Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-20 / 16. szám

VISSZ ÁTÉRT-E THALIA? A gyógyulás útján Az elmúlt évben több eset­ben foglalkoztunk lapunk ha­sábjain a ceglédi kulturális élettel. Többek'közölt két vi­tát indítottunk, az egyiket a színházlátogatók megfogyatko­zásáról, a másikat pedig a kulturális élettől való idegen­kedésről. Utólag is elismerjük — ha egyáltalán szükség van erre — hogy némelyik hozzá­szóló csak a saját szemszögé­ből értékelte a kulturális éle­tet s valamiféle „vészharan­got” kongatott meg, „addig amíg nincs későn!” felkiáltás­sal. A vitában érdekeit kultu­rális szervek azonban elsősor­ban a hozzászólások pozitív oldalát vették szemügyre. Nem haragudtak meg az esetleges méltánytalan bí- rálatéx-t, minden hozzászólás­ból. azt szűrték le és azt hasz­nosították, amelyik legjobban előreviszi mindnyájunk, Ceg­léd város kulturális fejlődésé­nek az ügyét. Sípos Bálintnak, a művelő­dési ház igazgatójának is ez a véleménye. — Nagyon örültünk a lap hasábjain megjelenő vitának s elsősorban a segítőkészséget értékeltük minden cikkben. Talán nehéz lenne hirtelen kifejezni, hogy mit hasznosí­tottunk a felvetett ötletekből, de az tény, hogy nem néztük ölhetett kézzel a fejleménye­ket. A kulturális munka fej­lődését nagyon nehéz, illetve lehetetlen egyik napról a má­sikra lemérni. Fejlődésről azonban nyugodtan beszélhe­tünk. A vitáknak egyik ko­moly eredménye az is. hogy sok olvasót tájékoztatott a művelődési ház életéről ak­kor, amikor ötleteket vetett fel a munka megjavítása ér­dekében. Nézzük talán először a mű­vészeti munkát. — Amikór a . lapban vita folyt arról, hogy a ceglédiek nem igénylik a színházat, már teljes erővel folyt a bérletek szervezése. A vita segített nekünk is, és a közönségnek is. Nekünk azért, mert sokkal nagyobb gondot fordítottunk a műsor­terv összeállítására, a közön­ségnek pedig azért, mert tu­domást szerzett arról, hogy — „sokkal nagyobb gondot for­dítunk a műsor összeállításá­ra”. Nem is volt nagyon ne­héz a háromszázötven bérle­tet eladni. A társadalmi veze­tőség tagjai, dr. Zoltán Zol­tán, Pfeiffer János, és a töb­biek nagyon sokat segítettek a szervezésben. A legtöbb bér­let a. Ruhaipari Vállalatnál, a Vendéglátóipari Vállalatnál, a termelőszövetkezetek közül pedig a Lenin és a Kossuth tsz-ben kelt el. A tervezett tíz előadásból ötöt már megtar- > tettunk. Az a tapasztalatunk, { hogy a bérlettulajdonosok; • ^ egyike sem bánta meg, ; hogy bérletet vásárolt. A! kecskeméti Katona József i Színház és a szegedi Nemzeti J Színház művészei minden elis- ) mérést megérdemelnek a mű- j vészi élményért, amit eddig ; nyújtottak a közönségünknek. ) Nagy sikerre számítunk feb- * ruár tizenegyedikén, amikor ; nyolc fővárosi művész és fő- j városi tánczenelíar felléptével \ tánczenei estet rendesünk. Ezt j követően Dankó Pista est > lesz — szintén fővárosi művé- j székkel. Mindezt egybevetve, a ! bérlettulajdonosok már rájöt- : tek arra, hogy színes, változa- í tos estéket élvezhetnek bérle- í tűk segítségével. — Az irodalmi színpad tár- | sadalmi művészei már sok si- j kert arattak gondosan rende- i zett előadásikkal. Márky Pé- i tér vezetésével, az irodalmi - színpaddá fejlődött egykori í színjátszó gárda tizenhat tag- í ja nem rekedt, meg a műve- j lődési ház falai között, leg- ! utóbb például a nagy sikerű j t i Villon-műsorokat Veszprémben mutatták be. Azt hiszem, na- \ gyón kevés hely van a járás- j ban, ahol ne szerepeltek vol- í na. Legközelebb februárban í tartanak bemutatót, mai ma- i gyár szerzők műveiből. \ — Tóth István nemzetközi hírű fotóművész vezetésév; évek óta működik a foto szakkörünk. A korszerűen be rendezett laboratóriumban dolgozzák ki képeiket s a kö­zeljövőben házi kiállítást is tartanak műveikből. Most kü­lönben mi is igénybe vesszük őket.. Minden szakkör életé­ről fényképes tablókat készí­tenek s reméljük, ezek a tab­lók is segítik majd a szakkö­rök létszámának az emelkedé­sét. Főleg a gyermekek — de a felnőttek is nagyon szívesen vesznek részt bábszakkörünk előadásain. Farkas Imre veze­tésével jelenleg nyolcán moz­gatják és szólaltatják meg a bábukat. A karácsonyi ünne­pek alatt mintegy tizenkét helyen működtek közre a gyermekek megajándékozásá­nál. A terveink szerint min­den vasárnap délelőtt » gyermekműsorokat rendez a szakkör a művelődési ház­ban. / — Szép hagyományai van­nak a művészeti munka terü­letén a néptáncnak is. Varga Katalin tanárnő vezetésével jelenleg harmincötén tagjai a szakkörnek. A haladók mel­lett sokat várunk a tizenegy kezdő általános iskolástól, akik csak alig pár hónapja is­merkednek a tánclépésekkel, a népi tánc szépségeivel. E szakkörnél sajnos nagy prob­lémánk a felszerelés hiánya. Tudomásunk szerint több üzem és vállalat tulajdonában komplett felszerelések van­nak. de ezek megszerzése, il­letve kölcsönvétele egy-egy szereplésnél rendkívül nehéz. A csoportnak lenne módja szerepelni sokszor, de nem egy esetben csak azért fújjuk le a fellépést mert nem sikerül megfelelő ruhákat szerezni. A táncosok pedig nagyon megérdemelnék a támogatást, mert nem áll­nak meg' a szakmai dolgoknál. Igen jó kollektív, valóságos klubéletet alakítottak ki. Klubfoglalkozásokat tartanak s nemegyszer közösen men­nek moziba, s megbeszélik a film tartalmát. Évekig, viszonylag jó ered­ménnyel dolgozott a képző­művészeti szakkör. Tavaly azonban a tagok elmaradtak, a foglalkozások megszűntek. Ősszel azonban önként jelent­keztek s mi terven felül biz­tosítottuk részükre a foglal­koztatást. P. Kovács Sándor vezetésével tizennégyen he­tenként kétszer tartanak fog­lalkozást s remélhetőleg még az idén szép kiállítást is tu­dunk rendezni a műveikből. IX. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1965. JANUÁR 30, SZERDA Bizománjoü keretííeük! A ceglédi könyvesbolt múlt évi eredményeiről már beszá­moltunk. Az idei tervekről Juhász Királyné boltvezető a következő tájékoztatást adta: — A tervek között szerepe! — és ez a mi nagy problé­mánk — a termelőszövetkeze­tek könyvvel való ellátása. Félreértés ne essék, könyv van bőven, de nincs, aki az eladását vállalná. A városban, különböző üzemekben,' inté­zetekben, hivatalokban össze­sen tizenhét bizományosunk van. Ők nagy lelkesedéssel végzik dolgukat. Viszont vá­rosunkban hét termelőszövet­kezet van, de egyben sem akad, aki a bizományosságot elvállalná. A szépirodalmi és a mezőgazdasági szakkönyvek így zárszámadás idején is ne­hezen jutnak el a tagokhoz. Márpedig mi azt szeretnénk, ha a tagok nemcsak ilyenkor, hanem év közben is hozzájut­hatnának a könyvekhez. Tehát, kedves olvasóink:. bizományos kerestetik. Jelentkezni lehet a köny­vesboltban, a vezetőnél. Januári esők és nátha idején Bevált az új tervezési forma Mindig tudjuk, hogy mikor, hol szorít a csizma — mondja a nagykőrösi Petőfi Tsz főkönyvelője Egyáltalán nem lepett meg, amikor három évvel ezelőtt azt hallottam, hogy a Föld­művelésügyi Minisztérium a haladott — állami gazda­sági — tervezési formát át­dolgozta a termelőszövetkeze­tek számára. A közös gazda­ságok tervezési formája ösz- szehasonlíthatatlanul egysze­rűbb. Megtervezik holdan­ként a terményeket, három­éves átlag alapján betervezik a várható terméseredményt. A segédüzemi szolgáltatások­ról. a fogatok költségeiről, ja- vitóműhelyi kiadásokról, a szállítási ágazatokról sosem készítenek tervet. A gazdál­kodási általános költséget ágazatonként sohasem szab­ják meg a termelőszövetkeze­tek. Persze, az állami gazda­ságok pénzügyi és termelési tervezése sokkal nagyobb szakértel­met, több fáradságot kí­ván mivel ez a tervezés sokkal részletesebb. — Érdeklődéssel fogadtam 1963 tavaszán a városi ta­nács mezőgazdasági osztá­lyának értesítését, amely sze­rint Gödöllőn, a Tessedik Sá­muel diákotthonban egyhetes tanfolyam indul. Részt ve­hettek ott a mezőgazdaság pénzügyi és üzemgazdasági szakemberei. Azok, akiket érdekelt az új ter­vezési forma, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium kísérletképpen már nyolcvan közös gazda­ságban bevezetett. Jelentkeztem, részt '.'ettem a tanfolyamon. Nem taga­dom, hogy nagyon megtetszett az új tervezési mód. Amikor hazatértem, vállal­tam, hogy az 1963. évi pénz­ügyi és termelési tervet az új fonnának megfelelően át­dolgozom. Hatheti kemény munkát szántam rá, de megérte. Hi­szen ez a tervezés ragyogó összehasonlítási alapot jelent a tervek és az eredmények vi­szonyában. Az év végén újabb tanfolyamra jelent­keztem Dunaújvárosra és az ott szerzett újabb tapasztala­tokkal mégjobban felkészül­ve fogtam hozzá a tavalyi tervezéshez. — Most már a harmadik tervet készítjük ebben az új formában és örömmel hallom, hogy városunk négy újabb ter­melőszövetkezete is erre az útra tér. Az idén tehát már két év ta­pasztalatait is felhasználjuk. Ágazatonként kidolgozzuk az összes költségeket az őszi mélyszántástól egészen a rak­tárba szállításig. Ezekben benne van a traktormunka, a fogatolás, a tagok kézi munkája, a javítóműhelyek költsége. Ágazatonként meg­tervezzük a vetőmag, a szer­ves és műtrágya költségét, a növényvédőszert és általában minden szükséges anyagot. A könyvelés bármely pillanatban fil- lérnyi pontossággal meg tudja mondani, mi mibe kerül. — Felbecsülhetetlen érté­ke, hogy módot ad a terve­zett és a tényleges költségek összehasonlítására. A vezető­ség mindig tisztán látja a ter­melési körülményeket. Állan­dóan tudja, hogy a terve­zettel szemben megtakarítás, vagy költségtúllépés mutat­kozik-e. Ez módót ad arra, menetközben megfelelő intézkedésekkel javítsák a termelés kilátásait. Ilyenkor a másodvetés, a költségcsökkentés, vagy új ágazatok beállítása, mind­mind alkalmasak a jövedel­mezőség emelésére. A múlt évben például a zöldségter­melés kiesésének pótlására vetett köles és zöldborsó ter­mése lényegesen csökkentet­te a kertészet kárát. És ezt nagy részben annak köszön­hettük, hogy az új tervezési forma segítségével világosan láttuk azt, amit sürgősen ten­nünk kellett. Elmondotta: Koroknay Albert főkönyvelő Rendet a KRESZ-táblák körül! Néma tárgyak, szavuk nincs és mégis figyelmeztetően kiál­tanak a gyalogosra, a gépkocsi­vezetőikre. Sokba kerülnek a figyelmeztető táblák, s nem mindig vesszük hasznukat. Nem tudni például, mit vé­tett az az oszlop, amelyik a József Attila utca 7. számú ház előtt áll? Miért neim lelhet el­olvasni mi van rajta? Ugyan, kinek ártottak a Pesti úton, a járási pártbizottság előtt és az- SZTK épület Marx Károly úti sarkánál a táblák, hogy félig kidöntötték? A Pesti úti há­nyát akar vágódni, az SZTK előtti pedig csinos bőkot vág, mintha orra akarna esni, A tűzoltó parancsnokság előtti sarkon az egyik tábla alaposan összegörbült valami oknál fog­va, míg a másikon semmi nincs. Akkor miért van ott? A MON1MPEX előtti tábla. a gépjárművezetőknek szólna, ugye? Ezt azért nem merem biztosan állítani, mert pont a gépjárművezetők nem tudják hasznát venni. Az oszlopot ugyanis a gyalogjárda mellé építették és a MONIMPEX előtt a nap legnagyobb részé­ben tehervagonok takarják el a táblát. Miért nem teszik az úttest jobb oldalára? Vajon milyen elgondolás vezette azo­kat, akik a József Attila és Kossuth Ferenc utca sarkánál lévő hirdetőtáblát pontosan a kocsiút szélére tették? Az autón, és szekéren ülőik aligha olvassák menet közben, hogy mi van rajta. Viszont, ha a gyalogjárónak jut eszébe meg­nézni, hogy mit játszik a mozi, hát aligha megy ki a kocsid t- ra ezt elolvasni. Vagy menjen át a szépen gondozott, virágos kerten? A KRESZ tábláknak fontos a szerepük. Rendet kellene te­remteni körülük! Jól sikerült klubdélutánt rendeztek az Autóközlekedési Vállalat KISZ-szervezetének tagjai. Ezután következő ösz- szejöveteleikre meghívják majd a Május 1 Ruhagyár KISZ-tagjait. .Hát, így történt s délig magoltam. Ebédnél került szóba az öreg Zentai. Ismered, ő volt a mesterem, amikor még nem vettek fel az egyetemre, a gyárban. So­kat köszönhetek neki. Anyám újságolta, hogy nyugdíjba ment s éppen gyengélkedik, valami baj van a lábával. — Elmehetnél meglátogat­ni fiam, — biztatott anyám. Nem kellett sok biztatás, hamar útnak eredtem. Ami­kor beléptem a kis ház kapu­ján, nem gondoltam, hogy ez a lépés sorsdöntő lesz a szá­momra. Bundás barátságosan csóválta a farkát, nem uga­tott. Igaz, Zentai néni nem csodálkozott senki váratlan jövevényen, hiszen azt sem hallotta volna meg, ha , egy egész kutyafalka vonított volna az udvaron. Ott ült most is a konyhaablaknál a nagy karosszékben s kötöget- te a sálakat, életében ki tud­ja hányadikat. Annál jobban meglepődött azonban egy pongyolás leány, aki az ajtó­nyitásra halk sikollyal ugrott be a szobába. Zentai néni a nagyothal­lók szokott módján érdeklő­dött a hogylétem, a család felől, s én szórakozottan üvöl­töztem a választ. Pillantásom egyre a szoba felé kalandozott. Ugyan ki lehetett a menekülő? Nem kellett soká várni, nyílt az ajtó s kilépett rajta — nos igen —, kilépett rajta egy olyan szép- lány, amilyet ré­gen láttam. Nem akarlak most untatni a részletek le­írásával, — elégedj meg az­zal, hogy nagyon szép volt. Kissé eifogódottan mutatko­zott be: Temesi Erika, Zentai bácsi unokája. Itt tölti a sza­badságát a nagypapánál. En­gem látásból már évek óta is­mer, mert szinte minden nyáron töltött itt egy-két he­tet. Ügy rémlett, mintha emlé­keznék arra, hogy öt évvel ez­előtt, amikor még az öreg ke­ze alatt dolgoztam, s néha el­jöttem ide, láttam itt valami kislányt. Ez a tünemény, ő lenne az? A nagymama bort hoza­tott. de nem ízlett. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy mit éreztem. Tudod, hogy ne­héz volt bejutnom az egye­temre s mikor végre sikerült, minden más megszűnt a ré­szemre. Nagyon keveset jár­tam társaságba, talán már táncolni is elfelejtettem. Be­szélgettünk néhány percig, aztán nem vártam meg a nagypapát, elmentem. Erika barátságosan invitált, néz­zek el a nagypapához holnap délután. Másnap nem ment a tanulás. Alig vártam, hogy vége legyen az ebédnek, máris rohantam Zentaiékhoz. Be­vallom, szinte megkönnyeb­bültem, amikor hallottam, hogy Zentai nagypapa nincs otthon. Erikával közel sem voltunk már olyan elfogó- dottak, mint tegnap. Ismer­kedtünk. Megismertük egy­más nézeteit, s meglepett a kislány tájékozottsága. Egy fonónő, aki húszéves korában vitapartner a komoly zené­től kezdve az irodalomig szinte minden kérdésben — bocsásson meg a világ — azért nem mindennapi. Utóbb kiderült, hogy Erika a nyáron érettségizett leve­lezőként és most egy felső­fokú technikum levelező hall­gatója. Olyan hamar este lett, hogy észre sem vettük. Zentai nagypapa pedig nem jött. Sem aznap, sem utána, több mint egy héten keresz­tül. S a tizedik napon Erika egyáltalán nem csodálkozott, amikor megvallottam neki azt, hogy megszerettem. — Tudtam, hogy te is meg­szeretsz, — mondta boldo­gan mosolyogva — mert én már régen szeretlek. Te még nem is ismertél, még egészen kislány voltam, amikor elhatároztam, hogy te leszel a férjem ... Nagyot néztem. s amikoraz első csók után örömmel pi­hent egymáson tekintetünk, csak akkor kérdeztem: — Erikám, tíz nap óta já­rok nagyapádhoz, az én ked­ves tanítómesteremhez, de egyszer sem sikerült vele találkozni. Te mindig azt mondtad, hogy majd holnap próbáljam meg. őszintén szólva. azután már csak az érdekelt, hogy veled le­hessék. Nagyapádról el is fe­ledkeztem. Mondd, csak nem Te küldted el őt minden dél­után? — Ugyan, te csacsi! — bújt hozzám mosolyogva. — Nagy­apa akkor reggel utazott' el két hétre Hévízre, a reumá­ját gyógyítani, amikor te először jöttél hozzánk. És holnapután jön vissza. Én azért biztattalak mindig a holnappal, mert féltem at­tól, hogy nem jössz el. ha megmondom, hogy nagyapa két hétig nem lesz itthon ... ★ Jenő elmosolyodott az em­lékezésen s egyszerre fürgén fordult az ajtó felé, amerről egy bájos kislány közeledett. — Erikám, engedd meg, hogy bemutassam egykori osztálytársamat, Dési ' Pis­tát. — Pityukám! íme a meny­asszonyom, aki már öt évvel ezelőtt elhatározta, hogy a fe­leségem lesz és azt a félévet már szívesen kivárja, ami az oklevelemig hátra van ... (O) \ — Bevallom őszintén, netn \ akartam hazajönni a téli szü- ^ netben — törte meg a csen- £ det Jenő, s megkavarta a fe- \ ketéjét. Ilyenkor, az utolsó £ félév kezdetén már nincs sok ^ kedve a szünidőhöz az em- £ bernek. Elhatároztam, hogy í nem jövök haza, — mert itt- J hon azért csak nem lehet \ olyan nyugodtan tanulni... £ Hörpintett egyet a kávéból, '4 rágyújtott s csak azután foly- í tatta. y ^ — Szüleim, testvéreim azon­í ban olyan szépen kértek, hogy J nem volt szívem megtagadni. J Hazajöttem. Hoztam egy ha- ^ lom jegyzetet, s úgy tervez- ^ tem, hogy naponta legalább í két-három órát a tanulásra á fordítok. J Amikor az állomásról a Rá- í kóczi útra értem, elmúlt ben- í nem a feszültség. Valami itt- 4 honi szag csapott meg. Külö- ^ nős varázsa volt az itthoni le- í vegőnek. Több mint három 4 hónapja nem voltam itthon ^ s most íme, itt ballagok köny- ^ 113’ű kézi táskámat lóbálva ^ ezen a széles, jól ismert úton. ^Mennyi emlék fűz ide! Hány- 4 szór sétáltam ebben a park- í ban! A sarki kis presszóban ^ randevúztam .,. szóval kezd- ^ tem örülni annak, hogy mégis ^ hazajöttem. ^ Otthon persze kitörő öröm- *4 mel fogadtak. Az első két nap ^ gyorsan elszaladt. Tanulásra ^ kevés idő jutott, de a harma- g dik napon komolyan neki- í kezdtem. Reggeli után azon- í nal a jegyzetembe merültem,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents