Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-17 / 295. szám
Egyedül Róma a vesztes A szerdai olasz lapok — kevés kivétellel — hűvösen fogadták a Közös Piac Brüsszelben aláírt gabonaegyezményét. Számos kommentár rámutat, hogy a közös gabonaárról szóló egyezmény súlyos feltételeket kényszerít Olaszországra, és valójában a tárgyalások egyedüli vesztese Róma. Msübkc fittjét <1 in Csontból Lübke köztársasági elnök szerdán délben fogadta Csomóét, aki ezt követően Gers- tenmaier parlamenti elnökkel folytatott megbeszélést Mivel Bonnban továbbra is hangoztatják, hogy Csőmbe látogatása nem hivatalos jellegű, külön kiemelték, hogy Gerstenmaier nem mint a parlament elnöke, hanem mint „a német Afrika-Tár saság” elnöke tárgyalt Csomóéval, aki tízmillió márkás segélyt akar kapni Bonntól. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PlST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA' vili. Évfolyam, 295. szám AHA 50 FILLER i96i. december 17, csütörtök A lánctalpasok még szántanak Fa-Va: múszerdugó A maglódi Vas- és Fémipari Ktsz fő profilja a műszergyártás. Egyik legkeresettebb termékük a Fa-Va jelzésű múszerdugó, amit a gyengeáramú elektromos technikai berendezéseknél használnak fel. Ebben az évben 110 ezer darabot készítettek belőle. 1965-re 200 ezer darabra van megrendelése a ktsz-nek, de ennek, létszámkötöttségek miatt, csak részben tudnak eleget tenni. A műszerdugó valóban kicsiny, jelentéktelen terméknek látszik, de az exportműszereket csak ezzel a dugóval ellátva veszik át a megrendelők. Nem firtatjuk miért nem gyártjuk nagyüzemi módon és miért csak Maglódon? Ennek firtatása az illetékesek feladata! (Munkatársunk télefonjelen- tése) Mintha csak pótolni akarná korábbi mulasztását a szeszélyes időjárás: a december eleji havazások után másfél hét óta ismét kedvez a mezei munkának. Cegléd környékén is ismét benépesült sokhelyütt a határ. Dolgoznak a szőlő- gyümölcstelepítok, hordják a kukoricaszárat, szántanak a lánctalpas traktorok, sőt a homokosabb részekre a nagyobb teljesítményű erőgépek is kivonultak. A Ceglédi Gépjavító Állomáson, mint azt Gyarmati Mihály technikus elmondotta, a kinti munka mellett már javában tart a téli gépjavítás. December elsején kezdték meg a munkát, s a gépek javítása A szövetkezeti élet alkotmánya: az alapszabály! Melyik termelőszövetkezet vezetősége állíthatná, hogy náluk soha nem volt semmi vita a tagok egyikével vagy másikával? Ezúttal nem is a munkaegységek jóváírása körüli félreértésekre gondolunk, nem a hétköznapi kis ügyekre, amelyeket a jóindulatú emberek könnyűszerrel rendbe is tesznek egymás között. Azokra a kényes helyzetekre emlékeztetünk, amelyek többnyire így kezdődnek: „Mi lesz az én ügyemmel, elnök elvtárs?” S hathatósnak szánt érvként hányszor hangzik el a nyomában: „Ehhez nekem jogom van!” S ilyenkor rendszerint az alapszabályra hivatkoznak. Sok tapasztalat igazolja, hogy a tagság egy része nem ismeri, vagy nem eléggé ismeri az alapszabályt. Emberi gyengeség, hogy minden szabályból, törvényből a magának előnyös tételeket, a jogokat jegyzi meg elsősorban. S még ezeket is pontatlanul, ösz- tönszerüen kiterjesztve jogainak körét. Még akkor is könnyű beleesni ebbe a hibába, ha a szabályok, törvények szövege kezében van és olvassa. Annál inkább így lehet ez a termelőszövetkezeti alapszabály esetében, melynek szövege nincs kinyomtatva abban a formában, ahogyan helyileg kiegészítették az alapszabálymintát és a közgyűlésen jóváhagyták. Az alapszabály nem egyszerűen a gazdaság termelési rendjének foglalata, s nem is csupán a vezetők és a tagság jogainak és kötelességeinek gyűjteménye. Éppen úgy, mint ahogy a termelőszövetkezet sem csupán a mezőgazdasági termelés egyik nagyüzemi formája. Több ez annál: új, korszerű életformája parasztságunknak, a magyar falunak. Alap, mely alakítja, formálja az ott dolgozó emberek egyéni életét is. Nem lehet tőle elhatárolódni, s aki megkísérli, a társadalommal állítja szembe egyéni életét. Érdeke hát mindenkinek, aki benne él, hogy pontosan ismerje az életét átalakító gazdasági, termelési közösség tételes előírásait, — az alapszabályt. Nem mondunk újat, amikor az alapszabály ismertetését szorgalmazzuk a téli hónapokban. Előző években is „műsoron volt” az alapszabály a különböző termelőszövetkezeti oktatási formákban, összejöveteleken. A Jogászszövetség, a Hazafias Népfront, a szövetkezetek jogászai, agronó- musok és más szövetkezeti vezetők megkeresték a lehetőséget, hogy a tagság előtt az alapszabályról beszéljenek. Tennivaló azonban még bőven akad e tekintetben. Nemcsak arról van szó, hogy minden tag ismerkedjék meg vele, hanem arról is: ne csak a betűjét, hanem a szellemét is sajátítsa el a tagság.^ Ehhez pedig nem elegendő csupán egy előadás, legyen az bármilyen színvonalas is. Az alapszabályról rendszeresen beszélgetni kell, szinte minden mondatáról külön-külön. És soha nem elvonatkoztatva a szövetkezet működésének gyakorlatától, hanem mindig összevetve azzal a szabályokat. De fordítva is. Valami nem jó a szövetkezet életében? Lássuk, hogyan kellene az alapszabály , szerint! Vagy talán a bizonytalankodó gyakorlatnak éppen az az oka, hogy az alapszabályban kevés szó esik róla? Vagy: miként használják fel a szociális és kulturális alapokat? Lám, az alapszabály csak általánosságban foglalkozik vele. Az így megvitatott alapszabály megrögződik, új gondolatok, a munkát, a szövetkezeti életet javító ötletek, javaslatok érlelődnek meg az emberekben. Olyan alapszabály-vita formákat kell keresni, mely nemcsak „jogokat és kötelességeket” ismertet, hanem felkészíti a tagságot a közösség ügyeibe való hozzáértő beleszólásra. S mindez nem kizárólag központi helyen, tömeges szervezésben történhet. Létre lehetne hozni házcsoportok szerint „alapsza- bály-vitató köröket”, melyeket nem föltétlenül jogász, vagy más tudományos ember vezet, hanem — például — egyik brigádvezető, vagy tsz-akadémiát végzett szövetkezeti gazda. A fontos az, hogy minél többen ismerkedjenek — a vitákban való személyes részvétel során — az alapszabállyal. így válhatnak a most beköszöntő téli esték a szövetkezeti demokrácia hasznos iskoláivá. Ferencz Lajos • Hozzákezdtek a téli gépjavításhoz • Kihasználják a kedvező időt Cegléd környékén előírtan, tehát megfelelően halad. Az idén három termelőszövetkezetnek nyújtott teljes műszaki kiszolgálást a gépjavító állomás, jövőre viszont nyolc közös gazdasággal kötött szerződést a gépek egész éven át tartó, folyamatos javítására. Minthogy a tavaszi munka sikere nagyban függ a gépek jó előkészítésétől, a ceglédi járásban mindhárom gépállomás — a Ceglédi Gépjavító Állomás, az atoonyi és a nagykőrösi gjépáUomás — december elseje óta kölcsönösen együttműködve végzi az úgynevezett tipizált, szalagrendszerben történő gépjavítást. Január elsejétől az Abonyi Gépállomás, mint a Ceglédi Gépjavító Állomás 1. számú üzemegysége működik majd és itt végzik a munkagépek javítását. Cegléden a központban az MTZ, Utos és a lánctalpas traktorok javítását végzik, míg Nagykőrösön a magyar gyártmányú traktorok az UE 28-as, a D—i—K, továbbá a csehszlovák Zetor traktorcsalád tagijait javítják. Eddig igen sok gondot okozott a folyamatos munkához az alkatrészek biztosítása. Most már e tekintetben is tapasztalható valamelyes javulás. Amit csak lehet, a gépjavító állomás házilag igyekszik elkészíteni, sőt ezen felül már eddig is igyekezett a nehezen beszerezhető alkatrészeket biztosítani. Minden esetre, amint Gyarmati Mihály hangsúlyozta, a gépjavító állomás vezetői és dolgozói a jövőben is igyekeznek minden tőlük telhetőt elkövetni a téli gépjavítás sikeréért, hogy a gépek, mire a tavaszi munka ideje eljön, kivonulhassanak a földekre. A javítómunkát egyébként célprémiummal is ösztönzik. Az egyes erőgépek határidőre történő kijavítása esetén a szerelőket meghatározott összeggel jutalmazzák. A ceglédi járásban mind több termelőszövetkezet van már abban a szerencsés helyzetben, hogy erőgépeit maga javíthatja. így például az al- bertirsai Dimitrov Termelő- szövetkezetben — ahol 23 erőgép dolgozik már — egész éven át tartó folyamatos gépjavítást végez a termelőszövetkezet gépjavító műhelye. Dudás Mihály, a szövetkezet elnöke álmondotta, hogy az erőgépek túlnyomó többsége még kint dolgozik, igyekeznek kihasználni az enyhe időjárást. A homokosabb részeken szántanak, más gépek szállítanak. A gépműhelyben itt is hozzákezdtek már a munkagépek javításához, öt gépszerelő végzi ezt a mun Icát és rövidesen — ha az eke kifagy a földből — hozzákezdenek az erőgépek javításához is. A ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben ugyancsak szántanak a lánctalpas traktorok. Huszonegy erőgépe van a gazdaságnak, ezek közül csaknem mindegyik dolgozik. A mélyszántás mellett most még a kukoricaszár letakarí- tását is szorgalmazzák, és a silózást folytatják. Amint Tóth István műhelyvezető elmondotta, eredetileg úgy tervezték, hogy a tizenegy szerelő január elsején kezdi meg a gépek javítását. Ezzel szemben máris hozzákezdtek a már nem dolgozó gépek helyreállításához, karbantartásához. Náluk is mindent elkövetnek, hogy az erőgépek, de a munkagépek is a tavaszi kezdésre a dolgozók rendelkezésére álljanak. (s. p.) .\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Vv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\\\ • NAPIRENDEN ff Monorí Járási Tanács végrehajtó bizottságának irányító munkája Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Varga Péter elnökletével tegnap tartotta idei utolsó ülését a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Első napirendi pontként Varga Péter számolt be a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról, majd az az előterjesztés került napirendre, amely a Monori Járási Tanács végrehajtó bizottságának irányító munkájáról adott számot, különös tekintettel a gyenge termelőszövetkezetek megszilárdítására. A jelentés bevezetésként ismertette a járásra vonatkozó legfontosabb és legjellemzőbb adatokat, majd beszámolt a megyei tanács végrehajtó bizottsága 1961. decemberében hozott határozatának végrehajtásáról. A végrehajtó bizottság akkor tárgyalta utoljára a Monori Járási Tanács és végrehajtó bizottságának irányító munkáját és azzal kapcsolatosan hét pontból álló határozatot hozott. A jelentés részletesen kitért a járási tanács és a végrehajtó bizottság, a községi tanácsok és végrehajtó bizottságaik, a szakigazgatási szervek és az állandó bizottságok munkájának ismertetésére. Ezután vázolta a gazdaságilag gyenge termelőszövetkezetek megszilárdítására tett intézSzeretek G.-néval találkozni. Moszkvára emlékeztet. Arra a négy óv előtti nyári napra, amikor fél órára én voltam a „császár” a magyar turisták között: egyedül nekem sikerült felhúzás tás- kagramafont szereznem! Kerestük a központi áruházban — a CUM-ban —, kifogyott. Kerestük a GUM-ban — az elárusító kifordított tenyérrel jelezte: nincs. Nem nyugodtam bele. Röviden vázoltam a helyzetet az eladónak: Magyarországról jöttünk, fél évig spóroltunk erre az útra. G.-né családja a közös nyaralásról mondott le, hogy a mama Moszkvát láthassa. Viszonzásul olyan ajándékot szeretne, aminek az Hadd örüljön a család egész család örül. Villanyborotva nem jó, annak csak a teremtés koronája látja hasznát. Borostyán nyaklánc sem jó, mert azt csupán nőneműek viselhetik. Szaratov-hűtő- gép jó lenne, de annyi pénzünk nincs. Marad a lemezjátszó. Megértő lélek volt az elárusító, türelmesen végighallgatott. „Szicsász” — mondta aztán, s kisietett. Hajaj, ezt a szicsászt már ismerem! Reménytveszt- ve, csüggedten álltunk a pult mellett. Ragyogó arccal jött vissza. Telefonon beszélt a Gyermekvilág áruházzal, s jó híre van: egy darabot eltettek nekünk. Az utolsót. Siessünk oda, már várnak. A Gyermekvilágban kétszer eltévedtünk — hiába, kinőttünk már belőle! — harmadjára megleltük a hangszerosztályt. Csakugyan vártak bennünket. A szó szoros értelmében síppal, dobbal — és táskalemezjátszóval. A dobozát szarvasbőrrel kifényesítették. Kölcsönösen nagy volt az öröm. A miénk, hogy megvan az áhított ajándék, s az eladóké, hogy örömet szerezhettek. G.-né Moszkvától, Monorig dajkálta a gramofont a vonaton. Szeretek G.-néval találkozni. A minap is találkoztunk. — Mit csinál a lemezjátszó? — érdeklődtem. — Hallgat — jött a meglepő válasz — már két éve. Elfogytak a tartalék tűk, s egész Pesten nem kapható. — Miért? Az a masina talán prototípus? Egyedi darab? — Ördögöt! Eveken át nálunk is árusították. Csak amióta modernebbek vannak, ehhez nem importálunk tartalék- alkatrészt. Alig várom, hogy mégegyszer Moszkvába mehessek. Veszek egy kiló gramofontűt, s aprót hirdetek az újságban, hogy akinek szovjet gyártmányú táskagramofonja van, a tüt nálam beszerezheti. Legalább bejön az útiköltség. ny. é. kedéseket, s beszámolt az intézkedések eredményeiről. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a monori egyike azoknak a járásoknak, amelyek néhány évvel ezelőtt még a leggyengébbek voltak, de amelyek az utóbbi két-há- rom esztendőben a legeredményesebben fejlődtek. Fejlődés tapasztalható az államigazgatási munkában és különösen értékesek a termelőszövetkezetek gazdasági előrehaladásában elért eredmények. örvendetesen javult a munkafegyelem, szilárdult a törvényesség és erősödött a felelősségérzet a közös vagyon iránt. A végrehajtó bizottság ezért elismerését fejezte ki a járási tanács dolgozóinak, szakembereinek, továbbá a termelőszövetkezetek vezetőinek és nem utolsósorban tagságának. A továbbiakban összegezte a még gyorsabb előrehaladáshoz szükséges teendőket. Hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a közös gazdaságok eredményei megala- pozottabbak legyenek, hiszen ez fokozza a tagságban a bizalmat a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság iránt. Különösen nagy gondot kell fordítani a tagság jövedelmének szüntelen emelésére, amihez meg kell keresni és alkalmazni kell a legösz- tönzőbb elosztási formákat. A végrehajtó bizottság a napirenddel kapcsolatosan megfelelő határozatot hozott, majd befejezésül egyéb ügyeket tárgyalt.
