Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-19 / 297. szám

VIII. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM D isznóölés 1964. DECEMBER 13, SZOMBAT hallottuk írunk Róla ÁLLATRÓL EMBERRE TERJEDŐ BETEGSÉGEK Dr. Faith István vezető fő- állatorvos tart hétfőn dél­után 5 órakor előadást az állatról emberre terjedő be­tegségekről. a Szabadság Ter­melőszövetkezet hangácsi klub­jában. ★ Libanon az új megrendelő államok közé tartozik. Az idén húsz vagon különféle dzse­met rendelt konzervgyárunk­tól. ★ Az Időszerű kérdések tan­folyamát a földművesszövet­kezet dolgozói közül hetve­nen látogatják rendszeresen. * Csatornát készítenek a Sza­badság téren. A Szabadság tér 1. szám alatti bérház szennyvízlevezetését szolgálja majd ez a csatorna. ★ A gyermek- és ifjúságvé­delmi bizottság jövő évi ter­vében szerepel az ipari ta­nulók helyzetének vizsgálata, elsősorban a magániparosok­nál. * Megindult a földmű­vesszövetkezet akadé­miájának második év­folyama. Az első elő­adást kedden délután tartották meg. Ezt kö­vetően havonként..egy- egy akadémiai előadás lesz a földművesszövet­kezet dolgozói részére. Negyvenhét vagon vörös­hagymát csomagoltak öt ki­logrammos. tetszetős hálók­ba a MÉK-telepen. Az öt- kilogrammos exportcsomago­kat nyugati államokba ex­portálják. ■k TANÁCSTAGOK BESZÁMOLÓJA Kovács László, a 24-es kör­zet tanácstagja és Bélteki Pál, az 53-as körzet tanács­tagja kedden délután 2 óra­kor tartják tanácstagi beszá­molójukat a faárugyár kul­túrtermében. •k Kiváló osztály címmel tün­tették ki a földművesszö­vetkezeti áruház cipő- és készruhaosztályait. •k A tánctanfolyam záróvizs­gáját ma este tartják a műve­lődési otthon tánctermében. •k SOK EMBER BOSZ- SZANKODIK EGY EM­BER MIATT Elkészült az új járda az Aulich utcában. A környék lakói boldo­gok, de az örömbe üröm is vegyült. A Csipvári utca és az Aulich ut ca találkozásánál nagy sártenger szomoritja az arra lakókat. Kaszics Ferenc fuvaros hordja fel a sarat lovaskocsi­jával az úttestről. Bosz- szankodtak a környék lakói, hogy egy ember miatt nem élvezhetik az új járda örömeit. k A Szabadság Termelőszö­vetkezet alszegi klubjában táncmulatságot rendeznek 25- én. * MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Egy ember ára. Magyarul beszélő angol film egy spor­toló karrierjéről. Szélesvász­nú. Tíz éven alul nem aján­lott! Kísérőműsor: Lakásválság. KIOSZ-TAGGYŰLÉS Nincs utánpótlás ? — Nyugodt öregség, Eredményes továbbképzés — Be szántó lé TTfirfrn rar-i —Ip— 1 '■ ■ "■ m a o kisiparosság fél évi munkájának eredményeiről Körülbelül kétszáz kisipa­ros népesítette a KIOSZ nagy­termét, s megjelent a gyűlé­sen a megyei KIOSZ képvi­seletében Fischer Pál gazda­sági felelős, a Hazafias Nép­front városi bizottsága kép­viseletében pedig Horváth Lehel. A városi tanácsot Re­szeli Soós Ambrus vb-titkár képviselte, s jelen volt Szoko- nya László, az ipari osztály vezetője. A gyűlést félórás ünnepi műsorral vezette be a városi iparos dalkar, majd Fischer Pál tartott tájékoztatót. A helyi szervezet féléves munkáját Pej János, KIOSZ- titkár ismertette. Bevezető­jében elmondotta, hogy a nagykőrösi szervezet helyi és megyei kapcsolata igen jó. Minden jogos kérésben szá­míthat az iparosság a pártbi­zottság, a tanács és a Haza­fias Népfront támogatására. — Legsúlyosabb problé­mánk — folytatta ezután Pej János — az utánpótlás bizto­sítása. Iparosaink túlkoro- sak. Az elmúlt hat hónapban harmincegy ipari tanu­lót szerződtettek, holott még legalább tizenöt-ti­zenhat tanulót el lehetett volna helyezni. Ez azonban jelentkezők hiá­nyában lehetetlen volt. Ez idő szerint ötvenkét kisipa­ros nyolcvankét ipari tanu­lót foglalkoztat. — Létszámunk egyre csök­ken — állapította meg a to­vábbiakban Pej János. — Az elmúlt hat hónap alatt tizen­három kisiparos tette le a szerszámot. Ezek közül hatan a szocialista szektorban foly­tatják munkájukat. Egy ipa­ros társunk elköltözött, né­gyen megérdemelt nyugdíjba mentek. Borsi Dénes tagtár­sunktól örökre elbúcsúztunk. Az elmúlt fél évben hárman kaptak iparengedélyt. Váro­sunk javító-szolgáltató igé­nyeinek kielégítése több szak­mában teszi indokolttá új iparengedélyek kiadását. Tagjaink anyaggal való el­látása az utóbbi hat hónap­ban megfelelő volt, bár külö­nösen építőanyagban, első­sorban téglában hiányok mu­tatkoztak. Reméljük, hogy a téglagyár jövő évben meg­induló üzeme meg fogja ol­dani a problémát. A kisipari nyugdijrende­let megjelenése óta hu­szonhat aktív kisiparosra jut egy nyugdíjas. Tagjaink, egyre inkább lát­ják, hogy helyes az, ha a kis­iparos idejében gondoskodik öreg napjairól. Eredményesen folyik szer­vezetünkben a továbbképzés. A szobafestők-mázolók, vala­mint a szabók részére elmé­leti és szakmai gyakorlati továbplcépsést biztosítunk. Iparos akadémiánk harminc­öt résztvevővel büszkélkedik. Az ipari tanulók nevelésében is eredményesen tevékeny­kedünk. Tanulóankétjaink népesek és helyes lenne, ha azokon a tanulókon, nevelő­kön kívül a mesterek is na­gyobb számban részt venné­nek. Az időszaki vizsgák he­lyesen befolyásolják a tanulók előmenetelét. Önbizalmat, bátorságot ad az eredménye­sen teljesített időszaki vizsga. Szervezetünk igen jó kap­csolatot tart a helybeli kis­ipari termelőszövetkezetek csúcsbizottságával. Klubter­münk kulturális tervét együtt készítjük el, rendezvényeink mindig közösek. Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a klub fenntartási költ­ségeihez a csúcsbizottság anyagilag is hozzájárul, sőt, a népszerű iparos dalk'ar költségeinek nagy részét szí­vesen vállalja a bizottság. Befejezésül Pej János be­szélt a kisiparosság részvé­teléről a társadalmi munká­ban. Ki mit tud mozgalom jelentkezői között egyre több a kisiparos, — mondotta. — És mi azon vagyunk, hogy hazánk felszabadulásának hu­szadik évfordulóján minél több arany- és ezüstéremmel kitüntetett kisiparossal büsz­kélkedhessünk. (Papp felv.) BÚCSÚZÓ KOSARASOK Komáromi Sára és Varga Vera visszavonul A TEJIVOBAN A forgalom kellős közepén faggatom Szarvas Mihálynét, a tejivó életéről. — Érdekes — mondja —, a szép, modern üzletben az elő­ző évekhez viszonyítva csök­kent a forgalom. Sokan azt hi­szik, hogy nálunk kizárólag csak tejet lehet kapni és sem­mi más élelmiszert. Pedig ugyanúgy, mint a régi helyen, só és paprikán kívül minden élelmiszer kapható. Kaphatók nálunk különböző pudingok és friss krémek is. (Nem ártana, ha erre a bolt­ban felhívnák a vásárlók fi­gyelmét, mert sokan nem is tudnak róla. — Szerk.) A jövő év elején kávéőrlőt is kapunk, hogy a nálunk vá­sárolt kávét kívánságra őröl­ve tudjuk kiszolgálni vevőink­nek. Persze azért nincs okunk a panaszra. A boltban nyitás­kor van a legnagyobb forga­lom. Körülbelül 400—500 fő fogyasztja el naponta reggeli­jét, közöttük nagyon sok isko­lás gyermek. Vannak olyan vevőink is, akik a kész kávét, kakaót hazaviszik. A reggeli forgalom meg­könnyítésére és gyorsabbá té­telére jó lenne még egy tűz­hely. Mi sem természetes, hogy a mostani időszakban megkér­deztük, hogyan készültek fel a karácsonyi forgalomra? — Vajból 480 kilogramm, tej bőségesen lesz. túróból korlátozott a mennyiség. — bakonyi — — VALÓBAN. így van, visszavonulunk — jelentette ki kérdésemre Komáromi Sári. Kiválásukkal két értékes kulcsjátékosát veszíti el a Ki­nizsi. Őszintén sajnáljuk. Ve­lük ismertük, szerettük a csa­patot. Nélkülük sokáig viseli' majd „új'’ jellegét a csapat. Arról az új csapatról, amely­ben nem fognak szerepelni, sok szépet, jót, biztatót mond­tak. NYUGODTAN távoznak. Távozásukkal nem okoznak pánikot a szakosztályban. Jó, szerintük is az NB II színvo­nalát megütő csapatból vál­nak ki. Sári szakvéleménye az utódokról, a jövő év csapatá­ról szinte hízelgő. Habozás nélkül előlegezte a „jó” jelzőt, a továbbiak során azonban módosított: Komáromi Sára — Olyan nincs, mint a Jal- sovitzky, Horváth, Péczeli, M. Kiss, Juhász és a többiek- ből tevődő ... — Magát miért nem említi? — Én utánuk jöttem, illet­ve ... ... ebben a csapatban Sári kezdő játékos volt,-innen in­dult el, hogy aztán hirtelen nagy játékossá fejlődjön. Ti­zenkilenc éves korában már bekerült a válogatott keretbe, de ezt nem ő hanem Tihanyi Lajos mondja, mialatt Sári majdnem pirulva hallgat Kü­lönben azt is elhallgatta, hogy volt NB I-es játékos is. — Két évet játszottam az ak­kori NB I-es Magyar Pamut­ban 1953—54-ben. Aztán ha­zajöttem és mostanáig a Ki­nizsi játékosa voltam. Tizen­kilenc éven át kosaraztam. Hogyan is jellemezzem a kosárlabda szerelmesét, mi­lyennek ismertük a pályán. Azt tudjuk, hogy szakmájában a gyárban jó munkát végez, de nyugodtan állítjuk, a pá­lyán is kitűnő volt, a csa­pat legjobb játékosa. Gyakran írtuk róla: a mezőny legjobb­ja. Igazi összefogó erő, irá­nyító, kitűnő végrehajtó volt a csapatban. Játékát szelle­messég jellemezte. Elgondolá­sait védői nem, vagy csak ne­hezen tudták kiismerni. Stí­lusa szinte egyéni volt. Min­dig az volt az érzésem, több van benne, mint amennyit ki­játszik. — Értékelte-e, hogy a tizen­kilenc év alatt hányszor ta­lált a bűvös kosárba? — kér­deztem. — Azt hiszem, forintjával értékelve is szép ajándékot lehetne venni belőle .. — S ketten Verával? — Akkor a szilvesztert is átmulathatnánk akár hárman is, — nyugtatott meg a „pont­milliomos”. — Mióta játszik Varga Ve­rával és mit mond a játékos a játékosról? VERA régi klubtársam. Sze­rettem vele együtt játszani. Jó Az elismerés nyen. Az újság is megírta, de úgy látszik, senki sem olvas­ta, senki nem hallott vagy si­keremről. Senki egy szóval nem emlegette. 7 prilis negyedikén, mint a .Zl Hazafias Népfront aktí­vája, oklevelet kaptam és ka­bátom hajtókájára a tanács­elnök tűzte ki a Községfejlesz­tésért érem ezüst fokozatát. Hivatalomban ezt senki nem említette. Hiába célozgattam arra, hogy milyen szép okleve­let kaptam és hasztalan visel­tem egy héten át az ezüstözött jelvényt. Hiába indultam koromat meghazudtoló frísseséggel az MHK-ban. Elsőnek futottam be a célba kerékpáron, jól sze­repeltem la hármas ugrásban, összekapartam százötven pon­tot, ami vállalati rekord volt. Varga Vera (Godány felv.) játékos, nagyszerű irányító, ö mindig tudta, mikor és hova adja a labdát. Nagyon meg­tudtuk egymást érteni. Szá­momra mindig megnyugtató érzés volt, hogy Vera játszott mögöttem. így láttuk kívülről mi is. A két játékos között azonban sok vonatkozású különbség van. Az egyik támadó, a másik védőjátékos volt más-más sze­repkörrel. A támadót segítette, a védőt hátrányosan befolyá­solta természetes adottsága, a termete, így Vera volt több­ször nehezebb helyzetben. Ezt a hátrányát lobbanékonyság­gal, gyors közbelépéssel pótol­ta. Benne megvolt, ami Sáriból hiányzott, a keménység, ha kellett. Minden idegszálával küzdeni tudó, a győzelemért égő, szenvedélyes kosaras volt. AZZAL búcsúzunk tőlük, hogy kiérdemelték a megbe­csülést, szeretetet. Úgy nézünk rájuk, mint azokra a kevesek­re, akik mindent megtettek városunk sportja érdekében. — ella — Engedély nélkül legeltet­te állatait Kollár Károly (Ho- inolytája dűlő 47.). A szabály­sértési bíróság kétszáz fo­rintra bírságolta. t t a poharakat. Este kilenc óra\ táján mindenki tökrészeg volt. \ En voltam az egyetlen, aki', még mindig hetykén állt a lá-l bán. Sorba jártam az asztaloki környékét és szorgalmasan töl-l tögettem a borocskát. A vállalati személykocsi ti-l zenegy óráig fuvarozta haza al társaságot. En támasztottam \ be az iroda ajtaját. Megkö-l szöntem a gépkocsivezető\ készséges ajánlatát. — Köszönöm, gyalog me- \ gyek haza. Ennyi séta kell az; embernek. Fütyörészve ballagtam végigl az utcán. \ s j Másnap megtörtént az, ami-l re olyan nagyon régen vártam. \ Először a főkönyvelő kartársi gratulált, majd a folyosón az\ igazgató kartárs fejezte ki tel-\ jes elismerését. öt liter bort ittam meal anélkül, hoay berúgtam vol-l na. í-si- ! Senki egy szóval nem említet­te, senki meg nem dicsért érte. Nem mondhatom, hogy el­keseredett voltam. Azt már ugye mondtam, hogy a sze­rénység alaptermészetem. Bár nem tagadom, hogy szívesen vettem volna egy parányi el­ismerést. Szeptember vége felé Mi­hály nap volt. Nem tudom, ki­nek az agyában született meg az ötlet, hogy az igazgató kar­társat köszöntsük fel. Csinál­tattunk egy kazal szendvicset, vásároltunk harminc liter zöldszilvánit és testületileg hívtuk át műszak után az igazgató kartársat az admi­nisztrációba. P áratlan muri alakult ki. A fehérnépek már úgy hét óra felé hazaindultak. Mi pe­dig szorgalmasan emelgettük ! t/ an olyan ember, akinek \ V alaptermészete a szerény- i ség. Szinte névtelenül eltűnik ’ a tömegben. Mindennapi mun- \ káját becsülettel elvégzi. Ami í jót csinál, azt a kollektíva ja- \ vára írják és ezzel slussz. Ki- \ tüntetésre sohasem javasol- '• ják, az igazgatói vállveregetés i neki nem jár és a legtöbb. amit róla elmondanak annyi, í hogy használható ember. . No, ilyen vagyok én. Evek \ óta dolgozom a Barackmag J Polírozó Vállalat adminisztrá- t dójában. Egész napon át ott f hajolok az íróasztalom fölé. í Csendesen, lmngtalanul dolgo- \ zom. } Jó munkámért soha meg £ nem dicsértek. Biztosan észre i sem vették, hogy mit csinálok % vagy természetesnek, magától £ érthetődének tekintik. A fő- % könyvelő kartárs együtt emle- % get a kollektívával, az igazga- % tó kartárs pedig talán azt sem | tudja, hogy a világon vagyok, r, Januárban az első táblán í végeztem a megyei sakkverse-

Next

/
Thumbnails
Contents