Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

1965. JANUAR 14, CSÜTÖRTÖK PEST nrc.rrt 3 A MERENGŐ A tapasztalatcsere - a mezőgazdaság kihasználatlan tartaléka (Foto: Kotroczó) A föld, ahol élünk Az utóbbi hónapokban többször is szóba került a nyil­vánosság előtt a honismeret. Különösen aktuálissá teszi ezt a témát hazánk felszabadulá­sának közelgő 20 éves évfor­dulója. A Hazafias Népfront a közelmúltban felhívással fordult a honismereti körök tagságához, de a tömegszerve­zetekhez is, hogy a helytörté­neti emlékek, hagyományok összegyűjtésével és kiállításá­val is készüljenek erre a je­lentős eseményre. Különösen a Hazafias Népfront keretein belül megindult honismereti mozgalom tehet sokat a fel­hívás célkitűzéseinek megva­lósításáért. A honismereti szakkörök munkája viszonylag rövid idő­re tekinthet vissza. Megyénk­ben például mindössze csak tíz honismereti szakkör mű­ködik. Ennek oka talán az, hogy viszonylag kevés figyel­met kapott' eddig ez a vonzó és különben népszerű népmű­velési forma. Hogy a témakör vonzó és népszerű, azt bizo­nyítja az a tény is, hogy me­gyénkben a honismereti körö­kön kívül 90 úgynevezett tár­sadalmi, egyéni gyűjtőt tarta­nak nyilván, akik között a társadalom valamennyi réte­gének képviselőjét megtalál­hatjuk. A gyűjtők az elmúlt években igen jó eredménye­ket értek el a Néprajzi Mú­zeum pályázatain. Korábban nem épített nép­művelésünk erre az érdeklő­désre. Az elmúlt év őszén azonban megalakult a megyei népművelési tanácsadó cso­port irányítása alatt o honis­mereti-néprajzi szakbizottság. Szerencsésen esik egybe a szakbizottság munkájának megkezdése a Hazafias Nép­front felhívásával. Már az el­múlt hetekben tapasztalhat­tuk, hogy megnőtt az érdeklő­dés a régészeti, a helytörté­neti és a néprajzi gyűjtés iránt. Ahhoz azonban, hogy hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját valóban a helyi kiállítások tömegével is érde­kesebbé, ünnepélyesebbé te­gyük, a mozgalom további bővítésére van szükség. En­nek egyik legfontosabb előfel­tétele, hogy közismertté te­gyük a honismereti körök fo­galmát és feladatkörét. Azt ta­pasztaljuk ugyanis, hogy még a népművelési szakemberek sem tudják mindenütt; gya­korlatilag, részleteiben, mi is a teendője ezeknek a körök­nek. Sokan úgy képzelik, hogy az ásatás, a régészkedés lenne a dolguk. Kétségtelen, hogy ez nagyon vonzó, de a régészeti szakemberek és a múzeumi szervek nem örülnek az ama­tőr ásatásoknak, mert sokszor csak kiállítani tudjuk, hanem megmentjük a tudományos kutatók, s az utókor számára is. Tenkely Miklós Nem azért a húsz fillérért, de mégis kinek nem okoz bosszúságot, ha a jókívánságo­kat tartalmazó levélhez bün­tetést is mellékel a posta. Pe­dig előfordul ez jócskán. Csu­pán karácsony és újév előtt például Budapesten, Debre­cenben, Miskolcon, Szegeden, Pécsett és Sopronban mintegy 120 000 üdvözlőlapot portózott meg a posta. A legtöbb baj az úgynevezett díjkedvezmé­nyes küldeményekkel van. A névjegynagyságú borítékos üdvözlőlapok közül sokat por­tóztak meg azért, mert 20 fil­léres bélyeget ragasztott rá A feledékenység ára : kétmillió forintnyi portó elküldője, noha a névjegyre kézzel, géppel írta a jókíván­ságokat. Hasonlóan sok a té­vedés az újságok, a nyomtat­ványok, s gépelt meghívók postára adásánál. Nem is hin­né az ember, hogy több tíz­ezer olyan feledékeny ember akad, aki egyáltalában nem ragaszt bélyeget a levélre, A posta bevétele ilyenfor­mán nem csekély. Az elmúlt esztendőben kétmillió forintot hozott a portózás. Jelentős összeg ez még alt­kor is, ha az előző évinél 100 000 forinttal kevesebb. használtak ki eléggé s miként növelhetnék a jövedelmezősé­get. A sok közül hadd utal­junk most csak egyetlen egy­re: a tapasztalatcserére. Immáron négy esztendeje, hogy megjelent a Földműve­lésügyi Minisztérium utasítá­sa: a legeredményesebben mű­ködő állami gazdaságokat, ter­melőszövetkezeteket — a kor­szerű agrotechnika, az új hasznos módszerek elterjesz­tése és a mezőgazdasági propa­ganda fellendítése érdekében — bemutató gazdaságokká kell kijelölni. Megyénkben 29 gazdaság, köztük 17 termelő- szövetkezet kapta meg a ran­got jelentő, de egyben jobb munkát igénylő címet. Kezdetben a gyakorlat igazolta is a kezdeményezők elképzelését. A bemutató gaz­daságok értékes segítséget nyújtottak a gyöngébb terme­lőszövetkezeteknek. A Felső- babádi Állami Gazdaság pél­dául rendszeres bemutatókkal, szakmai tanácsadással három termelőszövetkezetet segített felfejleszteni a bemutató gaz­daságok színvonalára. A ka- kucsi Lenin Tsz, amely idő­közben vált bemutatógazda­sággá, szintén sok jó taná­csot, tapasztalatot adott át a környező, gyengébben műkö­dő gazdaságoknak. Példamutatóan töltötte be hivatását az alsógödi Egyesült Dunamenti Termelőszövetke­zet, ahol alig múlt el hét, hogy ne rendeztek volna valamifé­le bemutatót, vagy el ne láto­gatott volna a tsz-be, tapasz­talatszerző küldöttség. Meg­említhető a túrái Galgamenti Tsz, a vérségi Törekvő Ter­melőszövetkezet, a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Ter­melőszövetkezet, a Kertészeti és Szőlészeti Kutató Intézet törökbálinti gazdasága, a Kis­kunsági és a ceglédi Cifraker­ti Állami Gazdaság, amely szintén hasznos segítséget adott a megye termelőszövet­kezeteinek. A tapasztalatcse­rék, helyszíni bemutatók, elő­adások, számokban is kimutat­ható eredményjavulást hoztak. A szakpropaganda hatására például megyénk termelőszö­vetkezetei a gabonavetőmag több mint 30 százalékát már felújítják. A gazdaságok túl­nyomó része elsajátította az intenzív búzafajták termelésé- nék technológiáját, szívesen alkalmazza már a vegyszeres növényápolást. Mind több he lyiitt vetnek hibrid kukoricát és jótékonyan érvényesül a szak­propaganda hatása a mélymű­velésben: szinte valamennyi termelőszövetkezeti vezető el­ismeri a mélyszántás előnyeit, létjogosultságát. Szakmai bemutatókon győ­ződhetett meg sok szövetke­zeti gazda a minőségi siló­zás előnyeiről; a gépi palán­tázás hasznáról. Betört a me­zőgazdaságba a műanyag, üveg helyett több helyütt a kertészetekben fóliát hasz­nálnak. Jó néhány termelő- szövetkezetben rátértek a paprika és a paradicsom ! ikersoros termesztésére. I De amíg kezdetben rend- ' szeresen tartottak bemutató­kat egy-egy üzemben, ma alig hallani a bemutató gaz­daságokról. Abbamaradtak a tapasztalatcserék, elvétve ren­dez a megyei tanács mező- gazdasági oszálya egy-egy nagyobb arányú bemutatót. Pedig most is van tenniva­ló elég. Hogy csak az állat- tenyésztésről beszéljünk, na­gyon sok állatgondozó hasz­nát vehetné a gyors hizlalást és a mesterséges borjúnevelé­si módszereknek. Igaz, nem­csak a bemutató gazdaságo­kon múlt e jó kezdeménye­zés elsikkadása, érdeklődés hiányában gyakran nem volt kinek megtartani az előadást, vagy bemutatni a kiemelke­dően dolgozó üzemágat. Hiba volt, hogy a me­gyei tanács illetékes osztá­lya ahelyett, hogy irányí­totta volna a szakpropagan­dát, nem avatkozott ebbe a munkába. Lebonyolítását, szervezését a járásokra bízta. Gyakran aztán az egyes be­mutatókat az időszerű mun­káktól elvonatkoztatva tar­tották. Felismerve a lehetőségeket, napjainkban széles körű vita folyik, milyen legyen a me­zőgazdasági szaktanácsadás, hogyan gyarapíthatnák is­mereteiket a szövetkezeti ta­gok? Afelöl már semmi két­ség sincs, hogy a nagyüze­mi mezőgazdálkodás elenged­hetetlen feltétele a szaktu­dás. Az új módszerek most már tömegesen meghonosod­nak, alkalmazásukhoz pedig mind több és több hozzáértő emberre van szükség. Pest megyében is megvan­nak a kedvező feltételek a mezőgazdasági szaktanácsadás fellendítéséhez és az új mód­szerek hatékonyabb elterjesz­téséhez. Több felsőfokú tan- és kutató intézmény mű­ködik nálunk, ezek készség­gel segítik a szakpropagan­da fellendítését. Igyekezze­nek hát a termelőszövetke­zetek élni ezekkel a lehetősé­gekkel. Túl a portájukon, a szomszédos termelőszövetke­zetekben vagy járásokban is nézzenek körül s a hasznos módszereket honosítsák meg gazdaságukban. Súlyán Pál Vörösmarty-est Gödöllőn Uj programra készül Gö­döllőn, a Juhász Gyula Iro­dalmi Színpad együttese. Népszerű irodalmi estjeik következő jelentős eseménye a Vörösmarty-emlékest lesz, január 22-én este. Az iro­dalmi színpad tagjaival együtt lép színpadra Gordon Zsuzsa, a Vígszínház mű­vésznője is.­Díszítőművészeti kiállítás Cegléden Díszítőművészeti kiállítást rendez Cegléden a járási nőtanács, a nemzetközi nő­nap alkalmából. A kiállítás anyagának összegyűjtését már megkezdték. A tervek szerint a díszítőművészeti szakkö­rök munkája dominál majd, s ezen belül is külön fi­gyelmet fordítanak a régi minták alapján készült nép- művészeti darabokra. A ki­állítás egy hétig lesz nyitva. nyodálom is szár­mazhat a dologból. Erre gondolni sem jó. Ez a buta nő ve­szélyezteti a békés egymás mellett élést. Sürgősen meg kell fordítani, hadd lássa az a látogató, milyen is az a magyaros vendégszeretet Igenám! De ekkor mit mond a lokál- patrióta? — Nocsak, nocsak! Ennyit érünk mi, váciak. Nekünk per­sze hátat fordít a hölgy. így fejezi ki a véleményét. Ez a mi bajunk! A ven­dégek és a külföL diek felé mindig a szebbik felünket mu­tatjuk. Ez sértés. Ez is igaz! Mikor megnéztem a prob­léma mindkét olda­lát, rájöttem, hogy váci olvasónk ag­gálya jogos. Itt va­lamit tenni kell. Na de mit? Fordítsuk el a szobrot 90 fok­kal. Ez esetben a fe­je az érkezők télé, a lába a váciak leié jut. Remélem min­denki érzi, hogy ez sem helyes. Ez eset­ben nemcsak a fei vagy írás. illetve lábkérdés problema­tikus, hanem az is. hogy így a szobor hátsó felével a ba­ráti Csehszlovákia felé fordulna. Na, de egy újabb fordítás azt jelentené, hogy fővárosunknak for­dít hátat. Az előbbi az internacionaliz­mus, az utóbbi a de­mokratikus centra­lizmus elvét sértene. Egyre mélyebben bo­nyolódók a problé­mába. Itt már az is eszembe jut, nem elég az, hogy a hölgy meztelen, ami önma­gában is sértő, ae ráadásul henyén fek­szik is, pedig azt már egy alapfokú illemtanfolyam rossz tanulója is tudja, hogy az érkezőt nem illik fekve fogadni, még egy hölgynek sem. Ezért az első le­endő: fel kell állí­tani ezt a nőszemély',. Az sem árt ha a stég felé meghajol egy kissé ... illetve áll­junk csak meg. Eb­ben az esetben a vá­ciak felé való hát­fordítás nog kifeje­zőbb lenne. Ezért ne hajoljon meg, csak lobogtasson kendőt és mosolyogjon És ne álljon egészen háttal a vadaknak, csak úgy félprofit­ban. Aztán legyen benne annyi tisztes­ség, hogyhi már ki­áll a hajóállomásra, húszon magára va­lamit. De az sem lenne rossz megoldás, hogy a szobor egy forgó talapzaton állna, és Í állítás a nem szakszerűen feltárt le­letek értéke csökken. Természetes azonban, hogy az előkerült régészeti tárgyak, a szántás közben, avagy a padláson talált leletek érté­kesek és azokat össze kell gyűjteni és meg kell őrizni. Az esetek többségében csu­pán gyűjtéssel, tehát a föld megbolygatása nélkül is ér­tékes régészeti kincsek ke­rülnek elő. Nyilvánvaló tehát, hogy a honismereti kö­röknek ezzel is foglalkozniuk keli. Másik nagy munka- területük lehet — és ez az, amelyről kevesebben tud­nak — a néprajzi gyűjtés. A civilizáció gyors ütemben semmisíti meg a népszokáso­kat, a népviseletet, a nép­rajzi emlékeket. Feledésbe tűnnek a szép népi szokások és alig látunk már régi há­zakat, művészien díszített népviseleti ruhadarabokat Olyan idős embert is keveset ismerünk, aki még átadhat­ja a régi táncokat, meséket, dalokat, verseket, balladákat, játékokat és szokásokat az utókornak. Ritkaság számba ■ mennek a régi szerszámok és! használati tárgyak is. Ma! már nem találunk faragottí ringatós bölcsőt, frigyládát,! guzsalyt. de szenzáció szám-; ba megy egy-egy szép, régij cserépedény előkerülése is. \ Ezek összegyűjtése a honis- \ merati körben dolgozó embe-) rek feladata. A napokban! mesélte például Peteh László, í a Nagykőrös melletti Go- í gány pusztán lakó tanyai; pedagógus, hogy az ő vidé- j kükön hajdanában szokás volt; o tanyázás. Téli estéken más- í más tanyákon gyűltek össze! beszélgetni az emberek. Késő'' este aztán, hazafelé menet! mécsessel, gyertyával világi- \ tották maguk előtt az utat.; Nagy ritkán még lehet látni $ egy-két ilyen régi speciális J gyertya-, illetve mécsestar- J tót, de bizony eddig senki í sem mondta, hogy ezeket meg ^ kellene menteni az utókornak. í Bizonyára sok ehhez hasonló ^ használati tárgy kerülne előj az alföldi tanyavilág más ré- ^ szeiből is. í j A honismereti k5r5k kö_ ^ vetkező nagy feladata a már ^ említett helytörténeti kiállí- J tások rendezése, monográfiák J összeállítása a felszabadulási $ évfordulóra. Ennél a mun- ^ kánál természetesen az eltelt^ húsz esztendő kap nagyobb ^ fontosságot. Érdekes, hogy \ ma már alig találjuk meg ^ egy-egy községben a feisza- ^ badulás utáni hetek és a földosztás okmányait. Az így ^ fellelt dokumentumok nagy ' értéket képviselnek és az ös-z- szegyűjtött anyagot már nem- , f ! Egyik váci olva­! sónk azzal tüntetett \ ki, hogy engem kért l fel egy művészeti • vita eldöntésére. Az ■ illető népművelési ■ dolgozó és levelében j a hajóállomásnál fel- ! állított aktszoborra \ vonatkozóan a kö- : vetkezőt kérdezi: i „Jó-e az, hogy a \ hajóval városunkba !érkező vendégek : azonnal és teljesen kiáltóan a nő hátsó I felét látják?” Ne tessenek mo- l solyogni! A kérdés ; valóban problemati- j kus. Nézzük meg a : dolog mindkét olda­lát. A szobor két oldalát mindenki el tudja képzelni. Van egy első oldala - és egy hátsó fele. Je­lenleg ez utóbbit a vendégek felé for­dítja. Namármost’ Meg­érkezik a vendég. Kiszáll a hajóból és a város panorámá­ját kereső pillantása a parton levő szo­borra esik. Az ille­tő nyilván igy gon­dolkozik: — Nocsak, ne csak' Miért fordh az a hölgy ilyen demonsl- ratívan hátat ne­kem? Nyilván igy akarja kifejezésre juttatni, hogy nem szívesen lát. A vendég persze, lehet, hogy külföl­di, ebben az esetben még nemzetközi bo­Művészeti vita \\\\V\VSAvv\\\vv\\v\vvvvv\vv\v hajó érkezésekor az ügyeletes matróz a vendégek üdvözlé­sére fordítaná. A talapzat Vác felé eső oldalán ilyenkor egy felirat lenne lát­ható: „Pardon, bo­csánat, hogy hátat fordítok”. Majd ami­kor a hajó elhaladt, a szobrot vissza le­het fordítani arcá­val és többi kellékei­vel a város felé. így mindenki meg­kapná a magáét, a viták elcsitulnának és újra béke lenne. Bár szerintem az soha nem baj, ha az emberek odafigyel­nek a művészetre és ilyen szenvedé­lyesen vitatkoznak felette. Apropó! Ha már itt tartunk bejelen­tem arra vonatkozó igényemet, hogy Szinyei Mer se: Pa­csirta című képén látható ruhátlan hölgyet is szíves­kedjenek megfordí­tani. Ez sértő a mú­zeumlátogatókra, akik joggal elvár­hatják, hogy belé­pődíjuk fejtben a képen latható hölgy ne egtf csapongó pacsirtát figyeljen, hanem szemtől szem­be, barátságosan te­kintsen a látogató­ra. Elvégre a művé­szet a dolgozókért van, hát nem igaz?, Ősz Ferenc Nepgazdasagi tervünk az idén a mezőgazdasági ter­melés másfél-kétszázalékos növekedésével számol. Eny- nyivel kell emelkednie a tel­jes termelési értéknek, s ezen belül három-négy százalékkal a növénytermesztésnek. Az előirányzat figyelembe veszi a több éves tapasztalatokat és a mezőgazdaság anyagi, műszaki ellátásának lehetőségeit. 1965- ben tovább bővül a géppark, 4800 kataszteri holddal gya­rapszik az öntözött terület s a gépalkatrész-ellátás is javul. A kedvező terméseredmé­nyekhez azonban időben és jó minőségben elvégzett növény- ápolás és a rendelkezésre ál­ló eszközöknek az eddiginél hatékonyabb hasznosítása szükséges. Legfőbb célkitűzé­sünk a mezőgazdaságban is a magasabb termelékenység. A termésátlagok — bár kétségkí­vül növekedtek az utóbbi években — még mindig a vi­lágszínvonal alatt maradnak. Szembetűnő a különbség e te­kintetben a termelőszövetkeze­tek és az állami gazdaságok között. Jóllehet, egyes helye­ken már elérik, vagy felül is múlják a tsz-ek az állami gazdaságokban elért hozamo­kat, még mindig 25—30 száza­lékkal előbb tart az állami szektor. A zárszámadás és a tervkészítés jó alkalmat kínál most, hogy számba vegyék a termelőszövetkezetek, hogyan is sáfárkodtak vagyonukkal, anyagi és gépi eszközeikkel, milyen lehetőségeket nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents