Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-03 / 283. szám

1964. DECEMBER 3, CSÜTÖRTÖK TEST HF.CA hírlap 9 BECSÜLETPROBA 360 EZER PIPA A becsület drága, sokan az életüknél is többre tart­ják. Nincs jobb, mintha az ember szembe nézhet önma­gával és nyugodtan mond­hatja: becsületes vagyok... Ez meghatározza emberi tartását, szilárddá teszi és biztos alapot ad arra, hogy tudja, mit kell tenni. Az emberek többsége be­csületes. Hiszek benne. De azt is tudom, hogy a be­csület önmagában fikció. Mindenki becsületes, ha nincs módja a becstelen­ségre. Engedjék meg a kis­sé profán példát: napsüté­ses időben minden esőkabát vízhatlan. De hogy valóban az-e, ez csak zivatarban de­rül ki... Becsületpróbát tartottunk a váci 10. számú önkiszolgáló csemegeboltban. A pénztá­rosnő néhány 100 forintos­sal fizető vásárlónak „vélet­lenül” 10 forinttal többet adott vissza. Tíz forint! Va- ! lóban csekély ár egy etn- | bér becsületéért. Figyeltem, ! hogyan viselkednek az em- í berek. Néhányat megörökí­tek közülük. Természetesen J név nélkül. Elsősorban azért, mert nem tartom őket becs­telennek, csak legfeljebb azt mondanám: nem eléggé szi­lárdak. A csábítás igen ki­csi volt; mindössze 10 fo- ‘ rint. De az élet néha sok­kai nagyobb árat kínál az ember becsületéért. 9 Jólöltözött, középkorú nö. Kosarában mirelit-húsok, kon- zervek. Százassal fizet. Har­mincöt forint helyett 45-öt ad vissza a pénztárosnő. Meg­számolja a pénzt. Szeme egy pillanatra a pénztárosra vil­lan, aki remekül játssza a szerepét, mert már a kö­vetkező vendéggel foglalko­zik. Az asszony gyorsan tá­vozik. Utána lépek. — Asszonyom, tudja meny­nyit fizetett? Pontosan bemondja szám­lája végösszegét. — És jól kapott vissza? Látom, hogy rögtön tud­ja, miről van szó. De azért előveszi pénztárcáját és újra átszámolja a már megolva­sott pénzcsomót. — Tíz forinttal több! — je­lentette ki. — Nem vette észre? — Nem! Miért vettem vol­na? Nem Is nagyon figyel­tem. Tudja, hogy engem már hányszor csaptak be a pénz­tárnál? — kezdi a táma­dást és az önigazolást, aztán mintha egy jótettet hajtana végre, visszaviszi a pénzt. & Idős parasztasszony lép a pénztár elé. Köténye alól műanyagzacskót kotor elő. Abból egy nagy zsebkendőt bont ki. A zsebkendőben több száz forint. Látom, a pénzt nagy becsben tartja. Négy kenyeret vett. Ö is szá­zassal fizet. Hetvenegy forint 20 fillér járna vissza, 81-et kap. Félreáll. Kétszer olvas­sa meg a pénzt. Arcára lát­hatólag kiül az elégedettség. Hagyom, hogy betekerje a köteget a zsebkendőbe, a zseb­kendőt a nylonba, az egész csomagot akkurátusán és rendkívüli óvatossággal el­helyezze a kötényé miatt:} zse­bébe. Csak ekkor lépek oda hozzá: — Nénike, nem vette ész­re, hogy tíz forinttal többet liapott vissza? Csodálkozva és ijedten néz rám. Nem kérdi, ki vagyok. A törvény emberének tart. — Rosszul számolok, tet­szik tudni, a szemem is rossz... — Mennyi pénz van magá­nál? — 1100 volt, abból elköl­töttem 28 forint 80-at. — Most mennyinek kell lenni? — 1071-nek — hangzik a határozott válasz. — De 1081 van! — Igen... — rebegi ijed­ten és látom, azt hiszi, hogy most valami baja lesz. — Visszaadom — ajánlja fel és miután kikotorta a cso­magját, nekem akarja át­adni a pénzt. m Szemüveges, értelmiségi fog­lalkozású férfi. A százasból visszakapott — tíz forinttal megtoldott — pénzt számo­lás nélkül gyűri zsebre. — Jól adott vissza a pénz- _ táros ? — kérdem tőle a ki-; járatnál. — Miért kérdi? — Úgy láttam, egy tízessel! tévedett — felelem. — Disznóság. Ezek ebből i akarnak élni — háborog és j előveszi a pénzt. Megszámol-; ja, aztán megszégyenüíten kul- j log vissza. O Fiatal gyerek. Húsz fo-; rintból tizenkettőért csoko-; ládéféléket vett. A pénztáros-; nő 18-at ad vissza. A srác fel-! kapja a pénzt, lesüti a szemét! és inai a kijárat felé. Még azj önkiszolgálóbolt kosarát is í elfelejti letenni. Alig érem! utol. í — Nem szégyelled magad?} Tátog. — Honnan volt ez a húsz } forintod? — Kaptam . . . mindig ka- í pok... í — Kitől? j — Aputól. Mert jól feleltem } az iskolában. — Mi az édesapád? — Orvos! — Mit szólna, ha elmonda-í Szeged9 1944 december 3 — a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja Húsz esztendeje közölte a Délmagyarország azt a hírt, amely a magyar politikai fej­lődés korszaknyitó eseményét foglalta össze néhány sorban és azt a programot, amely a korszak indulásának tenniva­lóit sorolta fel. A hír az volt, hogy a demokratikus pártok és a szakszervezetek 1944 de­cember 2-án elhatározták a Magyar Nemzeti Függetlensé­gi Front megalakítását. A program, a háborúsújtotta, még vérző, részben még náci­megszállta ország újjáépítésé­nek és felemelkedésének ter­ve volt — a hírben közölték, hogy e tervet, a kommunista párt által kidolgozott és közö­sen elfogadott programot „tö­megeivel szentesíti majd Sze­ged népe” másnap, a városi színházban összehívott nagy­gyűlésen. , Húsz esztendeje léptünk a népi demokratikus fejlődés korszakába — a decemberi szegedi nagygyűlésen a töme­gek olyan programra mond­tak lelkes, határozott igent, amelynek leglényegesebb pontjai a nácikkal való szem­befordulást hirdették meg, a széles körű földreformot, az erőteljes ipar- és kereskede­lemfejlesztő politikát, a vil­lanytelepek, kőolai források és bányák azonnali államosítását, a munkásság évtizedes szociál­politikai követeléseinek azon­nali megvalósítását, a demok­ratikus külpolitikát tűzték ki elérendő célként. A fasizmus elleni háború még magyar földön zajlott: a Magvar Nemzeti Függetlensé­gi Front megalakulásának és a programelfogadó szegedi nagvgvűlésnek két napján sza­badította fel a szoviet hadse­reg Szekszárdot és Kaposvárt, Miskolcot és Dombóvárt; de­cember 2-án és 3-án harminc­hét magyar város és község la­kói lélegezhették be először az új élet talán még lőporfüst- illatú, de szabad levegőjét. A húsz esztendővel ezelőtti napokban a már felszabadult városokban és falvakban gyor­san valósággá lett, amit Sze­geden úgy fogalmaztak meg, mint a demokratikus erők egyesítésének szükségességét, mint amit nagygyűlésen is ki­mondták a kommunisták: el­indulunk a népi demokrácia útján, ahol munkások, parasz­tok kezébe kerül a hatalom. Mezőberényben egy cipész és egy földmunkás hívott össze népgyűlést, amelynek egyik el­ső döntése az volt. hogy kezd­jenek munkába a malmok és a