Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-29 / 303. szám

rest

UEcrei

kJCÚ'IcíP

1964. DECEMBER 29, KEDD

A közös és a háztáji

mindenképpen érdemes egy kicsit mélyebben is vizsgálni.

A termelőszövetkezeti gazdaságok termelési tevékenysége kétségtelenül sokat erősödött az utóbbi években. Ezt jól bizonyítják a növekvő hozamok mind a növénytermesztésben, mind az állattartásban. De az is tény, hogy a közös gazdaságok termelése még nem fedezi minden termékhői a népgazdaság szükségleteit. Tavaly és az idén a háztáji gazdaságokból került ki a baromfifélék, a tojás, a tej, a hízott sertés jelentős része. A teljes átállás a kisparcellás gazdálkodásról nagyüzemire nem megy egyik évről a másikra. Hosszabb folyamat, amelynek fejlődési ütemét állandóan egyeztetni kell a népgazdaság teherbíró képességével. A közös gazdaságokban tehát még nincs kellő mértékű nagyüzemi bázis, viszont mindenütt megvannak részben, vagy egészben a ház körüli gazdasági épületek, amelyeknek továbbra is fontos szerepet kell betölteniök a mezőgazdasági termelésben. Ha a jelenleg háztáji gazdaságokban levő tehénállománynak nagyüzemi férőhelyet akarnának építeni, akkor erre országosan több mint 10 milliárd forintot kellene költeni. Mindebből következik, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fenntartásában és fejlesztésében még a következő években is jelentős szerepük lesz a háztáji gazdaságoknak.

Ismeretes az az erőfeszítés, amellyel évek óta törekszünk a baromfihús és a tojástermelés növelésére. A ház körüli gazdaságokra még nagyon hosszú ideig fontos szerep hárul a baromfitartásból eredő termékek előállításában. Hivatalos statisztikai felmérések szerint 1963-ban az országban az állattartásra alkalmas falusi udvaroknak csaknem a fele — kereken egymillió — üresen állt. Gondoljuk csak meg: egymillió udvar és háztáji gazdasági épület üresen! Elképzelhető, hogy mindegyikben nem lehet tehenet vagy sertést tartani, de baromfifélék felnevelésére bizonyára alkalmas valamennyi. Némelyikben felnevelhető 80 —100, a másikban 20—30 aprójószág. Ha udvaronként átlagosan felneveltek volna 40— 50 baromfit, ez már 40—50 millió darab csirke, kacsa vagy liba. Ez pedig mindenképpen számottevő mennyiség.

Sorolhatnánk még tovább a háztáji gazdaságok termelésének fontosságát. Hiszen kell a népgazdaságnak az a tej, hízott sertés, házi kertben megtermelt gyümölcs és főzelékféle, amely jelenleg és a következő időszakban a háztáji gazdaságokból kerül ki. Még akkor is, ha egyik másik esetben ezek a termékek nem piacra kerülnek, hanem a család szükségletét fedezik. Az ilyen családok ugyanis már kevésbé jelentkeznek a piacon mint vásárlók, s a család életszínvonalának alakulásában is kedvező szerepet játszik a saját termelés és fogyasztás, mert a közösből származó jövedelmüket egyéb célokra fordíthatják.

Többen és gyakran tévednek abban, hogy háztáji gazdaság alatt csupán a tsz-tagok- nak kimért fél vagy egy hold kukoricát értik, noha csak a háztáji gazdaságnak egyik — bár kétségtelenül nagyon fontos — része. És ahogyan nem lehet ezeket a kipareell ázott kukoricaföldeket a közös gazdaságtól függetlenül szemlélni, ugyanúgy nem lehet külön kezelni és szembeállítani a közös és háztáji tevékenységet sem. Statisztikai felmérések igazolják: 1961 óta hazánk termelőszövetkezeteiben egyaránt növekszik a tagság közösből és háztájiból származó jövedelme. A tények igazolják: a háztáji gazdálkodásnak egyaránt szerepe van a még gyenge és a már megerősödött közös gazdaságokban akkor, ha a háztáji tevékenység nem ellentétes a közössel, nem gyengíti, hanem segíti annak fejlődését.

