16 éves R. Gyula, aki; Aszódon töltötte büntetését, s ; aki lépten-nyomon megszö- kött az intézetből — nos, R. | Gyula alaposan kifosztotta i A. Katalint. A lány — szin- : tén 16 éves — összebarátko- j zott R. Gyulával. A lány több- ; szőr meg akart a fiútól sza- : baduini, az erőszakos fiú j azonban nem engedte el, sőtj egy együtt töltött éjszaka: után ellopta néhány holmiját.: R. ezután a banda másik tag- ; jával, a 18 éves Hamuth I Lászlóval eladta a holmit, il- : letve a maradékot elosztották ] egymás között. A huszonnégy tagú „mun­kaközösség” húsz bűncselek­ménye nagyrészt magánlak­Munkaídőksdvezmény az egészségügyi középfokú szakoktatásban részt vevőknek Az egészségügyi miniszter intézkedése szerint az egész­ségügyi középfokú szakokta­tásban részt vevő dolgozókat munkaidökedvezmény illeti meg, ha törvényes munkaide­jük napi hat-hét. illetve nyolc óra. Ezért az elméleti okta­tást lehetőleg munkaidőben kell megtartani. Ha azonban az egészségügyi intézmények­ben erre nincs mód, akkor felkészülésre az előadásokon eltöltött idővel azonos tarta­mú szabad időt kell biztosíta­ni az oktatásban részt vevők­nek. A munkaidőkedvezmény ter­mészetesen nem haladhatja meg az oktatás tematikájában meghatározott óraszámokat és legfeljebb heti 12 órát tehet ki. Nem szabad a munkaidő­kedvezményt összegyűjteni és egyszerre kiadni. Az intézke­dés szerint nem szabad a munkaidőkedvezmény miatt kieső időt utólag ledolgoztat­ni vagy miatta a bért csök­kenteni. (MTI) TALÁLKOZÁS *£?•»«*bt fel a könnyek, hanem először hullottak nyíltan, titkolózás nélkül, mindenki szeme láttá­ra. Mégis, a fájdalom, a pusz­tulás ellenére, remény támadt az emberekben: újra lehet kezdeni, lehet még élni. E zen a délutánon — ugyan­csak a Magyar Színházban — először szólt az emberekhez, a munkásosztályhoz, az ország dolgozó népéhez hangos, messzéhangzó szóval, nyíltan és akadálj’talanul a Magyar Kommunista Párt. Első szavai így hangzottak: az eddiginél jobban, igazabban, szebben lehet és kell élni. Mindenért, ami történt, az úri osztály fe­lelős. Az ország túljutott a mélyponton: független, sza­bad nép kezd munkához, el­takarítja a romokat, hozzá­lát az újjáépítéshez. Magyar- országnak ideiglenes nemzet­gyűlése és ideiglenes nemzed kormánya van! A párt meghirdette: nem akármilyen demokráciát, népi demokráciát akarunk. Széles­körű, gyökeres földreformot a földesúri nagybirtokrendszer helyett, reakciós közigazgatás és közélet helyett demokrati­kus közigazgatást és közéle­tet. Nemcsak a nyilasok a nép ellenségei — mondták a párt szónokai —, nem lehet helyük többé a nép sorsának irányításában azoknak sem, akiknek ellenforradalmi ural­ma — bármilyen nevű pár­tokba tömörültek is — tör­vényszerűen vezetett a hábo­rúhoz, a romláshoz. Ezúttal hangzott el először: új külpolitikát! Szoros barát­ságot a Szovjetunióval és a szomszéd népekkel. S már ezen az első nyilvános kom­munista gyűlésen félreérthe­tetlenül hitet tettek a felszó­lalók a demokratikus erők egyesítése mellett. Az első legális kommunis­ta népgj'űlésen hangzott el a figyelmeztetés: akik a volt szövetségesek, a nyugati nagyhatalmak és a Szovjet­unió közötti ellentétek kiéle­ződésére. egy új háború ki­robbantására spekulálnak, sa­ját népük békéjének árulói, hazájuk ellenségei. E figyel­meztetés a későbbi évekre is érvénj'es, időszerű maradt. A húsz év előtti, január 28-i budapesti nagygyű­lés fontos esemény volt pár­tunk életében, kezdete legá­lis működésének a fényben és világosságban, amely azóta is, a jövőben is, láthatóvá te­szi a kijelölt utat, melj-en ha­ladnunk kell. V. F. i A NAPFOLT ÉS A SZFINX \ — És akkor megállt a