falu népe lásson hozzá az elmaradt munkákhoz. Batto- nyán az egyik házra kitűzték a vörös zászlót, odagyülekez­tek az emberek és népgyűlé- séken választották meg a köz­ség új vezetőit. egy nyom­dászt, egy molnárt, kisparasz- tot, földmunkásokat. Mezőhe­gyesen meg éppen kilenctagú „munkás-paraszt bizottságot” választottak; az indította meg újra a termelőmunkát. A Magyar Nemzeti Függet­lenségi Front programja még a sürgős tennivalók tömör fel­sorolása előtt mondta ki: „ha a nép veszi kezébe az ország vezetését, akkor Magyarország nem volt, hanem lesz!” Húsz esztendő után, a néphatalom rendjében élő, a szocializmus teljes felépítésén dolgozó or­szág úgy tekint vissza az 1944- es szegedi december napjaira, mint a történelemmé vált teg­napra, olyan történelemre, amelynek alkotója a dolgozó ember volt. Gárdos Miklós Gráf Ottóné fűrészgéppel nagyolja a fapipákat Illés Sándorné és Forgó Ernőné géppel lakkozzák a fa­pipákat (MTI Foto: Bereth Ferenc felv.) Korszerű élelmiszerraktár épül Vácott A váci FÜSZÉRT központ­jából látják el a város és a környező négy járás mintegy 240 000 lakóját élelmiszerek­kel, fűszerfélékkel, édességek­kel és konzerváruval. Ezeket a cikkeket eddig a város 18 helyén, korszerűtlen körül­mények között tárolták. A vállalat nemrégen új raktár- épületet kapott. A tágas he­lyiségekben korszerű mód­szerekkel tárolják az élelmi­szereket, s gépesítették az anyagmozgatást. Az ország­ban elsőnek itt vezették be a szakmában a ciklusos kiszol­gáló módszert, amelynek lé­nyege, hogy az üzletek meg­rendeléseit a különféle áru­kat raktározó részlegek egy- időben állítják össze. Így a kiszállítás idejét a felére csök­kentették. (MTI) Mindezt én nem tudtam. Csak egy emléket őrzök. Nyílt a szoba ajtaja. Haj­lott hátú, fehér sza­kállas öregember lé­pett be. — A szerkesztő urat keresem. — Nincs itt, tessék megvárni. 7'assék helyet foglalni. Beszélgetni kezd­tünk. — Maga még na­gyon fiatal, kedves­kém. Még nem lát­tam itt, pedig sokat járok ide. írok. Most is van itt egy anya­gom. Lucrecia Bor- giaról szól. Magas, derék úr vette át. A nevére nem emlék­szem. Tudja, ked­veském, az én időm­ben már sokat felejt az ember. — Hány éves tet­szik lenni? — Kilencvenhá- rom, kedveském. De nem érzem annyi­nak magam, nem ám! — mondta hun­cutul. Percekig hallgat­tunk, aztán várat­lanul újra megszó­lalt, folytatva az előbb félbehagyott gondolatot. — Tudja kedves, a minap egy hölgy nagyon elszörnyedt a koromtól. Mond­tam neki, hogy én csak harmincéves­nek érzem magam, s ha megcsókolhat­nám, ö sem monda­na többnek. „No, erre kíváncsi va­gyok” — mondta a hölgy. Megfogtam az orcáját és meg­csókoltam, jobbról is, balról is. Vártam. A hölgy nevetve vá­laszolt: „Csak hu­szonöt!” — s nevetett ö is, kedves-örege­sen. Majd egy kis idő múlva — a lapokat nézegetve — hozzá­tette: — Látom, maguk poémákat is közöl­nek. Leírnék egyet. S most is magam előtt látom hajlott- hátú alakját, ahogy népdalízű verseit — egy kicsit reszkető kézzel — a papírra rója. Amikor elment, mosolyogtam ezen a régi, múlt század­ból ittmaradt öreg gavalléron. A hetek múltait. Csak most jutott eszembe, ami­kor a fényképét lát­tam. S mintha most is mondaná: — Ugye elhiszi — csak huszonöt! Bartha Katalin A Nagykőrösi Faáru és Dohávyzócikkgyártó Vállalat az idén 3U0 ezer pipát készít és ebből a mennyiségből 280 ezret exportra szállít. Termékeit hat országban vásárolják, közöt­tük olyan híres pipagyártó nemzetek, mint Hollandia, Nor­végia. Finn ország is. nám neki, hogy te egy szegény % pénztáros nénitől el akartál £ lopni tíz forintot? } — Nem loptam. Ö adta — '} feleli és már nem fél. Ez az; érv számára teljesen elfogad-£ ható. Kapta. Nem lopta. J Tiszta ügy. Ö eddig is min-! dig kapott. Hozzászokott. Egy ? régi mondást hallok: „Ha ad-'} nalt, fogadd el, ha ütnek, sza-} ladj el.” Nekem is mondta; gyerekkoromban sokat sze-< gény anyám. Aki azonban i nem volt orvos, csak egy- j szerű kültelki varrónő és nekem soha nem tudott adni'} még 10 fillért sem ... $ Összesen tizenötször fát-; szőttük le azt a játékot ésj hasonló módon zajlott le. í Volt olyan is, aki a kapott tíz J forinttal visszament és egy ! újabb csomag Mirelit-et vett. 5 Ekkor már gépiesen csinál-} tűk a játékot. Kretovics Fe-} Tencné, a pénztárosnő javas-J latára azt is megpróbáltuk, \ hogy két vendégnek ezúttal! 10 forinttal kevesebbet ad-J tunk vissza. Csoda történt. S Mindkettő azonnal észrevet-'} te! A játék ily módon olyan; eredményt hozott, amelyből'} általánosítani nagyon káros J lenne. Hiszen akad éppen ! elég, amikor az emberek visz-; szahozzák a tévesen vissza- 5 adott pénzt. Űgylátszik ezúttal ^ rossz „lapjárásunk” van. De'} kísérleteztünk. © V Füke Andrasné körülbelül J a huszadik partnerünk volt i a játékban. A visszakapott ! pénzt alaposan átszámolta.; Kétszer is elvégezte a műve-} letet és aztán a pénztárosnő-'} höz fordult: ! / — Nem lesz ez jó ... Több ! van itt tíz forinttal — mond- ! ta csendesen és visszaadta a} pénzt. | A kijáratnál elmondtam ! neki ezt a furcsa játékot. El- ! mondtam azt is, hogy a pró- ; bán eddig mennyien elbuktak.; Csóválta a fejét. ; — Szörnyű .’ .. Pedig hát ! szegény pénztárosnő sokszor 5 tévedhet. A múltkor a fia- ! mat küldtem vásárolni és húsz j forinttal hozott vissza többet. $ Másnap levittem a pénztáros- J nak a pénzt. Nagyon hálálko- ! dott, hisz neki meg kell fi-! zetnie a hiányt. Nem lophatok £ meg egy szegény embert... ! így történt. Hangsúlyozom, $ nem általánosítok. Mint min- ; den játékban, így ebben is; előfordulnak szériák. Hát mi j ilyen szériát fogtunk ki. Rósz-; szat. Olyan emberekkel ta-'} lálkoztunk, akik tíz forint; csábításának sem tudnak el- j lenállni. Tíz forintért le- j mondanak arról a nagyon jó! érzésről, hogy becsülettel, nyu­godtan nézzenek a tükörbe. A tanulság unalmas és szá­raz leszűrése, a moralizálás helyett kérnék valamit a ked­ves olvasótól. Tegye fel a kérdést önmagának, gyere­kének és válaszoljon rá be­csülettel: mit tenne hasonló esetben, vagy nagyobb csá­bítás esetén. Felelje rá, hogy úgy viselkedne, mint Füke Andrásné és minden becsüle­tes ember. ősz Ferenc Ism.erős volt az arc. Ismerős a mo­solygó szem, a hófe­hér haj és szakáll. Megvan! Rexa De­zső bácsi! Nemrég beszéltem vele. Ugyan mit írnak ró­la? —, s olvasni kezdtem az újságot. Meghalt. Nem akar­tam hinni. „Foglalkozására nézve levéltáros volt..., de hivatása szerint író ... Ismer­te Jókait, tréfálko­zott Mikszáth Kál­mánnal ... Szeretett nyelvészk.edni, a Nyelvtudományi Társaság nemrég tüntette ki. De est már nem élte meg ... Amilyen szépen élt, vidáman és bölcsen, udvariasan és sze­mérmesen, úgy zár­ta be a szemét” — írja róla Szalatnai Rezső az Élet és Iro­dalomban. Csak huszonöt lány. December 20-án este a Hazafias Népfront rendezésé­ben Ofella Sándornak, a mű­velődési ház igazgatójának írásaiból rendeznek műsoros estet. Már most megkezdődött a január elején Induló tsz-aka- démia szervezése, amelyet kö­zösen rendez a helyi Egyetér­tés. Termelőszövetkezet a föld-, művesszövetkezettel. Ugyan­akkor megkezdődtek az előké­születek a népi együttes tizen­öt éves fennállásának ünnep­ségeire, amelyre szintén ja­nuárban kerül sor. A jubi­leumot népművészeti héttel kötik össze. Változatos és érdekes prog­ramot állítottak össze a tá- piószecsői Damjanich Művelő­dési Ház vezetői decemberre. A nők akadémiája keretében — amelynek száz bérletes leány- és asszonyhallgatója van! — december 7-én egész­ségügyi előadást rendeznek, amelyre — kivételesen — meg­hívják a férfiakat is. Ez alka­lommal dr. Mogr József or­vos tart előadást Az alkoholiz­mus káros hatása a családra és a társadalomra címmel. De­cember 12-én és 13-án a sze- csői népi- és cigányegyüttes közös műsorára kerül sor. A két részes zenés,- táncos népi műsor címe: Szerelmes cigány­Váltczatos kulturális program T ápiószecsőn ;XXVSXXYXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'/< j JUBILEUM | £ A hét két jubileumi esemény-^ ^ nyel nyitott. Az ünnepség in- ^ 2 kább bensőséges, házi esemény $ ^ volt, mint országra szóló. ^ £ Kedden a megyei főorvos. a ^ y Pest megyei Tanács egészség- '/ £ ügyi osztályának vezetője, fel- y $ kereste az aíbertirsai megyei 2 £ csecsemőgondozó intézetet. Dr. ^ £ Békés Zoltán, az intézet veze- ^ y tőjét, Szalai Arpádnét cft Ma- 4 y tyovszky Mária szakácsnőt kő- y y szöntötte. Ök ketten a * kapu- y 4 nyitással együtt kezdtés szol- y y gálatukat, s annak mbst tíz y 'j esztendeje. A megyei alorvos ^ '/. az egészségügy kiváló clólgozó- ^ y ja oklevéllel tüntette ki az első y V, szolgálattevőket. Ezután az in- y 4 tézet vezetőnője jutalmazta £ ^ meg legrégebben és legjobban $ y dolgozó munkatársait, akikkel ^ y együtt ma is ötven apró gyér- ^ £ meket nevel. ^ í A szigetszentmiklósi SZTK 2 ^ rendelő-intézetben dr. Fogéi y $ Henriket hetvenedik születés- 2 4 napja alkalmából köszöntötte y y a megye képviselője, dr. Szén- ^ y de István. A munkatársak, kol- ^ V. légák szeretettel üdvözölték a y £ iubilálót, aki ugyancsak meg- 2 ^ kapta az egészségügy kiváló y 4 dolgozója kitüntetést. ^ ^ Valamennyiüknek jó egész- V séget és hosszú életet kívá- ^ y nunk! > ^xxxxxxxxxvxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx^ Átadta megbízólevelét az afgán nagykövet Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán fogadta Ghulam Yahya Tarzi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Afgán Királyság első ma­gyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents