Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-04 / 284. szám

ehsi MEGYEI C/íírlnp 1961. DECEMBER 4, PÉNTEK Páncélököllel — krokodil ellen Az egyik dél-thaiföldi fa­luban páncélököllel pusztítot­tak el egy hatalmas krokodilt, amely rettegésben tartotta az egész lakosságot. A ragadozó minduntalan megtámadta az embereket. Áldozatainak lis­táján már hatan szerepeltek. A megölt krokodil hossza meghaladja a négy métert. Amíg egy ház eljut odáig... 1961 nyarán az Egészségügyi Minisztérium háromszázötven­ezer forintért megvásárolta dr. Palló Imre, az Operaház művésze ötholdas ingatlanát Pándon, a rajta levő lakóépü­lettel együtt, s átadta a Pest megyei Tanácsnak. A megye tanácsa és egész­ségügyi hatóságai már régen sürgetnek különálló szociális otthont a megyében magukra hagyottan élő öreg, ♦ Kégy év, hány ügyirat? ♦ Mikor lesznek kész Pándon? ♦ Mulasztás nem történt TÁMADÁSBAN A TÉL —- de még emelkedhet a hőmérséklet tüdőbetegek számára, legyen hát az ebből az épületből. Az­óta három év telt el. Vajon miért tart ilyen so­káig, hogy a sok igényjogo­sult öreg beteg közül legalább a harminc legjobban rászoruló A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztályán tá­jékoztatásul elmondották, hogy a jelenlegi időjárást a tél erőteljes támadásai és az ősz „utóvédharcai” jellemzik. Míg a Skandináv félszigeten, Finnországban és a Szovjet­unió északi tundrás vidékein mínusz 20, mínusz 33 fokos fagyok voltak és az északi hi­deg legújabb hulláma elérte Moszkvát, Ukrajna déli tájai­ról még mindig kellemes, 12— 16 fokos meleget jelentettek a megfigyelők. A közeli napok időjárásába most a Nyugat-Európa felett kialakult mély és nagy kiter­jedésű ciklon szól bele legerő­sebben. Az új ciklon hatására várható már pénteken a szél megélénkülése, sőt a nappali felmelegedés átmeneti kisebb emelkedése is. Szünetel a belföldi légiforgalom A MALÉV vezérigazgatósá­ga közli, hogy a repülés szem­pontjából kedvezőtlen me­teorológiai viszonyok, vala­mint a vidéki repülőterek és repülőtéri berendezések kar­bantartási munkálatai miatt a belföldi légiforgalom 1964. december 5-től 1965. február 20-ig szünetel. (MTI) Jl Szerelem bolond\ Szerelem Új Jókai-darab a Déryné Színház műsorán jen Felgördül a függöny. A szín: hallszerű helyiség, baloldalán nyitott ajtó, amelyen át lágy, öblös férfihang puffogó frá­zisai, hazafias szólamai hal­latszanak. Az ajtó előtt su­gárzóan szép fiatal asszony évődik egy még fiatalabb fér­fivel, a múlt század hatvanas éveinek divatos kosztümje mindkettőn. A színpadról meleg hullámokban Jókai álomvilága árad a nézőtér felé. A Déry­né Színház együttese a nagy mesemondó egyik legroman- tikusabb regényének, a Szere­lem bolondjainak színpadi változatát mutatja be. Sokszor vádolták Jókait, hogy regényének alakjai az éterben élnek: vagy tündök­lőén fehérek vagy döbbeneté- • sen feketék, amilyenek a va- í ló életben nincsenek is. Az < író szelíden védekezett. Igenis : vannak — mondotta —, én ; legalábbis találkoztam, együtt; éltem velük, Kárpáthy Zol- ; tannal és Abelinóval, Tímár ; Mihállyal és Kristyán Tódor- í ral, Noémivel és Athalie-val,; meg a többivel mind. A regényből Vereczkey Zol- ! tán, a Déryné Színház tehet-; séges színész-rendezője — fa- ; rágott színdarabot. Nem volt - könnyű dolga, hiszen Jókai\ végtelen álomvilágát szinte le- í heteden a színpadi keretek; közé zsugorítani. Ez még ma- J gának Jókainak se nagyon si-: került és másnak is csak a ; szükségszerű csonkítások, át- 5 csoportosítások, változtatások árán úgy, ahogy. A kritika ezer hibát, kivetnivalót talál min- \ den ilyen kísérletben, a Jókai- ; regényből formált színdarabok í mégis népszerűek. Mindig lel- \ kés közönségük van. Ennek í pedig nincs más magyarázata,! csak az, hogy örök szomjúság í él bennünk a mesére, hogy; boldogan rándulunk ki Jókai; világába és szívesen fogadjuk, j ha egy-egy ilyen színpadi vál-; tozatban akár kóstolónál nem ; is kapunk sokkal többet. A Déryné Színház bemuta- ; tóiát is szívesen fogadta a né- ; zőtér. Sokszor felcsendült a; nevetés, dördült fel a taps,; olykor egy-egy érzékenyebb; szemben a könny is megcsil- j lant, amiben persze, részé van \ az andalító mesén kívül a: színjátszó együttes jó játéká- : nők is, ha azon — legalábbis : a bemutatón — még akadt: volna némi csiszolni való. í Tassi Béla kissé túljátszottá! Harter Nándort és Kossuth- • maszkja sem volt a legszeren- ! csésebb. Olasz János az első: jelenetekben nem hatott elég: őszintén, de az utolsó felvo-: násban igaz művészettel min- : tázta meg az összeroskadt Vi­lágosi alakját. Bihary Zoltán cinikus tőzsér volt, Kukács József rokonszenves tiszt. Deésy Mária ragyogó jelen­ség, Malvinája valóban déino- ni, JCovács Mária igen bájos Ilonka. A szép játékban érez­hetően szívesen vettek részt a többiek is. A rendezés érde­me Földeák Róberté, aki a ké­sőbbiek során bizonyosan mó­dot talál a tempó élénkítésé­re is. (Hl. 1.) elfoglalhassa Pándon a he­lyét? Miért nem készült el 1961 nyara óta a mai napig otthonuk? Mi történt? Eredetileg 40 ágyat akar­tak elhelyezni az otthonban, ezen az alapon rendelték meg 1961 októberében a Pest me­gyei Tanács Tervező Irodájá­ban a terveket 1962. március 18-i határidőre. Egyidejűleg felkérik az Egészségügyi Mi­nisztériumot, biztosítsa az összesen 1 550 000 forintos tervezői és kivitelezési költ­séget a következő évre. Az 1962. február 17-én megtar­tott tervbírálaton a bizottság kénytelen a tervvázlatot el­utasítani, mert a 40 beteg el­helyezése csak toldaléképület emelésével lehetséges, az pe­dig már „beruházás” és csak „felújításról” lehet szó. Olyan terv kell tehát, amely tataro­zással, kisebb átalakítással oldja meg harminc beteg elhe­lyezését. Hagyjuk a dátumok felso­rolását, említsük meg inkább, hogy a Ceglédi Városi Tanács Építőipari Vállalata mint ki­jelölt kivitelező közben sür­geti a terveket. 1963. február 21-én, másfél évvel az ingat­lanvásárlás után végre alá­írhatják a kivitelező szerződést. Határidő 1963. november 1. Tavaly nyáron megkezdik az épület átalakítását, igaz, csak 2—3 emberrel, de leg­alább nem is készülnek el ve­le határidőre. — Kérem, minek siettünk volna, odaküldtük emberein- kat, ahol kész tervek vol­tak, nem pedig mindenféle akadály — mondja Piros Re­zső, a ceglédi vállalat műve­zetője. Ne soroljuk a közbeeső ál­lomásokat. Jelenleg mintegy húszán dolgoznak az épüle­ten, és biztatnak, néhány na­pon belül elkészülnek. — Ha meglenne a kapcsoló- tábla, a kábel, már januárban működhetne az otthon, de a Villamos Előszerelő Vállalat csak jövő év áprilisában szállítja. Nem csoda, az iratokból ki­tűnik, csak szeptember köze­pén rendelte meg az építő vál­lalat. — Az épület már hetek óta átadásra kész. Jártunk benne, tényleg az, csak éppen nincs burkolat a padlón. — Gumipadló lesz, ott is van már, azt két nap alatt fel­rakjuk, de csak közvetlenül átadás előtt, ne piszkolódjék, ne karcolják össze addig. A szobákban most ugyanis a mélyépítő brigád tagjai mo torkerékpárjaikat tartják, vagy egy tucatot. — Nem akarják átvenni az épületet csatorna nélkül. A kapcsolótábla! Csak az kel­lene már, akkor, amíg a bio­lógiai derítő elkészül, a most épülő ideiglenes ülepítőaknák­kal egyelőre megoldódna a probléma. Mikor lesz meg a derítő? — 1965. június 30. a határ­idő. Csak akkorra vállalhat­juk, korábban nem megy. Tehát négy év kell hozzá, amíg véglegesen elkészül a pándi tbc-s szociális otthon 30 ellátatlan beteg öreg, ember szárpára. Biztosíthatunk azon­ban mindenkit, nem történt sehol semmi mulasztás. Az építkezés körül minden a szabályok pontos betartásá­val és főlég a fennálló szoká­soknak teljes mértékben meg­felelően történik ... (sz. e.) JÁTÉKORSZÁGBAN Hosszú, kígyózó sor. Fel­nőttek, gyerekek topognak a csípős novemberi szélben. Várnak, hogy bejussanak Já­tékországba, a mesék, a cso­dák birodalmába. Az ajtón­álló egy magas, sudár fenyő, csillogó és csilingelő díszek­kel. Bent pedig a mese-paradi­csom! Tömött polcok, aszta­lok, rajtuk szebbnél-szebb, iz­galmas játék. Hosszú szerel­vény fut a kacskaringós síne­ken. Tilosat jelez a lámpa, megáll a vonat. Kigyúl a fény a bakterházban, fel­emelkedik a jelző: roboghat tovább a vonat. Kicsi lányok és fiúk csodálkozó, csodákat váró szeme tapad a nagy asz­talra. Némelyik a levegőbe is felnéz, ahol helikopter, re­pülő köröz, van, aki vágyód­va nyújtja kezecskéjét egy-egy játék felé. Mindenütt izgatott hangok. — Látod, jepülő, ott, a ná­dasban! ■— mutat fel egy pöt­töm szöszi legényke, de tekin­tete elkalandozik s máris húz­za apját a magasba nyúl fémépítők felé. Karcsú, kői katorony emelkedik a maga ba, s látom egy kislány arca hogy szívesen szétrombolná A nagyobbakat már az „ul ramodern gépkocsi”, a bukos sakos motoros, a lendkereki varázscsónak, a hernyótalpa elemes vontató, a rákét kilövő ágyú érdekli. S a falakon megelevened a mesevilág: nagy, színes di, filmeken Piroska és a farka János vitéz, Kacor király a többiek. Csillogó kislányszemek t padnak a babaóvodára, a Is bútorokra, a szép, nagy h jasbabákra. Mindegyiket sz retnék. Minddel játsza akarnak. S ha a papának a mamának „sok pénze vai — ahogy a kicsik mondják meg is vehetik a játékokat. Kis és nagy gyerekek álrr vágya teljesülhet Játékorszá ban, mely az ipari vásár t rületén, a S-as számú pa\ Ionban található. (b. k.) Magyar-csehszlovák kulturális egyezmény Csütörtökön Prágában be­fejeződött a magyar—cseh­szlovák kulturális munkabi­zottság ülésszaka. Záró aktus­ként aláírták a jövő évi ma­gyar—csehszlovák kulturális együttműködési jegyzőköny­vet. A két ország múzeumai­nak és levéltárainak sz rosabb együttműködéséről, k állítások közös rendezésén tudományos művek közös 1 adásáról is megállapodás sz letett. Sor kerül továbbá szít fónikus zenekarok kölcsön vendégszereplésére, kiállít sok, bemutatók rendezésére. CSILLAGOK az is, ha fejetetejére áll a vi­lág, s Bekecs azt csinál, amit akar. Miért lehet ez a Bekecs ilyen nagyfiú? Miért kenték1 el már tíz ügyét is, az egyik na­gyobb disznóság volt, mint a másik. Mégsem lett belőle semmi! Holott egyszer még Liló is megmondta Bekecs­nek, hogy ez disznóság, le­gyártani tízezret abból, ami­ből száz is elég lenne, csak azért, hogy hárman-négyen felvehessék a prémiumot. Majd eldöglik a raktárban, jönnek az okosok, csóválják a fejüket, hümmögetnek, ejnye, ejnye, mennyi felesleges hol­mi! Okos pofákat vágnak, pa­pírokat firkálnak, majd felad­nak egy hirdetést, hogy könyv jóváírással átadnánk ... de hogy miért van így, miért kellett ennyit csinálni, az is­ten se kutatja. Pedig akkor ki­derülne, hogy Bekecs, meg a haverjai miatt. Mert azoknak kellett a dohány, saját fülével hallotta, amikor Bekecs meg is mondta, hogy: nekem töb­bet számít a tíz százas a zse­bemben, mint akár tízezer a máséban. És ha csak ezt a tíz­ezret tolná el Bekecs a gyár­nak, de néhányszor tízezret tolt már el! És még pofátla­nul pénzt markol föl érte! Tsa alkalmazottai lennének. Szóltak a műhelybizalminak, de ~az csak ingatta a fejét, az se tud mást, mint besöpörni a pénzt a bélyegekért, meg^ ősz- szeírni, kinek kell tüzelőutal­vány. Ahelyett, hogy az ilyes­mivel törődne. Igaz, Liló, egyszer szólt, de egy hónapig gebedt érte, Bekecs olyan munkákat sózott rá, hogyha beledöglik, se tud­ja megcsinálni a pénzét. Le is égett abban a hónapban, Be­kecs meg vigyorgott. Most már jó fiúka lesz a Liló. És az lett. Köpött rá, van-e ér­telme annak, amit csinál, meg­csinálta. Bekecs meg körmölt az asztala mellett, zabálta a szalámis kenyerét, teleragadt morzsával a képe, s úgy jár­kált a kék köpenyében, mint­ha neki melóznának itt a mű­helyben, mintha a Bekecs és Ha megtartják azt a mű­helyértekezletet, ott elmondta volna, annyira forrt benne a méreg, látta, Bekecs megint súg-búg azzal a púpos Galán- taival, s már rendelkezik is, ki hagyja abba a melót, s áll­jon rá arra, amit Galántai akar, mert annak már oda­nyomták az egy-két pirost a tisztelt megrendelők. Az nem fontos, hogy a félbehagyott meló miatt holnap vagy hol­napután a forgácsolóban ká­romkodnak, s alig tudnak dol­gozni, a lényeg az, hogy Ga­lántai szállítson, mert a do­hányt már zsebre tömte érte! Elmaradt az egész értekezlet, mert nyolcán jöttek össze, lát­ta, Bekecs magában vigyorog, hiszen neki csak jó, ha az em­berek fütyülnek mindenre, mert így tovább csinálhatja a játékait. Jó, egy ideig nyel az ember, azt mondja, mindenkinek van valami hibája. Bekecs szereti megjátszani magát, hát játsz- sza, végeredményben főnök, parancsoljon. De amikor pi­szok, amikor kiszúr emberek­kel, csak azért, mert nem nyalják körül, nem alázatos­kodnak, hogy így Bekecs elv­társ meg úgy Bekecs elvtárs, meg megmondják a szemébe, hogy disznóság, amit csinál, mindig az a fontos neki, amiért valami pénz esik le, akkor uta­zik az emberre, visszafizet mindent kamatostól, s mégis, hagyják. Hányán mentek el már a műhelyből? Három... négy ... heten! Hét ember, s a kutya nem kérdezte tőlük, miért? Egy volt csak, aki kér- dezetlenül is megmondta, de annyi lett belőle, hogy lejött az üzemszervezésből az egyik technikus, beszélt Bekeccsel, meg elsétált a gépek között, mintha soha nem járt volna ilyen helyen, úgy bámészko­dott, s ezzel kész. Más nem történt. Bekecs meg kijelen­tette, hogy kösse fel a gatyá­ját, aki vele huzakodni akar. Legszívesebben belemászna a képébe, de akkor mi lenne? Jó nagy fegyelmi, ahol kitör­né a nyakát, s kapna egy be­jegyzést: azonnali hatállyal elbocsátva. És mehetne a fe­nébe. És ha szól? Az a baj, hogy ennyi em­ber között senki sincs, aki ki­nyitná a száját. Bezzeg a for­gácsolóban! Ott hárman is vannak párttagok, ott Bekecs rövid úton befejezné a pálya­futását, de itt? Liló meg ő, ketten vannak, akik jártak a KISZ-be. de most már ők sem járnak. Ennyi az egész. Hát ez nem valami na,gy politikai erő. Politikai erő?! Hányszor hü­lyéskedtek szemináriumok alatt Lilával, pedig szegény lány, hogy erőlködött, érdeke­sen beszéljen, filmet is ho­zott, meg diát, tűrhető volt az egész, bár ők inkább azt fi­gyelték, mikor hogy fésüli a haját. Csinos lány volt, sajnál­ták, amikor véget ért a sze­minárium, s következő évben már más jött, egy szemüveges fiú, aki már filmet sem ho­zott, diát sem vetített, hanem szárazon, unalmasan darálta a szöveget, néha felnézett, de nem törődött vele, odafigyel­nek-e vagy nem. Azért sok dolog mégis megragadt ben­nük. Meg az egész, hogy ott nyugodtan beszélhettek min­denről, nem kellett pislogni, ki hallja. Mint a műhelybt Fülelnek, azután szaladn Bekecshez, s mondják ne hátha ennek fejében kedv valamit. Milyen olcsón adj magukat emberek?! Röh Hogy valaki azért leköpje n gát, meg a többieket, hogy főnöke szebben nézzen rá, tíz fillérrel többet keressen. Ha a faternak szólna ró biztos azt mondaná, jobb, kussolsz. Eleget belerúgtak öregbe, régen is, amikor m a „dagadt Bubernyikna lejsztolt, de még akkor amikor államosították az égi kócerájt, s az öreg csinálta zűrt, hogy miért lökik ki a; kát a gépeket, amelyiken m évekig lehetne melózni, n sikat meg nem hoznak 1 lyette. Régen volt, azóta öreg a postást várja, hozzt nyugdiját, s kész. Én légy az okos? Milyen lánnyal jársz — 1 kérdezte tőle tegnap este Lánnyal. Ha tudná, hogy bandukol egnedül, mert mi akadt a torkán egy gombóc nem tudja, ha kínnal is, lenyelje-e vagy kiköpje? lenyeli, akkor Bekecs rajta lovagolhat, s ä szemét kis al ugrálhat tovább, csinálhatja stiklijeit, s ö. ha tükörbe n nyugodtan leköpheti mag És ha felmegy a pártbizottsi ra? Kiborít mindent, mi mondja, én el is mehetek, Bekecs akkor is egy tróg akinek a naav dumája ellet re annyi köze van a szoc lizmushoz, mint a Goldwati nek, akkor mi lesz? Lejönn vagy elsikálják ezt is? Ml sikálnák el? Bekecsnek sok haverja, de az nem letet, he mindent megússzon! Azt ne És ha mégis?­Akkor Liló nyugodtan röhögheti. Felnézett az égre, tűéles ragyogtak a csillagok. Sóhi tott, visszafordult, sietni kt dett, mint akit várnak va'i hol. Mészáros Ottó Lassú léptekkel ment az úton, ráért. A szél csípett, de nem volt kellemetlen. Felette élesen ragyogtak a csillagok, olykor felnézett, az jutott eszébe, reggelre talán fagy lesz. Ha eláll a szél. Napok óta megtette ezt az utat, hogy végre rendbeszed­je mindazt, ami benne kava­rog, s eldöntse, mit csinál­jon. Szóljon vagy hallgasson? Ha a szívére hallgat, ösztönei­re, akkor szól. Ha az eszére? Hányán megégették már ma­gukat, látta, hogyan szorítják napról napra összébb a száju­kat, hogyan állták a vesszőfu­tást, míg nem bírták tovább, s otthagytak csapot-papot. Pe­dig igazuk volt. Most ő lépjen a helyükbe? Bolond ember az, aki önként az oroszlán torká­ba dugja a fejét — Lila sza­vai jutottak eszébe. Liló is ugyanúgy tudott mindent, mint 6, de pillanatig sem ha­bozott azon, szól-e vagy hall­gatni fog. Hallgatott. Én meg­keresem a pénzem, mert meg- melózok érte, a többi nem ér­dekel — ez volt Liló végső következtetése, de 6, ha nem is mondta Liló szemébe, becs­telennek tartotta az egészet. Rendben van, már ő sem jár régen a KISZ-be, akárcsak Liló, amikor letették a szak­munkásvizsgát, úgy érezték, nincs ott már keresnivalójuk, kinőttek belőle. Azért mégis, ott más volt. Ott elmondhat­ták az ilyesmit is, s bár nem mindig, de azért nemegyszer eredménye lett. Jól van, te­gyük fel, igaza van Lilónak, nem kell szólni, a fontos az, hogy az ember elvégezze a dolgát, s ne törődjön semmi­vel. De ha mindenki így tesz, mi lesz akkor? Hogyan lesz rend, hogyan lehet megszaba­dulni az ilyen Bekecs-fajta emberektől? Liló jó haver, rendes gyerek is, melózni is tud, szóval min­den rendben, de ö nem tud ilyen fakir lenni. Hogy köp­jön mindenre, hidegen hagyja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents