Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-18 / 296. szám
P£S7 MEGY Ei ^Mirigy 1964. DECEMBER 18, PÉNTEK NEPMÜVESZETI BABÁK j Fogy azoknak a száma, akik ^ még láthatták öt — különösen ^ igazán nagy szerepeiben. Már- ^ pedig egy vérbeli színpadi £ színész művészetéről még a ^ filmtekercsek és a magnósza- í lagok sem tudnak teljes hite- ? 1 ességgel vallani. És Pethes Imréről nem maradtak fenn ^ filmek, lemezek sem. A száz ^ esztendeje született és negy- ^ ven éve eltávozott, nagy ma- £ gyár színészről még fénykép £ is alig van, s — az öt ismerők szerint — azok még halvá- $ nyan sem tudják tükrözni azt % a varázsos képességet, hogy ^ teljességgel azzá az emberré változott, akit játszott. „Pe- ^ tlies Imrének nem kellett ko- f turnust húznia lábára — ír- í ta róla Hevesi Sándor —, ^ hogy átlendüljön a hősök vi- ^ lágába. Ö a nagy drámák és % eszményi játékok alakjait be- £ lülröl közelítette meg, s ész- £ revehetetlen finomsággal, de í annál mélyebben egyénítette í őket.” A magyar színjáték í nagy tudósa — aki éppen ab- ^ ban az évben, 1902-ben, szer- ^ ződött rendezőként a budapes- £ ti Nemzeti Színházhoz, amikor ^ a már harmincnyolc éves ^ Pethes, sok évi vidéki bolyon- í gás és tengődés után, a fővá- f ros közönségének bemutatkoz- 2 hatott — a lényeget mondotta ^ ki a jászárokszállási ügyvéd íf színésszé lett fiáról. Neki va- ^ lóban nem volt szüksége sem ^ a „Koturnus” magasított ci- ^ pőjére, sem másfajta kellé- < kekre, hogy a legszárnyalóbb vagy akár legszörnyűbb jelle- ^ meket elevenítse meg. Kor- ^ társai szerint alig maszkírozta $ magát. S a hangját sem re- ^ zegtette egy olyan korszakban, ^ amikor — Paulay realista ha- ^ gyományai, s a könnyed, tár- ? salgási darabokat előadó Víg- í színház több vonatkozásban $ jótékony konkurrenciája elle- J nére — a Nemzeti Színházban % még mindig az öblös pátosz, a J mesterkélt „emelkedettség” % uralkodott. Pethes Imre elve- í tett minden „hatásos”-nak í mondott eszközt. Neki egyet- len igazi eszköze volt: az a tehetsége, amellyel bele tudta J élni magát a drámai és a koí médiai hősök leikébe. / £ Abban, hogy Pethes Imre — J akit író, színész, kritikus kor- í társai a legnagyobb Hamlet- í nek, a legcsodálatosabb Me- fisztónak, utolérhetetlen Posa márkinak, a legintelligensebb $ Ibsen-hősnek neveztek — ed- £ dig a fokig eljutott, kétségte- t len szerepet játszott vidéki J ..előélete” is. Mert ha sok teli kintetben bolyongás és tengő- { dés is volt ez az akkori yiszo- i nyok között, Pethes Imre l olyan életismeretre tett szert \ e másfél évtized alatt, ami * többet ért minden elismerő és í dicsérő kritikánál. És függet- í leníteni tudta magát a bécsi } színjátszás jó és rossz hatá- S saitól. Kosztolányi Dezső, aki ( már diákkorában lelkesedő i cikket írt a Szabadkára ellá- ? fogató Pethesről, egy tanulmányában joggal állapította meg, hogy a századforduló magyar színházára valósággal rátelepedett „a bécsi Kleiner Theater túlhajtott naturalizmusa, másrészt a Burgtheater széles, nehéz, német pátosza”. Az országot járó, gyakran kis falvakban is játszó, egyszer főszerepet alakító, másszor meg statisztáló Pethes Imre a naturalizmus és „patetizmus” A nyáron új lakók költöztek az érdi Castelli-vílíába. Uj lakók és egytöl-egyig. nagyon szépek. A lányok csillogó gyöngyös pártába, a fiúk hófehér, lobogószájú ingbe öltözöttek. Úgy ülnek most is az alagsorban, sűrűn egymás mellett. Nem faznak — mert babák valamennyien. A budapesti Népművészeti Htsz rendbehozatta az erősen romos villát. Idén őszig az alagsorral készültek el s ha a zord tél elmúlik, tovább építik a magasföldszintet. A teljes újjáépítés után ideköltözik a vállalat központja, a raktár és a szabászat mellé. A babakészítést az ősszel kezdték. Hatvan asszony egy hónapon át tanulta az ügyes kezű mestertől, hogyan kell a gyöngyöt fűzni, a babatestet kitömni. Amikor már elsajátították a mesterség minden csínját-binját, szétosztották az előre kiszabott anya- ^ gokat és megkezdték a mun- í kát. í A népművészeti szövetke- zet hogy Érdre került, jelen- ^ tősen könnyített a nagy gon- J dón: hová mehetnek dől-^ gozni Érden a beteges, vágy £ kisgyermekes anyák? Tavasz- £ szál ismét tanfolyamot indí- J tanak, újabb hatvan asszony ? részére, akik így, a háztar- 'j tás ellátása mellett, havi ezer- i ezerkétszáz forintot megke- \ reshetnek. $ A Népművészeti Htsz je- í lenleg exportra dolgozik, bár ? áruja belföldön is igen ka- pós lenne. Az iparművészeti £ babák mellett gyermek- és ^ női kabátokat, síöltönyöket, ^ mellényeket, papucsokat, te- ^ rítőket, lámpaernyőket,. író-^ mappákat és sok más apróbb, ? népművészeti motívumokkal díszített cikket készítenek. jí (k. m.) A színész emlékműve Száz éve született Pethes Imre Ráthonyi Gusztáv szabász villanyollóval vágja a kellékeket. reggeltől estig Tamók Jánosné boldogan mutat két remekbekészült babát. Mindkettőnek osztrák gyerekek örülnek majd. (Foto: Gábor) A kövérek rövid életűek A Slimming News nevű londoni lap cikket közöl, amelyből kiderül, hogy Angliában 23 millió felnőtt lakos testsúlya meghaladja a normálisát. A cikk megírja, hogy a statisztikai adatok tanúsága szerint a kövérek rövidebb életűek. A normálisnál 15 kilóval nehezebbek élettartama 28 százalékkal, a 25 kiló „túlsúllyal” rendelkezők élettartama pedig 56 százalékkal rövidebb a rendes tests.úlyú emberek átlagos élettartamánál. Lajosforrásnál, rövid pihenőt tartva, találkoztunk a pilisi erdők vezérkarával. Igazgatójuk, Végvári Jenő vállalkozott rá, hogy villámkérdésekre, gyors válaszokat adjon. Természetesen az erdök- hegyek sorsa érdekel. —- Terem-e sok fenyő ezen a vidéken? — Sok nem. Annyi mégis, hogy tizenkétezer példányt lefelé indíthatunk a Pest— Komárom megyei vidékre. — Másutt nem jár a fejsze? — A pici fenyőknél még megteszi, de a, fakitermelés már alig ismeri ezt a szerszámot. A leggyorsabb favágók nem Egy perc - a pilisi erdőkről szalonnát, de benzint esznek. És ezek a motoros fűrészek úgy vágnak a törzsbe, mint bicska a puha szalonnába. — Lehetne az ízes hasonlatot átváltani egy-két adatra? — Három-négy köbméter helyett he- tet-nyolcat vág egy- egy emberünk. A kitermelés ára egyhar- madára csökkent. — Az idei program? — Kilencvenezer köbméter. — Mi lesz belőle? — Bizony ez elég fontos. Régebben a java tüzelő lett, kisebb része az iparnak készült. Most megfordult a helyzet. — Miért és milyen arányban? — Pontosan ismerjük az ipar igényeit. Így tudjuk, hogy néha egy ötven centiméteres darab is megfelel, míg azelőtt az ilyen számításba sem jöhetett. Most azt szállítjuk a kályhának, amit másra csakugyan nem használhatunk. Hogy milyen arányú ez? Eddig százból negyvenet kapott az ipar, most majd háromnegyedét oda címezzük. — A haszon? — Elég szép pénz. helyett a realizmust kereste és találta is meg a színjátszásban. Amikor a Nemzeti Színházban játszott — eleinte nem túl értékes darabok nem túl értékes szerepeiben —, az értők rögtön meglátták, hogy utódja született Újházi Ede legjobb szerepeinek és Újházi realizmusának is. És Pethes körül csoportosulni kezdtek az újat kereső, a kor kérdéseire választ kutató fiatalok: Hevesi Sándor, Údry Árpád, Som- lay Arthur, Törzs Jenő, a „Thália” forradalmárai. Idős színházbarátok még emlékeznek Pethes Imre — többször is játszott — Cyranó- jára. Ö ebben a darabban is többet adott, mint amit a szerep rejtett. Somlay Arthur, aki azt írta: „Pethes Imre nélkül nem tudtam volna rájönni, mi is az igazi színház” — így emlékezett Pethes Cyranójára: „ki tudta fejezni a Rostand által csak csevegő hangnemben érintett, mély férfifájdalmat”. Coquelin, a Comedie Francaise nagy művésze, akinek testére Rostand a Cyra- nót írta, látta, Budapesten Pethes Imrét a gascognei lovag szerepében és a legna- gyob megbecsüléssel nyilatkozott arról. Somlay Arthur évtizedekkel mestere halála után is sírva fakadt, ha Pethes Imréről esett szó. Somlay — akiben Kárpáti Aurél és a XX. századi magyar színművészet sok más kutatója több vonatkozásban Pethes Imre utódját látta — azt állította, hogy senki sem volt olyan férfias, olyan eszköztelen, mint Pethes. Mint a Színművészeti Főiskola tanára, Somlay szívesen idézte Pethes Imre mondását — „átélés nélkül a színház csak kutyakomédia” — és a fiatal nemzedéket arra tanította, hogy úgy legyenek otthon minden darabban és minden szerepben, mint a szerepben rejlő figura eszével gondolkodó és szívével érző Pethes Imre. Negyven éve már, hogy nincsen Pethes Imre. Lobogó kedélyű tanítványa, Somlay Arthur is a sírban pihen. Fogy és fogy azoknak a száma, akik még láthatták őt. De a szavakba rögzített emlékezet és a sallangtalan, a művek _£s szerepek értelmét kutató realizmus egyre diadalmasabb kibontakozása lebonthatatlan- ná építi a száz éve született Pethes Imre emlékművét. Antal Gábor Lövedék a templom falában Az egykori varsói gettó közelében levő katolikus templom tornyának falában a napokban egy fel nem robbant tüzérségi lövedéket fedeztek fel. A tíz emeletnyi magasságban dolgozó tűzszerészeknek csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült leszerelni a gyújtófejet és ártalmatlanná tenni a veszélyes lövedéket. .1 tizenhetedik Glynn Wolfe, 51 éves Las Vegas-i szállodatulajdonos örök hűséget esküdött Irene Rankin 19 esztendős hölgynek, akitől néhány hete vált el. Egyébként Wolfe úrnak ez a 17. házasságkötése. Öt év alatt negyedmillióval nőtt a dolgozó nők száma Gyakoribb, de rövidebb ideig tart a nők betegsége A szakszervezetek országos felmérésének eredményei Országos felmérést készítettek a szakszervezetek a dolgozó nők helyzetéről. A többi között megvizsgálták, hogyan alakult az utolsó öt esztendőben a nők foglalkoztatása a népgazdaság különböző ágaiban. Az adatokból kiderül, hogy az említett időszakban az állami iparban dolgozó nők száma országosan több mint 250 000-rel növekedett, s ma már jóval meghaladja az egymilliót. Körülbelül egyötöd részük munkabrigádban dolgozik, s eredményes munkájukat jelzi, hogy tavaly mintegy 30 000-en kaptak kiváló dolgozó oklevelet, illetve jelvényt. Az értékkülönbség tavaly tíz milliót hozott. — Remélhetőleg, nemcsak ritkul az erdő. — Az új évben ezerkétszáz hektárt újítunk fel, részben a természet pótló- erőfeszítését igénybe véve, részben mesterséges beavatkozással. — Nem erdei, de hegyi kérdés az utolsó: hol tart a fellegvárba vezető szerpentin építése Viseg- rádon? — A tetőig tulajdonképpen elkészültünk. Onnan Nagyvillámig még van mit építeni. Tavasz szál ezt a szakaszt is megnyithatjuk. . (t. gy ) Felelősség a jövőért! Az utóbbi öt évben csaknem tízezerrel növekedett azoknak a gyeremekeknek a száma, akiket ki kellett emelni rossz családi környezetükből és a szülői felügyelet jogát az állam vállalta magára — hangzott el nemrégiben a Művelődés- ügyi Minisztérium egyik illetékesének nyilatkozatában. Nincs szándékunkban túlságosan megviselni az olvasó érzelmeit, de kérdezzük: mivé lesz azoknak önfeledt boldog gyermekkora, akiket a társadalom kénytelen elvenni a felelőtlen, embertelen szülőktől? A szeretetre vágyó emberpalántáknak senki sem pótolhatja teljesen a családi élet melegét, gondoskodását, az apukával megtett hosszú sétákat, anyuka kedves kis meséit, az emlékezetes családi kirándulásokat, a nagymama finom süteményeit. Néhány hete több iskolában közvéleménykutatást rendeztek a gyermekek között. Az egyik kérdés így hangzott: Kit választottál példaképednek? A tanulók háromnegyed , része — fiúk és lányok egyaránt — válaszukban édesapjukat vagy édesanyjukat nevezték meg, akikhez ' hasonlítani szeretnének legfontosabb emberi tulajdonságaikban. Amilyen felemelő és megnyugtató volt ez az összegezés a jelen és a jövő szempontjából, olyan fájó és nyugtalanító volt azoknak a gyermekeknek a számára, akik alapos okok miatt nem szüleiket választották mintaképüknek. Mennyivel emberibb, teljesebb azoknak az apáknak és anyáknak az élete, akiket munkából hazatérve nem az üres, rideg lakás, hanem ez örömtől nyakukba kapaszkodó gyermek vár, aki lelkendezve meséli a nap ..nagyon fontos” eseményeit az óvó néni vagy a tanító néni dicséreteitől kezdve a szomszéd kisfiú komiszkodásáig, s boldog, Ez annál figyelemre méltóbb, mert a munkásnőknek csak mintegy 15 százaléka szakképzett. Az építőiparban foglalkoztatott 16 000 nődolgozó közül például csak ezernek van szakmunkás oklevele, a mező- gazdaságban pedig 200 000 közül mindössze 2400-nak. A szakképzett nők jelenlegi kedvezőtlen arányának javítására a szakszervezetek a KISZ-szcl, a munkaügyi és a művelődésügyi szervekkel közösen programot dolgoznak ki. Figyelemre méltó adatok mutatják a dolgozó nők kulturális fejlődését. Az elmúlt tanévben például mintegy százezren jártak általános- és középiskolába, s 12 000-en egyetemre, vagy főiskolára. Az üzemegészségügyi helyzetet vizsgálva, megállapították, hogy a nők megbetegedése — a gyermekápolási időt beleszámítva — két százalékkal gyakoribb a férfiakénál, viszont a nők általában rövidebb ideig vannak táppénzes állományban. Az egyes betegségeket tekintve, a nők körében az influenza, a visszér, a magas vérnyomás, a különböző szívbetegségek, valamint a gyomor- és bélhurut lényegesen, gyakoribb, mint a férfiaknál, viszont jóval ellenállóbbak a bőr- ős a kötőszövet megbetegedéseivel szemben, mint a férfiak, s ritkábban szenvednek balesetet. A dolgozó anyák gyermekeiről évről évre fokozódó mértékben gondoskodik az állam. A tanácsi és üzemi óvodák országosan mintegy 180 000 gyermeket látnak el, s egy-egy gyermekre évenként 3600 forintot költ az állam. A bölcsődékben jelenleg körülbelül 36 000 csecsemőt gondoznak, a jövő évben már mintegy 40 ezret tudnak elhelyezni. A bölcsődei kapacitás növelése férőhelyenként 45—50 ezer forintba kerül s egy-egy kisgyermek ellátását évente 9—10 ezer forinttal segíti az állam. (MTI) KUTYAHŰSÉG A kutyahűség nem mindennapi esete játszódott le a jugoszláviai Kumanovóban. Dzsamil Musztafa Jacky nevű kutyájával vadászni indult. Egész nap kergette a vadakat, de eredménytelenül. Musztafa ráadásul el is vesztette kabátját, amelyben 15 000 dinár és okmányok voltak. Amikor estefelé haza akart térni, észrevette, hogy kutyája sincs mellette. Hosszas keresés után hazaindult, abban reménykedve, hogy vadászkutyája otthon már várja. Jacky azonban nem volt odahaza. Amikor Musztafa hét nap múlva visszatért egyik vidéki útjáról, töboedmagával ismét az erdőbe indult. Estefelé meg is találták a kutyát. A hűséges állat az elveszett kabáton ült, de felállni már nem tudott. Az erdő közepén élelem nélkül, hét nap, hét éjjel őrizte a kabátot gazdájára várva. ha kitáguló szemmel hallgathatja, amikor apu vagy anyu is elmondja napi örömeit, gondjait. A családi életnek ez a harmóniája, amely oly sok öröm forrása lehet, akkor válik pótolhatatlan értékké, amikor elveszítik azt. A baj kialakulása többnyire hosszú, fájdalmas folyamat. A gyermek „kiemelése” már csak tünet, amely pontot tesz a kialakult tragédia végére. A gyógyításnál ' is ezt kell figyelembe venni. Ha egy családban odáig fajult a helyzet, hogy a gyermek érdeke megköveteli a társadalom beavatkozását, akkor már szinte alig lehet segíteni. Ilyenkor leggyakrabban egy dolog marad, menteni ami menthető — a gyermeket. Az állam, a társadalom sokat tesz értük.. Gondoskodásával hozzásegíti őket, hogy derék, hazát és munkát szerető emberekké váljanak. De a szülők szere- tetét sajnos csak részben pótolhatja a nevelők embersége, törődése. Minden elismerés azoké a szocialista brigádoké, akiknek tagjai szeretetükből olykor-olykor azoknak is juttatnak, akik ezt családjuktól nem kaphatják meg. Ez emberileg szép, de a gyermekek természetes igényéhez mérten kevés. Igazi eredményt csak a megelőzés hozhat, ami bonyolult, sokrétű igaz emberséget és végtelen türelmet kívánó feladat. Egy bizonyos: csak akkor lehet hatásos ha társadalmi méretekben társadalmi eszközökkel foglalkozunk megoldásával. Beletartozik ebbe az alkoholizmus elleni küzdelemtől kezdve a házastársak kölcsönös megbecsülésének és tiszteletének hangsúlyozásáig sok minden. S ami a legfontosabb: a felelősségérzet felszítása ás állandósítása, a gyermek jövőjéért, boldogságáért, az egyes emberekben csakúgy, mint a társadalom arra hivatott intézményeiben, Gyertyános Zoltán
