Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

A CÉGI E Dl JÁ R ÁS É S C E G L JÉ D \ V Á R 0 5 RÉSZÉRE IX. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 1965. JANUAR 11, CSÜTÖRTÖK KömIásás az eredmények és a nyereségrészesedés körül Ahol lő napol oszlanak — Több milliós haszontalan anyag Egy hajszállal maradlak le — A gazdasógosság is fontos Üzemi gyorsjelentés az 1964. évről Miközben a műhelyekben már egyre határozottabban bontakozik ki a felszabadulási munkaverseny, a főkönyvelő­ségek szinte mindenütt a ké­ső éjszakáig dolgoznak, hogy mielőbb elkészüljön a vállalat mérlege. Néhány hét még beletelik, amíg fillérnyi pon­tossággal készen lesznek. De a legfontosabb számokat már ismerjük. . Éppen ezért kér­dést intéztünk néhány üze­münkhöz. — Hogyan teljesítették a ta­valyi tervet? Hát az önkölt­ségcsökkentési előirányzato­kat? Várható-e nyereségrésze­sedés? A Sütőipari Vállalat bizakodik — Forintban közel egymil­lióval termeltünk többet az előirányzatnál. Főleg a finom sütemények irán­ti kereslet növekedése hozta a túlteljesítést. Előre­láthatólag legalább tizenöt­napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést osztunk. A Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat elégedett — Túlteljesítésünk eléri a kétmillió forintot, önköltségi tervünket legalább ugyanilyen mértékben túlteljesítettük. Jo­gosan várnak munkásaink a jól végzett munka anyagi el­ismerésére. Eredményünk még jobb is lehetne, ha nem feküdne el haszonta­lanul egy régebbi gyártáshoz beszerzett több milliós értékű felhasználatlan anyag. A Tanács Építő Vállalatának most sem sikerült — Sok munkaidő esett ki az anyaghiány miatt. Az első félévben még reménykedtünk. hogy teljesítjük a tervet, de rosszul sikerült a harma­dik negyedév. Ennek a negyedévnek a le­maradását már a kedvező év végi hajrá sem hozhatja hely­re, pedig csak egy hajszállal maradtunk le. Több mint harmincmilliós termelési ter­vünkből alig félmillió az elma­radt építkezések értéke. Meg­rendelőink véleménye szerint viszont — s mi egész évben erre törekedtünk —, lényege­sen javult építkezéseinken a munka minősége. A határidő­ket kivétel nélkül betartottuk. Jól előkészítettük a téli épít­kezések folyamatosságát. Ami tavaly majdnem sikerült, azt az idén feltétlenül el akarjuk érni. Azt akarjuk, hogy a jobb vállalatok között említsenek bennünket... A Ruhaipari Vállalatnál: öröm és bánat — Üzemünk egész kollektí­vája azon igyekezett, hogy a kereskedelemtől kapott meg­rendelések időben, kiváló mi­nőségben készüljenek el. Uj szolgáltató részlegeink bevál­tották a hozzájuk fűzött re­ményeket. Másfél milliós ter­melési túlteljesítés is remél­hető. Örömünk mégsem tel­jes. Nem gondoltunk eléggé a termelés gazdaságosságá­ra. Az előirányzott nyereségtől ezért több százezer forinttal elmaradtunk. Most aztán iz­gatottan várjuk a végered­ményt. A cipőipariak kiváló kőművesek — Harmincezer párral több gyermekcipő, kétezer terven felüli papucs. És mindehhez az a hatalmas értékű segít­ség, amit munkásaink az új gyár építéséhez vasárnapon­ként adtak. Tavalyelőtt arról volt szó, hogy a mostani gyá­rat le kell állítani. Tavaly megmutattuk, hogy nem­csak cipőt tudunk gyár­tani. A szakemberek irigykedve nézték azt a lelkes, lelkiisme­retes kőműves-, ács- és beto­nozó munkát, amit a mi ci­pészeink, a felsőrészkészítők, szabászok végeztek ... (dézsa) VAN PAPLAN! | VAGY CSAK VOLT? Kedden délután hatalmas áruszállító gépkocsi állt meg az fmsz áruháznál. A rako­dók egymásután hozták be az áruházba a feneketlennek tű­nő „gépkocsigyomorból” az árut. így került az áruház pultjai mögé ötven kék-vörös paplan. Az eladók és az áruház igaz­gatója örömmel sóhajtottak fel: Végre! — Hónapnak óta nem volt klottpaplan. Hiába rendeltünk, ritkán kaptunk és keveset. Szinte órák alatt elfogyott az érkező pár darab, s kénytele­nek voltunk elutasítani vásár­lóinkat. Az évvégi leltár után most örömmel vettük, hogy elsőnek ötven paplannal lepett meg bennünket és természete­sen vásárlóinkat is a nagyke­reskedelem. Mindjárt hat óra, pár p>erc múlva zárunk — pil­lantott órájára az igazgató —, de az ötven paplanból már hét darabot elvittek a vásárlók. — A telefonelőfizetők ja­nuártól kezdve minden hónap 15-én kapják meg a számlát és 20-ig kell kifizetniük az elő­fizetési díjat. — A kecskeméti Katona Jó­zsef színház társulatának elő­adásában hétfőn a Maya cí­mű háromfelvonásos zenés nagyoperettet láthatjuk. Je­gyek a művelődési ház jegy­pénztárában. A hamis tanú és felbujtója a bíróság előtt Januárban Apukát már nagyon régen nem láttuk! Sürgős segítséget vár egy szerencsétlen, háromgyerekes asszony A gyámügyi hivatal előszó-, bájában asszonyok várakoz­nak. Eent az iro'dában sűrűn cseng a telefon. Pallós Imré­vé, a gyámügyi előadó jegy­zetfüzetében gyorsan telnek a sorok. Sorsok, vágyak, remények, kérések találnak itt elinté­zésre. Vigasz, biztatás nélkül senki nem hagyja el az iro­dát. Az itt járó asszonyok szemébe hamar tódul könny és sírósan csuklik el a hang az anya sóhajától: Mit csináljak?! Hova te­gyem gyermekeimet?! Ezzel a fájdalmas, kétség- beesett, sírástól alig érthető szavakkal lépett az íróasztal elé Sz. Istvánná. A panasz a jegyzetfüzetbe került és egy pár vigasztaló szó után, megnyugodva tért haza. ben rohantam a gyámügyhöz csak amikor Fótot és az ilyen messzi helyeket emlegették, — nagyon megijedtem. Hogy váljak meg tőlük? Mi lesz velem, ha már őket is el kell dobnom magamtó1? Másnap visszamentem, nem adom, nem tudom odaadni őket! m uj Kopogtatásomra vékony gyerekhang válaszolt. A hi­deg konyhában egy régi, ved­lett konyhaszekrény és egy asztal. A szobában enyhe me­leg, régi bútorok és három gyerek. Egyik kicsi, másik pi­ci. — Anyuka itt van a szom­szédban, de apukát már régen nem láttuk — hangzik a szó a négy év körüli kislány szájá­ból. Nemsokára megjön anyu­ka is. A fiatal, huszonhét éves asszonyka szemei kisír­tak. Riadt tekintetű, ideges. Zavartan rakosgat a szobá­ban, s közben meséli sorsát. Tizenhat éves volt P. Erzsé­bet, amikor mostohagyermek­ként már megjárta a poklok mélységét. Összekötötte mo- tyóját és a kis faluból elment Pestre. Az első férfihez hoz­zákötötte életét, mert a sze­relemnél nagyobb volt a va­lakihez tartozás vágya. Az első férfihez, aki akkor már hat évet ült börtönben — lo­pásért. Ö akkor ezt még nem tudta. Iszákos, durva, otthont kerülő ember lett a három gyerek apja! S neki, a mosto­hagyereknek még mostohább lett a sorsa. Mostohagyerek. Lehet-e csodálkozni, hogy ezt a szót a saját élete után nem szívelheti? Hogy lehet meg­magyarázni a sokat szenve­dett mostohagyereknek, hogy az állami gondozott többet, sokkal többet kap, mint ő annakidején!? S CD — A múlt év őszén, októ­ber tizennegyedikén jöttem haza a kórházból a kis Kati­val, aki akkor született. Az udvaron nem a férjem, ha­nem két ember várt a rend­őrségtől. Férjemet keresték, aki nemsokára jött is. Letar­tóztatták, elvitték. Betörés miatt. Ázóta nem láttuk. Itt maradtam a három gyerek­kel, a négyéves Erzsivel, a két és fél éves öcsikével és a most született Katival — egye­dül. Budapesten építőipari se­gédmunkás vagyok. Január tizenhetedikén kellene mun­kába állnom, de hogyan? Ki­re hagyjam őket? Mentem én mindenhova: a körzeti or­voshoz, a nőtanácshoz, ahol biztattak valamilyen megol­dással, de a tizenhetedike már nagyon közeleg és én teljesen tanácstalan vagyok. Adjam állami gondozásba őket — tanácsolták. Kétségbeesésem­Budapesten el tudnám he­lyezni őket hetes bölcsődébe, de hetenként hogy’ utazzam velük oda-vissza? Kettőnek a kezét kellene fognom, egyet a karomba vinnem, vonaton, villamoson, buszon — ho­gyan?! Ezer-ezeregyszáz fo­rintot keresnék havonta, és nyolcszáz forintért vállalnák el itt a két nagyobbat A meg­maradt pénzből hogy’ éljek meg a kicsivel? Jaj, ha én itt­hon Cegléden el tudnék he­lyezkedni! Próbáltam, nem ment. Ha valaki ebben segí­tene, akkor keresnék valakit, egy öreg nénit, alá vigyázna rájuk és délután mind a há­rom gyerek várna! És minden nap láthatnám őket! Én ak­kor nagyon boldog lennék! CD Egy anya, aki a gyerme­keiért harcol, akinek külön boldogságot jelentene, ha ö minden nap megfoghatná a piciny, puha kezecskéket. Ha valaki ebben segítené. Ne engedjük Erzsikét, öcsi­két Katikát elvinni! Segít­sünk itt elhelyezkedni anyu­kának! (csatáriné) (Igler rajza) az egész világ. Hát egy da­rabja tényleg az övék volt, de pár nap múlva kiderült, hogy a fiatalasszonynak ez nem elég. Egyik péntek délután, a táncpróba napján tör­tént. Jóska a magtárból fá­radtan tért haza. Pannit a baromfitelepen végzett mun­ka nem vette annyira igény­be. Hamar végeztek a ház­táji jószág ellátásával, s Jóska csodálkozva látta, hogy asszonya főzés helyett csak valami hideget rak elé. — Miért nem főzöl, drága violám? — Nem érek rá Józsikám. Elkésünk a próbáról. — Miről? — csodálkozott a férfi. — Hát a táncpróbáról. Vedd már a kabátod, s gye­rünk. — Hogy-hogy? Nem me­gyünk sehová — bökte ki Jóska. — Nem táncolunk töb­bet. Nem tűröm, hogy más férfiak fogdossanak, ölelje­nek téged. Nem való az már nekünk! Odalépett a rádióhoz, be­kapcsolta, mintegy ezzel is jelezve, hogy a döntés vég­érvényes. Panni a meglepetéstől hir­telen szóhoz sem jutott. De pillanat múltán már az ö nyelve is megeredt. — Az én derekamat nem ölelgethetik, de te ölelget­hetsz másokat? — sivította. — Tudod nagyon jól, hogy évek óta te vagy a párom d táncban. Mit szól majd a csoport, hogy pont most, a zárszámadási műsor előtt hagyjuk ott őket? — Nem megyünk és kész — zárta le a vitát az újdon­sült férj. Panni nem mert szólni töb­bet. Szótlanul, könnyben úszó szemmel vetette meg az ágyat, s azonnal a falnak for­dult. — No, jól van, duzzogj csak — mormogott magában a fiatal férj, amikor lefeküdt a felesége mellé. Teltek a napok $ bizony Panni szomorú szívvel hal­lotta társnőitől, hogy a cso­port már új táncot tanul. Ebédidőben szomorúan néz­te a többieket, amint az új lépéseket próbálgatták. Előbb csak nézte, önkéntelenül is mozdult a lába, majd hirte­len elhatározással a többiek között termett. — Azért is kára ítélte, tízszázalékos bér­csökkentéssel. Mari Ferencné fellebbezését a megyei bíróság elutasítot­ta. Mari Ferencné ceglédi la­kos összeverekedett a vele egy utcában lakó és egy munka­helyen dolgozó Téglási Jó- zsefnéval. Az ügy a bíróság­ra került, s mindketten meg­kapták megérdemelt pénzbün­tetésüket. ; A verekedés! ügyben azon- i ban más dolgok is a napvi-: lágra kerültek. Mari Ferenc- \ né arra akarta rávenni Nagy \ Irént és Osváth Mihálynét, \ hogy az ügyben hamis tanú- * vallomást tegyenek. A felbúj-; tás hatására Nagy Irén ha- ; misan vallott, míg Osváth Mi- 1 hályné a kilátásba helyezett! anyagi juttatás ellenére is \ csak az igazat mondotta el a : bíróságnak. Ezt követően az ügyészség ; vádat emelt a felbujtó és a ■ hamis tanú ellen. A járásbí- < róság hamis tanúzásra vaió! felbujtásért Mari Ferencnél j háromhónapi börtönre, míg i Nagy Irént hamis tanúzásért t öthónapi javító-nevelő mun- : Folytatás Szolnokon A Ceglédi Vasutas SE öklö- : zői január 9-én és 10-én Nagy- \ körösön léptek szorítóba a me- j gyei válogatón. A válogatój nem szolgált olyan színvonalas; összecsapásokkal, ahogy azt a nézők elvárták volna. A ceglédi öklözök közül Se­me tka, Kovács, Pataiki tovább­jutott. A folytatás Szolnokon lesz január 22—23—24-én, ahol a területi döntőn Nógrád és Szolnok megye legjobbjaival kerülnek szorítóba. Itt dől el, kik jutnak az országos döntő­be. (sz) Javában állt a lakoda­lom. Szétszedték az asztalo­kat, csak a sarokban hagy­tak meg néhányat az időseb­bek részére. A férfiak ott, könyököltek az asztal mel­lett s szaporán ürítgették a poharakat. Az asszonynép in­kább a sátor szélén, a pa­dokra telepedett s innen néz­te a táncotokat. Nem egy kö­zülük még táncra is perdült, ha akadt vállalkozó, aki fel­kérte. — Meglátszik a menyasszo­nyon, hogy évekig táncolt a csoportban — mondta az egyik néne a szomszédjának. — Hej, ha én így tudnám rakni... — Hát jól táncol a Panni, az igaz, de a Jóska is jól rakja — tette hozzá a szom­szédasszony. — Zárszámadás­kor már együtt lépnek fel, istenem, de szép pár ... — Mit képzelsz, Julis! Csak nem fognak fellépni a mű­sorban?! Nem való az mán házasembernek, asszonynak meg különösen nem! Míg a két nénike erről tár­gyalt. a zenekar húzta s a párok vidáman járták. Jóska a híres táncos hófehér ruhás asszonyával, Fannival ropta a friss csárdást. Csak úgy, ahogy a tánccsoportban is mindig csinálták. Véget ért a lakodalom, asz- sSony lett a lányból s mind­ketten azt hitték, hogy övék KI A TÁNCOS, HA ÉN NEM? Nem sok termelőszövetkezet dicsekedhet olyan szép, tágas kultúrteremmel, mint az abonyi Lenin. Van ennek a kultúrteremnek még egy ..ér­dekessége”: az ablakai nincse­nek beüvegezve. Ügy süvít \\\\\\\\\\\\\\\\\\V\W\\\\\\\\\\\VWXW megtanulom — határozta el dühösen. Otthon már enyhült a han­gulat, de a táncról szó sem esett. Jóskán látszott néha, hogy szeretne mondani va­lamit, de azután csak el­hagyta. A főpróba előtt két nappal váratlan látogatójuk akadt. Csodálkozva emelkedtek fel a vacsora mellől, s hirtelen azt sem tudták hová ültessék a tánctanárnőt, aki viszont nem sokat kérette magát, azonnal belekezdett. — Nagy bajban vagyunk Jóska! — intézte a férfihoz a beszédét. — Maguk miatt csak négy pár táncol a cso­portban, s most az utolsó pil­lanatban Kiss Eszti megbete­gedett. Szeretnénk, ha meg­engedné Panninak, hogy be- ugorjon Eszti helyére. Panni örömmel ugrott fel ezekre a szavakra. — Ugye megengeded Jós­ka?! Tudom a táncot, nem is kell már sokat tanulni, megtanultam ebédidőben á lányoktól — hadarta egy- szuszra. — Hát megengedem — nyúlt alig pelyhedző bajuszá­hoz Jóska — de azt már nem. hogy a Balogh Féri le­gyen a párod. Majd leszek én — csapott a mellére. — Mert te már az én táncosom vagy, mindörökre! (O) Amikor a „pucér szereplőkre" hull a hó... Téli „örömök" az abonyi Lenin Kultúrteremben bent a szél, akár kint, és a mozivásznon néha fehér hó- pelyhek teszik változatossá a képet. Képzeljék el például, amikor az izzó nyári strand­képen a pucér szereplőkre hull a hó __ A zért akad egy-két edzett ember, aki végignézi a filmet. De hányán néznék végig, ha nem hideg teremben, kelle­ne át vacog ni azt a két órát? Valószínű nagyon sokan, mert ; nyáron gyakran zsúfolt há­zak előtt megy a mozi. Most télen, hogy nincs annyi mun­ka kint a tanyavilágban, szí- : vesen eljönnének ide az em- i berek, csak épp az ablakot i kéne megcsináltatni. | Olyan nagy kérés ez? Fenegyerekek ; Sok dolguk akad mostaná ; ban szombatonként a rendó- ; röknek. A KGV kultúrterme- i be gyakran hívják őket segít- I ségül. Kevés bál múlik itt el ; verekedés, botrány nélkül. A szilveszter sem volt ki- : vétel. Az ügyeletes rendőrt i azzal fogadta egy fiatalem- ; bér, hogy őt és a feleségét | minden ok nélkül megverte valaki. Még el sem mond- ; háttá, hogy ki, amikor kö- : zéjük rontott a tettes: Orosz János. Ez a fenegyerek nem elő­ször csinált ilyen botrányt. Korábban a MEDOSZ helyi­ségében viselkedett hasonlóan a táncmulatságokon. Székhe­lyét most barátaival együtt a KGV-be helyezte át. A rend­őrség azonban megtalálja a módját annak, hogy Orosz Jánost és társait rendre utasít­sa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents