Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-20 / 298. szám
1964. DECEMBER 30. VASÁRNAP UtCYK KJínSan 9 VÁRNÁI ZSENI: Csinos a kislány.... Csinos a kislány, minden a helyén! De mi az a púp a feje tetején?! Szénaboglya, méhkas, avagy talán kis csibéket rejt alatta a lány? Szegényke, ó, hogy mennyit dolgozott, míg ily fura frizurát tornyozott sima hajából, szinte gyötrelem, tupírozza, bodrozza szüntelen, s éjjel sincs nyugta, a sok hajcsavar álmot, nyugalmat, mindent megzavar, s ha elalszik lidércek gyötrik őt, szegény kis feje nem lel pihenőt. Miért csinálja? Mert így divatos! Hogy elcsúfítja, az egyszer bizonyos: vékony nyakán nagy kócfej imbolyog, térde fölött kis pendely kucorog, de oly rövid, hogy semmit sem takar... azt sem tudja szegényke: mit akar? Hogy megbámulják? Kis bolond leány, csak nevetnek ily fura figurán. Mi van a fejben? Az az érdekes! Homlokod mögött valami érdemes szép gondolat, tudás, mi fölemel.... Kislány ez az, mi belőled érdekel, s ha tudsz valami szépet, okosat, akkor nem árt a változó divat bármily bolondos, bármily ostoba! Az ifjúság, e legnagyobb csoda kibírja ezt is __szép, aki fiatal! F ejed búbjáról az a kis kazal majd elrepül, mert elfújja a szél... de te tanulj, hogy vénen is szép legyél! Egyedül (Foto: Kotróczó) TÉLKÖSZÖNTŐ H olnap hivatalosan is beköszönt a tél. Az idén nem sietett túlságosan — csak december elején érkezett: fehér bundában, néhány fokos faggyal, vad szelek kíséretében. A határ már néptelen. A megfáradt föld meleg takaró alatt alussza erőtgyűjtő álmát. Csak a varjak fekete serege károg, mohón kutatva eleség után. A néhány hete még hangos határból az élet a falvakba költözött. A kémények derűsen ; pipálnak, vendéghivogatón: most van az ideje a szomszédolás- ! nak, a tereférének, annál is inkább, mert a szó mellé minden ; házban jó bor kerül. Ahogyan sokan mondják: télüzönek. Napközben leginlcább a ház körül tesznek-vesznek az | emberek. Most végre arra is telik az időből, hogy kijavítsák ! a foghíjas kerítéseket, megszögeljék az ólak deszkafalát, ki- ; kalapálják az eltompult szerszámokat, megkenjék a kút nyír- i korgó kerekét. Egyszóval az elkövetkező napokban, hetekben i sorra megreperálodnak a nyáron elromlott használati tárgyak. | szerszámok, alkatrészek, hogy felújítva, újjávarázsolva kö- ; szöntsék három hónap múlva a tavaszt. A rövid téli nappalokat így rendre kitöltik a ház körüli ! javítgatások, szöszmötölések, de mivel telik az idő a meghosz- I szabbodó estéken? j könyvtárak forgalma szinte egyik napról a másikra j megnő. Nemcsak a látogatók, de a kölcsönzött könyj vek száma is ugrásszerűen emelkedik. Aki eddig havonta ha egyszer látogatott el a falu könyvtárába, most he- I lenként keresi fel, s mindannyiszor megrakodva távozik. Nem | véletlenül. Az olvasás tanulságos gondűzője, hasznos időtölté- ! se a téli estéknek. A villanyszámlát már nemcsak a délutáni lámpagyújtás i növeli — a rádiók, televíziók korábbi bekapcsolása is. Ilyenkor becsüli csak igazán a parasztember a távolba látás cso- j dóját: amikor odakinn hegyes északi szelek nyargalásznak, a meleg szobába egyetlen gombnyomásra odavarázsolható a moll zi, a színház, vagy akár a legtávolabbi külhoni táj. Még csak költözni sem kell hozzá, akár ingujjra vetkőzve, néhány pohárfka újbor társaságában máris teljes az élvezet. A könyv, a rádió és televízió hallgatás-nézés unaloműző ■ időtöltése mellé egyre több parasztházban talál „otthonra” a j tanulás. Okkal. Ami tudás elegendő volt a néhány holdas gaz- : daságok megműveléséhez, már kevésnek bizonyul a száz és j ezer holdakhoz. A lehetőségek sora többnyire adott: az álta- \ lános iskolai oktatástól az ezüstkalászos gazdatanfolyamon és • a tsz-akadémiákon keresztül egészen a mezőgazdasági tech- ! níkumokig. A megye hítszéves terve szerint 1970-re tizen- j nyolcezer mezőgazdasági szakmunkásra van szükség ahhoz. j hogy a növénytermesztésben és az állattenyésztésben elérhes- ! sük a tervezett előirányzatokat. Ez a jelentős szakmunkás- \ igény elsősorban a gépész, kertész és állattenyésztő szakmák- ! ban jelentkezik. E szakmák elsajátításának alapvető feltétele « azonban az általános iskola elvégzése. P « \ -m-lyenkor télidő tájt, a falu első és legfontosabb embere: a i Jl népművelő. Tőle várják a falvak népei, hogy elűzze a \ téli estek unalmát, hogy adjon valamit, ami megélénkíti ; és tartalmassá teszi életüket, túl az olvasáson, a televizióné- j zésen, a tanuláson. Mert az idő bármennyire is zord, az em- j bér mégis csak társaslény és emberek társaságában érzi iga- \ zán jól magát. És egy-egy érdekes, vonzó rendezvényért még \ a legcsikorgóbb téli estéken is útrakel, hogy szórakozzan, ui- ; gadjon, együtt embertársaival. Most kezdődik csak igazán a szezonja a falusi és a tsz- ; kluboknak. Az otthonosan berendezett, megfelelő program- i mai rendelkező klubokban újságok, folyóiratok, könyvek mel- } lett beszélgethetnek, szórakozhatnak a fiatalok és az időseb- ! bek egyaránt. S ha a klubokban rádió, televízió, lemezjátszó ! s hetenként legalább egy filmvetítéssel egybekötött előadás \ színesíti a programot, biztos, hogy egyetlen téli estére sem ; marad üresen. Természetesen nemcsak a klubok életének felvirágozta- l tása a népművelők feladata. A tél a különböző öntevékeny ! művészeti csoportok felkészülésének az időszaka is. Ilyenkor 5 bőségesen jut idő arra, hogy új színdarab próbáihoz kezdje- } nelc a színjátszók, új táncok koreográfiájával ismerkedjenek í a táncosok, új dalokat tanuljanak a kórusok. } • Es a népművelők gondja, hogy a klubélet fellendítése, az i öntevékeny művészeti csoportok foglalkoztatása mellett mi- } lyen új ötletekkel, tanulási és szórakozási lehetőségekkel te- } gye még színesebbé, elevenebbé és hasznosabbá a hosszú téli f. délutánokat, estéket. Csak néhány példa a sok közül: ismeret- j terjesztő előadások, irodalmi estek, szellemi vetélkedők, író— f olvasó találkozók, közös kiállításlátogatások, ki mit tud ver % sengések tehetik változatosabbá a téli hónapok népművelő i programját. í jj -fjrolnaptól a naptár szerint ts tél van. A megfáradt föld í JLl me^eü takaró alatt alussza erőtgyűjtő álmát. Az embe } rek tanulással, szórakozással pihenik ki a nagy mun í kák fáradalmait, s gyűjtenek erőt a tavaszköszöntéshez. Hogy ? milyen lesz ez az erő, azért a népművelők is felelősek, i ? Prukner Pál V. Hasonulni kezdünk egymás-^ hoz. A nők férfiasodnak. Le- ^ vágatják a hajukat, nadrá- got cltenek, motoroznak, ru- ^ mot isznak és néhányan úgy £ káromkodnak, mint egy haj- dani huszárőrmester. A férfiak,^ honorálva a látható közeledést,^ szintén lépést tesznek a női ^ nem felé, és távolodnak a régi? férfi ideáltól. Megnövesztik £ a hajukat, néhányan már bo- }} dorítják is. Színes strandtás- ^ kában cipelik az egy csomag^ Kossuth jukat, mozdulataik,^ járásuk kecses, légies és sze-^ mérmes pironkodással fogad- ^ ják, ha udvarolnak nekik. NEM ÓHAJTÓK elhamarko-^ dottan pálcát törni e kezdemé-^ nyezés felett. De félek, hogy ^ itt nem áll meg. és kitalálják^ a férfiak részére a szoknya di-^ vatot, amit azért is ellenzek,^ mert kényelmetlen, és nagyon^ vékonyak a lábaim. Rettegek^ attól, hogy egy Váci .utcai ma-j szék dél-sziciliai halászblúz cí- ? mén olyan ingeket hoz a férfi-^ divatba, amelyből kilóg a vál-á .lám. Félek, hogy 20 év múlva? j a következő kis tudósításban^ íkell beszámolnom lapomnak^ jegy női és férfi szépségver-^ ! senyről: ? *. y >, „Az év szépségverseny két? } győztese áll előttünk. A női? } mezőny legjobbjának Bru-^ ínek Margit bizonyult. 20 éves ? jszépség. Pipázik, és kedvenc^ } itala a törköly. Széles vállait ^ } kiemeli a válltömés, lábain ke- j » esés szögesbakancs. Divatos j } kefefrizurát visel, az üzemig } labdarúgó-válogatott jobbszél- j jsője. Hajadon, ugyanis utol-5 ; só vőlegényét egy kisebb vi- j j tájuk következtében nyolc na- j ípon túl gyógyuló sérüléssel je-? jlenleg is ápolják. | } A férfigyőztes Hajnal A1-? } fonz bájos, törékeny jelenség í \ Platinaszőke haja remek ke-I } retbe foglal ja nyájas, mosoly-1 j gós arcát. Chanel kölnit hasz-| j nál, kedves virága a rezeda. \ ? ívelt nyaka merészen emelke-j ? dik ki elől raffolt, hátul de-1 J koltált blúzából. Űjvonalúj ^nadrágján három hói és faltnij ^emeli ki csodálatos alakját.} ^Életmódja is abszolút férfias.» |Nem iszik, nem dohányzik.! ^sportokkal rém rontja alak-! ^ját. Kedvenc • szórakozása aj ?horgolás. így várja az igazit,! ?akinek már összegyűjtötte aj ^ stafírungot. \ A KÉT GYŐZTEST hosszúi ^ ideig ünnepelte a közönség ... j ^Hasonló sikert arattak a to-j í vábbi helyezettek, míg a lema- j ^ radottak lehajtott fővel kul-j ^ lógtak ki a teremből. Az utób- i ^ biak között találtuk Knidoszi! ^ Aphroditét, Brigitte Bardot és! ^Sophia Lorent. A férfimé-} ^zőny sereghajtói a Belvederi í ^ Apolló, Charles Boyer és; í Yvés Montand voltak!” } y ? Ősz Ferenc >. j VÁLTOZNAK a szépség- j ideálok. A reneszánsz teltido- j mú madonnái ma zokogva j szednék a Preludint, a közep- : kor aszkéta termetű szemfor- jgató asszonyaira azt monda- j nák, hogy csúf csontváz, de I még Mona Lisa kezéért sem I tői nélc magukat korunk fér- I fiai, pedig a nevezett hölgy I korának szépségideálja volt. :Na persze változik a férfiideál I is. Hol vannak már a lovag- i kor páncélos vitézei, akik az j életüket akarták áldozni imá- : dott hölgyeik mosolyáért, ami- í kor ma egy pár nylon haris- j nyáért akár nevetést is kap- i hatnak. A dolgot fejlődésében szem- j lélve: a nemek, úgy látszik, ; megunták az évezredes har- ; cot, mindjobban közelednek I egymáshoz, és a békés koeg- j zisztencia elvét e területre is j kiterjesztik. (A békés egymás j mellett élés általában a ne- ! mekre vonatkozik, és nem í minden házaspárra.) / ez volt: „Kálmán mindent ta-; gadjon, hogy kiengedjék, mii mindent magukra vállalunk.” ; Az öreg új cigarettát sodor\ a dózniból, a füst kéken száll.’, — A cellatársam egyik este, j amikor már bekaptuk a feke-! te kenyeret és teát, azt kér-’, dezte tőlem: „Mondd, Bakó. i ismered te József Attilát?'", „Az ki?” — kérdeztem vissza, j A felhajtott gallérú rabkabát- j ban elmondta egy versnek', utolsó sorait. Még most is em-j lékszem rá ... Szépen mondta. \ . — Kicsit később, ódámén- \ tünk a rácsos ablakhoz, és ki-', néztünk az égre. Este volt, \ már fénylettek a csillagok. Aj cellatársam sokáig mozdulat- j lan állt. Egyszerre megszólal-', tam: „Mit nézel annyi so-j káig?” „Látom a házamat, aj feleségemet, meg a gyermeke-', met, Szőke, amilyennek akar-', tam.” Megint buta voltam,', megkérdeztem: „Hát van neked feleséged, meg gyereked ?” Mosolygott és most nagyon szép volt az ember: „Még nincs, de majd lesz" — átfogta a, váltamat. — „Gyere nézd te is a csillagokat és akikor te is látod a gyerekedet.” És én is néztem a csillagokat és én is láttam a gyerekemet, pedig nekem se volt. Az öreg hirtelen feláll és-------------r kezet ad. , — Most tizenkilenc éves a gyerekem... A négymázsás bála, a gyárudvaron gyors táncot jár. Már öt ember ereje a ritmus. A raktárépületnél két fiú birkózik. Döngetik egymást, és nevetitek: a lkedvük feszül. Közülük az egyik tizenkilenc éves. porba, hogy jobban értsem, amit magyaráz: — A mi műhelyünkben hat pad volt egymás mögött. Futószalagon készültek a babák. Elől a cellatársam ült. Ö ragasztotta az összevarrt anyagra a betűket. Előtte kis dobozkában, nagyon sok, mindenféle betű... A másik fűrészporral tömte, a harmadik hajat tett a bábú kopasz fejére... s így ment ez sorba. Én a nyílásokat varrtam be. Unalmas volt. De a többiek mindig izgalommal várták a következő babákat, és ha megkapták. bólogattak ... A műhelyben tilos volt a beszéd. Hatunkra két fegyőr vigyázott. Az öreg hamisan hunyorít, mint aki azt mondja: na. békás, figyelj, most következik a beszéd java. — Négy hét után azt kérdezte a fekete szemű ember: „Mondd, a babaműhelyben te nem vettél észre semmit?” — „Nem én" — feleltem az igazat. „Hát tudd meg — .mondta alig hallhatóan — mi, öten egy gyárban dolgoztunk és sztrájk miatt vagyunk itt. A babákkal pedig üzenünk." „Üzentek?” — csodálkoztam nagyot. Az ember rábólintott: „Üzenünk. Van harminckét betűformánk... mi kell még? A babák kézről-kézre mennek, sorba, én pedig mindig ráragasztom a szöveget.” Nem értettem sehogysem. Elmagyarázta: „Tegnap az első babára K betűt ragasztottam, a másodikra á-t, a harmadikra l-t, a negyedikre m-et, az ötödikre megint á-t, a hatodikra n-t. Na érted már? Ez eddig, ha egymás mellé rakod, akkor Kálmán ...” A teljes szöveg pedig, mint később megtudtam, pun, és megáll egy kémény tetején: — Bekísértek a cellába. A p riccsen fekete szemű ember ült. Lábát rossz lópokróc takarta. AwÁkor csattant a retesz, végigmért és megszólalt: „Munkás vagy?” Közel léptem, úgy feleltem: „Béres voltam.” Ennyit mondott: „Ugyanaz.” — Hogy ne vacogjunk, átöleltük egymást, úgy aludtunk el. Hajnalban kopogást hallottam. Nem volt mellettem az ember. A cellafalnál lépkedett. ,,Kitúrtalak” — mondtam. Erőltetve nevetett: ..Nem tesz semmit!” — És mellém lépett és eligazította a takarót. — Reggel a nap a priccsem- hez jött. Az ember már a rácsos ablaknál állt: „Csodálatos az élet — mondta —, Pesten most nyitják a kapukat a házmesterek. A villamosok csilingelnek, anyám az ágyamhoz lép, hogy felkeltsen: Sanyi, mindjárt dudál a gyár ... Szegény, biztos mindig elfelejti, hogy nem vagyok otthon .. .” Én is az ablakhoz léptem és ahogy a nap ránk sütött, az anyámra gondoltam. — Mikor a foglár kivitte a feketekávés bögrét, visszaordított a kémlelő nyíláson: „Igyekezni! Munkára!” Biztos értetlenül néztem, mert a cella- társam azt mondta: ..Ebédig babákat csinálunk. Kitömjük fűrészporral és betűket ragasztunk a hasukra, hogy a nagyságos urak gyerekei játékból tanulják az ábácét.” Tetszett a dolog, és nevettem rajta ... Vékony, száraz ágat kapar fel a földről., azzal rajzol a
