Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-10 / 289. szám

Mit mondana, ha felszólalna a közgyűlésen? Körkérdés az úri Béke Termelőszövetkezet tagjaihoz ii. A tsz-ben tett kőrútunk során eljutottunk a szép nevű Boldogság-ianyára. a tengeri górékhoz, a burgonyát prizmázó asszonyok­hoz is. Lapunk keddi számában közöltekhez ha­sonlóan, az újabban megkérdezettektől is ér­dekes és a tsz-vezetők által megszívlelendő „felszólalásokat” hallottunk. Mindenütt, ahol megfordultunk, feltettük egy-egy tsz-tagnak a már ismert kérdést: ha a tsz zárszámadó közgyűlésén szót kapna, mit mondana el? Amint a Boldogság-tanya felé haladtunk, kukoricaszárat hordó fogatok sürgés-forgásá­ba keveredtünk. Megálltunk, hogy szót vált­sunk az itt dolgozók közül is valakivel. Hatalmas szárkúp tövében fiatalos lendülettel hányta a kévéket az idős Laczkó József. A fotóriporternek nagyon szívesen állt modellt és köz­ben már mondta is a választ kérdésünkre: — Mi növénytermesztésiek vagyunk, látja? Azt is mi rak­tuk össze! — és mutatja a kö­zelben terpeszkedő hatalmas lucernakazlat. — Ne legyen naphoz kötve a munlta — terjeszti elő a legfőbb problémáját. — Ugyanis a tsz vezetősége sze­retné meghatározni, hogy egy évben hány munkanapot és azt az év melyik szakaszában végezzük el. Ez nagyban meg­kötné a mi kezünket a ház­táji és házkörüli munkákban. — Ügy hallom, hogy a jövő­ben csafc készpénzfizetés lesz — hozakodik elő a másik nagy problémájával. — Az úgy nem jó! Termény is kell, mert csak úgy tudunk állatokat tar­tani a háztájiban. És ez nem­csak a gazdának, hanem az országnak is érdeke. A kukoricagórék körül nagy újonnan épült tízvagonosba. Ebből a csoportból Bori Jánosné mondja el a véleményét, aki megalakulása óta tagja a tsz- nek. — Ebben az évben száz- nyolcvan munkaegységem van eddig. Családos asszony va­gyok, sok a probléma otthon is, nem tudok mindig jönni. Ezért helytelenítem azt, amit a vezetőség javasol, hogy ne százötven kötelező munkaegy­ség legyen egy évben, hanem százhúsz munkanapot kell­jen ledolgozni, közösen meg­beszélve, hogy melyik idő­szakban. Előadódhatnak olyan családi problémák, amikor a legjobb szándékunk ellenére is, nem tudunk eljönni a kö­zösbe dolgozni, hanem otthon kell maradni. Nagyon rosszul­esne, ha ilyen esetekben meg­büntetnének bennünket mun­kaegység levonással. A többi asszony is közbe­szól, élénken helyesel: — Minden asszonynak meg van a problémája otthon! Er­re is gondolni kellene. Így nem segítenek rajtunk! Sárközi Pálné munkatársaival burgonyát prizmáz. — Nem szoktam én felszó­lalni sehol — mondja. Csen­des, szerény magatartása va­lóban erre enged következ­tetni. — De ha mégi felszólalnék, elmondanám, hogy nagyon so­kat kell dolgozni, amíg egy munkaegységet elérünk. De aki dolgozik, az megél! Nem vagyunk elégedettek, de hát ez emberi tulajdonság. Pa­naszra sincs okunk: nekem is négy hízóm van otthon, ele- ség is van nekik bőven, nem kell tehát tartanunk a téltől. Ehhez persze az is hozzájá­rult, hogy egész parcella terü­letet vállaltam jel, amelynek a megmunkálásában a férjem is segített. Ezt a módszert, ha felszólalnék, figyelmébe aján­lanám az örökösen panaszko- dóknak. ¥ összegezve az elhangzott „felszólalásokat”, nyugodt ér­zésekkel állapíthatjuk meg, hogy az úri Béke Tsz-ben na­gyobb gondok, bajok nincse­nek, ez is a közös gazdaság egészséges fejlődését tükrözi. Szöveg: Bognár Miklós Kép: Kútvölgyi Mihály MOHOMUm A P'E S T^Tm E G Y.E 1 HÍRLAP K Ü L O H K;VA D Á S A VI. ÉVFOLYAM, 289. SZÄM 1964. DECEMBER 10, CSÜTÖRTÖK Ismét a régi fényben Szőlősnyaralón nemrég bő­vítették a villanyhálózatot. Az utcákon minden máso­dik oszlopra 220-as villany- körtét helyeztek el. Sajnos, ezeknek az égőknek nagy része rövid idő alatt egyre- mósra kialudt. Itt is, ott is éjszakánként csakhamar egész utcaszakasz borult sötétségbe. A munkából hazaigyekvő dol­gozók csak nagy üggyel-baj- jal értek el otthonukba. Mi­után ez az áldatlan helyzet tartósnak mutatkozik, felme­rül a jogos panasz: vajon mikor és hogyan segítenek a bajon? Kérdésünkre Soltész János sülyi villanyszerelő az aláb­bi választ adta: — Ez a panasz általános. Sajnos, a helyzeten azonnal változtatni nem tudunk. Ugyanis körzetünkbe nem­Rövid hír közölte a na­pokban: „A gyömrői nőta­nács műsoros estet rendez a járási művelődési ház­ban”. Köztudomású, hogy nőta­nácsainknak nincsenek kul- túrcsoportjaik, ha műsort rendeznek, segítséget kell kérniök iskoláktól, más szer­vektől, művelődési otthonok­tól. Gyomron is ez történt. A megkértek segítettek is. Az eredmény? Ez az, amiről be­szélni szeretnék. Műsorainkkal szemben nő a követelmény. Nem adhatunk akármit a közönségnek, mint azt sokan mondják, lejárt a „nagytérmi rendezvények” kora. Mindez igaz. A mű­sor mégis azt mutatta: ér­demes évenként egyszer-két- szer ilyen egész községet felvonultató rendezvényt tar­tani! Láttunk óvodást, általános iskolást, gimnazistát, üzemi dolgozót a színpadon. Hallot­tunk gyermekdalt, vidám és komoly verset, szóló zeneszá­mokat. Láttunk táncokat, ki­sebb és nagyobb gyermekek bemutatásában. Nívós ének­csők a minket közvetlenül körülvevő községek tartoz­nak, hanem még Gomba és Káva is. Azonban a bajon úgy igyekszünk segíteni, hogy a rendelkezésünkre álló kevés villanykörtét elsősor­ban az összefüggő sötét fol­tok közé helyezzük el. Saj­nos az égők minősége sem a legjobb. Sok esetben már a bekapcsolásnál villan egyet a körte és azonnal kiég. Ezt különben mór jelentettük a jászberényi üzletvezetőség­nek. A kapott értesülés alap­ján már közölhetem is, hogy hamarosan lesz elegendő jó minőségű égőnk. Tehát minden remény meg­van arra, hogy csakhamar ismét a régi fényben vilá­gítanak majd az úttesten a lámpák. (-ky) kari szereplés, az irodalmi színpad műsora és klasszi­kus vígjátékrészlet tették tel­jessé az estét. A nézőtéren más közön­ség ült. Részben szülők, rész­ben vendégek. A műsort mégsem a saját gyermek szereplése felett érzett öröm, a gyermek mindenkit ra­bul ejtő bája avatta széppé, hanem a lelkiismeretes fel­készülés és a szerencsés vá­logatás. Mindennek a „jutal­ma” egy hálás, szívesen tap­soló közönség volt! A busz már elhagyta Gyom­rot, amikor az egyik utas — Kovács Lászlóné, a járási ta­nács alkalmazottja — egy vas­kos pénztárcát talált az ülés mellett leesve. Ránézésre is sok pénz lehetett benne. Nem nyitotta ki, úgy ahogy talál­ta, átadta a kalauznak Kal- nauf Sándornak, miközben két utast megnevezett, aki mellet­te állt, s feltehetően valame­lyiküké volt a tárca. A zárszámadási előkészületekről tanácskoztak tegnap a já­rási pártbizotlságon a tsz-ek elnökei, párttitkárai, főmező­gazdászai és főkönyvelői. Tarkabarka címmel vidám műsoros es­tet rendez szombaton este hét órakor a monori műve­lődési otthonban a helyi nő­tanács. A műsorban fellép F. Magócsi Mária, K. Kovács Éva, Ajtai György és a Bam- bó-zenekar, szólistáival. A műsort tánc is követi. A jó­tékony célú estre igen mérsé­kelt: 6 és 4 forintos be­lépődíjakat állapítottak meg. Húsz ember vasárnapja (Tudósítónktól) A tavalyi és az idei ára­dás nagy pusztítást végzett Gyomron, a Bajcsy-Zsilinszky úton. A magtár felől, a Cif­ra útról lezúduló víztömeg elöntött néhány házat, az or­szágút mellett pedig bete­mette az árkot. Az árkot a környék la­kói ásták újra társadalmi munkában. Mintegy húszán dolgoztak egész vasárnap, s munkájuk nyomán az árok kiásása befejeződött. Már a gyűrűk lefektetése is folya­matban van. Csak az elis­merés hangján szólhatunk róluk! MAI MŰSOR Mozi Űri: Karbid és sóska. A kalauz leadta Monoron a főnökségen a pénztárcát, s rövid időn belül megkerült a gazdája is: a megnevezett uta­sok egyike. A jól „bélelt”, „háromszáz forintos” tárca te­hát visszakerült jogos tulaj­donosához. Két ember: Kovács László­né és Kalnauf Sándor becsü­letből jelesre vizsgázott, dicsé­ret illeti őket. Egy „összeszedett" műsor tanulságai Fuiuglyás Géza Megtalálta a pénz a gazdáját ÚTTÖR A KÖNYV — JÓ BARÁT Ennek a jelmondatnak a szellemében indultak a múlt héten könyvárusító útjukra a monori Munkásőr úti iskola úttörőcsapatának tagjai. Az iskola körzetében lakóknak már ismerik az igényét, ízlé­sét. Ennek alapján válogat­ták ki a könyvesboltban a könyveket. Az eredmény csak­nem tízezer forint áru könyv értékesítése volt. En­nek tíz százaléka, tehát csaknem ezer forint az az összeg, amivel a lelkes út­törőpajtások a csapat vagyo­nát gazdagították. Vala­mennyien dicséretet érdemel­nek, külön meg kell dicsér­nünk Kéri Zsuzsát és So­mogyi Katalint, akik 449 fo­rintot, Bokros Évát és Ret­tegi Mártát, akik 372 forin­tot és B., Szabó Máriát, aki egyedül 351 forint értékű könyvet adott el. •k RONGYGYÜJTÉSRE kö­töttek szerződést a monori Kossuth, a vecsési központi és telepi iskola úttörőcsapatai. A szerződés szerint december 1—15. között csapatonként öt mázsa rongyot kell gyűjteni. Akinek sikerül túlteljesíteni a tervet, az külön jutalomban részesül! ★ SZÁMTALAN LEVÉL érke­zett a járási elnökségre a na­ŐÉLET pókban. A pajtások beszá­moltak a 2. számú különpa- ranbs végrehajtásáról. A le­velek arról tanúskodnak, hogy az- egyes feladatokat örömmel teljesítették a csapatok tagjai. A pilisi leányotthon úttörő­csapatának Partizán őrse pél­dául még „Kisgazdasszony könyvet” is vásárolt, hogy a főzéshez is szakszerű segít­séget tudjanak adni Poilák néniéknek, akiket az őrs nagy­szülőknek fogadott. Az egész­ségügyi ismereteiket is hasz­nosítani tudják. Bár arról szo­morúan számolnak be, hogy valóban szükség van rá, mert Poilák bácsi megbete­gedett. •k A GOMBAI PAJTÁSOK az ősz folyamán szorgalmas munkával az egyik állami épület két helyiségét rendbe­hozták. Tapasztottak, festet­tek, súroltak, hogy minél előbb elkészüljön az úttörő­otthon. Ebben a munkában az ötödik osztályos pajtások jár­tak élen. Eddig nem is volt probléma, de beköszöntött a tél és nincs kályhájuk. Hi­deg szobában nem tudnak ösz- szejövetelt tartani. Kedves gombai pajtások! A járór1 el­nökség megpróbál segitsr»-^- tekre sietni. Addig is tartsá­tok meg rendszeresen az ösz- szejöveteleket az iskolában, a szünidőben pedig egymás la­kásán. Reméljük, hogy a szün­idő befejeztével meleg úttörő­otthonban kívánhattok egy­másnak boldog új esztendőt. ★ VASÁRNAP DÉLELŐTT ki­lenc órai kezdettel d vecsési Martinovics téri iskolában ren­dezik az üllői és vecsési csa­patok kisdobosainak részvé­telével a körzeti babakarne­vált. A monori és gyömrői körzetben december 20-án a fenyőünneppel összekötve tartják meg. A legötletesebb babákat, illetve a csapat tag­jait mindhárom körzetben tárgyjutalomban részesíti a járási elnökség. Monoron az Ady iskola kisdobosai ked­den rendezték meg 48 baba részvételével a csapatkarne­vált. * PAJTÁSOK, FIGYELEM! Járásunkba érkezett Kuk­kantó Marci. Megbízólevéllel ellátva már el is látogatott jó néhány csapathoz. Főler az őrsi krónikákra és a fali­újságokra kíváncsi. Észrevé­teleit a jövő heti számunk­ban tesszük közzé. * A PÉTERI területi KISZ- szervezet vasárnap a kong­resszus tiszteletére klubna­pot rendez. Meghívást kaptak ide az úttörőcsapat tagjai is. A meghívást, amint arról érte­sültünk, örömmel fogadták és a szellemi vetélkedőben, va­lamint a játékban és táncban — természetesen csak nyolc óráig — rájuk is lehet számí­tani. a munkaláz, messzire hallat­szik az asszonyi csivitelés. Az ideiglenes góréból most rak­ják át a sárga aranyat az

Next

/
Thumbnails
Contents