Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-22 / 18. szám
H I R E r Ifjúság elleni bűntett miatt | eljárást indított a monori járási rendőrkapitányság és egyben előzetes letartóztatásba helyezte Pintér Mária Üllő, Damjanics utca 17. szám alatti lakost. A nevezett elhanyagolta gyermekei nevelését, züllött életet élt és ezáltal a gyermekek szellemi és erköl- | esi fejlődését súlyosan vészé- I lyeztette. A gyermekek állami I intézetbe való helyezéséről í gondoskodtak. A RENDŐRSÉG FELHÍVÁSA Monoron ez év január 19- én, 13 és 14 óra között ismeretlen személy bement a római katolikus templomba s onnan ellopta a szentségtartót. A vélt tettes személyleírása: körülbelül 175—180 centiméter magas, nyúlánk termetű, szőke, bal oldalra fésült hajú férfi, szürke télikabátot viselt és barna aktatáska volt nála. Feltehetően, a táskájában vitte el a szentségtartót. A szóban levő tárgy több ezer forintot ér. A monori járási rendőrkapitányság kéri mindazokat, akik a fent leírt személyről valamilyen adatot tudnak, jelentkezzenek Monoron a járási kapitányságon. MonoR°vnm PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA itjítsípiísílun mutasstás VII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM 1965. JANUÁR 22, PÉNTEK 7+98 tag MAI MŰSOR Mozi Monor: Két vasárnap. Jánosik I, II. '(széles). Vecsés: • Maglódon a Steinmetz kapi- j tány út újonnan épült emele- j tes, bordó színű épülete kérdés ; nélkül is vall magáról. Homlo- ; kán viseli a gazdája nevét. A j községi vas- és fémipari ktsz | irodájában még többet mond I erről Varga László elnök. — A ktsz 1951-ben alakult j meg hét taggal. Az alapítók közül jelenleg már csak Bor- í bély Antal és Hernek Pál dol- 1 gozik itt. Mintegy tizenkét I éves fejlődés kapcsán jutot- ! tunk el a mai százötös létszá- ! míg, amelynek zömét nők al- I kotják. — Ez idő szerint négy részlegben dolgozunk. Műszerészeink, csiszolóink, lakatosaink és fémöntőink vannak. — Az elmúlt évben nyolc- milliós tervünk volt, melyet kilencvennyolc százalékra teljesítettünk. Különösen a műszerdugók gyártása jövedelmező számunkra. Megjegyzem, hogy ezt az országban egyedül mi gyártjuk. De a Szovjetunióba exportált „Stone”-relék ganzkapcsolói is tekintélyes jövedelmet jelentenek. A legkiválóbb, a legszorgalmasabb, a legigyekvőbb dolgozókról érdeklődünk Varga Lászlótól, aki legszívesebben valamennyiük nevét diktálná. Sajnos, hely hiányában erre nincs lehetőség, így csak néhány nevet ragadunk ki a sok közül: Fejes Istvánná, Túri Erzsébet, Szluka Jánosné — műszerészét, Varga István, Márkus Sándor, Porupszky József lakatosét, Rauhó János, Szever Pál, Szvezsényi Béla — csiszolóét és Nánai János öntőét. —v— TELI KÉP Itt-ott havas a háztető. A ja szinte moccanni fél. Roggyantan áll az ócska kút — elhordta a havat a szél. Látszik a hullaszürke föld. Szederjes testén nincs virág. Él még? Vagy már végleg kihűlt? Tűnődik rajt a holdvilág. De semmi élet. semmi nesz. Az utcákon ember se jár. S elhúz a hold a táj felett — akár egy megriadt madár. F. H. PIHENŐBEN Számvetés a helytörténeti kutatás problémáiról Idestova három éve lesz, hogy újságunkban összefoglalóan vázolni próbáltam a helytörténeti kutatás feladatait járásunkban. Akkor reméltem, hogy a cikkemben felvetett kérdések megoldására hamarosan sor kerül és a helytörténeti kutatás még erősebben bontakozik ki. Sajnos, visszatekintve a közben eltelt időszakra, ebből kevés látszik megvalósultnak. Nem jöttek létre az egyes községekben a honismereti szakkörök. Pedig falvaink- ban mindenütt nagy számban vannak olyanok, akik érdeklődnek a helység múltja iránt, mindössze vezető kellene, aki az érdeklődést összefogja és irányítja. S úgy hisszük, hogy a baj okát éppen itt: a vezetők, a szervezettség hiányában kell keresnünk. Furuglyás Géza tanár annak idején, cikkemhez írt hozzászólásában, a TIT járási történelmi szakosztályának összefogó szerepét hangsúlyozta és vázolta az ottani lehetőségeket. Ez a nagyon helyes és ésszerű gondolat sem jutott el a megvalósulás útjára. Pedig a TIT történeti osztályainak feladata egyebek mellett éppen a helytörténet ápolása! Ugyanakkor teljes passzivitást és érdektelenséget láthattunk a történelemtanárok részéről is, akiknek pedig a helyi irányító szerepet kellene betölteni. Igaz, a tanárok egy része 'kijáró vagy pedig magasabb szintű tanulmányokat folytat, de a helyben lakók sem törődnek ezzel a nem érdektelen kutatási területtel. (Holott a helytörténeti munka során felvetődő problémák a továbbképzésre is lehetőséget nyújtanak!) így nem csoda, hogy a szépen induló helytörténeti kutatás kátyúba jutott. Azt, hogy a helytörténet művelésével a járásban mégis találkozunk^ úgy hiszem, nem utolsósorban az MSZMP járási bizottságának és lapunk szerkesztő bizottságának köszönhetjük. A lap a publikáció lehetőségének biztosításáért minden köszönetét megérdemel. Felvetődött már akkor is részemről és Furuglyás elvtárs részéről a más jellegű publikáció kérdése is. Ez azonban csak lehetőség maradt mindmáig. A feladat és a probléma azonban most nem is annyira ez, mint inkább a hely- történet művelésének tényleges megindulása és kibontakoztatása. Komoly lehetőségeket rejt a legújabb kor történetének tanulmányozása, amire hazánk és 'vidékünk felszabadulásának 20. évfordulója jó alkalmat szolgáltat. Minden csak azon múlik, hogy legyen valaki, aki szívügyének érzi a kérdést és dolgozik is érte. Érezzék feladatuknak a hely- történet felkarolását a történelemtanárok, s mindenki, akinek kedves a hazának az a darabkája, ahol született, él és dolgozik. Gccsényi Lajos • (Kiss Sándor felvétele) A pulton belül Általános téma a vásárlók között az eladók viselkedése. Ezúttal mégsem róluk írunk. A pult másik, belső oldalára állunk, hogy a vásárlók viselkedését figyeljük meg. •k Szinte egymásnak adják a kilincset az- emberek Monoron a rádió és televízió szervizben. Idősebb néni lép a _ szobába és bejelenti, hogy televíziójában ugrál a kép. Miko: a panaszt feljegyzik és felírják a címét, a néni ív- szerelők szakértelmével közölte, hogy a gépből egy csövet ki kell. venni és helyette másikat betenni. — Én már mondtam a múltkor is, hogy cseréljék ki, de nem hallgattak rám. Mégis csak nekem volt igazam — mondja, aztán az igazság győzelmének glóriájával fején kitipeg a szobából. Fiatal fiú lép be szerényen. Tisztelettudóan, udvariasan, de határozottan mondja, hogy elégedetlen a tegnap végzett munkával, mert a kép tovó.bbra sem jó. Utána idősebb férfi keresi telepes rádióját. Az igazolószelvényt nem hozta magával. Mikor közlik vele, hogy a készüléket anélkül nem kaphatja meg, káromkodni kezd. Elmondja, hogy milyen sokat költött már a rádióra. — Ennyi pénzből legalább öt disznót kihizlaltam volna. A rádiót meg kivághattam volna már rég az ablakon. De az asszony ragaszkodik hozzá. Nem tudom miért... ★ Ezt észleltük negyedóra alatt, a pult belső oldalán. E°vetlen napon öt olyan szabálysértési határozatról szereznünk tudomást, amelyet igazolatlan iskolai mu- i lasztás miatt szabtak ki. Ha I ez az öt határozat nem egyet- I len napon született volna, ha nem olvan szülőkre vonatkozna. akik közül többen már korábban is fizettek szabálysértési bírságot hasonló ok miatt, akkor nem tennénk szóvá. Olvassuk a mulasztók nevét, lakóhelyét, az igazolatlan mulasztások számát és a bírságok összegét. A 818-as számú határozat szerint... „József nevű gyereke ebben a tanévben nem volt iskolában. Gizella 33 napot, Ilona pedig 31 napot mulasztott igazolatlanul. Azzal a mulasztásával, hogy nem gondoskodott gyermekeinek rendszeres iskoláztatásáról, az 1962. évi 13. sz. tvr. 8. §. 1. bek. b) pontjába ütköző szabálysértést követett el . .. 300 forintra bírságolom.” A 831-es számú szabálysértési határozat szerint V. L. vecsési lakos Ibolya nevű gyermeke ugyancsak egész évben hiányzott. A szülők büntetése 300 forint. Hasonló szabálysértésért fizet 300 forint bírságot F. J. üllői, Sz. J. gvömrői lakos és 200 forintot N. J. vecsési lakos. A szabálysértési ügyek tárgyalása során a szülők védekeztek. Egyik-másik azt adja elő, hogy iskolás gyerekének halaszthatatlan otthoni elfoglaltsága van: a kisebbekre vigyáz. Akadnak azonban olyan szülők is, akik „nem tudtak” gyermekeik igazolatlan mulasztásáról. Megértjük, akadhat olyan helyzet minden családban, amikor valóban nincs kire hagyni a kisebb gyermekeket. Ha mind a két szülő dóig - zik, s ha nincs nagyszülő vagy más otthon dolgozó'hoz- zátartozó, átmenetileg elfogadható indok ez. Nyilván azért dolgozik mind a két szülő, mert a gyerekeiről akar gondoskodni. Ebben az esetben — de csakis ebben — emberileg és átmenetileg' elfogadható az iskolás gyermekek egy-kétna- pos mulasztása. Ilyenkor azonban feltétlenül értesíteni Ifjú kardvivók között _ Nyolc hónapja működik Gyomron a járási művelődési ház égisze alatt a vívószakosztály. Kezdetben kevesen voltak, de ma már huszonhárom fiatal — köztük hat kislány — jár ide a vívás tudományát elsajátítani. A minap meglátogattuk edzésüket. Naszódi Zoltán vívómester vezetésével először tornagyakorlatokat végeztek, majd láberősítő mozgást. Ezután asszózás következett. Amíg a fiúk, lányok asz- szóztak, a mester elmondotta, hogy nagy terveket szőnek februárra. — Négy középiskolásunk részt vesz a februárban lebonyolítandó országos középiskolai versenyen. A többiek az ifjúsági és juniorbajnokságon indulnak. Szó van a rákoskeresztúri gimnázium csapatának győri vendégszerepléséről, amelyre előreláthatólag február elején kerül sor. Az év folyamán több versenyen is ott lesznek niajd „fiaink”. Egyébként az itt sportoló fiatalok 9—16 évesek. Ahhoz, hogy még több, még szebb eredményt érjenek el, sok-sok munkára van szükség. Ahogy mi is ismerjük őket, a szorgalmuk határtalan. Sokszor hétköznap is bejárnak, ahogy ők mondják, egy kicsit asszózni. Remélr jük, hogy a februári versenyeken is megállják majd a helyüket. Edzőjüket pedig dicséret illeti, mivel Pilisről jár át kerékpárral egy héten kétszer is. Sportszereiéiből jelesre vizsgázik. (g. j ) kell az iskolát, a pedagógusokat, hiszen ha valóban ilyen nehéz a család helyzete, az iskola is megérti azt. Nem lehet azonban hetekre, hónapokra kivonni a tanulásból a gyerekeket. Nem hangzik valószínűen ugyanis az az állítás, hogy lehetetlen más megoldást találni. Lehet. Ha akarják, lehet! Ha a szülő felelősséget érez gyermeke sorsa iránt! A rokonok, ismerősök és a társadalmi szervek segítenek, ha megfelelő formában kéri, igényli a szülő ezt a segítséget. Az a szülő, aki ha más megoldást nem talál a gyerekei iskoláztatására, bizalommal fordulhat ilyen segítségért a nőtanácshoz, az iskolához és az államhatalmi szervekhez. Ha azonban kevés a felelősségérzet, vagy éppen hiányzik, akkor nem oldódik meg az igazolatlanul hiányzó gyermekek problémája. Nem oldódik meg főként akkor, ha mint idéztük, a szülők „nem szereznek tudomást” gyerekeik igazolatlan mulasztásáról. Vajon gondolnak-e azok a szülők arra, hogy milyen súlyos hibát vétenek gyermekeik érdekei ellen, ha nem gondoskodnak arról, hogy azok elsajátítsák az élethez nélkülözhetetlenül fontos alapismereteket? A gyermek, ha felnő, előbb- utoob szembekerül ezzel a kérdéssel: mit követel tőlem az élet, a társadalom, s mire vagyok képes én? Ha fiatal korában rendszeresen járt iskolába, tanult, jól felkészült az életre, akkor hálával gondol azokra, akik ezt lehetővé tették számára, akik gondoskodtak arról, hogy el is érje ezt. Mire gondolhat azonban az a gyermek később, aki most a szülők parancsára, vagy a buzdító szó, az ellenőrző felügyelet hiánya miatt nem tanul? Bizony előbb- utóbb a szülei felelősségét veti fel. Ez a felelősség pedig azt írja elő, hogy minden szülőnek legelemibb kötelessége gyermekeinek iskoláztatása és nevelése. A társadalom lehetőséget nyújt arra, hogy ma minden gyermek megszerezhesse legalább az általános iskolai képzettséget. Az a szülő, aki nem gondoskodik arról, hogy fizt a lehetőséget a gyermeke javára gyümölcsöztesse, nemcsak szabálysértési bírságot érdemel. n. i. Megy az orvos vándorúira ... Ráillik ez a kissé átalakított dal az úri körzeti orvos tevékenységére. A községi tanács legutóbbi ülésén ugyanis — ahol az egészségügyi ÁB munkáját tárgyalták — felvetődött, hogy a körzeti orvosuknak át kell járnia a tíz kilométerre levő Gombára is kisegítőként. Nem lett volna he-' lyesebb, ha olyan kisegítőt helyeznek Gombára, aki köny- nyebben át tud járni? VILI BÁCSI Melyik a csodakút? 4 fehérrel terített asztalo- AÍ kon szódás- és borosüvegek sorakoznak. Szombat este van. A postamesternő és két társa szeretettel igyekeznek ünnepélyessé, otthoniassá varázsolni a helyiséget, ahol any- nyi örömet és bánatot, sorsokat formáló üzeneteket, leveleket szortíroznak nap mint nap a posta dolgozói. A postásokon az ünnepi, sötétkék egyenruha. A piros parolin mintha üdébb volna most a gallérjukon, mint máskor. Most ők búcsúztatnak. Búcsúztatják Stabarecz Vilmost, a Vecsés felsötelepi körzet Vili bácsiját. Hárman ülünk az irodában a zöld ernyös lámpa meghitt fénykörében. Az ünnepelt nemigen beszél magáról, inkább a postamesternőtől tudom meg, 32 évi postai szolgálat áll Vili bácsi mögött. Nyolc évig más körzetben, 24 évig pedig a felsőtelepi körzetben hordta a leveleket, újságokat esőben, hóban, szélben, kánikulában egyaránt. — Nagyon fog hiányozni — mondja a postamesternő. Lelkiismeretes, precíz volt Vili bácsi mindenben. Ö volt a vezető főkezelő és 1963-ban „A szakma kiváló dolgozója” címet kapta meg. 1956-ban helyén volt a szíve és az esze is. 0 volt az, aki a pénzeszsákot őrizgette, rejtegette és utána hiánytalanul elszámolt a pénzzel. rrzeket mondta a főnöknő. MN Én mint ügyfél mit is mondhatnék? — hogy gyermekkoromtól fogva ismerem. Hogy láttam délcegnek és fiatalnak titokzatos nagy táskával az oldalán, fürge vasparipáját tolva, s meg-megállva itt is ott is, kis és nagy kapuk előtt. S viost, hogy nem ő hozza többé a levelet — az ember úgy érzi, megint szegényebb lett, valami megint elmúlt, kihullott az életéből* Siratják a telepiek 24 év alatt megszokott, megszeretett Vili bácsijukat. Ö aztán igazán értette a módját a kézbesítésnek. Ha nekem hozott levelet — pedig elég sokat hozott — tudta már, hogy melyik az, amit várok, aminek örülök. Ilyenkor már messziről integetett, <• míg jelé siettem, rejtélyes mosollyal elővarázsolta titokzatos táskájából a várva- várt levelet. A zöld ernyős lámpa fény- körében elnézem öt. — Hat gyereket neveltem jel, mondja csendesen. Felnőttek, szárnyra- kaptak. Egy kicsi van — nyolcéves kislány. Egy jiam szintén postás — az egyik unokám is alighanem az lesz. Szerettem volna tovább dolgozni, de úgy érzem, hogy már nem birom. Tavaly tüdő- és mellhártyaMátyás: Parancsomra a bor csordult. J Magócsi L.: Felség, aki az én kutamból iszik vizet, az í scha-soha rá nem fizet. ( < gyulladásom volt — azóta nem \ vagyok rendben. 62 éves va-; gyök — de azóta valahogy job- ; ban fáradok. Pedig hiányzik a \ hajnali felkelés. Mert szépek • is voltak azok a téli reggelek,í amikor az égen még sziporkáz-! tak a csillagok és a pgstát ho- í zó vonat füttyös kedvvel robo-; gott be az állomásra. Tjiányozni fog a postászsák a íl zizegő levelekkel... a jól; ismert utcák és házak ... az ' emberek, akik mindig úgy \ vártak ... Velük örültem ... J velük bánkódtam. Szerettem} volna mindig csak örömet vin- $ ni a telepieknek — de hát ez', nem rajtam múlott. f Kint fagyott göröngyök fe- lett ragyognak a csillagok. Egy'', költemény sorai csilingelnek a} szívemben: „Dolgozni csak£ pontosan, szépen — ahogy csillag megy az égen...” úgy'r, ahogyan Stabarecz Vilmos — ^ a telepiek Vili bácsija dolgo- % zott egy életen át. ? Ferenczy Hanna í
