Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

1965. JANUAR 24, VASÁRNAP 7 Az idegsejt, az élő szervezet „vezérlő berendezésének” ez az eleme hatványozottan bo­nyolultabb, mint bármely mű­szaki vezérlő berendezés: az elektroncső, vagy a tranzisz­tor, a félvezető, amelyet a ki­bernetika magyarázatánál gyakran' hasonlítanak hozzá. Éppen az elmúlt két-három esztendő vezetett új, izgalmas felfedezésekhez, s az 1963. évi Nobel-díjak közül is hármat e tudományág művelőinek ítél­tek oda. Az idegsejt az új tanulmá­nyok fényében, az elektron- mikroszkóp több százezres na­gyításának tükrében óriási „birodalommá” vált, amelynek „tájai” érdekes sajátosságok­kal rendelkeznek. A múlt év­ben, egy tihanyi tudományos ülésszakon előadást tartott az idegsejtről kialakult új felfo­gásról Hámori József, a Bu­dapesti Orvostudományi Egye­tem anatómiai intézetének kutatója. A saját méréseinek eredményeiről és feltevéseiről is beszámolt. Értekezésének — és más forrásmunkáknak — a nyomán érdemes áttekinteni a legújabb tapasztalatokat. Dendritek, szinapszisok Az idegsejt — a neuron — részei: a sejttest, benne a mag — a nukleusz — a sejt­testről nyúlványok — dendri­tek — ágaznak le, amelyek a továbbiakban mint a fa ágai vagy gyökerei ismét csak el­ágaznak. A dendritek a sejt­test felé vezetik az ingerüle­tet; a hosszú, vastag idegrost — axon — viszont a sejttest­ben keletkezett ingerületet ve­zeti kifelé. A neuronok más neuronokkal különleges „ka­puk”, az úgynevezett szinap­szisok útján érintkeznek. Az ingerület — az elfogadott fel­tevés szerint — elektromos­impulzus alakjában halad vé­gig a rostokon, a dendriteken, amelyek különböző vastagsá­gúak. Az A rostok kb. 20 mik­ron szélesek, valóságos „köte­lek”. a B rostok vékonyabbak. 2—3 mikron átmérőjűek, a 0 rostok már csak 0,2—0,3 mik­ronos „cérnák”. A tapasztalat szerint minél vastagabbak a rostok, annál gyorsabban ha­lad át rajtuk az impulzus. Különleges figyelmet érde­meinek a szinapszisok, ame­lyek általában egy úgyneve­zett szinapszis előtti és a szi­nopszis utáni membránból és a kettő között elterülő szinop­tikus résből állanak. Az eddi­giekben az volt az általános felfogás, hogy az elektromos impulzus mindig csak egy irányban haladhat át a szin­apszison, mégpedig a szi­napszis előtti membránból a szinapszis utáni membrán felé és azt is általánosan vallották, hogy a szinaptikus rés áthida­lásához legtöbbször valami­lyen kémiai anyag — media­tor — szükséges. Minthogy az idegsejt legfőbb funkciója fel­KORUNK REJTÉLYE? MINTA FA GYÖKEREI... tehetően az idegingerület to­vábbítása, o szinapszisok az idegsejt kivételesen fontos he­lyei. Sok szinapszis magán a sejttesten helyezkedik el akár több száz is, 5 a felület 40 százalékát beborítja. Az egyes dendriteken is helyet foglal­nak szinapszisok, amelyek az ideérkező impulzusokat a sejt­testre vezetik. Több szinap­szisból egyidejűleg is érkezhet impulzus a sejtbe, más szin­apszisok ugyanakkor gátló ha­tást fejthetnek ki. A sejtben összegeződnek a hatások és ennek eredményeképpen vagy keletkezik kisülés, impulzus, vagy nem. E törvény alapján szokás az idegsejtet az elekt­ronikus számológép elemeivel, elektroncsöveivel, félvezetőivel stb. összehasonlítani. Mind az élő, mind a technikai ele­mek kétféle állapotban, a „ve­zet” vagy „nem vezet” álla­potában lehetnek. Nyüzsgő, eleven élet Ennyit a „múltról”. Eddig is gyanítottuk, hogy a valóság sokkal bonyolultabb, mint e kényszerűen egyszerű formák­ba tört sablon. Az új vizsgá­latok igazolták a feltevést. Mikroelektródák segítségével nemcsak az egyedi idegsejte­ket, hanem ennek az idegsejt­nek az egyedi tájait, a ser­kentő vagy gátló szinapsziso­kat is sikerült megközelíteni, sikerült az ingerület útját százezred millimétertől száz­ezred milliméterre követni, ami már szinte kvantumfizi­kai méretekben való vizsgáló­dást jelent. Ezek révén, úgy tűnik, az idegsejt — legalábbis az ingerületvezetés szempont­jából — az energia távvezeték alállomásához hasonlítható, amelynek bizonyos berendezé­sei magának az energiának a közvetítésére szolgálnak, más részei azonban csak segédüze­mekként működnek. Megfigyelték, hogy az ideg­sejt — viszonylag nagy — magjában a DNS anyag egyenletesen oszlik el. Ha a sejtben ingerület, impulzus ke­letkezik, akkor zsugorodások észlelhetők ebben az anyag­ban, aggregátumok alakulnak ki, illetve nagyobbodnak meg. A sejtmagon kívül az RNS anyagban figyelhető meg nagy fokú mennyiségi és minőségi változás mér néhány másod­perces ingerlés után is. Hyden bizonyította, hogy ez a válto­zás kihat az idegsejt fehérjéi­nek az összetételére is, ame­lyeknek keletkezésében az RNS döntő szerepet játszik. Nyüzsgő, eleven élet van az idegsejtben, hegyek keletkez­nek és oszlanak el kocsonyás plazma-óceánjában. Az úgyne­vezett Golgi apparátus — amely különben a sejtben a kiválasztás központja — az in­gerület átvitel funkciójához apró testecskék „gyártásával” járul hozzá, termeli a „den- secore” vezikulákat, amelyek a nor-adronalint, azt a kémiai mediátort hordják magukban, amely — mint fentebb emlí­tettük — a szinaptikus ingerü­let átvitelben már kémiai köz­vetítőkkel együtt jelentős sze­repet játszanak. A mitochondriumok az ideg­rost vándorelemei, feltételezik róluk, hogy hosszú „utazáso­kat tesznek” egész az axionok, a neuritek legvégső csúcsaiig. Velük együtt „úsznak” a neu- rofilamentumok, ezek a hosz- szúkás keskeny testecskék, amelyek olykor magánosán haladnak, máskor meg köte- gekben, mintha hajórajokat alkotnának. Lehetséges, hogy e „vándorok” bizonyos közve­títő szerepet játszanak az in­gerület továbbításában is. Ugyancsak az idegrostokban találhatjuk az úgynevezett multiverikuláris testecskéket, a zsírszerű lipoidszemcséket és más gömböcskéket. (A cikk befejező részét jövő vasárnapi számunkban közöl­jük.) Csató István „Jó üzlet“ a heroin Megint találtak két kilo­gramm heroint a France ten­gerjáró hajón. A gőzös egyik matrózát nemrég tartóztatták le kábítószercsempészés miatt, s akkoij is jelentős mennyisé­gű heroint foglaltak le. A ti­tokzatos ügy mellékszereplő­je, a letartóztatott kábítószer­csempész kabintársa az ügy leleplezése után öngyilkos lett. A múlt évi fizikai Nóbel- díj nyerteseinek munkássága is az érdeklődés homlokteré­be állította a laserek kérdését. A technikának ez az új rubin- rúdból készített „varázspál­cája”, az elméleti tudomány számos, eddigi „laboratóriumi” eredményét a gyakorlatban hasznosítja. A laser viszonylag egysze­rű szerkezet: rubin alumí- niumoxidrúd, amelynek kris­tályrácsában minden kétez­redik alumíniumatom helyén krómatom helyezkedik el. A rubinrúd lapjainak ezüstbe­vonata úgy készül, hogy az áthaladó fényt a laser-rúd egyik végén ne tartsa vissza. Az így előkészített rudat nagyteljesítményű villanó­lámpa közelébe helyezik el, ennek a fénye a krómatomok­ra olyan hatást gyakorol, hogy azokból fotonok indul­nak el. A laser a keletkező fotonokat egy nyalábban tartja és felerősítve bocsátja ki. A lasersugarak rendkívül sokoldalúan hasznosíthatóak. A híradás céljára úgyneve­zett információkat lehet fény útján továbbítani. Ilyen mó­don történnek például a rádi­ós és a televíziós adások köz­vetítései. Hogy milyen hatal­mas lehetőséget rejt magá­ban ez az új metódus, arra talán elegendő egy adat: egyetlen lasersugár huszonöt- ezer adást is sugározhatna, te­hát többet, mint amennyit a ma működő összes rádió- és televízióadás igényel. A laserradarral a Holdról is pontosabb információkat kapunk. A párhuzamos suga­rak a Holdra érve mindössze 3 kilométer sugarú területről verődnék vissza és viszonylag kis területet „letapogatva” pontosabb értesüléseket nyúj­tanak, mint a másfajta mé­rések. A laser sugarával az ener­giaátvitel kérdésében is nagy haladást értek el. Elméleti­leg tízezer wattnyi energiát 1500 kilométer távolságra is át lehet vinni. A megvalósí­tás esetén nem kell az ener­giaforrások közelébe telepí­teni a különböző üzemeket, hanem fény útján is megér­kezhet az energia. Különö- - sen jelentős ez klimatikus szempontokból szélsőséges he­lyeken, a sarkvidékeken vagy hatalmas sivatagok alig elér­hető részein, ahol a természe­ti kincsek kiaknázásához és az emberi települések fenn­tartásához szükséges energia, vezetékek nélkül, kisugárzott fény útján érkezhet a hely­színre. A ruhinlaser legfontosabb alkatrésze a rubinrudat rejtő spirális alakú villanólámpa 4- + Híradástechnikai információkat közvetítő laserberendezés + + Ami a halált hordozza... iíüatlflfm ti stmaristm—ifO fiira hasznosítása ^ beláthatatlan í Mikrominiatűr laserberendezés. Nyíl mutat rá a rubin­rudas részre. A készülék nagyságát a gyufafej nagysága is érzékelteti cóodálatoó ndűnníd k idegeit - a cselekvés „alálloniásr ' ' '"""»""V'V X V \ XX X xxxxxxxx x\\x\\v\\ X XX a tény, hogy a tudósok fi­gyelme és ereje az atom­energia békés hasznosítása télé fordult, beláthatatlan távlatokat nyit. Kis mennyiségben a stron- ciumot már most is több­féleképpen hasznosíthatják: az orvostudományban bizonyos bőrbetegségek kezelésére, az iparban lemez, papír és kar­ton vastagságának mérésére, továbbá tárgyak statikus elektromossággal való feltöl- tődöttségének megszüntetésé­re. Érdemes megemlíteni pél­dául, hogy a textiliparban a szövetek előállítási folya­mat alatt sokszor feltöltődnek villamossággal és ezért a le­vegőből a szennyet és por­szemcséket igen erősen magukhoz vonzzák. A stron- cium 90-et elektromos akku­mulátorszerkesztésnél már si­kerrel használták fel ener­giaforrásként. A lehetősége­ket ezzel azonban távolról sem merítették ki. Nem fe­ledkezhetünk meg: az embe­riség jövője függ attól, mi­ként óvhatjuk meg korunk nemzedékét a stroncium és az egyéb sugárzó anyagok keletkezésétől, valamint mi­ként tudjuk az atomenergiát még inkább az emberiség javára fordítani. Ligeti György Minthogy ezek a veszélyes sugárzó anyagok csak igen lassan szállnak le a földre, a szél elhajtja őket és így nagy, egymástól távollevő területeket fertőznek meg. A rádióaktív stroncium meg­mérgezi a levegőt, a vizet, a talajt: a fű, a zöldség, a ga­bona és más növények a különböző tápanyagokkal együtt felszívják és így vé­gül a stroncium a vízzel, tej­jel, hússal és kenyérrel az emberi szervezetbe jut. Év­ről évre lényegesen nagyobb mennyiségű radioaktív stron­cium kerülne az emberek szervezetébe, ha nem került volna sor a légitöri kísér­letek betiltására! Ha az atomcsendegyez- mény nyomán a légköri kí­sérletek mindenütt abbama­radnak, akkor a stroncium képződését is ellenőrizhető körülmények közé lehet he­lyezni. Egészen más ugyanis a helyzet, ha e sugárzó anyag nem atomrobbantá­sok, hanem a szabályozott és vezérelt reaktorok mun­kája nyomán keletkezik! Az get a tejben és a húsban. Télen a veszély valamivel kisebb, mert az állatokat szénával táplálják, amelynek sugárzása a tárolás alatt vesztett az erejéből. Egyéb­ként nemcsak szarvasmar­hák és birkák vesznek fel radioaktív táplálékot, hanem tengeri állatok, halak, rá­kok is a radioaktivitással fertőzött tengerből. A robbantás radioaktív ter­mékei közül a fő veszélyt az említett stroncium nevű fém jelenti. Vegyileg tiszta alakjában a stroncium ezüst­fehér színű és aránylag pu­ha. Már a korábbi kutatá­sok is bebizonyították: a stroncium a legveszedelme­sebb radioaktív anyagok kö­zé tartozik, mert a mésszel való vegyi rokonsága foly­tán ugyanúgy lerakódik a csontokban, főleg a gyerek csontjaiban, mint a mész és ott roncsolja a vérképző sej­teket. Atomrobbantáskor a levegő magasabb rétegeibe kerülő anyagok kb. öt százaléka ra­dioaktív stronciumból áll. „Minden ember radioaktív, hiszen rádióaktív világban élünk. Éppen ezért elhatá­rozták, hogy hat országban a fogyasztott élelmiszereket rendszeresen megvizsgálják" — dr. Loutit, az angliai har- ivelli atomkutató-intézet tu­dományos munkatársa nem tesz említést arról, hogy ez­zel a kérdés nincs lezárva. Pedig napjainkban az embe­riséget érdekli: sikerül-e megakadályozni a korábbi légköri atomkísérletek nyo­mán keletkezett radioaktivi­tás hatásait ? Az eddigi tapasztalatok sze­rint az esőben bővelkedő területeken fokozott radioak­tivitással kell számolni; ezt a tapasztalatot a további ku­tatások minden valószínűség szerint megerősíthetik. Az eső a lebegő és csak lassan leszálló radioaktív port úgy­szólván kimossa a levegőből és magával viszi a földre. Wales nyugati partján fek­vő Cardiganshire grófság a legesősebb vidék; valóban évek óta ott találják a leg­nagyobb stronciummennyisé-

Next

/
Thumbnails
Contents