j- domb tetején, innen alig két ( kilométernyire, tekintetét kör- '>t behordozta, mint a honfogla- 'tf lók, és megcsóválta a fejét. Va- \ jón mire gondolt? Ki tudja? í Talán már akkor Thököly ku- \ rucái vágtattak lelki szemei \ előtt, ki tudja? — A felolva- i só levette drótkeretes szem- süvegét, szétnézett a teremben, ! s megnyugodott, senki sem 'f tudja. Tovább olvasott: Vagy f talán a lakodalmas Marusóné szoknyáinak susogását hallot- í ta, aki beillatozta a Lila öszi- ; rózsák lapjait? Ki tudja? j A sarokban ül az iskolaigaz- '{gató, a megyei irodalmi kör ; jegyzője, — csak ő figyel. Mel- í lelte vakációzó diákok, akik í valahogyan idetévedtek, né- '} hány tanár és orvos. Ök se j tudják, mire gondolt Rekes Ig- \ nác, mikor pontosan ma ötven < éve beköltözött a városba. í A másik sarokban a megyei í lap riportere. Kirakta a jegy- \ zettömböt, írni akar. Mit? Ed- ; dig csak azt hallottat, hogy í „Ki tudja?" Most is ez a fel- l olvasó gondja: Ki tudja, ho- í gyan fordult meg először Re- ! kés Ignác fejében a „Buddha £ körmeinek” alapötlete? í Délben kiment a strandra, ; nem érezte jól magát. Bosszan- ; kodott, hogy háromra ide kell '/ jönnie, ebbe a barokk szörnyü- ; ségbe, ahol az irodalmi kör ; Rekes Ignác emlékülését tart- \ ják. Ismerte a felolvasót, ha f. valamit bevitt a laphoz, a szerkesztő neki adta a •kézira­tot: pofozd át. A strandon véletlenül fejbe­dobták egy müanyaglabdával. Hosszú hajú, csinos baba ke­reste a labdát, oda akarta vin­ni neki. Akkor mondta be a mikrofon: a pontos idő tizen­négy óra harminc perc. Vízbe ejtette a labdát, és el­indult a part felé. Megkezdődött a felolvasás, mire ideért. Nem tud figyelni, a többie­ket nézi. Két nő ül az ablak előtt. So­hasem látta őket. Az egyiknek — sötétbörü, karcsú — Nofre­tete frizurája van, a másiknak csúnya oroszlánarca. Mintha leprás lenne. Nem mozdul egy pillanatra sem, talán alszik. Alvó oroszlán. — No tessék, éppen olyan hülyeségeket gon­dolok, mint ez a felolvasó. Al­vó oroszlán? Az alvó oroszlán talán vélet­lenül megmozdult, és éppen szembefordult vele. — Mint egy szfinx. — Ez volt ma az első önálló gondo­lata, örült neki. Nofretete és a szfinx. Majdnem szemben ült a két nő, de biztosan nem látták egymást. Semmit sem láttak. A szfinx ismét megmere­vedett, oroszlán kőarcát meg se karcolta a szósivatag. Rekes Ignác közben lejött a dombról, beért már a városba, házat vásárolt, és dolgozott. De már a jegyzőkönyvvezető sem figyelt. A riporter csak a két nőt nézte. A nap a szfinx ölébe sü­tött. Lazán tartotta össze a lá­bát. Nem zavartatta magát a férfiaktól. Csak a riporter vet­te észre, hogy a nap átvilágít a szoknyáján, és fehéressárga foltot ír a combjára. A foltot nézte. — Éjszakánként bizonyára látomásai voltak, szörnyű lá­tomások, mert csak így fest­hette le olyan felejthetetlenül a konstantinápolyi börtönt, meg a honvágyat. Álmai lehet­tek, amelyben megjelent Ma­rusóné ... Istenem, megint Marusóné, de a folt nem mozdul. A szfinx sem, a' folt meg mint­ha odaszegeződött volna, most is pontosan akkora, helyet fog­lal el. Pedig ha a vére megug­rana egy kicsit, akkor is odébb menne a nap. De marad minden. Az embe­rek pihegnek, gyötrődnek a melegtől, a kör elnöke is kar- batette a kezét, így próbál nyújtózkodni. A felolvasó fáradhatat­lan. Unalmas, szürke hangján mondja, mondja, még a vízhez sem nyúl, amit elétettek. Nem mer felkelni senki. Csodában reménykednek, hátha vége lesz. A felolvasó gépiesen forgat­ja a lapokat, már fel se néz, a kérdéseknél nem emeli fel a hangsúlyt, egybeolvas mindent, csak a szavakat artikulálja, a mondatok nem fontosak. Neki sem mond semmit az egész, — olyan, mintha szótárt olvasna. Különös szótárt, ahol a sza­vak sorrendjének semmi köze az ÁBC-hez. Valami furcsa rendhez igazodnak — erre a rendre pedig már senki sem kiváncsi. Rend? A nap most a másik ablakon süt be, de megfogódzkodott a szfinx combjában, — a folt most is fehéressárga. — Talán nem is a nap csi­nálta? Leforrázta magát vala­mikor, azért ilyen? A nap teljesen átfordult a másik ablakra, onnan süt be. A sarokban ketten elalud­tak. A rend rég felbomlott, már nem is szavak, betűsorok vannak a papíron. Nincsenek kérdések, ostoba megállapítár sok, jelzők és állítmányok, igék és kérdőszók. Hangok vannak csak — a felolvasó akkor tart egy kis szünetet, ha elpilled — akár a szavak közepén is. Olyan az egész, mintha egy részeg társaság magyar nótát énekelne, és az ütemek értel­metlenre szabdalnák a mon­datokat, meg a szavakat. De a hangok jönnek, meg­állíthatatlanul. A nap marad. A folt is. Nem nő, nem apad. Számítgatni kezdi, hány négyzetcentiméter lehet? El­lipszisre hasonlít, hogyan is kell kiszámítani az ellipszis területét? Igen, hatvan lehet. Hatvan négyzetcenti. De talán nem is napfolt. Hátha behegedt seb? Hirtelen kivágódik az ajtó. Fehérruhás pincér jön be, óriási tálcával. Mögötte még ketten. Az egyik megáll az el­ső asztal mellett, és letesz négy korsó sört. A másikra U annyit. A felolvasó megáll, a többi­ek is nézik őket. Egy perc alatt lerakják az italt és el­tűnnek. A felolvasó folytatni akar­ja. A riporter észbekap és el­neveti magát. Erőltetetten, ne­hezen megy, de nem hagyja. Mások is bekapcsolódnak, a jegyző is örül, azt hiszi, elis­merés ez, a jó szervezésért. Isznak. Legtöbben egy hú­zásra kíisszák az egészet, me­leg vran, és addig is történik valami. Történik. A szfinx is oda­megy az asztalhoz, felhajtja a sörét. És visszaül a helyére, kicsit elfordul. A lábát most is la­zán tartja, a nap a combjaira sül. De a sugarak elcsúsztak a térde felé, kisebb lett a folt. Az alakja is megválto­zóit — olyan, mint egy szabá­lyos kör. — Tehát nem sebhely — gondolja a riporter. Igazi szfinx. Az arca félárnyékban van, meg jobban hasonlít az orosz­lánra A felolvasó megint be­szél. Ismét mondatolcat olvas, de csak hangok repülnek ki a szájából, a szávak nem ka­paszkodnak meg senkiben. A nap is kifáradt, a folt már a szfinx térdére ért. De a nő pontosan olyan, mint három órával ezelőtt. Az arcizmait, a szemét meg­állította az unalom. Csak a nap játssza ki a fel­olvasót. Krajczár Imre D élelőtt szabadság-matinét rendeztek a budapesti Magyar Színházban. Az ilyen matinéknak már voltak ha­gyományai: a korábbi évek­ben, a rendőrterror, a cenzúra, a gyakori megtorlások ellené- ! re is rendeztek vasárnap dél- I előtti munkáselőadásokat a ! haladó művészek. Ezúttal — 1945. január 28-án először j fordult elő, hogy amikor a függöny szétnyílt, csak elő­adók jelentek meg a színpa- I dón, nem ültek mögöttük fi- I gyelő tekintetüket a művészek- í re és a közönségre szögezve I rendőrtisztek, mint öt és tíz ! esztendővel korábban. A tör- j ténelem legsötétebb éjszakái után, 1919 óta először állt fényben és világosságban a párt. hogy mésszehangzóan meghirdesse programját. Be- I vezetőül a költők szóltak, Pe- I tőfi, Ady, József Attila íorrs- j dalmi versei soha nem voltak i aktuálisabbak, mint ezen a | napon. A közönség könnyein | szemekkel, visszafojtott lé­legzettel. ökölbeszórult kezek­kel hallgatta megszól altatói- i kát. A magyar főváros felszab.-»- | dúlt területein kétségbeesett I emberek eltűnt hozzátarto- ! zóik nyomait kutatták, még 1 nemcsak hogy nem száradtak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents