Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 2. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1965. JANUÁR 4, HÉTFŐ Hallottuk írunk róla TANÁCSTAG BESZÁMOLÓJA Az év első tanácstagi beszá­molóit ma délután tartják. Vad Zsigmond, a Rákóczi ál­talános iskolában, Biczó Amb­russal és Székelyhídi József­fel délután 3 órakor tartja be­számolóját. Magyar László, ugyancsak 3 órakor a Hunyadi Termelőszövetkezet klubjá­ban. Holnap, 4-én délután 6 óra­kor, a Bálvány utcai óvodá­ban, Reszeli Soós Ambrus tart beszámolót. * A varrótanfolyam a műve­lődési otthonban kedden, ja­nuár 5-én kezdődik. Űj gépekkel, pultokkal gya­rapodik a 35. számú önkiszol­gáló bolt. Nemrégen mire­lit szekrényt kapott, rövide­sen mélyhűtő pulttal, mák- és diódarálóval bővüi a bolt gép­készlete. ★ Két UE 28-as traktort, kul- tivátort, fűkaszálót és rend­sodrót vásárolt a Petőfi Tsz. * Szakszervezeti választások lesznek a napokban a földmű­vesszövetkezetnél. Az NSZK import­listáján Hét vagon málnabe­főttet, három vagon . pritamint, két vagon paradicsompürét, há­rom vagon sárgabarack velőt, nyolc vagon be­főttet és két vagon sa­vanyúságot indítottak útnak városunkból a Német Szövetségi Köz­társaságba. Az egy egész vonatot kitevő konzervrakomány már kiérkezett a megren­delő céghez. ★ A gőzfürdő mától kezdve megnyitja kapuit ismét a für- dőzőknek. ★ A balett- és művészitorna- tanfolyam a művelődési ott­honban, öt-tizenhat éves korú gyermekek részére január 9- én kezdődik. I ★ Jól jövedelmezett a ba­romfitartás a Petőfi Terme­lőszövetkezetben, hozzávető­leg egymillió 658 ezer forin­tot hozott a közös kasszába. ★ NYALÁNKSÁG­DÖMPING Nyolcszázötven kiló szaloncukrot, százhúsz kiló narancsot, hatvan kiló citromot és huszon­öt kiló fügét vásárol­tak az édességboltban városunk lakói. A de­cemberi bevételük száz­harmincezer forint volt. ★ Szűkén mérte a pálinkát, s ezzel megkárosította a vásár­lókat Bazsó Ferenc (Szolnoki út 129.). Szabó József (Rákó czi út 25.) jogtalanul űzte az ipart. Háromszáz, illetve négyszáz forint bírságra ítél­te őket a szabálysértési ható­ság. ★ Százötven kiló kávét vásá­roltak decemberben váro­sunk lakói. ★ MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? A méhkirálynő. A házas­ság tragikomédiájáról szól s magyarul beszélő olasz film. Marina Vlady díjnyertes ala­kításával. Csak tizennyolc éven felü­lieknek! Szélesvásznú. Kisérőmüsor: Mielőtt meg­születnek. Ünnepi mérleg a keltőkből Miért nem volt az idén „beiglimérgezés?' Hová lett a tavalyi pezsgő? Meg lehetnek elégedve a for­galommal az önkiszolgáló bolt­ban, hiszen az sokkal nagyobb volt a tavalyinál, és mégis „kényelmesebb”. Hogy miért? Mert tavaly egy hétre zsúfo­lódott össze a forgalmuk, míg az idén már jóval az ünne­pek előtt megindult a vásár­lók inváziója. Csak ebből a boltból százhatvan liter bort vit­tek el az ünnepekre, de még nyolcvan liter kisebb- nagyobb üveg likőr is gazdát cserélt. És a pezsgő? Már ka­rácsony előtt elfogyott a bolt készlete. Bizony, elég szűkösen látták el belőle az üzleteket. Mindössze harminc üveggel volt, s azt azonmód elkapkod­ták. Százhúsz darab csokolá­déval töltött díszdoboz is el­kelt. Ezenkívül hatvan kiló csokoládé, százötven kiló vaj, és ötszáz liter tej fogyott el. Nagy keresletnek örvendett a kávé, a tea, a citrom, de volt is belőlük elég. Ellenben a Sze­rény hatvan kilogrammos na­rancskészletet pillanatok alatt elkapkodták. Bizonyára senki sem ka­pott mákos és diós beiglitől „mérgezést”, mert mákból , és dióból csupán negyven-negy­ven kilogramm volt raktáron. Holott mázsaszámra fogyott volna . . . (fehér) Nyakaltuk a konyakot A Szabadság téri önkiszol­gáló boltból jelentik: tőlük 300 üveg fél literes konyakot és likőrt, 500 üveg „kicsi” li­kőrt vásároltak az ünnepek­re. Pezsgőben jobban álltak, mint a többi boltok: még no­vemberben gazdára talált be­lőle 120 üveg. Decemberi forgalmunk ösz- szesen. kereken 650 ezer fo­rint. Az ünnepeken sem pihentek A Dózsa Tsz fogaiosai az ünnepek alatt sem pihentek. Sóder érkezett a termelőszövetkezetnek és bizony a va­gonok kirakása nem várhatott napokat. A fogatosok munkához láttak, hogy fekbért ne kelljen a vasútnak fizetniük (Fehér felv.) Minden baba elkelt A játék- és ajándékbolt de­cemberi bevétele 419 ezer fo­rint volt, nyolcvanezer forint­tal több az előző évinél, ami körülbelül 20—30 százalékkal magasabb az előirányzott terv­nél. A mostani karácsony „lib- lingje” a baba volt. Csak az olcsóbb babából kétszázötven darab fogyott el, ötvenöt és ötvenhat forintos árban. De a modern babák, — amelyek­nek ára meglehetősen borsos, kétszáznegyven-háromszáz fo­rint, azok sem maradtak az üzletben. A fiúk kedvencei a mecha­nikai és elemes játékok vol­tak. Szilveszter előtt a bizsu­kat, és a műékszereket vitték. A SZTÁR: A SZIVACSSZŐNYEG A háztartási boltban az idei karácsonyi forgalom a tava­lyit jóval felülmúlta. Az áru­készlet is nagy volt, így nem volt nehéz a szép és hasznos dolgok között válogatni. A pálmát a pasztellszínek­ben pompázó szivacsszőnyeg vitte el. Utánuk a borot­vakészletek következtek. A ka­rácsonyi forgalom alatt csu­pán a festék áruk búslakod­tak a polcokon. Hiába, tél van, az ö idejük még nem jött el. | A karácsonyi vásár csak a pipere- és ajándékcikkekből tizennégyezer forintot hozott. I Új esztendő hajnalán beszélgettek az utcák a Központiból kilépve a s l Sportba akartam men­ni, de a Deák tér már nem volt a helyén. így jutot­tam a Szabadság tér zűr­zavaros forgatagába. Moz­gott, hullámzott minden, meg kellett kapaszkodnom egy ostornyélbe, de az is nagyon pattogott. A város majd minden utcája ott volt, ott tolongott a fő­téren. Ott voltak virágról, madárról, történelmi na­gyokról elnevezett utcáink aprai, nagyjai. Ott könyö­költ Tündér, a romantikus Csonka. Ott voltak a Hét­vezérek tabáni külsőben, Bocskai ipszilonnal és egy salakos vödörrel. Kinizsi selejtes labdarúgó-öltözet­ben, Kustár mustárral, Ap- ponyi megberetválva... de Rákóczit egyelőre nem lát­tam. Beszélgetésükből egyet s mást lehallgattam. Íme: — Ibolyák, lila ib ... — Hagyja már abba ut­catárs! Mit húzza, van an­nak a szegély Ibolyaház­nak éppen elég baja, vagy ha olyan virágos kedve van, énekeljen mást. j^r evetnem kell szegényt 1 s olyan fiatal és mégis mennyi baja van. Elsősor­ban azt se tudja, ki fia, ki lánya. Kecskemétiéknél fekszik a nagyobb felével, mégis Páka vallja magáé­nak. — Nos? — Elsősorban gerincdSere- peit nem liabarcs-ágyacs- kába tette, többi cserepei hézagosak. — Igen és most befúj rajta a szél és fázik sze­gény. — Ugyan ugyan, mit szel- lemeskedik. Nem olvasta a garanciális szemlét a Hír­adóban? Tudja, mi min­den van ott? Mozog a par­ketta, nem zár az ablak, a cserépkályhából is kiesett az ajtó, meg ... — Az semmi. A Strand­palotában meg a közepe esett ki. — Minek a közepe? — Hát a cserépkályhá­nak. — Mafla, az nem kiesett, annak be sem rakták. De nicsak, jön a Rákóczi. — Lovon? — Naná, traktoron. Ar­ról mit hallott? Igaz az a libainvázió? Állítólag any- nyi a vize, különösen az iskola előtt, hogy ... C sakhogy arra Csokonai is igényt tart, meg Tö­möri a termállal. Rákóczi elégedjen meg egy korcso­lyapályával! — Ady uram, írt maga valamit az Alpári csatáról? _ •> — Me rt a maga poros hátán való utazás kész üt­közet. Szerencsére ott van a kórház a közelben... — BUÉK, Szolnoki elv­társ. Maga igazán nem fej­lődik. Épp oly hátramara­dott, mint Kossuth atyánk. — Engem aztán hagyja­nak ki a játékból. Elég idős vagyok ahhoz, hogy engem is hecceljenek — vág vissza az agg, a sok terhétől derékbagörbült fő­utca. — Ajaj. Pedig szeretem a gödröcskédet, szeretem a ... — Na, mit? — Cigaretta, meg nagyté­tényi illatodat... L átná bentről. Csupa ra­gyogás, fény, pompa, modern nagyvonalúság. — Apropos. Hallott vala­mit Tamiék legújabb vál­lalásáról? — No, mondja. — Hát a KMTV hibái- na,k helyrehozására tettek felajánlást? — Mi az a KMTV? — Ahogy azt maga nem tudja! — ... és akkor a csőpos­tából páHykafözö, a forgó­ajtóból ringlispil lesz? — Hagyjuk, hagyjuk. Pás Tamás már fenyeget. Gye­rünk innen gyorsan haza, mert majd megportóz ben­nünket. * Eressz el, eresszen el! — Nem szégyellt magát! — korhol Hajnal Piroska. Oda­gombolja magát egy ostor­nyélhez és holmi utca ügyekkel foglalkozik?! Ugy- látszik, megint gombát va­csorázott. No meg a kadar — mi? Legszívesebben, visz- szazavarnám ezer-kilencszáz­hatvannégybe! (ella) Gondosan teleltessük az állatokat A városi tanács ellenőrzi az állatok téli tartását — Az állatoknak van elég téli takarmányuk. Ezzel együtt persze a nagy hideg ellen való védekezés fontos, el nem ha­nyagolható feladat — mon­dotta Hunyák László főme­zőgazdász, a városi tanács me­zőgazdasági osztályán. — A szerfás istállók általában csak szükségmegoldást jelentenek és csak átmeneti jellegűek. A húsz—huszonötfokos hi­degben nem nyújtanak tö­kéletes védelmet. Ez a magyarázata annak, hogy a városi tanács mező- gazdasági osztálya a múlt évi tapasztalat alapján az idéfi fo­kozott figyelemmel foglalko­zik ezzel a valóban fontos problémával. — Előírtuk azt, hogy a nyí­lás záró szerkezeteket szalma­bálákkal takarják el. Javasol­tuk a szalma és nádtetők azonnali gondos felülvizsgá­latát és gyors kijavítását. A nagy lejtésű sertésfiaztatók, növendékmarha-istállókban a légtér csökkentése érde­kében azt ajánlottuk, hogy alkalmaz­zanak a kötőgerendákig szal­j portás újévkor éppen- /h úgy portás, mint az esztendő bármelyik napján, így van ez, hiába a szilvesz­ter, amikor az emberek vi­dáman mulatnak, karcsú po­harakkal köszöntik egymást. A portásnak szilveszter éj­szakáján, újév reggelén is a portásfülkében van a helye. _ Mármost képzeljék el, hogy, Kezdődött nekem ez az új esztendő. Pontosan hetet mu­tatott az óra, amikor valaki indulatosan megzörgette a' portásfülkém ablakát. — Kérek egy jegyet Kis­kunfélegyházára! A dercés hang eléggé eré­lyes volt. Odafordultam és láttam, hogy a fülke előtt másnapos ember ingadozik. Biztosan alaposan betintázott az éjszaka és most eltévesz­tette a házszámot. A vasút­állomás potom másfél kilo­méterre van tőlünk. Nem vol­tam türelmetlen, felálltam az asztal mellől. Odaléptem az ablakhoz, kinyitottam. — Rossz helyen jár, atyafi! — Párnást adjon, mert szundítani akarok az úton! — Értse meg! Ez nem a vasútállomás, és én nem va­gyak pénztáros, hanem por­tás! ÚJÉV REGGELÉN — Jó lesz, ha hazaérek és kipihenhetem magam. Az'anyád csillagát! — mo­rogtam magamban — ezzel nem lesz könnyű boldogulni. — Barátocskám, rossz he­lyen jár! Menjen innen dol­gára. A templom sarkánál ta­lál egy buszt. Azon utazzon ki az állomásra. Ott majd kap vasúti jegyet. — Asszony lesz a lányból, a bimbóból a rózsa! — düny- nyögte a derék fráter. Köz­ben jobb kezét nyújtogatta. Kotorászta az ablakdeszkát. A jegyet akarta felmarkolni. — Egy kicsit becsiccsan- tottam! — kapta fel a fejét hirtelen. — Dehát szilvesz­terkor így szokás. Isten él­tesse magát is, szaki bácsi! Nyomja ide a markomba azt a jegyet egészen Kiskunfél­egyházáig. Ott lakik a két- csöves templom szomszédsá­gában az én drága Szűrszabó öreg anyám. Őt akarom meg­látogatni az újesztendő első napján. Addigra biztosan ki­tisztul a fejem, de az is le­het, hogy újra leszopom ma­gam. Párnás jegyet, szaki bácsi, ide igyenest ebbe a szűz markomba! j nyitott ablakon kihajol­ni tam hozzá és a fülébe ordítottam. — Ember! Értse meg, hogy nem jó helyen jár. Ez itt a Kampószeggörbítö Vállalat gyártelepe. Innen a vasút majd két kilométerre van. — Értem én, kérem! Hogy­ne érteném. De adjon egy jegyet Kiskunfélegyházára. Szürszabó öreganyám töltött ■ káposztával vár minden új­évkor. Tehetetlenül hallgattam megrögzött dadogását. A ré­szeg ember makacsságán nem lehet változtatni. Ha meg akarok tőle szabadulni, hasztalan minden szó. Kár is tovább a szalmacséplésért. Ezer helyesebb, ha okosan bánok vele. És úgy is történt. Vissza­fordultam az asztalhoz. Ol­lóval kikanyarítottam egy vasútijegy nagyságú kartont. ma vagy kukoricaszár borí­tást a szerfás istállókban. — Felhívtuk az állatgondo­zók figyelmét arra, hogy a té­li hónapokban, különösen a növendékállatok istállóiban, a sertésfiaztatókban és a ma­lacszállásokon álljon rendel­kezésre friss, bőséges, száraz alom. Lehetőleg ne heten­ként, hanem kétnaponként, sőt szükség szerint naponként cseréljük az almot. Ellenőrzéseinken tapasztal­juk, hogy javaslatainkat, elő­írásainkat gondosan betartják és ilyenformán minden re­mény megvan az eredményes átteleltetésre. Ne felejtsük el: nemcsak arra kell vigyázni, hogy a jószágok a nagy hideg­ben el ne pusztuljanak, hanem arra is kell gondolni, hogy a hidegben az állat takarmány­értékesítése rossz, mert a mos­toha időben az állat sok feles­leges abrakot használ el a test-" hőmérséklet biztosítására. Visszaléptem az ablakhoz és kilépő bélyegzővel nagyot durrantottam a papíron. — Tessék a jegy Kiskun­félegyházára! Tiszteltetem az öreg anyját! Felé nyújtottam, rövid ta­pogatózás után felmarkolta és belenyomta a zsebébe. — Hohó! Még nem fizet­tem! — rázta meg magát. -— Mennyit kóstál. — Újév napján semmibe sem kerül! Ügy adjuk aján­dékba! — kötekedtem vele a maga módján. — Az nem úgy van! Ma­gának számolni kell a jegy árával. nelemarkolt a kabátja JlS zsebébe. Elém csapott egy papírszalvétát. Olyan mozdulattal, mintha veres­hasúval fizetett volna. Aztán legyintett és Iköszönés nélkül otthagyott. Már vagy tíz lépésre járt, amikor kibontottam a gyű­rött papírt. Betűket láttam rajta. Szemüvegem mögül bogarásztam a szöveget. — Boldog új évet, Muci- kám! Tizet teszek egy ellen. hogy ez nem nekem szólt, j * (rossi) Ötvenezer forint került ju­talmazásra ez évben a mű­velődési állandó bizottságtól. ★ Hetvenkilencen járnak a konzervgyár II. telepének és a földművesszövetkezet KISZ- istái közül a nemzetközi kér­dések tanfolyamára. ANYAKÖNYVI HÍREK Születtek: Berki János és Utasí Terézia leánya: Terézia, Rostái József és Notar Karolina leánya: Éva, Boros János és Bekő Mária fia: László. Elhunyt: Nagy Józsefné Szabd Julianna, Nagy Ferenc, Szádvári János.

Next

/
Thumbnails
Contents