Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-24 / 301. szám
PEST MEM El 1964. DECEMBER 24, CSÜTÖRTÖK Példamutató gyakorlókertek Nemcsak szorgalmasan, de mind eredményesebben is dolgoznak az általános iskolások az iskolai gyakorlókertekben. Ennek eredményeként például az idén az ácsai általános iskola gyakorlókertje 10 600, az alsónémedi általános iskola gyakorlókertje 4305, a kakucsi általános iskola gyakorlókertje 2910 forint többletbevételt ért el. A fennálló rendelkezések értelmében a többletbevétel 50 százalékát a gyakorlókertek fejlesztésére, 30 százalékát a tanulók, míg 20 százalékát a gyakorlati foglalkozást vezető tanárok jutalmazására for- . díbják. I HAZAHÍVTA A FALU Sedró János életregényesem szűkölködik küzdelmekben, fordulatokban. Hosszú és göröngyös utat kellett megtennie a pilisi arató fiának a nap- számosi kapanyéltől a járási tanács elnökhelyettesi tisztéig, s amikor úgy látszott, deleiére jutott, elérte négy évtizedes pályájának viszonylag nyugodtabb szakaszát, szaván fogta a falu. Szaván, mert az átszervezés idején 1960-ban azt mondták neki a pilisi gazdák: „Könnyű neked agitálni János, ha a szövetkezet megalakul, te úgyis odébbállsz, mi meg itt marafl gyengék közül a fákhoz - fl munka számít - Egyenesbe jut a pilisi Új Élet dunk. Mit csináljunk, ha bajba kerül a közös?” — Hazajövök — vágta rá az elnökhelyettes. Most egy esztendeje aztán csakugyan bajba került a pilisi Üj Élet Termelőszövetkezet. A vezetésre méltatlanná vált, pöffeszkedő elnök botrányos bűncselekménybe keveredett, s , a közgyűlés leváltotta. Együttműködési megállapodás A Szövetkezetek Országos Szövetsége és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közös feladatai A Szövetkezetek Országos Szövetsége és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat vezetői együttműködési megállapodást írtak alá. Az okmány szerint a SZÖVOSZ, a TIT, a KPVDSZ és a különböző földművesszövetkezeti szervek együttműködnek a mezőgazda- sági termelést, illetve a mezőgazdasági szakmunkásképzést segítő termelőszövetkezeti akadémiák természettudományi tagozatainak megszervezésében. A vidéki kereskedelem színvonalának növelése, s általában a szövetkezetek tevékenységének javítása céljából belkereskedelmi és földművesszövetkezeti akadémiákat indítanak. Az oktatás és az ismeretterjesztés a konkrét helyi problémákhoz kapcsolódik, így például a termelési, felvásárlási és értékesítési kérdéseket tájjelleg szerint elkülönítve tárgyalják. Napirendre kerülnek a háztáji termelés és felvásárlás legfontosabb problémái, s beiktatták a programba a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan területek hasznosításának kérdéseit is. Az akadémiák fenntartásához, a földművesszövetkezeti ismeretterjesztő munkával kapcsolatos kiadásokhoz a SZÖVOSZ, illetve a szövetkezeti hálózat anyagilag is hozzájárul. Véres december ■\remzeti történelmünk viha- ros évszázadai a szabadságért és társadalmi haladásért küzdő tragikus hősök hosszú sorának nagyszerű példamutatásával tanítanak bennünket ma is tiszta emberségre. A fényes és véres lapok sorában külön figyelmet érdemel a húsz esztendővel ezelőtti december. Véres ez a december, hazánk kiváló f iai hullottak el akkor az ádáz küzdelemben, de az ő haláluk nem régivágású tragédia immár, mert az ügy. amiért életüket áldozták — győzött. Húsz évvel ezelőtt, december 9-én végezték ki Kiss János altábornagyot. Nagy Jeúő ezredest és Tarcsay Vilmos századost, a katonai ellenállás szervezőit. Gyilkosaik azt hitték, hogy gaztettükkel „példát statuálnak”. Ehelyett örök időkre a gyalázat bélyegét ütötték saját homlokukra. 1944. december 24-én, a szeretet ünnepén, minden tisztességet megcsúfolva, Dachauban gyilkolták meg Kulich Gyulát, a kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetőjét. Csupa- szív ember volt ö, bátor és harcos kommunista, ezer meg ezer ifjúmunkás szeretett példaképe, a modern humanizmus feledhetetlen alakjai között is a jelesek egyike. Ugyanezen a napon véres sortűz dördült el Sopronkőhidán. A hírhedt fegyház udvarán négy embert állítottak a falhoz a nyilas pribékek. Mind a négyen tántoríthatatlan hívei voltak a magyar szabadságnak. Bátran haltak meg, szemükből a megvetés tüze lövellt a velük szembeálló fegyveres hóhérokra, ök akkor vonultak be mindörökre a nemzeti pantheonba. jyajcsy-Zsilinszky Endre D volt az egyik áldozatuk. Bajcsy-Zsilinszky, a Függetlenségi Front egyik vezéralakja volt. Messziről jött — képletesen szólva — de megérkezett és szilárd maradt élete utolsó pillanatáio. Három sorstársa — csupa ifjú ember — kommunista volt. Pesti Barnabás a háború idején jött haza Franciaországból. Fizikai munkát végzett az egyik gyárban, részt vett a németellenes földalatti mozgalomban és hamarosan a Kommunista Ifjúsági Szövetség kiváló harcosa lett. Lebukása után állati szadiz- mussal vallatták. Nem. vallott, a nevét sem árulta el. Fogsága idején lelket öntött iftrsai- ha. Utolsó percéig mosolygott. Pataki István, a vasas ifjúmunkások vezetői közé tartozott, ö indította meg a vasas-ifik között a szervezkedést a fegyveres ellenállásra. Megrendítöen emberi búcsúlevelében az öntudatos harcos keménységével fejezte ki hitét. Édesapjától és édesanyjától így búcsúzott: „Halálra ítéltek. Utolsó gondolatom Ti vagytok.... Anyám, ne sírj! Sok keserű órát okoztam neked, de most bocsáss meg és gondolj szeretettel fiadra, aki úgy vágyott a szeretetve ... Apám, öreg fiú, tudom, nagyon szerettél és fáj Neked, hogy elmegyek. Vigasztaljon az a tudat, hogy olyan családod van, amelyért érdemes élni és dolgozni ... Azt érzem, köztetek vagyok és beszélgetünk ..Kreutz Róbert, a harmadik vértanú — éveken át küzdött a vasas ifjúsági mozgalomban. Kortársai a következőket jegyezték fel róla még 1945 végén: „A németek bejövetele után utasítást kapott fegyverek szerzésére. Az utolsó beszámoló, amelyet a mozgalom vezetőségének tartott, már szépszámú fegyverről szólt. Hogy honnan szerezte, arról a beszámoló nem beszélt, de bizonyos, hogy jó néhány német és nyilas harapott a fűbe, amikor elvették tőle. Nem voltak lágyszívűéit a magyar nép ellenségeivel szemben. És amikor elfogta őket a defenzív osztály, nem sokat teketóriáztak velük. Ha egy magyar munkásnál fegyvert találtak, az már elég bizonyíték volt arra, hogy az illető a szabadság híve volt. Ezért pedig akkor halál járt.” Pústi Barnabás. Pataki István és Kreutz Róbert — együtt dolgozott. Nem féltették ifjú életüket. Petőfi szavaival élve, volt elvük és hitük. Tudatosan éltek, hősként haltak meg. Két évtizede immár, hogy nemes szívük megszűnt dobogni. A budapesti Kerepesi temetőben a magyar munkás- mozgalom nagy halottainak panteonjában alusszák örök álmukat. A hálás magyar ifjúság temette el ott őket. De csak azt. ami múlandó volt bennük. Példamutatásuk él, tettük az egész felszabadult nép dicsősége ... 4 véres december elmúlt, Jm- eltémette az idők hava. Tavasz következett s új élet fakadt a kiontott vérből. Ez az új élet pedig a végtelen fejlő- «•" nt'in menetel feltartóztathatatlanul ... Ekkor emlékeztették a pilisiek volt népnevelőjüket korábbi ígéretére. Sedró János pedig egy pillanatig sem habozott. Tudta, hogy az egész falu hívja, otthon hát a helye. Kilenc hónap múlt el azóta, s a járásiak véleménye szerint is új, tartalmasabb élet alakult ki az Üj Élet Termelőszövetkezetben. Halk szavú, de határozott ember Sedró János. Amit mond és ahogy mondja, annak súlya van, érezni lehet belőle a több évtizedes élettapasztalat bölcsességét. — Itt születtem — mondja — akár a tenyerem, úgy ismerem ezt a falut. Mi tagadás, jóleső érzéssel fogadtam a közgyűlés bizalmát. Persze, ez év március végén, amikor megválasztottak, azzal is tisztában voltam, hogy nagy felelősséget vállaltam magamra. A 4700 holdon gazdálkodó 600 tagú termelőszövetkezet gyengén fejlődött. Bár nem volt mérleghiányos, az indulás évét mindössze 11 forintos munkaegységgel zárta. A következő év 17 forintot hozott, 1963-ban 24 forintra emelkedett, s tavaly — ez volt az egyik fő nehézség — nem terveztek reálisan — 37 forintot ígért I a vezetőség a tagoknak. Végűi '} csak 22 forintot tudtak fizetni. Ráadásul — amikor megkezdtük az idei évet — kiderült, hogy 384 000 forint teher maradt ránk tavalyról. Hogyan fogtunk munkához? — Legelőször is érvényt szereztünk a közgyűlés határozatainak. Nálunk törvény az alapszabály, s ugyanúgy a közgyűlés valamennyi határozata. Sok mindent a helyére kellett rakni, volt, akinek nem tetszett a fegyelmezett munka, de a szövetkezeti demokrácia helyreállításával, a tagok és vezetőség összefogásával rendet teremtettünk. Az előző években a legtöbb problémát a tagok érdektelensége, közönye okozta, nem szívesen jöttek a közösbe dolgozni. Az idén már az 500 tagból mindössze 8—10 maradt ki a munkákból. Mi ezekkel is elbeszélgettünk. Sajnos, nálunk is sojt az idős ember, s ez bizony nagy nehézséget okoz. Ügy igyekeztünk segíteni munkaerőgondjainkon, hogy a bejárók feleségeit is bevontuk a munkákba. Szeretnénk a fiatalokat is visszahozni a szövetkezetbe, legutóbb már tízen jelentkeztek traktoros tanfolyamra. — Kilenc hónap nem sok ugyan, de elegendő ahhoz, hogy bebizonyítsuk, mire képes az összefogás. Elmondhatom, nem csalódtam az emberekben. Igaz, én csak azt ismerem barátnak, aki a közösben dolgozik. Mindegy, hogy rokon, vagy ismerős, aszerint értékeljük, hogyan dolgozik. Az előző elnök idején rossz volt a hangulat. Egészségtelen kapcsolatok alakultak ki, vezetők és vezetettek között. Néhány embernek jól ment a sora, a többség meg kárát vai lotta ennek. Nagyon vigyázunk arra, hogy ilyesmi ne történjen. Mindig kikérem a vezetőségi tagok tanácsát, beszélgetek az emberekkel, mindenkinek meghallgatom a véleményét. Korábban szerzett vezetésbeli tapasztalataimat jól fel tudom használni. — A tagok támogatják a jó elképzeléseket Jóleső érzés, hogy Csetneki Mihály, vagy Donát Ferenc, Malik Pál és Ócsai János is — de hosszasan sorolhatnám még a neveket — mindent elkövetnek, hogy boldoguljon a közös. A kiöregedő férfiak munkáját, az asszonyok lelkesedése pótolja. Csak jót és elismerést mondhatok Borbula Pálné nyolctagú brigádjáról, vagy Melich lstvánnéról, özvegy Boross Jenőnéröl, de szinte valamennyi asszonyról. Ä tagoknak van legfőbb részük abban, hogy már jobbak a kilátások. Javult a pénzügyi helyzetünk, sikerült a tavalyról áthozott majd 400 ezer forint adósságot kigazdálkodni. A terveket, úgy érzem, kellő körültekintéssel állítottuk össze, s munkaegységenként 29 forint 16 fillért irányoztunk elő. Talán meglesz a 30 forint. Sőt, negyedmillió forintot még tartalékolni is tudunk. Persze sok még nálunk a tennivaló, de bízunk az emberekben. Sedró Jánost hazahívta a falu s ő ígéretéhez híven nem mondott ellent. Az eltelt háromnegyed év azt bizonyítja, jól választottak a pilisi szövetkezeti gazdák. Az új elnök meg — amíg szükség lesz rá — s ahogy mondja is, továbbra is mindent megtesz, hogy az Uj Élet Termelőszövetkezet a gyöngék közül a járás legjobb közös gazdaságai közé küzdje fel magát. (s. p.) MODERN LAKÁSHOZ MODERN TELEFON A modern lakáskultúra mind inkább a vidámabb, világos színek felé tolódik el. Ehhez alkalmazkodik a Telefongyár is legújabb — Bugyi községbeli üzemében készített — lakástelefon típusával. Ez a telefonkészülék amellett, hogy modern vonalú, világos színű is. Ezeket a CB—666-osnak nevezett készülékeket kis szériában már gyártják. Az új típusú CB—666-os telefonkészülék hangosabb, érthetősége jobb a korábbi típusoknál, a csengő hangereje szabályozható. A képen Czifra Ilona beméri az új készüléket. A képen Zsigmondi Bélánc a könnyen kezelhető készülékkel. (MTI Foto — Bereth Ferenc felvétele BÁMEXBÜIÚFÉRT-\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ wv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v — A viszontlátásra! Pontos legyen!... — Pontos leszek ... 5. Hat hónap múlva találkoztak. — Nos? — kérdezte a Iónok Kovácstól. — Ha érdekli önt a vélem nyem ... — Hát persze, hogy érdi kel... — Nos, akkor elmondom . . Én úgy találom, hogy az ügy intézésünk még eléggé bürök ratikus ... — Valóban? — Lehet, hogy tévedek .. — Mindenesetre figyelem méltó, amit mond. Gondolko< ni fogok rajta. — Köszönöm. — Én köszönöm. — Szó se lehet róla. Én ki szőnöm. 6. Másnap Kovácsot áthelyez ték a Bámexbumfért Só utcr telepére. — Idegesített a fickó — mondta a főnök. — Nem !í rom az izgágc embereket... Mikes Györgj 4. Ismét eltelt egy esztendő: — Miért nem keresett fel? — kérdezte a főnök Kovácstól. — Mondtam, hogy alkalomadtán keressen fel... — Nem olyan sürgős a dolog. — Magának milyen időpont felelne meg a legjobban? — kérdezte a főnök. — Mit szólna holnap három órához? — Sajnos, akkor el vagyok foglalva... De nem találkozhatnánk holnapután négy órakor? — Részemről semmi akadálya ... — Persze, közbejöhet valami ... — Ezzel tisztában vagyok... — Már nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, mit fog mon- lani. — Remélem, nem fogok csalódást okozni. — Tudom már, hogy mi nem tetszett annak idején ... Ha igényt tart rá, hogy elmondjam ... — Hát persze, hogy igényt tartok rá, sőt, módfelett kíváncsi vagyok... — Akkor, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy elmondjam ... A főnök az órájára nézett. — Sajnos, ez nem a legjobb időpont... A minisztériumba kell mennem. — Akkor majd máskor — felelte türelmesen Kovács. — Elnézést kérek... — Szóra sem érdemes. — Ugye, megért engem ... A munka... — Tökéletesen ... — Viszontlátásra ... — Majd jelentkezem — Alkalomadtán... — Alkalomadtán... 1. • * ; Negyedik esztendeje dolgo• zott már Kovács a Bámex• bumfért Ló utcai telepén. Szót• lanül és szorgalmasan, reggel ! nyolctól délután fél ötig. j Így telt el négy esztendő. \ Egy napon aztán felemelte ! a fejét az akták közül és na- i gyón halkan azt rebegte: : — Attól tartok, ez így nem !lesz jó ... ! A kollégák döbbenten néz- \ tek rá. : 2. • > Fél évvel később a főnöke > behívatta: ! — Fülembe jutott. Kovács ! kartárs, hogy maga valamire { azt mondta: ez így nem. lesz ! jó ... Mi az, amit nem talál ! nálunk jónak? í — Már nem emlékszem pon- ! tosan — felelte Kovács. — Ha ; eszembe jut, feltétlenül meg ; fogom mondani. ; — Elvárom öntől... • — Számíthat rám. ; — Előre is köszönöm, í — Szívesen. \ 3. | ; Egy év múlva Kővár ' l’ e- í reste a főnökét.
