Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

KÁVÉ A minap barátommal beül- : tem a pilisi presszóba, mert i ünnepi estémet másképpen nem tudtam eltölteni. A presszó az egyetlen szó- j rakozóhely minálunk. Van j ugyan mozi, meg művelődési ház, de mindkettő düledezö- félben. A moziban olyan Ili­met adtak, amit már legalább ötször láttam. A művelődési házban pedig a szofkotthoz hí­ven semmi program sem volt. Ebből következtethető, hogy amikor betértem, már sokan ültek a presszóban. A mellettünk lévő asztalnál kávét hozattak maguknak, meg sört. Hangosan beszél­gettek, így mindent hallhat­tam. — Ma fizetést kaptam — szólt a lány —, most mi is szórakozni fogunk, mint az urak. Ezután még vagy háromszor rendeltek kávét és ittak... Kis idő múlva nagy fészkelő- dés következett, mert borzasz­tó kényelmetlennek találták a támlanélküli ülőkéket és gyengének a kávét. Barátommal összenéztünk és csodálkoztunk, hogy ezek a vendégeik nemigen járnak ide, de már ők is felfedezték a szé­kek kényelmetlenségét, meg a rossz kávét. Véleményemet a székekről már én is többször kifejtet­tem, legalábbis barátaim kö­rében, sajnos ez már legalább három éve külön témát jelent nálunSk. A fekete pedig különös valami, mert legtöbbször csak szívvel főzik. A kávét kifelej­tik belőle. A közelmúltban egy másik községben is bementem a presszóba egy régi nőismerő­sömmel, kávét inni. Megle­pően jót főztek. Mondtam is ismerősömnek, hogy szokatla­nul finom a dupla, mire kide­rült, hogy a kávéfőző meg ö — barátnők. De az ülés legalább kényel­mes volt. —n —y Ügyeletes orvos Január 1-én Gyomron — Mondén: dr. Túri Mária. Mo­noron: dr. Péterffy Gusztáv. Üllőn: dr. Csizmadia György. Vecsésen 31-én dr. Imreh Pál, 1-én dr. Goda Csaba. Január 2-án Gyomron — j Mondén: dr. Balogh Sándor. | Monoron: dr. Stark György (kefegyár). Üllőn: dr. Csizma- j dia György. Vecsésen: dr. Nagy Lajos. Költséges A Nemzeti Bank monori fiókjának egyik előadója fel­hívta telefonon a vecsési Ezüstkalász Tsz főkönyvelőjét, s hosszú, hosszú perceken át „okította”. Mindezek után, pre­cíz ember lévén, leemelte a tsz számlájáról a telefonköltséget: a 153 forintot. „Tandíjként” tán, i'agy büntetésből? — ki tudja! A tsz-vezetői nagyon költsé­gesnek tartják az ügyintézés­nek ezt a módját. Úgy vélik, ha az illetékes előadó kimegy hozzájuk, s ott tölt egy napot: útiköltsége és napidíja együtt sem tenné ki a telefonszámla egyharmadát sem. Különben is: azt a banknak kellene fi­zetnie. Bár — véleményünk szerint j — a telefonszámlát is. (R—) MŰSOR Mozik Ecser, p: Szent Péter esernyője. Sz: Szegény gazdagok. V: Macs­ka kinyújtja karmait. Gomba, p: „34-2”. Sz—v: A szerelem kora. I Gyömrő, p: Egy taxisofőr halála. ! Sz—-V: Éva és Vera. Matiné, v: Utolsó tél. Maglód, p: Trubadúr. Sz—v: Egy taxisofőr halála. Mati­né, v: Kis álmodozó. Monor, p— sz—v: Kallódó emberek (széles­vásznú). Matiné, vr Magasabb elv. Nyáregyháza, p: Szórakozott pro­fesszor. Sz—v: Ketten a túlvilág­ról. Pilis, p: Jelena öböl. Sz—v: Vigyázat, feltaláló! Tápiósáp, p: Münchhausen báró. Sz—v: Bál­vány. Tápiósüly, p: Szerencsés bukás. Sz—v: Vízkereszt. Űri, p: Noszty fiú esete Tóth Marival. Sz—v: „3+2”. Üllő, p: Az aranyfog. Sz—v: Rigolettó. Matiné, v: Hóvi­har. Vasad, p: Rangon alul. Sz—v: A halál neve Engelchen. Vecsés, p—sz: Kezek a város felett (szé­lesvásznú). V: Adám két bordája. Matiné, v: Szép Lurette (széles­vásznú). ESTI PILLANTÁS A HIDRA MEGYEI HÍRLAP K Ü L ÓN KI ADAS A. VII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1963. JANUÁR 1. PÉNTEK Adósság nélkül, reális tervekkel kezdik az új évet Péteriben A péteri tanácselnök hivatali szobájából a tsz-iroda udvará­ba látni, ahol most a kunképű új mezőgazdász, Kapitány Já­nos a műhelyeket járja. Csiz­mája bokáig süllyed a latyak-' ba. A halkszavú tsz-elnök, Hrutka János, szabadkozik: — Eredmények? Ügy va­gyunk valahogy, mint az or­vos a beteg ágya mellett. Egyet­len teendő, átmenteni a bete­get a krízisen. — Most már elmondhatjuk, hogy a műtét sikerült és a be­teg a javulás útján van — mondja a tsz minden tagját személyesen ismerő tanácsel­nök: Kalina János. — Pedig a feladat nem volt könnyű. Első lépésként meg kellett teremteni a tag­ság és az új vezetőség kö­zött az őszinte beszéden alapuló kölcsönös bizal­mat. Ez eddig ismeretlen volt eb­ben a termelőszövetkezetben, mint ahogy ismeretlen volt a szövetkezeti demokrácia is. Most már a vezetők összedug­ják a fejüket, mielőtt valami­hez hozzáfognak. Előkerül a papír, meg a ceruza is, csak azután következik a szó. Per­sze előbb a tagság véleményét is megkérdik, meghallgatják. Mert dolgos, derék, jó szándé­kú tagokból áll a Rákóczi. Igaz, idős, koros nagy része, de a jövő év már a családi mű­velés éve lesz, amely növeli a felelősséget, hathatósan, előmozdítja a családtagok részvételét a közös munká­ban; az anyagi érdekeltség lelkiis­meretesebb munkára serkent. — Bízunk abban, hogy igy megoldódik a munkaerőkérdés is, mert az eddigi bérezési for­ma, a munkaegységérték bi­zonytalan alakulása kedvét szegte még a szorgalmasan dolgozó tagoknak is. Nem csá­bítanak a nagy számok. Olyan terVet készítünk, amely erőnk­nek, adottságunknak legjobban megfelel, reális és mindenkép­pen- megvalósítható. A tanácselnök odatartoznak érzi magát, úgy beszél, mint­ha tagja lenne a sok gonddal küzdő termelőszövetkezeti nagy családnak. — A feladatok között első helyen a géppark növelése sze­repel, persze az üzemi ará­nyok helyes kialakításának szigorú szem előtt tartása mellett. Már készül is a kovács- és bognárműhely mellett egy szerelőműhely. Aztán az állattenyésztés foko­zott fejlesztése a cél. Különö­sen a szarvasmarhahizlalás és a csirkenevelés terén vannak nagy lehetőségeink. Az elhe­lyezési gondjainkat a jövő év­ben készülő száz férőhelyes korszerű istálló enyhíti. Ismét a jelenre kanyarodik a szó: — Tudjuk jól, néhány hónap alatt nem lehet embert és tsz-t formáló nagy eredményeket el­érni, de a terhes örökséget, a 400 000 forintos mérleghiányt már eltüntettük. A jövő tehát biztatóbb, mert tisztán, min­den adósság nélkül kezdődhet az új év. Kiss Sándor Nagy teljesítményű szikvíztöltőgép Sülyben Az úriaknak is jut majd elég szódavíz A sülyi szikvízüzembe ép­pen munka közben léptem be. Somogyi Ferenc keze alól szinte repültek a szódásüve­gek. Saját szememmel győződ­tem meg, hogy két perc alatt tizennégy üveget töltött meg szikvízzel. — Üzemünk — mondotta — már hosszú évek óta igen mostoha körülmények között tudta csak ellátni feladatát. Eredetileg Tápiósápon mű­ködtünk. E telephely közelé­ben azonban nem akadt meg­felelő víz. Kénytelenek vol­tunk ezért naponta három­szor három hektós hordóban a sülyi kisvendéglő udvaráról vinni a . vizet, Sápra. — A helyzet azonban most gyökeresen megváltozott. Szirtes József vendéglátó­ipari üzemágvezető, a most megnyílt sülyi italbolt hátsó helyiségében rendezte be a szikvízüzemet. Eleinte ezen a környéken is baj volt a víz­zel. Csak az ötödik fúrásnál sikerült 60 méter mélységből kifogástalan, jó vizet fakasz­tani. Ezután a kijelölt helyi­ségbe beállítottuk a 36 000 fo­rintos szikvíztöltő gépet. A készülék négyszáz üveget tölt Ojeg egy óra alatt. Azt hi­szem, hogy ezzel a jó telje­sítményű géppel az fmsz kör­zetébe tartozó mindhárom községet el tudjuk látni szik­vízzel. — Igen ám — vetem köz­be — azonban ennek dacára az úriak egyre többször kifo­gásolják. hogy nem kapnak elegendő szódavizet... — Valóban — ismeri be So­mogyi Ferenc — az úriaknak minden okuk megvan a pa­naszra. Sajnos, szállítási ne­hézségek miatt nem tudtuk eddig igényüket teljes mér­tékben kielégíteni. ígérem azonban, hogy a helyzet nem­sokára megváltozik. Újévtől kezdve a sópi tsz erre a célra kocsit és -lovat bocsát rendel­kezésünkre. így aztán majd Úriban is lesz elegendő szó­davíz! \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>\\NN«V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ A tanító nénik mesélték... EGYIK NAP az első osztá­lyos Peti ezzel ment haza az iskolából: — Édesanya, légy szíves, varrj nekem egy karszala­got! — Minek az, Peti? — kér­dezte csodálkozva anyuka, mire nevezett fiatalember büszke öntudattal vágta ki: — Hát kell! Én vagyok az osztályban a piszok}elelős! •k EGYIK ÖRÁN a tanító néni azt mondta az első osz­tályban: — Gyerekek, legyetek jók, ne rosszalkodjatok, mert aki rossz... Tovább nem tudta folytat­ni, mert ekkor hirtelen egy kis kéz emelkedett a levegő­be, felugrott és már meg is szólalt harsány hangon a kis Laci: — Bizony, édesapám is mondta, hogy aki rossz, azt elviszik! Helyrepofozóintézet. Budapest, Nagykörút, 178! — adta meg hozzá, erélyesen a pontos címet is. ★ BESZÉLGETÉSI ÓRÁN tör­tént: éppen az urakra te­relődött a szó. A tanító néni megkérdezte: — Gyerekek, mit jelent az, hogy úr? — Én tudom — állt fel Pisti, egy szöszke kisfiú —, a Csutak kartárs, aki a Népsza­badságban szokott lenni, az egy úr! * OLVASÁSI ÓRA volt. Fer- kó. az osztály legkíváncsibb fiatalembere, szép hangosan szótagolta, könyve fölé ha­jolva. mutatóujjával seré­nyen követve a sorokat: ..Há- ta-mon a zsá-kom ...” A ta­nító néni a padsorok közt sé­tált. kezében a könyvvel. Ép­pen az akkor olvasó Ferkó mellett ment el, s észrevette, hogy az előtte ülő Klári el­bámészkodott. Odaszólt hát halkan a kislánynak: „Nézz a könyvedbe!” Ferkó a „rá­kom” szó közepén megállt, felállt a helyéről, és a tanító néni legnagyobb megrökönyö­désére suttogva megkérdez­te: — Mit tetszett mondani a Klárinak? ★ AZ ELSŐ OSZTÁLYOS IM­RE egyik szünetben odaállt a tanító néni asztala elé: — Tegnap moziban voltam — közölte. — Nocsak. És mit láttál? — kérdezte a tanító néni. — Hát... lovasokat. Sok­sok lovasokat. És azok vág­tattak, vágtattak ákom-bá- kom-bokrokon át... ★ TANYAI ISKOLÁBAN hal­lottuk, ahol az első és har­madik osztály egy tanterem­be járt. A harmadikosok ép­pen csendben írtak valamit, az elsősök meg beszélgettek. Azt kérdezte a tanító néni: — Ki mit segített otthon anyukának? Rozika jelentkezett, majd elmondta, hogy ő mosogatni is szokott és sajnos, leg­utóbb eltört egy tányért. Ez­zel az izgalmas bejelentés­sel egy pillanatra az osztály érdeklődésének középpontjá­ba került. Ekkor sietve je­lentkezett Piri, az osztály legélénkebb kislánya, aki na­gyon szeretett fecsegni, sze­repelni. s különösen . híres volt nagyotmondásairól, fül­lentéseiről. — Én is, mikor egvszer mo­sogattam, eltörtem egy... — kezdte mondani, de közben ösztönösen a harmadikos Er­zsi felé sandított, akinek ke­zében immár rég megállt a toll, s aki árgus szemekkel hallgatta Piri induló szó­noklatát. A két kislány la­kása ugyanis szomszédos volt, és így mindent tudtak egy­másról. Köztudomású volt az osztályban, hogy Erzsi majd minden szabad idejét Pillék­nél tölti, így ő könnyen le tudta leplezni a mindenkori füllentéseket. Piri tehát tudta, hogy most sem lenne könyörület, ezért nagysietve, mintegy zárójel­ben, előző szavaihoz hamar hozzáfűzte: — Amikor mosogattam ... az Erzsi éppen nem volt nálunk! — és villámló sze­mekkel nézett még egyszer az Erzsire, de akkor már az egész osztály kacagott. Fogarasi Olga (Szujó Béla felvétele) Mégsem hontalan... Karácsony előtti napon öreg bácsi ült a tanácselnök szobájában. Arcán meghatott öröm, szemében könnyek. Minek örül ennyire? Grössri József 80 éves korában ma­gyar állampolgár lett. — Harminc évvel ezelőtt — mondta — beadtam már a kérelmemet és mindent, ami hozzá szükséges, hiszen már 1916 óta itt éltem, itt dolgoztam. Itt örültem, itt szenvedtem. Fájt nekem az a szó, ami az okmányomban szerepelt az állampolgársága című rovatban: „hontalan”. Harminc évvel ezelőtt — fűzte tovább az emlékezés szá­lait — éppen egy karácsony előtti napon 'jött meg a ké­relmemet elutasító, szűkszavú írás. 1934-et írtunk ak­kor. Fekete karácsonyom volt az nekem. Ma sem értem, miért utasítottak vissza? Talán mert a nevem idegen? Megkeseredett szájízzel dolgoztam tovább és hurcoltam szívem felett a tárcámban azt az okmányt, a szivemben azt az érzést, az agyamban azt a gondolatot: hontalan. Fájt, nagyon fájt, hiszen én már régen gyökeret eresz­tettem itt. Nem tudnék elszakadni innen. Most aztán megkaptam, amit akkor harminc évvel ezelőtt, az a régi rendszer megtagadott tőlem. Most is karácsony előtti nap van, éppen úgy, mint akkor — csak én lettem ag­gastyán, és a rendszer lett más. Már nem dolgozom, mint hontalan is éppen úgy kaptam a nyugdíjat mint a ho­nosok, mégsem volt mindegy... És mégis csak sikerült! Ferenczy Hanna SPORTJEGYZET 1964-ben történt Az elmúlt esztendő sportja gazdag volt színes, változatos eseményekben. Érdemes né­hány kedves emléket felele­veníteni ezekhez kapcsolódó­an. MÉSZÖLYTŐL — FENYVESIIG Járásunkban két helyen járt az év folyamán Mészöly Kál­mán, a Vasas neves labdarú­gója. Először Monoron, majd Gyömrőn. Mindkét helyen népes hallgatóság előtt szá­molt be élményeiről. Beszélt a felejthetetlen chilei világ- bajnokságról és többi élmé­nyeiről. Kálmánban egy iga­zi sportembert ismerhettek meg a két község sportrajon­gói. Vitray Tamás, a ,tv népszerű riportere az innsbrucki téli olimpia után látogatott Gyöm- rőre. Pályafutása — mint elmesélte — igen érdekesen kezdődött: 1958-ban az USA atlétikai válogatottja szere­pelt Budapesten. Szepesi még akkor nem tudott angolul, dr. Randé pedig a Balatonon volt, így őt kérték meg a tv- közvetítés levezetésére. Csak akkor esett dilemmába, ami­kor a hóri horgas tízpróbázó- val Johnsonnal kellett inter­jút készíteni. Mit tehetett? Kért egy sámlit és arra állt fel. Az élelmes operatőr a köz­vetítést a sámlitól kezdte fel­felé ... Hammeri László a tokiói olimpia után járt Gyömrőn, A rokonszenves 22 éves fia­talember nagy sikerű élmény- beszámolót tartott. Az „arany” története ismert mindenki előtt, mégis szívesen hallgat­tuk meg újból „első kékből”. Fenyvesi Máté, a Fradi nép­szerű balszélsője Úriban járt. A bajnokságot nyert úri csa­patnak adta át az érmeket. TOKIÓ ELŐTT ÜLLŐN ÉS MAGLÖDON Akkor még kevesen tudták, hogy ezek a fiúk néhány hó­nap múlva olimpiai bajno­kok lesznek. Tavasszal edző­mérkőzést játszott • Üllőn az olimpiai labdarúgó-válogatott. Mintegy 800 néző előtt játsz- szottak háromharmados edző­mérkőzést a hazaiakkal. Az Üllőn járt „csendes fiúkból” olimpiai bajnokok lettek. Mesterük, Lakat Karcsi bácsi megígérte: máskor is szívesen jönnek járásunkba. Az Üllőn jártak közül nem mindenki jutott el Tokióba. Menczel Iván, a népszerű tatabányai csatár is így járt. Az ok: for­maingadozás. Ekkor még nem volt kerettag járásunk büszkesége Csernai Tibi sem. Ö évről évre küzdötte fel ma­gát a legjobbak közé. Csak az utolsó pillanatban került a csapatba. Lakat minden mérkőzésen szerepeltette és Tibi rászolgált a bizalomra. Bene Feri után a legeredmé­nyesebb magyar játékosnak bizonyult. Lehet, hogy Mexi­co Cityben is lesz monori já­rásbeli labdarúgó? ... Néhány héttel az olimpia előtt látta vendégül Maglód sportszerető közönsége a vá­logatott vívók egy csoportját. Az érdeklődés nagy volt, pe­dig ekkor még nem gondoltak arra, hogy leendő olimpiai bajnok érkezik Maglódra. Igen, Pézsa Tibiről van szó. Ez a csendes, harmincéves fiatalember nagy tettet vitt véghez Tokióban! A siker egyik előállomása Maglód volt. Már itt is megcsodál­hattuk ragyogó technikáját, szívósságát, akaraterejét. Járásunkban Gyömrőn mű­ködik vívószakosztály. Ha ők is olyan szorgalmasak lesznek, mint Tibi, akkor sokra vihe­tik . .. Gér József (Folytatjuk.) Nagy József: ÉN, MINT ÚJSZÜLÖTT , Én, mint újszülött, voltam háborúban, ötkilósan és védtelen, nem értve semmit a világból, melt) nagy volt, rokkant és képtelen. Megérteni még most is nehéz, hogy a mésszel leöntött emlék, s az átvérzett kötés fájdalmát elfeledték. Szorít az elkésett félelem, kezemben félúton megáll a kanál, ha egy gép árnya imbolyog a házon. Mi lesz, ha ismét elsötétül a vetítővászon: beszélni lesz időd? S ki ellen vállánál? Blokád, rakéták, könnygáz, lincselés, gyilkol ismét a lobogó kereszt, a gyűlöletben szétfoszlik az undor, az utcán Peugeot-k és Chevroletek, s valaki a kőbaltára gondol. (A ..Húszéves a szabadsá­gunk" pályázatra érkezett vers.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents