Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 10. szám
Legyen takarékos község Abony! A pénzügyi állandó bizottság felhívása Ez a célkitűzésünk, de ennek egyik feltétele, hogy minden családban legyen takarék- betétkönyv. Kérjük községünk lakosságát, támogasson minket e célkitűzésünk megvalósításában is. Akik mint betétkönyvtulajdonosok, már ismerik a takarékosságnak ezt a formáját és élvezik előnyeit, legyenek szószólói a pénzzel való takarékoskodásnak, a megtakarított pénzzel való okos bánásmódnak, hogy akik még nem rendelkeznek takarékbetétkönyvvel, lépjenek a takarékbetétesek népes táborába. A pénz a takarékban biztonságban van. Kitűzött céljainkat jobban elérjük, ha félretett pénzünket takarékbetétkönyvben tartjuk, ahol kamatozik vagy nyereménnyel növekszik. A takarékos embert nem éri anyagi meglepetés, nem szorul másokra és pénzét amikor akarja és arra használja fel, ami számára hasznos, vagy éppen szükséges. A takarékbetétkönyv-tulajdonosok — könyvüket a takarékpénztárnál, akár a postánál váltották — az OTP köl- csönakcióinál előnyben részesülnek. Már tíz forinttal lehet takarékbetétkönyvet váltani és kis összegeknek rendszeres takarékba helyezésével bárki jó anyagi alapot teremthet magának, ami a biztonság érzetével tölti el az embert. Fiatalnak és öregnek egyaránt szükséges a takarékbetét: a fiatalt komoly, beosztó életmódra neveli, az idősebbnek boldog, békés öregséget ad. Ajánljuk, hogy a szülők gyermekeiknek gyűjtsenek az életbeindulás előtt takarékbetétet, viszont a kereső gyermekek idős szüleiknek gyűjtsenek hálából szerető gondoskodásukért — tegyék szebbé öreg napjaikat. Abony község lakói! Az Országos Takarékpénztár fiókja és a postahivatal készséggel áll az önök szolgálatára. Ismételten kérjük községünk lakosságát, hogy takarékbetétkönyv váltásával — a saját érdekében is — segítse a „takarékos község” megtisztelő és dicsérendő cím elnyerését. GYARMATI JANOS, a pénzügyi állandó bizottság elnöke SEBÖK ÖDÖN, a pénzügyi állandó bizottság takarékossági albizottság elnöke SOMODI ISTVÁN, a községi tanács elnöke CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CÉG L jÉ Ö\V Á R OS R f S Z E R E IX. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1965. JANUAR 13, SZERDA Vadászberkekből jelentik: Abonyban is megmérgezték a vadállományt a MAVAD-dal. Azt már le is szállítottuk. Van tizenöt őzünk is, amelyek közül a nyár folyamán két bakot selejteztünk ki. A vadállomány átteleltetése érdekében megkezdtük a szoktató etetéseket. A községi tanács és a tsz-ek segítségével biztosítottuk a megcsappant vadállomány részére a takarmányt. — Végül a saját érdekükben is arra szeretném felhívni az illetékesek figyelmét, hogy a jövőben az eddiginél sokkal nagyobb körültekintéssel járjanak el a mérgező anyagok elhelyezésekor, mert a nemtörődömség könnyen a vadállomány kipusztulására vezethet. A hasznos madarak, mint például a fogoly kipusztulása — amely a köztudatban a burgonyabogár legnagyobb pusztítója — köny- nyen válságos helyzet elé állíthatja a termelőket is — mondotta végül Babcsányi István. (inka) HÍREK — Az elmúlt év folyamán Cegléd termelőszövetkezetei 2800 tonna kukoricát és 1874 tonna burgonyát adtak a népgazdaságnak. — Száz százalékra teljesítette a Villamosipari Gyár múlt évi tervét. Az idén egy- és háromfázisú kovácstűzhelyek gyártásával kezdte az évet. — Eltűnt az ajtó. Szalisz- nyó Ferenc kőműves az egyik építkezés helyéről magával vitt egy ajtót. Hatszáz forintra büntették. Hiányzott az együttműködés... Sokat var a* új választásoktól az MHS elnöke Egyesek lebecsülik a honvédelmi tömegmunkát A Magyar Honvédelmi Sportszövetség alapszervezeteiben és magasabb szerveinél január elsejétől február tizenötödikéig újjáválasztják a vezetőségeket. Ebből az alkalomból felkerestük Kovács Sándort, az MHS járási-városi elnökét. Téli kupak tanács (Foto: Gábor) — A választás jelentős esemény alapszervezeteink életében. Bízunk abban, hogy a jól előkészített taggyűlések után az új vezetőségek irányításával minden alapszervezetben megélénkül a munka és ki tudják javítani mindenütt a múlt év hibáit, — mondotta az elnök. — A járás területén jelenleg tizenhét a lapszervezetünk van közel ötszáz taggal. Szakosztályaink közül különösen a lövészek szerepeltek jól az elmúlt évben. Hét csapat részvételével Béke-kupa versenyt rendeztünk tavaly, ahol az első helyezést a csemői, a másodikat a Ceglédi Vörös Csillag Tsz, míg a harmadikat a ceglédi Húsipari Vállalat csapata nyerte. Az albertirsán működő műszaki szakosztályunk Szigetvári Márton vezetésével tavaly elnyerte a kiváló címet. A rádiós szakosztály eredményei nem a legfényesebbek, de reméljük, az idén eredményesebben tudjuk felkészíteni a sorköteleseket. A gépkocsivezető szakosztályban tavaly kilencvenöt sorköteles szerezte meg a jogosítványt. Amatőr gépkocsivezető tanfolyamunk is van, itt két- száahúsz férfi és nő vizsgázott eredményesen motorkerékpár, személyautó és tehergépkocsi vezetésiből. — Az alapszervezetek közül melyeket lehet kiemelni jó munkájukért? — Nagyon elégedettek vagyunk a ko- cséri alapszervezettel. Itt Ézsiás Béla vezetésével egész évben szorgalmas munkát végeztek a tagok. A termelőszövetkezetek és a tanács segítségével például társadalmi munkával külön lóteret építettek maguknak. Az általános iskolában jól működik az alap- és középfokú modellező kör. Emlitésreméltó munkát végzett még Sós Ferenc irányításával az abonyi alapszervezet, a ceglédi Húsipari Vállalat alapszerve Ben- csik István vezetésével. A Vil- lumosipari Gyárban a múlt évben szerveztük újjá az alapszervezetet, s Mészáros Péter vezetésével már szép eredményeket értek el. — Melyek voltak a fő problémák a múlt évben? — Sajnos volt bőven. Sok helyen tapasztaltuk, hogy egyesek lebecsülik a honvédelmi munka jelentőségét. Az alapszervezetek vezetőségeinek az összetétele több helyen nem volt jó. S ha a hozzá nem értő emberek munkáját még a gazdasági vezetőség sem támogatta, könnyen elképzelhető, hogy kevés eredményt tudtak felmutatni. Hiányzott a megfelelő együttműködés a párt-, KISZ- és tömegszervezetekkel. Gyenge volt a propagandamunka, s helyenként bizony nagyon keveset törődtek a tagszervezéssel. Most a választások idején mindenütt számot vetnek a múlt év tapasztalataival, s remélhetőleg az új vezetőségek megfelelően tudják majd irányítani az alapszervezetek munkáját — mondotta befejezésül a járási MHS elnöke. Hármas vívódiadal Nagykátán A megyei vívószövetség vasárnap Nagykátán rendezte meg az idei középiskolai vívóbajnokságot. olyan szépen ragyogott a fekete viaszkosvászon simlé- der, hogy nálam boldogabbat hét határban sem lehetett volna találni. Büszkén mentem be másnap reggel a műhelybe. A mester, aki fél év alatt kétszer sem szólt hozzám, csodálkozva bámult: — Mi az? A fiatalúrnak új sapkája van? Nocsak, hadd lássam közelebbről! Büszkén álltam előtte, kihúztam magam. Lám, még a mester úr is észrevette édesanyám ajándékát. A mester pedig leverte fejemről a. sapkát, ledobta a földre és rátaposott. — Majd adok én neked új sapkát. Mit gondolsz te, fláncolni vettelek én ide? Mondta, mondta, alig győztem hallgatni. Könnyben úszott a szemem, amikor egy fájdalmas fülhúzás után fejemre került a megcsúfolt; sapka. A többiek nevettek, én i nem szóltam semmit. Késő este, amikor a kis i kamrában már elaludtak a i többietk, szép csendben ösz-| szeszedtem a holmimat, azu-\ tán... , ! Ejfél elmúlt már, ami-l kor ko-\ pogtattam a tanyán. Édes- \ anyám rémülten nyitott aj- j tót. Amikor elmeséltem a\ sapka történetét, kisírtuk ma-'f gunkat... Harmadnap Kertész Jánosi tarlóján legeltettem már ai malacokat. Azóta is itt va-i gyök... (O) í A versenyen a megye legjobbjai indultak: 22 törözö, 23 kardozó és 11 női törözö, összesen 56 versenyző. A versenyen nagy küzdelmek í között szép eredmények szü- \\ lettek. Í A jól megérdemelt érme- \ két a megye vivószövetségé- {nek elnöke, Joós Miklós osz- j tóttá ki lelkesítő szavak kí- \ séretében, a megye díjat í nyert bajnokainak, helyezett- \ jeinek és bajnokcsapatainak. í EREDMÉNYEK: > J Középiskolai kardcsapat. 1. í Joós Lajos CVSE. 2. László j Péter Nagykáta Gimnázium. ! 3. Kapala György CVSE. 4. í Bíró János CVSE. í ( Kardcsapatbajnokság: t. J CVSE (Joós, Kapala, Bíró). 2. ! DMTK (Rónai, Brezniczky, \ Pataky). 3. Nagykáta (László* (Farkas, Pilisi). ! Középiskolai tőrbajnok: Ve- \ rés Károly. 2. Joós Lajos \ CVSE. 3. Bíró János CVSE. ! 4. Nagy Elemér Nagyká- ! ta. í Tőrcsapat-bajnokság: V, ! CVSE (Veres, Joós, Bíró). 2. í Nagykáta (Nagy, Beszteri, : László). 3. Nagykőrösi Kinizsi \ (György, Kecskeméti, (Kecs- : kés). 4. DMTK (Zeitler, Fajta, [ Varga). í Középiskolai női tőrbajnok: \ Lendvai Márta CVSE. 2. Fin- i ta Edit DMTK. 3. Ipacs Már- j ta Nagykáta. 4. Tatai Judit I DMTK. 5. Csapó Márta ; CVSE. 6. Herczegh Olga CVSE. Női tőrcsapatbajnokság: 1. CVSE (Lendvai, Csapó, Herczegh). 2. DMTK (Finta, Tatai, Marton). 3. Nagykáta Á1L Gimnázium (Ipacs, Szilva, Lilik). A szezon elején a ceglédi vadászok sokat panaszkodtak. Vajon, az abonyiaknál is hasonló a helyzet? Munkatársunk Babcsányi Istvánt, az abonyi vadász- társaság elnökét kereste fel ezzel a kérdéssel. — Sajnos, sok jót én sem tudok mondani — kezdte tájékoztatóját az elnök. — A mi területünk főleg apróvadban, tehát nyálban, fácánban és fogolyban volt a legutóbbi időkig gazdag. A mezei kártevők elleni szakszerűtlen védekezés azonban megritkította a vadállományt. A pockokkal és az egerekkel együtt sok nyúl és szárnyas vad is elpusztult. A Földművelésügyi Minisztérium rendelkezései pedig világosan előírják, hogy miképp kell a mérget a földeken elhelyezni. Ennek ellenére csak a József Attila Tsz tartotta be az előírásokat. Nem alkalmazzák az abonyi tsz-ek a nyári mező- gazdasági és az őszi betakarítási munkák idején a vadriasztókat sem. így aztán nem csoda, ha 2 f kevesebb fogoly és fá- ^ cán repült ki az idén a $ fészkekből. í — Ebben a szezonban ép- ( pen az elmondottak miatt $ csak százötven nyúl szállí- $ tására kötöttünk szerződést í ~----------1 T áncos évzárás \ í Vasárnap tartotta a Cég- ? lédi Építők SE tornaszak- j osztálya záróközgyűlését. Kür- % ti Béla szakosztályvezető ér- ^ tékelte az I964-es évet. — Rendkivü.l gazdag év volt versenyekben és eredmé- £ nyékben a tavalyi esztendő^ — mondotta többek között. ^ — A szakosztály évi munká- ^ jára az Országos Torna Sző- ^ vétség első díjának megszer- zése tette fel a koronát. Egy | mondatot emelek ki az MTS ^ leveléből: „Önöké a leg job-f ban nevelő szakosztály”. Eh- ^ hez nem kell kommentár. í y Kürti Béla ezután röviden ^ felelevenítette az év ese- ^ ményeit. ^ — A szakosztályt Veréb f Józsefné ’és Irházi Sándorné £ tornatanárnő segítette a mun- ^ kában. Nőtt a fiúcsapat lét- $ száma. Külön örülünk an- £ nak, hogy a csapat régi ^ tagja, Arany László vissza- került városunkba, s tudá- sával tovább segíti a fiúkat. ^ Az évzáró vidám, meghitt^ hangulatban, tánccal fejező-^ dött be. i (bujáki) 2 lán említettem azt is, hogy Zsugori Vadék nemsoká meghaltak. Az új tulajdonosnak nem volt szüksége a régi cselédségre. Máról holnapra elküldték minket. Én is haza mentem. Persze nem töltöttem tétlenül az időt. Édesapámmal napszámba jártam az urasághoz. Tizenkét éves elmúltam már akkor s én is könnyítettem valamit a család gondjain. Jött az ősz, s bizony egyszerre ránkszakadt a baj. Édesapámra rádült a majorban az építkezésnél egy fal, s holtan húzták ki alóla. Kaptunk valami kis vég- kielégítést az uraságtól, de az nagyon kevés volt. A telet valahogy kihúztuk, de tavaszra már üres volt a kamra. Két béres bátyám tartotta fenn a családot. Egy vasárnap, amikor hazajöttek tisztáért, elibük álltam. „Mit szólnátok, ha elmennék ittasnak?” Nem szerettem én a paraszti munkát. Amikor csak tehettem, mindig vasakkal babráltam, javítottam a targoncát s álmaim netovábbja volt a kovácsmesterség. Bátyáim nem sokat ellenkeztek. Bandi még be is ajánlott a faluba, tőlünk jó tizenöt kilométerre, a Velki Pál kovácshoz. Odajárt a gazdája a lovaival patkoltat- ni, innen volt az ismeretség. — Kosztra kvártélyra vett fel a mester, hiszen nem járhattam naponta tizenöt kilométerre. Én azt hittem, hogy tanulni megyek, a valóságban azonban másként történt. Volt a mesternek még másik inasa is, meg két segédje. Miután én voltam a legfiatalabb rám várt a mü- helytakaritástól kezdve minden piszkos munka. Ha a mester elment valahová és a segédek inni akartak, engem szalajtottak a kocsmába. A disznókat is én etettem, aztán meg sokat dajkáltam a mester kisgyerekét. A mes- terné a krumplit pucoltatta, a konyhát mosatta fel velem. Amikor piacra ment természetesen én vittem utána a kosarat. A műhelyből, a szakmából még jóformán semmit sem láttam. Egyedül a hatalmas bőrfújtatót tanultam meg huzigálni. Piszokul nehéz volt a fújtató, de húztam örömmel, mert ez a szakmához tartozott.- Édesanyámat csak ritkán láttam. Havonta egyszer mehettem haza vasárnap délután, de estére már vissza kellett jönnöm megetetni a disznókat. Történt egyszer, hogy édesanyám a vásáron járt és spórolt pénzén vett nekem egy simléderes sapkát. Olcsó kis holmi volt, de A simléderes sapka Jó volt az a múltkori történet a két köcsög tejről Jóska bácsi! Ma mit fogunk hallani? — kérdezte a házigazda Bence Jóska bácsitól, miután megbeszélték a napi eseményeket. — Nagyon mérges voltam délelőtt, — válaszolta borúsan az öreg, meg sem hallva a mesére szólító felhívást. A kovácsmühelyben volt dolgom s elhülve hallgattam, hogy az a két taknyos inas hogyan beszélt az öreg Morocco!. Ö foglalkozik velük, ő nevel belőlük mesterembert. A nyáron még a malac után szaladgált mindkettő, most meg már any- nyira kinyílt a csipájuk, hogy rossz hallgatni őket. Az öreg valami munkát akart nekik adni, de nem vállalták. Azt mondták, hogy délután iskolába mennek, hát, ma már nem dolgoznak többet, pedig még alig volt fél tizenkettő. Az öreg Móróc nem bírt velük, a mühelyfőnök nem volt benn, s a két kölök még ebéd előtt otthagyta a műhelyt. Hej, ezek a mai fiatalok! Az én időmben nem ilyen volt az inasok élete ... — Micsoda?! — nyílt nagyra a szeme a vendégeknek. — Jóska bácsi inas is volt? — Voltam hát, — nézett valahová nagyon messze az öreg, — voltam én az is. Ha érdekel, benneteket, elmondhatom, miért nem lettem kovács ... Amikor a két köcsög tejről meséltem, ta-
