Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-15 / 293. szám

1964, DECEMBER IS, KEDD Mir Mietet kJCMap 3 Zárszámadás előtt Tápióságon bevétel, de van másik oldal is. A gabonafélék kevesebbet adtak a tervezettnél. A ker­tészkedésre is ráfizettek. En­nek ellenére, ha összevetik a többletbevételt és a termés- kiesés következtében előállott jövedelemcsökkenést, az előb­bi javára billen a mérleg. Ezek után egyszerű volna ki­jelenteni: a munkaegység ér­téke nagyobb lesz a tervezett­nél. Ezt azonban a meggon­dolt vezetők nem merik kije­lenteni. Nem azért, mintha el akarnák a tagság elől kendőz­ni az igazságot, ellenkezőleg. Az igazságot akarják a tag­ság elé tárni. Szó volt már arról, hogy a termelőszövetkezet mérleghi­ánnyal zárta a tavalyi évet. Természetbeni tartozásuk is maradt fer.n az állammal szemben. 1375 mázsa búzát kellett adóba befizetniük, to­vábbá 607 mázsa kölcsönvető- magot visszaadni. A tavalyi mérleghiányban kétéves föld­járadék is szerepel. Ezekre jön még az előre nem látott teher. A tavalyi zárszámadáskor egyet-mást „elbújtattak” az ak­kori vezetők. Több mint százhetvenezer forint értékű hízott állatot kellett az Állatforgalmi Vál­lalatnak átadniok, s ezért egy fillért sem kaptak. Ezt az összeget ugyanis már tavaly kifizették a termelőszövetke­zetnek. Nagy teher nehezedik tehát a szövetkezetre. Olyan teher, amelynek előidézője nem a mostani vezetőség és ezeket a terheket nekik kell vállalniok. Természetes, hogy a terhek végső soron a tagság jövedel­mét csökkentik. A szövetkezet vezetői most „kilincselnek” — nem rossz értelemben — a kü­lönböző szerveknél. Azt kérik, hogy az idén jelentkező ter­hek egy részét ne egy eszten­dő alatt kelljen visszafizetni, mint ahogyan ezek nem is egy esztendő alatt gyűltek ösz- sze. Érvelnek a szövetkezet vezetői, és abban, amit mon­danak, sok igazság van. Ha azok a vezetők, akik a nehéz­ségek láttán elhagyták a szö­vetkezetét, megérdemelték a támogatást — vissza nem térí­tendő hiteleket kaptak, továb­bá rövid- és középlejáratú hi­telt — akkor ez a vezetőség, amely egy esztendő alatt bebi­zonyította, hogy jól irányítja a szövetkezetét, s továbbra is ez a szándéka, ugyancsak megérdemli a tá­mogatást. Nem azt kérik, hogy töröljék el az adósságot — ezt ők is erkölcstelennek tartanák — hanem azt, hogy a terhiek­nek több évre való elosztásá­val segítsék őket. A tervezett munkaegység értéket — a 18 forintot — ugyanis csak ebben az esetben tudják kifizetni a tagoknak. A korábbi évek eredményte­len gazdálkodásának terhe nyomja a szövetkezetei. És sajnos ez a teher nem egyfor­ma súllyal nehezedik a tagok vállára. A tápiósági termelő- szövetkezetben a növényter­mesztésben a részesművelést vezették be az idén. E jöve­delemelosztási forma jellegé­ből adódóan a növénytermesz­tők az idén is megtalálják szá­mításukat. A szövetkezet ve­zetői kiszámították, hogy a kukorica művelésénél teljesí­tett munkaegységek értéke meghaladja az ötven forintot. Aki cukorrépát vállalt műve­lésre, annak mintegy 40 fo­rintot ér a „munkaegysége”. Azok vállára nehezedik a te­her, akik az állattenyésztésben dolgoznak, fogatosok, vagy ál­landóan részt vesznek — mun­kaegységre is — a közös mun­kában. A tervezett munka­egység értéke egyébként is elég alacsony, ha ez tovább csökken, azok is kedvűket vesztik, akik egész évben be­csületesen dolgoztak. Nem könnyű a vezetőség helyzete a tápiósági Kossuth Termelőszövetkezetben — an­nak ellenére, hogy egész esz­tendőben becsületesen helyt­álltak. Erős azonban az elhatá­rozásuk, túljutnak a nehézsé­geken és szövetkezetüket egy­két év alatt a legjobbak között emlegetik majd. Arra alapoz­zák azt, hogy szorgalmas em­berek laknak Tápióságon, jók az adottságok is a gazdálko­dáshoz, csak egy kis időt és tá­mogatást kérnek munkájuk­hoz. Mihók Sándor SZÁJSEBÉSZET Ha szájon csókolnak, azt ál­talában szeretem- Ha a szám­ban turkálnak, kiváltképpen késsel, azt kevésbé! Érthető idegességgel ülők hát a riasztó ajtótábla előtt: SZÁJSEBÉSZET. Alatta rideg közlemények: Rendelés reggel 8-tól 14-ig. Kopogással ne za­varjuk a rendelést! Drága embertársaim, könyör­göm, egy kicsit kíméleteseb­ben. ha lehetne! Hisz a hideg szaladgál a hátamon és remeg a térdem! Könyörgöm, nyug­tassanak meg és írjanak ilye­neket: — Ajakböngészde. — Gyere, te. kedves, reggel nyolctól dél­után kettőig epedve várjuk kedves társaságod. — Ne is kopogtass, csak gyere be, so­se zavarsz bennünket, de várj egy kicsit, mert most mással csevegünk! — és így tovább! De ami ennél is fontosabb: szíveskedjenek a szemétkosár­ba dobni minden injekcióstűt, csillogó csipeszt, kést. vésőt, fűrészt, kalapácsot és eskür szóm,, könnyebb szívvel me­gyek be önhöz, drága feliér köpenyes doktor bácsi! F. U. 99 Országaink érdekeit kívánjuk szolgálni66 Együttműködési egyezmény a gödöllői Agrártudományi Egyetem és a brnói Mezőgazdasági Főiskola között (Munkatársunk telefonjelen­tése.) Hétfőn délután négy órakor ünnepélyes keretek között írták alá a gödöllői Agrártu­dományi Egyetem és a brnói Mezőgazdasági Főiskola együttműködési egyezményét. Az aláírási ünnepségen meg­jelent Frantisek Pisek, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti nagykövete, valamint dr. Kürthi Imre, a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának he­lyettes vezetője is. A gödöllői Agrártudományi Egyetem képviseletében dr. Ítélet állantellenes összeesküvők üytjében A Legfelsőbb Bíróság 1964. december 10-én és 11-én meg­tartott másodfokú tárgyalá­sán ítéletet hirdetett dr. Matheovits Ferenc és társai ellen indított bűnügyben. A Legfelsőbb Bíróság megállapí­totta, hogy a kapitalista tár­sadalmi rend visszaállítása cél­jából dr. Matheovits Ferenc kezdeményezésére államelle­nes összeesküvést hoztak lét­re és a vádlottak letartóztatá­sukig illegális pártszervező te­vékenységet folytattak. E cse­lekményükért a Legfelsőbb Bí­róság dr. Matheovits Ferencet 10 évi; dr. Teszár Zoltánt 4 évi és 6 hónapi; dr. Kalmár Jánost 5 évi; dr. Keleti Péter Istvánt 3 évi, és Gerendás Józsefet 10 hónapi börtönbüntetéssel sújtotta. (MTI) VONALAK ÉS FONALAK (Foto; Gábor) Magyari András rektor mél­tatta a két felsőoktatási intéz­mény között kötött barátsági és együttműködési egyezmény jelentőségét. Elmondotta, hogy a ma­gyar és a csehszlovák me­zőgazdaság sok hasonló, sót közös probléma meg­oldásáért fáradozik. Ezért nagy haszon származik abból, ha a két szomszédos or­szág igyekszik egyesíteni erő­feszítéseit, a mezőgazdasági tudományos- és oktatómunká­ban. Örömmel üdvözölte a brnói Mezőgazdasági Főiskola kezdeményezését, amely lehe­tőséget nyújt a közös erőfeszí­tések gyümölcsöztetésére. Jasa Bohumil, a brnói Me­zőgazdasági Főiskola dékán­helyettese válaszbeszédében azt hangsúlyozta, ők is nagy jelentőséget tulajdonítanak a két felsőoktatási intézmény tapasztalatcseréjének. Reméli, hogy a továbbiakban lehetőség nyílik oktató- és hallgató- cserére, ami még szoro­sabbra fűzi a két főiskola barátságát. Ezután az egyezmény ismer­tetésére került sor. Az ünnep­ség résztvevői nagy érdeklő­déssel hallgatták, hogy mi­lyen munkaterületeken kíván­nak elsősorban együttműködni a magyar és a csehszlovák fel­sőoktatási intézmények. A töb­bi között tervezik, hogy köl­csönösen meghívják egymást a tudományos rendezvények­re, ülésszakokra. Legközelebb a gödöllői Agrártudományi Egyetem tart tudományos ülésszakot, 1965. májusában, a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából. Hasonló rendez­vényt Brnóban is tartanak jö­vőre. Ezenkívül kilátásba he­lyezték a hallgatók és oktatók kölcsönös baráti látogatását, sőt cseréjét is. Külön jelentőséget tulaj­donítanak a kutatói mun­ka maximális egybehango­lásának. Az ünnepélyes egyezmény­kötés hivatalos részét később baráti beszélgetés váltotta fel. A két felsőoktatási intézmény képviselői élénken érdeklőd­tek egymás munkája iránt Az őszinte, s a baráti hangu­latú ünnepség dr. Magyari András zárszavával ért véget. (n. i.) \\\\\\\\\Vii\VViA\\\\\\\\\\\\\\\\\Ä\>KÄ\\\NS>^^ A sülyi óvodában új ruháját, kistestvéréről me­sél, és az óvó néniről, meg mindenkiről, aki itt van. Aztán, amilyen gyorsan jött, el is szalad, hiszen kez­dődik a következő játék, rendezni kell a termet. A kis székek, asztalok helyükre ke­rülnek, a nagy sürgés-for­gásban is látszik, hogy min­den gyereknek feladata van, s azt lelkiismeretesen telje­síti is. Az óvó néni csak a szemével irányít, ök már „nagyok”, tudatosan, szoká­sok szerint alakítják ki a rendet. S mégis, több ez: viselkedésük, magatartásuk nem kényszeredett, szívesen végzik a maguk kis munká­ját. Az előbb, a reggelinél is maguk terítettek. A soros naposok, hímzett köténykéjü­kön barátságosan nevető sár­ga „napocskával”, buzgón hordták-vitték a teáscsészé­ket, szalvétákat. Ennek a szívesen végzett munkának a titkát könnyű megfejteni, s mint minden egyszerű dolog, ez is sokat jelent, jó előkészítést az is­koláskorra, nehezebb felada­tok elvégzésére. Mikor beléptem a sülyi óvodába, még nem tudtam, mit jelent az, hogy „tapasz­talatcsere-óvoda”. Az óvodák pedagógusai, a szakemberek ismerik ezt a kifejezést, és jól ismerik járásszerte a sü­lyi óvoda munkáját is. Ebbe a napközi otthonos óvodába eljöhetnek egy bizonyos ki­jelölt napon a járás többi óvodáinak pedagógusai, meg­nézhetik a foglalkozásokat, s az aktuális nevelési kérdé­seket azonnal megbeszélhe­tik. — Nagyon sok hasznos kez­deményezés, ötlet születik itt — mondja Kovács Tibomé óvo­dai felügyelő. Mindjárt mutat­ja is az óvodai és csoportnap­lókat, gazdasági könyveket. A bejegyzések híven tükrözik az óvoda életét, a legapróbb rész­letekig. A naplók mellett gon­dosan összegyűjtött írólapcso­mag: a nagycsoport vezetőjé­nek, Zentai Tiboménak vázla­tai. Néhány sor elolvasása után azonnal látom, hogy az énekes és rajzos foglalkozás milyen nagy szeretettel és hoz­záértéssel készített terv sze­rint történt. Napról napra, ügyes ötletekkel tarkítva, szí­nesen, mindig másként tartja a foglalkozásokat az óvónő. A kiscsoportosok vezetőjét, Ben- csik Ferencnét sem tudnám szebben jellemezni, mint amit munkája mutat: lelkesedés, szeretet, alapos szakmai tudás. A kicsik éppen gyurmából kü­lönféle alakzatokat készítettek, s még a legkisebb, a két és fél éves Dobos Ildikó munkáját is siker koronázta, mert Etelka néni addig mutatta, hogyan kell alakítani az agyagot, ad­dig vezette kis kezét, amíg ki nem gömbölyödött alóla végül- is a többiekéhez hasonló gom­bócforma. Az óvoda vezetőnője kinyit egy szekrényt. Elámulok, mi­csoda gazdagság. Húsz évvel ezelőtt biztosan keveset alud­tam volna a vágyakozástól, ha meglátom. Gyönyörű színes lepkék, teknősbéka, katicabo­garak, babaház, állatok. Az óvónők készítették. A lepkék jóformán meg sem száradtak, hiszen a kicsiknek a lepkehad­sereg a legújabb meglepetés, ■k A sülyi óvodát szép, vagy kert öleli körül, a fák alatt szabadon fwtkározhatnak a gyerekek. Azonban az épület elosztása nem megfelelő, a foglalkoztatási termek egybe nyílnak, és hiába járnak láb­ujjhegyen a gyerekek, amikor átmennek egyik szobából a másikba, mégis zavaró. Par­kettázni is kellene a szobák­ban, ajtókat, ablakokat feste­ni, a falakat megjavíttatni — ezek a legégetőbb gondok, A parkettázás hamarosan meg­oldódik, mert a Gyömrői Épí­tőipari Ktsz elvállalta a mun­kát december 20-i határidővel. Nagyon bízik benne mindenki, hógy meg is lesz, a gazdasági felügyelő, Űjvári István bizto­sította már az anyagra szüksé­ges 30 ezer forintot. Parkettke­félőgép minden évben meg­rendezett farsangi bál bevéte­léből tálán telik, de lehet, hogy függönyök is.... így tervezgetnek az óvoda dolgozói, s titokban még arra is gondolnák, hogy a Télapó­ünnepség bevételével együtt még arra is lesz pénz, hogy egy kis konyhabútort és já­ték önkiszolgálóboltot is ve­hetnek. ★ Kevés szó esik az óvodák nevelőinek munkájáról. A leg­kisebbek nevelése pedig nem könnyű feladat, sok időt, tü­relmet, áldozatkészséget köve­tel. Tápiósülyön nyugodtak le­hetnek a szülők; amíg dolgos­nak, gyermekeik nevelése a legavatottab kezekben van. Juhász Erzsébet Csíga-biga, gyere ki, Ég a házad ideki... A huszonnyolc kis óvodás énekszóra körbejár, tipegnek, topognak, s közben, amikor az óvó néni látszólag nem fi­gyel, feltartott kezük mö­gül kipislognak az idegenre. Csak ennyit, nem többet — fegyelmezettek. A tágas, vi­lágos foglalkoztatási terem megélénkül kedves énekük­től, mindenki mosolyog, hi- ! szén jól érzik magukat a kö- j zösségben, és később bizo- : nyara a másfajta közösség- i ben is, az iskolában. ! Az idegen ül a kis szé- \ ken, az óvó néni háta mö- \ gött, és elfelejt jegyezni, fi- i gyeit a komoly arcocskákat, l ahogy belefelejtkeznek a já- [ tékba, az összekapaszkodó i kezeket a következő játék- \ nál, és arra gondol, hogy j húsz éve egy ugyanilyen já- j tékot bombatámadás szakí- i tott félbe, pince, reszketés, \ félelem maradt meg belőle, í elvitték a fényt, a szépsé­! get az emlékekből __ ; Aztán egy kislány hamar \ elűzi az idegen borús gon- \ dolatait: odaszalad, mutatja Mire leesett a hó, rend be­tették a határt a tápiósági szövetkezeti gazdák. Az őszie­ket elsők között vetették el a járásban. A nagy esőzések el­lenére is idejében fedél alá hordták a termést A betaka- rítókat nyomon követték a traktorosok. A szövetkezet fennállása óta soha nem tapasztalták a tá­piósági szövetkezeti gazdák, milyen jóleső érzés azt tudni: rendben a határ. A gazdaem­ber tud ennek örülni igazán. Tulajdonképpen így van ez rendjén. így kellett volna en­nek lennie az előző három esztendőben is. Hogy nem így volt, azért elsősorban nem a szövetkezeti gazdák a hibá­sak. Rosszul sáfárkodtak az előző vezetők — minden év­ben új elnökük volt — a tag­ság bizalmával és munka­erejével. Tulajdonképpen az idei esz­tendő is rosszul kezdődött. A tél vége felé még nem volt vezetőség a szövetkezetben. Az előző elnök itthagyta őket, szétszéledtek a szakemberek is. Teljes zűrzavar, teljes ta­nácstalanság — ez volt a jel­lemző a szövetkezetre. A já­rási pártbizottság sietett segít­ségükre. Megkezdődtek a ta­nácskozások, ki vezesse a ma­gára hagyott szövetkezetét. „Próbálkoztunk már eleget idegenekkel, vezessék a szö­vetkezetét olyanok, akiket is­merünk” — mondogatták a tagok. így esett a választás Smutzer Istvánra, a szövetke­zet egyik szorgalmas tagjára. Főagronómust a jó hírű szent- lőrinckátai Uj Világ Tsz-ből hoztak. Kollár Gábor, ismer­ve a szövetkezet nehézségeit, nehezen vállalta a megbíza­tást, de miután szavát adta, szívvel-lélekkel itt volt Tápió- ságon. A pénztár üres volt, sőt a semminél is kevesebbel, mintegy egymilliókétszázezer forint mérleghiánnyal kezdték az évet. A szövetkezet új ve­zetői nem ígérgettek felelőt­lenül, ellenben jó munkát és teljes odaadást kértek a szö­vetkezeti tagoktól. Ök bíztak az új vezetőkben, mert tudták, hogyha bármilyen nehézség adódik is, ők itt maradnak ve­lük, együtt a faluban. Nem úgy, mint a korábbi vezetők, akik fogták a kalapjukat és leköszöntek. A tagság és a ve­zetőség összefogásának az eredménye volt, hogy Tápió- ságon egyetlen időszakban sem maradtak el a munkával. Nem volt a járásnak gondja Tápiósággal. Közel az év vége, eljön a zárszámadás ideje. A dolgos hétköznapok után, most mind többször kerül szóba: vajon mennyit ér a munkaegység? Mit oszt a vezetőség? A kér­dés jogos. A szövetkezeti ta­gok megtettek mindent, ami erejükből tellett. Igaz, a veze-, tők is helytálltak. Egyesek: vérmes reményekkel tekinte- i nek a zárszámadás elé, mások : legyintenek, ha a várható jö-; vedelem kerül szóba. Talán j mondani sem kell, hogy egyik j vélemény sem indokolt Az; igazság valahol a kettő között \ van. í A szövetkezet eredményéi j elismerésre méltóak. Jó tér-: mést adtak a kapások. Külö-1 nősen a kukorica fizetett jól. I Százhúsz holdon hibridkuko-1 rica-vetőmagot termeltek, így| a szerződés értelmében a vál-; lalat ötven százalékkal több i kukoricát ad a szövetkezet- ] nek, mint amennyit átvett tő- \ lük. Az állattenyésztés is fej- i lődött az egy esztendő alatt i A szövetkezet vezetőségének az az elképzelése, hogy minél több csirkét neveljenek — be­vált. Az állattenyésztés ily módon 600 000 forinttal ho­zott többet a tervezettnél. Az egyik oldalon tehát a többlet­Hazai Pamutszövőgyár Bp. IV., Baross u. 99. azonnali belépésre alkalmaz szövő-átképzősnek ! 16. életévüket betöltött fiatalokat. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents