Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-19 / 15. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK' 'jWwmjKjm ^ ^ MOSZKVA Megérkezett Louis Saiüant A Szakszervezeti Világszö­vetség Végrehajtó Bizottsága 21—23-án Moszkvában tartja 17. ülésszakát. Az ülésszakra Moszkvába érkezett Louis Sail- lant, a Szakszervezeti Világszö­vetség főtitkára. AMMAN izraeli provokáció IX. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1965. JANUÁR 19, KEDD \ holnap hogyanba a masfyar küldöttséget Kádár János vezeti Az évi tervjelentés: az or­szág zárszámadása. Magunk vetünk számot a magunk mun­kájával, összegezzük azt, amit tettünk, s azt is, amit — el­mulasztottunk. A vasárnapi lapokban megjelent évi tervje­lentés összességében nem mu­tat kedvezőtlen képet: növe­kedett a nemzeti jövedelem, az ipar túlteljesítette tervét, a kiskereskedelmi forgalom emelkedése, a tartós fogyasz­tási cikkek nagy száma annak bizonysága, hogy ismét előbb­re léptünk. Hozzátehetjük azonban: még előbbre is lép­hettünk volna... Az évi számvetés egyben a holnap hogyanját is jelent': megmutatja, hol kell jobban koncentrálni az erőket, na­gyobb alapossággal dolgozni, több körültekintéssel, még inkább figyelembe venni az anyagi és erkölcsi ösztönzőket. És ez az, amire elsősorban ösz­tönözni kel a tervteljesítés számadatainak, mindenkit fi­gyelmeztetve: népgazdaságunk nem tűrheti a laza bér- és költséggazdálkodást, a min­denáron való tervteljesítést, a készletek halmozását, mind­azt, amit ma még megtalálha­tunk, s ami ellen éppen ezek­ben a hetekben vettük fel a következetes harcot. Az iparban — a termelési tervek teljesítése ellenére is — igen sok még a tennivaló. Ném egy helyen szükségtelenül nőtt a létszám — ezt bizonyítja az is, hogy a tervezettnél 0,9 szá­zalékkal volt nagyobb a múlt évben a munkások és alkalma­zottak száma — mert ez a könnyebb ellenállás, látszatra így könnyebb a tervben meg­szabott feladatokat teljesíteni. Holott a felesleges létszámnö­velés nemcsak azt jelenti, hogy tovább terheli a bérkere­teket, hanem azt is, hogy még inkább lehetővé teszi a sétá- lást, az üzemen belüli munka- nélküliséget, mindazt, amit igen erősen megérez a népgaz­dasági mérleg. Erre figyel­meztet a tervjelentés másik számadata is: még mindig messze vagyunk a sokat emle­getett kétharmad-egyharma­dos aránytól, az elmúlt évben a termelés 55 százaléka szár­mazott csak a termelékenység növeléséből, ami — 11 száza­lékkal marad el a célkitűzés­től, a kétharmadtól! A termelékenység növelése, s ezzel a szükségtelen létszám- fejlesztés elkerülése: adott fel­adat, a múlt évi számvetés lo­gikus következménye. Ehhez azonban sok dologra van szükség. Arra is, hogy a gaz­dasági vezetés az eddigieknél hatásosabban biztosítsa a műszaki fejlesztési tervek megvalósítását, a normák kar­bantartását, a folyamatos munka feltételeit, s arra is, hogy a munkások sokkal be­csületesebben dolgozzanak. Ke­vesebb legyen a lógás, az el­pocsékolt idő, az elrontott munkadarab, jobban betartsák a technológiai előírásokat, az­az vezetők és beosztottak a munka eddiginél magasabb színvonalát biztosítsák. Említettük a minden áron való tervteljesítést. Nem azok­ra a kirívó esetekre gondolunk, amikor az üzemek — a maguk Önös érdekei miatt — a nép­gazdaságnak szükségtelen vagy értékesíthetetlen termékeket gyártanak, hanem arra, hogy túlórákkal, a termelési költsé­gek túllépésével teljesítik a tervet, úgy gondolva, hogy a prémium fejében semmi sem drága. Mindenki számára el­gondolkoztató kell, hogy le­gyen a tervjelentés megálla­pítása, miszerint a termelési költségek csökkenése nem érte el a tervezettet, ugyanakkor jelentős mértékben nőtt a túl­óráik száma. Kifizetődik-e az ilyen áron való tervteljesí­tés, megéri-e a népgazdaság­nak? A válasz egyértelműen nem, s éppen ezért ebben az esztendőben a felügyeleti ha­tóságoknak is sokkal jobban kell ellenőrizniök a hozzájuk tartozó üzemek munkájának e részét is! Igen sok még — az iparban és a mezőgazdaságban egy­aránt — a rejtett tartalék, amelyek hasznosításával külö­nösebb költségfelhasználás nél­kül is jelentős eredményeket érhetünk el. Jól bizonyítja ezt az, hogy az elmúlt évben ke­nyérgabona-területünk 15 szá­zalékkal volt nagyobb a koráb­binál, a termés viszont 34 szá­zalékkal haladta meg az előző esztendeit. Benne van ebben a növekedésben természetesen a nagyobb hozamú vetőmag fo­kozott térhódítása, de elsősor­ban annak köszönhető e jelen­tős többlet — s az, hogy telje­sen hazai termésből fedezzük szükségleteinket — hogy sok­kal gondosabb volt a talajmun­ka, megfelelően előkészített magágyba került a vetőmag, hogy közös gazdaságaink figye­lemmel kísérték a vetés fejlő­dését, azaz „rejtett tartalék­ként” a becsületesebb munka hozott busás kamatot. Erre, a becsületesebb, alapo­sabb munkára van szükség az iparban, s a mezőgazdaságban is. Arra, hogy beosztástól füg­getlenül, valóban mindenki sajátjáénak érezze az ország gondjait, a feladatokat, s úgy is cselekedjék. Ez a legfőbb rejtett tartalék, olyan erőfor­rás, amelynek hasznosítását nem szorgalmazzuk eléggé, s amit az anyagi megbecsülésben is jobban érvényre kell juttat­ni. Aki jobban dolgozik, az keressen többet, aki átérzi munkája fontosságát, s éveken át egy helyen, becsülettel tel­jesíti azt, ami a feladata, az ne csak erkölcsi elismerést kapjon, hanem fizetési boríték­ja is fejezze ki, hogy többet ér azoknál, akik kevés munkával akarnak sokat keresni, akik meg sem melegednek az üzem­ben, máris tovább állnak, az­az többet ér azoknál, akik csak azt Ismerik az életből, 'hogy kapni, de azt, hogy adni, nem. Az évi tervjelentés számada­tai kiindulópontot jelentenek: minden gyárban, mezőgazdasá­gi üzemben külön-külön meg kell keresni, hogy a kiinduló­pontok alapján ott helyben mi a legfontosabb teendő, illetve a cselekvés fontossági sorrend­je hogyan alakul. Ennek meg­keresése közös feladat, s erre utal a Minisztertanács legutób­bi rendeleté is, amely fontos szereppel ruházza fel a terme­lési tanácskozásokat, a dolgo­zók demokratikus fórumait. Az évi feladatok ismertek, többet kell tennünk, mint az elmúlt évben, meg kell tennünk azt is, amit az elmúlt évben — ahogy erre a tervjelentés is utal — elmulasztottunk. Ezt kívánja meg egyéni érdekünk, s fz a társadalom érdeke is. Közös és egyéni érdek mind szorosabb találkozása: további előrehala­dásunk biztos alapja. Mészáros Ottó Ha kezdődik a varsói tanácskozás A Szovjetunió vezetőivel az élen megérkeztek 0 szerződés tagállamainak képviselői A Pravda: Újabb hozzájárulás a béke ügyéhez A varsói szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó tes­tületének ma kezdődő ülésére hétfőn délben 12.20 órakor megérkezett Varsóba a Ma­gyar Népköztársaság küldött­sége. A küldlöttséget Kádár János vezeti. A küldöttség tagjai: Czinege Lajos, honvé­delmi miniszter; Péter János külügyminiszter; Erdélyi Ká­roly külügyminiszterhelyettes és Martin Ferenc, hazánk len­gyelországi nagykövete, aki Varsóban csatlakozott a kül­döttséghez. A magyar küldöttséget a varsói főpályaudvaron Wla- dyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára, Józef Cyrankiewicz, a minisz­tertanács elnöke, Adam Ra- packi külügyminiszter és Ma­rian Spychalski marsall nem­zetvédelmi miniszter, vala­mint a külügyminisztérium és a nemzetvédelmi miniszté­rium több tagja fogadta. Megérkezett Varsóba a szovjet küldöttség is, A küldöttségben helyet fog­lalnák: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Alekszej Koszigin miniszterelnök, Jurij Andro­pov, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára, Rogyion Malinovszkij, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és Andrej Gromiko külügymi­niszter. Mint a Lengyel Távirati Iro­da (PAP) jelenti, ugyancsak hétfőn érkezett Varsóba a Né­met Demokratikus Köztársa­ság küldöttsége Walter Ulb- richtnak, a Német. Szocialista Egységpárt első titkárának, az NDK Államtanácsa elnökének vezetésével, a Román Népköz- társaság küldöttsége G. Gheorghiu-Dej-nek, a Román Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának, az ál­(Folytatás a 2. oldalon.) Egy izraeli őrjárat mintegy 100 méterre behatolt Jordánia területére, majd tüzet nyitott az őket feltartóztató jordáh határőrökre. Az ezt követő tűzharc során egy jordán pol­gári személy és egy izraeli ka­tona megsérült. Jordánia be­nyújtotta / tiltakozását a fegy­verszüneti ellenőrző bizottság­hoz. Karlisia találkozó A bécsi Kurier jelentése sze­rint vasárnap a felső-ausztriai Pucheim-kastélyban rendezték találkozójukat a spanyol monarchista mozgalom tagjai, a karlisták Hugo Bourbon pár­mai herceg, aki tavaly vette feleségül Irene holland királyi hercegnőt, ez alkalommal ün­nepélyes szertartás közepette jelentette be ismét „legális igényét” a spanyol trónra. A karlista találkozón a mozga­lom mintegy 50 vezető szemé­lyisége vett részt. AZ ÖZVEGY E’ Folytatja az ENSZ kö Hétfőn délután — magyar idő szerint az esti órákban — két és fél hetes szünet után folytatta munkáját az ENSZ-közgyűlés 19. üléssza­ka. A magyar küldöttséget az ülésszak második felében Mód Péter, a külügyminisz­ter első helyettese vezeti, aki szombaton este megérke­zett New Yorkba. Egyes országok delegátusai nem hivatalos megbeszélése­ken felvetették, hogy rekesz­szék tie a közgyűlés üléssza­kát, s a napirenden szereplő kérdéseket csak a legközeleb­bi, esetleg már a nyár köze­pén megnyíló 20. ülésszakon tárgyalják meg. Ez az elkép­zelés azonban hivatalos ja­vaslat formájában még nem merült fel. n minden újdonsült jo­gosítványtulajdonost kö­teleznék arra, hogy egy-két órát töltsön a közlekedés­rendészet egyik folyosóján. Azon a folyosón, ahol kivö­rösödött szemű, fekete ruhás, gyász kendős, sötét nyakken- dős férfi és nő ül, mint egy reménytelen váróterem­ben, ahonnan elment az utolsó vonat is. A hozzátartozók ülnek ezen a folyosón, azoké, akik köz­lekedési tialeset áldozatai let­tek. Ezé a buta halálé — s most nekik, a hozzátartozók­nak még el kell intézni né­hány apróságot. Különös em­berek ülnek itt. Ertetlen ar­aiak, csodálkozó tekintetűéiz, mint akik még nem fogtak fel semmit, mint akiic még várják, hogy kijön valaki az ajtón, s azt mondja: tévedés. Itt ismerkedtem meg az özveggyel. Harmincöt éves férfit vesztett el, nyolcesz­tendei házasság után. Nem sir. Száraz és fény­telen a tekintete. Nem vi­sel gyászruhát sem. Barna sapka van a fején, dísztelen drapp kabát — és mégis ma­ga a gyász. Közvetlenül és egyszerűen beszél. Nem kiabál, nem ja- jong, nem átkozódik. Csak azt mondja: — Egyedül maradtam ... Rokonai nincsenek, gyereke se, az ura volt, a minden. Ve­le küszködött, vele tervezett, vele reménykedett. Es neH élt. Miatta sietett a gyárból, miatta varratott ruhát, gyúrt tésztát és vásárolt hajcsava- rókat. — Tessék elképzelni, öt esz­tendeig kuporgaltunk örök­lakásra. Végre megvettük. A részleteket — úgy gondoltuk — a közös keresetből köny- nyebben fizetjük. Most rám­maradt. Mire kifizetem, alig marad pénzem. Különmun­kát vállalok... Az újságolvasó, mikor a hírt olvassa, halálos közle­kedési baleset, vajon gondol-e arra, hogy amikor lezajla­nak a vizsgálattal járó iz­galmak, temetés, a tárgyalás, nem marad más, csak egy asszony a részletre vett örök­lakással, ahová már nincs is miért hazamenni. — Az a férfi — meséli to­vább csendesen —, az, aki az uramat... szóval eljött a te­metésre. Egy barátjával jött el, az vezette a kocsiját. És felajánlották, hogy hazavisz­nek. Azzál a kocsival. Most bújik elő szeme sar­kából az első könnycsepp. Gyorsan eldörzsöli, mintha szégyelleni. — Hogy lehet... hogyan tud valaki ennyire részvétlen len­ni... w.'.>.wwww\\\\\\n\v\\\\\\\n\\\v\\\\\\;\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v.\>\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\-,\\w.W\\\\\\\\\\\\\\'\\\\\\\v,\\\\\^ Es kívánja, bár ő lenne á az. V JÉGVÁGÓK r _ Bár ö tudna egy kicsit íj megkönnyebbedni, hogy ne % riadna fel éjszakánként min- íj den órában s lemenne egy 0 falat a torkán jóízűen. % — Mi lesz most már én­? velem? — kérdi, de nem tő- í, lem, inkább önmagától. S <5 nem először a tragédia óta. íj S aztán mindenki ezen a fo- íj lyosón, a tragédiát kezdi me- íj sélni, hogyan történt, hogy j; zajlott le. £ — Egyetlen mozdulat volt... ^ az egész csak egyetlen moz­it dulat miatt, ha az a férfi } nem balra rántja a kor- íj mány. hanem jobbra . .. íj És ha az ő férje, — szegé- íj nyem vásárolni ment vala- íj mit — nem azon az olda- 2 Ion van, ha egy gondolattal van, £ gyorsabban lép. vagy ha két í, perccel később indul el, ha... I ek telnek majd el. (Foto: Gábor) Azt be­\ hegednek. De ez az asszony j sokáig fog még küszködni f ezzel a szóval: ha ... És azt a mozdulatot, annak a drá­mává sűrűsödő pillanatnak egyetlen, sorsdöntő mozdula­tát talán sohasem fogja elfe- y lejteni. Bende Ibolya S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents