Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-16 / 13. szám
TEST Htcvtt kJÜHod 1965. JANUÁR 1«, SZOMBAT Asszony a krematóriumból A földig érő sárga bro- kátíüggöny sápadt keretbe foglalta az ablaktáblákon áttetsző kékes téli derengést. Olyan volt a látvány, mint egy kép megfakult rámája, melyből épp az imént vették ki a festményt. Bántotta a szemet az üresség. A hegyek fölött, az üdülő fölött ólomlábú felhők úsztak, árnyékot vetettek a fénnyel szembefordulok arcára. Árnyékot az arcra, árnyékot a kedélyekre. Ugyanez a program délelőtt, délután és este. Romi, sakk, kanaszta ... romi, sakk, kanaszta ... Csömör, ásítás, unalom. Olvasni sem lehet örökké. — Üdülés... Téli üdülés... — ismételgettem, mormogtam kártyázás közben, mert mind inkább fojtogatott a társalgóra nehezedő árnyék, az ablak- réseken belopakodó szél. Eleinte valami halkan, majd egyre követelőzőbben dobolt az agyamon. Figyeltem a hangra: „Tél... szél, tél... szál...” Összesöpörtem a kártyát, és az asztalra dobtam. A gondnoknő furcsán nézett rám. Péter, a színész, aki az előbbi játszmában partnerem volt, széttárta karját, és tragikus pózt öltve, hahotára ingerlő fintorral az arcán, dúdolni kezdte: _ — Ö, csillapuljál, csillapuljál. gondolj énrám... A Lammermoori Lucia hangulata valóban illett a terem feszült csendjéhez. Kártyázásra többé senki sem gondolt. Ültünk az öblös fotelekben, és hallgattuk a terasz rácsai között rohangáló szél jajongá- sát. Irma. a felszolgálólány feketét hordott körül. „Tél... szél, tél... szél...” — Soha többé nem megyek téli üdülésre — mondtam. — Homály. Mindenütt homály. Az ablak is árnyék, üvegfalú kripta. — Es mi? Halottak a kriptában — ásított Péter. Senki sem nevetett. És akkor — mintha csak a szél súgásának messziről hangzó, visszafojtott akkordja lenne — megszólalt egy asz- szony: — A halottak sohasem lázadoznak ... Mindenki a beszélő felé fordult, aki magába süppedten ült egy kerek asztalnál, egyedül, semmivel sem törődve. Nem emlékeztem az arcára, pedig az ismerkedési esten mindenkinek bemutatkoztam. Vagy talán mégis? Előző este háborús filmet néztünk a tévében. Stukák vijjogtak, harckocsik dübörögtek. Egy asz- szony rosszul lett... — Az idegeivel van baja — mondta reggel a gondnoknő. — Háborús emlék. Nem figyeltem a szavára, éppen újságot olvastam. És most itt ül az asszony, akit tizennyolc év után is nyugtalanít az emlék. Könyökig érő fekete kesztyűt visel. Magányos különc, gondoltam részvéttel. — Üljön át hozzánk! — kérlelte Péter. Elfogadta a meghívást, de sem örömöt, sem meghatottságot nem láttam rajta. Ka varga tta a feketéjéi. A pillanatnyi csendben csak a kanál egy-egy koccanása hallatszott. Péter ásított, és kicsit megkésett mozdulattal, restell- kedve kapta arca elé a kezét. A kávéról beszéltünk. Valaki a kubai kávét említette. „Egészen más aromája van, mint...” — Péter barátnője közbevágott: — Én úgy főzöm, hogy az őrölt kávéba fél kanál kakaót teszek. Az asszony ránézett, és mintha sajnálkozást éreztem volna válaszában: — Nápolyban hamuíze van a feketénél? ... Most már tudom, hogy nem a kanál egyhangú koccanása váltotta ki bennem a hirtelen támadt feszültséget. Inkább az asszony jelenléte. Valami rejtett tragédiát sejtettem félmondatai mögött. Érdekelt is, és ugyanakkor gyűlöltem messzire néző. zárkózott tekintetét. — Járt Nápolyban? Bosszantott Péter barátnőiének tapintatlansága. — Emlékszik a Castello deli’ Óvóra, a Molo San Vincenzo • mögött? — folytatta áradozva, és nemcsak szemével, hanem félig nyit- vamaradt szájával is várta az asszony válaszát. — Ó, ha tudnátok, milyen csodás a hangulata ennek a szigetecskének! így van, asszonyom? Finomívű gyémánt az öböl kék foglalatában. És a Porta Capuana reneszánsz ormozata!... Megvan még? Nem rombolták szét a bombák? — Nápolyban az öblöt emlegetik szüntelen, pedig nem a tenger, hanem a Campo Santo a legszebb — válaszolt mélységes alázattal az asz- szony —, a földkerekség legszebb temetője. Nápolyból én csak a temetőre emlékszem... Csend telepedett közénk, és én arra gondoltam: jól láttam, i jól sejtettem az előbb. Nem tragikus hős ez az asszony, csak emlékektől megszállott, világjáró különc. És az a szórakozása, hogy részvétet vár — a játékaiért. Rámnézett, mintha a gondolataimban olvasott volna. És akkor, abban a pillanatban megvillant előttem az igazi arca. Már nem ért meglepetésként, bármit mondott, pedig akkor hallottam eiőször. Vele együtt, éltem át a sorsát. Borzongást éreztem, és kívántam, hogy a gondolataimat halljam tőle ismételni. Ugyanaz a borzongás futkosott bennem, mint amikor arról beszélt, hogy Nápolyban hamuíze van a feketének ... — Fiatal tanárnő voltam akkor — kezdte minden bevezetés nélkül. — Épp csak végeztem, de már az akadémia leendő tagjaként emlegettek. Ekkor ajánlat érkezett, méghozzá egyenesen a minisztertől: négyéves tanulmányút Olaszországban, állami ösztöndíjjal. Ez nagyon megtisztelő volt. — Xvli tarthatott volna visz- sza, mikor az ókor titkainak kutatása volt életem éévik legnagyobb vágya? Már férjem volt, jól kereső orvos, és két kislányom. „Megoldjuk ezt is Katalin — mondta a miniszter. — „Férje, a gyerekekkel minden évben két hónapot Rómában tölthet.” — Ügy dolgoztam Rómában, Nápolyban, mint akinek élete függ a munkájától. Nekem akkor... értsék meg. háború volt már, nem tehettem másként, az volt a rögeszmém, hogy a bombázások előtt sikerül a családomat Rómába mentenem. Miért rie sikerülne? — gondoltam. — A Vatikánban is voltak barátaim. — A levelek nagyon rossz híreket hoztak hazulról: „Gettóba gyűjtik a zsidókat — irta a férjem. — A szegényebbeket deportálják.” „A szegényebbeket”. — Nem hittem a leveleknek. Irta n a miniszternek. Nem válaszolt. Nagy későn koptam csak értesítést, idegen, ismeretien aláírással. Persze, nem gondoltam arra, hogy közben nyilasok kerültek a kormányba. Ivott a kávéjából. Lassan, eltűnődve szűrte ajka az italt. — Nem untatom önöket ezzel a történettel? — kérdezte. '• Pétéi előrebukott vállal ült, az asszony pedig, mintha egyedül hozzá intézné a szavakat, folytatta: 1 — Akkor támadt az a kétségbeesett ötletem, hogy halálhíremet költőm. Talán ígv, talán ezzel a lépéssel megadják férjemnek a vízumot... — Egészen furcsa körülmények között „távoztam az élők sorából”. Senki nem tudott róla, csak az orvos, aki a 1 a- lotti bizonyítványt kiállította. (Hős volt! A szabadságával, az életével játszott!) — és a krematórium fűtője Nápolyban. — A magyar lapokban is megjelent a gyászjelentés. Képzelhetik, micsoda lelkiállapotban voltam, hiszen akikért tettem, akikért vállaltam, azokat nem értesíthettem a csalásról. — Rosszul ismertem a nyilasokat. A beutazást nem adták meg férjemnek. Helyette a kormány küldöttjeként egy professzor érkezett és én, a krematórium szertartástermének emeleti fülkéjéből néztem végig a saját „hamvasztáso- mat” és hallgattam a profesz- Szor beszédét, „Tehetséges ember volt, kivételes képességű tudós” — hangoztatta többször is, majd különös módon méltatta érdemeimet: „Nagy kár — mondta —. hogy olyan szerencsétlen házasságot kötött.. — Szerencsétlen házasság? — Sírás fojtogatta torkúmat. Nagyon szerettem az uramat és a gyermekeimet. Már nem nézett ránk az asszony. Már csak magának, maga elé beszélt, mint akinek nincs szüksége részvétre, együttérzésre. Amikor szüksége lett volna, akkor egyedül volt. Mélységesen egyedül. Ahogy csak a mártírokat hagyja magára a sors. Ivott egy kortyot, majd így folytatta: — Nem tudom, honnan volt erőm, hogy végignézzem, amikor a beszéd végeztével az akadémia koszorúját ráhelyezte az urnámra. Profesz- szor... Nyilas professzor ... Mintha egy gyilkos fojtogató, szőrös kezét éreztem volna a nyakamon. — Hogy tehette? Hogyan vállalhatott ekkora áldozatot? — kiáltottam közbe. — Hiszen nem élhetett iratok nélkül, nem élhetett a régi nevén tovább Olaszországban! Rámnézett, mint aki kábulatából hirtelen ébred. — Mindennel számoltam. A Gestapo előrelátható érdeklődésével is. Szerencsére, vagy szerencsétlenségemre, erre nem került sor. Senki nem keresett, senki nem gyanakodott. Á krematórium fűtője adott szállást. Ott dolgoztam mellette, ott maradtam éjszakára is a kemencék mellett. A kemencék torka azt juttatta eszembe ... Ne! Ne kívánják, hogy felidézzem gondolataimat! Ahány halottat hoztak hamvasztásra,. valameny- nyinél úgy éreztem, a férjem, a gyerekeim feküsznek a koporsóban. És én bocsátom rájuk az áramot, én gyújtom meg a csontokat hamuvá perzselő lángot. Ott tanultam meg, azokon a nápolyi éjszakákon, hogy a halottak sohasem lázadoznak. — Én sem lázadozom — folytatta kis szünet után. — Pedig a családomat is gázkamra, a krematóriumok gyilkos torka emésztette meg. Nem lázadozom — ismételte — csak emlékezem. Lehet, különösnek tartják az emlékezéseimet. Ismerem az ösz- szes hamvasztási eljárást, a Siemens-, Schneider-, a Klin- gensierna-féle berendezések elvét, működését. Ismerem az Olaszországban használatos Gorini—Venini-féle eljárást és Knös rendszerét, amelynél a hulla alulról kezd bomlani és a hamvasztási folyamat gyorsabb. Tudósnak készültem és a halál szakértője lettem. Minden esztendőben elzarándokolok a német haláltáborokba. Nem gyötrődésként, nem megszállottságból teszem. Emlékezni -akarok ... Elhallgatott, de szavának visszhangja még percek múltán is ott úszott a levegőben. Mint a tűz nyomán alá- szálló pernye. És hamuszíne, hamuíze lett a levegőnek. A teremben a brokátfüggönyök sápadt keretében fojto- gatóan szállt a cigarettánk füstje. Rácz Ernő SZÓRAKOZÁS - SZESZ NÉLKÜL AZ ÚJ ÉV MŰANYAG ÚJDONSÁGA A Műanyagipari Ktsz-nél évente több mint 1200 féle műanyagcikket gyártanak. A praktikus használati tárgyakon kívül az idén néhány különleges újdonságot is készítenek Hálózati viznyomás&al működik a miniatűr pohármosó készülék, amellyel percenként 25—30 poharat moshatnak meg. A készüléknek a vendéglátóipari vállalatoknál lesz nagy sikere (MTI Foto — Fényes Tamás íelv.) A Pilisborosjenő és Vidéke > Körzeti Földmű vesszővel kezel 1964. évi gazdálkodását azzal jellemezhetnénk legkifejezőb- ; ben, hogy a jövedelmezőség mintegy 15 százalék-kai nőtt az 1963. évi jövedelemhez ké- ! pest. Ennek összetevői vala- | mennyi üzemág munkájában gyökereznek. Revuczky Dezső, igazgatósági elnök elmondotta, hogy a kiskereskedelem 6,4 százalékkal, a vendéglátó üzemág pedig több mint 12 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, mint a megelőző esztendőCsaknem megkétszerezik az osztályozott kavics termelését A Kő- és Kavicsipari Trösztnek az idén több, mint hatmillió tonna zúzott követ és majdnem hárommillió köbméter kavicsot kell szállítani az építőknek. Ez az előirányzat csak egy-két százalékkal haladja meg a tavalyit, viszont jelentősen növelni kell az osztályozott bányakavics-termelést. A nagyság szerint szétválasztott kaviccsal ugyanis a szokásosnál erősebb beton készíthető. így az előírt betonszilárdság eléréséhez a korábbinál kevesebb cement is elegendő. Az előzetes kísérletek alapján'a cement 10—15 százalékát lehet megtakarítani, na c -tályozott kavicsból készítik 3 betont. Ezért Ny ékiád házán új osztályozóművet építettek es most került sor az utolsó munkálatokra. Az új beruházás segítségével az idén csaknem megkétszerezik az osztályozott kavics termelését, s már 365 000 köbméternyit küldenek az építkezésekre. ben. A kereskedelmi egységek közül kiemelkedik a budai járás könyvesboltjának forgalma; közel 3 és fél millió forint értékű könyv talált gazdára a bolt tevékenysége révén. A bizományosi hálózat 165 tagja közül legjobb teljesítményt Ötvös Nándor (Pilis- csaba), Fogarasi Mihály (Pilis- vörösvár) és Bajnok László (Százhalombattai Hőerőmű) érte el. A vendéglátóipari négy egység közül az ürömi italbolt az egész üzemág forgalmának felét bonyolította le. Ezt az üzletet az idén alakítják át kisvendéglővé és bevezetik a me- legétel-szolgáltatást. Ürömön felépült az új szövetkezeti dohányáruba, eredményesen dolgozik a fiatal nyúllenyésztő szakcsoport, amely a tanácstól kaszálót is kapott. A földművesszövetkezet közel 1800 darab nyálra kötött szerződést a múlt évben, a nyúltemyésztés erőteljesen fejlődik a körzet községeiben. Ugyancsak a szövetkezet szervezte meg az iskolák politechnikai oktatása keretében á gyógynövények gyűjtését is. A szolgáltatás fejlesztése az idén sem marad el, ebben az évben már csecsemőmérleget és gyerekkocsit is kölcsönöznek majd. ez vonatkozik azokra a kisközségekre is, ahol sajnos még mindig nincs semmilyen művelődési otthon, vagy a művelődési otthon funkcióit ellátó nagyobb középület. Ilyen esetekben tehát gyakorlatilag nem is kínálkozik más szórakozási lehetőség, mint a zenés vendéglő, táncos eszpresszó. Lehetővé kell azonban tenni, hogy az i> m helyeken is italozás nélkül, s ami ugyancsak fontos,' szerény kiadás mellett szórakozhassanak, táncolhassanak a fiatalok. Ügy érezzük, hogy ez a két érv is bőségesen elegendő a szeszmentes szórakozás szükségességének bizonyítására, de harmadikként hozzáfűzhetjük a nevelési szempontokat is. A KISZ Központi Bizottságának kulturális osztálya s a megyei bizottságok is évek óta szorgalmazzák a szeszmentes szórakozási alkalmak biztosítását. A KISZ Pest megyei Bizottsága például még az elmúlt év tavaszán határozatot hozott, hogy a megye négy városában és húsz nagyközségében január 1-ig meg kell szervezni a szeszmentes szórakozást. A kitűzött határidő elmúlt. Az eredmények azonban sajnos, alatta maradtak a célkitűzéseknek. Fő oka, hogy a vendéglátóipar tartózkodva fogadta az ifjúság kívánságát. A Zsámboki Földművesszövetkezet vezetői például kijelentették, hogy nekik teljesíteniük kell az italbevételi tervet. Rendezzenek szünnapjukon összejövetelt a fiatalok. Hasonlóan nyilatkozott a monori Hangulat Eszpresszó vezetője is: nem fizetődik ki, feszített a terv, a röviditalok eladására alapoznak. A Ceglédi Ven- déglátóipari Vállalat, s néhány földművesszövetkezet, mint például a tápiósülyi, üllői és a maglódi, nem is reagált a járási KISZ-bizottság kezdeményezésére. Nyilvánvaló, hogy az ifjúság nevelésének és az ital- betéten terv teljesítésének érdekei ütköznek. Valahol azonban lennie kell eg’- hivatott szervnek, amelybe eldönti, mi fontosabb az országnak: a kocsmák, vendéglők italforgalma, vagy az ifjúság szocialista nevelése. Amíg ezt el nem döntjük, s gyakorlati intézkedéseket nem hozunk, addig egyetlen panasz-szavunk sem lehet például a fiatalok italozása, s az ital hatása alatt elkövetett bűntettek ellen. Az ifjúság szocialista szellemű nevelése (s ennek része a kulturált szórakozás, s uram bocsá’ a társas tánc is) mindes felnőtt embernek ügye. Ennek a felelősségérzetnek adta tanúbizonyságát a Gödöllői Járási Tanács kereskedelmi osztálya. Messzemenően támogatta a KISZ- bizottság kérését. Az eredmény. szervezés alatt áll, illetve már meg is valósult a szeszmentes szórakozás az Agrártudományi Egyetem eszpresszójában, valamint Csömörön, Nagytarcsán, Mogyoródon, Szadán, Pécelen és Isis:.egén. A szentendrei járásban pedig a járási pártbizottság kez- deményezésére szervezték meg a visegrádi őrtorony Eszpresszóban a péntek esti irodalmi összejöveteleket, amelyekről már korábban hírt adtunk. Biztató hírek érkeznek a budai, a. szobi, a váci és a ráckevei járásból is. lígy tűnik tehót hogy egyik-másik földmű vesszővé t- kezeti elnök és vendéglátó- ipari üzemegység vezető hú- zódozása nem is annyira „állami érdek”, mint ameny- nyire hivatkoznak rá. Mert ha így lenne, akkor mivel magyarázhatnánk a gödöllői járási kereskedelmi osztály, a Buda környéki Vendéglátóipari Vállalat, s több fcid- művesszövetkezet segítőkészségét, s máris megtett, egész sor gyakorlati intézkedését? Nyilvánvaló, hogy a szeszmentes szórakozás előli elzárkózásban közrejátszik az önös kényelemszeretet, s az anyagi érdekek túlzott szem előtt tartása Is. Tenkely Miklós .Minden egészséges ember megiszik egy-két pohárka italt, j ha társaságban van. Vonatkozik ez a már-már felnőtt korban lévő fiatalokra is. Az azon- [ ban túlzás, hogy időnként csak j úgy lehet társaságban az em- ; bér, ha közben szeszt fogyaszt. ' Márpedig éppen ezt' tapasztal- ; hatjuk szinte valamennyi vidé- . ki városunkban és nagyközsé- | günkben. A randevúzó, vagy : táncolni vágyó párok jobb hí- | ján zenés vendéglőbe, táncos eszpresszóba mennek, s pró-1 háljanak csak úgy eltölteni j két-három órát, hogy nem fo- ] gyasztanak rövid italt, a szó legszorosabb értelmében ..kinézik” őket, mert „potyán" foglalják az asztalt. Szerencsére több művelődési házunk gondol az ifjúságra, s viszonylag gyakrabban rendez ! táncos összejöveteleket. Ez I azonban sajnos még nem általános. Két okból nem. Egyik ok: nincs hely, a másik: a művelődési otthon igazgatója ,,rangon aluli” rendezvénynek minősíti a táncos alkalmaikat, mondván, ,,fajsúlyosabb” programok — ismeretterjesztő előadások, akadémiák, tanfolyamok — részére kell a hely. Hallottunk már olyan kifaka- dást is, hogy „ezek a KISZ- esek egyebet sem alkarnak, csak hálózni!..." Kétségtelen, hogy a népművelésnek nem a tánc biztosítása a legfontosabb feladat. A fiatalok életkori sajátosságait, a szórakozás iránti igényeit azonban nem figyelembe venni — vaskalaposság! Ifa a művelődési otthon helyiséghiánrfyal küzd, természetes, hogy nem oldhatja meg az ilyen gondokat sem. UgyanJövedeimezően gazdálkodott a Piüsborosjendi Körzeti Földmíívesszövetkezet