Most, a tervezések idején minden termelőszövetkezet sokat tehet azért, hogy megfelelően összehangolja a szövetkezetben élő és dolgozó családok e kétféle gazdálkodási tevékenységét. Az a termelőszövetkezet cselekszik helyesen, amelynek gazdálkodási tervében a közös fejlesztésével együtt megfelelő helyet Ikap a háztáji megtervezése is.

Horváth László

KÖNYVESPOLC

Dékány Kálmán:

Út nem vezet ki a világból

Nyugtalan nyár

Beba Loncar játssza a rövidesen bemutatásra kerülő Nyugtalan nyár című jugoszláv film női főszerepét.

Egy vékony, szerény kiállítású könyvben is sokat lehet elmondani. Dékány Kálmán könyve vékonyka, kiállításban is szerény, mégis: rendkívül izgalmas, a szó nemes értelmében mai kisregény. Két család története, a Magyar és a Barta családé, de ebben a történetben ott sűrűsödik mindaz, amit a íalu szocialista átalakításának nevezünk, mindaz, ami az elmúlt években forradalmian megmozgatta a falut, egyéni tragédiákat szült, de egészében a jövőt mutatta, s a jobb jöyőbe is vezetett, ahogy ezt — ma már lemérhetjük.

Kusza, bonyolult, olykor ki- bogózhatatlannak tűnő az emberek kapcsolata ebben a változó világban, s az apák ellentétei szembefordíthatják a gyerekeket is — ezt a tételt bizonyítja a könyv, s azt, hogy az igazsággal, tetteinkkel szembe kell néznünk, a felelősség, s magunk elől nem tudunk sehová elmenekülni — út nem vezet ki a világból! — itt kell helytállnunk'vagy elbuknunk.

Dékány Kálmán jó ismerője a falusi életnek, a falusi embereknek. Tudja, s nemcsak tudja, hanem ábrázolni is képes azokat a visszahúzó erőket, amelyek a gondolkodásban, az emberi tartásban jelentkeznek, s azokat is, amelyek előre mutatnak. A jó és

rossz azonban soha ni „vegytisztán” jelentkezik az életben, olykor nehéz elvá' lasztani a nemes szándékol és a rossz végrehajtást, az em béri egyenességet a görcsös konokságtól: ezért a könyv legnagyobb erénye, hogy ár nyaltán, sokrétűen rajzolja figuráit s azok környezetét, hű és igaz képet adva így a forrongó, változó faluról, aho valóban kínok között születik az új, a nemesebb, a jobb Látszatra mindkét félnek igaza van, de kié a való igazság? Az élet csak egy igazságot ismer, azt, ami a jövőt mutatja. És ezt, ha szenvedve, ha áldozatot hozva, ha megkínlódva is érte, de meg kell érteni mindenkinek, azoknak is akik ragaszkodnak ahhoz, am évszázados, ami hagyomány a régi paraszti életformához Élvezetes olvasmány Dé kány Kálmán kisregénye, nemcsak az, hanem értéke munka is. Nemigen büszkéi kedhetünk a mai magyar falu ról szóló jó művekkel, ezér nyereség, mégpedig jelentős nyereség ez a kisregény Szerzője jó tollú író, aki jó ismeri témáját, könyve hő- • seit: kár, hogy könyve egy-ké részét elsiette, csak felvázol ta a vonalakat, de a végleges rajz kialakítását elmulasztót ta. Érdekes és értékes köny ve még rangosabb lett voln: ezzel. (Kossuth Könyvkiadó)

Módszertani levél

A közelmúltban jelent meg a Művelődésügyi Minisztérium módszertani levele, amely az óvoda és az általános iskola közötti kapcsolattal foglalkozik, s egyben célja, hogy segítséget nyújtson az általános iskola első osztályában működő pedagógusoknak az oktató-nevelő munka színvonalának emeléséhez. A csaknem 30 oldalas kiadvány

összegezi azokat az oktatásinevelési, módszertani útmutatásokat, amelyeket a legjobb gyakorló-nevelők munkája alapján alakítottak ki a szakemberek. Uj fejezetként kapott helyet a módszertani levélben az a rész, amely az óvodai nevelőknek iskolára előkészítő munkáját tárgyalja. (MTI)

Vásároltunk

AZ ÜNNEPEKRE

iiiiiiHifiiiiiiiiiiHmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiitiiiiHiiiiiiiiiii'

mécses és haherészni kezdtem:)

— Persze, persze majd én megmutatom, hogy mit kell megnézgelődni — lelkesedtem bamba vigyorral az arcomon.

(Ahogy így visszaemlékszem: a kálvária egy sima autósztráda lehetett ahhoz az úthoz viszonyítva, amit hat órán át keresztül jártunk a Belvárosban. A nyitány és a folytatás döbbenetes, remegek most is.)

Egyedik üzlet: — Egér-szürke, palást-zöld kivágású pulóvert vennék, de ha nincs, adjon egy éretlen mogyoróbarnát.

(Térfogatom egynegyedére zsugorodtam.)

Kettes eresztés: — Érett fűzfalevél szín karton, vagy enciánkék bükié érdekelne.

(Nem igaz, hallucinálok, hiszen télikabátot akart, venni....)

Harmadik maszek: — Pasz- tell-zöld bolerót mutasson, eddig még sehol sem találtunk,

— Télikabátot gondolnánk j

venni — szerénykedtem aiáza- ^ tos kérdőjellé görbedve. í;

— Hallgass: te nem értesz a

divathoz. Te öregem, egy kon- f, zervgtív medve vagy! Te még ^ sose vettél nekem sáfrány- j szürke kardigánt, pedig az ki- « mosva még sáfrányabb lesz! 'f Megvesszük a lastexet! ^

— Én nem maradok itt to- <S

vább, az embert ne froclizza a ’j saját felesége mindenféle bolt- ^ ban — üvöltöttem és kirontot- ^ tam az üzletből. £

Szédülten zuhantam ki az í úttestre, éppen egy mentőautó í elé. Fölvettek,, szémélyi ada- f tokkal együtt. Két hétig re- ^ megtem az ágyban, s ahogy ^ szobatársaim mondták, olyan ^ furcsán rángattam a fejemet. ^ Tizenöt nap után megérkezett í aggódó feleségem: j

— Te, cuki ürge-színű, nem í

is ürge-, inkább olyan fiatal- '/ egér-színű nadrágot láttam a ^ Kossuth utcában, hogy bele- ^ szédültem. Gyere, kapott ki az ágyból, megvesszük a las- ^ tex helyett, különben is rájöt- ^ tem, hogy elszorítja az alako- í mat... ^

S mielőtt örökre lehunytam í a szemem, arra gondoltam, f hogy milyen sokáig élhettem ^ volna még az életet...

Papp Miklós í

Biztos, hogy könyvsiker lesz. Megérdemli-e? Az Ismert szerző-kettős, akiknek több érdekes könyve került mór az olvasókhoz, most is hálás témát választott: izgalom, váratlan fordulatok, érdekes ösz- szefüggések, s mindez újból és újból, minden uj ügy kapcsán. Híres vagy ’ inkább hírhedt ügyek s alakok: a nyalka csendőrtiszt Léderer és felesége f„Lédererné, mi van a kosárba? ...) akik megölik Ködeikét, a gazdag hentesmestert, Mágnás Elza, a fényűzően élő kokott, s — Hekus Dönci, a nyilas besúgó, aki a felszabadulás után mint betörő és gyilkos tesz szert hírnévre. Lehettek még sokan, akik azzal lettek híresek, hogy így vagy úgy, semmibe vették a törvényt, szélhámoskodtak, raboltak, gyilkoltak.

A közelmúltban egyik amerikai folyóirat nagy tanulmányt közölt az amerikai bűnözésről, s abban — az ismert mondást némileg átváltoztatva — megállapítja: minden társadalomnak olyan bűnözői vannak, amilyeneket megérdemel ... Az első hallásra furcsa mondat igazságot tartalmaz: a bűnügyek egy kicsit mindig jellemzik a társadalmat is, azt a társadalmat, ahol elkövették azokat a bűnügyeket. A Horthy-rendszer a pénzhamisítók — a frank ügyről nem szólva elég emlí feni az olaszliszkai csodarab bit — a nemzetközi szélhámo sok — például Dávid, László aki a nagy szélhámosok közöt is. megérdemli a király címe — a kasszafúrók, Somogyi é> Bacsó gyilkosai, a különülné nyes tisztek és Tiszazug, az ar zénes gyilkosság ...

Jellemzik ezek a bűnügyek azt a társadalmat? Kétségtele nül. Mint ahogy a felszabadó lás utáni „koalíciós idők” bo nyolultságát is jól érzékeltet mindaz, ami a kulisszák mö gött történt, ahogyan a kom munista rendőrséget megpróbálták lehetetlenné tenni ügyészségen meglevő reakciói elemek, s még azt sem bán ták, hogy — Hekus Dönc megszökik. (Persze, elfogták, kötélen fejezte be ...) Ezérl nemcsak érdekes ez a könyv hanem tanulságos is, mert bál a legsötétebb zugait mutatja egy-egy történelmi korszak nak, ez is jellemző volt mint ahogy napjainkra az a jel lemző: csökken a bűnügyek száma.

Érdemes volt kiadni ezt könyvet, a tanulságokért is, no meg azért is, mert olykor nem árt egy kis izgalmas olvasni való ... (Minerva)

A technika története

Szovjet szerzői munkaközösség tekintélyes munkáját bocsátotta a karácsonyi könyvvásár keretében az olvasók elé a Kossuth Könyvkiadó. A cím már maga is jelzi a könyv feladatát: összefoglalni a technika történetét a kezdettől napjainkig' azaz a nyíltól. az űrrakétáig. Hatalmas út? Szinte felmérhetetlen, hiszen az ember — a legújabb kutatások eredményei szerint — mintegy egymillió éve jelent meg az élővilág legfejlettebb tagjaként, de mindössze száz—ötvenezer esztendő az, amit homo sapiensként eltöltött, s ebből is mindössze hét—tízezer esztendőt „technikát”, azaz eszközöket használó lényként.

A technikai forradalom korszakát éljük, az automatizálás, a kibernetika korszakát, amikor a szó szoros értelmében minden nap újabb és újabb technilcai, tudományos felfedezéseket hoz. Érthető tehát, ha

a hétköznapok emberét mind jobban érdekli a tedhn ka, mind többet akar tudn róla. Ezt az igényt elégíti ki szovjet szerzők színvonala, munkája, amely hatalma tényanyag felhasználásával ve zeti végig az olvasót azon úton, amit a technika megtett s mutatja be azokat, akiknek ,t felfedezéseket köszönhetjük technika történetének' naj jait.

Régóta hiányzott az ilyer természetű munka, s különö sen az ilyen színvonalú! Ei utóbbi ugyanis nem jellemzője az ismeretterjesztő munkái« mindegyikének, ez a könyv jó példája annak, hogyan kel igényesen, érdekesen feldől gozni a látszatra száraz műszaki adatokat, tényeket is. A könyv igen ízléses kiállítású, kép és rajzanyaga, s azok el helyezése példás, öröm kézbevenni.

(m. o.)

Néhány évvel ezelőtt az egyik termelőszövetkezet vezetőségi ülésén élénk vita folyt a háztáji gazdálkodás szerepéről. Egyesek úgy vélekedtek: csökkenteni kell a

háztáji gazdaságok termelési tevékenységét, mások viszont ennek az ellenkezőjét vallották: gyarapítsa minden család a maga tehetsége szerint ház körüli gazdaságát. Az előbbiek azzal érveltek, hogy hovatovább a tsz-gazdák közül többen azért nem dolgoz- ' nak teljes erővel a közösben, mert túlságosan leköti őket a háztáji; az utóbbiak azt hír- j dették: nem csökkenteni, ha- ! nem növelni kell azt a jövedelmet, amely az egyes családoknál a háztájiból szárma- ; zik. Az elnök hozzászólásában 1 nem külön, egymástól szétvá- | lasztva kezelte a közös és a i háztáji gazdaságot, hanem a j kettőt egységes gazdálkodási tevékenységnek tekintette. \ Ilyen felfogásban folytatódott j tovább a vita, s ennek köszönhető, hogy ebben a ter- j melőszövetkezetben a gazdálkodási tevékenység e két ága- ! zata nem mint egymással el- ’ lentétes, hanem egymást ki- í egészítő egészként fejlődik. | Bizonyára napjainkban is | számos termelőszövetkezetben van ilyen vagy ehhez hasonló vita. A dolog lényegét tehát

Kitüntetés

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bartha Bertalannak, a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat igazgatójának a mun- ; kásmozgalomban kifejtett te- I vékenysége elismeréséül 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany foko- : zata kitüntetést adományozta. 1 A kitüntetést Dobi István, az I Elnöki Tanács elnöke nyújtót- j ta át. (MTI)

—

Megkoszorúzták Stollár Béla emléktábláját

Dr. StcCiár Bt-la hírlapíró- j nak és 23 társának, az el- | lenállási mozgalom hősi ha- í lottainak emléktáblájánál — ! haláluk 20. évfordulója a!- j kaiméból — hétfőn koszorú- ! zási ünnepséget rendeztek a j budapesti párt- és tömeg- \ szervezetek.----------------|

M

ontrealban „túlszárnyalják“ az Eiffel-tornyot

Az 1967-es világkiállításra ' 325 méter magas tornyot épí- 1 tenek Montrealban, tehát 25 | méterrel magasabbat, mint az Eiffcl-torony.

Ezt a számot azért válasz- [ tották, mert 1967-ben lesz 325 éves a világ második legna- j gyobb franciául beszélő váró- j sa. Arra számítanak, hogy a j montreali torony is olyan jőve- j dclmező lesz, mint a párizsi, j

Pintér István—Szabó László:

A század nevezetes bűnügyei

pedig azt »karunk venni. Ugye drágám?

(Te jó isten, hogy "mit kibír egy maszek, s egy jobb sorsra érdemes férj! Apatikusan ösz- szetörve vonszolom magam, inkább rángattatok.)

Nyolcadik menet: — Dohánylevél-barna, kissé t matt szoknya kellene, s rajta egy Dior-rózsa ...

(Reszkettem, mint az illusztris nyárfalevél. Hogy ezt nem veri meg senki?)

Tizenegyedik figura: — Terrakotta aljat tud mutatni?

— Úgy van, olyan kirakottat! — segítettem föléledve. Úgy néztek rám, mint egy idiótára.

— Uram, bocsánat, elvtárs, a terrakotta téglás-barna, olyan félig kiégetett színt jelent. De sajnos ezzel nem szolgálhatunk, viszont ajánlhatnék egy príma lastex fürdőruhát. Egy ilyen alakra, mint a kedves felesége!...

\\\V,\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\

Döbbenjetek meg: minden fehér. A kórházi vászon, az ágy, a nővérkék köpenye és a kinti világ is olyan, mint a tej. Tejjett ez nekem?

Mint rettenetes lidércnyomás, tompa köd nehezedik az agyamra; ágyamra röhögő, kaján kis dzsinek ülnek és birizgálnak: mintha ezer hangya járna karnevált a bőröm alatt... igen ... Pszihopatho- lógia vásárolázisz.

Tíz napja történt, szabadnapom volt.

írok. Édes hang:

— Drágám, elmegyünk a Váci utcába. Félóra csak. Szétnézünk. Szétnézegetünk. Sz'étnézgelődünk ... Gyere kis ezüst mackóm!

(Már ekkor éreztem, hogy valami baj lesz. Na de ott csuda jó presszók vannak, nyugtatom a lelkem, majd betérünk oda, már úgy értem, hogy egyedül.)

— Hát hogyne mennék, te kis ürge-menyét.

(Karonfogtam, mint más a nejét, s trillázva búcsúztam el az első presszónál. Lécelés — fordultam jobbra.)

— Itt maradsz! Velem jössz, hiszen neked olyan kifinomult ízlésed van — duruzsolta.

(Pislogtam, mint egy örök-